Szabad Nép, 1949. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1949-04-25 / 95. szám

KEDD, 1919 ÁPRILIS 26 SZABAD NÉP „Most szép lenni katonának..." Készül az ünnepi bemutatkozásra a honvédség nagy művészegyüttese „Most szép lenni katonának..." — énekli, harsogja vidáman hetven katonatorok, a zengve visszhangzó teremben. A dal akkor született, amikor Kossuthnak, a magyar szabadságharcnak volt szüksége katonára. Utána majdnem száz éven át megint minden volt, csak nem „szép" a katonasors. Azután négy éve olyat fordult a világ, hogy a szabad magyar nép szabad fiai soha ilyen lelkesedéssel, szívbéli meggyőződéssel még nem énekelték: „Most szép lenni katonának .. A volt Tiszti Kaszinóban A Honvédség Háza gazdagon díszített termében még külön értelmet is kap a dal, hiszen az épület néhány esztendővel ezelőtt a rendszer egyik legjellegzetesebb intézménye volt: a Horthy-hadsereg Országos Tiszti Kaszinója. Itt kapott otthont a honvédség legifjabb alakulata, a Honvéd Művészegyüttes. A hetven férfiénekes, huszonöt táncos és a harmincöt tagú szimfonikus zenekar több hónapja tartó alapos munkával készül a nyilvános bemutatkozásra. Az énekesek legnagyobb részét az ország minden tájáról, laktanyákból, gyárakból gyűjtötték össze. Van köztük, aki kólapapírt sem látott még s most már a „relatív szolmizáció” sem idegen neki. A 22 éves, jótorkú Kucsera András például Esztergom-táborból került a kórusba. „Civilben” géplakatos volt a békéscsabai téglagyárban, nyolc elemit végzett, de soha még kótából nem énekelt. Kábán Béla százados bajtárs, az énekkar lelkes vezetője, mindjárt elő is véteti a „333 olvasógyakorlatot“ . Kucsera bajtárs, a három hónappal ezelőttilég „zenei analfabéta“ pontosan életre kelti a kótafejek rejtélyes jeleit: ...la ...szó ... la ... re ... la ... la. A pompáshangú énekkar munkája kiterjed nemcsak a kórusművek tanulására, hanem a kataolvasásra, hangképzésre, a katonai kiképzésre, a zenetörténetre, ideológiai ismeretek elsajátítására. Műsoruk fel fogja ölelni a magyar katonadalok és a magyar énekkari irodalom gazdag világát épp úgy, mint a népi demokráciák és a Szovjetunió kórusművészetét, tömegdalait. 12 lány, 13 legény A táncegyüttes Szabó Iván elvtárs, a népi tánc régi ismerője vezetésével október óta napi 6—7 órai tanulással készül feladatára. Tagjait (12 leányt, 13 legényt) a honvédségen kívül főként az üzemi táncegyüttesek s a régi NEKOSz-csoport legjobbjaiból toborozták. Tantervük felöleli a tánc elméletének és gyakorlatának minden „tudományát“. A táncírásnak máris olyan mesterei, hogy a táblára felírt, őskori írásnak tűnő jelekből sorra ki tudják olvasni a legbonyolultabb mozdulatokat is. Gyári munkásnőtől földművesig, mozdonyműhelylakatostól ápolónőig, biológustól műszerészig: ez az „öszszetételi keresztmetszete” az együttesnek. A kis Németh Erzsébet 1947-ben még csavarválogató segédmunkásnő volt a Ganzban. Aztán takarítónő lett a napközi otthonban. A kis úttörők szárnypróbákozásai ott keltették fel az érdeklődését valami másféle táncra, mint amit eddig ismert. A Vasas népi táncegyütteshez vezetett útja, onnan „emelték” ki. Most nemcsak táncban, hanem elméleti műveltségben és emberi magatartásban is élén jár az együttesnek. A huszonöttagú tánccsoport munkája vége felé tart. Dávid Gyula karnagy vezénylésével harmincöttagú zenekari együttessel hétfőn délután a Városi Színházban már javító, jelmezes próbákat tartottak. Egymásután vonultak fel a néző szeme előtt a szebbnél-szebb, pompásabbnál pompásabb táncok: a történelmi visszatekintésű „Hadsereg száz éve“, a színes Galgamenti táncok, a megragadó Karátánc, a kitűnő Falusi bál, a mozgalmas „Szabad ifjúság délutánja.“ Az új honvédség szabad szelleme hatja át a Gyakorlat után derűs epizódját, az egészséges optimizmus csendül ki a táncból. Csupa erő, lendülett bírt Puskás tánc. A testvérnépek iránti őszinte barátságot jelképezi a befejező kép: a Keleteurópai népek barátsága. A hetventagú énekkar magyar népi és mozgalmi dalokkal, orosz, bolgár énekekkel tarkítja a nagyszerű műsort. Április 29-én lesz az együttes díszbemutatója. S május elsején, a munkásság nagy ünnepén a széles tömegek gyönyörködhetnek majd honvédség nagy együttesének művészetében. Este nyolc órakor a Szépművészeti múzeum előtt felállított szabad színpadon. Hogy éppen ezen a napon, az már nem is jelképv hanem valóság: a nép hadseregének és a dolgozó népnek egymásratalálása. L. J. Dolgozó nő — maga készítheti el divatos nyári ruháját. Válassza ki a modellt a legújabb Párisi Divat, Házivarráná divatlapokból. A kiválasztott modell szabásmintáját megküldi a Párisi Divat kiadóhivatala. Bpest, VI. Andrássy út 7. Csekkszámla: 935.510. ÍME EGY PÉLDA: hogyan tesszük könnyebbé A MUNKÁT Kőkockás, emeletes épület, előtte ápolt zöld fű. Virágok, vadgesztenyefák övezik, olyan mintha lakóház volna: az Egyesült Izzó üveggyára. Fontos üzem. Itt gyártják az izzólámpa- és rádiólámpa-ballonokat. És ha belépünk? Mintha csak egy multszázadbeli manufaktúra elevenednék meg előttünk. Izzadó, vörösképű munkások fújják az üveget teli tüdővel. Mikor kész egy-egy halion, nagyot lélegeznek a gázos levegőből és máremelik is szájukhoz újra a csövet. A kemencékben 1600 fokon izzig az üveg. — Percre sem állunk meg *— mondja Sztanek Károly elvtárs — legalább négyszázszor fordulok meg naponta saját tengelyem körül és teszem meg azt a tíz lépés utat. Nem vagyok már fiatal, estére jócskán elfáradok. De majd, ha itt is olyan gép lesz — mutat fel az emeletre —, akkor mi is kényelmesebben dolgozunk. Igen, egy emelettel feljebb egész más kép fogad Nem szívjuk a gázt sem, egészséges, könnyű munka itt már a ballonkészítés. Nemsokára a rádiócsőballonokat is géppel készítjük. Az ötéves tervben sok ilyen nehéz és még nehezebb testi erőfeszítést kívánó egészségtelen munkát gépesítünk. Nálunk legnagyobb érték — az ember. Meg is becsüljük. v. h. Hatalmas tágas, világos terem — kultúrteremnek is beillene, akkora. A munkások kényelmesen, friss levegőben, ülve dolgoznak. Itt már nem az ember — a gép fújja az üveget. A terem túlsó végében nagyméretű, különleges samott-téglából épült kohóban fő az üveg. A kemence hátsó felén húsz percenként ömlik be két csille nyersanyag. Tíz-tizenkét nap telik el, mire a most beöntött anyag a kohó elejére ér, azaz jó lesz ballonkészítésie Egyszerre 110 ezer mázsa üveg fő itt éjjel-nappal. A kohó elején működik a ballonfúvó-gép, amely megszabadította a munkásokat anehéz és egészségtelen munkától. Márhoffer Lajos elvtárs szeme szeretettel simogatja végig a hatalmas zakatoló jószágot, amint működését magyarázza. — Látja, ezt a Láng-gyárral együtt csináltuk. Két ballonfúvónk működik december óta. Két fogantyút kell a gépházban megemelni és már dolgozik is. Látja, ott beszalad a szán. A ballonfúvó négy karjával teljesen egyforma menynyiséget vesz ki, lecsapódik, átadja az alsó forgó résznek, megindul a sűrített levegő, fújja az üveget a formába. Még el sem mondja, a gép már dobja ki mind a négy kész ballont, utána ott a másik négy és a többi. Megy gyorsan. — Azelőtt — még tavaly is — szájjal fújták ezeket a ballonokat a tokndüveggyárban, ma már erre nincs szükség — mondja Márhoffer elvtárs — Sohse gondoltuk, hogy ennyi lesz a termelésünk. Ez a gép napona 150 ezer ballont készít. Egyenletes az üvegfal- csupán az építkezés harminöt kisipari vastagsága, főbb a minőség is. Mikor szakmát foglalkoztat. Itt vannak tudtuk volna ezt emberi erővel elérni? A kőművesek, ácsok, asztalosok,a lakatok Húsz évig Ütem Hamvám Egy Hofherr gyári esztergályos visszaemlékezései a „nyugati paradicsomról" Tóth József Hofherr-gyári esztergályos 1928-ban kivándorolt Kanadába. 20 évig élt ott. A magyarországi felszabadulás hírére eladta mindenét és 1948-ban hazajött. Ott áll újra a Hofherr-gyár esztegapadja mellett s amíg a fogás pereg, idegenben töltött húsz esztendejéről ezeket mondja: Kapkodtak értünk a tőkések... — Húsz esztendő napy idő... Várjon, hogy jól összeszedjem a gondolataimat ... Igen, így volt... Kanadában a magyar bevándorlók elhelyezésére alakult winnipgi szövetség fogadott, melynek vezetői egytől-egyig horthysta urak voltak. Már az első nap munkába állítottak bennünket. A tőkések majdnem hajbakaptak azon, hogy melyikhez menjünk dolgozni és mi már azt hittük, hogy itt nincs munkanélküliség. De nagyon hamar kiderült, hogy tévedtünk. Csupán kijátszottak bennünket. A winnipegi magyarok szövetsége a tőkésekkel összejátszó bűnszövetkezet volt. Egydolláros napszám mellett helyeztek minket munkába, mikor a napi ellátásért 1 dollár 25 centet kellett volna üzetni. Miután ezt az „állást” otthagytuk, erdőirtási munkára helyeztek el. Itt két hétig dolgoztunk. Mikor a bért kértük volna, nem találtuk sehol a „munkaadót". Egy fillért sem tudtunk megkapni. Így aztán egyszers mindenkorra lemondtunk a szövetség további „támogatásáról". — Windsorban részt vettem egy munkanélküli tüntetésen. Munkát, kenyeret követeltünk. A tüntetés után a rendőrök sok munkást lefogtak, engem is. Rámfogták, hogy szervezem a munkásokat és három hónapra lecsuktak. Feleségemet a sok hercehurca megviselte, idegbajjal a kórházba került, de ott is szidta a kapitalistákat és ezért egy nap egyszerűen deportálták, mint közveszélyes egyént. Én csak később tudtam meg, hogy hazadeportálták. A beteg aszszonyt a hosszú út tönkretette és itthon nemsokára meghalt. Kinek tesz jót a háború? — Volt, aki azt hitte: a munkásnak. Miért? Mert munkához jutottunk. Én is munkát kaptam Hamiltonban, a Bridge Yorks hídgyárban, mely páncélkocsigyártásra tért át. Névleges keresetem heti 50—60 dollár volt, de a fizetés 40—55 százalékát különböző címeken levonták, úgy hogy csak 23—30 dollárt kaptam kézhez. A fizetés 50 százalékát a lakbér vitte el. A háború alatt rögzítették a béreket, az árakat is, de azért az árak lassan mégiscsak emelkedtek. A háború után az árakat egészen szabadjára engedték 200—300 százalékkal lett drágább minden. Most jobb sorom van mint bármikor — Hazajöttem. Kétféle honvágy is húzott: a szülőföldé és a munkások vezette országé. Hazajöttem, hogy szabadon élhessek, hogy részt vehessek a munkások és parasztok hazájának építésében. Tapasztalatból tudom, hogy az életünk egyre jobb lesz: egy éve vagyok itthon. Azóta is könnyebb lett az élet. Tavaly heti 110—120 forintot kerestem és ma — a normarendezés után — 130—140 forintot. A keresetemből, ha nem is teljesen kielégítő mértékben, de mindenre futja. Jobb sorsom van, mint bármikor. Újra megnősültem. Néhány ruhát, háztartáshoz szükséges dolgot már idáig is beszereztünk. Derűsen nézek a jövőbe, mert tudom, hogy szép lesz. Meg kell érte dolgozni. Itthon szívesen teszem. Első ízelítő az amerikai paradicsomból Felfedeztük, hogy rengeteg a munkanélküli és hogy minket tulajdonképpen bérletörésre, „síteknek", sztrájktörőnek használtak fel. Ha valahol sikerült munkába állnunk, mindig kikötötték: nem szabad belépnünk semmiféle munkásszervezetbe. A lapok időközönként cikkeket hoztak nagy munkalehetőségekről, de ezek a munkalehetőségek érthetetlenül mindig távoli vidékekre estek és hiába vándoroltunk az egyik ország sarkából a másikba, Saskatownból Montreal, majd Vancouver, Regina környékére, munka helyett csak munkanélküli tömeget találtunk mindenfelé. Mit jelent az ötéves terv a kisiparosság számára? Emelkedő életszínvonal és termelés, több megrendelés, nagyobb jólét a kisiparosoknak Nemcsak az ipari munkás, a dolgozó paraszt , a dolgozó kisiparos is bizalommal tekint az ötéves terv felé. Jogos ez a bizalom: a hároméves terv megmutatta, hogy a többi dolgozó réteg életszínvonalának emelkedése, népgazdaságunk erősödése a kisiparosság számára is több megrendelést, fokozott munkalehetőséget — tehát jobb életet biztosít. Ha a dolgozók jobban élnek. öt év alatt harmincöt százalékkal emelkedik népünk életszínvonala. Ugyanakkor gyorsan növekszik ipari termelésünk: pamutszövetből 1949-ben 160 millió métert, 1954-ben már 240 millió métert termelünk, gyapjúszövetből 25 millió méter helyett 40 millió métert, cipőből 6 millió pár helyett 9 millió párt. Mit jelent mindez a kisiparosok szempontjából? A magasabb keresetű dolgozók az emelkedő textiltermelésből több ruhát tudnak készíttetni maguknak — több megrendelés jut tehát a szabóknak. Több cipőt is vásárolnak, mégpedig jelentős részét a kisipartól. És amelyik cipőt nem is a kisipar készíti, annak a megjavítása, talpalása, sarkalása is a cipészekre vár. Az életszínvonal emelkedése azt is jelenti, hogy az elsőrendű szükségletek kielégítése mellett többet fordíthatunk olyan kiadásokra, amelyekkel szebbé, kényelmesebbé tehetjük életünket. Vegyük például a lakások csinosítását: hány festő, kárpitos, szerelő számára jelent ez munkát! Sok lakásban még hiány van bútorokban, fokozott munkaalkalom ez a kis asztalosoknak. Félmillió rádiókészülék kerül az ötéves tervben a dolgozók otthonába. Ha netalán elromlik , a rádióműszerészek segítő kezére vár. Egymillió kerékpárt, 120.000 varrógépet vásárolnak majd az ötéves tervben a dolgozók. A javítási munkák itt is a műszerész kisiparosok számára jelentenek foglalkoztatást. Közszállítások, építkezési munkák Ötéves tervünk 35 milliárd forintos beruházást irányoz elő. Ebből 14 milliárd építkezési célokat szolgál. Nos, sok, villanyszerelők, csőszerelők, cserépfedők, parkettázók, redőnyösök, kályhások, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezek számára komoly munkalehetőséget biztosít a 65.000 új lakás, a többszáz tanyaközpont, a 400 egészségház és a többi építkezés. A hároméves terv keretében többszáz falu villamosításánál a helyi villanyszerelők végezték a belső szereléseket. Ez hozzávetőlegesen 12 millió forintos megrendelést jelentett. Az ötéves terv ezerötszáz falut villamosít, ami tehát jelentős értékű munkákat biztosít a vidéki villanyszerelőknek. A nagyszabású beruházások jelentős közszállításokat is előirányoztak. A kormány — pártunk kezdeményezésére — úgy döntött, hogy az építkezéseknél százezer forintos határig, egyéb közszállítások juttatásánál pedig ötvenezer forintos határig a kisiparosok az állami vállalatokkal egyenlő elbírásban részesülnek. Már a hároméves terv keretében is hatmillió forint értékű megrendelést kaptak például a szabók az államtól és éppen most határozta el a kormány, hogy az épülettatarozásokból ötvenmillió forint értékű munkát kisiparosokkal végeztet el. Biztosított anyagellátás — fokozódó export Az ötéves terv óriási termelési eredményei nyomán végkép megszűnnek az anyagellátás ma még mutatkozó nehézségei. Hatalmas javulás várható a minőség terén is. Így aztán fokozódó export lehetősége nyílik a kisiparosok számára. A magyar kisiparosok minőségi árai mindig is keresettek voltak a külföldi piacokon. A kormány, hogy a kisipari exportot támogassa, csak nemrégiben határozta el egy kisipari export-import nemzeti vállalat felállítását, amely több külföldi fővárosban létesít fiókirodát, piackutatásaival továbbfejleszti, szervezi és irányítja a kisipari exportot. A Népfront választási felhívása tehát jogosan állapítja meg: Az ötéves terv megvalósítása a dolgozó kisiparos, kiskereskedő érdeke, mert virágzó népgazdaságban hasznosíthatják munkájukat, szakértelmüket. 9 A MUNKA CÉLJA: a bőséges kiskereskedők! Egészítsék ki pipere-, háztartási cikk és festékkészleteiket Háztartási Vegyitermék Magykereskedjlmi H. V. (Budapest, XIII, Véső-utca ?.) központjában vagy lerakataiban: Budapesten: V., Fáik Miksa-utca 21. V. , Koháry-utca 16. VI. , Király-utca 26. VII., Klauzál-tér 16. X., Körösi Csoma S.m. 8. Újpest, Szent István-tér 4. Vidéken, Debrecen, Csapó-utca 17. Kaposvár, Széchenyi-tér 4. Miskolc, Széchenyi-utca 109. Pécs, Dr. Doktor Sándor-u. 4 Szeged, Bajcsy Zsilinszky-út 24 Szolnok, Kossuth-tér 3. Szombathely, Erzsébet királynéút 12.