Szabad Nép, 1948. december (6. évfolyam, 277-302. szám)

1948-12-18 / 292. szám

6 BALÁZS BÉLA: Jegyzetek a „Talpalóföld"-ről "VT - tragédia ez a szép film! " - Nem tragédia, holott avval végsüiek­, hogy vasraverve visztik el a htot a csendőrök, börtönbe, élet­­fogytiglan. Nem tragédia, holott ele­jétől végig keserves nyomorúságot mutat, csapást csapás után, holott a szegény paraszt éle­tét mutatja a régi úri világban, holott valóságosan és igazán mut­atja, úri és kulák hatal­maktól bekerítve, menekvő egérút hijján, reménytelenül, sis mégsem tragédia. Még csak nem is igazán szomorú. Mint egy klasszikusan kem­m­apunk­­tozo­­ zenemű, két párhuzamos meló­diája Így szól egymás mellett a film két szólama: a szegényparaszti élet rettentő súlyossága és a parasztem­­ber nagy optimizmusa. És a hős ereje, a hős önbizalma az, amelynek diadalmas zengése végül meg­ölt­ szívünket. Ezért igazi hősi költemény a Talpalatnyi föld“. Igi­lyen gazdag a film stzegény-4"­*- paraszt hősének, Góz Jóská­nak az élete. Nemcsak szenvedésben, hanem örömben és szépségben is. Mindjárt kalanddal kezdődik: meny­asszony szöktetéssel, amilyen egy csak izgalomra készült amerikai filmben is előfordulhatna. Csakhogy ott mást jelentene. Illetve semmit. Itt azonban mindjárt első kezdésben megadja a hős jellemét és abban azt az alapmotívumot, mely az egész filmet hitokölteménnyé teszi: az elnyo­mott, kisemmizett sorsba bele nem nyugvó, lázadó, forradalmi akaratot. Már menyasszony fátyolban ott ül ráerőszakolt kulák férje mellett az ő kedvese. Hát csak azért sem! Onnan rabolja el. De már ebben az első történésben megnyilatkozik Jóska meleg, jó szíve, kedvessége, megkapó fiatal emberi tisztasága is. Nem félt ő attól, h°gy az egész világ ellen el­hozza magának szíve jussát, Mari­kát. De erős keze reszket, mikor a lány pruszkliját a­karná kigombolni. ,,Segíts!“ — kéri halkan . .. Kevés ilyen poetikus, gyöngéd, megható je­lenetet láthattunk eddig mozivásznon­ Hát mikor a még szégyenkező asszony nem mer szerelmes párja szeme láttára kibújni az ágyból — de mikor látja, hogy kifut mindjárt a tej, mindent elfelejtve kiugrik és ingben szalad a tűzhelyhez. Teli van ez a film ilyen életet, lehető, egy­szerű kedves aprósággal. Bizony teli van bájjal ez a keserű és kemény film. És éppen ebben rejlik mély, meg­indító lírája. A­z asszonyért, szíve jussáért vállalja Jóska a bajt és ve­szedelmes. Az emberi jogáért a bol­dogságához. Ez a szerelem a dolgozó ember Szerelme, tiszta, mély, szemérmes, boldogító és bátorító. Nem luxusél­vezet, hanem a mindennapi nehéz munkának, a küzdelmes életnek belső, sütő melege. Gyöngéd és ha­talmas. Egy szép mondás jutott eszembe, mikor ennek a nagyon szé­pen játszott szép szerelemnek történe­tét néztem, a párisi kommün harcai közben jelentették a városi tanácsba, az erődítményeken harcoló egyik as­szony-lsi Vu­­llon önfeláldozó hősies­ségét. Erre lek­iáll­ott egy hang a karzatról: „Lássátok, milyen asszo­nyaink vannak nekünk. — Nekünk párisi proletároknak négy karunk van, de egy szívünk.