Szabad Nép, 1949. május (7. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-06 / 104. szám
Éljen a munkásság, parasztság, értelmiség építő és harci RÁKOSI MÁTYÁSSAL A NÉPFRONT GYŐZELMÉÉRT! „CSUPA OPTIMIZMUSSAL DOLGOZUNK" SZAKEMBEREK AZ ÖTÉVES TERVRŐL, A SZAKÉRTELEM MEGBECSÜLÉSÉRŐL Egyik pártnak se tagjai. Értelmiségiek a „régiek” közül. Dolgoztak a felszabadulás előtt is, ma is. Az értelmiségi pálya számukra: hivatás. A terv sokat szól róluk, jövő nagy feladatukról — most szóljanak ők a tervről. Együtt emelkedünk Cigarettára gyújt, mosolygósan rám■ néz: — Remélem, nem akarja, hogy elsoroljam, mi mindent adott a hároméves terv és mit ad majd az ötéves terv a vegyiparnak? Nagyszerű dolog az, hogy rengeteg a megoldandó feladat és ehhez minden segítséget megkapunk — mondja Gerecs Árpád, a Chinoin-gyár mérnöke, aki egyébként egyetemi előadó is. — És „valaha“? — Persze a gyáros is adott segítséget a kutatáshoz, — de ez egészen ötletszerű volt. Csak azon dolgozhattunk, amiben ő fantáziát látott. Négy fái közé zárva dolgoztak a gyárak vegyészmérnökei — jaj, csak meg ne tudja a másik, hogy mire jutott az egyik! Például a Sulfamylkérdésnél, az ultraszeptilnél, a Wander-aminopyridinnél is így folyt a „munka“. Az ötéves tervben úgynevezett félüzemi kísérleti laboratórium épül. A tőkések idején az ilyennek az építésére még csak gondolni sem lehetett, mert ez nem hozhat gyors hasznot. (Átmenet ez a laboratórium és az üzem között.) És hogy több gyár összeállt volna? Akkor egyszeriben vége lett volna a titoknak. Az új kísérleti laboratóriumban már együtt dolgozhatnak a különböző gyárak vegyészei. — Nem találom célját annak, hogy frázisokat mondjak arról, mit jelent a 70 millió forintos beruházás a vegyészeti iparban. Jól felszerelt laboratóriumokat jelent, olyan vegyicikkek gyártását, amelyeket eddig nem készíthettünk. Ha ehhez hozzáteszem, hogy végre jó felkészültségű fiatalokkal dolgozhatunk együtt — kijelenthetem: ez jelenti nekünk régi kívánságunk beteljesülését. Együtt emelkedünk mi régiek és az újak. Tarokkozás helyett komoly feladat Hatalmas szál ember Horváth Lászó, a hortobágyi állami birtokok főintézője. Széltől, naptól cserzett a bőre, a haja őszülő, beszéde nyugodt és megfontolt, Magyaróváron végezte valaha a mezőgazdasági főiskolát. — A megélhetésem biztosítva volt azelőtt is, most is. De az ambícióimról akkoriban lépésről-lépésre le kellett mondanom. Minden bevételt felemésztett a Eszterházyak, Czirákiak „magánigénye”, a budapesti háztartás, a „színésznőzés“. Ha valami beruházásra, bővítésre tettem javaslatot , kiröhögtek. Például ugyanakkora szántóterületen, mint a Hortobágy, a Czirákyaknál mindössze két traktor volt. (Ma már 25 van a Hortobágyon és 50 lesz hamarosan.) — Nem tudom, hogy ön megérti-e, mit jelentett az nekem, a szakembernek: tétlenül nézni, hogy hat mázsa búza legyen egy hold átlagos hozama, olyan nagyszerű földön! A gazdatisztnek az egésznapos tarokkozás maradt, a mindennapos kikocsikázások a birtokra. No és fontos volt, hogy jól megtanuljon lovagolni, meg hogy pontosan egyezzék a számadás. — De legjobban mindig az állattenyésztést szerettem volna! De hiába az óriási birtok, azon például mindössze 400 pulyka volt. Most van lehetőségem! A Hortobágyon eddig csak a szöcskék legeltek, jövőre már 70.000 pulyka eszi a szöcskéket és 100.000 juh legelészik az ötéves terv végére. — Minden támogatást megkapok. Jóváhagyták s már meg is van a 70 holdas takarmány-kísérleti telep, az 50 holdas kísérleti fümagtelep — itt vizsgálom, javítom a takarmányt az ötéves tervre. Jó vetőmagot adni a népnek, minél jobb tenyészállatot — ezt végre most megvalósíthatom! A nők is operálhatnak- Fehérköpenyesen siet ki a műtőszobából dr. Radnót Magda, aki adjunktus a II. számú szemészeti klinikán, ezenkívül egyetemi