Szabad Nép, 1949. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
Éljen a magyar dolgozók nagyvezére, Rákosi Mátyás! KÉPEK ÉS A PÁRISI KONGRESSZUSRÓL Nem rés, hanem erős bástya teszünk a béke irónián! Farkas 3isháhy elvtárs hazavédellmi miniszter május-i parancsa. Farkas Mihály elvtárs vezérezredes, honvédelmi miniszter a következő parancsot adta ki: Tábornokok, Tisztek, Tiszthelyettesek, Tisztesek, Honvédek, Bajtársak! Honvédségünk a dolgozó magyar néppel együtt lelkesen köszönti a világ dolgozói harcos seregszemléjének napját, új nemzeti ünnepünket, Május Elsejét. Az idei Május Elseje nagy seregszemléje lesz a Magyar Dolgozók Pártja vezette Függetlenségi Népfrontba tömörült magyar munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak és a haladó értelmiségnek. Nemzeti ünnepünk az eddig elért hatalmas politikai, gazdasági és kulturális eredményeink és a szocializmushoz vezető nagyszerű út új, jelentős szakasza, az ötéves terv jegyében fog lezajlani. A magyar nép május elsején a béke védelmében egy emberként sorakozik fel felszabadítónk, a nagy Szovjetunió vezette hatalmas harci táborba az imperialista háborús uszítók ellen. Népünk és vele Honvédségünk — amely először mutatja meg erejét ország-világ előtt . Május Elsején bebizonyítja: Nem rés, hanem erős bástya leszünk a béke frontján! Demokratikus Honvédségünkre hárul az a feladat, hogy éberen őrködjék szabadságunk, nemzeti függetlenségünk, békés építőmunkánk fölött és ha azt veszély fenyegetné, becsülettel teljesítse kötelességét népünkkel, hazánkkal szemben. Ennek a dicső feladatnak a tudatában Honvédségünk az elmúlt téli hónapokban áttért az új, korszerű kiképzési rendszerre és biztató eredményeket ért el. Honvédségünk ereje, egységes harcos szelleme és ütőképessége jelentősen megnőtt. Az előttünk álló tavaszi és nyári hónapokban hadseregünk fő feladata abban áll, hogy felhasználva az eddigi tapasztalatokat, az új, korszerű kiképzésben még nagyobb sikereket érjen el. Ennek érdekében Május Elseje alkalmából megparancsolom: 1. Honvédségünk minden alakulata és tagja fokozott ütemben tökéletesítse katonai és politikai felkészültségét és sajátítsa jól el az új katonai és műszaki ismereteket; 2. Honvédségünk minden tagja fokozza éberségét és szigorúan őrizze meg a katonai fegyelmet; 3. A tábornokok és tisztek fordítsák a legnagyobb gondot saját katonai és politikai továbbképzésükre, valamimt a tiszthelyettesek és tisztesek továbbképzésének a tökéletesítésére. 4. Meg parancsolom, hogy a parancsnokok és kiképzők tegyenek meg mindent, hogy a honvédek és a tiszti iskolák növendékei a kiképzésben a lehető legnagyobb eredménnyel hajtsák végre a számukra kijelölt feladatokat. A népünk és hazánk iránt érzett forró szeretet lelkesítse Honvédségünk minden egyes tagját egyre nagyobb eredmények elérésére. Tábornokok, Tisztek! Tiszthelyettesek, Tisztesek! Honvédek! Bajtársak! Üdvözöllek benneteket Május elseje alkalmából! Éljen a szocializmust építő népi demokratikus Magyarország! Éljen néphadseregünk, a demokratikus Honvédség! Éljen felszabadítónk, szövetségesünk és példaképünk, a dicső Szovjet Hadsereg, a nagy szovjet nép és a magyar nép nagy barátja, Sztálin generalisszimusz! Éljen a Szovjetunió vezetése alatt tömörülő legyőzhetetlen Békefront! Éljen a szabad és békeszerető népek összefogása az imperialista gyújtogatók ellen! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja vette Függetlenségi Népfront! Éljen a magyar dolgozó nép szeretett vezére — Rákosi Mátyás! Budapest, 1949. évi április hó 30-án. FARKAS MIHÁLY s. k. vezérezredes, honvédelmi miniszter. íria: Losonep Urza ég néhány nappal a párisi békekongresszus megnyitása előtt is kevés jel mutatott arra a párisi sajtóban, hogy világraszóló esemény van készülőben. A Francia Kommunista Párt lapjaitól és néhány más demokratikus laptól eltekintve az egész sajtó hallgatott a világkongresszusról. De a kongresszus megnyitása után ezt a taktikát sutba kellett dobni. Ha az egyik előzetes sajtókonferencián egy amerikai újságíró meg is engedtette magának azt a pimasz kérdést az értekezletet vezető Aragonhoz, hogy „ki is Ön tulajdonképpen?”, a kongresszus megnyitása után egy nappal már ők törték magukat legjobban nemcsak olyan világhírű személyek megismerése után, mint Aragon, hanem a kongresszuson résztvevő, nemzetközi viszonylatban kevésbé ismert delegátusok után is. A hallgatás összeesküvésének barikádjait a kongresszus egyetlen rohammal áttörte. Természetesen továbbra is történtek kísérletek arra, hogy a kongresszus jelentőségét csökkentsék. Ugyanazok az amerikai zsoldban álló lapok, amelyek néhány nappal azelőtt még tudomást sem vettek róla, most igyekeztek a kongresszust a kommunisták nemzetközi találkozójának feltüntetni. De ez a taktika rövidesen ugyanúgy csődöt mondott, mint elődje. A Salle Pleyel szónoki emelvényére egymásután léptek fel ismert liberális, sőt sok tekintetben konzervatív személyiségek, lelkészek, püspökök, jogászok, írók, költők, akikről még az amerikai sajtó és tudósítói sem állíthatták, hogy kommunisták. Voltak közöttük néhányan olyanok, akiknek nézeteit a kongresszus többsége egyáltalán nem osztotta. De ezek is — ugyanúgy, mint a kongresszus összes többi résztvevője — egyetértettek a legfőbb kérdésben: a béke tevékeny megvédésének kérdésében. És a kongresszus nem arra helyezett hangsúlyt, ami szétválaszt, hanem arra, ami egyesít. Az imperialista propaganda ezzel szemben természetesen azt igyekezett hangsúlyozni, ami elválaszt és nem egyesít s ezért tett kísérleteket arra, hogy a kongresszust kommunista összejövetelnek minősítse. De — mint hallottuk a Saile Pleyel több szónokának ajkáról — ez a propaganda tulajdonképen önmaga ellen dolgozik, hiszen lényegében azt állítja, hogy a csak a kommunisták képesek a világ békeszerető erőit tömöríteni és egyesíteni. Ez a tény viszonyt csak növeli a kommunisták iránti rokonszenvet és megbecsülést mindazokban a nemkommunista körökben, amelyek áhítozzák a békét és iszonyodva utasítják el egy új háború gondolatát. Hiszen nyilvánvaló, hogy a béke megőrzésének szenvedélyes vágya áthatja az egész földkerekség népeinek szívét. Alig volt a kongresszusnak olyan szónoka, aki ne bélyegezte volna meg az Atlanti Szerződést. Egyik szónok a másik után mutatott rá arra, hogy az Atlanti Szerződés, a Szent Szövetség, az Antikomintern-paktum és a Berlin—Róma-tengely korszerű utóda — háborús szerződés a Szovjetunió, a népi demokráciák, a békére, szabadságra és függetlenségre vágyó népek ellen. „Az amerikai nép nem felejtette el, — mondotta Henderson, az amerikai mezőgazdasági és élelmezési munkások szakszervezetének elnöke — hogy fiai azért maradhattak életben és házaik azért maradhattak épen, mert a Vörös Hadsereg hősi harca összetörte a fasiszta támadókat- Higgjétek el nekem, hogy nem lenne olyan könnyű háborúba vinni bennünket a nagy Szovjetunió, a munkások és parasztok köztársasága ellen. Nem lenne olyan könnyű életünket feláldoztatni a Wall Streetért, Washingtonért, a dollárért. Hisgyyétek el nekem, hogy az igazi küzdelem a békéért Amerikában még csak most kezdődik. Hadd idézzem Lincoln szavait, aki azt mondotta, hogy azok a kötelékek a legszentebbek, amelyek összefűzik a családot és azok a kötelékek amelyek összefűzik a nemzetközi munkásosztályt. A mi népünk küzdeni fog a ti népeitekkel a jövőért és az egész dolgozó emberiség érdekeiért.” Ezt a hangot is hallani kell Amerikából, nemcsak azokét, akik közül oly nehéz ma már megkülönböztetni az őrültet az épelméjűtől. A magyar delegáció egyike volt annak a kevés küldöttségnek, amelyet az amerikai küldöttség meglátogatott. Beszédek és pohárköszöntők nem hangzottak el. Annál többet beszélgettünk azonban kisebb csoportokban. A magyar küldötteknek annyit kellett felelniük a különböző kérdésekre, hogy nekik maguknak nem nagyon maradt idejük kérdések feltevésére. Alig akadt az amerikaiak közül valaki, aki ne fejezte volna ki azt a kívánságát, hogy előbb vagy utóbb szeretne Magyarországra jönni — bármily rossz pontnak számít is az amerikai hatóságok előtt egy magyarországi utazás. Az amerikai küldöttség látogatása a magyar küldöttségnél szintén egyik jele volt annak a megkülönböztetett érdeklődésnek és rokonszenvnek Magyarország iránt, amellyel a kongresszus alatt s a kongresszuson kívül annyiszor volt alkalmunk találkozni. Már hajnalba hajlott az idő, amikor elváltunk. Ezen a kongresszus napjaiban jelentette ki egy sajtókonferencián Paul Reynaud, Franciaország egyik sírásója Washingtonban, hogy a szovjetellenes támadó háború céljaira hatalmas, motorizált, atombombával támogatott és amerikai irányítás alatt álló francia hadseregre van szükség és ehhez koldulta a francia burzsoázia számára az amerikai imperialisták segítségét. Reynaud ugyanezen a sajtókonferencián kijelentette azt is, hogy Németország bekapcsolása nélkül nem épülhet újjá Európa és sürgette Spanyolország felvételét az európai (értsd: kapitalista) gazdasági egységbe. Míg Reynaud így beszélt, addig Páris és Franciaország népe a Buffalo Stadionban az egész földgömbön hallható szóval így kiáltott: „Sohasem viselünk háborút Sztálingrád hősei ellen a német és a spanyol hóhérokkal szövetségben!” Számunkra, akik részt vettünk ezen az óriási méretű demonstráción, felejthetetlenek maradnak ezek az órák. Véleményem szerint a sajtó alábecsülte a résztvevők számát, amikor ötszázezer emberről beszélt. Legalább félmillió ember volt magában a stadionban, de megbízható becslések szerint ugyanennyi rekedt a stadionon kívül. De nemcsak a mennyiség számít. A mérhetetlen tömeg lelkesedése és harci lendülete szinte összetörte a kereteket. A szovjet küldöttség vezetőjének, Fagyejev elvtársnak beszéde után galambok és léggömbök százai repültek a levegőbe s a Marseillaise soha nem hallott erővel harsant fel. — Mindnyájan láthattátok, kedves barátaim — mondotta másnap kongresszusi záróbeszédében Yve Farge, a Béke és Szabadság Harcosai Szövetségének elnöke — milyen szép Franciaország! Láthattátok tegnap a Buffalo Stadionban, milyen szép Franciaország, milyen szép ez a Franciaország, az igazi Franciaország, az igazi Páris. Buffalo és Nanking, ezek adták meg a kongresszus történelmi hátterét és történelmi nyomatékát. Buffalo, amely megmutatta ama ország népének elszánt akaratát a béke megvédésére, amelyet az imperialisták háborús kulcspozíciójuknak szántak a Nanking, a földgömb legnagyobb országának fővárosa, amelyet éppen ezekben a napokban szabadítottak fel a béke hatalmas kínai hadseregének pörölycsapásai. Ilyen hangokra Washingtonban sem süketek a fülek, mutatják ezt Jessup tárgyalásai Malikkal, a Szovjetunió delegátusával az Egyesült Nemzetek Szervezetében. * . Az Államv Védelmi Simlósútnak jelentős része van abban, hogy népünk ma nyugodtan folytathatja alkotó munkáját kitüntettük Sz émr ímábar drtársat és az ÁVMK több tisztjét Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök a köztársaság védelme érdekében kimagasló jó munkájáért kitüntetésben részesítette az Államvédelmi Hatóság vezetőjét és több tisztjét. Péter Gábor elvtárs rehktorát tábor* nqgy* a(Sztársasági1 Ejnök Elismerésének Arany Koszorúját, Szűcs, Ernő rendőrezredes, Deési Gyula, Dékáni István, Kajli József és Moravetz László rendőralezredesek, Tihanyi János, Prints Gyula, Réh Alajos rendőrőrnagyok a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, Jámbor József és Farkas Vladimir rendőrszázadosok, Bradács György, Köteles Henrik, Vértes János rendőrnyomozó századosok, Hermann Lajos, Turcsányi József rendőrnyomozó főhadnagyok és Berán Iván rendőrfőhadnagy a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapták. A kitüntetéseket szombaton délben Dobi István miniszterelnök adta át. Az ünnepségen jelen volt Kádár János elvtárs, belügyminiszter, dr. Zöld Sándor és dr. Szebenyi Endre elvtárs, államtitkárok, Veres József és Paulisz János miniszteri osztályfőnökök. A miniszterelnök beszéde — Az Államvédelmi Hatóság — mondotta beszédében Dobi István miniszterelnök — új testülete a felszabadulás nyomán kialakult szabad államnak. Új mindenekelőtt célja és rendeltetése tekintetében: a nép szabadságát védelmezi. De új más módon is. Tagjai a dolgozó nép felemelkedése és Magyarország szabadsága ügyének valamennyien.próbált, jó harcosai. Ennek a hatóságnak a régi rendszerben nem volt semmiféle elődje, hiszen a reakció idején az állam szerveinek az urak, a kizsákmányolók érdekeit kellett védelmezniük a dolgozókkal szemben,vagyis éppen az ellenkezőjét , teljesítették annak, amire ezt a szervezetet életre hívták: a dolgozók államának védelmére az urak, a kiszsákmányerők elnyomó törekvései ellenében. Így az államvédelmi hatóság nem vett át régi elemeket, hanem friss erőkkel indult el útján. E hivatalnak így nagy nehézségekkel kellett megküzdenie, mert hiszen új emberekkel, új utakon járt, s nagy örömünkre szolgál, hogy feladataikat nagy sikerrel oldottákmeg. Elsajátították a kötelességeik, teljesítéséhez szükséges ismereteket, gyakorlat közben tanulták a tennivalókat és jelentős eredményeket értek el. Az Államvédelmi Hatóság erőfeszítéseinek, éberségének, lankadatlan szorgalmának, bátorságának és minden helyzetben a szükség követelte gyors cselekvésének jelentős része van abban, hogy népünk ma nyugodtan folytathatja alkotó munkáját, amelynek nyomán egyre fokozódik a jólét és egyre teljesebb a szabadság, amelynek során Rákosi Mátyás vezetésével biztos léptekkel haladhatunk előre a szocializmus felé. Azért tudnak önök oly lelkesen, oly elszántan őrködni dolgozó népünk biztonságán, mert maguk is a dolgozó nép fiai, hús és vér a dolgozó nép húsából és véréből, nagyrészt munkások és parasztok. Kívánom, hogy tovább erősödjék az a rokonszenv, az a mély együttérzés, amely dolgozó népünk és az államvédelmi hatóság között kifejlődött. „A jövőben is kiérdemeljük népünk bizalmát“ A ketüntetettek nevében Péter Gábor elvtárs mondott köszönetet: — Tudjuk — mondotta —, hogy ez a kitüntetés nem csak a mi személyünknek szól, hanem az Államvédelmi Hatóságon dolgozó társainknak is, akiknek együttes munkája nélkül nem tudtunk volna olyan eredményeket elérni, mint amilyeneket elértünk. Nagy örömmel tölt el bennünket az a tudat, hogy a köztársasági elnök, kormányunk és ezen keresztül hazánk dolgozó népe elismeréssel és megbecsüléssel van munkánk iránt. — Nehéz feladataink közben igen komoly segítség és erősítés számunkra ez a bizalom. A mi munkánk — ezt mi tudjuk a legjobban — nem tökéletes. Demokratikus hazánk és dolgozó népünk iránti legfőbb kötelességünknek tekintjük, hogy politikai és szakmai tudásunkat állandóan tökéletesítve még jobban szolgálhassuk a magyar demokrácia igazságos nagy ügyét. — Megígérhetjük és a magyar demokrácia vezetői számíthatnak ránk abban a tekintetben, hogy őrhelyünkön állva minden erőnkkel azon leszünk, hogy kiérdemeljük a jövőben is népünk és kormányunk bizalmát. A magunk részéről minden megteszünk, hogy a magyar nép békés munkáját védelmezzük és elősegítsük a reakció erőinek szétzúzását. A magyar küldöttség csak hálával emlékezhet vissza francia barátainkra, akik a demokratikus Magyarország iránt érzett rokonszenvüknek egyebek között azzal is kifejezést adtak, hogy lehetővé tették két kongresszusi szónokunk felszólalását — ugyanakkor, amikor az ötödik napon a vita lezárásakor még több mint negyven szónok volt feliratkozva. A demokratikus Magyarország nemzetközi tekintélyének ugrásszerű megnövekedése tette ezt elsősorban lehetővé — ugyanaz, ami mágnesként vonzotta a legkülönbözőbb külföldi újságírókat és delegátusokat küldöttségünk köré. Egy olyan ország képviseletében mentünk el a francia fővárosba, amely élő példája annak, minden nyugati dolgozó számára, hogy csak a nemzeti függetlenség szilárd védelme és a Marshall-terv elutasítása teszi lehetővé a mindenki által megcsodált magyar újjáépítést és Európában színre páratlan magyar bőséget. Egy olyan ország képviseletében, amelyet hónapokon át vallásüldözéssel rágalmaztak s amelynek delegációjában két vezető püspök szerepelt. Egy olyan ország képviseletében, amely egyszerű fejkendős dolgozó parasztasszonyt — Berki Mihálynét — főispánná tett meg és aki fellépésének szerénységével és öntudatosságával, magatartásának méltóságával és válaszainak intelligenciájával egyik ámulatból a másikba ejtette a legraffináltabb nyugati újságírókat is. Egy olyan országból, amelynek értelmiségét olyan nagy nemzetközi tekintéllyel övezett név reprezentálta, mint Lukács György elvtársé. Az Észak-Franciaországban élő magyar bányászok büszkeségtől csillogó szemekkel hallgatták Harustyák Józsefet és Berki Mihálynét, amikor beszámoltak a magyar eredményekről. A francia köztisztviselők gyűlésén lelkesedéssel tapsolták meg Mihályfi Ernőnek szinte minden mondatát. Lillében a francia asszonyok alig akarták körükből elengedni Erdei Ferencnét s a gyűlésen, ahol a magyar szónok a Mindszenty-ügy kapcsán kijelentette, hogy Magyarországon kemény kézzel bánnak el a háborús uszítókkal és fasisztákkal, még akkor is, ha főpapok, az óriási ováció közben ilyen közbekiáltások hallatszottak: „így kellene nálunk is!” A párisi kongresszuson résztvett delegátusok több mint 600 millió embert képviseltek. Ez a szám azonban kevés. A nagy csata a békéért most kezdődik el igazán. A magyar nép abban a kedvező helyzetben van, hogy a rövidesen bekövetkező választásokon tehet hitet impozáns egységben országunk békepolitikája mellett, s ezzel erőteljesen hozzájárulhat a nagy küzdelem sikeréhez. A magyar küldöttség a béke ügyét képviselte Párisban. A nép a békére szavaz itthon.