Szabad Nép, 1949. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1949-01-01 / 1. szám

SZABAD HÍP Munkások a bizottság előtt . A szerkesztőségbe érkező levelek jelentős része foglalkozik mostanában a felülvizsgálat kérdésével. Sokan vélt, vagy tényleges sérelmeiket írják meg, sokan a felülvizsgálat elvi kérdéseihez szólnak. Ezen a héten különösen sokan írnak a munkás-párttagok kérdéséhez. Látszik, hogy részben a felülvizsgálat tapasztalatai, részben egyes pártértekezleteken elhangzott beszédek nyomán ez a kérdés különösen foglalkoztatja most a párt tagjait. És jó, hogy különösen foglalkoztatja. Fontos kérdés, mondhatnék, döntő kérdés ez. Vannak az előttünk fekvő levelek között, amelyek egész egyszerűen helytelenítik és igazságtalannak tartják, hogy a párt ,,különbséget tesz a munkás tagok és nem munkás tagok között. Nem akarunk itt most általában foglalkozni ezzel a kérdéssel és azokra a levelekre válaszolni, amelyek nyilván kispolgári befolyás alatt íródtak, és amelyek írói nem értik, hogy a párt forradalmi jellegét csak lgy biztosíthatjuk, ha a haladásnak, a szocializmusnak egyetlen következetes osztálya, a munkásosztály a gerince a pártnak. Csupán egy levelet ragadunk ki, amelynek hangja ugyancsak aggodalmaskodó, de amely mégis elüt a többitől. Elüt már írója révén is. Ezt a levelet nem a kispolgárság köréből származó olvasó írta. K. I. újpesti lakatos, a levél írója, régi szervezett munkás. „Nagyon félek, elvtársak — írja —, hogy bajt csinálunk, ha túl sokat simogatjuk a munkásokat. Ott voltam a hétfői értekezleten, ahol arról volt szó, hogy vigyázni kell a párt munkás tagjaira, nem szabad tőlük túlsokat kívánni. Attól tartok, hogy ha ezt kivisszük az üzemekbe, akkor még nehezebben fogjuk arra bírni a munkásokat, hogy tanuljanak, rendesen fizessék tagdíjukat és kivegyék részüket a párt és a Szakszervezeti munkából K. I. divtára arra hivatkozik levele további részében, hogy ő sokkal nehezebb időkben is tanulmányozta a marxizmust, időt és fáradságot áldozott a munkásmozgalomnak, s most attól tart, hogy a szocializmus építésének korszakában nem jobb harcosokat nevelünk, mint ő, hanem sokkal gyengébbeket. Megértjük K. I. elvtárs aggodalmát, megértjük, de nem értünk egyet vele. Valamiben téved K. I. elvtárs. Abban téved, amikor azt írja, hogy a párt véleménye szerint a munkás elvtársainktól „nem szabad túl sokat kívánni“. Nem ez 8 párt véleménye. A párt véleménye az, hogy a felülvizsgáló bizottságok ne mérjék túlzott szigorral a munkás elvtársakat. Ez döntő különbség. Arról van szó, hogy a felülvizsgáló bizottságoknak vigyázniok kell: ne rontsák a pártban azt a bizonyos szociális összetételt, a munkások arányszámát, hanem lényegesen javítsák meg azt. Értsék meg azt, hogy az a munkás, aki ma még semmiféle pártmunkát nem végez, holnap sokkal hasznosabb harcosa lehet a szocializmusnak, mint az a kispolgár, aki talán tevékeny házagitációt végzett, vagy szemináriumokat tart, de mondjuk, az Állami Áruházak felállítása kérdésében már nem ért egyet a párt politikájával. Értsék meg azt, hogy még az a munkás is, akit néhány évvel ezelőtt megszédített a fasizmus hazug propagandája, — s ha nem is volt tevékeny fasiszta, de sodródott a reakció áradatával, — ha kijózanodott és ma jól dolgozik üzemében, hűségesebb híve ügyünknek, mint az a kispolgár, aki ugyan mindig szembenállt a fasizmussal, de ma félszemmel Amerika felé kacsint, oda, ahol szívesen támogatnának egy új Horthy-uralmat. Értsék meg azt is, hogy az a munkás, aki soha Marxtól, Lenintől semmit nem olvasott, ezerszer közelebb áll öntudatlanul is a marxi-lenini világnézethez, mint az, aki kitűnően ismeri Marx gazdasági tanait, de ugyanakkor 15—20 munkással dolgoztat és érdekei ellentétesek a szocializmus építésének érdekeivel. Röviden: a párt azt kívánja e felülvizsgáló bizottságoktól, hogy az osztályidegen, az ellenséges, a karrierista, a pártba nem való elemek eltávolítása mellett gondoskodjanak arról, hogy a pártszervezetekben és azok vezetőségeiben jelentékenyen megerősödjék az ipari munkásság súlya, vezetése. Azt jelentheti ez — ahogy K. I. elvtárs írja —, hogy a párt „nem kíván túl sokat“ a munkásoktól? Nem. A felülvizsgáláson ügyelni kell arra, hogy ipari munkást lehetőleg komoly megokolás nélkül ne zárjunk ki a pártból, ne minősítsünk vissza. De ha abból valaki azt a következtetést vonná le, hogy akkor a munkásoknak nem kell tanulniuk, pártmunkát végezniük, akkor ugyanoda jutna, mintha tömegével kizárná a pártból a munkásokat, akadályozná, hogy a munkások súlya és szerepe a pártban növekedjék, a pártszervezetekben a vezetést, a hangadást a nem munkás, a kispolgári elemeknek engedné át. A munkások súlyát a pártban nem csak számarányuk jelenti. Az is. De az is, hogy minden munkaterületen, a szervezésben, a propagandában, az oktatómunkában, az üzemek vezetésében, hivatalokban és hadseregben egyre inkább döntő szerepük van. Ha a párt valóban „nem kívánna túl sokat“ munkáselvtársainktól, úgy ez azt jelentené, hogy arra neveli őket: ne játsszanak jelentős szerepet a pártéletben és közéletben. Igenis, a párt „túl sokat“ kíván a munkásoktól. Azt kívánja, hogy hiányos iskolai képzettség ellenére tanulmányozzák szívósan a marxizmus nagyjainak műveit, pótolják a tudás területén azt, aminek elmulasztására a régi rendszer kényszerítette őket. Azt kívánja munkásf elvtársainktól, hogy nehezen elsajátított szakmájuk mellett tízezrével sajátítsák el a hivatalvezetés, az üzemirányítás, a honvédelem, sőt még az állami kereskedelem és a diplomácia szakmáit is. Azt kívánja, hogy a nehéz napi munka után is szánjanak időt a pártmunkára, igyekezzenek a legjobbak és legtevékenyebbek lenni a párt összes tagjai között. Azt kívánja tőlük egy szóval, hogy a párt és a szocializmus ügye iránt hűségben, fegyelmezettségben és ragaszkodásban mutassanak mindenkinek példát. Ezt követeli a proletárvezetés biztosítása a pártban, a munkásosztály vezető szerepének biztosítása az országban. Ha K. I. elvtárs, aki az együk 4. számú felülvizsgáló bizottság elnöke, azt hiszi, hogy a párt azt kívánja tőle: simogassa a felülvizsgálaton a munkásokat, úgy rosszul látja a feladatot. A párt azt kívánja tőle: figyelmeztessen minden eléje kerülő munkást, — azokat is, akik még nem végeznek munkát a pártban és még nem ismerték fel a marxizmus-leninizmus tanulmányozásának fontosságát, — milyen óriási feladatok várnak Magyarországon a munkásságra. Figyelmeztessen minden munkás elvtársat arra, hogy ebből a nagy munkából neki is vállalnia kell a reá eső részt. Betlen Oszkár A Magyar Munkásmozgalmi Intézet munkája új fordulatot ad történelemkutatásunknak A Magyar Munkásmozgalmi Intézet II., Fő utca 1. alatti székházában rendezett sajtófogadáson Réti László elvtárs, az Intézet igazgatója adott