Szabad Nép, 1948. december (6. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-01 / 277. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJET SZABAD N Ma este 6 órakor az MNDSz fáklyás felvonulással üdvözli a Nemzetközi Nőkcngresszust Megfosztotta j tisztségétől Berlin reakciós főpolgármesterét és városi tanácsát VI. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM ara ■ f .ran SZERDA, 1918 DECEMBER l A JÖVŐNKÉRT EK. J.'l „Mit nekünk a ti iparosítá­sotok, kollektivizálásotok, gépeitek, vas- és fémgyártástok, traktoraitok, kombájn-jattok, automobiljaitok ? Adnátok inkább mennél több ruha­kelmét, vásárolnátok be inkább minél több nyersanyagot a tömeg- ezükséglcti cikkek termelésére, adnátok inkább a lakosságnak na. gyobb mennyiséget azokból az apró dolgokból, amik az ember életét megszépítik. A mi elmaradottsá­gunk mellett ipart teremteni és méghozzá elsőrangú ipart — ve szedelmes ábránd.“ így idézte Sztá­lin elvtárs 1935-ben az ötéves ter­vekben hitetlenkedők, a nagy fel­adatoktól megriadok szavait. Mind- járt meg is adta a választ: „Per-, szé, megtehettük volna, hogy azt a hárommilliárd rubelnyi valutát, amit a legszigorúbb takarékosság útján szereztünk meg s amit ipa­runk létrehozására költöttünk, a tömegfogyasztási cikkek termelé­sének fejlesztésére fordítjuk. Hi­szen „terv“ ez is, a. maga nemében De e mellett a „terv“ mellett ma sem vas. és fémiparunk, sem gép­iparunk, sem traktoraink, sem automobiljaink, sem repülőgépeink, sem tankjaink nem lennének. A külső ellenséggel szemben fegyver teleitekké lettünk volna A szocia­lizmus alapjait országunkban alá ástuk volna. A bel- és külföldi bur­zsoázia foglyaivá lettünk volna. Mi az előrenyomulás tervét választót- tűk s a lenini úton haladtunk előre..Hegy egyedül ez az út volt a helyes, azt ma már nem kell szavakkal hosszasan bizonyítani. A mai Magyarország természete­sen nem azonos az ötéves tervek előtti Szovjetunióval, a mi politikai és gazdasági helyzetünk nem ugyanaz, mint ami akkor a Szov­jetunióban volt, — következéskép nem lehetnek pontosan azonosak feladataink sem. Mégis, bizonyos alapvető feladatok terén lényegé­ben nincsen különbség. Magyar- országon i$ fel akarjuk építeni a szocializmust. Ezért nekünk is korszerű, erős ipart kell terem­tenünk elmaradt ivar helyett. Mi is korszerűsíteni, gépesíteni akarjuk mezőgazdaságv-nkat. Nekünk is biztosítanunk kell országunk füg­getlenségét, meq kell teremtenünk hazánk védelmi erejét. Folytathatjuk az összehasonlí­tást, nemcsak a feladatokban — a reakció „kételyeiben“ is. Emlékez­zünk csak vissza, hogyan hiresz- telték ellenségeink széliében-hosz- siában: hároméves tervünk meg­valósíthatatlan. Ha a terv beruhá­zásait végre akarjuk hajtani, úgy összébb kell húzni a nadrágszíjat, nem lehet egyszerre ipart fejlesz­teni, mezőgazdaságot gépesíteni és ugyanakkor életszínvonalat is emelni. Ki kockáztathatná meg ma ezt a megállapítást? Csak az, aki hajlandó szemet húnyni a letagad­hatatlan tények felett is. Afelett, hegy beruházási tervünket az első tervévben 108 százalékra teljesí­tettük. s közben a munkások reál­bére oly gyorsan emelkedett, hogy ma már jelentékenyen meghaladja a háború előtti szintet. Hozzá kell tennünk: oly gyorsan emelkedett, hogy az máx jóval felülmúlja a terv eredeti