“ — Mikor Jós­kát és Mariskát láttam, ahogy együtt tolták az ormótlan öntöző szerkeze­­tét, melyet maguk ácsoltak össze, gondoltam, nemcsak a párisi prole­tároknak, az ilyen magyar dolgozók­nak is: egy szívük van és négy­­ tar­juk. Van azonban ennek a történetnek egy motívuma, mely a legmélyebb tanulságé, de azért, vagy éppen azért hiányossága is. Hát egyedül van a kerek világon ez a szegény paraszt?! Se igen, se földön, sehová nem for­­dulhat segítségért? Valóban: egy­maga, az öntudatos munkásság szer­vező forradalmi ereje nélkül a pa­rasztság nem tudta és nem tudja ki­vívni jobb sorsát se nálunk, se más­hol. Ez az igazság a nagy tanulsága a filmnek, melyet meg fog érteni a mai felszabadult paraszti néző és meg fogja szívlelni. Ez a tanulság nyilván szándékában volt a film szerzőjének, mert felléptetik ők az osztálytudatos munkást is, a földmunkás kubikosok vezetőjének személyében, aki elma­gyarázza Gőz Jóskának, hogy ők, kubikosok azért kapnak több napszá­mot ugyanazért a munkáért, mert ők „szervezettek". De valahogy" kihullott a film képsorából az a drámai jelenet,a­melyben Jóska is ráeszmél erre a ta­­nulságra, hogy mikor vasraverik a végén, már értse és lássa, a jövő útját. S­zándékosan nem szóltam a, ren­dező és operatőr kitűnő, ko­­moly munkájáról, mely tudatos tár­gyilagossággal nem aprózza fel a hajóst kis részi etettetek effektu­saira. Ez külön cikk témája lehet­ Nem szóltam a hőst, Góz Jóskát játszó Szirtes Ádám nagyszerű ala­kításáról, melynek talán legnagyobb kvalitása éppen kedvessége és bája­, melyet ennek a rettentő drámának legfélelmesebb jeleneteiben sem ve­szít el. Ennek a Jóskának nemcsak igaza van, jussa van, nemcs­ok bá­tor, okos, leleményes, tisztességes, munkabíró, törhetetlen vitalitása van, hanem mindenképpen szeretni­való is. Mészáros Ági és Szirtes Ádám a „Talpalatnyi föld”-ben j/­ karácsony magyar könyveitől Aczél Tamás: A szabadság árnyékában Aczél Tamás regénye kétségkívül a legjobb ebben a műfajban, amelyet a­ demokrácia helyes irodalomszemléletére ráébredt fiatal írónemzedék ezideig produkált. H­ogy ez a regény sem hibátlan, azt a feladat nehézsége indokolja és hibái eltörpülnek erényei: epikus gazdagsága, alakokban, helyzetekben, pro­blémákban való bősége mellett. 190 utolsó hónapjai és a felszabadulás még alig-alig derengő világa: ebben a környezetben, ebben a légkörben fejlődik a regény cselekménye, nem mindig egyenes vonalban, a nagyrealista regény követelményeinek megfelelően; néha kissé gomolygón, bizonytalanul, de mindig egy őszinte tehetség, egy a helyzet drámai és emberi magvát megpillantani képes igazi író meggyőző erejével. Aczél Tamás tudja azt, amit a nagy jellemfestő írók, hogy az emberi lélek sokrétű és változatos. Fő problé­­m­ája is az, hogyan hatott a legkülönbözőbb környezetből, a legkülönbözőbb társadalmi osztályokból származó hőseire a felszabadu­lás nagy élménye. Alakjai, a regény ez el­gondolásából kifolyólag, természetesen min­dig tételek is, de nem tételek,­ akár Tho­mas Mann Vára­shegy-ének hősei is? A re­gény sorsa azon dől el, mennyire sikerül az írónak tételei, eleven életté varázsolnia- Aczél Tamásnak többnyire sikerül. A reak­ciós hivatalnokcsalád lányából kommunistává nevelődő Marianne papirosalak­jáért bőven kárpótol bátyjának, a fasiszta katonatisztből szovjet katonák orgyilkosává züllő szörnye­tegnek szinte démoni figurája. A nagypol­gári családból eredt, magára maradt lány, a bizonytalankodó, idős szociáldemokrata mun­kás megtalálja az utat a demokrácia felé, amelyből kivül reked a kereskedőből lett