Szabad Nép, 1948. november (6. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-13 / 262. szám

SZOMBAT, ms NOVEMBER IS SZALAD Ml® IKMP megalakulásának 30 ik évfontalján nagyszabású kiállítással kezdi meg működését a Magyar Munkásmozgalmi Intézet November 21-én, a magyar Kom­munist® Párt megalakulásának 30-ik évfordulóján kezdi meg működését a Magyar Munkásmozgalmi Intézet. Az intézet elsősorban a magyar, de a nemzetközi munkásmozgalom törté­nelmére és jelenére vonatkozó anya­gokat is rendszeresen gyűjti majd, rendezi azokat Feladatai közé tarto­zik a magyar mun­k­ásm­o­zga­lom tör­­ténetének megírása, hogy a történet tanulságai, a jelen gyakorlatában is felhasználhatók legyenek. A Magyar Munkásmozgalmi Intézet ezenkívül gyűjti a marxizmus-fen­inizmus klasz­­szikus kiadványait és előmozdítja ezeknek magyar fordítását Három osztálya lesz az Intézetnek: az archí­vum,, amely munkásmozgalmi vonat­kozású iratokat, levéltári anyagokat, nyomtatványokat, emlékiratokat, pla­­kánokat, fényképeket, filmeket, új­­ságkivágásokat, muzeális tárgyakat gyűjt. A tudományos osztály feladata ezeknek az anyagoknak tanulmányo­­zása, feldolgozása és az intéztet kiad­­ványain­ak szerkesz­tése. Az intézet könyvtára mun­kásmozgalmi vonatko­zású könyveken kívül tudományos gyűjteményt, folyóiratokat ás újságo­­kat is gyűjt. Az Intézet megnyitásának napján mutatják be a Kommunista Párt harmincéves jubileumi kiállítását. A kiállítás számos olyan anyagot mu­tat be, amely még soha nem szere­pelt a nyilvánosság előtt. A magyar mozgalom kezdetei Négy korszakra bontja a kiállítás a magyar munkásmozgalom történe­tét. Az első teremben a 48-as for­radalom előtti Magyarországot, a szabadságharcot, a kialakuló ko­pita, Hamist látjuk. Okiratokban, újság­­kivágásokban, könyvekben felvonul­nak az első szocialista körök, a ma­gyar munkásmozgalom első vezetői. Gazdag anyag mutatja a megala­kuló Szociáldemokrata Pártot, amely hatalmas munkát fejt ki a­ szétszórt mozgalmi csoportok összefogására, szervezésére. De az ellenforradalom is akcióba lép: vaskos könyv mu­tatja be azoknak a szocialistáknak arcképét, akiket 1898-ban a Bánffy- Perczell kormány kitoloncoltatott a fővárosból. Jelentkezik az opportu­nizmus is: a munkásarisztokrácia elhanyagolja a parasztok szervezé­sét , az imperialisták mellé áll az első világháborúban. Rákosi-brigádján át a Népszava híres karácsonyi számáig,­­a Törté­nelmi Emlékbizottságig látjuk a kommunisták megalkuvás nélküli küzdelmét a hazaáruló Horthy -rend­szer ellen. Különös érdeklődésre számíthat a Szabad Nép nemrégen megtalált, 1942-ben készült első négy száma. Vértanúink: Rózsa Ferenc, Schönhorst Zoltán írták ve­zércikkeit. A délvidéki vérengzések megdöbbentő dokumentumainak élén egy újvidéki plakát, amely 90 kom­munistának agyonlő vet­ését jelenti be és további megtorlásokkal fenyege­tőzik. Érdekes Keresztes-Fischer Fe­­renc „belügyminiszter” felhívása is, aki elrendeli a délvidéki vérengzé­sekre vonatkozó minden fénykép és irat megsemmisítését. A szabadság évei A negyedik csoportban már a fel­szabadító Vörös Hadsereg csapatait látjuk, az MKP konferenciáit, kon­gresszusait, a harcot az újjáépítésért, az államosításért, a