Szabad Nép, 1948. november (6. évfolyam, 253-276. szám)

1948-11-13 / 262. szám

SZOMBAT, 198 NOVEMBER 18 SZJNBAD NÉPZ Négyszemközt a számlálólappal ! 28.000 ember felügyeletével, 15 vágón papíron. Szilveszterkor __________________kezdődik a népszámlálás Itt fekszik az asztalon a Szil­veszter éjfélkor kezdődő népszám­lálás főszereplője, a számlálólap, amelyet kivétel nélkül mindenki­ről, nőről és férfiről, csecsemőről és aggastyánról ki leell majd töl­teni. Nagyon könnyű dolog interjút csinálni a szánllálólappa­l. A más­kor nehezen pergő kérdések ma­guktól adódnak. Csak végig kell menni a számlálólap rovatain, betűvetés nehezebben megy, sajátke­­zűleg kell kitölteniük a lapokat. Egyik-másik biztosnak többszáz ki­lométert kell majd megtennie az or­szágnak azokon az eldugott sarkain és tanyavidékein, amelyek egymástól távol fekszenek hogy kitöltsék a körzetükbe tartozó 3—400 ember sziámi áló l­apját. Háta, lib­, napul felptti ? Hatalmas vagyonba kerül a nép­­számlálás lebonyolítsa­!. A biztosok utazási költségeire, napidíja­ira és a 16-féle kérdőívhez szükséges 15 va­gón papírra­, továbbá a kérdőívek kinyomtatására 30 millió forintot irányoztak elő. Idetartozik az is, hogy amíg azelőtt öt-hat évig tartott az összes adatok feldolgozása, most ezt az időt nagyon meg kellett rövidíteni. Egy amerikai vállalat 70.000 dollárért ajánlott köl­csönzésre statisztikai lyukasztógépe­­ket. Ez azonban olyan drága ajánlat volt, hogy el kellett utasítani. Ehe­lyett 300 új munkaerő, és 1000 külső feldolgozót állítanak munkába és ennek a nagy apparátusnak a segít­ségével a legfontosabb adatokat már néhány hónap alatt, az egész nép­­számlálás statisztikai kimunkálását pedig öt év helyett két év alatt fogja elkészíteni a Statisztikai Hivatal. Sok más kérdést is feltesz a Szám­lálólap A többi között ezeket kér­dezi: anyanyelve, iskolai végzett­sége, Szakképzettsége, testi fogya­tékossága, foglalkozásának tüze­tes megnevezése, milyen időszaki mellékfoglalkozásokat folytat, van-e földhaszonbérlete, részesült-e­ jutta­tásban az 1945. évi földreform so­rán? E kérdésekből akarják megállapí­tani: hányan is vagyunk, mit is csi­nálunk tulajdonképen, milyen né­pünk korszerinti megoszlása, mi­lyenek lakásviszonyaink , milyen osztálytagozódásunk ? A feleletek a népi demokratikus Magyarország erejének,­­— annak a változásnak, amely a dolgozó nép es­etében végbe­ment— fogják hű tükörképét adni­(láng) ülésénél helye és éve? 1868-ben születtem, amikor tartották Magyarországon az első népszámlá­lást A keresztelőm 1872-ben volt Szentpétervárott, a mai Leningrád­­ban, amikor egy statisztikai kon­gresszuson a világ minden részéből összejött küldöttek megállapodtak abban, hogy a népszámlálásokat minden nullával végződő esztendő­ben, _ 1800, 1910, 1920, stb. — kell elvégezni s a december 31-i, Szilveszter éjféli helyzetet kell ala­pul venni. Ennek a nemzetközi megegyezésnek alapján szerepelnie kell minden olyan külföldi állam­polgárnak az összeírásban, aki Szil­veszterkor az öss­zeírás helyén tar­tózkodik — kivéve a diplomáciai testület tagjait, — míg a külföldön tartózkodó magyar állampolgárok a népszámlálásiból kimaradnak. Ha tehát minden országban egyszerre végzik el a­ népszámlálást, nemzet­közi viszonylatban is pontos sta­tisztikai képet lehet kapni. E nemzetközi megegyezéstől elté­rően nálunk azért rendezik a nép­számlálást kivételesen 1948 Szilvesz­terén, mert a háború befejezése óta nagy társadalmi és gazdasági