tol­vaj tartalékos Slorthy-tiszt, a feketéző texti­les, a zsidóvagy ónból megtollasodott kulák és amelynek konok ellenségei mögött, mint­egy a pokol hetedik bugyrában, meg-meg­­jelenik a legsötétebb árny: a gyilkosságra uszító, fanatikus pap• Aczél regényének tu­­tulajdonképe­ni főhőse nincs — ez némiképen kísérleti jellegűvé teszi munkáját —, de epizódfigurái annál több oldalról és bőveb­ben kapnak megvilágítást. Néhány megra­gadó jelenet — az utazás a túlzsúfolt vonal tetején, a gyilkos fiú rövid, izgalmas láto­gatása holtrarémült családja körében, és fő­leg a nagyszerű gyárjelenet, amikor a romok közé bemerészkedő munkás itt is, ott is ti­tokzatos lépteket hall: munkástársaiét, akik titokban éppen úgy viszalopóztak régi munka­helyükre, mint ő, hogy együtt kezdjenek új életet — a valódi regényíróról tesz biztató és örvendetes ígéretet. Aczél Tamás regénye első fecskéje annak a tavasznak, amelyet oly régóta várunk. (Szikra — 16 forint­) Füst Milán: Véletlen találkozások ..Ezekben a balladás lélekzetvételű írások­ban Füst Milán külön műfajt teremtett ma­gánakrá — mondja a kiadó a könyv fülén, és ez igaz is. Füst Milán novellái valóban bal­ladás lélekzetvételűek, ha balladán a drá­­maiságot, a fojtott sürítettséget, a sokszor művészi, néha inkább csak szándékolt héza­gosságot, félhomályt értjük. És még igazabb az, hogy valóban külön műfajt képviselnek- Novelláinak tartalma a távolság, a roman­tikus elvágy­ak­ozás, gyakran a menekülés. Távoli színes világok, elmúlt, tehát akármi­lyen szépségben visszaálmodható korok ké­pei ezek az írások, a vágy, a nosztalgia fáj­dalmasan édes látomásai, a világ prózaiságá­­tól a régi olasz városok gőgös formáihoz, a bieder­meyer-társadalom előkelősködő, kissé szenvelgő polgári enyelgéséhe­z, a délameri­kai táj távlataihoz forduló, a régi Nyugat választékos nagypolgári szellemét éltető mű­vek. Látomások, amelyeket szerzőjük rend­kívüli gonddal és szeretettel dolgoz ki a leg­apróbb részletekig, hogy aztán élességüket és világosságukat rögtön le is tompítsa a füstmiláni stílus fátyolával. Mint a régi fil­meken, Füst Milán novelláiban zuhogó, örö­kös eső szálain át érzékeljük a legszebb képeket is, s ez az eső Füst Milán erősen szubjektív, keresett, sokszor modoros, néha mulatságos, néha kissé bosszantó előadás­módja. Különösen ott bántó ez a stílus, ahol a szerző mai témához nyúl, mint a fel­szabadítást, a Vörös Hadsereg hatalmát és erkölcsét szimbolizáló „Mit tudom én!” című novella esetében, ahol a stílus a gyö­nyörű jelképből nem éppen kívánatos mito­­logizmust csinál. Nagy írónak jóból-rosszból sajátos módon összeszőtt írásai ezek, egy­szerre hoznak örömet és bosszúságot, de mindenképp megragadják az embert. (Dante — 20 forint•) Jankovich Ferenc: Galamb röptében Egy kissé a narodnik-romantikából, egy kissé a férfi-énekkar­ok bő hangvételéből, egy kissé a dunántúli táj hagyományos, néha mélymagyarkodó hangsúlyozásából, de legna­gyobbrészt becsületes demokratikus szándé­kokból áll össze Jankovich Ferenc költésze­tének sajátos keverék­em Jankovich Ferenc a legjobb és legbiztosabb intonációs­ költőnk: ha verseit azzal a hibátlan biztonsággal vinné végig és fejezné be, mint ahogy el­kezdi, a magyar költészet egyik oszlopát láthatnák benne. S a vers megalkotásának hibái Jankovich esetében nem