Szabad Nép, 1949. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1949-05-01 / 100. szám

A népi demokrácia útján a szocializmusért! A NÉPPEL A TV­­ 1 TUDOM­ÁNNYAL A NÉPÉRT Az ötéves terv nagy feladatairól tárgyalt Szakasits elvtárs a tudomány képviselőivel Szakasits Árpád elvtárs, köztársa­sági elnök pénteken vendégül látta a magyar tudományos élet kiválóságait. Szakasits elvtárs meleg szavakkal üdvözölte a tudósokat, akik most má­sodszor keresték őt fel, hogy közvet­len, fesztelen beszélgetés során meg­teremtődjék az igazán szoros és al­kotó kapcsolat a népi demokrácia államhatalma és tudósai között. Sza­kasits elvtárs hangsúlyozta beszédé­­dében: szükség van erre a kapcsolatra egyrészt azért, „hogy megismerjük azokat a kérdéseket, amelyek tudósain­kat foglalkoztatják, amelyekben jog­gal számíthatnak a nép államának segítségére. Másrészt szükség van rájuk azért, hogy tudósaink megismer­jék azokat a feladatokat, amelyeknek megoldásában a nép állama számít — s azt hiszem joggal — a tudomá­nyos élet munkásainak önzetlen támo­gatására.” Szakasits elvtárs ezután szembe­állította egymással az amerikai impe­rialisták tudósokkal szembeni maga­tartásé, az Amerika-ellenes Tevékeny­séget Vizsgáló Bizottság modern­ bo­szorkánypereit és a magyar népi de­mokrácia viszonyát tudósaihoz: „Azok a feladatok, melyeket mi állítunk tudósaink elé — mondta —, megnyitják az utat egyéni kezde­ményezésre, feltárják a tudomány igazi szabadságának végtelen lehe­tőségeit. A magyar népi demokrácia nem ad olyan megbízatásokat tudóséinak, ame­lyek — a sokat hangoztatott lelkiisme­reti szabadság nagyobb dicsőségére — például amerikai kollégáikat valóságos lelki válságba ha­jszol­ják. Ha a ma­gyar tudósok megvizsgálják azokat a feladatokat, amelyeket a hároméves terv keretében megoldottak és azokat a lehetőségeket, amelyek az ötéves terv teljesítése során előttünk állnak, nem szégyent, hanem büszkeséget éreznek”. Hangsúlyozta ezután Szakasits elv­társ, hogy a gazdasági és tudományos életünkben megnyilvánuló tervszerű­ség eleven valósággá teszi a tudomá­nyos kutatás szabadságát. Arra kérte a megjelenteket: álljanak ezután is a nép mellett. „A néppel a tudományért, a tudo­mánnyal a népért­ szebb feladat nem állhat tudós kutató előtt” — fejezte be nagyhatású beszédét Szakasits elvtárs köztársasági elnök, Rajk László elvtárs külügyminisz­ter szólalt fel ezután. Az ötéves terv hatalmas távlatairól beszélt. Az öt­éves terv nem egyszerűen a nemzet­­gazdaság továbbfejlesztése — mond­ta —, hanem egyszersmind egész társadalmunk, egész kultú­ránk átalakítása, népünk számára a kultúra kapuinak feltárása s an­nak biztosítása, hogy a nép való­ban jól élhessen az adott lehető­ségekkel. Az ötéves terv a tudósoktól több al­kotást, a tudományban való elmélye­dést, kutatást, merész gondolatokat, bátor kezdeményezést és kiállást, a munkában való állhatatosságot kíván“, —‘ hangoztatta Rajk elvtárs, majd rá­mutatott, hogy az ötéves terv meg­valósításához minden demokratikus erő összefogása és mozgósítása szük­séges. Szádeczky-Kardos Elemér Kossuth­­díjas egyetemi tanár felszólalásában hangoztatta, hogy a magyar tudósok még képzelni sem merték anyagi helyzetüknek azt a javulását, amelyet a tudo­mányos fizetések rendezése jelen­tett számukra. Kiemelte, hogy emelett megkapták a szükséges műszereket is és rendel­kezésükre állnak a legfrissebb könyvek és folyóiratok. „Az új élet formálásá­ban a tudomány embereinek épp úgy ki kell venniük részüket, mint a két­kezi dolgozóknak. Mindannyiunknak az új magyar nemzeti és társadalmi lét kovácsaivá kell lennünk." Hetényi Géza szegedi egyetemi tanár a Tudo­mányos Tanácsnak­­ mondott köszö­netet a tudósok anyagi helyzetének rendezéséért. Több felszólalás után Alexits György elvtárs, a Tudományos Tanács főtitkára mondott beszédet és bejelentette, hogy rövidesen megala­kulnak a különböző szakbizottságok, amelyek összefogják az ország min­den építő tudományos erejét. Végül Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök foglalta össze a megbeszélés tapasztalatait. Harcos és vidám táncokkal, zengő kórusszámokkal bemutatkozott a Honvéd Művészegyüttes |A rendkívül ügyes I és tehet- L ■ [UNK].. - -----­ séges onvéd- táncosok, akik a Központi Művészegyüttes díszbemutatóján a uskatáncot járták, ennek a táncnak gyik fordulóján kémlelve néztek kő­ül: keresték, hol az­ ellenség, milyen irányból jön­ a támadóff. Lopakodtak, majd rohantak, meg-megálltak s­­ mi­­nd' már mindent jól láttak és átgrin­­oltak, akkor villámgyorsan, előbb é rdelve, utána rögtön fekve, tüzeltek; h­a fölpattantak s a drámai feszü­lt­­iget hordozó harcitánc ujjongó gyó­­rmi tánccá oldódott föl. Ezt a szá­­mt a lelkes nézőközönség megisme­­rtette. Nem véletlen, hogy éppen ezt­ ért túl a puskatánc művészi szép­­gén, a táncosok jól megtanult, biz­­tságos és bátor mozdulatain, az a i­rend, ahogyan ebben a számban a szletek egymás után következtek, merén elmondta honvédeink hitét, eggyőződését, céljait. Mozdulatokkal, igalm­as lépésekkel és szökellésekkel gyanazt, amit az ismert induló szó­ikkal és zenével így fejez ki: A hadseregünk nagy, ereje félelmes, mi mégsem akarunk háborúzni; de ha ellenünk bárki is támadni mer, saját földjén fogjuk összezúzni! Ez a féltucat táncos jól tudott millió­it képviselni: józan és lelkes, éber trcosokat, akik tudják, hogy miért izdenek; a béke odaadó, erős és fé­­lel­mezett hadseregét. „Van már ba­juk, van mit védenünk!" — mondotta irkas Mihály elvtárs, honvédelmi mi­­szter — és nemcsak a színpadon utazták be, a nézőtéren is mélyen át­­ezték ennek a mondatnak igazságát, ezt a puskás-tánc a „Gyakorlat után" a „Tavaszi tánc" című kompozíció­it követte, s nézői előtt még ott ka­­i­ogtak a vidám szerelmi enyelgés és virágba boruló, dús termést ígérő őr­éig egymást váltó tarka képei, mikor fegyvertánc megkezdődött. A nép­­ kés és boldog országáért fogják erős borítással fegyverüket a nép fiai­­­­ t fejezték ki a táncok. Irókedv és erői sugárzik az L_______________! énekkar számai­ul is. Ennek a csak néhány hónapja akult kórusnak eggyéváít hangja sztán és zengve tölti be a termet. „A szabad ifjúság délutánja": hon­­ideink munkás- és parasztif­jakkal is befogózkodva mulatnak. Azokkal, kik közül jöttek, akiknek szabadsá­gért őrhelyükön készen állanak. A ndöklő színpadot mág világosabbá szt a táncosok állandó mosolya, s önként egy-egy fénykéve hull a né­­vtérre. Körülnézek. Minden néző aj­­án ugyanez a mosoly fénylik. Min­denki együtt örül a honvédekkel és még senki külön büszke rájuk. „Most szép lenni katonának" szól az ének­kar, így nézi mindenki? így! Elkép­zelem az ellenpróbát. Mi lenne, ha azok a szép, de nagyon bánatos da­lok hangzanának itt föl, amelyeket a magyar nép a császár alatt kato­náskodva énekelt, vagy azok az akasztófahumorral tűzdelt keserűek, amelyeket a Horthy-korszak termelt? A hallgatóság, h­bka többségében jól ismeri, nem értené, oktalannak és ide­gennek érezné valamennyit. A ke­serű katonanóták múzeumba vonulhat­nak — ezt gondolná. Bezzeg e vi­dám számoknak be sem tudja várni a végét, utolsó ütemeit tapsolva veri ki. Miért? Mert ugyanez a gyors és vi­dám ütem csattog az utcákon, ez kalapál a Margit-h­ídtól a Boráros­ té­­rig fúló új villamossíneken, ez fut­­kározik legöregebb és legifjabb hi­­dunkon, a Lánchídon. Ez érkezik hozzánk a fölépült, és épülő munkás­­házak, az egymással és egymásért versengő üzemek, a serény gépállo­mások a laktanyák felöl. Ezt az üte­met vette át a Központi Művészegyüt­tes, nemcsak most, az előadáson, hanem hónapok gondos előkészületé­nek idején. A művészi vezetők: Kábán Béla, Dávid Gyula dr.­ Szabó Iván és Pongrácz Géza kitűnő munkát vé­geztek. Példamutató volt harcos jó­kedvével a „Falusi bál", amelyben a huták legyőzését mulatságos jelenetek sorozata ábrázolja. A műsor táncaival, indulóival min­dennél szebb induló volt. Induló, amely május elsején a Városi Szín­házból kiárad az utcára, hirdetni dol­gozó népünk és néphadseregünk egybeforrottságát, együttes felvonulá­sát a dolgozók békéjéért.­­A munka ünnepéül ez a ha­t---------------------------------!­talmas felvonulás úgy fűz ismét szo­ros egységbe bennünket a Szovjet­unió népeivel, a népi demokráciák­kal és a dolgozók békéjének minden igaz harcosával, mint ezen az ünnep­ségen a „Keleteurópai népek barát­sága" című kompozíció fűzte együvé az e népeket jelképező táncos csopor­tokat. Mikor ezek eleinte csak próbál­kozva, később fesztelenül és tűzzel átvették egymástól a lépéseket, eszembe jutott az a prágai autóbusz, amelyben néhány nappal ezelőtt Mad­rid védőinek énekét az „ezernyelvű, egy­szívű brigád”-ról, ha nem is ezer, de legalább tizenkét nyelven énekel­tük együtt. Az imperialisták ellen harcoló elvtársaink sorozatos győzel­mei, a párisi és prágai egybefonódott két békekongresszus után május else­jének az egész földet átfogó béketün­tetése szikrázva mutatja a béketábor növekvő erejét. Honvédségünk mun­kás- és parasztif­jakból álló művész­együttese méltóan járul ehhez, amikor a legegyenesebb úton, a dolgozó nép szeretetének útján indul munkára „erős néphadsereggel a szocialista kultúráért". Devecseri Gábor ik honvédség száz éve — táncban Haas Gyula, a Belvárosi Takarék­­pénztár ny. igazgatója, folyó hó 28-án tragikusan elhúnyt. Temetésének idő­pontja 425—348 telefonszámon tudható meg. IX) Késszel fargható tetteii — a középparasztért Rákosi Mátyás elvtárs javasla­tára nagyjelentőségű rendeletet ho­zott a legutóbbi minisztertanács. Az eddig fennálló rendelkezések értelmében a 15 holdnál nagyobb földdel rendelkező parasztok mező­gazdaságfejlesztési járulékot fizet­tek. Pártunk javaslatára azonban 1949 január 1-től kezdve nem kell mezőgazdaságfejlesztési járulékot fizetnie annak, akinek földterülete 15 katasztrális holdnál nagyobb, kataszteri tiszta jövedelme 150 ko­ronánál több, de a 25 katasztrális holdat és a 350 korona tiszta jöve­delmet nem haladja meg. Gyakor­­latilag ez azt jelenti, hogy lénye­gében az egész középparasztságot mentesítettük a mezőgazdaságf­ej­­lesztési járulék fizetése alól. A kormánynak ez a nagyfontos­ságú intézkedése a középparasztság régi sérelmét orvosolta. A régi ren­delet, amely 15 Holdban állapította meg a járulék fizetési kötelezettsé­gének alsó határát, helyenkint za­vart, bizonytalanságot okozott a középparasztok körében. Igaz, a régi rendelet is messzemenően fi­gyelembe vette a progresszivitás szempontját: a kulákokra jóval na­gyobb terheket rakott, mint a közép­­parasztokra. Mégis, az a puszta tény, hogy egy adónem a paraszt­ság szegényebb rétegeit egyáltalán nem érintette, de ugyanakkor terhet rakott nemcsak a kulákok, hanem jelentős középparaszti tömegek vál­lára is, alkalmas volt arra, hogy bizonyos fokig elmossa az éles határt a dolgozó középparasztság és a kizsákmányoló kulákság között. Maga az a tény, hogy volt egy ilyen kormányrendelet, megkön­­­nyítette a kulákoknak a középpa­rasztság megnyerésére irányuló agitációját. A kulákok azzal érvel­tek: lám, csak beszélnek arról, hogy különbség van nagygazda és közép­paraszt között — valójában mind­ketten ugyanazt az adót fizetjük! Márpedig a népi demokrácia kor­mányzata nem kínálhat fel ilyen kedvező lehetőséget az osztály­ellenség agitációja számára! Rákosi elvtárs mondotta: „Minden párt­­szervezetünket és az állam végre­hajtó szerveit rá kell szorítani arra, hogy a kulákság korlátok közé szorítására hozott intézkedé­sek valóban csak a kulákokat érjék és semmi körülmények között ne sújtsák a középparasztságot... Ha nem jól válogatjuk meg módsze­reinket, minden csapásunkat, ame­lyet a kulákra mérünk,­­a közép­parasztság a maga elleni táma­dásnak tekinti.” Az a rendelet, amelyet most a minisztertanács Rákosi elvtárs javaslatára hozott, megcáfolhatatlanul bizonyítja: a mi szavaink és tetteink között nincs különbség! Bizonyítja: mi nemcsak szavainkban, hanem rendeleteink­­ben, gyakorlati intézkedéseinkben is éles határvonalat húzunk a dolgozó középparasztok és a falu kapitalis­tái között. A minisztertanács nagy­­jelentőségű rendelete — am­ely mint­egy 60.000 középparasztot, család­tagokkal együtt 150.000 embert érint — igazolja: pártunk és a népi demokrácia állama kézzelfogható tettekkel segíti a középparasztságot. Tudósok, művészek és MDP-pártmunkások kitüntetése A köztársasági elnök a magyar tu­domány és művészet érdekében kifej­tett kiváló tevékenységük elismerése­ként a következőket részesítette kitün­­tésben: A Köztársasági Érdemrend kiskereszt­­jét kapták: Koffán Károly festőművész, Kadosa Pál zongoraművész. Szervánszky Endre zeneszerző. Szabó Ferenc zeneszerző. Devecseri Gábor író. Erdei-Grúz Tibor egyet, tanár, vegyész. dr. Hetényi Géza egyetemi tanár, orvos. Hernádi Lajos zongoraművész. Weiner Leó zeneszerző. Szabó Imre egyetemi tanár, jog. Kellner Béla egyetemi tanár, orvos. Mihály András gordonkaművész. A Köztársasági Érdemrend arany foko­zatát kapták: Fodor János operaénekes. Gőzön Gyula színművész. Peti Sándor szín­művész. Barta Lajos író. Sárai Tibor zeneszerző. Székács Istvánné ed­vel­emi könyvtárnok, VKM­, Simon Zsuzsa szín­­igazgató, Ladomerszky Margit szín­művésznő. Ölti Magda színművésznő, Both Béla színigazgató. Szabolcsi Mik­lós VKM középisk. szakisk. ügyosztály­­vezető, Jemnitz Sándor zenekritikus. A Köztársasági Érdemrend ezüst foko­zatát kapták: Dési Huber Istvánné Képzőművészeti Főiskola szociális főtitkára, Baló Elemér színművész. A köztársasági elnök a magyar népi demokrácia érdekében végzett ki­váló munkájukért a Magyar Dolgozók Pártja pártmunkásai közül a követ­kezőket részesítette kitüntetésben: Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapták: Komjáth Aladárné MDP Orsz. Köz­pont. Kovács Zoltán MDP Orsz. Központ. Biró Lívia MDP Orsz. Központ. Sala Sándor Budapest. Nezval Ferenc Buda­pest. Mező Imre MDP Nagybudapesti Központ. Nagykárolyi Márton Budapest. Magyar Köztársasági Érdemrend kiskereszt­jét kapták: Harmati Sándor Borsod menve. Janz Sándor Budapest. Horváth András Hajdú menve. Mike Gyula MDP Orsz. Központ. Darabos Iván Szatmár menve. Horváth János MDP Orsz. Központ. Gyenae Ká­­roly Szabolcs menve. Lána István MDP Orsz. Központ Fehér László Budapest. Ferencz Simon MDP Nagybudapesti Központ. Sós András MDP Orsz. Köz­pont. Gonda György Győr megye, Sipos István Tolna megye, Horváth Zoltán, Budapest, Jánki Kálmán Buda­pest, Stadinger István Zala megye, Sán­dor József MDP Orsz. Központ. A Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozatát kapták: Kincses Endre Budapest, Gál Endre Budapest, Koltai István MDP Orsz. Köz­pont, Révai Gizi MDP Orsz. Központ, Horváth Lajos MDP Orsz. Központ, Ma­­tusek Tivadar MDP Orsz. Központ, Varga Edit MDP Orsz. Központ, Kere­kes Pál MDP Orsz. Központ, Rév Erika MDP Orsz. Központ, Csonka Tibor MDP Orsz. Központ, Nemes Béla MDP Orsz Központ, Kapás Sándor MDP Orsz. Központ, Zsidi Gyula MDP Nagybuda­­pesti Központ, Marian István MDP Nagybudapesti Központ, Galicza Károly MDP Nagybudapesti Központ, Linke Dezső MDP Nagybudapesti Központ, Lopusán András Budapest, Sömjén Pál Budapest, Kós József Budapest, Kertész István Budapest, Farkas Livia Buda­pest, Kürti Hedvig Budapest, Villányi Ferenc Budapest, Szeranko Rezső Bor­sod megye, Cs. Nagy Imre Bihar megye, Molnár Gusztáv Heves megye, Gréczi András Szolnok megye, Király László Hajdú megye, Bajzáth Józsefné Zemp­lén megye, Fülöp Endre Sza­már megye, Kovács Sándor Abaúj megye, ifj. tren­­csik János Sopron, Kővári László Hajdú megye, Nagy Antal Csanád megye, Mucsi Sándor Heves megye, Benkő Péter Szolnok megye, Orszáczki József Fejér megye, Vértes Géza Ba­ranya megye, Pusztai János MDP Nagybudapesti Központ, Kurucz Béla Pest megye, Csader Sándor Zala megye, Valahi Gyula Budapest, Lukács György Budapest, Nemes Éva MDP Orsz. Központ, Rényi Péter MDP Orsz. Központ, Korczys József Esztergom, Szekeres Sándor Zala megye, Mikecz János Somogy megye, Benda Zsuzsa MDP Orsz. Központ, Gulyás Emil Fejér megye, Jenei Jenő Pest megye, Nagy János MDP Orsz. Központ, Jeszmás Ká­roly MDP , Nagybudapesti Központ Hont János MDP Orsz. Központ, Laczkó Béla Pest megye. A Magyar Köztársasági Érdemérem bronz fokozatát kapták: Virsh Dezső Pest megye, Frank István­né MDP Orsz. Központ, Imecs József Budapest, Kakkuk Józsefné Budapest Nagy Kálmán Budapest, Hajós Ferenc Budapest, Bass Tiborné MDP Nagybuda­­pesti Központ, Farkas István Budapest, Balogh Lajos Budapest, Szerényi Sándor Budapest. Pulai Miklósné MDP Nagy­budapesti Központ. Elszászer József Pest megye. Csizmadia Ferenc Baranya megye. Kapusi Ferencné Békés megye. Hullám János Békés megye. Kálmán Já­nos Nógrád megye. Kálmán Rozália So­mogy megye. Szabó Endre Szabolcs me­gye. Bacsa József Csanád megye, Zachar Lajos Zala megye, Balogh János Zala megye, Sinka József Veszprém megye, Gyimóti István Fejér megye, Pankóczi József Heves megye, Bozó Sándor Cson­­grád megye Vodál László Esztergom megye, Németh István Veszprém megye, Miskei László Nógrád megye, Radics Boldizsár Pest megye Szenotka Ferenc Pest megye, Jónás Ferenc Esztergom megye, Árvai István Szolnok megye, Köpöczi Ferenc Abauj megye Papp Sán­­dor Komárom megye. Szőke Lea MDP Orsz Központ, Szendrő Ferencné MDP Orsz. Központ, Bertalan Magda MDP Orsz. Központ, Marosi Vera MDP Orsz. Központ, Fazekas Lá­zlóré Map­o-—? Központ, Kürti Pálné MDP Orsz. Központi­ A Magyar Köztársasági Érdemérem bronz fokozatát kapták: Tárnai Ferenc Baranya megye, Ta­kács Ferenc Vas megye, Mraczkó Sán­dor Csanád megye, Jenei Imre Sza­bolcs megye, Kecskés János Pest megye, Kovács Albert Heves megye, Csizma­dia Lajos Győr-Moson megye, Balogh János Szabolcs megye, Bencze Vilmos Vas megye, Sütő György Szolnok megye, Jakab József Pest megye, Németh Fe­renc Csongrád megye. Tipsiscipő — jóminőség CSÁNGÓ, E­rzsébet-krf

Next