Szabad Nép, 1948. október (6. évfolyam, 226-252. szám)

1948-10-17 / 240. szám

19 PAWauti áttatánas iskola. Ezt a feliratot egy bélyegző viseli. Meg hosszú feketére festett tát.lákon négy ház. A négy iskola úgy veszi körül a templomot, mint a katonai térképeken a várat aleserődök. Azok is voltak az iskolák — és intőt azok maradhassanak — azért kellett meghalnia Takács Gábornak. 367 tanköteles g^etek e^tot e^^ig. beleütközött A világ nem áll meg: Asztalos plébános úr örökéletűnek vélte a hatalmát és most jól megérdemelt büntetését tölti. Kiemper Miklós, aki azt hitte, egy puskalövéssel meg lehet állítani a fejlődést, nem él — és Pócspetrin általános iskolába járnak a gyerekek. Tiszta, szép, rendes iskolába. Aki látta nyáron ezeket az épületeket, nagyon jól tudja, mit őrzött annyira a pócspetri fekete reakció. Kopott, omladozó falakat, félig rom épületeket, és ezekkel a roskadozó iskolákkal a hatalmat. Két kézzel kapaszkodott abba, hogy minden úgy maradjon, ahogy volt. Félt a napfénytől, a tisztaságtól és a világosságtól. És úgy irányt,tett kétezer embert, hogy azok is féljenek. Sikerült? Ideig-órdg. Elveszik tőletek az iskolát — mondták júniusban — ma a pócspetri 362 tanköteles gyerek egytől-egyig beiratkozott az iskolába. Tele van a gyerekekkel a tanterem ... Hét osztályba jár a 362 pócspetri fatal, akik már csak rossz gyerekkori emlékként fognak emlékezni a nyári estére, amelyen a halál járt a pócspetri községháza udvarán. Vetgcc&ltUott taa.tcan.ek Két fiatal tanítónő érkezett október elsején Pócspetribe. Ők mutogatják meg a tantermeket, büszke örömmel. Az új padokat, a napfényre táruló széles ablakokat, a katedrákat ... a dobogókat, amelyeken körbe ülnek a pócspetri gyerekek minden réggel, lévén még kevés a pad és sok a gyerek. A falon térkép, a padokon vadonatúj a festék... az a megmagyarázhatatlan őszi iskolaillat árad itt, amely úgy benne van a levegőben szeptember— októberben és amelyben a tinta, a vajaskenyér, a festék meg a friss üvegezés gittszaga elválaszthatatlanul olvad össze. „Mikor megérkezem — mondja Mária — a gyerekek mind idebent ültek és nagy volt a csatazaj. Csendes foglalkozást kaptak ... mert egyszerre mind a négy osztályt nem taníthatta az akkori egyetlen tanító... és bezárva töltötték az időt egész délelőtt.“ Most is nagy még a tanítóhiány. A 362 gyerekhez, hét osztályhoz három ember kevés. Úgy tanuanak, ahogy lehet: reggel nyolctól déli egyig, aztán tíz perc szünet és jön a délutáni turnus. A tantermeket már mind az állam állította helyre, egy egész terem felszerelését a VKM adta. A tanítói lakások még hátravannak. Az ember elgondolkozik miért vágatta el a tragédia napján Som tanító úr a telefonvezetéket? Hogy ilyen tanítói lakások maradjanak az országban? Most alig győzik helyreálltani, tisztítani, építeni mindaz, amihez annyira ragaszkodtak. Volták, hogy nektek világosságtok legyen. — Erdőkből jöttem én — suttogja a pad, messzi úton. Akik össze,illesztették kezem-lábam, olyan gyer Tekékről beszélgettek közben, amilyenek itt ülnek az ölemben mindennap. — Nagy gyárak küldtek engem... teszi hozzá az asztalon felejtett könyv. Nézzetek meg, szeressetek ti is. A Jószeri, meg a Jóska, meg a Jancsi már megszerettek. Marodjátok, mi van rajtunk félelmetest — Semmi — válaszol elgondolkozva a széles ajtó, amelyen ezer kéz nyomta le a kilincset, gyilkosok és áldozatok keze is. Nem is félünk tőletek. Mitől féljünk ! Nézd, én is kiegyenesítettem a hátamat... tegnap azt hallottam, tavaszra új ruhát kapok. Úgyse kaptam még soha. Átfestenék. Többet törődnek velünk az emberek. Meg egymással is. Én tudom, sokat láttam már. A kicsiknek, akik naponta átlépik a küszöböt, jobb a ruhájuk. A kedvük is jobb. Mintha a levegő is tisztább lenne most. Érzitek ? És a régi falak, a lámpa, a szürette padló bólogatnak, így igaz. Érzik. — Aludjunk — nyújtózkodik a pad. Reggel jönnek a gyerekek. — Ideje már — felel a dobogó. És csend lesz. Alszik és várja a gyerekeket a pócspetri állami általános iskola. Baktai Ferenc _______________________* Hirtyen szépek az új tankönyvek Hallgatag falu Pócspetri. Csak a gyerekek beszédesek. Szeretnek tanulni. Kipótolják mindazt, amivel az előző nemzedékek elmaradtak. A kis Sitku Terike kilenc éves. Harmadik általánosba jár. „Jaj, én nagyon szeretek ám tanulni — mondja. És mikor tavaly édesapám azt akarta, hogy inkább szedjek krumplit egy napig, azt mondjam: mindezt inkább, csak ne kelljen mulasztani. Akik nem tanulnak, azok olyanok lesznek, mint a szamarak — teszi hozzá mélységes meggyőződéssel. Én mindig csak olvasnék.“ Amikor az új tankönyvek megérkeztek, a gyerekeket egész nap nem lehetett rávenni, hogy tanuljanak. Mind az új könyveket bújta, hogy milyen szép, milyen érdekes... és akinek nem volt, alig akart elszakadni a padszomszédtól... „hadd nézzem meg“ Ezekért a könyvekért is haltál meg egy kicsit, Takács Gábor örvösét . Meg azért, hogy a szőke Terike most örömtől ragyogó szemmel mondhassa: „nagyon szeretek tanulni“.* Az iskolaépületek felett, a homokos, poros utak közt megbúvó házak felett leszáll az este. Suttognak a lombok, a vén iskolában is beszélgetés folyik. — Zagyvd’tálfalváról jöttem — mondja az ablaküveg. Munkások kezéből kerültem ki, félve csorna. SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1948 OKTÓBER 17 Qieiwin/1/j A PETŐFI AKADÉMIÁRA A konyháiban két és félihektes üstökben fortyog a zöldségleves, tökfőzelék és az ízes marhapörkölt. Ma először esznek „kincstári kosztat’" a Petőfi Nevelőtiszti Akadémia hallgatói, az ország minden részéből idesereglett munkás- és parasztfiatalok. Segédmunkás, földmunkás Pauk György, a femn még meg sem melegedett a vadonatúj honvédruha és bakancs, az Egyesült Izzóból jött. Segédmunkás volt, nevelőtiszt let. Györkös János kétszer búcsúzott el, mielőtt a Petőfi Akadémiára ke előszörpártmunkás elvtársaitól, akikkel végigharcolta küzdelmeit a népi demokrácia erősítéséért, másodszor a Láng-gyár öntőműhelyében a kohó mellett munkatársaitól, akikkel a termelés frontján küzdött az életszínvonal felemeléséért. Szojka János földmunkás a kaposvári TEKOSz járási titkárságot cserélte fel a honvédséggel. Búza József, aki Békésben mint zsellér a kulákot szolgálta, itt kezd új életet. Két rombolás után Nekik és társaiknak készül nagy gonddal az első ebéd. Nekik építik, szépítik az egész épületet. Mert van mit építeni. A felszabadulás előtt itt tanyázott a Bólyai Műszaki Akadémia, az ellenforradalom hadapródiskolája. A felszabadulás után ugyancsak itt székelt az Agrártudományi Egyetem, a földművelésügyi minisztérium összeesküvőinek egyik főbástyája. Kétszer vert tehát itt szállást a fasizmus, két rombolás nyomát kell eltüntetni. Új honfoglalás Az új szellem betörésének első nyoma persze az, hogy most a Pauk Györgyök Györkös Jánosok és Szojkáik vonultak be e falak közé. Az igazi honfoglalás akkor kezdődik, amikor a frissen mázolt, világos tantermekben — amelyeknek ablakain át a Szabadsághegy és Jánoshegy kopaszodó fái integetnek — megkezdődik az oktatás. A nevelőtiszt-jelölt munkás- és plasztfiataloknak világtörténelmet, társadalomtudományt, politikai gazdaságtant, földrajzot, magyar demokráciát és új szellemben katonai tantárgyakat tanítanak. Szemináriumi helyiségek, díszterem, könyvtár Erre a honfoglalásra csak néhány hét múlva kerül sor. Addig épülnek a különféle termek, szobák. Szemináriumi helyiségeik, ahol 20 ember beszélheti majd meg az előadott anyaggal kapcsolatos kérdéseket. Valamennyinek külön asztala lesz, amelybe könyveit, jegyzeteit elhelyezheti. Berendezik az újságolvasót, ahol a nevelőtiszt-jelöltek megismerkednek majd a világpolitika és a szellemi élet napi eseményeivel. Szórakozásukat fogja szolgálni a billiárdterem, sakk- és kártyaszoba. Szabadidejükben a büffébe is lelátogathatnak. Az Akadémiának külön 1200 személy befogadására alkalmas díszeme van, amely színház, és filmelőadásokra kiválóan alkalmas. És most készül a könyvtár, amelynek polcairól a szocialista irodalom klasszikusainak, a magyar- és világirodalom legkiválóbbjainak művei állnak majd az akadémikusok rendelkezésére. Új élet kezdődik „Üdvözöljük bevonuló bajtársainkat! Akadémiánk a nép fiaié!" — Ezzel a transzparenssel fogadták a Petőfi Akadémián tényleges szolgálatukat teljesítő honvédek a tanulásukat megkezdő nevelőtiszt-jelölteket. A transzparens jelszavai nemcsak jelszavak, jelképek is. Jelképezik, hogy az új honvédség tagjai szorosan összeforrtak és a jövőben még jobban összeforrnak az új tisztikar tagjával, hiszen valamennyien a munkásság és a dolgozó parasztság soraiból származnak. Jelképezi, hogy a két fasizmust átélt épület falai között az új élet kezdődik. Az FM összeesküvői öt és félmillió forintot fordítottak „újjáépítésre". Mégis minden rom maradt, mert az öt és félmillióból 1200 forintos bronzkilincseket vásároltak a rektori szoba ajtajára Ugyanezt a szobát végig drága faburkolattal akarták bevonni. A Petőfi Akadémia hallgatóit egyszerű fehér falak fogadták. Mert nem a külső a lényeges, hanem az új szellem, amely a Petőfi Akadémiával együtt tört be ebbe az épületbe. Az a szellem, amelyet egy esztendő múlva az itt nevelkedett tisztek adnak majd tovább a demokratikus Magyarország függetlenségét őrző honvédeknek. V. T. Dr. Münnich Ferenc elvtárs, rendőraltábornagyot, a budapesti főkapitányság vezetőjét, a lengyel népi milícia varsói ünnepségein való részvétele alkalmából a lengyel kormány kitüntette a Polonia Restituta parancsnoki keresztjével. Marschall László elvtárs, rendőrezredes a kitüntetés tiszti keresztjét kapta. A s &íló OLCSÓBB, mert elnyűhetetlen Lentörülközö, 46 cm széles, fogy. ár m 1107 Ft-tól Lenkonyharuha, 65x65 cm fogy. ár/drb 8*94 „ Lenáttynemüvászon, 80 cm sz. fogy. ár/m 17*17 „ Lenrepedő, 140 cm széles, fogy. ár/m 30*44 „+20.„ Kender- és Lenipari Központ Budapest, V., Sas utca 20 22 VÁLTOZOTT VILÁG Az elmúlt napokban gyors egymásutánban egész sor — bizonyos szempontból rokonvonásokat felmutató — bűncselekményt leplezett le a rendőrség. Az egyik alkalommal 21.000 forintért nemlétező rizst adott el egy újpesti tanácsjegyző segítségével egy „fővárosi tanácsjegyző", akiről rövidesen kiderült, hogy fővárosi tisztviselő nem volt ugyan, de Baky Lászlónak, a nyilas belügyi államtitkárnak a nevelt fia. (Ez mindenesetre enyhítő körülmény, elvégre mi egyebet tanulhatott volna nevelőapjától?!) Az ügyben egyébként szerepet játszott a természetesen nem ingyen, hanem busás jutalék ellenében — az Országos Földhitelintézet egyik tisztviselője is, aki maga is ritka szorgalommal vett részt a különféle panamákban. Még ugyanezen a napon került rendőrkézre egy másik társaság, melyet a változatosság kedvéért nem a Baky-féle csendőrséghez, hanem a Horthy-féle honvédséghez fűztek szoros kapcsolatok és amely nem nemlétező rizst akart eladni, hanem talpbőrkiutalások szakszerű hamisításával foglalkozott. A dolog technikai, mondhatnák „művészi" részét nyugatos katonatisztek intézték, akik a jól végzett munka után ismét jobbnak látták visszamenni a határokon túleső virányokra, itthagyván azokat, akiknek feldatuk iz üzleti lebonyolítás volt. Egy nap sem tellett belé és a pénzügyminisztériumban hoztak súlyos fegyelmi ítéleteket egy egész sor magasrangú tisztviselő ellen különféle visszaélés, panama és mr -vesztegetés miatt. Legtöbbjüknél olyan súlyos cselekményekről volt szó, hogy állásvesztésre kellett őket ítélni. Egy-két napos szünet után pattant ki ebben a műfajban a legnagyobb szabású bűnügy, amelynek 54 részvevője került őrizetbe, köztük egy egyetemi tanár, volt felsőházi tag, egy egész sor egyetemi hallgató, továbbá volt repülő főhadnagy, gyáros felesége, egykori vámszaki főtiszt, banktisztviselő, textilnagykereskedő. Az ő bűnük az volt, hogy disszidálásra készülő barátaik számára kerítettek valutát, de távolról sem valami torz idealizmusból, zsiványbecsületből, hanem nagyon is materiális érdekektől vezéreltetve, mert volt gondjuk arra, hogy a dollárokatfontokat, svájci frankokat a diszszidensjelöltek számára olyan busás haszonnál adják tovább, amelyből bőven futja dőzsölésre és dáridózásra is. Ez különben nem ennek az egyetemi csoportnak volt a jellegzetes tulajdonsága. A mulatozás és a „nagylábon élést" nem volt idegen Baky nevelt fiától, vagy a bőrpanamistáktól sem, akiknek jelentékeny része éppen két pohár pezsgő között kötött nem várt és nem kívánt ismeretséget a GR megbízottjaival Amint tehát láthatjuk, a 25 esztendős ellenforradalmi rendszer „nemzetfenntartó, úri középosztályának" tagjai kerültek így vagy úgy, de mindenképpen közönséges, ■sőt mindenképpen gazdasági jellegű bűncselekmény kapcsán összeütközésbe a törvényekkel. Az egyik sikkasztott, a másik csalt, a harmadik panamázott, a negyedik vesztegetett, az ötödiket megvesztegették, a hatodik okiratot hamisított, a hetedik valutázott , kiki a saját egyénisége szerint. Amint a rendőri jelentésekből kiderül, a bűnös úton szerzett pénz egyetlen esetben sem kenyérre kellett, hanem coctailre, nem a gyereknek meleg kabátra, hanem a nőknek drága bundára, nem pólyára, vagy gyermekkocsira, hanem nylonharisnyára és autóra. Márpedig ebben az országban néhány millió embernek a tapasztalata szerint meg lehet élni cocan, nylonharisnya és nercbunda nélkül is — bár tagadhatatlanul —némileg szerényebben. Túlságosan megtanulták azonban, hogy munkából csak szűkösen, de munka nélkül fényűzően lehet élni. Nyilván valamennyien nagyon csodálkoznak most, hogy az államrend valami kifogásolnivalót talált a tevékenységükön, hiszen ha némileg módosított formában is, de ők tulajdonképpen most sem csináltak mást, mint amit 25 esztendőn át és azt megelőzőleg évszázadok óta csináltak ők maguk, a szüleik, a nagyszüleik: az osztály, az „államfenntartó réteg", amely valóban fenntartotta az államot, a kizsákmányoltak és kizsákmányolók, a kiváltságosak és jogtalanok államát, amíg csak az erejéből futotta. Nem ők változtak meg, csak a viszonyok, nem az ő osztályuk, hanem a társadalom és ők igazán nem tehetnek róla, ha rossznéven veszik tőlük, hogy régi életmódjukat kívánják folytatni: a munkanélküli fényűző életet. Valamikor elismerés és társadalmi megbecsülés járt ezért, amiért most börtön. Ez lehet rendkívül szomorú egykori Horthy-tisztek, néhai bankfiúk, panamázó köztisztviselők és feketéző nagykereskedők számára, de a dolgozó tömegek majd csak „elviselik". Száva István Albán hallgatók a budapesti egyetemeken Az albán kormány kérésére hatvan albán egyetemi hallgató Magyarországon végzi egyetemi tanulmányait. Az albán egyetemisták, akiknek legnagyobb része mérnök-, orvos- és technikushallgató, a napokban érkeztek Magarországra. Népi kollégiumokban és állami kollégiumokban helyezik el őket. November elején tárgyala a népbíróság a MAOR- szabotázst Bodonyi Márton, a népügyészség elnöke közölte, hogy három nap alatt elkészül a vádirat a MAORT- szabotázs ügyében. A vádiratot a népügyészség elnöke készíti, a MAORT-ügynek négy gyanúsítottja van. A tárgyalást, november elejére tűzi ki a népbíróság. MOGÜRT központja és kereskedelmi osztálya október 18-án XIII., Váci út 45. szám alá (volt FORD-telep) költözik Új telefonszámok: 200—925, 200—774