előírásait is. Október­ben a munkások reálbére 15—25 százalékkal szárnyalta túl az 1938-as színvonalat, pedig a há­roméves terv szerint 1950 augusz­tusára is csak nyolc százalékkal kellett volna meghaladnia. Nincs ok elhallgatni: ez a ter­vezettnél gyorsabb emelkedés bi­zonyos veszélyt rejt magában. „Hám“, — hangzik máris a reak­ció szava — „eddig életszínvonal- emelésről beszéltek a kommunis­ták, most meg egyszeriben felfede­zik, hogy túl jól élnek a dolgozók“. Dehát ki állítja azt. hogy a mun­kás, aki végre jóllakik az ebédnél, akinek végre tisztességes ruhája is van — „túl jól él“? Az a mun­kás, akinek még mindig kevés a fehérneműje, szegényes a lakása, bútora, háztartása, akinek ma sem telik még bőségesen szórakozásra, kultúrára. Csak az beszélhet így, akitől idegen a dolgozó nép, a munkás sors3, gondja baja. De csak az ellenség teszi fel így a kérdést. A valóságban egész más­ról van szó! A kérdés most: az-e a soronlévő fő-feladatunk, hogy az életszínvonalat az eddigi igen gyors ütemben emeljük tovább, vágj' pedig az, hogy teljesítsük nagy történelmi feladatainkat? E feladatok: végleg behozni elmara­dottságunkat, biztosítani függet­lenségünket, megszilárdítani és to­vábbfejleszteni azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a szocializmus építése terén eddig elértünk. A vá­lasz csak az lehet; a főfaladat — az utóbbi. Ezek szerint az életszínvonalnak vissza kell esnie, vágj' legalább is megrekednie azon a ponton, ahol ma tart? Dehogy. A tervek sze­rint az életszínvonal az elkövet­kező tervévben és azután is emel­kedni fog. De ez az emelkedés nem lehet a jövőben olyan mértékű, hogy nagy feladataink végrehajtá­sát: az ipar erősítését, mezőgazda­ságunk korszerűsítését, honvédsé­günk fejlesztését, a szocializmus építését lassítsa. Ez az a veszély, amelyet Rákosi elvtárs így neve­zett: megesszük, feléljük a jövőn­ket. Mindenki előtt .világos: ha nemzeti jövedelmünkből a tervezett aránynál több jut ^ a lakosság fogyasztási szükségle­teinek kielégítésére, úgy az elő­irányzatnál kevesebb maradhat. cs:k a felsorolt feladatok megva­lósítására. Arról, hogy mekkorák ezek a feladatok, bizonyos képet alkot­hatunk a jövőévi terv adatai alap­ján. Ma egész ipari termelésünk gyors emelkedését nehezíti meg az a szűk keresztmetszet, amit ará­nyaiban, technikájában elmaradt kohászatunk jelent. Uj acélöntő­dére van szükségünk, gépesíteni, korszerűsíteni kell kohászatunkat. Százmilliós beruházásokat hajtunk végre nagy vas- és gépipari üze­meinkben. Szegények vagyunk vil­lamosenergiában, ugyanakkor az egyre erősödő ipar több és több áramot követel. A jövő évben már meg kell kezdenie működését a Mátravidéki Erőműnek. Még többet mondanak a számok. Az első tervévben összesen 2494 millió forintot fordítottunk beru­házásokra, 1949-ben (folyó árakon) 4300 millió forint kell erre a célra. E két szám világosan mutatja: hogyan nőttek meg feladataink. Pedig ezek a hároméves terv befe­jeztével nem csökkennek, hanem még tovább nőnek. „Gigászi feladatok állnak a kö­zeljövőben a magyar dolgozók előtt“ — mondotta Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség ülésén el­mondott b szédében. „E feladato­kat csak úgy tudjuk eredményesen elvégezni, ha új lendületet veszünk. Újra fel kell szítani a város és a falu dolgozóiban azt az önfeláldozó spártai szellemet, amely 1945 ta­vaszán az újjáépítés terén csodá­kat művelt. Érezzék át azt az új történelmi feladatot, amelyet senki helyettük el nem végez.