Szabad Nép, 1949. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
A népi demokrácia útján a szocializmusért! A NÉPPEL A TV 1 TUDOMÁNNYAL A NÉPÉRT Az ötéves terv nagy feladatairól tárgyalt Szakasits elvtárs a tudomány képviselőivel Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök pénteken vendégül látta a magyar tudományos élet kiválóságait. Szakasits elvtárs meleg szavakkal üdvözölte a tudósokat, akik most másodszor keresték őt fel, hogy közvetlen, fesztelen beszélgetés során megteremtődjék az igazán szoros és alkotó kapcsolat a népi demokrácia államhatalma és tudósai között. Szakasits elvtárs hangsúlyozta beszédédében: szükség van erre a kapcsolatra egyrészt azért, „hogy megismerjük azokat a kérdéseket, amelyek tudósainkat foglalkoztatják, amelyekben joggal számíthatnak a nép államának segítségére. Másrészt szükség van rájuk azért, hogy tudósaink megismerjék azokat a feladatokat, amelyeknek megoldásában a nép állama számít — s azt hiszem joggal — a tudományos élet munkásainak önzetlen támogatására.” Szakasits elvtárs ezután szembeállította egymással az amerikai imperialisták tudósokkal szembeni magatartásé, az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság modern boszorkánypereit és a magyar népi demokrácia viszonyát tudósaihoz: „Azok a feladatok, melyeket mi állítunk tudósaink elé — mondta —, megnyitják az utat egyéni kezdeményezésre, feltárják a tudomány igazi szabadságának végtelen lehetőségeit. A magyar népi demokrácia nem ad olyan megbízatásokat tudóséinak, amelyek — a sokat hangoztatott lelkiismereti szabadság nagyobb dicsőségére — például amerikai kollégáikat valóságos lelki válságba hajszolják. Ha a magyar tudósok megvizsgálják azokat a feladatokat, amelyeket a hároméves terv keretében megoldottak és azokat a lehetőségeket, amelyek az ötéves terv teljesítése során előttünk állnak, nem szégyent, hanem büszkeséget éreznek”. Hangsúlyozta ezután Szakasits elvtárs, hogy a gazdasági és tudományos életünkben megnyilvánuló tervszerűség eleven valósággá teszi a tudományos kutatás szabadságát. Arra kérte a megjelenteket: álljanak ezután is a nép mellett. „A néppel a tudományért, a tudománnyal a népért szebb feladat nem állhat tudós kutató előtt” — fejezte be nagyhatású beszédét Szakasits elvtárs köztársasági elnök, Rajk László elvtárs külügyminiszter szólalt fel ezután. Az ötéves terv hatalmas távlatairól beszélt. Az ötéves terv nem egyszerűen a nemzetgazdaság továbbfejlesztése — mondta —, hanem egyszersmind egész társadalmunk, egész kultúránk átalakítása, népünk számára a kultúra kapuinak feltárása s annak biztosítása, hogy a nép valóban jól élhessen az adott lehetőségekkel. Az ötéves terv a tudósoktól több alkotást, a tudományban való elmélyedést, kutatást, merész gondolatokat, bátor kezdeményezést és kiállást, a munkában való állhatatosságot kíván“, —‘ hangoztatta Rajk elvtárs, majd rámutatott, hogy az ötéves terv megvalósításához minden demokratikus erő összefogása és mozgósítása szükséges. Szádeczky-Kardos Elemér Kossuthdíjas egyetemi tanár felszólalásában hangoztatta, hogy a magyar tudósok még képzelni sem merték anyagi helyzetüknek azt a javulását, amelyet a tudományos fizetések rendezése jelentett számukra. Kiemelte, hogy emelett megkapták a szükséges műszereket is és rendelkezésükre állnak a legfrissebb könyvek és folyóiratok. „Az új élet formálásában a tudomány embereinek épp úgy ki kell venniük részüket, mint a kétkezi dolgozóknak. Mindannyiunknak az új magyar nemzeti és