tájékoztatót. Az Intézet munkájának egyik fő feladata — mondotta —, hogy a polgári történelemírás ferdítéseitől megszabadítsa a munkásmozgalmat és a magyar tudományos életbe belevigye a marxizmus-leninizmus szemléletét. Egy vágón akta Az Intézet feladatai közé tartozik a munkásmozgalom történetire vonatkozó anyag összegyűjtése is. Ebből a célból felkutatják a gyárak, hivatalok, levéltárak, magánosak birtokában lévő munkásmozgalmi vonatkozású dokumentumokat. Ilyen vonatkozású kutatómunkájukat kiterjeszik külföldre is. Hatalmas munka ez: most dolgozzák fel a fasiszta belügyminisztérium irattárát, mely több, mint egy vagonnyi aktát tartalmaz. Nemrégiben került elő a népbizosok perének 20.000 oldalra terjedő gyorsírásos jegyzőkönyve is. Benneik feldolgozása is hatalmas munkát jelent. A kutatómunka másik módja: a munkásmozgalom résztvevőinek emaikéi. A mozgalom régi harcosai leírják, vagy elmondják emlékeiket, és ezzel is értékes anyagot szolgáltatnak a magyar mozgalom törté 'tinek feltárásához. Ez az anyaggyűjtő munka tulajdonképen már a felszabadulás 61,1 folyik, de rendszeri csak az Intézet megalakulása óta foglalkozhatnak vele. Azóta meg is gyorsult a munka. 30 000 kötetes szakkönyvtár Az Intézetnek három osztálya van. Irattárában gyűjtik mindazokat az emléktárgyakat, plaketteket, jelvényeket, bélyegeidet, újságkivágásokat, iratokat, ereklyéket, hanglemezeket, fényképeket filmeket, melyének munkásmozgalmi vonatkozásai vannak. A tudományos alosztály foglalkozik ennek az anyagnak feldolgozásával, további kutatómunkával. A munka megjavítása érdekében munkaközösségeket alakítanak olyan elvtársakból, akiket érdekel a magyar dolgozó nép története Az Intézet hatalmas szakkönyvtárának 30.000 kötete naponként rendelkezésre áll az érdeklődőknek. Az Intézet dolgozói irányító, tanácsadó tevékenységet iss végeznek a könyvtár Olvasókcöznsége századra. Három hét alatt 5000 látogató A Magyar Munkásmozgalmi Intézet állandó kiállítása iránt már eddig is hatalmas érdeklődés nyilvánult meg: három hét alatt több mint 5000 látogatója volt. A magyar munkásmozgalom történetét szemléltetően bemutató anyag megtekintését most már szervezetté akarják tenni, hogy a látogató csoportok minél alaposabban tanulmányozhassák át ezt a nagyszerű anyagot. 1049 március 21-én újabb teremmel bővül a kiállítás, melyben a Tanácsköztársaságra vonatkozó bővebb anyag kerül közszemlére. A napokban indítják útnak vidékre azt a 31 vándortáblát, melyeken a kiállítás anyagának legjavát fényképmásolatokban mutatják be. Ez a vándorkiállítás be fogja járni az ország városait, ipari gócpontjait. Vidéken máris nagy az érdeklődés a kiállítás iránt és az Intézetért úgy akarja kiaknázni, hogy kiépíti vidéki megbízottainak hálózatát is. A megbízottak feladata az lesz, hogy vidéken tervszerű kutatómunkát végezzenek az Intézet számára. A Tanácsköztársaság emléke A Tanácsköztársaság 30 esztendős évfordulójának megünneplésére készül most elsősorban az Intézet. Az évfordulón, március 21-én jelenik meg folyóiratuk első száma, melyet teljes egészében a Tanácsköztársaság dokumentumainak feltárására fordítanak. Ezenkívül díszes albumban mutatják be eredeti cikkekben, okmányokban, fényképekben a Tanácsköztársaság előkészítésének, kikiáltásának, küzdelmeinek történetét. Ugyanekkor jelentetik meg a magyar munkásmozgalom bibliográfiáját, mely a magyar történelemkutatás számára nagyjelentőségű segítséget nyújt majd. SZOMBAT, 1919 JANIJÁÉI Mindszenty nemcsak a nép ellensége, hanem az egyháznak is hűtlen szolgája Vattamány Imre, Hajdúdorogmaik, az ország legnagyobb görög katolikus egyházközségének plébánosa, a következőké- mondotta az új esztendő alkalmából: — A karácsonyi ünnepek alig múltak el, az ország dolgozó népe alig ülte meg az első karácsonyt, amikor békeszínvonalon ünnepelhette a szerető ünnepét, máris új perspektívák nyíltak meg az egyház és állam hónapok óta vajúdó viszonya kérdésében. A hívő tömegeknek az a törekvése, hogy az egyház és állam viszonyában a rég óhajtott megegyezés létrejöjjön, Mindszenti príméig akadályozó Szerepének megszűntetétével hatalmas léptekkel közeledik a megvalósulás felé. — Az egyház és a népi demokrácia kérdésének megoldásában az állam már négy év óta megegyezésre törekedett. Valóban a hívő tömegek és az alsópapságnak az a része, arely a néppel érez, világosan látta, hogy az az út, melyet Mindszenty prímás követett, nem alkalmas a megegyezés létrejöttéhez Ellentétek nem a hívő tömegek és a népi demokrácia között volt k, hanem az egyházba, behatoló reakció és a dolgozók állama között. Az ellentéteket az egyház érdekei ellenében támasztották azok, akiknek a népi demokrácia rendje osztályszempontból nem felel meg. — Az új esztendő küszöbén mit várhatunk? Most van az ideje annak, hogy mindazokat a valóságos vívményokat, melyeket a dolgozó nép négyéves erőfeszítéssel elért és amelyeket az idegen politikai érdekek miatt 37 egyház nevében vezetőink megtagadtak, egyházunk is elismerje- Mert van az ideje annak, hogy mi, haladó katolikusok már nyíltan, bátran és szabadon a néppel együtt építhessük az országot, mely a miénk is. Mert vannak más országok, utalok itt Franciaországra, a Szovjetunióra, Lengyelország, Csehszlovákia haladó katolikusságára, ahol a demokrácia harcosainak első sorában ott küzdenek az egyház hű fiai. Az újévben előrehaladást mindenesetre úgy várhatuunk, hogyha az alsópapság és a dolgozók között minél szorosabb együttmunkálkodás jön létre. Az alsópapság tudja csakis a dolgozók egyházát kiépíteni. — Az új esztendő feladata, hogy síkraszálljunk, s fogjunk össze, akik harcosai akarunk lenni a dolgozók boldogulásának, a nép ifelemelkedésének, mer ' ma már világáé, hogy akik a földreformot tagadják, ,a régi államrendszert, a Habsburg -dinasztiát akarják visszaállítani, akik a 3 éves tervet, a szövetkezetek kiépítését akadályozzák, nemcsak a nép boldogulásának megtagadói, hanem az egyháznak is hűtlen szolgái. Mindszenti felelős azért, hogy nem jött létre megegyezés a demokrácia és az egyház között — mondja a szolnoki esperes plébános Szilveszter napján a szolnoki tömegszervezetek képviselői felkeresték Sebestiny Sándor katolikus esperes-plébánost, aki előttük a következő nyilatkozatot tette: — Minden ember a maga helyén és cselekedeteiért felelős. A köztársaság igazságügyi kormányzata előtt mindenki felelős tetteiért, mi a magyar köztársaságnak vagyok a tagja és az igazságügyi kormányzat mind dánkor és mindenjével szemben torzott ítéletét tiszteletben tartom. Hogy az állam és az egyház között eddig a bukás megegyezés nem jött létre, azért az egyházfő eddigri politikai vezetése felelős, amelyet nem helyeslek. Mindszenty, « Miien főpásztor el akarja árulni a népet — írja Szűcs Ferenc piarista szerzetes Szűcs Ferenc