Szabad Nép, 1949. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1949-02-01 / 26. szám

KEÖB, VM SEEJWAR SKÄBIID NÉP K9Z98PS&S3Sllllll 6ii9ifi8*i®i Ili ill® iS MSialÜiiÉSRÜiel!* Hipiili !§if£ff!§lteiisif ©1 is a l§mr Ma is a Szovjetunió függetlenségünk és szabadságunk legbiztosabb záloga Dobi Iolván maiiszterelnök beszéde a köztársasági ünnepen Hétfőn sinite a maffyO’V köztársaság kikiáltsának harmadik évfordulójuk alkalmából ünnepélyt rendeztek az Operaházban. A páholyokat vörös -és nemzetisírű zászlókkal díszítették fel, a színpadot a Kossuth-címer ékesítette. Fekete felirat: „Éljen a magyar népköztársaság! Éljen a Magyar Függetlenségi Népfronté!*’Az ünnepségen megjelentek a magyar politikai, társadalmi, gazdasági ás kulturális élet vezetői. Ott volt Rákosi, Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára, Szakosíts Árpád elvtárs köztársasági elnök, a kormány valamennyi tagja, a honvédség és a rendőrség képviselői, fs diplomáciai testület tagjai, az egyházak képviselői, a munkásság és a dolgozó parasztok legjobbjai. Az operaházi ünnepségen nem hivatalosan résztetet dr. Tötössy Miklós pápai prelátus, dr. Hévsy Gyula pápai kamarás, Bliesner Ágoston prépost és Szabó Imre tiszteletben kanoztok, esperes-plébános. Az ünnepi műsor a Himnusszal kezdődött, majd Dobi István miniszterelnök mondta f el ünnepi beszédet. Beszéde bevezető részében a miniszterelnök köztársaságunk történelmi gyökereiről szólt, majd felvetette a kérdést, mi az, amit örökre eltemetett a nemzet döntése 1946 február 1-én . — A királyság elavult, gyűlölt intézménye tűnt el ekkor a történelem, süllyesztőjében — mondta Dobi István. —• A Habsburg-királyság a nemzet szabadságtörekvéseinek lábbal tiprását, legszebb hagyományainak meggyalázását, Rákóczi, Kossuth száműzetését jelentette számunkra. A Habsburg-királyság Kolonich bíborost adta, aki szolgává és koldussá akarta alázni a magyarságot. Akirályság,jelentette a nagybirtokos, nagytőkés és klerikális reakció korlátlan uralmát is. Azt, hogy másfélmillió földtelen magyarnak kellett kettébevennie a vándorbotot és, hogy olyan háborúkba kergették bele népünket, amelyhez semmiféle érdek rem fűzte. Ennyi átok forrott össze a királyság államformájával. Ezértnem volt véletlen, hogy Horthy nép elnyomó rendszere formailag fenntartotta a királyságot. 1946 február 1-én mindezt formailag is megszüntette a nemzet, de valójában ennél sokkal több történt. Nemcsak a királyság tűnt el, hanem az a világ is, amelynek államformája vol... A köztársaság megadta a keretet egész népi demokratikus átalakulásunkhoz és ezért eggyé nőtt nemzeti felszabadulásunkkal, népünk felemelkedésével, a haladással és a jövő reménységeivel. ( ■ Különösen nagy volt a jelentősége ezen, a téren ,annak az évnek, amelyben döntő módon megváltozott hazánkban az élet és amelyet joggal nevezhetünk a fordulat évének. A miniszterelnök ezután beszélt azokról a döntő változásokról, mely a dolgozó nép s az állam közötti viszony területeit bekövetkeztek: a dolgozóknak munkához való új viszonyáról,a termelőmunka lendületéről, a mnkaversenyekről és a tervgazdálkodás sikeréről. Majd így folyatta: — Hogy ez a köztársaság a miénk, ez megmutatkozik abban is, hogy a munkások és parasztok mind nagyobb számmal vesznek részt közös dolgaink irányításában. Száz meg százezer munkást és dolgozó parasztot vontunk be már eddig is a, közigazgatás közvetlen intézésébe, termelésünk és kultúránk ügyeinek vitelébe és az a szándékunk, hogy ezen az úton még gyorsabban menjünk előre. Arra törekszünk, hogy as népi tehetségeket kiemeljük, vezető szerephez juttassuk őket, hogy a nép gyermekeit tanuljanak, képezzék magukat. Miftdsxefttyl nem mentiveti meg a felelősségre vonástól magas méltósága t , cz.lv a nén pilonsép'cinek ellenállásA továbbiakban a miniszterelnök megállapította, hogy sikereinknek biztosítéka, hogy a világ haladó és békeszerető erőire támaszkodhatunk. A mi felszabadulásunkat és felemelkedésünket ez tette lehetővé,— mondotta —, hogy a nagy Szovjetunió felszabadító hadserege, leverte kezünkről a fasiszták bilincseit. A szocializmus országa szabaddá tette előttünk az utat a boldogulás felé. Ma is a Szovjetunió jelenti azt a legyőzhetetlen hatalmas erőt, amely függetlenségünk, szabadságunk legbiztosabb oltalmazója. Forró szeretettel fordulunk köztársasági ünnepünkön a felszabadító Szovjetunió és a magyar nép nagy barátja, Sztálin gene, ralisszimusz felé. Dobi István ezután megemlékezett a kínai nép dicsőséges felszabadító harcáról, hangoztatta a most megalakult Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa jelentőségét és megállapította, hogy a béketábor ekéje hatalé masabb, mint az imperialistáké, a háborús usztóké. A diadalok, amelyeket A demokrácia arat,félég hevessebbé teszik a nép ellenségeinek ellenállását — folytatta Dobi miniszterelnök, — de az események megtaníthattak mindenkit: aki a népi demokráciára kezet emeli arra kemény sors vár. Mindszenty Józsefnek, aki viszsza akarta hozni a Habsburgok, Eszterházyak, Ullmanok uralmát, bírái elé kell állnia s tapasztalhatja, hogy a felelősségrevonáskor nem mentheti meg sem magas méltósága, sem imperialista gazdáinak eszeveszett lármája. Mindszenteynek felelnie kell bűneiért éppúgy, mint bárkinek, aki népi demokratikus köztársaságunk ellen kezet emel. Köztársaságunk ugyanakkor éberen őrködik a vallás szabadsága felett, amelyhez összeesküvő, kémkedő, valutává Mindszenty bűnügyének semmi köze. Folytatjuk erőfeszítéseinket a katolikus egyházzal való megegyezés létrehozásábra, az állam és az egyház viszonyának rendezésére. A Mindszenty-ügy kapcsán ismét megmutatkozott, hogy dolgozó népünk valláskülönbség nélkül szilárdan áll a népi demokrácia, mellett. A nép megvédi a maga országát,. . a magaa köztársiaságát,..... .. a szocializmus felé törekszünk — Felemelkedésünk záloga, — mondotta befejezőül Dobi miniszterelnök — ezután is a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége és a demokratikus erők összefogása. Ennek a demokratikus összefogásnak új tartalmat és új keretet ad a Magyar Függetlenségi Népfront.. Az új Függetlenségi Népfront a munkásosztálynak és pártjának vezetésével még inkább tömöríteni fogja a dolgozókat a további feladatokra. Most már a népi demokrácia útján vagyunk, most már a szocializmus felé igyekszünk és az új Függetlenségi Népfront tennivalóit elsősorban ez a körülmény szabja meg. A demokratikus pártok véleménye már egyre kevésbé különbözik a döntőkérdésekben. Ezért az új Függetlenségi Népfront már nem a pártok versengésére, hanem a közös munkára, közös erőfeszítésekre épül, így megsokszorozza erőnket, meggyorsítja fejlődésünket. A beszéd után üntrepl műsor következett, amelynek során Major Tamás és Gobbi Hilda, szavalt,, az Operahház ének- és zenekara, valamint a belügyminisztérium államvédelmi hatóságának a 170-tagú József Attila ének- és zeneegyüttese zene- és énekszámokat adott elő. A szombathelyi egyházmegye papjainak myit fer a népköztársaság és kormánya mellett A szombathelyi egyházmegye római katolikus papjai a következő nyilatkozatot tettek: Mi, a szombathelyi egyházmegye róm. kat. papjai a Magyar Népköztársaság kikiáltásának harmadik évfordulóján Kovács Sándor püspök edgánk nyilatkozatának szellemében, felszabadult lélekkel köszöntjük a Magyar Népköztársaság kormányát. Ez az évforduló a mi ünnepünk is, akik éppúgy ellene vagyunk a gyászos emlékű Habsburg-uralomnak és mindenfajta idegen elnyomásnak, mint főtisztelendő urunk. A népből kerültünk az oltár elé, ahonnan az evangélium hirdetéséi keresztül a nép érdekeinek akarunk szószólói lenni Szívünk ,teljes melegével ragaszkodunk hazánkhoz, népköztársaságunkhoz és eddig elért hatalmas eredményeinkhez. Az evangélium szociális igazságai parancsolólag állítanak bennünket a hároméves magyar népköztársaság mellé. Az eredmények népünk, demokráciánk igazát bizonyítják. A földreform,a bankok, bányák, üzemek államosítsa a dolgozó nép érdekében történt s így egyezik Krisztus urunk igaszágaival. A szemünk előtt naponta gyarapodó eredmények bizonyítják, hogy kizárólag az a tervszerű gazdálkodás tette lehetővé felemelkedésünket, amelyet kormányunk oly bölcsen irányít. Mi, akiket Isten szolgálati paraszti dolgozó népünk közé vezérelt, megnyugvással látjuk, miként teljesedik ki az egymáson való segítés magasztos, keresztényi elve shopszie, teteink felvirágzásán keresztül. Szívből óhajtjuk, hogy a krisztusi elvekkel megegyező népi demokrácia ésaz egyház köztett, a kölcsönös jogokon és kötelességeken alapuló békesség a lelkek megnyugvására, mielőbb létrejöjjön és ezzel továbbszolgáljunk hazánk és népünk ja-vára. Az évforduló alkalmából Isten áldását kérjük népköztársaságunkra, népünk felemelkedésén buzgón munkálkodó, bölcs vezetőinkre, kormányunkra, kísérje a. Mindenható áldása az eddig elért eredményeket és a jövőt, amely előttünk áll Dr. Saly Arnulf, bencésrendi tanár, Kősszegpacs, Herold József, apátplébános, Gencsapáti, Kaltenecker Károly, plébános, Kőszegszárdahely, Csendes György, plébános, Perenye, Jaki Zénó plébános, Pose, Sághegyi, Medárd, Sólymos Szilveszter, Jávor Fidél, Radványi Ayner, Legényi Norbert, Német Döme, Czinfalvi Péter, dr. Boocza Leander, a kőszegi bencés rendház áldozó papjai és tanárai, Hargittai Ferenc plébános, Vönöck, Moritz Lajos, esperes, plébános, Győrvár, Őry Antal, plébános, Egervár, dr. Litván János plébános, Olaszfa, dr. Maros János, plébános, Egervölgy, Brunner Ferenc, plébános, Sorkifalud, Somogyi Károly, plébános, Kán, Szigeti József, plébános, Iváncs, Héjám Festenc, plébános, Felsőmarák, Horváth Imre, plébános, Horvátnádalja, Horváth Imre, plébános, Telekes, Bánffy László, plébános, Rábasömjén, •• Viking Lajos, plébános, Véres, Szőke Péter, plébános, Nick, Wenckheim Frigyes, apátplébános, Jäh, Kresz Ágoston, plébános, Torony, Kurtz Imre, plébános, Vaskeresztes, Stojanovics Jenő, plébános, Dézsmár, Winter György, esperes-plébános, J. Nárai, Kovács Sándor, plébános, Pápocz. A köztársaság és a demokrácia mellett foglaltak állást Galambos Miklós dr. zalaegerszegi apátplébános, Farkas Sándor novai esperes plébános, Pödönyi József letenyei kanonok-plébános , Molnár Jánosdebreceni prépost-plébános, Farkas József pápai plébános, Simény Fererenc rédicsi lelkipásztor, Lengyel Gyula mikóházi görög-katolikus esperes-plébános és Taktaszada község plébánosa is. onténységsől SZTÁLIN, A BÉKE VÉDE Sztálin új nyilatkozata ismét az egész emberiséget legjobban érdeklő kérdésre, a háború és béke kérdésére ad választ. Az elhangzott négy kérdést egy amerikai hírszolgálati iroda képviselője fogalmazta meg. Olyan kérdések ezek, melyeket a nyugati háborús propaganda-hadjárattal agyonrémített dolgozó tömegek nem egyszer feltesznek maguknak. S olyan feleletek hangzottak el, melyek megkönnyebbülést, bizakodást keltenek öt világrész dolgozó millióiban — félelmet, az elszigeteltség és vereség bizonyosságát idézik fel a háborús bujtogatókban. Az eke kérdés általában veti fel a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányainak közös nyilatkozatának tervét, mely szerint egyik kormánynak sincs szándékában háborúhoz folyamodni a másik ellen. A válasz helyeslő: „A szovjet kormány hajlandó lenne ilyen nyilatkozat közzétételének kérdését megfontolni.“ Persze, megvannak a történelmi tapasztalataink arról, hogy az imperialistáknak az imperialista háború eszközét megtagadó nyilatkozata annyit ér, amennyi tényleges cselekedet támasztja azt alá. Ezért óvatos is Sztálin válasza. A második kérdés már konkrétumot vet fel: a fokozatos leszerelés kérdését. Magától értetődik! — feleli erre Sztálin. A háború befejezése óta a Szovjetunió minden nemzetközi fellépésének egyik legfőbb követelése a fokozatos leszerelés volt. Csak egyetlen példát említsünk. Visinszkij október 12-i beszédében így állította szembe a két rendszer által követett gyakorlatot ebben a kérdésben: „1940-ben a Szovjetunió hadikiadásainak összege az összes kiadások 32,5 százaléka volt. 1944- ben ez a szám 52 százalékra emelkedett. 1946-ban 23.9 százalékra, 1947-ben 18.4 százalékra, 1948-ban pedig 17.5 százalékra csokiként.“... „AzEgyesült Államokban a hadikiadások összege az állami kiadások 79 százaléka, Nagybritanniában pedig 25 százaléka.*’ November 13-án így fejezte be Visin szidi a beszédet: „A Szovjetunió egyszerűen és világosan a következőket javasolja: az Egyesült Nemzetek 58 tagállama emelje fel szavát az atombomba ellen, az öt nagyhatalom pedig bizonyítsa be jóakaratát és csökkentse egyharmaddal haderejét. A világnépei hálásak lesznek ezért!“ A Szovjetunió harminc éves politikája ez, melyet éppúgy képviselt a Népszövetségben annak idején, mint most a Nemzetek Szövetségében. Nem kétséges, hogy a világ népei kinek az oldalán állanak ebben a kérdésben. Kétségek mindössze az imperialisták táborában vetődnek fel arról, hogy ,,kifizetődik-e“ a Truman-féle 15 milliárdos fegyverkezési program. Az első világháború és a második világháború előtt sem Vilmos császárnak, sem Hitlernek nem „fizetődött ki“ az általuk kezdett korlátlan fegyverkezési verseny. Váljon Amerika számára helyes ez az út? Ne az „utca emberének“ véleményét idézzük, hanem Dullesét, a vezető imperialista politikusét, aki köztársaságpárti létére ma is egyik legfőbb képviselője és irányítója az amerikai külpolitikának. „Hajlamos vagyok azt hinni — mondja óvatosan —, hogy eltúlozzuk azt a százalékot, amelyet nemzeti jövedelmünkből hadfelszerelésre kell fordítanunk. Azt gondolom, hogy fennáll a háború veszélye, de úgy észem, ez a veszély nem olyan nagy, hogy komolyan veszélyeztessük miatta gazdasági egyensúlyunkat.’