Szabad Nép, 1948. december (6. évfolyam, 277-302. szám)
1948-12-18 / 292. szám
6 BALÁZS BÉLA: Jegyzetek a „Talpalóföld"-ről "VT - tragédia ez a szép film! " - Nem tragédia, holott avval végsüiek, hogy vasraverve visztik el a htot a csendőrök, börtönbe, életfogytiglan. Nem tragédia, holott elejétől végig keserves nyomorúságot mutat, csapást csapás után, holott a szegény paraszt életét mutatja a régi úri világban, holott valóságosan és igazán mutatja, úri és kulák hatalmaktól bekerítve, menekvő egérút hijján, reménytelenül, sis mégsem tragédia. Még csak nem is igazán szomorú. Mint egy klasszikusan kemmapunktozo zenemű, két párhuzamos melódiája Így szól egymás mellett a film két szólama: a szegényparaszti élet rettentő súlyossága és a parasztember nagy optimizmusa. És a hős ereje, a hős önbizalma az, amelynek diadalmas zengése végül megölt szívünket. Ezért igazi hősi költemény a Talpalatnyi föld“. Igilyen gazdag a film stzegény-4"*- paraszt hősének, Góz Jóskának az élete. Nemcsak szenvedésben, hanem örömben és szépségben is. Mindjárt kalanddal kezdődik: menyasszony szöktetéssel, amilyen egy csak izgalomra készült amerikai filmben is előfordulhatna. Csakhogy ott mást jelentene. Illetve semmit. Itt azonban mindjárt első kezdésben megadja a hős jellemét és abban azt az alapmotívumot, mely az egész filmet hitokölteménnyé teszi: az elnyomott, kisemmizett sorsba bele nem nyugvó, lázadó, forradalmi akaratot. Már menyasszony fátyolban ott ül ráerőszakolt kulák férje mellett az ő kedvese. Hát csak azért sem! Onnan rabolja el. De már ebben az első történésben megnyilatkozik Jóska meleg, jó szíve, kedvessége, megkapó fiatal emberi tisztasága is. Nem félt ő attól, h°gy az egész világ ellen elhozza magának szíve jussát, Marikát. De erős keze reszket, mikor a lány pruszkliját akarná kigombolni. ,,Segíts!“ — kéri halkan . .. Kevés ilyen poetikus, gyöngéd, megható jelenetet láthattunk eddig mozivásznon Hát mikor a még szégyenkező asszony nem mer szerelmes párja szeme láttára kibújni az ágyból — de mikor látja, hogy kifut mindjárt a tej, mindent elfelejtve kiugrik és ingben szalad a tűzhelyhez. Teli van ez a film ilyen életet, lehető, egyszerű kedves aprósággal. Bizony teli van bájjal ez a keserű és kemény film. És éppen ebben rejlik mély, megindító lírája. Az asszonyért, szíve jussáért vállalja Jóska a bajt és veszedelmes. Az emberi jogáért a boldogságához. Ez a szerelem a dolgozó ember Szerelme, tiszta, mély, szemérmes, boldogító és bátorító. Nem luxusélvezet, hanem a mindennapi nehéz munkának, a küzdelmes életnek belső, sütő melege. Gyöngéd és hatalmas. Egy szép mondás jutott eszembe, mikor ennek a nagyon szépen játszott szép szerelemnek történetét néztem, a párisi kommün harcai közben jelentették a városi tanácsba, az erődítményeken harcoló egyik asszony-lsi Vullon önfeláldozó hősiességét. Erre lekiállott egy hang a karzatról: „Lássátok, milyen asszonyaink vannak nekünk. — Nekünk párisi proletároknak négy karunk van, de egy szívünk.