Szabad Nép, 1949. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-13 / 37. szám

2 Szovjet-jugoszláv jegyzékváltás Jugoszláviának a Kölcsönös Gazdasági Segély Tanácsában való részvétele ügyében Moszkvából jelenti a TASzSz. iroda. A jugoszláv külügyminiszté­rium február 1-én a belgrádi szov­jet nagykö­vetségnél­ átadta a jugo­szláv kormány jegyzéket azzal a gazdasági ért kéz­­vel kapcsolat­ban, amelyet a Szovjetunió, Bulgária, Magyarország, Lengyelország, Ro­mánia és Csehszlovákia képviselői január 19-én faltöltek és amelyen megalakult az említett országos,­­Kölcsönös Gazdasági Segély Taná­csa. A jugoszláv kormány jegyzé­kében meglepetését fejezi ki a fe­­lett, hogy Jugoszláviát nem hívták meg az említett értekezletre és ki­jelenti, hogy ezzel megkülönbözte­tést a­lkalm­azt­ak­ Jugoszláviával szentben, ez ped­ig ellenkezik a Ju­­goszlávia és a Szovjetunió, valamint az értekezleten ".résztvevő többi or­­szág között kötött szerződésekkel. A jugoszláv k­ormány hangsúlyozza továbbá, hogy az értekezlet határo­­za­tai, külö­nsen pedig az említett Tanács tagállamainak teljes egyen­jogúsága megfelelnek nézet­ének­­, hogy a jugoszláv kormány — véle­ménye szerint — ilyen alapokon részt vehetne a Kölcsönös Gazdasági Segély Tanácsában. A jugoszláv kormány a továb­biakban a Kölcsönös Gazdasági Se­gély Tanácsában történő részvétele feltételeként a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal kötött szerző­désekből származó köt­lezetőségek teljesítésének haladéktalan megkez­dését és az állítólag Jugoszlávia el­len irányuló propaganda hadjárat­­megszüntetését kéri.­mokráciák országai nem űznek sem­miféle propagandah­adjáratot Jugo­szlávia ellen, hanem bírálják a ju­goszláv kormánynak a Szovjetunió­­val és a népi demokráciák országai­val szemben tanúsított ellenséges politikáját. Nem titok, hogy a jugo­szláv kormány megtorlást alkalmaz és letartóztatja a Szovjetunió és a népi demokráciák országai iránt ba­ráti magatartást tanúsító polgárait. Ezeket a megtorlásokat és letartóz­­tatásokéat senki sem minősítheti másnak, mint a Szovjetunió és népi demokráciák országai ellen irányuló ellenséges politika meg­­nyilvánulásának. A Kölcsönös Gaz­dasági Segély Tanácsa nem egyszerű gazdasági együttműködés céljából alakult, mint amilyen együttműkö­dés a Szovjetunió és Belgium, vagy Hollandia között kereskedelmi téren fennáll. A Kölcsönös Gazdasági Segély Ta­nácsa azoknak az országoknak széle­sebb gazdasági együttműködésére létesült, amelyek tisztességes és ba­­ráti politikát folytatnak­­ egymással. A szovjet kormány kívánatosnál­ tartja Jugoszlávia részvételét a Köl­csönös Gazdasági Segély Tanácsá­ban. Jugoszlávia részvétele azonban a Tanácsban csak abban az esetben lehetséges, ha a jugoszláv kormány felhagy a Szovjetunióval és a népi demokráciák országaival szemben tanúsított ellenséges politikájával és visszatér a régi, baráti politikához. A szovjet kormány nem­ kételkedik abban, hogy csak az ellenséges poli­tika határozott megszüntetése és a baráti politika visszaállítása felelhet meg a jugoszláv nép létérdekeinek, gazdasági jólétének és a jugoszláv állam függetlenségének. A Szovjetunió válaszjegyzéke A Szovjetunió jugoszláviai ügy­vivője február 11-én meglátogatta Kardelj jugoszláv külügyminisztert és átadta neki a szovjet kormány­nak a jugoszláv kormányhoz inté­zett következő jegyzékét. A szovjet kormány áttanulmá­nyozta a Jugoszláv Szövetségi Nép­­köztársaság kormányának február 1-én kelt jegyzékét. A jegyzék a ju­goszláv kormány „meglepetését“ fe­jezi ki amiatt, mert Jugoszláviát nem hívták meg a Szovjetunió, Bul­gária, Magyarország, Lengyelország, Románia és Csehszlovákia képvise­lőinek ez év januárjában Moszkvá­ban tartott gazdasági értekezletére. A jegyzék egyben azt állítja, hogy Jugoszláviával szemben „megkülön­böztetést" alkalmaztak, ez pedig el­lentétben áll a Jugoszlávia és a Szovjetunió, valamint az említett ér­tekezleten résztvett többi ország között megkötött szerződésekkel. A szovjet kormány a jugoszláv kor­mánynak ezt az állítását alaptalan­­nak tartja, mert éppen a jugoszláv kormány tanúsít ellenséges magatar­tást a Szovjetunióval és a népi de­mokráciák országaival szemben. Ez a tény eleve kizárta Jugoszlá­via részvételét a moszkvai értekez­leten. A szovjet kormány szükséges­nek tartja megállapítani, hogy a ju­goszláv kormány a Szovjetunióval szemben tanúsított ellenségei maga­tartása a legteljesebb mértékben el­lenkezik a szovjet,a jugoszláv barát­sági és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és Jugoszláviának ab­ban vállalt kötelezettségeivel. Ilyen körülmények között Jugoszlávia kormányának nincs joga meglepeté­sét kifejezni azért, mert képviselőit nem hívták meg az említett mosz­kvai értekezletre és nincs joga bár­miféle megkülönböztetésre hivat­kozni. A Tanács tagjainak a jugoszláv kormányjegyzékben említett teljes egyenjogúságára vonatkozóan ki­emeli a szovjet válaszjegyzék, hogy a Szovjetunió és a népi demokráciák országainak politikája mindig ehhez az elvhez tartotta magát. Éppen a jugoszláv kormány politikája szegte meg ezt az elvet és igyekszik a dol­got úgy beállítani, mintha az újdon­­ság lenne a Szovjetunió és a népi demokráciák politikájában. Ezzel is­mételten bebizonyítja a jugoszláv kormány álszenteskedését. A jugoszláv kormány két feltétel mellett hajlandó a Kölcsönös Gazda­sági Segély Tanácsához csatlakozni. 1. A jugoszláv kormány kéri, hogy a Jugoszláviával kötött és a Szovjet­unió, valamint a népi demokráciák országai részéről állítólag megsze­­gett barátsági és kölcsönös segély­nyújtási szerződések teljesítését ál­­lítsák vissza. A jugoszláv kormány­nak ez az állítása egyáltalában nem helytálló és az a célja, hogy félre­vezesse a jugoszláv népet. Valójában a jugoszláv kormány szegte meg ezeket a szerződéseket és kötelezett­ségeket, ellenségessé változtatva a Szovjetunió Iránt tanúsított korábbi baráti politikáját. 2. A jugoszláv kormány kéri az állítólag Jugoszlávia ellen irányuló porpagandahadjárat megszüntetését. Ez az állítás szintén nem helytálló és ugyancsak a jugoszláv nép félre­vezetésére irányul. A jugoszláv kormány tudja, hogy sem a Szovjetunió, sem a nép i­de Hegedűs László a rmeo, és csa­ládja nevében fájdalommal je­lenti hogy felesége, Hegedűs Lászlónk sz. Klein Borbála.­­ hó 11-én, 33 éves korában el­­hunyt Temetése­­. hó 14-én fél 3 óra­kor lesz a Kerepesi­ úti lék­i köz­temetőben. SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 FEBRUÁR 18 Amerikai parancsra szabotálja a Biztonsági Tanács a szovjet leszerelési javaslatokat A TASzSz.Iroda newyorki jelen­tése szerint Malik Szovjet megbízott a Biztonsági Tanács február 10 i ülé­sén a szovjet leszerelési javaslatok vitája során részletes adatokkal bi­­zonyította, hogy az USA összes ka­tonai kiadásainak összege 1949— 1950-ben több, mint az egész költség­­vetés 50 százaléka. Az United States News and World Report adatai sze­rint Anglia katonai kiadásait költ­­égvetésnnek 18,4 százalékáról 20 szá­zalékra­ emelte fel. Sajtóadatok sze­­rint Franciaors­zág ezévi költ­ség­veté­­sének negyedét fordítja tisztán ka­tonai célokra. A katonai köl­tségveté­­sük emelkedése együtt jár a fegyve­res erők lészámának növelésével — folytatta a szovjet megbízott. —így például az USA Szárazfölde és légi hadereje a h­áború utáni idők utolsó két évében 30 százalékkal növekedett Malik a továbbiakban részletesen foglalkozott a konkrét intézkedése­ket és pontos határidőket megjelölő szovjet leszerelési tervezettel. Kimu­tatta, hogy az amerikai kiküldött ellenvetései nem állnak helyt. Az USA képviselője például arról akart meggyőzni bennünket — mondotta —, hogy az UNO közgyűlésének ha­tározatában nem történik említés az atomfegyverekről. Ez nem igaz. A határozatnak már a címében is szó van az atomfegyver megtiltá­sáról. Az­ atomfegyver megtiltásának és a fegyverkezés csökkentésének legel­szántabb ellenfele sem bizonyíthatja, hogy meg lehet valósítani a fegyver­­kezés csökkentését az atomfegyver megtiltása nélkül. Aki a szokásos típusú fegyverek csökkentéséről beszél — hangsú­lyozta Malik — és az atomfegy­ver megtiltásáról hallgat, az egyszerűen piszkos játékot űz. Az amerikai küldöttnek az az áld­ása, hogy a Szovjetunió megbízottai, ellenzik az adatgyűjtést a fegyver­kezésről és a fegyveres erők létszá­máról, szintén nem felel meg a való­ságnak. A Szovjetunió küldöttsége az UNO párisi harmadik ülésszakán benyújtott határozati javaslatában annak elrendelését is kívánta, hogy hivatalos adatokat hozzanak nyil­vánosságra a Biztonsági Tanács állandó tagállamainak — az USA-nak, Nagybri­tanni­­ának, a Szov­jetun­iónak, Fra­nciaors­zág­nak és Kínánál, —* fegyveres erőiről és fegyvereiről. A Biztonsági Tanácsnak nincs joga kitérni az igen komoly kötele­zettség lejesítése elöl. A Tanácsnak éppen a® a fel a té­ma, hogy elősegítse az UNO e fontos határoz­atu­tak megvalósítását — mondotta végül Malik-Malik beszéde után az amerikai küldött parancsára a Tanács kilenc tagja eb­t ’.silatta, hogy a szovjet ja­vaslatokat a fegyverkezési és az atombizottság elé terjesszék. Az an­gol—amerikai többség a Biztonsági Tanácsban — állapítja meg a TASzSz — nem mert nyílt a fellépni a béke megszilárd­tt ára és a világuralom­­ról ábrándozó új támadók ellen irá­nyuló szovjet javaslatokkal szemben­ Ez a többség gyáván alárendelte magát az USA-s­üldöttség diktátumának és összeesküvést szervezett a szovjet javaslatok elhallgatására. Azzal, hogy elutasították a fegyver­kezés csökkentésére és az atomfegy­ver megtiltására irányuló javaslato­kat, leleplezték magukat, hogy az angol-amerikai támadószellemű tömb­­alakítók és háborús búj­tógat­ók le­­­s­társa­i. RUHazmi IPARI KÖZPONT rt. !