vál­tozáson ment át az ország. Né­pünk anyagi érdekei megkövetelik, hogy a változás felmérésével ne várjanak évekig. Családi állapota? Családom, a népszámlálások csa­ládja nagyon rég­i, még az ókorban Heródas rendelte el az elsőt- Voltak magyar őseim is, azok a népösszeírá­­sok, amelyeket 1784-től H. József rendeletére kezdtek meg. Nekem, mint számlálólapnak jelen­leg 16 testvérem van. Mivel egy ilyen hatalmas statisztikai adatgyűjtést, mint a népszámlálás, csak nagyon alapos technikai felkészültség és hosszas előkészítő munka után lehet megtartani, felhasználva a népszám­lálás szervezetét, azzal egyidejűleg különféle egyéb igazgatási össze­­írást is végrehajtanak Külön tuda­­tkozólapokon állapítják meg, hogy hány lakás és lakásnak használható épület van Magyarországon, a ny­íl­­i az analfabéták, az iskolaköt­­es gyermekek és a mindkét szemükre vakok száma. Ezekkel és az ellenőr­zéshez szükséges nyomtatványokkal együtt összesen 16-féle kérdőívet készítenek el Foglaltan? Nem kevesebb, mint 28.000 szám­lálóbiztos foglalkozik majd a nép­­számlálás lebonyolításával, amely 1949 január 1-től a hónap közepéig fog tartani. Az egyik lakásba ha­marabb jutnak el, a másikba ké­sőbb. Az egyik tanyán már az első nap megjelennek, a másikon csak 14-én. Ez azonban ne tévesszen meg senkit, mindenképpen a Szilveszter éj­féli, az „eszmei időpontban“ fennállott helyzetet kell figyelembe venni és ezek szerint, azokat a csecsemőiket, akik 2-án születtek, már nem szabad összeírni, ezzel szemben be kell je­lenteni azoknak az adatait is, akik január 1. után hatak meg. A népszámlálással foglalkozó biz­tosok munkája, különösen a tanya­világban, nem lesz könnyű. Mert amíg a városban feladatuk csupán a számlálólapok kiosztása és össze­­szedése faluhelyen és tanyákon, ahol a 50 éve fennálló prízsíprzerré beveze­tett és ismert, közszükségleti cikket .gyártó, állandóan foglalkoztatott üzem, családi ok miatt társat keres Mérnök, technikus*, vagy m­űszakil képzettségű egyének jöhetnek náp­untáéba, 150—200 ezer Ft tőkével. „Komoly vállalat" jeligére TEXZEK hirdetőbe. Szervita-tér 8. Felmentették állásától és őrizetbe vették a fővárosi adóhivatal főigazgatóját Hivatali páncélszekrényében nagy értékeket és fasiszta iratokat találtak Farkas Kálmánt, a székesfővárosi adóhivatal főigazgatóját november elején felmentették e tisztsége alól. A felmentésiről szóló végzést novem­ber 11-én kézbesítették. Mielőtt erre sor került volna, váratlanul bizottság jelent meg Farkas hivatalában és fel­szólították, hogy nyissa ki a páncél­­szekrényt, mert rovancsolni akarnak és felül akarják vizsgálni működését. A páncélszekrényben a bizottság tagjai nagytömegű értéktárgyakat és sok fasiszta­ Iratot találtak. Minthogy a páncélszekrényben ta­lált ér­tkek eredetét nem tudta hite­lesen igazolni és arról sem tudott számot adni, hogy a fasiszta iratokat miért őrizte a hivatali kasszában, Farkas őrizetbe vették. A nyomozás azt akarja megállapítani, hogy mi­ként kerültek a páncélszekrényben talált nagy értékek Farkashoz és hogy milyen kapcsolatok fűzték a demokrácia, ellenségeihez. Farkas még a hírhedt városházi Wo­lff-korszakb­an került hivatalba és politikai pártfogói segítségével 1945- ig adóhivatali igazgatói rangba emel­kedett. Az igazoltatáson Farkas ügye­sen átcsúszott, mivel ,,igazolta”, hogy antifasiszta volt. Az igazolóbizottság mindössze megdorgálta Farkast azért, mert néhány évvel ezelőtt a hivatalban összeverie az egyik altisztet, mégpedig