mosonmagyaróvári piarista szerzetes az alábbi nyílt levelet intézte paptársaihoz: Paptársaim! Alusztok, álmodoztok, süketek vagytok, hogy nem halljátok a történelmi folyam hullámainak harsogását? Nem halljátok-e híveitek elkeseredett moraját, vagy netán ti is le akarjátok aggatni híveitekről a gúnyát és fejük fölül a hajlékot, talpuk alól a földet elrángatva oda akarjátok ajándékozni a kétfejű sasnak? Ha ezt nem akarjátok, akkor minek ez a riadt tanácstalan hallgatás és helyben topogás? Ti a lelkek orvosai vagytok, miért hagyjátok megnyugtató, csitla szavak nélkül lázban hánykolódni híveiteket ? A jó pásztor soha el nem hagyja nyáját. Azért, mert a hűtlen főpásztor el akarta árulni a nyájat, nektek semmi okotok sincs a kétségbeesésre! Sőt, annál szorosabban fel kell zárkóznotok a nyáj, a nép mellé. A nép oldalán Van a helye,tok, ha egyáltalán hű pásztoroknak váltjátok magatokat. Az egyedül helyes magatartás parancsa, hogy inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek, mégha főpásztorotok is az utóbbi. Isten pedig a nyáj őrizetére rendelt minket. Tagadjuk meg a nép mellett állva a tudási hűtlen főpásztort, hadd hallják meg tiltakozó szavunkat Rómában is! A Szentatya jóvá fogja hagyni állásfoglalásunkat, mert a 5 is tudja, hogy: a nép szava, Isten szava. Paptársaim, döntő történelmi órákat élünk, percek alatt dőlhet el erre, vagy arra, a ránkbi;ott nép üdve. Percek alatt határozzunk és elszántan cselekedjünk hát! Hódmezővásárhely lelkészeinek állásfoglalása a népi demokrácia mellett A Mindszenty őrizetbevételéről szóló belügyminiszteri közlések mély hatást gyakoroltak Hódmezővásárhely társadalmára. A hódmezővásári, helyi vezető lelkészek ezzel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot adták ki: Mély megdöbbenéssel értesültünk azokról a súlyos bűncselekményekről, amelyeknek vádjai Mindszenty József esztergomi érsek ellen felmerül tel és amelyeknek elkövzését kihallgatása során beismerte- Mindszenty József vallomása megértette velünk, hgoy az egyházi vezetők örök demokráciaellenes politikája súlyosan veszélyezteti a magyar népi demokrácia eddigi eredményeit. Ezért örömmel üdvözöljük azt a tényt, hogy lehetőség nyílik a tárgyalások megindulására a magyar köztársaság kormánya és a katolikus egyház között, az állam és az egyház viszonyának rendezése érdekében. Mindszenty őrizetbevételével remélhetőleg megindul ama tisztulási folyamat, amely a hívő katolikus tömegek megnyugvására véglegesen kiküszöböli a reakciót a katolikus egyháztól. Mélyen elítélünk minden olyan tevékenységet, amely a magyar népi demokrácia fejlődésének útjában áll— fejeződik be a nyilatkozat, amelyet aláírt Cseh András rómkati kamarás-plébános és lelkésztársai. Károlyi Mihály párisi rádióvitája a békéről A francia rádió december 31-ére este vitát rendezett, amelynek tárgya: „1949 a békét hozza-e meg?“ volt. A vitában részt vettek? Paul Reynaud volt francia miniszterelnök, Bidault volt francia külügyminiszter, Van Acker volt belga miniszterelnök, Sarragat, az olasz kormány tagja és EHucan Sandys* CTiurehiü veje, az Angol Munkáspárt tagja és Károlyi Mihály, Magyarország párisi követe Különösen Reynaud-val és Sandipsal szemben hangsúlyozta: rendkívül fontos az, hogy mit tesznek a népek a béke érdekében. A népek nem akarnak harmadik világháborút. A Szovjetunió és a népi demokráciák kormányai ezt a békeakaratot fejezik ki.