■ Ka kötelékébe tartozó NEMZETI VÁLLAALATOK eladásaikat szövetkezetek,­nép­­boltok, kereskedők részére MEGKEZDEK Férfiruhaipari N. V. V., Wekerle Sándor­ utca 15. szám Típie­ruhák, kaskaruhák, nadrá­gok, ballonkabátok, átlátszó eső­­köpenyek, gyermekruhák stb. Női ruhaipari ?N. V. VII., Somogyi Béla-út I. sz. Női ruhák, női kabátok, kulikabá­tok, leánykaruhák és kabátok Fehérnemüipari N. V. Kalapipari N, V. V., József Attila-u. 12 sz. Női és férfi fehérneműk, pizsa­mák és hálókabát­ok XIV., Gizella-út 44. sz. Nyúlszőr és gyapjú típus- és divatkalapok. — Nyúlszőr, és gyapjútompok Magyar válaszjegyzék a határunkon katonai jelentőségű fényképfelvételeket készítő amerikai alezredesek ügyében A magyar külügyminisztérium tá­­jékoztatási főosztálya közli: 1949. évi február 10-én Szegeden föltett éj­szaka után Peter J. Kopcsak és John Merrill amerikai alezredesek az Amerikai Egyesült Államok budapesti katonai attaséjánál: be­­orzottai egyik dülőúton néhány méternyire megközelítették a magyar-jugo­szláv államhatárt és ott fénykép­­felvételeket készítettek. A két amerikai tisztnek nem­ volt engedélye a tat­ársávban való köz­lekedésre és fényképezésre, ezt a határőrség udvarias felkérésére nem tudták felmutatni. Az őrség a diplo­­matáknak kijáró előírásos előzé­­kenységgel felkérte a két amerikai­ tisztet, hogy az ügy tszárása vé­gett menj­­eek velük Szegedre. Ez­­zel az esettel kapcsolatban az USA budapesti követségének február 11-i tiltakozó jegyzékére a magyar kül­ügyminisztérium február 12-én vá­laszjegyzéket küldött. A jegyzék a szokásos bevezetés után a következőket állapítja meg: „Kopcsak és Merrill amerikai al­ezredesek február 9-én este érkez­tek Szegedre. A Royal-szállóban vettek ki lakást, majd az utcán megszólították Barna Mária és Né­meth Piroska prostituáltakat, akik­­nek társaságában végigdorbízot­­ták az éjszakát, berúgtak, utána autójukkal — melynek garázs­díját nem voltak hajlandók a ga­rázs tula­j­d­onosnak megfizetni — 10-en eltávoztak Szegedről. Ugyanaznap déltájban a jugo­szláv határon egyik dűlőút mentén tíz méterre a határtól két tagból álló határvadász-járőr feltartóz­tatta az autót, amelyben a két amerikai alezredes polgári ruhá­ban ült és a határt fényképezte. Kopcsak folyékonyan beszél ma­gyarul és saját állítása szerint azért autózott közvetlen a jugo­szláv határ mentén, hogy az ott­­lévő esetleges katonai objektumo­kat szemügyre vegye, fényképfel­vételeket csináljon és meggyőződ­jék arról, vannak-e ott katonai előkészületek, sőt az őrsöt rá akarta bírni arra, hogy fénykép­felvételeit tovább folytathassa. Minthogy határátlépési engedéllyel az autó nem rendelkezett és az iga­zolvány, amelyet Kopcsák felmu­tatott és amely szerint az ország­ban szabadon közlekedhet, 1947 december 31.-én lejárt, a határ­őrség értesítette a szegedi állam­védelmi hatóságot és az autót be­kísérték Szegedre. Útközben a te­lefonhívásra odaérkező államvé­delmi hatósági szervek felszólítot­ták Kopcsákot és kísérőjét, hogy üljenek át az államvédelmi ható­ság autójába. Kopcsak ezt diplo­máciai állására hivatkozva elutasí­totta, s helyette felajánlotta,­ hogy az államvédelmi hatóság két be­osztottja üljön át az amerikai autóba, amit az utóbbiak el is fo­­gadta­k. Amikor az autó Szegeden a hatósági épület elé érkezett és a határvadász százados bement az épületbe, Kopcsak az autót nagy sebes­séggel Budapest felé indította és a város határán kívül a kocsiban maradt államvédelmi hatósági beosztottal dulakodni kezdett, majd mellének szeg­­zett revolverrel arra kénysze­­rí­tette, hogy az autóból ki­szálljon. Ez a tényállás. Az Amerikai Egyesült Államok budapesti követ­sége jól tudja, hogy nem, ez az első alkalom, hogy Kopcsak al­ezredes garázdálkodása diplomá­cián, jegyzékváltás tárgyát képezi. Az illetékes magyar hatóságoknál ismételten felmerült az a gondo­lat, hogy kérjék Kopcsak alezre­des eltávolítását, de eddig el­álltak ettől, abból a meggondolás­ból kiindulva, hogy nálánál otrom­bább módszerrel dolgozó, elővigyá­zatlan­abb és kevésbé intelligens attasét nehezen tudnának az Egye­sült Államok a helyébe küldeni. Ez a meggondolás volt az oka, hogy bár Kopcsaknak eddig több mint 40 „munka­társát"* sikerült a magyar hatóságoknak ártalmatlanná tenni, ettől a lépéstől eltekintenek. A folyó hó 10-i incidens azonban a magyar külügyminisztérium szerint olyan durva megsértése a diplo­máciai előjogoknak, hogy fel­­kell tennünk a tisztelt követségnek a kérdést: összeegyeztethető-e nor­mális diplomáciai kapcsolatokkal az olyan magatartás, aminőt Kop­­csa­k alezredes tanúsított, nem volna-e ideje, hogy tiltakozó jegy­zék helyett eltávolítanák Kopcsak alezredest, mielőtt a magyar ható­ságok ezt kérik?“ — fejeződik be a magyar válasz­jegyzék. Megalakul a csehszlovákiai magyarok kultúregyesü­lete A csehszlovákiai magya­rok heti­lapja, a Pozsonyi ,,Új Szó" február 12-i számának vezércikkében beje­lenti, hogy a közljö­vőben megalakul a csehszlovákiai magyarok kultúr,­egyesül­t ?. A cikkben a lap szerkesz­tője Lőrincz Gyula azt írja, hogy az utolsó évben nagyon sok­an sürge­­tik, mikor indul meg a kultúrmunka, a kulturális élet Csehszlovákia ma­gyarjai között. Rámutat ar­ra, hogy egyesek olyan színdarabokat akarnak szín­rehozni, amelyeken a farizmus ha­­tása érződik, mások a földesurakat dicsőítő hamis „népszínműveket” ja­­vasol az előadásra. Az „Új Szó” a követezőket írja: ,Itt ezen a téren nagy munka, hivatás vár a Cseh­szlovákiai Ma­gyar Dolgozók Kultúregyesüle­­tére; gondoskodni a csehszlovákiai magyarok általános kultúrszínvo­­nalú­ak felemeléséről; népnevelési, munka a magyarság között; a néppel megismertetni a tudomány, irodalom és művészet komoly élő­tökéit. Kultúrmunkánkon keresztül kell bebizonyítanunk, hogy nem a Ti­­sok és Kun páter­ek, de a Bviez­­doglavok és Petőfik, a­ Ady End­rék és Wolkersk, a Fucikok és Jó­zsef Attilák szelleme, kultúrája jelenti az igazi, szoros és meg­­bonthatatlan kapcsolatot a nemze­tek között.“ A cikk a végén megjegyzi: „Előkészületek folynak a közeli hetekben zavtar,dó alakuló közgyű­lés megszűrve élére, hogy utána minél gyorsabban megindulhasson a vidéki helyk­oopor­t­ok kiépítése és működésbe helyezése. A tömegek nyomására az angol hatóságok kénytelenek voltak szabadlábra helyezni Max Reimann elvtársat A berlini rádió jelentése szerint szombaton délben Max Reimannt, a Német Kommunista Párt vezetőjét az angol megszálló hatóságok kény­ese­nek voltak a fogházból kiengedni. A megszálló hatóságok meghátráltak a nyugati és a kele­t övezetek munkás­ságának egyénte­s tiltakozó moz­galma előtt.

Next