Szabad Nép, 1948. december (6. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-01 / 277. szám

szerda, 1949 apxtembers x Vas Zoltán: Büszkék lehetünk az államosítás sikerére Az MDP Központi Vezetőség ére, Ben Vas Zoltán elvtárs az ország pénzügyi helyetének alakulásáról beszélt. Elmondotta: míg 1916—47-ben, államhutatásunkat csak 105 millió forintos kölcsön segítségével tudtuk vezetni, az 3547—48-as költségvetési év már 105 milliós felesleget hozott, és a kölcsönből is 60 milliót visszafizettünk. Az 1948 augusztus—decemberi öthónapos áthidalási költségvetés során bevételeink már eddig meghaladták a 2 milliárd forintot, holott tavaly azonos időszakban csak 1,4 milliárd forint volt a bevét Első ízben mutatkozik annaka nagylelkű gesztusnak a hatássá — mondta Vas elvtárs —, amellével a szovjet kormány 50 százalékkal csökkentette jóvátételi terheiitel. — A növekvő eredményekkel azonban —mondta— egyre nagyobb feladatok járnak. Az 1949-es költségvetésii javaslat 9,4 milliárd forint, ami 132 százalékkal múlja felül az utolsó békeévi színvonalat Ezt mindenekelőtt a tervberuházás eredménye magyarázat. Az 1948-as 31 milliárd forinttal szemben 1949-ben 33,8 százalékkal többet, 4,2 milliárd forintos beruházást javasolunk. Ebből 3,2 milliárdot javasolunk az állami költségvetés terhére. Az eredet előirányzónál ez jóval több, de hároméves tervünk során sok előre, nem látható szükséglet merül fel, így az amerikai vezetők bűnös gazdálkodásának pótlására egyedül a MAORT-beruházásokra 80 millió forintot kell juttatnunk. A nehézipari termelést kiterjesztjük, a vas-, acél, fém és gépipari beruházások az 1948. évi 300 millió forintról 750 millió forintra emelkednek Ez 150 százalékos emelkedésre a nehézipar, nemzetgazdaságunk és jólétünk alapja. Vas elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a honvédelemre fordított öszszegeket is jelentősen emelni kell, mert amelyik nép szereti szabadságát, az szükség esetén kell, hogy meg is tudja védeni, vezni, a pénzügyeket irányítani, meg fogunk tanulni nagyban kereskedni is . Külkereskedelmi mérlegünk tartós passzívája és külkereskedelmünk kezdeti nehézségei is zavarják nemzeti kört.•(■)vetésünk rendjét- De nem vitás, hogy ezeket a kérdéseket is megoldjuk. De csak akkor oldjuk meg, ha fokozott gondot fordítunk a állam pénzügyi szervezettségére, ha legyőzzük a felesleges bürokráciát és túlszervezettséget, ha a termelési és pénzügyi terveket kellően felülvizsgáljuk. Sok helyen nincsen meg a pénzügyi fegyelem, sok a felesleges kiadás, sőt pazarlás. De bármily nagyok a feladatok, mégis könnyebben keresztülvihetők, mert sok tekintetben megszűntek azok a politikai ellenállási gócok amelyek munkánkat az elmúlt években akadályozták. Vas Zoltán elvtárs felszólalását a következőkkel fejezte ki: — Az országon belűl és kívül sokan beszélnek magyar gazdasági csodáról. Nincsenek csodáik. Szeretjük népünket, szeretjük ügyünket, szeretjük munkánkat s nem röstellünk tanulni és újból tanulni a érd® ciclizmus nagy építőitől, elsősorban Lenintől és S Aáctól. S nem kétséges, ha nem bizzuk el magunkat, ha tanulunk hibáinkból, ha továbbra is óvatosan mérlegeljük a lehetőségeket, pártunk és annak vezetősége, s a magyar dolgozók hathatós koffinja működésével megoldjuk a szocializmus építésének előttünk álló nagy jelentőségű politikai és gazdasági problémáit. lt Fizettek a gazdagok” A szorosabb értelemben vett közigazgatásnál — folytatta — 1 milliárd forint emelkedés jelentkezik. A gyárak, a bankok, a bányák, az iskolák államosítása és általában az állami szelvény kiterjesztésének következtében ugyanis a köztisztviselői létszám mintegy 55 ezernel emelkedett. Ebből több mint 23 ezer a tanítók száma, akiket kiszabadítottünk iV Antyszenty önkénye alól. Négyezer falusi jegyző és ugyanennyi falusi tűzoltó került állami státusra. A dologi kiadásokat az állami, iskolák fenntartása terén 36 ezjázalékkal, a diákjólét emelése terén 200 százalékkal, a tűzrendészet fejlesztése és a rendőrség megerősítése terén 55 százalékkal kell növelnünk. A népjóléti minisztérium 50,9 százalékkal, a közlekedésügyi 65 százalékkal, az építés- és közmunkaügyi 75 százalékkal, a vallás- és közoktatásügyi 75, az iparügyi minisztérium 34 százalékkal kap többet, mint tavaly. A földművelési tárcánál kimutatott emelkedés csak 16 százalék, de ha hozzávesszük a mzezőgazadsági gépüzemeket, az állami birtokokat, a selyemtenyésztést, ■úgy az emelkedés csaknem 80 százalékos. Vas elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy az 1949-es költségvetésnél döntő irányt vettünk az egységes nemzeti költségvetés megalapozására. Ez a költségvetés az államélet összes szükségleteit inkább foglalja magában, amint bármikor. Száz százalékosan felszámoltuk az alap-os letéti kezelés rendszerét, amely a Horthy-rendszer négybirtonos és "nagytőkés gazdálkodásának " milliónyi panamájának volt a forrása. Először alkalmazzuk a GF alapvető jelentőségű költségvetési reformját is, amelynek segítségével tisztán láthatjuk, hogy a hivatalok mennyit ér, mire költenek, önálló tételként ugyan, de az állami költségvetés rendszerében jelentkezik ezúttal Budapest költségvetése is, mely igen jelentős s mintegy 38 százalékos emelkedést mutat. ----Az irányt továbbra i® arra vesszük — folytatta Vas elvtárs —, hogy az állam bevételi forrásait jobban kibővítsük, sohasem tévesztve szem elől az osztályszempontokat. A MDP Központ Vezetőségi ülésén Vajda Imre elvtárs, a Tervhivatal elnöke felszólalásában kifejtette, hogy az első tervévben egyedül tervszerű beruházásaink révén mintegy tíz százalékkal nőtt az államosított szelvény (szektor). Ugyanakkor nemzeti jövedelmünk 10,6 százalékát fordítottuk beruházásokra. A földbirtokreformmal, a bányák, bankok, gyárak államosításával ezen a túrán pártunk csaknem száz százalékosan elvégezte azt az adóztatási feladatot, hogy „fizessenek a gazdagok". De még mindig vannak lehetőségek az ipari kereskedői, de különösen a zsírosparaszti rétegeknél. Az állami vállalatok jelentős bevételei a Költségvetésünkben először jelentkeznek hatalmas összegekkel a szocialista szellemű, állami bankok bányák és nagyipar, s az államosított nagykereskedetem bevételek Másfél évvel ezelőtt a MASz és a NIK hiánya meghaladta a havi 50 milliót. A tavalyi államosított iparvállalatok havi hiánya mintegy 40 millió volt Ma az iparvállalatok havi 30 millió nyereséget adnak az államnak További 30 millió volt biztosítható az állami bankok, a bélés külkereskedelmi vállalatok eredményes gazdálkodásával. Javaslatunk szerint az államosított szelvény 1949-ben 1 milliárd és 50 millió forint tiszta nyereséget fizet az állampénztárba. Ez azt jelenti, hogy az államosításból származó jövedelem már most is az állam harmadik legnagyobb tevét ési forrása. Pártunk és a dolgozó magyar név nagy győzelme ez, mert azok a felhalmozott tőkék, amelyek eddig a kapitalistákat gazdagították, most már végleg a magyar nép és a szocializmus ügyét szolgálják. A szocialista gazdálkodás révén hatalmas új bevételi források nyíltak meg a dolgozó nép javára. A gyáriparban az államosított szelvény ma már az egész termelés mintegy 80 százalékát adja s a 650 nemzeti vállalat havi 1,2 milliárd forintos termelési értéket képvisel. Az állami nagykereskedelmi szelvény a belföldi forgalomnak mintegy 75 százalékát adja, s a terményforgalmon kívül havi 550 milliós forgalmat bonyolít le. Az államosított külkereskedelem havi forgalma mintegy 400 millió A pénzintézetekkel a MÁV-val és egyéb állami üzemekkel az államosított szelvény évi 35 milliárd forintos forgalmi értéket jelent. S ha arra gondolunk, hogy ez az állami szelvény 1948-ben több, mint egymilliárdos nyereséget hoz, úgy büszkéi lehetünk az államosítás sikerére. Ellenfeleink