“ — Mikor Jóskát és Mariskát láttam, ahogy együtt tolták az ormótlan öntöző szerkezetét, melyet maguk ácsoltak össze, gondoltam, nemcsak a párisi proletároknak, az ilyen magyar dolgozóknak is: egy szívük van és négy tarjuk. Van azonban ennek a történetnek egy motívuma, mely a legmélyebb tanulságé, de azért, vagy éppen azért hiányossága is. Hát egyedül van a kerek világon ez a szegény paraszt?! Se igen, se földön, sehová nem fordulhat segítségért? Valóban: egymaga, az öntudatos munkásság szervező forradalmi ereje nélkül a parasztság nem tudta és nem tudja kivívni jobb sorsát se nálunk, se máshol. Ez az igazság a nagy tanulsága a filmnek, melyet meg fog érteni a mai felszabadult paraszti néző és meg fogja szívlelni. Ez a tanulság nyilván szándékában volt a film szerzőjének, mert felléptetik ők az osztálytudatos munkást is, a földmunkás kubikosok vezetőjének személyében, aki elmagyarázza Gőz Jóskának, hogy ők, kubikosok azért kapnak több napszámot ugyanazért a munkáért, mert ők „szervezettek". De valahogy" kihullott a film képsorából az a drámai jelenet,amelyben Jóska is ráeszmél erre a tanulságra, hogy mikor vasraverik a végén, már értse és lássa, a jövő útját. Szándékosan nem szóltam a, rendező és operatőr kitűnő, komoly munkájáról, mely tudatos tárgyilagossággal nem aprózza fel a hajóst kis részi etettetek effektusaira. Ez külön cikk témája lehet Nem szóltam a hőst, Góz Jóskát játszó Szirtes Ádám nagyszerű alakításáról, melynek talán legnagyobb kvalitása éppen kedvessége és bája, melyet ennek a rettentő drámának legfélelmesebb jeleneteiben sem veszít el. Ennek a Jóskának nemcsak igaza van, jussa van, nemcsok bátor, okos, leleményes, tisztességes, munkabíró, törhetetlen vitalitása van, hanem mindenképpen szeretnivaló is. Mészáros Ági és Szirtes Ádám a „Talpalatnyi föld”-ben j/ karácsony magyar könyveitől Aczél Tamás: A szabadság árnyékában Aczél Tamás regénye kétségkívül a legjobb ebben a műfajban, amelyet a demokrácia helyes irodalomszemléletére ráébredt fiatal írónemzedék ezideig produkált. Hogy ez a regény sem hibátlan, azt a feladat nehézsége indokolja és hibái eltörpülnek erényei: epikus gazdagsága, alakokban, helyzetekben, problémákban való bősége mellett. 190 utolsó hónapjai és a felszabadulás még alig-alig derengő világa: ebben a környezetben, ebben a légkörben fejlődik a regény cselekménye, nem mindig egyenes vonalban, a nagyrealista regény követelményeinek megfelelően; néha kissé gomolygón, bizonytalanul, de mindig egy őszinte tehetség, egy a helyzet drámai és emberi magvát megpillantani képes igazi író meggyőző erejével. Aczél Tamás tudja azt, amit a nagy jellemfestő írók, hogy az emberi lélek sokrétű és változatos. Fő problémája is az, hogyan hatott a legkülönbözőbb környezetből, a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból származó hőseire a felszabadulás nagy élménye. Alakjai, a regény ez elgondolásából kifolyólag, természetesen mindig tételek is, de nem tételek, akár Thomas Mann Várashegy-ének hősei is? A regény sorsa azon dől el, mennyire sikerül az írónak tételei, eleven életté varázsolnia- Aczél Tamásnak többnyire sikerül. A reakciós hivatalnokcsalád lányából kommunistává nevelődő Marianne papirosalakjáért bőven kárpótol bátyjának, a fasiszta katonatisztből szovjet katonák orgyilkosává züllő szörnyetegnek szinte démoni figurája. A nagypolgári családból eredt, magára maradt lány, a bizonytalankodó, idős szociáldemokrata munkás megtalálja az utat a demokrácia felé, amelyből kivül reked a kereskedőből lett tolvaj tartalékos Slorthy-tiszt, a feketéző textiles, a zsidóvagy ónból megtollasodott kulák és amelynek konok ellenségei mögött, mintegy a pokol hetedik bugyrában, meg-megjelenik a legsötétebb árny: a gyilkosságra uszító, fanatikus pap• Aczél regényének tutulajdonképeni főhőse nincs — ez némiképen kísérleti jellegűvé teszi munkáját —, de epizódfigurái annál több oldalról és bővebben kapnak megvilágítást. Néhány megragadó jelenet — az utazás a túlzsúfolt vonal tetején, a gyilkos fiú rövid, izgalmas látogatása holtrarémült családja körében, és főleg a nagyszerű gyárjelenet, amikor a romok közé bemerészkedő munkás itt is, ott is titokzatos lépteket hall: munkástársaiét, akik titokban éppen úgy viszalopóztak régi munkahelyükre, mint ő, hogy együtt kezdjenek új életet — a valódi regényíróról tesz biztató és örvendetes ígéretet. Aczél Tamás regénye első fecskéje annak a tavasznak, amelyet oly régóta várunk. (Szikra — 16 forint) Füst Milán: Véletlen találkozások ..Ezekben a balladás lélekzetvételű írásokban Füst Milán külön műfajt teremtett magánakrá — mondja a kiadó a könyv fülén, és ez igaz is. Füst Milán novellái valóban balladás lélekzetvételűek, ha balladán a drámaiságot, a fojtott sürítettséget, a sokszor művészi, néha inkább csak szándékolt hézagosságot, félhomályt értjük. És még igazabb az, hogy valóban külön műfajt képviselnek- Novelláinak tartalma a távolság, a romantikus elvágyakozás, gyakran a menekülés. Távoli színes világok, elmúlt, tehát akármilyen szépségben visszaálmodható korok képei ezek az írások, a vágy, a nosztalgia fájdalmasan édes látomásai, a világ prózaiságától a régi olasz városok gőgös formáihoz, a biedermeyer-társadalom előkelősködő, kissé szenvelgő polgári enyelgéséhez, a délamerikai táj távlataihoz forduló, a régi Nyugat választékos nagypolgári szellemét éltető művek. Látomások, amelyeket szerzőjük rendkívüli gonddal és szeretettel dolgoz ki a legapróbb részletekig, hogy aztán élességüket és világosságukat rögtön le is tompítsa a füstmiláni stílus fátyolával. Mint a régi filmeken, Füst Milán novelláiban zuhogó, örökös eső szálain át érzékeljük a legszebb képeket is, s ez az eső Füst Milán erősen szubjektív, keresett, sokszor modoros, néha mulatságos, néha kissé bosszantó előadásmódja. Különösen ott bántó ez a stílus, ahol a szerző mai témához nyúl, mint a felszabadítást, a Vörös Hadsereg hatalmát és erkölcsét szimbolizáló „Mit tudom én!” című novella esetében, ahol a stílus a gyönyörű jelképből nem éppen kívánatos mitologizmust csinál. Nagy írónak jóból-rosszból sajátos módon összeszőtt írásai ezek, egyszerre hoznak örömet és bosszúságot, de mindenképp megragadják az embert. (Dante — 20 forint•) Jankovich Ferenc: Galamb röptében Egy kissé a narodnik-romantikából, egy kissé a férfi-énekkarok bő hangvételéből, egy kissé a dunántúli táj hagyományos, néha mélymagyarkodó hangsúlyozásából, de legnagyobbrészt becsületes demokratikus szándékokból áll össze Jankovich Ferenc költészetének sajátos keverékem Jankovich Ferenc a legjobb és legbiztosabb intonációs költőnk: ha verseit azzal a hibátlan biztonsággal vinné végig és fejezné be, mint ahogy elkezdi, a magyar költészet egyik oszlopát láthatnák benne. S a vers megalkotásának hibái Jankovich esetében nem véletlenek, hanem szervesek. A szép költeményt ugyanazok a rögönként itt-ott megmaradt csökevények teszik göröngyössé, amelyek Jankovich magatartására is jellemzőek. Ha egy különben szép versét ilyen bizonytalankodó ízlésű sorokkal rontja el: „Hát te mostan tigrisasszony mit csinálsz!”, ha a magyar nép honvédő erejének ilyen formában találja meg a kifejezését: „Huszárt ükök, hejh, ti magyart magyarok! Most pödörjétek ám kukunkori bajszotok,akkor nyilvánvaló, hogy ennek a kiváló költőnek meg meg kell tisztulnia a magyar parlag egyes rossz hagyományaitól, hogy az a teljesértékű, demokratikus művész legyen, amelynek eszménye felé szándékai irányítják. (Athenaeum — 12:50 jorint■) Mándy Iván: A huszonegyedik utca Hogy Mándy Iván tehetséges ember, azt tudjuk. Azt is tudjuk, hogy fiatal. Ezért újabb regény ellenére sem tartjuk fejlődésképtelennek. De bizonyos, hogy tavaly megjelent Francia kulcs című, sok tekintetben biztató regényéhez képest új regénye nem jelent fokozottabb biztatást, sőt, tekintettel arra, hogy a demokratikus irodalmi köztudat azóta mégiscsak jókora lépést tett előre, inkább úgy érezzük, hogy Mándy Iván távolabb áll az író mai kötelességeitől, mint valaha. Nem mintha semmi szándékát nem mutatná a közeledésnek, csak éppen a szociális kiegyenlítődés elvont, ködös és utópisztikus jelképe, amelyet Mándy a regény kisgyermeke megálmodta huszonegyedik utcában kifejezni akar, inkább a valóság és a feladatok elködösítésére alkalmas, mint a jószándék bizonyítására. Mándy hősei a régi társadalmon kívüli, bizonytalanul imbolygó ,.outcast1"-figurák, puhák, álmatagok, csont, fáik vajból vannak, sokszor szeretetreméltóak, néha bosszantóak, legtöbbnyire eléggé unalmasak. Pedig Mándy tudna valóságot is rajzolni. Egy-egy környezetrajza erre vall. Hát akkor miért nem teszi? (Új Idők — 20.50 forint.) SZABAD MÉD» SZOMBAT, 1943 DECEMBER 18 magmammammmSMSmoamamnmmmtmmmmM Zenész „kiváló munkások” hangversenye az élmunkásoknak Nem mindennapi hangverseny lesz hétfőn este 6-kora Zeneművészeti Főiskola nagytermében, a „Kiváló munkás” jelvénnyel kitüntetett zeneművészek szerepelnek meghívott közönség, a Munka Érdemrend kitüntettjei és az elímunkások előtt. A hangverseny első állomása annak a mozgalomnak, amely szoros kapcsolatot akar teremteni a zeneművészet legjobbjai és a munkásság legjobbjai között. Irodalmi vita a MÁVAG élmunkás klubjában A MÁVAG élmunkás klubjában irodalmi vitadélutánra gyűltek össze a MÁVAG élmunkásai és újítói. Tamás Aladár, a Szikra könyvkiadó vezetője az írók, könyvkiadók és dolgozók összefogásának fontosságát hangsúlyozta. Pálóczi-Horváth György hangoztatta: az íróknak munkájukhoz szükségük vem a magyar dolgozó társadalom útmutató kritikájára. Az előadások utáni érdekes vitában a munkások felszólították az írókat: keressék fel az üzemeket, vegyenek részt a munkások kultúrmozgalmában, építsenek ki szoros kapcsolatot a munkásság és az irodalom között. Vasárnap délután 1 órakor az Oktogontéri Villanynyivar közli a To-To eredményeket. (x) ítélet éjszakája Háy Gyula darabjának bemutatósa a Madách Színházban képre valót összeszedni, de a fárad A bukása felé rohanó nácizmust akarja megmutatni Háy Gyula darabja. Felvonulnak a színpadon a fasizmus jellegzetes figurái: az SS Gruppenführer, a nagyiparos, a jobboldali szociáldemokrata és társaik. Már az expozícióban, az első felvonásban megismerjük a szereplők családi és emberi kapcsolatait, s a történelmi helyzetet. 1943. A sztálingrádi csapás után, a félig már földönfekvő német imperializmus készül az új háborúra. A náci kalandorok megpróbálják újra megkötni a munkásáruló „szociális diákkal” a fasizmus győzelme után „felmondott” weimári szövetséget. Rarendezkednek a hallgatag készülődés éveire, hogy azután — öt-tíz-vagy húsz év után — ismét „Dzsingisz kánként”, fegyverrel és tűzcsóvával e kezükben megrohanják a világot a német „örökségért” — a világuralomért. Bernstein töl Néskén át Schumacherig jól beleillenek ebbe a képbe a munkásárulók, s engedelmes, vak eszközeik a főszereplő Bolzmannhoz hasonlatos, sokat szavaló, keveset cselekvő, nacionalista munkásvezérek is. Mindezt — ha nem is könnyen — megérti a néző, mert Háy Gyula meg'magyarázza. A Németországról szóló hosszú politikát ismeretterjesztő előadások néha egészen kitűnőek, máskor azonban hibásak, s ami a főbaj: csak látszólag, nem pedig szervesen tartoznak bele a cselekménybe. Mi hát a cselekmény? A nyugalmazott munkásvezér, az öreg Bolz,mann vidéki házába különös és „előkelő“ társaság érkezik: Bolzmann fia, Walter, az SS-tiszt, Aveggarius, a német nehézipar vezére, Kesselring a volt szociáldemokrata rendőrfőnök és Ottó, Bolzmann katonaunokája. Jövetelük célja: a Kesselringgel való tárgyalás. A jövő biztosítását szolgáló politikai üzletkötést azonban megakadályozza valami. Bolzmannban egyszerre feltámad az évtizedekig elaltatott munkáslelkiismeret és az apai érzés. Bizonyítékot akar szerezni és szerez is arra,, amit mér úgyis majdnem biztosam tudott: másik fia, a nácizmus ellen küzdő szocialista Károly nem tragikus szerencsétlenség áldozata lett 14 évvel azelőtt, hanem testvére, a náci Walter gyilkolta meg. Az „ítélet, éjszakáján” az öreg munkás, az egész életében ingadozó Bolzmann alakja bíróvá, magasodik, kimondja éssaját kezével végrehajtja fián, Walteren — a halálos ítéletet. Az emberiség történelme — s ezt kommunista írónak legjobban illik tudni — osztály? harcok sorozata. Háy Gyula, darabjában azonban testvérharccá zsugorodik ez a küzdelem, a fasizmust létrehozó és a fasizmus ellen harcoló erőket egyaránt a Bolzmann-családon belül — tehát a munkásosztályon belül — véli megtalálni. A burzsoáziát képviselő Avenariusnak legfeljebb a csábító, a kísértő luciferi szerepe jut ebben a színjátékban. A néző a bőven hullajtott szólamokból megpróbál egyságos agyoma után hihetetlenül csóválja a fejét: „Ezekből a tényezőkből állt volna a náci Németország? Nem hiszem". A néző állásfoglalásra készen él a színházban, maga is részt akar venni a színpadon küzdő erők harcában — de nem talál szövetségest. Háy Gyula mindenre felért szavakat (nagyon is „direkt" politikai szavakat), csak éppen arra nem, hogy most aztán kivel és merre némek ?! Mert az öreg Bolzmann vérszegény Emmy unokája azért talán mégsem alkalmas arra, hogy kinevelje Németországot világhódító ábrándjaiból, kiszakítsa az imperializmus világrendszeréből és a helyes útra vezesse! A darabnak ezt a hibáját növeli az Emmyt játszó színésznő kevéssé meggyőző játéka- Ádám Éva tehetséges színésznőnek látszik, de az ő válla is gyenge még ekkora feladathoz. Jellegzetesen, kifejezően, de a kelleténél több aláhúzással és külsőséges eszközzel alakítja Tapolczay Gyula Avenaringt,akit egyébként, kissé szárazabb, ridegebb egyéniségnek képzelünk. Az áruló, ravasz, okos Kesselringet kitűnően játssza Kemény László, de egy fokkal keményebb, cinikusabb is lehetne. Dávid Mihály undorító SS-éből is hiányzik egy árnyalatnyi feszesség és durvaság. A rendező keze úgy látszik többet „simítot” a kelleténél. Gál István első és tehetséges munkája ez a rendezés, nem árt tehát figyelmeztetni a jövő miatt: a jellemek nem lesznek sem mélyebbek, sem többrétűek, sem emberibbek attól, hogy az SS-tiszteket ellágyítják, az árulót tanárossá szürkéik s a náci trusztvezért jótékonyan felruházzák a kedélyesség engesztelő vonásával-Maradéktalanul jó volt Lehotay Árpád az öreg Bolzmann szerepében, önkínzó lelkiismereti csatái megrendítsen őszinték. Eleinte bizonytalan, később kitűnő Ruttkay Ottó, a fiatal náci katona szerepében. A jól sikerült díszlet Pán József munkája Molnár Miklós Puskin a Bábszínházban Az egyévi fennállásához közeledő Mesebarlang a jövő héten bemutató előadást tart, Puskin ,, Aranyhalacska“ című mesejátékának szinrehogadatával. Az egész műsort betöltő, öt képből álló darab cselekménye egy szegény halász és egy kis aranyhalacska találkozását és az ismerkedés nyomán támadt bonyodalmakat meséli el megragadó poézissel. A mese magva a három kívánság motívuma . A kis színház rendkívüli buzgalommal készül a premierre. A rendezés munkáját Bálint György, a Madách Színház főrendezője végzi, a játék díszleteit Beck Judit tervezte, zenéjét Mihály András komponálta. Az újdonság közönségét több színpadi újítás várja, így szélesebb színpadnyílás, nagyszerű új horizont-háttér és még néhány, a színészi játékot és díszletezést segítő technikai javítás. A színház élére egyébként vállalatvezetőként Piri Klári került, a bábjátékművészet ismert, lelkes, tevékeny munkása. A bemutató előadás december 22-én lesz. A szerepeket Havas Gertrud, Szőnyi Kató, Miklóssy Dezső, Gerbár Tibor, Óhidi Lehel és Balajt Andor játssza. Az egyik kép a tengerfenéken játszódik, s az arany halacskán kívül sorban felvonulnak a tenger csodavilágának lakói. TÖBB, MINT TÍZEZREN látogatták mig a 30 éves K. M. P. emlékkiállítását a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Tekintettel a nagy érdeklődésre, az igazgatóság a kiállítást meghosszabbítja december 27-ig, hétfő estig. Nyitva hétköznap d. e. 9—16-ig, vasárnap 9—13-ig. Belépés díj* tálán — SZAKSZERVEZETI TANÁCS KULTUROSZTÁLYA csütörtökön este rendezte meg nagyüzemi kultúrmegbízottak részére szokásos Színházi vitáját a Nemzeti Színház Móricz.darabjáról, az Úri muriról. Az előadás igen mély hatást gyakorolt a megjelent kultúrvezetőkre. Elhatározták, hogy az űri ranzit dolgozótársaik körében népszerűsítik, hogy minél több üzemi dolgozó nézze meg ezt az igazán sikerült színpadi alkotást. Az Officina karácsonya DERKOVITS BORTNYIK SÁNDOR tanulmánya, albumalak, színes képeikkel — 28.__ Ft VARGHA BAIAZS: Uj Magyar Szobrászat 18.— Ft LUKIANOS: A szamár 18.__ Ft A NAGY KALAND A világi felfedezése, 600 oldal képeikkel — — — — _ 33_frf