magántanár. Csupa optimizmust sugároz a mosolygása, ahogy mondja: — Nők azelőtt nem operálhattak! Sőt arról sem lehetett szó, hogy egy osztály élére kerüljenek. — Munkalehetőség, tudományos kutatás, megélhetés? — Tudományos státusban vagyok, körülbelül 2.500 forint a havi jövedelmem. Itt a kollégáim fele is tudományos státusban van. — És azelőtt? — Tizenhárom évig voltam díjtalan gyakornok és tanársegéd. Félkosz*on éltem — vagyis egy kollégámmal közösen kaptunk egyetlen ebédet. Amikor két hónapig nem tudtam a cipőtalpalásomat kifizetni és tanácsot kértem a klinika akkori vezetőjétől, ezt a „jótanácsot“ kaptam: „Menjen jól férjhez“. — Tudok-e ma kutató munkát végezni? Igen, végre tudok! A zöldhályoggal kapcsolatos kísérletezések azelőtt például azért is nehézségekbe ütköztek, mert nem kaptunk elég kísérleti állatot. Ma már nem gond ez... — Mondjam el, hogy mit jelent az Gyereksírás verte fel Tereskén a Szmecsányi uraság egyik zsellérházának nyomott csendjét. Farkas Jánosné, az egyik béres felesége, egészséges kisleánynak adott életet. A szomszédasszonyok ott sürögtek-forogtak körülötte, megfürösztötték, ruhába esni várták a gyereket. Megnézték, megcsodálták és örömmel újságolták a jó hírt a sietéstől kifulladva hazatérő apának. Mari néni — egy mindig ráérő öregasszony — kíváncsian nézegette a kisleányt. Keszkenőjéből fényesre csiszolt rézkrajcárt dugott a csecsemő kezébe. „Szerencsepénz" —■ mondta az anyának. — „Hordja csak ezt a nyakában és akkor boldog, örömteli élete lesz. Majd meglátja, hogy igazat mondtam." Farkasné egy kicsit kételkedve mosolygott, de azért kijáratta a pénzt és a baba nyakába akasztotta. Ettől kezdve Farkas Rozika állandóan viselte az érmét. De sok szerencsét nemigen hozott számára. Rozika a zsellérgyerekek sivár, szomorú életét élte. Korán befogták munkába. Mikor elérkezett az ideje, hogy iskolába adják, nem járhatott, mert cipője, ruhája nem volt és az iskola is messze volt. Kellett a segítsége is otthon a ház körül, így történt, hogy Rozika sohasem járt iskolába. Az uraság, Szmecsányi úr komisz ember volt. Agyondolgoztatta a kéreseit, de a kommenciót szűkösen mérte. Ha valaki szólni mert, elvezette a csendőrökkel és kidobta. Farkaséknál több lett a gyerek és nőtt a nyomorúság. Még tízéves sem volt Rozika, amikor szülei pesztonkának adták Vácra egy gazdag festőmesterhez. Rossz helye lett. Éjjel-nappal dolgoztatták, s a fizetség egy-két toldozottfoldozott ruha, ételmaradék volt. Még ezt is sajnálták tőle, de annál kevésbé a durva szitkot, ütleget. Egy nap Rozika annyira nekikeseredett, hogy fogta magát és megszökött. Váctól messze van Tereske, véresre is tört a lába, mire hazaért. De jaj, otthon sok volt az éhes száj, s szüleinek úgy levélben kellett kérlelniük a festőmestereket: fogadják vissza a gyereket. Visszavették Rozikát, de nemsokára szélnek eresztették. A legnagyobb pékmesterhez került, de itt sem volt jobb dolga, itt is látástól vakulásig dolgoztatták. Egy alkalommal azonban csinos, barna fiatalember tért be a műhelybe: Szabó István rakodómunkás. Megnézte Rozikát és szóba elegyedett vele. Ettől kezdve mind gyakrabban járt a pékműhelybe. Végül megkérte a kezét. Rozikából asszony lett tizenhatéves korában. Úgy látszott, mintha mégis szerencsét hozott volna a babonás öregasszony rézkrajcárja. Férjével tervezgették, milyen szépen fognak élni. Dolgoznak, félreteszik megtakarított filléreiket lesz jó, lakásuk szép bútorral, felnevelnek és taníttatnak egy-két gyereket. A tervezgetésnek vége szakadt, amikor befagyott a Duna. Nem jártak a hajók, nem kellett lapátolni a gabonát. Szabó István is sok más társával együtt kikerült az utcára. Sehol nem kapott munkát. Élni mégis kellett valamiből. Rozika elment mosni, takarítani, így vészelték át a telet. Olykor, mikor a gondok már nagyra nőttek, vigasztalták egymást, majd csak elmúlik minden baj. A tél elmúlt, de az életük ettől kezdve még rosszabb lett. Sorra születtek a gyerekek. Kitört az első világháború, a férj katona lett, az orvosoknak, hogy központi kutató laboratórium készül Budapesten, minden modern műszerrel — még az első tervévben? De addig sem állunk. Adóst is a Tudományos Tanács támogatásával kísérletezhetünk: pécsi, debreceni budapesti orvosok. Filator, Odessza szemész — mint bizonyára tudja —, egész sor eredményes szaruhártya-átültetést végzett: látóvá tette a vakokat. De ennek egyébirányú gyógyító hatása is lett — ezen kísérletezünk. — Persze, mindez még nem jelentene teljes örömöt, ha nem tudnánk azt, hogy milyen óriási lehetőséget ad az ötéves terv az egész orvostársadalomnak. Csak a 2000 új orvosi állást említem. Ezért dolgozunk csupa optimizmussal! asszony a Láng-gyárba került hadimunkára. Mire vége volt a háborúnak, beteg lett, kórházba került. Férje is egyre kevesebbet dolgozott, a lakbért sem tudták kifizetni és így a harmincas években kilakoltatták őket. Három, vagy négy hétig laktak az udvaron, amíg szükséglakást nem kaptak egy nyomortelepen. Férjét egy nap hazahozták lázas betegen. Az orvos megnézte és kórházba utalta. De sehol nem akadt üres ágy és pénzük sem volt. A szomszédok tanácsára Rozika kicipelte súlyos beteg férjét az Üllői útra és onnan vitette mentőkkel a kórházba. Harmadnapra meghalt , és ő ittmaradt négy gyerekkel. Nehéz, küzdelmes életet éltek a felszabadulásig. Marika, a leánya, nyomorúságban, sötétségben született, születésekor még rézkrajcárt sem kapott. Az ő élete sem indult jobbnak, mint az anyjáé. Ő is már az ötödik elemiből munkába került, reggeltől estig dolgozott és a fizetése nagyon kevés volt. Később a Kistextbe került orsozónőnek. Mikor pedig jött a rendelet, 18 éven aluliak nem dolgozhatnak éjszaka, elbocsátották. Visszakerült ismét a Kistextbe. Az egyik mesternek megtetszett a fiatal lány és barátságát kereste. Nem hajlott reá. Kidobták. Így ment ez egészen a felszabadulásig. Ha ez nem jött volna, Szabó Margit élete is úgy folyt volna, mint az anyjáé. De nem úgy folyt. 1946-ban már újra a Kistextben volt. Gyorsabb járatú gépen dolgozik és munkatársait is megtanítja a több, jobb termelésre. A tehetség, amellyet szüleiben talán a nyomortelep, a munkanélküliség fojtott el, nála kifejlődött. Megbecsülik a munkáját, és munkásjelvénnyel tüntették ki. Első a nők között, akik megkapták a Magyar Munka Érdemrendet. Ettől kezdve még jobban dolgozott, kivette részét a politikai munkából is, segítette, tanította társait. Ő már nem jutott szülei sorsára, mert volt, ki felkarolja: a felülvizsgálaton, ahol megismerték életét, gondolkodását, magasabb beosztásra javasolták. A párt bizalmából a Posztóipari Központ üzemgazdasági osztályának élére került így Szabó Margit. Becsülettel megállja helyét, tanul, hogy minél jobban elvégezhesse munkáját, mert tudja, hogy ha jó munkájával építi a dolgozók országát, az ő élete is egyre szebb, jobb lesz... Rozika, vagy ahogy most hívják: Szabó néni, büszke a leányára. Ma már ő is elégedett. A szomorú múltat feledteti vele leánya biztos jövője. Valamelyik fiók mélyén ott hever a rézkrajcár. A szerencsét nem ez hozta. (dézsi) A zsellérviskó szülöttje és leánya, AZ ÉLMUNKÁS ( .1 blagyar Saovjvi Möaffundusttyi Sacmit» testes kötetnyi áprilisi száma A. G. Zverjev szovjet pénzügyminiszter cikkét közli a Szovjetunió 1949. évi állami költségvetéséről. Kossa István iparügyi miniszter a magyar munkaerőgazdálkodás kérdéseivel foglalkozik. Z. Majewski „Lengyelország ipari fejlődése a gazdasági tervek alapján” címmel írt értékes tanulmányt. Szakasits Antal államtitkár „Az új üzemi bizottságok feladatai tervgazdálkodásunkban” című cikkében ismerteti az üzemi bizottságok új feladatait. Csejkey Ernő, M. Szonin, Dégen Imre, I. Szmirnov, A. Korolenko és F. Ivanov írásai adnak még forrásmunkaszerű tájékoztatást a szovjet és magyar gazdasági és pénzügyi életről. HAZÁNK FÖLDJE - AZ ÖTÉVES TERV NAGY TARTALÉKA Iparunknak, de különösen nehéziparunknak az ötéves tervben előirányzott óriási emelkedése különös jelentőséget ad ásványi nyersanyagszükségletünk kérdésének. Nem kis jelentősége van hatalmas építési programunk megfelelő minőségű és mennyiségű nyersanyaggal való ellátásának is. Gondoskodnunk kell ezeknek a szükségleteknek olcsó és lehetőleg minél kevesebb külföldi behozatalra szoruló fedezéséről, és ez a követelmény hazánk természeti kincseinek alapos, beható kutatását teszi szükségessé. Akadnak — még szakemberek között is — olyanok, akik azt hiszik, hogy hazánk aránylag kis és elég sűrűn lakott területe geológiailag is már annyira ismert, hogy aligha lehet itt még valami újat találni Helytelen és teljesen alaptalan ez a felfogás mert hazánk földjét még sohasem tanulmányozták olyan óriási ipari szükségletek kielégítése szempontjából mint ahogyan azt most ötéves tervünk megkívánja. Olyan lelőhelyeknek, amelyekre ezelőtt, ha ismerték is, figyelmet se fordítottak volna, ma fontos ipari jelentőségük lehet. Máris számos példáját látjuk ennek, pedig még csak indulóban vagyunk ötéves tervünk megvalósításához. Bendefi László, a pénzügyminisztérium sókutató geológusa kősó utáni kutatása közben talpra akadt. Ezen a helyen a Földtani Intézet munkatársai: Szebeni Lajos, Korm Kálmán, Noszki Jenő és Ferencz Károly geológusok tovább kutattak és hatalmas iparilag azonnal kihasználható lelőhelyet állapítottak meg. Nemrégen ezt az anyagot még csak orvosi és másodrendű műszaki célokra használhattuk. Ma azonban, és méginkább ötéves tervünk során, a talk vegyészeti iparunk számos ágazatának nélkülözhetetlen nyersanyaga lesz. Ez a felfedezés már ez idén többmillió forintos behozatalt tesz feleslegessé, nem is szólva arról, hogy az itthon bányászott talk sokkal olcsóbb a behozottnál. A bükkszéki lúgos forrásvizek gyógyhatását talán már a honfoglalás óta ismerjük, de Bükkszék még mint fürdőhely is egyike volt a legelhanyagoltabbaknak. Klein Elemér bányászgeológus fedezte fel és tette figyelmessé a Tervhivatalt arra, hogy e terület valószínű vízbősége és gazdag szódatartalma lehetővé tenné egész országunk szódával való ellátását. Egy előzetes kutatás megerősítette e feltevés valószínűségét, és ha a most folyó fúrások végleg bebizonyítják ezt, úgy a bükkszéki szódagyár hazánk egyik leghatalmasabb új ipari üzeme lesz. A Tudományos Tanács és az iparügyi minisztérium nagyszabású geológiai kutatási tervet dolgozott ki ötéves tervünk érc- és egyéb nyersanyagszükséglete fedezésének elősegítésére. De hazánk természeti kincseinek feltárása és ötéves tervünk szolgálatába állítása nem lehet csak a geológusok feladata. A Szovjetunió tapasztalatából tudjuk, hogy turisták, sőt sokszor kiránduló úttörő csapatok, egyes falusi lakosok megfigyelései nem egy ízben országos jelentőségű geológiai felfedezések kiinduló pontjául szolgáltak. Nálunk is részt vehet benne az egész dolgozó nép, különösen, ha gondoskodunk az elemi geológiai ismeretek népszerűsítéséről. Máris érkeznek a Találmányi Hivatalba faluról ásványminták és levelek, amelyek arról tanúskodnak, hogy : dolgozó parasztságunk, az ötéves terv által lelkesítve, kezdi felismerni az ilyen természetű kutatás szükségességét a maga tapasztalatai körében. „Kedves Találmányi Hivatal! — írja Nagy János földműves Tar községből — az újságból láttuk, hogy az ötéves terv milyen sok téglagyárat épít országunk felépítésére. Kérem, küldjenek ide szakértőt, mert nálunk a gyöngyösoroszi és a recski határban is jó agyag, kaolin és más színes földek nagy bőségben vannak, hogy nekünk is juthasson a sok téglagyárból, dolgozó testvéreink felvirágoztatására. Éljenek országunk jó vezetői, a demokrácia és a béke!" Sütő József, a debreceni MÁV-műhely fényezője, aki horzskővel csiszolgatta a vagon-alkatrészeket, valami jó minőségű homokkövet talált a város közelében. Megpróbálta, nem lehetne-e ezt a külföldről behozott, részben magáncégektől beszerzett horzskő helyett használni. A kísérlet kitűnően bevált és bevezették a MÁV többi főműhelyeibe is, sőt ez a homokkő még jobbnak is bizonyult a horzskőnél, mert nem kaparja fel a csiszolt felületet és még kevésbé is kopik. A dolgozó ujjait sem marja fel. A AAAV 6000 kiló horzskövet használt, évi 18.000 forint értékben és a javasolt homokkő használatával ez a költség 2300 forintra csökkent. Ez a homokkő, amelyből korlátlan mennyiség van, nemcsak a MÁV-nál, hanem minden iparágban ugyanilyen eredménnyel helyettesítheti a horzskövet, ahol azt csiszolásra használják. Ez szép példa arra, hogy nemcsak geológus fedezhet fel eddig észre , nem vett természeti kincset, de a geológiai kutatás egy másik fontos feladatára, a hiányban lévő ásványi anyagoknak más ásványokkal való helyettesítési lehetőségére is rávilágít. Népi demokráciánk nemcsak erkölcsi elismerésben, hanem megfelelő anyagi ösztönzésben is részesíti azokat, akik természeti kincseink ilyen feltárásával elősegítik országunk építését. Bendefi László és geológustársai 20.000 forint jutalmat kaptak felfedezésükért. Klein Elemér bányász a bükkszéki víz felhasználására tett javaslatáért 50.000 forint díjazásban részesül, ebből 20.000 forintot a Találmányi Hivatal már ki is fizetett, nem várta be a kutatások végleges eredményét. Sütő József természetesen megkapta az újításoknak megfelelő díjazást és országos bevezetésük esetén meg fogja kapni azt is, ami a többlet után jár. Rövidesen általánosan is rendezik — az újítási rendeletek elve alapján — a geológiai felfedezések és az eddig kihasználatlan temészeti kincsek értékesítésére irányuló javaslatok díjazását. Ebből is láthatjuk, hogy népi demokráciánk milyen sokoldalú és kimeríthetetlen lehetőségeket nyit meg mindenki számára, aki becsületes kezdeményező munkával országunk javára törekszik. Hevesi Gyula Heves megye pedagógusai nagygyűlésen foglaltak állást a Népfront és az ötéves terv mellett Pedagógus-nagygyűlést tartottak Egerben Heves megye nevelői. A vármegye minden részéből majdnem másfélezer pedagógus gyűlt össze. Szávai Nándor elvtárs államtitkár beszédében kiemelte: a múlt rendszerben a pedagógust úgyszólván alig vették értelmiség-számba, ma a nevelő a dolgozó társadalom megbecsült tagja, akire az MDP vezetésével nagy építő feladatok várnak. Bejelentette Szávai elvtárs, hogy szeptemberben Egerben megnyílik az ország legszebb nevelőképző főiskolája. Béki Ernő elvtárs, a Pedagógus Szakszervezet főtitkára hangsúlyozta: az iskolavégzett ifjúságnak ma nem kell tartania attól, hogy évekig szülői támogatásra szorul, mihelyt befejezi tanulmányait, a népi demokrácia azonnal beállítja az alkotó munkába. Több felszólalás után a nagygyűlés felhívással fordult az ország pedagógusaihoz: — Egységes akarattal elhatároztuk, hogy az ötéves tervet és a szocialista munkaversenyt éppoly maradéktalanul megvalósítjuk, mint a hároméves tervet. Hazánk nem rés, hanem erős bástya a béke frontján s hogy valóban így legyen, a ránk bízott ifjúságot a nép iránti megingathatatlan szeretetben fogjuk felnevelni. Mindezeket a feladatokat úgy fogjuk igazán megoldani, ha szilárd egységben foglalunk állást a Magyar Dolgozók Pártja által vezetett Népfront mellett. Ezért felhívjuk az ország összes pedagógusait: május 15-én mérjenek hatalmas csapást a belső és külső reakcióra azzal, hogy egységesen állnak ki szavazatukkal a Magyar Függetlenségi Népfront mellett, — mondja a felhívás.