Szabad Nép, 1949. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP Qjúldeq ti,fiúét kívánunk útvasúinknak ’l l!. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM PART.J ÁRA 60 FILLÉR SZOMBAT, 1949 JANUAR 1 Az elmúlt év a magyar demo­kráciának talán legdicsőségesebb éve. A fejlődés forradalmi üteme szempontjából méltán hasonlítható a száz év előtti 48-hoz, sőt 1918— 19Jhez — a kivívott győzelmek szempontjából azonban semmihez nem, hasonlítható a magyar törté­nelemből, mely dolgozó népünk ritka diadalának és súlyos veresé' geinek a sorozata volt idáig- Nem a magyar múlttal — csak jövőnk­kel mérhetjük az elmúlt év jelentő. Bégét. A szocialista társadalom alapjait raktuk le Magyarországon. Hazánk nemzetközi tekintélyét és súlyát öregbítettük a barát és el­lenség táborában egyaránt. Gazda­sági fejlődésünkön, politikai erőn­kön, biztonságunk és jólétünk nö­vekedésén már új és haladott tár­sadalmi rendünk születése tükröző­dött. Ha az új esztendőben úgy fogunk harcolni és dolgozni, mint idáig, akkor nincs az ország határain beiül és kívül olyan ellen­séges erő, mely meg tudná akadá­lyozni a szocializmus, tehát dol­gozó népünk teljes győzelmét ma­gyar földön. Ha úgy fogunk dolgozni és har­colni, mint az elmúlt esztendők­ben ... Ez más szóval azt jelenti, hogy sorsunk saját kezünkben van. A régi időkben is mérleg, készítés, a számvetés ideje volt az újesztendő beköszöntésének pilla­nata. De akkor csak úgy mérlegel­tük az elmúlt és várható esemé­nyeket, mint a börtönök lakói, akiknek nincsen cselékvési szabad­ságuk, csak vágyaik, reményeik és titkos gondolataik: az események íru. v tél a r.d tartók a* c.rnk szs*'- ták meg egy évezreden út. ''fost n beteljesedés ideje jött el Valóra válik a „jobb kor “, melyről költők, írástudatlan parasztok és a munkásmozgalom tudatosan látó politikusai álmodoztak a magyar börtönben. Bíztunk az emberi ha- ladásban, mely nem filozófiai áb­ránd volt, hanem fizikai erő, mely elsősorban a Szovjetunióban tes­tesült meg és szétrobbantotta a mi börtönünk falát is. Bíztunk né­pünkben: csak le kellett ütni kezé­ről a bilincseket és máris megmu­tatta, hogy milyen alkotásra ké­pes. Bíztunk a munkásosztályban és pártunkban, mely új társadal­mat épít a régi romjain. Bízunk a béke és szocializmus nemzet­közi erőiben, melyekkel együtt állunk helyt és melyek — meg­védik a mi biztonságunkat is. Az elmúlt és eljövendő év győ­zelmeinek kivívását és megszilár­dítását elsősorban a szocializmus és a béke nemzetközi erőinek a döntő fölénye tette és teszi lehe­tővé. A Szovjetunió felszabadító szerepe, országunk szabadságát ki. vívó és megvédő szerepe, nem fe­jeződött be 1945 tavaszán. Bizton­ságunk és szabadságunk legfőbb pillére ma is a Szovjetunió — a nagy változás, a fejlődés csak az, hogy ma már nekünk is megvan és holnap méginkább meglesz a számunkhoz mért erőnk a terme­lés és a honvédelem területein, de népünk eltökéltségében is, hogy ne csak élvezői, de aktív harcosai, védői legyünk szabadságunknak- Népünk megtanulta — döntő módon az elmúlt év alatt —, hogy van mit. megvédenie és úgy őrzi, óvja sarját uralmának rendszerét, mint az életét. Az elmúlt száz év alatt három vereséggel végződő forradalom tanitott meg minket arra, hogy a