ennek pontosan az ellenkezőjét jósolták. Vas elvtárs ezután arról beszélt, hogy a bankjegyforgalom is nagyon kedvezően alakult és gazdasági-, és pénzügyi helyzetünk kedvező fejlődése állapítható meg hiteléletünk alakulásából is. Nincsenek csodák . De nemcsak sikereink vannak — folytatta Vas elvtárs. — Hibát követtünk el az értékesítési tervek elhanyagolásával. A termelés egyes ágai elszakadtak a piactól. Egyes vállalatvezetők nem vették eléggé figyelembe a piaci igényeket és mást termeltek, mint amit a fogyasztás megkívánt. De ahogy megtanultuk az ipari szercsaknem kétszeresét annak, amit Horthy-Magyarország az utolsó békeévben használt fel befektetésekre a nemzeti jövedelemből. Eleget tettünk annak a követelménynek, hogy a társadalmasított szelvény összehasonlíthatatlanul gyorsabban nation és erősödjen, mint a tőkés elemek. A másik követelmény az volt, hogy a termelőeszközöket gyártó ipar még gyorsabban fejlődjék, mint a fogyasztási eszközök ipara. Beruházásaink irányítása kétségtelenül megfelelt ennek a követelménynek, mert az összes ipari beruházásaink több mint 85 százalékát fordítottuk alapiparjaink fejlesztésére, a fogyasztási iparok helyreállítására ellenben 15 százalékot. Ezek a beruházások azonban egy év alatt nem tudták alapvetően megváltoztatni a múltból öröklött káros aránytalanságokat, a termelőeszközöket gyártó ipar az összes ipari termelésben csak 46 százalékkal részesedett az első tervévben és a magyar tervgazdaságnak még súlyos gondokat fog okozni az elkövetkező évek során hogyan tudja iparunk termelő alapjait annyira kiszélesíteni, hogy azok országunk gazdasági függetlenségét, a falu szocialista átalakítását fedezhessék. A gyáriparban 102,3 százalék Vajda elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy az hároméves terv két év és öt hónap alatti végrehajtásával óriási feladatot vállaltunk magunkra. De megállapíthatjuk, hogy ezt a tervet is átlagban teljesíteni fogjuk, sőt lesz néhány szektorunk, amelyben tervet túl is teljesítjük. Augusztus és szeptember hónapokban helyenként elmaradtunk, de október kiegyenlítette az elmaradást és az első három hónap összeredménye a bányászatban és kohászatban az előirányzat száz százaléka, a gyáriparban pedig 102.3 százaléka; ezen belül a vas-, fém- és gépgyártás előirányzatát 107.7 százalékkal, a villamosenergiatermelés 110.9 százalékkal, a textilipar 109.5 és a mezőgasdrtágis ipar 110.9 százalékkal teljesítette. Teljesítettük az előirányzatot — Engedjék meg az elvtársak — mondta Vajda Imre elvtárs —, hogy ezen a helyen elismerően emlékezzem meg az üzemelt tervmegbízottról és a tervek előkészítésében közreműködő dolgozókról egyáltalán, mert az a körülmény, hogy az előirányzatokat a legtöbb helyen teljesítettük és Szoltól csak kis mértékben tértünk el bizonyíték arra, hogy kezdjük a termelés technikáját elsajátítani, hogy jól tervezünk. Azonos kezdetet kell megállapítanunk a mezőgazdasági tervezés területén is, bár ott még rengeteg hiba is van. Az őszi vetéstervek előirányzatát 103 százalékra teljesítettük és ez a megfelelő átlagban takart nagy kilengéseiket egyes megyék területén sem. Erős munkáshiány fenyeget — A munkateljesítmény is továbbra növekszik — folytatta •—, bár nem egyöntetűen. És a növekvő szám nem annyira az egyes munkás teljesítményének növekedését mutatja, mint inkább azt, hogy általános ipari fellendülésünk fokozatosan számolja fel a kapun belüli munkanélküliséget. Ezel magyarázható, hogy míg a van., fém- és gépiparban az egy ledolgozott munkaórára első teljesítmény értéke stagnál, nem növekszik, addig a gyáriparban összesítve ez, az érték a júliusi 24,2 forintról októberben 30,2 forintra emelkedett A százalékos emelkedésben azonban az építőanyagipar és a mezőgazdsági ipar vezet. Ipari termelő apparátusunk jobb kihasználását mutatja az is, hogy ez év januárjától számítva