“ Aki ezt átérzi, aki rém téveszti - szem elől építő munkánk perspektíváit, az megérti a népi demokrácia politika- gj ját az életszínvonal kérdésében. 100 millió asszony képviselőinek részvételével megkezdődött a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség II. kongresszusa A% asszon y@ka férfiakkal egy sorban, elszántan harcolnak a világ dolgozóinak szabadságáért es békédéért Rákosi Mátyás: Büszkén ralijuk magunkat a kéket ront katonáinak , Ötvenegy nemzet 500 asszony kiküldöttjének rész­vételével lob millió asszony képviseletében kedden dél­után megnyílt a Nemzetközi Demokrat leu’s NősZövctség budapesti II. világkongresszusa. A parlament nagy tanácstermét a résztvevő nemzetek lobogóival, virágok­kal díszítették, az elnöki emelvényt pedig a Nemzetközt Demokratikus ■ Nö szövetség béke galambos jelvényének nagy emblémájával Már jóval 5 óra előtt megtelj a téréin1 n nemzetközi résztvevők sóim nem létett tömegé- vél. A népes szovjet küldöttség az elnöki emelvénnyel szemben foglalt helyet, mellettük a Szabad Kína, a köz- társasági Spanyolország, balra a szabadságáétt harcoló görög nép asszonyai. Pontosan negyed 6-kor lépett 9 terembe Szakadta Árpád elvtárs, köztársasági elnök, mögötte pedig a teljes magyar kormány, élén Dinnyés Lajos miniszterelnökkel. Szakos ti elvtársat és a kor­mány tagjait helyéröl felállva, zúgó tapssal és éljenzés­sel fogadta a kongresszus. Ezután Rajk Lásslóné lépett az emelvényre és köszöntötte a vendégeket, majd Ortwtay Gyuláné tett javaslatot az elnökség megválasztására. Az egyhangú lelkesedéssel elfogadott elnökség, élén Eugénie Cctton és Popova asszonnyal elfoglalta helyét, majd felcsendült a m/igya? Himnusz. Ezután Jó ború Magda; az MNDSz főtitkára emelkedett Szólásra. Jó ború Magda: Újfajta asszonyok népesítik be a munkahelyeket A Magyar Nők Demokratikus Szö­vetsége nevében — kezdte beszédét ■lobom elvtársik) — szeretette] üd­vözlöm á kongresszusra hazánkba ér­kezett demolcratikus !>ékeszer°+ö asz- szonyokat. Miközben mi a béke én a Jóború elvtársnő beszél szabadság megőrzéséről tárgyalunk, a világ nem egy részében hatalmas dolgozó tömegek — köztük a férfiak­kal egy sorban asszonyok is — harcolnak elszántan a maguk és a világ minden dolgozójának szabadsá­gáért és békéjéért. A kínai, görög és a többi szabadságharcos nép asszo­nyainak példamutató szelleme kell, hogy áthassa és vezesse tanácskozó, sainkat és határozatainkat Nagy feladata az a kongresszusnak — folytatta —, hogy világosságot, igazságot vigyen az imperialista szó­lamokkal megtévesztett asszonyok közé, A mindenki által egyformán óhajtott b:ke csali a világ bgkesze. retö népeinek szilárd összefogásával és harcos elszántságával őrizhető meg. A béke ügyének hatalmas erő­forrásai Közép- és Kelet-Európa szo­cializmust építő népi demokráciái, mindenekelőtt pedig a népek szabad, »ágának és békéjének legfőbb őre, a szocialista Szovjetunió. Valóban ügy van, ahogy Sztálin generalisszimusz nemrégiben tett nyilatkozatában meg­mondta: „Hiába folytatnak az impe­rialisták állandó háborús uszítás!, terveiknek csúfos kudarcba kell ful- ladniok, mert erejüknél sokkal na­gyobbak és elszántabbak világszerte a béke és demokrácia táborának erői”. — Ezt a gondolatot kell tudatosítani az asszonyokban hogy hitet és bizal­mat oltva szívükbe, a demokratikus békefront lelkes harcosaivá tegyük őket. — A magyar nők számára — hangsúlyozta ezután — nagy öröm és büszkeség, hogy a kongresszus r.agyfontosságú tanácskozásai Buda. resten vannak. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy hosszú esztendők munkájával és harcaival, amelyek- nek mi, öntudatos nők is részesei voltunk, méltókká váltunk erre na elismerésre. Valóban nagy eredmé­nyeket értünk el 1945 ó;a. Megválto­zott dolgozó népünk helyzete, de különösen megváltozott a dolgozd asszonyoké, akik a feudilkapitalista Horfhy-Magjiarország legkizsákmá. nyofjabb áldozatai voltak. A régi Magyarország agyonnyomorított, el­bátortalanított asszonyai helyett üj_ fajta asszonyok népesítik be a gyá­rakat , földeket és hivatalokat Olyan asszonyok, akik a családi otthon 'fel­adatain kívül vállaljál? a népi demo, krácia építésének és a világ béke. frontja megszilárdításának feladata,, bői is a rájuk cső részt. Ez a kon. gre&szus az eddiginél is szorosabb »2álakkal fogja hozzáfűzni a magyar dolgozó nőket a világ demokratikus asszonyaihoz. Kívánom, hogy érezzék m-gukat jól és vigyék hírül országaikba, hogy a magyar asszonyok lelkesen dolgoznak és harcolnak a békés. sza. bad és boldog jövendőért. Éljen a Nemzetközi Demokratikus Nőszövet, ség második kongresszusa! Éljenek a világ békeszeretö asszonyai! Éljen a világ bákefrontjának nagy vezére, Sztálin generalisszimusz! Dinnyés Lajos; A béke erői nagyobbak) hatalmasabbak A magyar kormány nevében ez­után Dinnyés Lajos miniszterelnök üdvözölte a kongresszust és annak minden küldöttjét. — A dolgozóitok ■igazi világparlamentje ez a kon­gresszus — mondotta a miniszter­elnök —, amely a béke megőrzésé­nek magasztos célját fűzi kj maga elé. A kongresszus döntései kétség­telenül nagy szolgálatot tehetnek a béke ügyének. Meg kell bélyegezni a háborús úszótokat, akik a múlt vi­lágháborúban megvert, fasiszta, mi- lkarista erők újraélesztésén fára­doznak. De ugyanakkor mindauy. nyiunk érdeke, hogy világosan rá­mutassunk a bakéért küzdő frontra is, amelynek hatalmas támasza és vezető ereje a népek függetlenségét és békéjét védelmező Szovjetunió. Ha a világ dolgozó asszonyai világos képet kapnak a háború és béke té­nyezőiről és arról, hagy a béke erői nagyobbak, hatalmasabbak a háborúé erőinél, akkor a békéért küzdő de­mokratikus nömozgalom világszelte gyors ütemben gyarapodni fog. Rákosi elvtárs beszéde Ezután Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja nevében mondott üdvözlöbeszéde következett. — Még jóformán be sem hegedtek a második világháború szörnyű sebei — hangsúlyozta — a demokrácia és a béke híveinek már újra frontot kell alkotniok az imperialista háborús gyujtogatók ellen, akik titokban és nyíltan izgatnak egy harmadik — a megelőzőknél még szörnyűbb — vi­lágháborúra. Mi, a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, magyar kommunia. ták, büszkén valljuk magunkat a Leró Ernő, Rákosi Mátyás, Dinnyés Lajos, Szakasits Árpád, Dobi István a kongresszuson

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék