Szabad Nép, 1948. október (6. évfolyam, 226-252. szám)
1948-10-01 / 226. szám
EGY KÖNYV, amely meghódította a világot Irtat Andres Erzsébet Ma tíz éve, hogy a „Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának története“, Sztálin elvtárs történelmi jelentőségű munkája megjelent. A tudományos szocializmus nagy tanítómesterei nem egy olyan művel ajándékozták meg az emberiséget, amelyek a mélyenjáró tudományos elemzés és a világos gyakorlati útmutatás remekművei. Sztálin elvtárs munkája a bolsevik párt történetéről azonban a legnagyobb marxista alkotások között is különleges helyet foglal el, úgy tárgyánál, mint módszerénél fogva. Tárgyánál fogva, mert hiszen a bolsevik párt történetének szükségszerűen fel kellett ölelnie alapvonásaiban az utolsó több, mint fél évszázad történetét, az imperializmus valamennyi alapvető problémáját és ellentmondását, amelynek a cári Oroszország mintegy gyújtópontjában állott. A bolsevik párt története ugyanakkor a világ legöntudatosabb munkásosztályának és a legkövetkezetesebben forradalmi munkáspártjának a története, amely a kor két legnagyobb alakjának, Leninnek és Sztálinnak a vezetésével új korszakot nyitott meg az emberiség történelmében, a szocialista társadalom megteremtésével a világtörténelem legnagyobb fordulatát hajtotta végre. A Szovjetunió Kommunista Pártjának történetéről szóló könyv választ ad arra a kérdésre, mi tette képessé ezt a pártot arra, hogy küzdelmeinek minden szakaszában megtalálja a döntő láncszemet és e láncszem megragadásának helyes módját, hogy nemcsak rombolni tudott, eltakarítani a fejlődés útjából azt, ami régi és elavult volt, hanem nem kevésbbé bizonyult nagynak az alkotásban, az építésben, az új társadalomnak a megteremtésében. A párttörténetből megtanuljuk, hogy a Bolsevik Párt világtörténelmi sikereinek az volt a forrása, hogy egész politikáját a tudományos szocializmus „gránitkemény elméleti alapjára“ építette. Éppen ezért a bolsevik párt története a marxizmus-leninizmus világot formáló, legyőzhetetlen erejét hirdeti, megcáfolhatatlan történelmi bizonyítékául szolgál annak, hogy a „marxizmus mindenható, mert igaz.“ Mivé törpül a burzsoá politika és tudomány nyelvöltögetése a marxizmus ellen, a bolseviki párt történeteinek hatalmas tényei mellett. A Szovjetunió Kommunista Pártja következetesen marxista párt volt és ez nemcsak azt jelentette, hogy mellőzhetetlen feladatának tekintette a szocialista elméletnek a megtisztítását mindazoktól az opportunista ferdítésektől, amelyekkel a Bernsteinek, a Kautskyk és Otto Bauerek meghamisítani és elposványosítani igyekeztek. Az új korszak, az imperializmus korszaka új problémákat vetett fel, új feladatokat állított a munkásosztály elé, új módszerek alkalmazását tette szükségessé. A Lenin és Sztálin által vezetett bolsevik párt következetesen marxista pártnak bizonyult azért, mert nem mint dogmát fogta föl Marxnak és Engelsnek a tanait, nem mint „sablonok és előítéletek“ gyűjteményét, hanem felfedte azok dialektikus magját, azt a módszert, amely képessé teszi az öntudatos munkásokat, hogy „helyesen tegyenek fel egy új és nehéz kérdést és lássanak hozzá annak megoldásához.“ „Mi Marx elméletét — írta Lenin — egyáltalán nem úgy tekintjük, mint valamit, ami be van fejezve és amihez nem lehet hozzányúlni: ellenkezőleg, mi meg vagyunk győződve, hogy csak a sarkalatos köveit fektette le annak a tudománynak, amelyet a szocialisták minden irányban tovább kell, hogy fejlesszenek, hogyha nem akarnak elmaradni az élettől. Mi azt gondoljuk, hogy az orosz szocialisták számára különösen szükséges önállóan feldolgozni Marxnak az elméletét, hiszen ez az elmélet csupán általános, irányadó megállapításokat ad, amelyeket máskép kell alkalmazni nevezetesen Angliában, mint Franciaországban, Franciaországban máskép, mint Németországban, Németországban máskép,, mint Oroszországban“ (Lenin összegyűjtött munkája, IV. kötet, 191. o. oroszul.) A Szovjetunió Kommunista Pártjának története konkrétan elénk tárja a marxizmusnak — marxizmus—leninizikussá való fejlődését és megcáfolhatatlan történelmi bizonyítékokat szolgáltat arra, hogy napjainkban nem lehet marxista az, aki nem leninista. A párttörténetet tanulmányozva lépésről-lépésre nyomon követhetjük, hogyan nőttek ki a marxizmus-leninizmus elméleti problémái a közvetlen gyakorlati munka, a mindennapi harc talajából. Látjuk, mint állította maga a történelmi fejlődés a forradalmi marxisták elé új formában a Párt kérdését éppúgy, mint a szövetségesek kérdését, a proletárforradalom, az átmeneti korszak állama, a szocializmus győzelmének, a szocialista társadalomból a kommunizmusba való átmenetnek roppant problémáit, mint közvetlen, gyakorlati kérdéseket, megragadásra váró legközelebbi láncszemeket. Éppen ezért a bolsevik párt története páratlan erővel demonstrálja a forradalmi marxista elméletnek a gyakorlattal való szerves kapcsolatát, a marxista-leninista pártnak azt a tulajdonságát, hogy elméleti megállapításait a gyakorlatból vonja le, hogy az utóbbit tekinti az előbbi próbakövének. Lenin és Sztálin pártjának a munkásosztály felszabadításáért és a kommunizmus győzelméért folytatott küzdelmei folyamán a legkülönbözőbb elméleti, és szervezeti, gazdasági és politikai filozófiai és művészeti kérdésekre kellett választ adnia; tevékenységének ki kellett terjednie, modern társadalmunk szinte minden területére. S valóban a párttörténet a marxizmus-leninizmust a maga univerzalitásában mutatja, mint sokrétű, de egységes és harmonikus rendszerét a gazdasági, történelmi és filozófiai elméletnek, a társadalmi törvények ismeretére épített politikának és szervezésnek. A könyv olvasásánál szemünk előtt bontakozik ki a marxizmusleninizmus, mint olyan tudományos világnézet, amely ugyanakkor, amikor az emberi fejlődés eddigi eredményeinek lángeszű összegezése, dialektikus módszerével egyúttal a haladásnak, a minden téren való továbbfejlődésnek beláthatatlan perspektíváit nyitja meg. • , Ellentétben az idealizmussal — olvassuk a párttörténetben —, amely kétségbevonja, hogy a világot és a világ törvényszerűségeit megismerhetnék... és azt tartja, hogy a vilin teli van magánvaló dolgokkal (Ding an sich)”, amiket a tudomány soha meg nem ismer, hét, — a marxizmus filozófiai materializmusa abból indul ki, hogy a világ és törvényszerűségei teljes mértékben megismerhetők... hogy meg nem ismerhető dolgok a világon nincsenek, legfeljebb olyanok, amelyeket eddig még nem ismertünk meg, de a tudomány és a gyakorlat segítségével a jövőben ezeket is fel fogjuk deríteni és meg fogjuk ismerni” (95. o.) A Párttörténet ugyancsak rámutat arra, hogy a marxizmus-feninizmus a filozófiai materializmus tételeit kiterjeszti a társadalmi élet tanulmányozására is s lehetővé teszi, hogy a társadalom története megszűnjék „véletlenségek halmazata lenni’. „...a társadalom történetéről szóló tudomány, a társadalmi élet jelenségebnek minden bonyolultsága mellett is éppoly exakt tudománnyá válhat, mint mondjuk a biológia, olyan tudománnyá, amely a társadalmi fejlődés törvényeit gyakorlati alkalmazás céljaira tudja kihasználni’’ (Párttörténet, 95. o.) Tagadható-e hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja éppen azért tudott páratlan eredményeket elérni, mert „gyakorlati tevékenységét nem véletlen motívumok, hanem a társadalmi fejlődés törvényei" irányították? Éppen azért, mert politikája „a társadalmi anyagi élet fejlődésének reális szükségleteiből nőtt ki, éppen azért tudott a munkásmozgalom elméletének és gyakorlatának terén általános érvényű megállapításokat adni, olyan megállapításokat és felfedezéseket, amelyek az egész nemzetközi munkásosztály, a különböző történelmi, gazdasági és politikai feltételek között dolgozó forradalmi munkáspártok számára alapjában, kivétel nélkül érvényesek. Természetesen nem a sematikus lemásolás értelmében, hiszen a forradalmi marxizmus-leninizmus szellemétől mi sem áll távolabb. A bolsevik párt nagy megteremtői, Lenin és Sztálin soha nem szűntek meg a munkásosztályt arra figyelmeztetni, hogy a szocializmus győzelme különböző országokban szükségszerűen különböző formák között fog végbemenni. „Az összes nemzetek — írja Lenin — eljutnak a szocializmushoz. Ez kikerülhetetlen. De nem egyforma módon jutnak el valamennyien, mindegyik sajátos gondásokat visz be a demokrácia ilyen, vagy olyan formájába, a proletariátus diktatúrájának ilyen vagy olyan változatába, a társadalmi élet különböző oldalai szocialista átalakításának ilyen vagy olyan ütemébe. Nincs semmi, ami elméletileg fonákabb és gyakorllatilag nevetségesebb lenne, mint a „történelmi materalizmus nevében“ a jövőt ebben a tekintetben egyforma szürke színben elképzelni. ’ (Lenin ossz. műnk. 19. kötet, 730. p. oroszul.) Az egyes országok forradalmi munkáspártjai nem térhetnek ki az elől, hogy az előttül álló konkrét történelmi feladatok megoldásának módját elméletileg és gyakorlatilag kidolgozzák. Kidolgozzák országuk sajátos viszonyainak megfelelően, de a bolsevik párt hatalmas történelmi tapasztalatainak birtokában a marxizmus-leninizmus szellemében. Sztálin elvtárs éppen párttörténetében tanít bennünket arra, hogy: „A szocialista forradalom lenini elméletének megbecsülhetetlen jelentősége nemcsak abban áll, hogy a marxizmust új elmélettel gazdagította és továbbfejlesztette, hanem abban is, hogy forradalmi perspektívát ad az egyes országok proletárjainak, felszabadítja iniciatívájukat a saját nemzeti burzsoáziájuk elleni előrenyomulásra ... (II0. oldal.) A Szovjetunió történetéről szóló sztálini mű hatalmas segítséget ad nekünk saját munkásmozgalmunk, országunk és nemzetünk problémáinak megoldásánál. Csak ha hűek maradunk Lenin és Sztálin tanításához, csak akkor tudunk hűek maradni saját munkásosztályunkhoz, tudjuk megoldani dolgozó népünk nehéz problémáit. A bolsevik párt nagy tapasztalatait állandóan szem előtt tartva megóvjuk Pártunkat attól, hogy idegen osztályok befolyása alá, trockista nacionalista, krilák ideológia bűvkörébe essünk, aminek szomorú példáját látjuk a Jugoszláv Kommunista Párt Tito-frakciójának gyalázatos tevékenységében. ★ „A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történeté“-t joggal tartják a marxizmus-leninizmus enciklopédiájának. Jelenleg a legolvasottabb könyv az egész földkerekségen. Nincs a világnak olyan sarka, ahol nem ismernék a dolgozók, nem merítenének belőle erőt és öntudatot. Egyedül a Szovjetunióban 62 nyelvre van lefordítva, s eddig kétszáz kiadást ért el, összesen 34 millió példányban. A marxizmus-leninizmus kézikönyve a magyar dolgozók százezrei számára sztálini iránytű a szocializmusért folytatott harcunkban. világomnAmi egyesüljetek! SZABAD OKTÓBER K ELŐRE A SZABAD NÉPÉRT !! Parisba küldött munkatársunk telefon jelentése: Az amerikaiak megkísérlik Franco Spanyolországának bevonását az Egyesült Nemzetek Szervezetébe A Challot-palotában megkezdődött a bizottságok munkája, amelyet egyelőre — elsősorban a Biztonsági Tanács berlini vitájának közeledése miatt — nem kísért túlságosan nagy érdeklődés. A bizottságok napirendjének összeállítási, mindenesetre alkalmat adott az amerikaiaknak írni, hogy újra működésbe hozzák a választásoknál már „közmegelégedésre“ levizsgázott, szavazógépet. A Biztonsági Tanácsban a berlini vitát a jelek szerint , csak hétfőn kezdik meg. Az imperialisták gyengeségének légköre, amelyről tegnap részletesen