népuralom bukásá­nak minden esetben legfőbb és közvetlen oka a világreakció fegy veres erőinek beavatkozása volt. így volt ez 1848—49-ben és 1918—19-ben egyaránt. Az impe­rialisták épp oly jól tudják azt, mint mi magunk: ha másból nem, akkor abból, ahogy elbánunk idete­lepített belső ügynökeikkel. Eltö­kéltségünket lemérhetik erélyűn­kön s azon az önérzetes magatar­táson, ahogy egy szabad nép fiai­ÚJÉVI MÉRLEG Irtás Horváth Márton hoz méltóan visszautasítjuk gya­lázatos rágalmaikat és fenyegeté­seiket. Ez az oka annak, hogy győzel­meink és biztonságunk legfőbb forrása az a tény, hogy Magyar- ország a szocializmus és a béke világerőinek szilárd része lett, melyet nemcsak a megkötött szer­ződésele, hanem egész dolgozó né­pünk megingathatatlan eltökélt­sége támaszt alá. Ez az oka an­nak, hogy a haladó erők győzelme öt világrész bármely pontján a magyar ügy győzelme is. Ez az oka annak, hogy a mi népi de­mokráciánk ugrásszerű fejlődése és az elmúlt év folyamán a világ­politikában bekövetkezett fordulat között a legszorosabb összefüggés van. Ha azzal aikarnánk ezt a fordu- feitot jellemezni, hogy nem sike­rült az imperialisták háborús ter­veit realizálni az elmúlt év folya­mán, akkor túlkeveset mondunk. A tények ismeretesek. Az ameri­kai választásokon a nép többsége háborús provokációk ellen fog­lalt állást, Nyuigrat-Európa mun­kásosztályai áldozatos tömeg­sztrájkokkal védelmezték saját életszínvonalukat, de egyúttal a :is. A?? év —*“r s az évszázad egyik legdöntőbb ese- |mérve még,’s az, hogy icuriir it madszor pattan az imperialisták lánca: ezúttal a 400 milliós Kína testén. Oroszország és Kelet Európa után most Ázsián a sor, hogy a gyarmati és félgyarmati elnyomás után kitessékelje az im­perialistákat, kizsákmányolókat és a „ki® népi demokráciák“ után a földgolyó lélekszámban legnagyobb országa valósítsa meg a népura­lom rendszerét. Az évnek e döntő világpolitikai eseményeiből le kell vonnunk a megfelelő következtetéseket. Az el­múlt évek folyamán sokan akadtak még a demokrácia táborában is, akik a defetizmus csapdájába es­tek, az amerikai kardesörtetés be­folyása alá kerültek. így gondol­koztak: „Az amerikai imperializ­mus, mely a német örökébe lépett, erősebb technikai és anyagi felké­szültséggel rendelkezik, nem lehet tehát feltartóztatni világhódító út­ján, mint annakidején a németet.“ Akik ilyen mértékig amerikai be­folyás alá kerültek, nem értették meg, hogy a második világháború nemcsak a német imperializmusra mért döntő vereséget, hanem meg­gyengítette az imperializmus egész világfrontját. A döntő bizonyíté­kot az elmúlt év szolgáltatta erre, mely fenekestől felforgatta az amerikai imperializmus egész há­ború utáni stratégiáját. Nézzük meg ezt kissé közelebb­ről. A második világháború straté­giája tulajdonképpen az első vi­lágháború végén született meg a tank és a repülőgép megjelenésé­vel, Ludendorff „totális hábo­rú“ és villámháború elméletével­Ugyanígy a második világháború végén értek meg a nagy technikai vívmányok: a rakéta-elv és az atombomba alkalmazása. Az em­lékezetes csodafegyverek korszaka volt ez: Hitler utolsó ütőkártyája. Ezeken a kitaposott utakon próbált megindulni a háború után az amerikai imperializmus. Elő­ször a csodafegyverek