Szabad Nép, 1949. június (7. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

2 Jól szerepeltek a honvédség, az MNDSz, a Szíz, a gépállomások . A demonstratív nagygyűléseket jól kapcsoltuk össze a kisgyűlésekkel. A május elsejét, amelynél tartottunk attól, hogy elvtársaink nem mindenütt tudják jól beleilleszteni a választás felfelé ívelő vonalába, szinte kivétel nékül úgy tartották meg, hogy nem zavarta, hanem elősegítette a lendüle­tet. 1945-ben megtörtént, hogy Pár­tunk helyenként éppen a választások előtti napokban kifulladt. Ilyen jelen­ségeket még 1947-ben­ is tapasztal­tunk. Ezúttal azonban nem mutatko­zott fáradtság és munkánk lendülete a választás napján érte el csúcspont­ját . Külön óhajtok kiemelni néhány új tényezőt. Az első: a demokratikus honvédség jó sze­replése a választásokon. Már szóltam arról, hogy a honvéd­ség és a béke kérdésének összekapcso­lása különösen a nők politikai fejlődé­sének egyik mutatója. A honvédség népszerűségének egyik titka az az óriási ellentét, amely Horthy had­serege és a nép között régente meg­volt. Ma viszont a honvédség és kü­lönösen a népből való tisztikar, éppen a múlttal szembeállítva, a legegysze­rűbb ember számára is szinte kézzel­foghatóvá teszi a beállott változáso­kat. Az, hogy a honvédség ilyen jól szerepelt a választásokon, egyszer­smind mutatja, hogy a hadseregben jó politikai munka folyik.­­ A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárult a választások sikeréhez. A felszabadult nők megnövekedett aktivitását az MNDSz jó munkája is mutatta. Az MNDSz, mint a választások mutatták, városban és falun egy­aránt mindinkább a dolgozó nők szervezetévé válik. Ennek megfelelően most gondoskodni kell arról, hogy az elmúlt gyakorlat­tal szemben a vezetés most már min­denütt a dolgozó nők kezébe men­jen át. A Szít működése is mutatta azt a fejlődést, amelyen ifjúságunk az utolsó két­ esztendőben keresztülment. A SzIT jó választási munkájának eredménye, hogy az EPOSz-t or­szágszerte sikerült talpra állítani és megerősíteni. Jellemző tünete volt a választásnak a dolgozó kispolgárok aktivitása. Aki azt hitte, hogy a szocializmus építése a kispolgári réteget egyszerűen ellen­zékbe kergeti, az most, a választások­kal kapcsolatban tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta ki magát. A kispolgárság érzi, hogy az egész dolgozó nép felemelkedéséből ő sem marad ki és megfelelő átalakulással, de be tud illeszkedni a népi demokrá­cia gazdasági rendszerébe. Meg kell emlékezni a pedagógusok munkájáról, akik­nek legnagyobb többsége most már lelkesen csatlakozott demo­kráciánk mellé és ennek a csatlakozásnak eredménye mutatkozott ifjúságunk, a pompásan fejlődő Úttörő-mozgalom lelkes válasz­tási szereplésében. F ús szín volt ezúttal az Állami Mezőgazdasági Gépállomások dolgo­zóinak választási részvétele. Bár e té­ren még a kezdet kezdetén vagyunk, meg lehet állapítani, hogy a gépállo­mások nemcsak a hozzájuk fűzött gazdasági, hanem a politikai várako­zásoknak is megfelelnek. Fennállásuk rövid ideje alatt meg­szerette őket a falu dolgozó népe, megértik, hogy ők a jobb jövő hor­dozói a falun. A gépállomások dolgozói viszont ér­zik és­ megértik a rájuk háruló felada­tok fontosságát és ez a felismerés ön­bizalmat, felelősségérzetet, de egy­szersmind lendületet is ad munká­juknak. — Végül beszélnem kell a falusi katolikus papságról is. Általános ta­pasztalat, hogy a protestáns papok zöme rendesen, sok helyen lelkesedés­sel támogatta a Népfront választási harcát. De amikor népnevelőink elő­ször kopogtatták végig a választással kapcsolatban a falusi paplakokat, so­kak meglepetésére kiderült, hogy a katolikus lelkészkedő papság kö­zött is szép számmal vannak olya­nok, akik a falu népével együtt, megértik és megbecsülik a népi de­mokrácia eredményeit. Akik nemcsak magánbeszélgetésekben, hanem nyilvánosan is hajlandók vol­tak kiállani a népi demokrácia mel­lett s akiknek ez a fellépése kétség­kívül hatott a püspöki karra is. Ott, ahol a katolikus lelkészek a Népfront mellett foglaltak állást, ezzel termé­szetesen elősegítették a választás ügyét A válas­zási munka hiányosságai — Mikor ennyi jót és pozitívet álla­pítunk meg a választási munkáról, ugyanakkor természetesen rá kell mu­tatnunk azokra a hibákra, amelyeket tapasztaltunk. Helyenként a választási munkát túlorganizálták. Egy-egy vá­lasztót annyian kerestek fel, hogy az már-már zaklatásnak volt mondható. A lelkesedésből fakadó túlzás eredmé­nyeképpen nem egyszer egymást agi­tálták meg az elvtársak. Viszont néhol mechanikusan végezték a munkát és ha a választó abból a célból, hogy megszabaduljon, azt mondta, hogy a Népfrontra , szavaz, akkor ezt már készpénznek vették. Feltűnő volt, hogy ezen a válasz­táson a szakszervezetek munkája nem volt annyira látható, mint mondjuk az MNDSz-é, vagy a SzIT-é. A DEFOSz pedig messze elmaradt a hozzáfűzött várakozá­soktól. Különösen érezhető volt, hogy a munkástagozat, a mi erős­ségünk a falun, még mennyire nincsen a DEFOSz-ban kiépítve. Gyakran volt­­ tapasztalható, hogy a Párt és a közigazgatás a falvakban még összefolyik, hogy a pártutasítá­sok a jegyzőn és nem a falusi titká­ron keresztül jutnak el a tagokhoz, hogy a községháza jobb híján a párt­helyiség és gyülekezőhely. Itt-ott ta­lálkoztunk a kiskirályok újabb feltű­nésével is. Kisebb alapszerveket ! — A választási munkában az is kiderült, hogy alapszerveink a városban és a fa­lun egyaránt túl nagyok. Többszáz főből álló , alapszervnél rendkívül nehéz az egyes párttag bevonása a munkába. Megnehezül a közvetlen érintkezés az egyes tag és a vezetőség között. Megnehezül az új káderek felismeré­se és kiemelésének lehetősége. A választás egyik tanulsága, hogy alapszerveinket sürgősen decentra­lizálni kell, számbelileg kisebb alap­szervekre kell felbontani. Ezt természetesen csak gondos előké­szítés után hajtjuk majd végre. A vá­lasztások tapasztalatai felhívják fi­gyelmünket arra, hogy Pártunk gyen­géje még falusi titkáraink egy részé­­nek fejletlensége. A megyebizottságok és járási bizottságok egymásközti érintkezésének, munkamegosztásának hibái és hiányai szintén napvilágra kerültek. A választási harc megmu­tatta, hogy hol jók és hol gyengék kádereink. A választási küzdelem egyébként megdöntötte azt a legen­dát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlandó pártmunkát végezni és nem is tanul. Ez a választás az ellenkező­jét bizonyította. Rákosi elvtárs felsorolt ezután egy sor rossz választási eredményt is és kimutatta a hibák okait. — Előre meg lehet mondani, — folytatta Rákosi elvtárs — hogy az ilyen feltűnő esetek mögött a tárgyi okok mellett pártszervezeteink rossz munkája, vagy valamely általunk ed­dig nem ismert hibája is rejtezik. Ezért sürgősen ki kell azokat vizsgálni és meg kell javítani az ilyen helyeken a pártmunkát, illetve gondoskodni kell arról, hogy megszűnjenek azok az okok, ame­lyek rossz eredményekre vezetnek. — Mi a teendő most, a választási győzelem után? A legsürgősebb tenni­valónk, hogy fellépjünk minden olyan áramlattal szemben, amely a győzelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pi­henni lehet a babérokon, hogy most már minden biztosítva van és engedni lehet az eddigi munka­tempóból. Az ilyen felfogással szem­ben teljes erővel fel kell lépni, mert ha ez elterjed, azzal a veszéllyel­ fe­nyeget, hogy eredményeink nagy része elsikkad. Éppen a győzelem és vele kapcsolatban a fokozott felelősség kö­telez bennünket arra, hogy az ered­ményt rögzítsük meg, szervezetileg szilárdítsuk meg és fejlesszük tovább. — Vonatkozik ez elsősorban a kö­zépparasztságra. Most a választások fényében mutatkozik meg csak világo­­gosan, hogy helyes és időszerű volt a középparasztság kérdését az idén ta­vasszal napirendre tűzni. Helyes volt elméletben és gyakorlatban leszögezni irányukban politikánkat. Helyes volt egy sor intézkedés, amely kézzel­fogható tettekben mutatta meg nekik, hogy a szegényparasztság mellett őket tekintjük a falun szövetségeseink­nek és megvédjük a kulákok, a falu kapi­talista elemeinek kizsákmányolásával szemben. A választás ezt a jó mun­kát nyugtázta. — De ne higgyük, hogy a közép­parasztság ezzel egyszer és minden­korra végleg meg van nyerve, hogy többé már nem fog ingadozni és tűzön-vizen át velünk jön. A válasz­táson kétségkívül velünk jött, de nem volnánk Lenin és Sztálin tanít­ványai, ha elfelejtenék, hogy a középparaszt a termelésben elfog­lalt helyzetéből kifolyólag ingadozó, ingadozik a munkásosztály és a kapitalisták között. Minden hibánkra, vagy minden fel­vetődő nagyobb nehézség láttára in­gadozni fog, vissza fog esni ha talán nem is az egész réteg, de leg­alábbis egy része. Nekünk ezt előre kell látnunk. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövetkezés, a társas földművelés a jelenleginél sok­kal szélesebb területre fog kiterjedni. Ezt is előre kell látni.­­ Mi a választásokon tudatosan­ nem hallgattuk el a szövetkezés kér­dését, bár nem volt számunkra titok, hogy a középparasztság jelentékeny része még ellenségesen, vagy félelem­mel, vegyes bizonytalansággal áll vele szemben. Választási sikereink a kö­zépparasztságnál részben kétségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hallgattunk. A hallga­tás félelmet keltett volna bennük és azt a benyomást, hogy szándékaink nem tiszták, azért hallgatunk róla. Ha azt akarjuk hogy a középparaszt­­ságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcsekélyebb legyen, akkor teljes erővel folytatni kell az eddigi politikát, amely felvilágosítással, is­koláztatással, kézzelfogható tények­kel, gazdasági megsegítéssel bizo­nyítja a középparasztság felé, hogy tovább is törődünk vele és meg akarjuk erősíteni vele a szö­vetséget. Továbbra is szívósan és át­gondoltan kell munkálkodnunk azon, hogy elválasszuk őket a kulákoktól, szembeállítsuk őket, mint a proleta­riátus szövetségesét,­ a falu és város kapitalista elemeivel. Ez a leválasz­tás a kulákokról rendkívül fontos, mert hiszen a kulák mindent meg­tesz, hogy minél több szál fűzze őt a középparaszthoz, hogy nehéz legyen felismerni az átmenetet, a választó­­vonalat, amely a dolgozó közép­parasztot a kuláktól elhatárolja.­­ Most, a választások alkalmával is tapasztalhattuk, hogy sok helyen a kulák tüntetőleg kiállt a népi demo­krácia mellett, helyenként külön sza­vazó urnát követeltek maguknak, vagy erőnek­ erejével nyíltan akartak szavazni. Ennek eredményeképpen né­hol már újra hallhatjuk a „jó kulák“ dícséretét. Olyan hangokat is hallani, hogy a kulákok közt is van jó és rossz és természetesen a jót kímélni kell. Mondanunk sem kell, hogy az ilyen „megkülönböztetés“,­­ amely eltekint a kulák szociális funkciójától, eltekint attól, hogy a kulák kizsák­mányoló, a régit visszakívánó, a vá­rosi kapitalisták szövetségese és kép­viselője a falun — helytelen. Tekintet nélkül arra, hogy jó-e vagy rossz az egyes kulák, megfelelően küzdeni kell ellene. — Ismétlem, változatlanul és foko­zott mértékben gondoskodni kell arról, hogy a munkás-paraszt szövetség a középparasztságnál tovább­ erősödjék. Minden módon támogatni kell a hibákkal szemben a középparasztságot és segíteni kell neki abban, hogy szorosabbra fűzze az ipari munkássággal a szö­vetséget. Ezért tovább fogjuk növelni a trak­torállomások számát, a falu gazdasági megsegítését, iskoláztatását és a vi­lágért nem elégszünk meg azzal a ténnyel, hogy a középparasztság most a választásokon ránk szavazott. Rögzítsük eredményeinket a nők, fiatalok, értelmiségiek köll . Hasonlóképpen nem szabad meg­engedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, amelyet a vá­lasztással kapcsolatban a dolgozó nők között tapasztaltunk, visszaessék, vagy valamiképpen elapadjon. Fokozni kell azokat a rendszabályokat — elsősor­ban — Gondosan fel kell dolgozni a népnevelő munka választási tapaszta­latait, a jót csak­úgy, mint a rosszat, a tanyákon, a falvakban, járásokban, megyékben és országos méretben egyaránt. Fel kell dolgozni a Népfront tapasztalatait is. Erre annál is in­kább szükség van, mert a választások megmutatták, hogy a többi párt helyi szervezeteiben is a demokrácia növe­kedésével kapcsolatban megnőtt a politikai színvonal. Ezen túlmenőleg, lépten-nyomon láthattuk, hogy a pár­­tonkívüli tömegek is politikailag rend­kívül megnőttek. Ezek a tömegek most már termé­szetesnek találják Pártunk vezető­szerepét. Szívesen követik Pártunk utasításait. Addig is, amíg fejlődésük nem ad rá módot, hogy legjobbjaik beléphesse­nek Pártunkba, gondoskodni kell ar­ról, hogy ezeket a demokratikus, ön­tudatra ébredt dolgozókat tömegszer­vezeteinken keresztül tovább neveljük és foglalkoztassuk. — Pártunkban tudvalevőleg három­negyed éve tart a tagzárlat. Ez a tag­zárlat a holnapi nappal, június else­jével megszűnik. Pártunk ajtaján a szó­ szoros értelmében százezrek ko­pogtatnak és kérnek bebocsátást. A tagfelvétel, pontosabban a tagjelölt­­felvétel rendkívül nehéz feladat. Mi épp ezért határoztuk el, hogy a Köz­ponti Vezetőség ülésén külön tárgy­sorozati pontban foglalkozunk vele. Ezért én nem is térek rá ki részlete­sen, mert ezt elvégzi helyettem Ko­vács elvtárs. De annyit el kell mon­danom róla, hogy ezt a feladatot úgy kell elvégez­nünk, hogy megjavuljon általa Pártunk szociális összetétele, ne csökkenjen politikai színvonala, a nőknek felelős munkakörbe való előléptetését és az egyen­hamisítás következetes végrehajtását, amelyek eredményeképpen a megelőző két választással szemben ezúttal a nők a demokrácia oldalára állottak. — Ugyanez áll az ifjakra is. Négy esztendő szívós harcának eredménye­képpen megnyertük végre az ifjúságot. A lelkes Úttörőktől az egyetemi ifjú­ságig mindenütt tapasztalható ez a fordulat. És nem fogjuk kímélni a munkát és a fáradságot, hogy ez a fordulat állandósuljon, eredményei megszilárduljanak; hogy az ifjúság, amely a 25 éves Horthy-rendszer és a fasiszta métely hatása alatt kezdet­ben ellenünk fordult, most következe­tesen, eltántoríthatatlanul haladjon to­vább a jó úton, amelyre rátért. Ugyanez vonatkozik az értelmisé­giekre is, akiket hosszabb-rövidebb kritikus várakozás után, saját tapasz­talatuk győzött meg arról, hogy a szocialista népi demokrácia anyagiak­ban és szellemiekben hasonlíthatatla­nul többet tud nekik nyújtani, mint a kapitalizmus. Az értelmiség állásfog­lalása új, bő erőforrása lesz demo­kráciánknak, feltéve, hogy jól dolgo­zunk tovább, hogy nem csinálunk ve­lük szemben súlyos hibákat és nem adunk okot arra, hogy lendületük megtörjön. A jelentkezők közül a legjobbakat, a legöntudatosabbakat, az élmunkásokat, a mintagazdákat, a traktorállomások és termelőszövetkezetek dolgozóinak szine-javát vesszük fel, hogy még jobban megnöveljük Pártunk tekinté­lyét és vonzóerejét. Sor kerül a kültéri p­ont megerősítésére . A választással kapcsolatban or­szágszerte meg lehetett állapítani, hogy a politikai öntudatra ébredt dol­gozó tömegekben óriási a tanulási vágy. Valóságos kultúrszomjról szá­molnak be az elvtársak. Ezen a téren olyan óriási velünk szemben a köve­telmény, hogy még hosszú ideig nem tudjuk kielégíteni. Pártunk ideológiai színvonalának emelésére már az idén ősszel létrehozzuk a két­éves pártakadémiát. Kiszélesítjük és specializáljuk az egy­éves, a hathónapos és egyéb pártis­­kola-típusokat. Emellett sor kerül végre a népi demokrácia egész kultúrfront­jának a megerősí­tésére az irodalom, a művészet, a tudomány, a filozófia terén. Mi messze elmaradtunk attól, ami a Szovjetunióban a háború befejezése óta e téren végbement. Ez az elma­radás odavezetett, hogy a kultur­­fronton az ellenség nyugodtan tart­hatta magát. A kulturfronton olyan rések tátonganak, amelyeken keresztül a régi reakció és a nyugati imperia­lizmus kényelmesen érvényesítheti be­folyását. Súlyos mulasztást követnénk el, ha most, választási győzelmünk után, teljes erővel rá nem mennénk erre a kérdésre, amelyen keresztül — ismétlem — az ellenség, nemcsak népi demokráciánkba, hanem Pár­tunkba is be tudja vinni befolyását. Folytassuk a középpesasztság megnyerésének politikáját ! A legjobbakat a Pártba! 73 százalék munkás­ . Ezek a kétségkívül meglévő hi­bák azonban nem vonnak le abból a megállapításból, hogy a választás Pártunknak és a népi demokráciának elsöprő győzelme volt. Ennek a győzelemnek eredményeképen most vonul be először a magyar or­szággyűlésbe a dolgozó nép erejének és jelentőségének megfelelő képviselet. Az új országgyűlés 402 képviselőt számlál. Amikor mi — a választások előkészületeképen — felemeltük az egy képviselőre jutó szavazatok számát 14.000-ről 16.000-re, azt reméltük, és parasztképviselő hogy ezzel csökkenni fog a képviselők száma. Minthogy azonban sokkal több szavazó vett részt a választásokon, ez a csökkenés csak lényegtelen, ellenben nagyon lényeges az új országgyűlés szociális összetétele. A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmiségi, kisiparos, kiskereskedő és egyéb. A munkások aránya tehát majdnem 44 százalék, a parasztoké kis híján 29 százalék. Együttvéve: a munká­sok és parasztok száma 73 száza­lék az új országgyűlésben. A nők száma 71, kereken 18 száza­ SZAB­AD M&P SZERDA, 1949 JÚNIUS 1 lék. A nők száma tehát az elmúlt or­szággyűléssel szemben szinte meg­négyszereződött és mutatja, hogy a nők egyenjogúsítása ezen a téren is folyik. A nők közül 41 munkásnő és 21 parasztasszony, vagy paraszt­leány. A nők között tehát a munká­sok és parasztok aránya még jobb, mint a férfiaknál és azt mutatja, hogy az egyenjogúsítás különösen a dolgozó nőket érinti. Végül meg kell emlé­kezni az új országgyűlés korszerinti összetételéről. Az országgyűlésnek pon­tosan a fele 20 és 40 év közötti, szó­val a fiatalabb évjáratokhoz tartozik köztük 55 képviselő 30 évnél fiatalabb Egyetlen országgyűlésen még ennyi dolgozó fiatal nem volt képviselve . Összefoglalva: az országgyűlés számszerűen is visszatükrözi a mun­kások és parasztok szövetségét és a munkásság vezető szerepét. Visszatük­rözi a nők és az ifjak növekvő jelen­tőségét a demokráciában. Ebből a szempontból sokkal inkább népképviselet, mint a megelőző két országgyűlés, nem is szólva a régi horthysta or­szággyűlésről, vagy mondjuk az olyan „demokratikus“ voltára büszke képviseletről, mint amilyen az ameri­kai ■ szenátus, ahol tudvalevőleg egyetlen egy ipari munkás, vagy dol­gozó paraszt nem található. Képviselőink, a népnevelők élmunkásai . A választás eredményeinek lerög­­zítése tehát újabb erőfeszítéseket kö­vetel Pártunktól. Legsürgősebben számba kell venni és munkába kell állítani a választási kampány során kitűnt jó kádereket, népnevelőket, funkcionáriusokat. Nem szabad megengedni, hogy újra visszacsússzanak, eltűnjenek a töme­gekben, hanem gondoskodnunk kell róla, hogy számbavegyük, munkába ál­lítsuk és foglalkoztassuk őket. Ez nem­csak a saját Pártunkban feltűnt káde­rekre, hanem a pártonkívüliekre, sőt a más­ pártbeliekre is vonatkozik. A Ma­gyar Dolgozók Pártja már annyira az egész nép vezetőjévé vált, hogy reá­hárul a szövetséges pártok fejlődő ká­dereiért is a felelősség és mi rajta le­szünk, hogy ennek a feladatnak is megfeleljünk. ■— De le kell rögzíteni azokat a munkamódszereket is, amelyek a vá­lasztással kapcsolatban kiállták a tűz­­próbát. Elsősorban állandósítani kell a kis gyűlések és a házról-házra menő népnevelés munkamódját. E választásokkal kapcsolatban, külö­nösen a tanyákon és a falvakban száz és száz alkalommal hallhatták elő­adóink és népnevelőink azt a kérést, hogy: ,,jöjjenek el máskor is, ne csak a választások idején". Nekünk teljesí­tenünk kell ezt a kérést és nem sza­bad megengednünk, hogy a kisgyűlé­­sek, vagy a házi és az egyéni agitáció, mint a választási munka speciális módszere maradjon meg. Rá kell tér­nünk a jövőben is a rendszeres kis­­gyűlések tartására. A Függetlenségi Népfrontnak 402 képviselője van. Ezeket a képviselőket, akikkel most már a Népfront vezetősége rendel­kezik, rendszeresen be kell állítani arra, hogy állandóan látogassák a választókat. Megtartsák velük az eleven, szerves kapcsolatot, legyenek ők az élmunká­sok a népnevelők között és különösen legyenek élmunkások ezen a téren a Magyar Dolgozók Pártjának képvi­selői. A Szikra-könyv fegyver a dolgozók kezében! Vásároljon a Szikra sátrainál!

Next