beszámoltunk, mára már konkrét diplomáciai manővereket is eredményezett. Az UNO amerikai köreiben csütörtökön váratlanul hangsúlyozni kezdték, hogy a Trygve Lie-nek ,Berlin ügyében átadott amerikai jegyzék hangja „mérsékelt”. Az amerikai delegáció egyik szóvivője még azt is szükségesnek tartotta közölni az újságírókkal, hogy „a jegyzék szövege a francia nyomás félreérthetetlen jeleit mutatja”. Az imperialisták berlini gyenge, sőt tarthatatlan pozícióját jelzi Evattnak, az UNO közgyűlés elnökének és az amerikaiak bizalmasának csütörtöki nyilatkozata. Evartt bejelentette, hogy ■■ Biztonsági Tanács nem ocsatja meg, a berlini kérdést és így az UNO közgyűlés elé fog kerülni”. Evatt nyilatkozatában gondosan összehangolta mondanivalóját az amerikai politikai boszorkánykonyha főtanácsárával, John Foster Dulles-szel is. Dulles szerda éjjel hosszabb telefonbeszélgetést folytatott a korteskörúton levő Dewey republikánus elnökjelölté, majd közvetlenül utána nyilatkozatot tett A többi között kijelentette, hogy az USA hajlandó „lemondani” a a nagyhatalmi együttműködés (vétójog) elvéről Berlin és az új tagfelvételek kérdésében. Ez az Evatt.IXilles színjáték azt jelzi, hogy a berlini ügy felvetése csak eszköz. Távolabbi cél: az imperialisták számára jogilag és katonailag amúgyis reménytelen berlini helyzetet felhasználni a vétójog ellen intézett általános támadásra, „bebizonyítani” az UNO egész mai szervezetének ,,használhatatlanságát”, hogy így megpróbálják az amerikai provokációkat következetesen meghiúsító Szovjetuniót kiszorítani ebből a szervezetből. Dulley nyilatkozatának a tagfelvételekre , vonatkozó része előkészítését jelenti az USA egészen nagyszabású provokációjának: az amerikai delegáció egyik része azon munkálkodik, hogy Franco fasiszta Spanyolországát becsempéssze az UNO-ba és a szerdán megalakult „nyugateurópai vezérkarba." Dulles ezért Gurnfly szenátort, az USA szenátus katonai bizottságának elnökét külön katonai repülőgépen Madridba küldte. A szenátor Boatner tábornok, Forrestal, az USA hadügyminiszter külön megbízottjának kíséretében már csütörtökön bizalmas tárgyalásokat folytatott Francoval és Fidel Danilaval, a spanyol fasiszta diktátor vezérkari főnökével-Az amerikai delegációhoz közelálló körök rámutatnak, hogy az USA helyettes vezérkari főnöke, Collins tábornok éppen tegnap ismerte be: „Nyugateurópa katonai ereje sohasem volt még ilyen alacsony.” A „nyugateurópai vezérkari főnök” személyével kapcsolatos ellentétek még mindig fennállanak. A megfigyelők szerint Am történt még végleges döntés. A konzervatív Daily Mail csütörtöki száma szerint „kétségtelen, hogy akárki lesz is névleg a főnök, az amerikaiak maguknak követelik majd a legfelsőbb ellenőrzést.” Gömöri Endre Nem sikerült az amerikai ügynökök kártevő munkája Magyarországon elmondotta a moszkvai Drajasev, a moszkvai rádió tormafzivitálója előadásában idejént-de: érthető, hogy a keleteurópai államodó és más országok dolgozói baráti érzelmekkel tekintenek a Szovjetunióra, amely már fennállása óta a ks és középállamok függetlnségének és szabadságának védelmezőjeként lép fel. Az Egyesült Államok és Anglia ezzel éppen ellentétes politkát folytatnak — mondotta. — Az angol-amerikai terjeszkedőre minden esskket felhasználtak, hogy Magyarországot megfosszák a demokrácia vívmányaitól. Szabotázst és kártevő munkát rádió hírmagyarázója szerveztek meg, hogy meghív»■ sitsák ■ f.cirnvv al‘v fel: "ibadult ország újjáépítését. Ezt bizonyítja a MAORT vezetőségének aknamunkája , és az a kártevő munka, amelyet amerikai ügynökök folytattak a magyar vegyi iparban és a mezőgazdaságban. Az angol-amerikai reakció összeesküvése azonban nem járt sikerrel, az új népi demokratikus Magyarország független ország, amely a felszabadító Szovjetunió segítségére támaszkodik.