véletlenek, ha­nem szervesek. A szép költeményt ugyan­azok a rögönként itt-ott megmaradt csöke­vények teszik göröngyössé, amelyek Janko­­vich magatartására is jellemzőek. Ha egy különben szép versét ilyen bizonytalankodó ízlésű sorokkal rontja el: „Hát te mostan tigrisasszony mit csinálsz­!”, ha a magyar nép honvédő erejének ilyen formában találja meg a kifejezését: „Huszárt ükök, hejh, ti magyart magyarok! Most pödörjétek ám ku­kunkori bajszotok,­­akkor nyilvánvaló, hogy ennek a kiváló költőnek meg meg kell tisztulnia a magyar parlag egyes rossz ha­­gyományaitól, hogy az a teljesértékű, demo­kratikus művész legyen, amelynek eszménye felé szándékai irányítják. (Athenaeum — 12:50 jorint■) Mándy Iván: A huszonegyedik utca Hogy Mándy Iván tehetséges ember, azt tudjuk. Azt is tudjuk, hogy fiatal. Ezért újabb regény­ ellenére sem tartjuk fejlődés­képtelennek. De bizonyos, hogy tavaly meg­jelent Francia kulcs című, sok tekintetben biztató regényéhez képest új regénye nem jelent fokozottabb biztatást, sőt, tekintettel arra, hogy a demokratikus irodalmi köztu­dat azóta mégiscsak jókora lépést tett előre, inkább úgy érezzük, hogy Mándy Iván tá­volabb áll az író mai kötelességeitől, mint valaha. Nem mintha semmi szándékát nem mutatná a közeledésnek, csak éppen a szo­ciális kiegyenlítődés elvont, ködös és utópisz­tikus jelképe, amelyet Mándy a regény kis­­gyermeke­ megálmodta huszonegyedik utcában kifejezni akar, inkább a valóság és a felada­tok elködösítésére alkalmas, mint a jószán­dék bizonyítására. Mándy hősei a régi tár­sadalmon kívüli, bizonytalanul imbolygó ,.outcast1"-figurák, puhák, álmatagok, csont, fáik vajból vannak, sokszor szeretetremél­­tóak, néha bosszantóak, legtöbbnyire eléggé unalmasak. Pedig Mándy tudna valóságot is rajzolni. Egy-egy környezetrajza erre vall. Hát akkor miért nem teszi? (Új Idők — 20.50 forint.) SZABAD MÉD» SZOMBAT, 1943 DECEMBER 18 magmammammmSMSm­oamamnmmmtmmmmM Zenész „kiváló munkások” hangversenye az élmunkásoknak Nem mindennapi hangverseny lesz hétfőn este 6-kor­­a Zeneművészeti Főiskola nagytermében, a „Kiváló munkás” jelvénnyel kitüntetett zene­művészek szerepelnek meghívott közönség, a Munka Érdemrend ki­­tüntettjei és az elím­unk­ások előtt. A hangverseny első állomása annak a mozgalomnak, amely szoros kap­csolatot akar teremteni a zenemű­vészet legjobbjai és a munkásság legjobbjai között. Irodalmi vita a M­ÁVA­­G élmunkás klubjában A MÁVAG élmunkás klubjában irodalmi vitadélutánra gyűltek össze a MÁVAG élmunkásai és újítói. Tamás Aladár, a Szikra könyv­kiadó vezetője az írók, könyvkiadók és dolgozók összefogásának fontos­ságát hangsúlyozta. Pálóczi-Horvá­th György hangoztatta: az íróknak munkájukhoz szükségük vem a ma­gyar dolgozó társadalom útmutató kritikájára. Az előadások utáni ér­dekes vitában a munkások felszólí­tották az írókat: keressék fel az üzemeket, vegyenek részt a munká­sok kultúrmozgalmában­, építsenek ki szoros kapcsolatot a munkásság és az irodalom között. Vasárnap délután 1 órakor az Oktogon­téri Villanynyivar közli a To-To eredmé­nyeket. (x) ítélet éjszakája Háy Gyula darabjának bemutatósa a Madách Színházban képre valót összeszedni, de a fárad­ A bukása felé rohanó nácizmust akarja megmutatni Háy Gyula da­rabja. Felvonulnak a színpadon a fasizmus jellegzetes figurái: az SS Gruppenführer, a nagyiparos, a jobb­oldali szociáldemokrata és társaik. Már az expozícióban, az első felvo­násban megismerjük a szereplők csa­ládi és emberi kapcsolatait, s a tör­ténelmi helyzetet. 