társadalmi lét kovácsaivá kell lennünk." Hetényi Géza szegedi egyetemi tanár a Tudományos Tanácsnak mondott köszönetet a tudósok anyagi helyzetének rendezéséért. Több felszólalás után Alexits György elvtárs, a Tudományos Tanács főtitkára mondott beszédet és bejelentette, hogy rövidesen megalakulnak a különböző szakbizottságok, amelyek összefogják az ország minden építő tudományos erejét. Végül Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök foglalta össze a megbeszélés tapasztalatait. Harcos és vidám táncokkal, zengő kórusszámokkal bemutatkozott a Honvéd Művészegyüttes |A rendkívül ügyes I és tehet- L ■ [UNK].. - ----- séges onvéd- táncosok, akik a Központi Művészegyüttes díszbemutatóján a uskatáncot járták, ennek a táncnak gyik fordulóján kémlelve néztek kőül: keresték, hol az ellenség, milyen irányból jön a támadóff. Lopakodtak, majd rohantak, meg-megálltak s mind' már mindent jól láttak és átgrinoltak, akkor villámgyorsan, előbb é rdelve, utána rögtön fekve, tüzeltek; ha fölpattantak s a drámai feszültiget hordozó harcitánc ujjongó gyórmi tánccá oldódott föl. Ezt a számt a lelkes nézőközönség megismertette. Nem véletlen, hogy éppen ezt ért túl a puskatánc művészi szépgén, a táncosok jól megtanult, biztságos és bátor mozdulatain, az a irend, ahogyan ebben a számban a szletek egymás után következtek, merén elmondta honvédeink hitét, eggyőződését, céljait. Mozdulatokkal, igalmas lépésekkel és szökellésekkel gyanazt, amit az ismert induló szóikkal és zenével így fejez ki: A hadseregünk nagy, ereje félelmes, mi mégsem akarunk háborúzni; de ha ellenünk bárki is támadni mer, saját földjén fogjuk összezúzni! Ez a féltucat táncos jól tudott millióit képviselni: józan és lelkes, éber trcosokat, akik tudják, hogy miért izdenek; a béke odaadó, erős és félelmezett hadseregét. „Van már bajuk, van mit védenünk!" — mondotta irkas Mihály elvtárs, honvédelmi miszter — és nemcsak a színpadon utazták be, a nézőtéren is mélyen átezték ennek a mondatnak igazságát, ezt a puskás-tánc a „Gyakorlat után" a „Tavaszi tánc" című kompozícióit követte, s nézői előtt még ott kaiogtak a vidám szerelmi enyelgés és virágba boruló, dús termést ígérő őréig egymást váltó tarka képei, mikor fegyvertánc megkezdődött. A nép kés és boldog országáért fogják erős borítással fegyverüket a nép fiai t fejezték ki a táncok. Irókedv és erői sugárzik az L_______________! énekkar számaiul is. Ennek a csak néhány hónapja akult kórusnak eggyéváít hangja sztán és zengve tölti be a termet. „A szabad ifjúság délutánja": honideink munkás- és parasztifjakkal is befogózkodva mulatnak. Azokkal, kik közül jöttek, akiknek szabadságért őrhelyükön készen állanak. A ndöklő színpadot mág világosabbá szt a táncosok állandó mosolya, s önként egy-egy fénykéve hull a névtérre. Körülnézek. Minden néző aján ugyanez a mosoly fénylik. Mindenki együtt örül a honvédekkel és még senki külön büszke rájuk. „Most szép lenni katonának" szól az énekkar, így nézi mindenki? így! Elképzelem az ellenpróbát. Mi lenne, ha azok a szép, de nagyon bánatos dalok hangzanának itt föl, amelyeket a magyar nép a császár alatt katonáskodva énekelt, vagy azok az akasztófahumorral tűzdelt keserűek, amelyeket a Horthy-korszak termelt? A hallgatóság, hbka többségében jól ismeri, nem értené, oktalannak és idegennek érezné valamennyit. A keserű katonanóták múzeumba vonulhatnak — ezt gondolná. Bezzeg e vidám számoknak be sem tudja várni a végét, utolsó ütemeit tapsolva veri ki. Miért? Mert ugyanez a gyors és vidám ütem csattog az utcákon, ez kalapál a Margit-hídtól a Boráros térig fúló új villamossíneken, ez futkározik legöregebb és legifjabb hidunkon, a Lánchídon. Ez érkezik hozzánk a fölépült, és épülő munkásházak, az egymással és egymásért versengő üzemek, a serény gépállomások a laktanyák felöl. Ezt az ütemet vette át a Központi Művészegyüttes, nemcsak most, az előadáson, hanem hónapok gondos előkészületének idején. A művészi vezetők: Kábán Béla, Dávid Gyula dr. Szabó Iván és Pongrácz Géza kitűnő munkát végeztek. Példamutató volt harcos jókedvével a „Falusi bál", amelyben a huták legyőzését mulatságos jelenetek sorozata ábrázolja. A műsor táncaival, indulóival mindennél szebb induló volt. Induló, amely május elsején a Városi Színházból kiárad az utcára, hirdetni dolgozó népünk és néphadseregünk egybeforrottságát, együttes felvonulását a dolgozók békéjéért.A munka ünnepéül ez a hat---------------------------------!talmas felvonulás úgy fűz ismét szoros egységbe bennünket a Szovjetunió népeivel, a népi demokráciákkal és a dolgozók békéjének minden igaz harcosával, mint ezen az ünnepségen a „Keleteurópai népek barátsága" című kompozíció fűzte együvé az e népeket jelképező táncos csoportokat. Mikor ezek eleinte csak próbálkozva, később fesztelenül és tűzzel átvették egymástól a lépéseket, eszembe jutott az a prágai autóbusz, amelyben néhány nappal ezelőtt Madrid védőinek énekét az „ezernyelvű, egyszívű brigád”-ról, ha nem is ezer, de legalább tizenkét nyelven énekeltük együtt. Az imperialisták ellen harcoló elvtársaink sorozatos győzelmei, a párisi és prágai egybefonódott két békekongresszus után május elsejének az egész földet átfogó béketüntetése szikrázva mutatja a béketábor növekvő erejét. Honvédségünk munkás- és parasztifjakból álló művészegyüttese méltóan járul ehhez, amikor a legegyenesebb úton, a dolgozó nép szeretetének útján indul munkára „erős néphadsereggel a szocialista kultúráért". Devecseri Gábor ik honvédség száz éve — táncban Haas Gyula, a Belvárosi Takarékpénztár ny. igazgatója, folyó hó 28-án tragikusan elhúnyt. Temetésének időpontja 425—348 telefonszámon tudható meg. IX) Késszel fargható tetteii — a középparasztért Rákosi Mátyás elvtárs javaslatára nagyjelentőségű rendeletet hozott a legutóbbi minisztertanács. Az eddig fennálló rendelkezések értelmében a 15 holdnál nagyobb földdel rendelkező parasztok mezőgazdaságfejlesztési járulékot fizettek. Pártunk javaslatára azonban 1949 január 1-től kezdve nem kell mezőgazdaságfejlesztési járulékot fizetnie annak, akinek földterülete 15 katasztrális holdnál nagyobb, kataszteri tiszta jövedelme 150 koronánál több, de a 25 katasztrális holdat és a 350 korona tiszta jövedelmet nem haladja meg. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy lényegében az egész középparasztságot mentesítettük a mezőgazdaságfejlesztési járulék fizetése alól. A kormánynak ez a nagyfontosságú intézkedése a középparasztság régi sérelmét orvosolta. A régi rendelet, amely 15 Holdban állapította meg a járulék fizetési kötelezettségének alsó határát, helyenkint zavart, bizonytalanságot okozott a középparasztok körében. Igaz, a régi rendelet is messzemenően figyelembe vette a progresszivitás szempontját: a kulákokra jóval nagyobb terheket rakott, mint a középparasztokra. Mégis, az a puszta tény, hogy egy adónem a parasztság szegényebb rétegeit egyáltalán nem érintette, de ugyanakkor terhet rakott nemcsak a kulákok, hanem jelentős középparaszti tömegek vállára is, alkalmas volt arra, hogy bizonyos fokig elmossa az éles határt a dolgozó középparasztság és a kizsákmányoló kulákság között. Maga az a tény, hogy volt egy ilyen kormányrendelet, megkönnyítette a kulákoknak a középparasztság megnyerésére irányuló agitációját. A kulákok azzal érveltek: lám, csak beszélnek arról, hogy különbség van nagygazda és középparaszt között — valójában mindketten ugyanazt az adót fizetjük! Márpedig a népi demokrácia kormányzata nem kínálhat fel ilyen kedvező lehetőséget az osztályellenség agitációja számára! Rákosi elvtárs mondotta: „Minden pártszervezetünket és az állam végrehajtó szerveit rá kell szorítani arra, hogy a kulákság korlátok közé szorítására hozott intézkedések valóban csak a kulákokat érjék és semmi körülmények között ne sújtsák a középparasztságot... Ha nem jól válogatjuk meg módszereinket, minden csapásunkat, amelyet a kulákra mérünk,a középparasztság a maga elleni támadásnak tekinti.” Az a rendelet, amelyet most a minisztertanács Rákosi elvtárs javaslatára hozott, megcáfolhatatlanul bizonyítja: a mi szavaink és tetteink között nincs különbség! Bizonyítja: mi nemcsak szavainkban, hanem rendeleteinkben, gyakorlati intézkedéseinkben is éles határvonalat húzunk a dolgozó középparasztok és a falu kapitalistái között. A minisztertanács nagyjelentőségű rendelete — amely mintegy 60.000 középparasztot, családtagokkal együtt 150.000 embert érint — igazolja: pártunk és a népi demokrácia állama kézzelfogható tettekkel segíti a középparasztságot. Tudósok, művészek és MDP-pártmunkások kitüntetése A köztársasági elnök a magyar tudomány és művészet érdekében kifejtett kiváló tevékenységük elismeréseként a következőket részesítette kitüntésben: A Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapták: Koffán Károly festőművész, Kadosa Pál zongoraművész. Szervánszky Endre zeneszerző. Szabó Ferenc zeneszerző. Devecseri Gábor író. Erdei-Grúz Tibor egyet, tanár, vegyész. dr. Hetényi Géza egyetemi tanár, orvos. Hernádi Lajos zongoraművész. Weiner Leó zeneszerző. Szabó Imre egyetemi tanár, jog. Kellner Béla egyetemi tanár, orvos. Mihály András gordonkaművész. A Köztársasági Érdemrend arany fokozatát kapták: Fodor János operaénekes. Gőzön Gyula színművész. Peti Sándor színművész. Barta Lajos író. Sárai Tibor zeneszerző. Székács Istvánné edvelemi könyvtárnok, VKM, Simon Zsuzsa színigazgató, Ladomerszky Margit színművésznő. Ölti Magda színművésznő, Both Béla színigazgató. Szabolcsi Miklós VKM középisk. szakisk. ügyosztályvezető, Jemnitz Sándor zenekritikus. A Köztársasági Érdemrend ezüst fokozatát kapták: Dési Huber Istvánné Képzőművészeti Főiskola szociális főtitkára, Baló Elemér színművész. A köztársasági elnök a magyar népi demokrácia érdekében végzett kiváló munkájukért a Magyar Dolgozók Pártja pártmunkásai közül a következőket részesítette kitüntetésben: Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapták: Komjáth Aladárné MDP Orsz. Központ. Kovács Zoltán MDP Orsz. Központ. Biró Lívia MDP Orsz. Központ. Sala Sándor Budapest. Nezval Ferenc Budapest. Mező Imre MDP Nagybudapesti Központ. Nagykárolyi Márton Budapest. Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapták: Harmati Sándor Borsod menve. Janz Sándor Budapest. Horváth András Hajdú menve. Mike Gyula MDP Orsz. Központ. Darabos Iván Szatmár menve. Horváth János MDP Orsz. Központ. Gyenae Károly Szabolcs menve. Lána István MDP Orsz. Központ Fehér László Budapest. Ferencz Simon MDP Nagybudapesti Központ. Sós András MDP Orsz. Központ. Gonda György Győr megye, Sipos István Tolna megye, Horváth Zoltán, Budapest, Jánki Kálmán Budapest, Stadinger István Zala megye, Sándor József MDP Orsz. Központ. A Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatát kapták: Kincses Endre Budapest, Gál Endre Budapest, Koltai István MDP Orsz. Központ, Révai Gizi MDP Orsz. Központ, Horváth Lajos MDP Orsz. Központ, Matusek Tivadar MDP Orsz. Központ, Varga Edit MDP Orsz. Központ, Kerekes Pál MDP Orsz. Központ, Rév Erika MDP Orsz. Központ, Csonka Tibor MDP Orsz. Központ, Nemes Béla MDP Orsz Központ, Kapás Sándor MDP Orsz. Központ, Zsidi Gyula MDP Nagybudapesti Központ, Marian István MDP Nagybudapesti Központ, Galicza Károly MDP Nagybudapesti Központ, Linke Dezső MDP Nagybudapesti Központ, Lopusán András Budapest, Sömjén Pál Budapest, Kós József Budapest, Kertész István Budapest, Farkas Livia Budapest, Kürti Hedvig Budapest, Villányi Ferenc Budapest, Szeranko Rezső Borsod megye, Cs. Nagy Imre Bihar megye, Molnár Gusztáv Heves megye, Gréczi András Szolnok megye, Király László Hajdú megye, Bajzáth Józsefné Zemplén megye, Fülöp Endre Szamár megye, Kovács Sándor Abaúj megye, ifj. trencsik János Sopron, Kővári László Hajdú megye, Nagy Antal Csanád megye, Mucsi Sándor Heves megye, Benkő Péter Szolnok megye, Orszáczki József Fejér megye, Vértes Géza Baranya megye, Pusztai János MDP Nagybudapesti Központ, Kurucz Béla Pest megye, Csader Sándor Zala megye, Valahi Gyula Budapest, Lukács György Budapest, Nemes Éva MDP Orsz. Központ, Rényi Péter MDP Orsz. Központ, Korczys József Esztergom, Szekeres Sándor Zala megye, Mikecz János Somogy megye, Benda Zsuzsa MDP Orsz. Központ, Gulyás Emil Fejér megye, Jenei Jenő Pest megye, Nagy János MDP Orsz. Központ, Jeszmás Károly MDP , Nagybudapesti Központ Hont János MDP Orsz. Központ, Laczkó Béla Pest megye. A Magyar Köztársasági Érdemérem bronz fokozatát kapták: Virsh Dezső Pest megye, Frank Istvánné MDP Orsz. Központ, Imecs József Budapest, Kakkuk Józsefné Budapest Nagy Kálmán Budapest, Hajós Ferenc Budapest, Bass Tiborné MDP Nagybudapesti Központ, Farkas István Budapest, Balogh Lajos Budapest, Szerényi Sándor Budapest. Pulai Miklósné MDP Nagybudapesti Központ. Elszászer József Pest megye. Csizmadia Ferenc Baranya megye. Kapusi Ferencné Békés megye. Hullám János Békés megye. Kálmán János Nógrád megye. Kálmán Rozália Somogy megye. Szabó Endre Szabolcs megye. Bacsa József Csanád megye, Zachar Lajos Zala megye, Balogh János Zala megye, Sinka József Veszprém megye, Gyimóti István Fejér megye, Pankóczi József Heves megye, Bozó Sándor Csongrád megye Vodál László Esztergom megye, Németh István Veszprém megye, Miskei László Nógrád megye, Radics Boldizsár Pest megye Szenotka Ferenc Pest megye, Jónás Ferenc Esztergom megye, Árvai István Szolnok megye, Köpöczi Ferenc Abauj megye Papp Sándor Komárom megye. Szőke Lea MDP Orsz Központ, Szendrő Ferencné MDP Orsz. Központ, Bertalan Magda MDP Orsz. Központ, Marosi Vera MDP Orsz. Központ, Fazekas Lázlóré Mapo-—? Központ, Kürti Pálné MDP Orsz. Központi A Magyar Köztársasági Érdemérem bronz fokozatát kapták: Tárnai Ferenc Baranya megye, Takács Ferenc Vas megye, Mraczkó Sándor Csanád megye, Jenei Imre Szabolcs megye, Kecskés János Pest megye, Kovács Albert Heves megye, Csizmadia Lajos Győr-Moson megye, Balogh János Szabolcs megye, Bencze Vilmos Vas megye, Sütő György Szolnok megye, Jakab József Pest megye, Németh Ferenc Csongrád megye. Tipsiscipő — jóminőség CSÁNGÓ, Erzsébet-krf