göbbelsi módszere mondott csődöt a kezé­ben: kiderült, hogy nem birtokosai az atombomba monopóliumának és épp oly kevéssé biztosíthatja ma­gának a minőségbeli vagy szám­beli fegyverkezési fölényt, mint Németország. Ettől a pillanattól kezdve az egész amerikai atem- propaganda visszafelé sült el: mind az a borzalom, amivel békés és szabad népeket fenyegettek fenyegetéssé vált az Egyesült Ál­lamok és csatlósaik ellen. Az ame­rikai imperializmus döntő gyen­géje azonban az, hogy a világ egyetlen pontján, a saját orszá­gában sem sikerült a nép jelenté­keny részét megnyernie egy új há­ború számára, úgy, amint az an­nakidején Hitlernek átmenetileg sikerült. Nincs különbség Ame­rika, Ázsia, Nyugat- vagy Kelet- Európa népei között abban, hogy mind kivétel nélkül gyűlölik az imperialista háborút. „A közel­múlt háborús borzalmai túlélén- Icen élnek a népek emlékezetében — mondotta Sztálin — és túlsá­gosan nagyok a béke melletti tár­sadalmi erők, semhogy Churchill tanítványai az agresszióban eze­ket az erőket legyűrjék és új há­ború felé fordítsák/• Az imperializmus világfrontjá- nak abszolút gyengülése a német vereség után döntő módon abban is megmutatkozik, hogy az ame­rikai imperialistáiknak több éves erőfeszítés után som r,ikerfl-1* vala­miféle „tömegbázist“ --rém leniek háborús terveik szán...... a. Tudtak mozgósítani szociáldemokrata ve zéreket és „neofasiszta“ kalando­rokat, köthettek szövetséget „de mokrata“ miniszterekkel, német fegyvergyárosokkal és Francoval, de a világ minden pontján olyan mértékben fordult el tőlük a nép öntudatlanabb része is, amilyen mértékben nyilvánosság elé léptek háborús terveikkel. E téren csődöt mondott az életszínvonal dema gógiája, a népek megvásárlásának nagy kísérlete, a Marshall-terv is. A legelmaradottabb néptömegek „mindössze“ odáig jutottak el, hogy nem akarják a háborút. Meg­számlálhatatlan milliók vannak azonban már Nyugat-Európában, Ázsiában és más földrészeken, akik a kizsákmányolás terheivel vállu­kon, az elnyomás bilincseivel ke­zükön nemcsak azt tudják, hogy mit nem akarnak, hanem azt is, hogy mit akarnak: azt a példát, amit a Szovjetunió és a népi demo­kráciák mutatnak. Az elmúlt év az amerikai im­perializmus világhódító terveit sok szempontból zsákutcába jut­tatta és világméretekben igazolta a béke és a szocializmus erőinek fölényét. Az imperialisták gyenge­sége nem jelenti természetesen azt, hogy megszűnt minden táma­dás veszélye: a szélsőséges ka­landorokat esetleg éppen gyenge­ségük tudata hajszolhatja kiszá­míthatatlan provokatív és örült merényletekbe. Ez számunkra azt jelenti, hogy az eljövendő évben nem gyengíteni, hanem fokozni kell védelmi erőnket, mely szilárd része a békefrontnak. De jelenti azt is, hogy azzal a tudattal foly­tathatjuk a végső, megsemmisítő harcot a belső ellenség' utóvédcsa­patai ellen, azzal a biztonsággal fokozhatjuk építő erőfeszítésein­ket, hogy nemcsak a m/figyar belső fejlődés, hanem a nemzetközi po­litika kedvező tenyeire is támasz­kodhatunk. Aki el akarja vitatni népünktől a földet és a szabadságot, aki az ellenséget invitálja be ide, aki császárt akar a nyakunkra ültetni, az -a nép gyilkosa, hazaáruló, akit nem védhet meg sem a főpapi palást, sem a világ összes