1943. A sztálingrádi csapás után, a félig már földönfekvő német impe­rializmus készül az új háborúra. A náci kalandorok megpróbálják újra megkötni a munkásáruló „szociális d­iákkal” a fasizmus győzelme után „felmondott” weimári szövetséget. R­arendezkednek a hallgatag készülő­dés éveire, hogy azután — öt-tíz-vagy húsz év után — ismét „Dzsingisz kánként”, fegyverrel és tűzcsóvával e kezükben megrohanják a világot a német „örökségért” — a világura­lomért. Bernstein töl Néskén át Schuma­cherig jól beleillenek ebbe a képbe a munkásárulók, s engedelmes, vak eszközeik a főszereplő Bolzmann­­hoz hasonlatos, sokat szavaló, keve­set cselekvő, nacionalista munkás­vezérek is. Mindezt — ha nem is könnyen — megérti a néző, mert Háy Gyula meg'­magyarázza. A Németországról szóló hosszú politikát ismeretter­jesztő előadások néha egészen ki­­tűnőek, máskor azonban hibásak, s ami a főbaj: csak látszólag, nem pedig szervesen tartoznak bele a cselekménybe. Mi hát a cselekmény? A nyugal­mazott munkásvezér, az öreg Bolz,­­mann vidéki házába különös és „elő­kelő“ társaság érkezik: Bolzmann fia, Walter, az SS-tiszt, Aveggarius, a német nehézipar vezére, Kessel­­ring a volt szociáldemokrata rendőr­főnök és Ottó, Bolzmann katona­­unokája. Jövetelük célja: a Kessel­­ringgel való tárgyalás. A jövő biz­tosítását szolgáló politikai üzletkö­tést azonban megakadályozza va­lami. Bolzmannban egyszerre feltá­mad az évtizedekig elaltatott mun­káslelki­ismeret és az apai érzés. Bizonyítékot akar szerezni és szerez is arra,, amit mér úgyis majdnem biztosam tudott: másik fia, a náciz­mus ellen küzdő szocialista Károly nem tragikus szerencsétlenség áldo­zata lett 14 évvel azelőtt, hanem test­vére, a náci Walter gyilkolta meg. Az „ítélet, éjszakáján” az öreg mun­kás, az egész életében ingadozó Bolz­­mann alakja bíróvá, magasodik, ki­mondja és­­saját kezével végrehajtja fián, Walteren — a halálos ítéletet. Az emberiség történelme — s ezt kommunista írónak legjobban illik tudni —­ osztály? harcok sorozata. Háy Gyula, darabjában azonban test­vérharccá zsugorodik ez a küzdelem, a fasizmust létrehozó és a fasizmus ellen harcoló erőket egyaránt a Bolzmann-családon belül — tehát a munkásosztályon belül — véli megta­lálni. A burzsoáziát képviselő Ave­­nariusnak legfeljebb a csábító, a kí­sértő luciferi szerepe jut ebben a színjátékban. A néző a bőven hullaj­tott szólamokból megpróbál egy­ságos agy­oma után hihetetlenül csó­válja a fejét: „Ezekből a tényezőkből állt volna a náci Németország? Nem hiszem". A néző állásfoglalásra készen él a színházban, maga is részt akar venni a színpadon küzdő erők harcában — de nem talál szövetségest. Háy Gyula mindenre felért szavakat (nagyon is „direkt" politikai szavakat), csak éppen arra nem, hogy most aztán kivel és merre néme­­k ?! Mert az öreg Bolzmann vérszegény Emmy unokája azért talán mégsem alkalmas arra, hogy kinevelje Németországot világhódító ábrándjaiból, kiszakítsa az imperializmus világrendszeréből és a helyes útra vezesse! A darabnak ezt a hibáját növeli az Emmyt játszó színésznő kevéssé meg­győző játéka- Ádám Éva tehetséges színésznőnek látszik, de az ő válla is gyenge még ekkora feladathoz. Jel­legzetesen, kifejezően, de a kelleténél több aláhúzással és külsőség­es esz­közzel alakítja Tapolczay Gyula Ave­­naringt,­­akit egyébként, kissé szára­zabb, ridegebb egyéniségnek képze­lünk. Az áruló, ravasz, okos Kessel­­ringet kitűnően játssza Kemény László, de egy fokkal keményebb, ci­­nikusabb is lehetne. Dávid Mihály undorító SS-éből is hiányzik egy ár­­nyalatnyi feszesség és durvaság. A rendező keze úgy látszik többet „simí­­tot” a kelleténél. Gál István első és tehetséges munkája ez a rendezés, nem árt tehát figyelmeztetni a jövő miatt: a jellemek nem lesznek sem mélyebbek, sem többrétűek, sem em­beribbek attól, hogy az SS-tiszteket ellágyítják, az árulót tanárossá szür­kéik s a náci trusztvezért jótékonyan felruházzák a kedélyesség engesztelő vonásával-Maradéktalanul jó volt Lehotay Árpád az öreg Bolzmann szerepében, önkínzó lelkiismereti csatái megren­dítsen őszinték. Eleinte bizonytalan, később kitűnő Ruttkay Ottó, a fiatal náci­ katona szerepében. A jól sikerült díszlet Pán József munkája Molnár Miklós Puskin a Bábszínházban Az egyévi fennállásához közeledő Mese­­barlang a jövő héten bemutató előadást tart, Puskin ,, Aranyhalacska“ című mesejátéká­nak szinrehogadatával. Az egész műsort be­töltő, öt képből álló darab cselekménye egy szegény halász és egy kis aranyhalacska tal­­álkozását és az ismerkedés nyomán támadt bonyodalmakat meséli el megragadó poézis­­sel. A mese magva a három kívánság motí­vuma . A kis színház rendkívüli buzgalommal készül a premierre. A rendezés munkáját Bálint György, a Madách Színház főrende­zője végzi, a játék díszleteit Beck Judit ter­­vezte, zenéjét Mihály András komponálta. Az újdonság közönségét több színpadi újítás várja, így szélesebb színpadnyílás, nagyszerű új horizont-háttér és még néhány, a színészi játékot és díszletezést segítő technikai javí­­tás. A színház élére egyébként vállalatveze­­tőként Piri Klári került, a bábjátékművészet ismert, lelkes, tevékeny munkása. A bemu­tató előadás december 22-én lesz. A szerepe­ket Havas Gertrud, Szőnyi Kató, Miklóssy Dezső, Gerbár Tibor, Óhidi Lehel és Balajt Andor játssza. Az egyik kép a tengerfené­ken játszódik, s az arany halacskán kívül sorban felvonulnak a tenger csodavilágának lakói. TÖBB, MINT TÍZEZREN látogatták mig a 30 éves K. M. P. emlékkiállítását a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. Tekin­tettel a nagy érdeklődésre, az igazgatóság a kiállítást meghosszabbítja december 27-ig, hétfő estig. Nyitva hét­köznap d. e. 9—16-ig, vasárnap 9—13-ig. Belépés díj* tálán — SZAKSZERVEZETI TANÁCS KULTUR­­OSZTÁLYA csütörtökön este rendezte meg nagyüzem­i kultúrmegbízottak részére szo­kásos Színházi vitáját a Nemzeti Színház Móricz.darabjáról, az Úri muriról. Az elő­­adás igen mély hatást gyakorolt a meg­jelent kultúrvezetőkre. Elhatározták, hogy az űri ranzi­t dolgozótársaik körében nép­szerűsítik, hogy minél több üzemi dolgozó nézze meg ezt az igazán sikerült színpadi alkotást. Az Officina karácsonya DERKOVITS BORTNYIK SÁNDOR tanulmánya, albumalak, színes képeikkel — 28.__ Ft VARGHA BAI­AZS: Uj Magyar Szobrászat 18.— Ft LUKIANOS: A szamár 18.__ Ft A NAGY KALAND A világi felfed­ezése, 600 oldal képeikkel — — — — _ 33_frf

Next