azért, mert az altiszt a kezében tartott poros adóhivatali fő­könyvvel véletlenül hozzáért az adó­hivatali igazgató fehér, nyári ruhájá­hoz és azt bepiszkította. Farkas ellen több feljelentés érkezett később és a nép bíróság elé is került, de ezt is megúszta. Magatartása a demokrá­ciában sem változott és a székesfő­­város közigazgatási vezetőinek feltűnt Farkas költekező élet­módja és demokráciaellenes ma­gatartása. A hivatali vizsgálat igazolta a gyanút és Farkas Kálmánt eltávolították a közigazgatásból, ahol a reakció többi ügynöke sem maradhat meg. Napi nyolc-tíz a­­*Íí munkás-pedagógusai , akik megfogadták a Párt hivő szavát Az Andrássy­ út 47. szám alatti diákotthon 85 szakérettségire készülő lakójából a hivatalos kimutatás sze­­rint van egy, aki három családtagot, 11, aki kettőt és további 11 egy csa­ládtagot tart el. Október 12-e óta, amióta megin­dult a tanulás, egyre többen gondol­nak ami, ami jön: az egyetemre. Pedig mindegyikük egyéves fizetés­­nélküli szabadságot kapott: ha, nem megy a tanulás, a gyár kapuja nyitva áll előttük. De bíznak­­benne, hogy erre nem kerül sor. De ezek nyolcvanötén és a többiek mind, akik megkezdték az egyéves tanfolyamot, amely négy­ gimnáziumi év anya­gára és az érettségire készíti elő őket, úgy érzik: fontos hivatást tölthetnek be, ha megfogadják a párt hívó szavát és pedagógusok, mérnökök, orvosok lesznek. Vannak közöttük lakatosok, vegyipari dolgozók, cukrászok, sza­bók, elektromosok, szerelők. Jöttek vidékről: Várpalota, Rispető, Szolnok, Pécs, Füzesgyarmat és a Pesti nagy­üzemekből. Ebben a kollégiumiban mind tanárnak készülnek. A legtöb­ben, 45-en a magyar-történelem sza­kot választották, 18-an földr­ajz-élet­­tant, 14-en matematika-fizikát, 8-an pedig általános iskolai magyar­ törté­nelmet. Nem könnyű a tananyag , nem könnyű lépést tartani a hatalmas anyag diktálta tanulási tempóval. Napi 8, néha 10 órát tanulnak. Ebből 5—6 órán át új anyagot, a fennmaradó időben pedig a tanárok úgynevezett gyakorló órák keretében kérdezik őket ki a tanultakból. Matematika tanáruk Erdősi József, így összegezi a­z első hetek tapasztalatait: — Tanítok a dolgozók iskolájában, tanítok gimnáziumokban, de sehol nem tapasztaltam olyan munkafegyel­met, a tanulásnak azt a lelkes, ön­kéntes vállalását mint ezeknél ,­ szakérettségire készülő munkásoknál. Itt nem kell semmiféle diákos-gy­re­­kes ellenállást leküzdenem, hogy átad­jam nekik a tudást. Nem nehezítik, könnyítik a munkámat. Hogyne könnyítették, amikor m­in­den óra tágítja az ismereteiket és bi­zonyítja, nincs benne ördöngösség, meg tudják tanulni ők is, amit eddig csak a „felsőbb osztályok“ gyerekei tanultak. Sándor János 19 éves vil­lanyszerelő, Nagy Lajos vegyipari szakmunkás, Fehér János lakatos­segéd, a 17 éves legfiatalabb Mónos Imre és a többiek úgy érzik, új vi­­lág nyílott meg előttük. Még mindig nehezen his­zik el, hogy­ semmi más dolguk nincs, mint a tanulással tö­rődni, hogy fülenek, takarítanak helyettük, hogy készen hozzák a reg­geli tejeskávét, a déli húst, főzeléket, tésztát, az esti teát és felvágottat, hogy körülöttük mindenki segíteni akar nekik. Megalakították már a tanulócsoportokat és reggel fél 9-kor az egyik asztalnál Petőfi verseit, a másiknál a hangtan elemeit, a harma­­diknál az összeadhatatlan általános számokat tanulmányozzák. Kezdeti nehézségek persze még vannak. Például az, hogy n­em mindegyik diák kapott még fü­zeteket és könyveket. Itt és a többi öt kollégiumban a diákok javarésze könyvek nélkül, csupán sajnt -jegy­zeteikre utalva kezdhette­­meg a tanu­lást. Ma m­ár jobb a helyzet: több mint 2000 fü­ze­­t, 500 háromszöget, 300 vonalról 150 rajztáblát, 600 ce­ruzát osztottak ki az összes kollé­gium diákjai között. A könyvek ki­osztása lassabban megy, de már 900-at azokból is kiosztottak. Az első hetek tapasztalatai mindenesetre bi­­zonyíták: kevés a kultuszminiszté­rium költségvetésében tanszerekre és tankönyvekre előirányzott 56,000 forint. Vontatottan indul el az ösztöndíjak kiadása­­is, ma már azonban a szak­érettségi kollégiumok 570 diákjából 441 megkapta a 300, 200, 80 forintos havi ösztöndíj felét A tanulás menetét zavaró apró bajokon pedig az egyes kollégiumok gondnoka, vezetősége, maguk a diá­kok tudnak a legjobban segíteni. Nem szerepel például a költs­égve­­tésben külön tétel a diákok fehér­neműjének mosatására, az Andrássy­­úti kollégiumban a helyi költségve­tés keretében mégis meg tudták­ ol­dani ezt a problémát. Hiányosak a kollégiumok könyv­tárai is, de Fejtő Antal például az Andrássy­ útiban már öt példányban szerezte meg a Shell kőolajgyár könyvtárából, barátaitól Engels: „Család, ádam, magántulajdon” e­­könyvét­ Szentkúti Gyula írja az Andrássy­­úti kollégium harmadik faliújságjá­nak vezércikkében: „Mi, pedagógus­jelöltek, az új szocialista társadalom nevelői kívánunk lenni.” Jó úton indultak el­ P. Zs. Csak az első 25 gyerek I­ő neveltetése költséges...J­rlll&BBS "" fekteti ifiaie és ValadmeA számba igénytelen killien­s, de annál „igényesebb" tartalmú könyvecske került a kezünkbe. Néhány idézet be­lőle elárulja, milyen célzattal íródott a Korda R­T. kiadásában 1947-ben megjelent ,­egyes oktatás” (jegyesek és házasságra készülő felnőtt ifjak és hajadonok számára írta Müller Lajos S. J.). „Gazdasági ételünk, főleg egyes társadalmi osztályok helyzete leírha­­tatlanul nyomorúságos és siralmas” — kezdi a jövő felé induló fiatalok lelki buzdítását Müller atya. Meg­tudjuk azonban, hogy nincsenek jóvá­­tehetetlen bajok. A magyarságot ért bajokat is helyre lehet hozni, ha a fiatalok úgy készülnek fel a házas­ságra, ahogy ezt Müller atya elkép-­zeli. Figyelemre­ m­illóak az elképze­lései. A , ,para­lonaság,ok’” elleni harc fokozatosan átcsap a demontráciaelle­­r­esség hangjába. Egy szúrás a pro­testánsokba, aztán jön a főbűnös: „A korunkban divatossá lett anyag­­elvű életfelfogás, amely úton-útfélen hirdeti: a gyermek manapság csak amolyan luxuscikk, amelyet csak fel­­váltságos családok engedhetnek meg maguknak“. Szerencsére nem minde­nütt van olyan rossz világ­ .Kana­dában — írja Müller atya — nem ritka a húszgyermekes család és van anya, aki 56 gyerekkel dicsekszik ... hagyományos szokás szerint a 26-ik gyerek neveltetésének költségeit a plébánia fedezi’”. N­iutanl­óképpen minden okos há­zaspár előtt feltárulnak Amerika szépségei, ahol csa­k az első huszonöt gyerek költséges, a könyv végképp áttér a virágnyelvről a nyílt beszédre. Az utolsó oldalakon a jegyespár meg­­tudja, hogy: ,Jóasztalain élünk otthon katolikus életet, ha gyermekeinket a közömbös, vagy hitetlen állami isko­­lák és egyetemek sárkánytorkába va­­gyunk kénytelenek dobálni. Az ellen­séges áramlat folytán katolikus ember ma nem juthat álláshoz, hivatalhoz az országban ...“ Minden katolikus férjnek kötelessége — rendelkezik to­vább Müller atya,­­ hogy katolikus szellemű politikai párthoz tartozzál, és annak jelöltjére szavazzon! Megtudja még az ifjú pár, hogy a nemkatolikus sajtót (tehát az Új Emberen, a Szívújságon és a Hazán­kon kívül minden egyebet) mint „po­kolra csábító kígyókat“ nemcsak ki kell tiltani a család kis paradicsomá­ból, hanem minden eréllyel­­,el is kell tiporni“, mert előbb-utóbb „megmé­telyezik a gyermekek, sőt (uram bocsá’) a cselédek lelkét is". A de­mokratikus sajtó — ez is kiderül a bölcs könyv 79-ik oldalán — minden gonoszságra kitanítja az embereket. „Nincs a tízparancsolatnak tétele, melynek áthágására ne izgatna”. Imé Müller atya tudománya. Érté­keljük ? Követeljük betiltását ? Feles­leges. A könyv magáért beszél. El­lenben nem felesleges ma sem és a jövőben sem egy kissé jobban utána­nézni Müller atyáét jegyeseket és másokat oktató buzgalmának, amely mint látható, kiválóan összeegyezteti a „tudományt” a politikával, a val­­láserkölcsöt az u­szí­tág és rombolás erkölcsével. SZÁBAD MSP Az angyalföldi pártszervezet­­­es körzetének pártmunkása és ifjúsági vezetője voltam. Egy nagy elhatáro­zás született meg bennem. Az, ami eddig nem valósulhatott meg egy mun­­kásgyermek számára, mégpedig az, hogy katonatiszt legyen. Igen, a de­mokratikus néphadseregnek tisztje akarok lenni. Autószerelő vagyok s minden törekvésem az, hogy gép­kocsizó szak­ciszt legyen belőlem. Mi­kor erre az elhatározásra jutottam, sokan próbáltak lebeszélni: — Ne menj! Nincs semmi értelme! — Aztán beszéltek arról, hogy milyen a ka­tonaélet, nincs magánéleted — mond­ták, — állandóan egzed­roztatnak s nem leszel soha szabad; el leszel zárva a külvilágtól s ócska, piszkos ruhában fogsz járni. Természetesen nem hallgattam az ilyen s hasonló beszédekre. Most Szentendrén vagyok s meggyőződtem arról, hogy mit je­lent a néphadsereg tagjának­ lenni• Tíz napja vagyunk itt s már kétszer ■voltunk filmelőadáson s egyszer h­ult turelőadáson. A kiképzésről pedig nagyon sokat lehetne beszélni. Az al­hadnagy bajtársunk, aki a kiképző tisztünk, a legjobb ,,pajtásunk", mindent elkövet, hogy ne szenved­jünk semmiben hiányt. Egzechrozás­­ról és kitolásokról pedig szó sincs. Az alhadnagy bajtárs és a többi tiszt­­bajtárs megmutatják nekünk, a jö­­vendő tiszteknek, hogy milyen a de­mokratikus tisztikar, amely nem res­tél a legénységgel együtt játszani, sportolni, politizálni. Ezt azért írom, hogy mindenki tudja meg, hogy a régi horthysta szellemnek vége s az csak a multé. Kemény György honvéd A körúton egy Vegytisztító üzlet­ben ki van írva, hogy 10% kedvez­mény az­élmunkásoknak. Ezt köve­tendő példaként kellene odaállítani a többi üzlet elé és nymódon még szé­lesebb körben népszerűsíteni az élő­munkásokat és azt valóságos társa­dalmi ranggá tenni. Elvtársi üdvözlettel! Héti Zsigmond, Izabella-u 96. Olvastam a Szabad Nép-kampány sikeréről és örültem neki. Ezt az eredményt lehetőleg meg is kellene tartani. Mi, pestkörnyékről bejáró dolgozók, akik vonattal járunk reg­­gel-este, nagyszerűen fel tudnánk használni időnket újságolvasásra, ha a szerelvények megfelelő világítást kapnának. A III. osztályú kocsikban azonban csak 1—2 lámpa pislákol, nagyobb részük­ teljesen sötét. Tudom hogy a feladatok elvégzése fontossági sorrendben történik, de ez szintét­ elég fontos lett már. Zalán és Pál cipészmunkás, Rákoscsaba ­ Az Aranyellenőrző Bizottság nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy aranytárgyakat csakis az Ál­­lami Zálogház és Árverési Csarnok NV zálogházaiban szabad elzálogo­­sí­tani. Más helyen történő elzálogo­sítás 10 évig terjedhető fegyházzal­­büntetendő.

Next