* Dulles is kénytelen tehát azzal számolni, hogy a béke erői megnövekedtek, s az évi 15 milliárd fegyverkezési költség és a másik 5-6 milliárd „nemzetközi segély“ nem a legmegbízhatóbb befektetés az amerikai üzletemberek számára egy olyan háborús vállalkozásba, mely minden jel szerint csak veszteséggel végződhet. A Sztálinnak feladott harmadik kérdés a két rendszer ellentéteinek egyik legkényesebb területére, Németországra vonatkozik. A szovjet kormány hajlandó megszüntetni a berlini közlekedési korlátozásokat,, ha a túlsó oldalon lemondanak egy nyugatnémet különállam kialakításáról, ha az egész német kérdést a külügyminiszterek tanácsa elé utalják, ha a forgalmi- és kereskedelmi korlátozások megszüntetése kölcsönös lesz. Sztálin tehát lényegében megismétli a németkérdésre vonatkozó szovjet álláspontot, mely éppoly következetes és változatlan, mint a leszerelés követelése volt. Mi adja az erejét ennek az álláspontnak? Először is a nemzet-közi erőviszonyok kedvező alakulása, melyet szinte felesleges részleteznünk. Ehhez nem is kell Ázsiába mennünk példáért: az amerikai zsarolópolitika Németországban és Nyugat-Európában is vereséget szenvedett. Az amerikaiak előbb az UNO-val fenyegetőztek: azóta végeszakadt az az ülésszak, melyet a német ügyben, hívtak össze és Amerika csatlósainak óriási számbeli fölénye ellen,néve a szovjet álláspont erkölcsi győzelmét eredményezte. Clay tábornok agresszív fenyegetései a levegőbe puffogtak el. Amerika német politikája az elmúlt hónapokban homlokegyenest az ellenkezőjét érte el annak, amit akart. Hallgassuk meg erre vonatkozólag ismét Dullest, ahol január 27-i nyilatkozatában nemcsak az amerikai terveket, hanem az amerikai vereséget is kifecsegi. Feltették neki a kérdést: ,,A katonai előkészület egy napon Németország, Franciaország és az európai kontinens kombinációja lesz Oroszországgal szemben?“ Dulles felelete szó szerint így hangzott: „Titokban azt várják hivatalos körökben, hogy az új Nyugat-Európa magában foglalja Németországot*’. Ez valóban nyílt titok — bár ez az első eset, hogy amerikai hivatalos körök ilyen hitleri szemérmetlenséggel számolnak be „titkos“ támadó terveikről. De milyen messze esik a terv a valóságtól!„A nehézség ma az — teszi hozzá Dulles —, hogy Nyugat-Európa nem elég életerős ahhoz, hogy meg tudja emészteni Németországot.“ Dulles elkottyantotta tehát, hogy 1. Németországnak azt a vonzó perspektívát szánják, hogy Nyugat-Európa „megeméssze“. 2. ^ „Nyugat-Európa „életereje“ hiányzik ehhez az emésztési művelethez (még Blum és Schuman is elég keserves képet vágtak ehhez a falathoz); 3. Dulles nyilván arra gondol, hogy csak Amerika gyomra elég életerős és nagy ahhoz, hogy egyszerre eméssze meg Angliát, Franciaországot és Nyugat-Németországot, s ezt az egytál ételt elkeresztelte „Nyugati Szövetségnek*’.Ezzel a cinikus imperialista étkell szembeállítani a Sztálin-nyilatkozatban újra kifejezett programot, mely a német egység és demokratikus önállóság megteremtését tűzte ki célul. Az utolsó kérdésre, a Trunmnnnal való találkozás lehetőségére adott válasz még jobban aláhúzza a Szovjetunió készségét a megegyezésre. Pontosan három hónap múlt el Sztálin tegnapi kijelentése és a Pravda tudósítójának régebben adott nyilatkozata között. A két nyilatkozati formában, tömörségben és témában hasonlít egymáshoz. A döntő, ami megváltozott időközben, az a nemzetközi helyzet. A béke, a demokrácia, a szocializmus erői világszerte előretörtek. Még legyőzhetetlenebb erő támasztja alá ma a Szovjetunió békepolitikáját, mint azokban az emlékezetes napokban, amikor a Szovjet Hadsereg bevonult Berlinbe és véget vetett a második világháborúnak. A béke hadserege nem korlátozódik országhatárokra és politikai rendszerekre: öt világrész dolgozó népe alkotja sorait, akik Sztálin világos szavára, a Szovjetunió nagy példájára figyelnek és a döntő fölényt biztosítják abban a harcban, amely Sztálin vezetésével egy harmadik világháború kitörésének megakadályozásáért folyik.