nemcsak a gyáriparban foglalkoztatott munkások száma nőtt jelentősen több, mint harmincezer fővel, hanem ezen felül éppen az utolsó három hónapban különösen nőtt a második és harmadik műszakban dolgozók száma. Már ma fölismerhetjük jövőre termelésünk számos ágában, erős fogunk munkáshiánnyal küzdeni és igény biztos, hogy például az építőiparban nemcsak a fennálló esőket fogjuk teljes mértékben foglalkoztatni, hanem nagy erőfeszítéseket kell tennünk, hogy azt — részben gépesítéssel — jelentősen növeljük, oly nagyok a feladatok, amelyen építőiparunkat állítjuk. Félelem az újításoktól Vajda elvtárs ezután a hiányítókról beszélt. — Vállalatvezetőink, funkcionáriusaink nem veszik a terveket elég komolyan, gyakran nem készítik beruházási terveiket elég gondosan elő és ebből sok kapkodás, cserélgetés, tempóveszteség adódik. Hiányossága tervgazdálkodásunknak, hogy a szocialista szelvény vezető gyakran még nagyon kapitalista módon gondolkodnak és félnek, tartózkodnak az újításoktól is. Tervgazdálkodásunk hiányosságához járul, hogy nemcsak a város és falu zsíros, tőkés elemei, kulákok, kupecek, spekulánsak és szabotálok ellen kell küzdenünk, hanem a munkásosztályon belül meghúzódó elmaradt elemekkel, az osztályellenség szavára hallgatókkal, akik még jó embereinket és nem egyszer álszocialista érzelgősség, öntudatos kommunistához nem illő demagógia felé hajlítják és így lazítják a normákat, de egyúttal a munkafegyelmet is. Vajda elvtárs végül a tervgazdálkodás szerkezeti hiányosságairól beszélt, a szakmunkás utánképzés problémáiról Beszédét így végezte: — Sikereink az egész magyar dolgozó nép és annak élcsapatának, nagyon hatalmas pártunknak sikerei. Hiányosságainkat kemény akarattal és kíméletlen önkritikával igyekszünk legyűrni. A tervgazdálkodás hazánkban a népi demokrácia egyik legjelentősebb fegyvere a szíocializmus megvalósításáért vívott harcban Vajda Imre: A tervgazdálkodás egyik legjelentősebb a szocializmusért vívott harcban Az olajipar fejlesztése Sportszsrkereskedek 9 Nemzeti Vállalat ARAJÁNLATA: Férfi sícipő 260.44Ft Női sícipő 250 821* Sí-léc speciál szereléssel együtt 118 7091 Sí-léc extra szereléssel együtt kantírozva 172.229* Sí-bot, nádutánzat 29.10 91 Sí-blúz, férfi ballon, egybeszabott 162.10n Sí-blúz, női ballon, egybeszabott 161.409» Sí-mellény, női ballon 178— 1* Sí nadrág léden, la 199—9 9) Minden sportfelszerelés a legolcsóbb áron állandóan raktárról Andrássy út 21. Tel.: 236—021 EGI 8IB • FÉRFISZÖVET • BÉLÉLÉS? SCUH • Múzeunt -körút 5. TÍPUSSZÖVETEK IS NAGY VÁLASZTÉKBAN Haszonhatoimkvencszáz munkás tovább-és átképzésére széz millió forint Tervgazdaságunk egyik alapkérdése a szakmai tovább- és átképzés. A három és ötéves tervek teljesítéséhez egyre több szakmunkásra van szükség. A tanoncképzés mellett szükséges, hogy a jelenleg is dolgozó ipari munkások szakmai képzettségét tovább fejlesszük. A legtöbb munkáskézre a nehézipariján lesz szükségünk. Több mint 12.000 öntőt, esztergályost, lakatost, fúróst, maróst, gyalust, kovácsot, stb. fognak szakmai továbbképzésben részesíteni. A tervezett 606 tanfolyam közül 550 az üzemeken belül létesül majd, a többin a kisüzemek dolgozói vesznek majd részt. A jövő évre tervezett nehézipari átképzésben 5900 segédmunkán vesz majd részt Ezek kiképzése 240 folyamon folyik majd. A textilmunkások részére nyolcvan szakmai továbbképző tanfolyamot állítanal fel a jövőre. Ezeken 2000 szövő, fonó, fehérítő, festő, harsnyakötő és harisnyahurkoló részesül szakoktatásban. A bányászatban 7000 vájár és bányász kiképzésére és továbbképzésére 280 tanfolyamot rendeznek. Az Ipari Továbbképzés Országos Vezetősége havi 200.000 forint költségvetéssel összesen kétmillió forintot irányzott elő az ipari továbbképzőtanfolyamok tanerőinek fizetésére, az adminisztrációs községekre és a különböző tanszerek beszerzésére. A JÓ MINŐSÉGEK ÁRUHÁZA