reakció megsem­misítéséért, a munkásegységért. Lát­juk az egyesülési kongresszust, az MDP vezéreit, a megtisztult, erős egységes marxista-leninista párt ak­cióit. A kiállítás a Magyar Munkásmoz­galmi Intézet Fő­ utca 1 szám alatti helyiségében nyílik meg. A proletárforradalom A második terem első képei a nagy októberi szocialista forradalom jele­neteit ábrázolják. Látjuk a nagy magyar sztrájkokat, a Károlyi-for­radalmat, Korvin Ottó diákcsoport­­jának és a baloldali szociáldemokra­táknak a szervezkedését. A megala­kuló Kommunisták Magyarországi Pártja a Vörös Újságon keresztül szól a magyar néphez. A kiállítás bemutatja a KMP 1919-es tagsági könyveit, belépési nyilatkozatokat, plakátokat, röpcédulákat. A KMP tevékenysége a fehér terror korszakában sem szűnt meg. A kiál­lítás bemutatja Hero és Andres elv­társak illegális sajtóját, de itt látjuk a fehérterror áldozatait is. Megrázó dokumentum a Lenin-fiúk siralom­­házban írt búcsúleveleinek gyűjte­ménye. Az 1942-es Szabad Nép A kiállítás harmadik része az il­legalitás éveit mutatja. Az egyre erősödő terror, majd a fasizmus sem rettenti el a nép szabadságáért küzdő kommunistákat. Forradalmi jeleneteket láthatunk az 1930 szep­tember 1-i tüntetésről készült fény­képsorozaton. Sallai Imre, Fürst Sándor kivégzésén, a második Rá­­kos­peren, a spanyol polgárháború A legjobban tájékozott, harcos, színes, szórakoztató a Világosság Bflffiaffl IBII ■l«l|Wm«i|lffl»»'UtWlin|irnWIIWO a legnagyobb déli lap ­AI ELSŐ TERVÍV EREDMÉNYEI. Kivitelünk nagyrészt a készáru, behozatalunk főként nyersanyag Mindannyian emlékezhetünk még a fényképezőgépek, szájharmonikák áradatára, amelyet Németország zúdított reánk ipari és mezőgazdasági nyersanyagaink ellenértékeképen. Az érem másik oldala pedig az volt, hogy külföldről drága pénzen kellett megvásárolnunk a­ kész iparcikkeket ame­lyeket néha éppen magyar nyersanyagból állítottak elő. Magyarország ugyanis „a német nagy tárrendszerben” a segédnép szerepét töltötte be. De hasonlóan kezelt bennünket a többi imperialista ország is. Ma ezen a téren is gyökeres változás következett be. Az első tervév­­ben má­r jobbára — 68,5 százalékban — kész iparcikkeket exportáltunk. Kivitelünk nagyrészt készáru, behozatalunk főként nyersanyag, 1938-ban ezzel szemben az egész exportnak csak 44 százaléka volt a külföldre szál­lított iparcikk. Ebben az esztendőben a behozatalból 77 százalék volt a magyar ipar által feldolgozható nyersanyag, vagy félkész áru, 1938-ban ezzel szemben a behozott nyersanyag az egész importnak mindössze 69,5 százaléka volt. Nemzetgazdaságunkban végbement szerkezeti változások tehát — mint látjuk — ezen a vonalon is éreztetik kedvező hatásukat. i ^—i..—-j-—f •HSUnommmmmmmmmmmammdtmmmmmmmmmmmmmmmm Vasárnap felavatják az újjáépítést debreceni gázgyárat Nyolc helyett öt hónap alatt készült el A háború alatt teljesen elpuszíí­tott debreceni gázgyár építését ezév júniusában indították meg és a ki­tűzött nyolc hónap helyett öt hónap alatt építették fel Az építkezéshez 43.000 kiló tűzálló falazó­anyagot, 182.500 kiló somot, tot és szigetelőanyagot, valamint 76.000 kiló vasanyagot használtak fel. A gáztartály űrtartalma 8000 köbméter. Az új gázgyár egész Debrecent ellátja majd elegendő mennyiségű gázzal. Eddig mindössze 2000 fo­gyasztó juthatott gázhoz, de csak a nap bizonyos szakában. Az új gázgyár nemzetgazdasági szempontból is igen jelentős. Gáz­gyáraink ugyanis eddig a kokszo­­sütéshöz nagyrészt külföldi szenet használtak, mert ennek nagyobb a gáztartalma, mint a hazainak. Az iparügyi minisztérium hosszas kí­sérletek után rájö­n arra, hogy néhány borsodi Szénfajtát­­— amelyen tüzelésre nem lehetett felhasználni nagy hamu- és víz­tartalma miatt — igen alkalmas S tekrondil Rác­én koksz gyár­tására és emellett még n sol­ értékes vegy­ipari mellékterméket is nyerhetünk belőle, így a debreceni gázgyár már olyan szempontok szerint épült, hogy ott a borsodi szénből állíthat­­ják elő a kokszot és a gázt. Szak­szasztalokat veszünk Ajánlatokat az Állami Hirdető Sajtóosztályára, Apponyi­ tér 1. ,,Konfekció“ jeligére kérjük. 40 feketéző ellen indult ügyészségi eljárás A Közellátási Hivatal országszerte erélyes küzdemet folytat a feketevá­gások megakadályozására és megtor­­lására. A napokban megindították az eljárást Rosta Szabó József székes­fehérvári, Mértei György apostol, györki, Tóth Ferenc makói, Béta Béla hódmezővásárhelyi, Baron Het­­rik szombathelyi Szárad Mihály, M. Szabó István, Mikó Sándor átá­­nyi keretesek ellen, akik engedély nélkül vágtak le sertéseket. Ugyan­csak eljárás indult Tóth József de­recskéi, Abonyi József, Fos József abaus­zántói és több nyíregyházi hen­tes ellen fekete marhavágás miatt. Beke László budaörsi lakos ellen en­gedély nélküli sertésszállítás miatt indult eljárás. Ivádi József pétervá­­sári kisiparos négy juhot vágott utal­vány nélkül, 15 darab borjú után el­mulasztotta befizetni az árkülönbö­zeti díjat, valamint nem Szolgáltatott be 7 darab, közfogyasztásra levágott sertés után zsírdézsmát Az ügyész­ség ellene is megindítot­ta az eljárást, programjába szlovákokat Békéscsaba én M­ég MA IS ann­ak a gyűlés­nek lelke® hangulata melegít, amelyet a magyar pedagógusok és a szlovák szülők számára rendezett a közokta­tásügyi kormányzat Békéscsabán. A régi Magyarországon elképzelhetetlen volt ilyesmi: olyan tömeg várta a magyar kultuszminisztert a csabai színház előtt, hogy csak a kéknyak­­kendős úttörők szigorú kordonja biz­tosította az utat az utcatorkolattól a színházbejáróig. A falakon kétnyelvű plakát hirdette a gyűlést s a lelkes tömeg is két nyelven zsongott, csak­úgy, mint a gyűlés maga, ahol ma­gyarok szlovákul, szlovákok magya­rul szólva hányták-vetették meg közös dolgainkat. Nincs erről sok beszélni­­való, a sajtó bőségesen beszámolt róla (úgy hírlik, nemcsak a magyar, hanem a csehszlovák is). Nem erről a gyűlésről szeretnék szólni, hanem arról, hogy mi teszi feledhetetlenné. A békéscsabai iskolaügyi értekezlet előz­ményeiről volna néhány szavam. Két esztendeje, 1946 tavaszán Rákosi elvtárs tartott nagygyűlést Békéscsabán. Hatalmas beszédében először nyúlt az akkor még kényes kérdésnek számító szlovák­ kérdéshez s napjainkig elhangzik szava. Kom­munista nyíltsággal mondta el, hogy demokráciánk „kezdetben nem akart hallani semmiféle népcseréről,é­s csak áldozatként vállalta, Bene®ék kíván­ságára, ezt a terhes kötelezettséget. Megmondta, hogy senkit sem aka­runk meggyőződése ellenére Magyar­­országon tartani, de hozzátette, hogy az önként ittmaradó szlovákok felé a magyar demokrácia változatlan szeretettel fordul. „Az a szlovák, aki Magyarországon marad — mon­dotta — természetesen nyugodt lehet, hogy soha semmi bántódása sem esik". Az idő nemcsak ezt az állítását igazolta. Megállapította, hogy nem mindenki engedett az áttelepítési pro­pagandának s kiemelte az öntudatos, demokratikus szlovákok, elsősorban a szlovák kommunisták bizalmát a ma­gyar demokrácia iránt, „ők me­g van­nak győződve róla­­—mondotta Rá­kosi elvtárs — ,hogy a fiatal magyar demokrácia mély gyökeret vert és valóban felépíti itt azt az országot, amelyben nem lesznek nemzetiségi, felekezeti, faji különbségek“. M­arosi ELVTÁRS azonban azt is látta jól, hogy a kérdés rendezésé­nek milyen akadályai vannak. Ma­gyarország miniszterelnöke a már akkor is ingadozó Nagy Ferenc volt s Csehszlovákiában még nem dőlt el véglegesen a harc az imperialisták barátságát keresők, a polgári, liberá­lis demokrácia és a szocializmus diadalútját járó népi demokrácia kö­zött. Ám ő elsősorban itthon kereste a hibát s pontosan megmondta, hogy a nemzetiségi iskolakérdésben fenn­álló hibák é® hiányosságok oka „rész­ben államapparátusunk gyöngesége". Megállapítását fény-bűen igazolja az a kis könyvecske, amelyet ugyancsak 1946-ban ,Mai magyar művelődés­­politika" címen adott ki a közoktatás,­ügyi minisztérium. Micsoda, fellengző semmi­­mond­ás ebben a kérdésben! Fölényeskedve „a legmesszebbmenő el­őzékenység"­­-ről beszél, mintha ennek a kérdések elintézése a szalon nyájaskodások körébe tartoz­nék. Hivalkodik azzal a rendelettel, amely módot ad a szlovák szülőknek még arra is, hogy a „saját költségü­kön nyilvános jogú társulati népisko­lát" létesítsenek. Fel­lengve s nagy kegyesen megengedi, persze csak fel­tételes módban, hogy a szabadműve­lődés területén a miniszter „a nem­zetiségi szabadművelődés terén dol­gozó szakembereket is kinevezie­“ A nemzetiségi iskolaügy „újjászer­vezéséről“ beszél, mint befejezett, si­keres tényről. Mai szemmel olvasva, Sztálin szavai jutnak eszünkbe azok­ról a nemzeti kérdésben szónokló „öblöshangú deklarációkról", amelye­­ket „üres és hazug deklarációknak" nevez. Mert a fellengző semmi tipor,­dást egyszerű semmittevés követte- Ugyan hogy állíthatott volna saját költségén iskolát gyerekének a sze­gény kommunista szlovák szülő, vi­szont az állam állított ugyan iskolát, de nem gondoskodott népi kollégium felállításával arról, hogy a szegény, demokráciánkban bízó szlovák mun­kás, szlovák szegény­paraszt is iskoláz­tathassa gyerekét. A miniszternek jo­gában állott volna szabadművelődést is beállí­tani, de persze nem állított, fis * nemzetiségi iskolaügy egy semmiféle iskolaüggyel nem foglalkozó, a béke­­szerződéseik körül felvetődött, ügyeiket likvidáló ügyosztály poros zugolyá­ban intéződött, a bürokrácia álmatag munkamódszerével. Ezek voltak az előzmények. A FORDULAT ÉVÉNEK kellett eljönnie, hogy ezek az ügyek meg­változzanak. Nemcsak Csehszlovákia politikája változott meg, bár ez a vál­­to­zás, a csehszlovákok határozott ál­lásfoglalása a népi demokrácia, a Szovjetunió mellé sorakozó békefront, a nemzeti kérdések sztálini rendezése mellett döntő jelentőségű volt. Szá­munkra azonban az volt a döntő el­sősorban, ami itthon történt. A munkáspártok egyesülési kon­gresszusán beterjesztett programnyi­latkozat kimondta, hogy a nemzeti­ségek számára a párt „a teljes ál­lampolgári egyenjogúság biztosítása mellett, haladó nemzeti kultúrájuk szer­bad fejlesztéséért, any­any­elvükön történő oktizedeáért, demokratikus, kulturális, társadalmi és politikai szervezkedésük teljes szabadságáért, a szomszéd országokban élő anya­­nemzeteikkel való kultúrcsere és érintkezés szabadságáért száll síkra” és lekötötte magát a „lenini-sztálini nemzetiségi politika" mellett. A Magyar Dolgozók Pártja elfo­gadta ezt a programot s amit a párt elfogad magáénak, azt megvalósítja, minden nehézség, minden akadály el­lenére. A lenini-sztálini útmutatást követő külpolitikánk a­ csehszlovák fordulat kedvező légkörét kihasz­nálva megteremtette a kívánatos rendezés lehetőségét, Révai elvtára irányszabó cikke és a csehszlovák minisztertanács döntése nyomán megindult a munka: kultúrpoliti­kánk követte azt az irányt, amelyet az ország vezető pártja szabott elé. Így jött létre a békéscsabai talál­kozó, amelyen a kormány álláspont­ját a közoktatásügyi miniszter ismer­tette , amelyhez az összes szlovák és magyar demokratikus szervek,­­hoz­zászóltak, a közös munka szellemé­­ben. A sivár előzmények után ez a gyűlés önmagában is vigasztaló je­­lenség volt s reménykeltő ígérete a jövendőnek. De nem maradtunk meg a reménynél és az ígéretnél. A MUNKA első pozitív lépése­ként a nemzetiségi iskolaügy meg­szervezése céljából a közoktatásügyi minisztérium külön ügyosztályt tele­sített a legnagyobb iskolaügyi főosz­tály, az általános iskolákkal foglal­kozó főosztály keretében, annak je­léül, hogy a kérdést nem tekintjük külpolitikai kérdésnek s nem külö­nítjük el a magyar iskolaügytől, ha­nem annak szerves részeként, azzal párhuzamban kívánjuk megoldani. Második lépésként az újonnan meg­szervezett Kollégiumi Hivatal máris szervezi az első szlovák népi kollé­giumot Békéscsabán, hogy a szegény szlovák munkások és parasztok gye­rekei legyenek az elsők, akik az anyanyelvükön való iskolázás lehető­ségében részesülnek. A szlovák tan­nyelvű iskolák színvonalának eme­lése érdekében már az idén kiadandó külföldi ösztöndíjak elosztása során gondoskodunk arról, hogy pedagó­gusok kellő számban mehessenek Csehszlovákiába is folyik a magyar tankönyvekkel egyenes tékű szlovák tankönyvek kimunkálása. A szabad­­művelődés terén sem állunk meg a lehetőségeknél, a szlováklakta vidé­keken szlovák szabadművelődési fel­ügyelőségeket szervezünk, ezek fog­nak gondoskodni a szlovák nyelvű népkönyvtárak, falukönyvtárak felál­lításáról is. A budapesti Pedagógiai Főiskola egy szlovák nyelvű tanszék szervezésével foglalkozik, a szlovák nevelőképzés tágabb távlatát nyitva meg. Ez nem minden, ezúttal nem távoli tervekről, hanem olyan események­ről kívántam csak­ beszámolni, ame­lyek má­r megvalósultak, vagy meg­valósulóban vannak. Bóka László S Kifogástalan, 200 liter űrtart­almú használt 220 voltos spektrimas kitiszelvén­yt vennék. Telefon: 200—840.

Next