im­perialistájának gyűlölködő kórusa. Aki összeesküvést sző, kezet emel a nép ellen, demokratikus ren­dünk ellen, az meglakol és az ítélet kimondói a magyar dolgozó milliók lesznek: mindenki, aki a bőrén tapasztalta itt, hogy mit jelent a magyar urak és az idegen imperialisták uralma — és mit jelentett már eddig is a magyar munkás és paraszt számára a nép­uralom új rendje. Népünk és kor­mányunk nemcsak az ország, ha­nem a vallás szabadságát is meg­védelmezi a bűnös merénylet ellen. Abban a pillanatban nyújt békejobbot az egyház felé, amikor nincs és nem lesz ’az egyháznak olyan vezetője, aki az ellenfor­radalmi politika kalandor fegyve­révé akarja zülleszteni a vallásos életet. Elsoroltuk az imperializmus ve­reségének figyelemreméltó jelen­ségeit világviszonylatban —- és Magyarországon. Vessünk egy pil­lantást arra is, hogy sáfárkod­tunk a szocializmus építésének megnövekedett lehetőségeivel? Az elmúlt évre esik a testvér­harc teljes megszűnése a magyar munkásosztályon belül, az egysé­ges munkásosztály egységes párt- Jivilüü a ItttJj ,;'iÄiÜC'L 'd-Ar. Xs •- >iiT/i rnény gerinc v ez a párt: RaKosi Mátyás pártja. Gazdasági és po litikai győzelmeink kiterveloje szervezője, mely felszabadította, irányítja és szervezi népünk le bírhatatlan alkotóerejét. Erről a munkáról beszélnek gaz­dasági eredményeink. Már ez év őszén megközelítettük az utolsó békeév termelési eredményeit, de a bányászat, nehézipar, villamos, energiatermelés területein messze túlszárnyaltuk azt. Nemcsak a termelt áruk tonnái és darabseá- mai jelzik a magyar gyáripar je­lentőségét. Üzemeink a szocialista társadalmi rend előretolt erődít, menyei. Iparunk 82 százaléka ál lami kezelésben van, s a munkások 85.3 százaléka dolgozik ezekben az üzemekben. Az erőgépek 91.3 százaléka szolgálja az államosított, tehát a szocialista szektort. Egy évvel ezelőtt: 1947 decemberében a bankok államosításával együtt került ipari termelésünk nagyobb fele először állami ellenőrzés alá, de alig egy év elég volt a szüle­tésben lévő szocialista termelési rend döntő fölényének bizonyítá- sara. Tervszerűen termelünk az egész iparban és az 1949-es gyártási tervek már teljes mér, tékben biztosítják a tervszerű­séget az egyes gyárakon belül. Megszűnt a profitra termelés, a ki­zsákmányolás az államosított üze­mekben — s megszűnt ugyanakkor a nagyvállalatok deficitje is. Ál­lamosított iparunk már ma is havi hatvanmillió forint hasznot hajt kincstárnak. Az elért termelési eredményeket elsősorban azt tette lehetővé, hogy az üzemi munkások nemcsak a termelő munka gépies elvégzéséből vették ki részüket, mint régen, hanem bevontuk őket a termelés irányításába, megszervezésébe, a módszerek megjavitásába. Az 1949. évi tervmegbeszéléseken csak Nagy-Budaposten 498 üzemiben 1357 értekezletet tartottak. Az új termelési viszonyok új munkaerkölcs szülői lettek. Az ál­landósult munkaverseny, az él- munkásmozgalom és az újítómoz­galom beszélnek erről. A verseny maga is hatalmas fejlődést futott be. Kezdetben nem egyszer rabol­ták a munkát, törték a szerszámot- Ma elsősorban a munkakörülmé­nyek jobb megszervezésével emelik a munka termelékenységét és a vergenyak egyik fontos szempontja a szerszámkímélés. Kialakult a verseny kollektív formája, a bri- gádmozgalom. Mindez nem szorítja háttérbe az egyéni teljesítmény di­csőségét és megbecsülését: több mint 6000 élmunkásunk van. Az újító mozgalom az elmúlt évben 40 millió forint megtakarítást ért el. l)e talán semmi nem árulja el any- nyina az üzemi munkásság foko­zódó öntudatát, mint az, hogy a normák önkéntes felülvizsgálat« országos mozgalommá vált. Bármily nagyok az elért ered­mények, a munka termelékenysé­gének alakulásával nincs okunk elégedettnek lenni. Ezen a téren országos átlagban nem értük még el a békebelit, annak ellenére, hogy a technikánk azóta a hábo­rús rombolások ellenére hatalma­san fejlődött. Lehetetlen belenyu­godnunk abba, hogy a harmincas évek börtönfegyelme nagyobb termelékenységet eredményezett, mint a hatalmon levő munkás- osztály termelő erőfeszítése. ! Az elmúlt év másik — s talán legdöntőbb eredménye, hogy a szocializmus építése immár nem szorítkozik az ipari termelés terü­leteire, hanem elkezdődött a mező. gazdaságban is, a szövetkezeti mozgalom formájában. A ma­gyar dolgozó parasztság egységes tömegszervezete, a szövetkezeti mozgalomnak nyújtott áll: ai se­gépállo mások gítség, elsősorban a !-ihg*rr.aiban nem 1; sógű támogatást, jelenteinek a dol­gozó parasztság számára, mint annakidején maga a földreform volt. Ha a parasztság megállna félúton, az egyéni kistermelés el­maradt módszerei között, akkor kiszolgáltatná magát a kulák kényére-kedvére, lemondana a ter­melés mennyiségi és minőségi ja­vításának lehetőségéről, a jólét, a további felemelkedés útjáról. A munkás-parasztszövetség nemcsak a közös hatalmat jelenti, hanem mia elsősorban annak a felismeré­sét, hogy a munkásság és dolgozó parasztság útja, sorsa, érdeke kö­zös a szocialista társadalmi rend megteremtésében is. Az adott keretek között lehetet­len végigmenni az elmúlt esztendő nagy kezdeményezésein, melyeket a jövő év lesz hivatva Idegésziteni és továbbfejleszteni. Az értelmiség számára az elmúlt esztendő épp úgy a fordulat éve volt, mint a többi dolgozó osztály számára. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy óriási többségében feltétlen és megbízható híve lett a népuralom rendszerének: munkájával szava­zott és szavaz a magyar népi de­mokráciára. Szinte lehetetlen a feladatok el­sorolása, melyekhez a!i,g kezdtünk hozzá, s jövőre maradnak. Ki kell tárnunk a magasrendű demokra­tikus műveltség kapuit a dolgozók gyermekei számára, meg kell vív­nunk az ideológiai harcot a kultúra területein a polgári maradványok ellen, a szocializmus építésének,. azdasági és politikai eredményei­nek megfelelően át kell formál­nunk a tömegek tudatát. Óriási és százféle feladat vár ránk az elkö­vetkező évben is — de megvan a hadseregünk is hozzá, mely eddigi győzelmeinket kivívta: a. Párt. -A párt, mely ezekben a hónapokban rendezi újjá sorait, eltávolítja a gyengéket, ingadozókat és a befu­rakodott ellenséget, kiemeli és előre viszi a munkában és harcban kivált harcosait. Az új esztendő küzdelmeiben a párt még méltóbb lesz feladataihoz, vezéréhez, Rákosi Mátyásihoz, osztályához és népé­hez, a dolgozó magyar néphez, mely ezután mindig az emberi ha­ladás élén járó népek sorában kíván haladni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék