Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-15 / 162. szám
! PÉNTEK, 1949 JÚLIUS 1. SZABAD NÉP Példák, amelyek arra figyelmeztetnek: IA TERMELÉS TERÜLETÉN IS ROMBOL AZ ELLENSÉG Hogyan folyik az osztályharc a termelés terén? Hol az ellenség? Hol kell ébernek lennünk? Íme, néhány példa: I A ■■ | — Ezzel a fes-stékkel fessék — adta ki az utasítást dr. Strém József vegyészmérnök úr, az újpesti Magyar Pamutipar festődésében. Megindult a festés. Egy-két öreg munkás megcsóválta a fejét: — Hát ha ettől a festéktől fekete lesz ez a szép fehér pamutfonal, akkor én kontár vagyok a szakmában. — A mérnök úr csak tudja — ellenkezik a másik. — Ő járt egyetemre. Csak többet tud, mint mi?! Nem is beszéltek többet erről. A mérnök úr később nézegette, hogy folyik a festés, milyen lesz a szín, de senki sem látta azokat a kárörvendő — ellenséges — mosolyokat, amelyek időnként átfutottak az arcán. Az öreg munkásnak lett igaza. Az 1300 kiló hófehér pamutfonal nem fekete , hanem piszkos, foltos szürke, néhol lilás színt kapott. A Vigogne-fonóban persze nem tudták így használni. Újra át kellett festeni, hogy legalább mint tiszta szürkét feldolgozhassák. De a fekete pamut most már ugyancsak kellett volna, hiszen a Vigognet is sürgette egy harmadik gyár. Ismét átküldték hát 1300 kiló hófehér fonalat, gondolván, hogy másodszorra csak sikerül feketére festeni. Sikerült is — de ismét ugyanúgy, mint az előbbi esetben. Ezt már a Párt is észrevette és kutatni kezdte a felelősséget, így derült ki: A mérnök a Horthy-rendszer jobboldali egyetemi mozgalmának tagja volt. A festőde tönkretette a Vigogne egy-egy heti munkáját, a sok külföldi festéket. Hibásak ebben a munkások is! Mert nem kellett volna már az első eset után leállítani a gépet és figyelmeztetni a Pártot, hogy itt valami nincs rendben? Hagyták, hogy kétszer ugyanazt a hibát — nem hibát, szabotázst elkövesse Strém úr! Ha ezt rögtön jelentik — ez lett volna az igazi éberség! ! ITT TT Gmáz József, a | Második eset | t,olTy a pamutipar javítóműhelyének vezetője, figyelmesen elolvasta Gerő elvtárs beszédét az önköltségcsökkentésről. Maga mondta, hogy megértette a jelentőségét: a népi demokrácia csökkenteni akarja az önköltséget, — neki, az ellenségnek, növelni kell. Utána „munkához“ látott. Nem vezette be az újításokat, a munkakönnyítéseket. Megrendelte — ahogy előírták —, a javításokhoz szükséges szerszámokat, de esze ágában sem volt utánanézni, hogy megérkeztek-e. Sőt, örült, ha minél később jöttek, Ő megtette a kötelességét, amelyet írásban kiszabtak neki — gondolta —, a többivel nem törődik. Mindezek következménye? Majdnem mégegyszer olyan magas lett a javítóműhely önköltsége, mint a többi üzemrészé. Végül az üzemi pártszervezet leplezte le. De miért nem sokkal előbb, a munkások? Nem vették talán észre, hogy rosszul megy náluk a munka? Nem látták, hogy a „jó munkákat” imáz — ez a régi jobboldali alak —, a kocsmapartnereinek adta? Ha a javítómírhely munkásai éberek lettek volna és előbb jelentik a Pártnak, sokkal kevesebbel károsultak volna meg.—---------—-----"Ti A. Sopron-Ujpesti ! Harmadik eset | pamutiparban két szövőnő beszélget: — Nem értem ezt — mondta társnőjének elgondolkozva Tóthnél —,már többször át akartunk térni két gépre, akkor a vállalatvezetőség nem engedélyezte. Most, amikor a nép rendőrségének készítjük a ruháiéhoz szükséges anyagot, most kell áttérnünk. Pedig ezt az anyagot nem lehet két gépen csinálni. Rögtön szóltak is Trentin Lajos főművezetőnek, hogy ez így nem lesz jó, hiszen pár héttel ezelőtt Svédországnak csináltak ilyen anyagot, akkor látták, hogy csak egy gépen lehet dolgozni vele. A főművezető tessék-lássék szólt Lénával vállalatvezetőnek, hogy „morognak a munkások, vigyázzunk egy kicsit!“ — Ne törődj velük, itt én vagyok az úr, azt csinálják, amit én mondok! — csapott az asztalra a vállalatvezető. A szövőnők tudomásul vették. Féltek a vállalatvezetőtől, emlékeztek ugyan, hogy az egyik német gyár kereskedelmi főnöke volt, de ma is vállalatvezető. Kinek is szólnának — gondolták. A főművezetőnek hiába, hiszen mióta az infláció alatt üzemet szerzett magának, sülve-főve együtt van Lendvaival. A gyár gondnokának szintén nem lehet, hiszen volt horthysta katonatiszt és az egyik UB-taggal együtt Lendvai klikkjéhez tartozik. Inkább nem szóltak senkinek, hagyták, hogy tízezer méter anyag menjen kárba. Ekkor Lendvaiék —úgy látszik — elégnek látták a rombolást, mert kiadták az utasítást, hogy vissza kell térni az egy gépen való munkára. Tízezer méter kár! Hanyagságból? Nem, ez már szabotázs! Szabotázs a munkások tudtával! Miért nem jelentették a hibát — amit rögtön az elején tapasztaltak — az újpesti pártbizotságnak? Így kellett volna ébernek lenni! A Hofherr gyár a forgótőkecsökkentésért A Hofherr-gyári dolgozók jól tudják, hogy a forgótőkecsökkentést a gyártási ciklus rövidítése is elősegíti. Ezért igyekeznek elérni azt, hogy ne legyenek időkiesések az egyes gyártási folyamatok között és így a félkészárut azonnal továbbmunkálják készáruvá. Ezzel a módszerrel a traktorgyártás idejét jelentősen sikerült lecsökkenteni. Minek köszönheti jó eredményeit a Galubezper gyár vigogne fonója ? Csak az elmúlt napokban értékelték ki a Goldberger-gyárban, hogy az egyes üzemrészek hogyan teljesítették a májusi tervet. Jó eredményeivel kitűnt a vigogne-fonóda: májusban eddigi legmagasabb termelését érte el. Az előirányzott tervet 108,4 százalékban teljesítette. Jó munkát végeztek munkásai az önköltségcsökkentés terén is. Tavaly májusban egy kiló fonal ára 7.04 forint, most 14.19 forint volt. Tavaly májusban egy munkás egy óra alatt 1.85 kiló fonalat termelt, ma az egy órai termelés 2,03 kiló. Jelentősen csökkent a hulladék: a vigogne dolgozói a sodrott szálakat különválasztották a nem sodrott szálaktól. A műszaki elvtársak segítségével az eddigi 6 százalékos fonóolaj felhasználást 4 százalékra csökkentették. Ez az elkövetkező 6 hónapban 39.600 forint megtakarítást jelent A vigogne dolgozói a jó eredményeket elsősorban jól megszervezett munkaversenyüknek köszönhetik, amelyben különös gondot fordítottak a szocialista munkafegyelem kialakítására. Versenyben az újítási megbízottak Az újítási mozgalom továbbfejlesztése érdekében az Általános Gépipari Központ havonként összehívja az üzemek újítási megbízottait és együttesen megtárgyalják a felmerülő kérdéseket. A legutóbbi értekezleten az új, Magyar nyersanyagokat dolgoz fel vegyiparunk Vegyiparunk egyre nagyobb mértékben magyar nyersanyagot — magyar szenet, nyersolajat, földgázt — dolgoz fel. De ezeken kívül számos olyan ásványi nyersanyagot és ércet rejt magában a magyar föld, amelynek felkutatása és a vegyipar számára való hasznosítása most folyik. A vegyipari kutató laboratóriumokban kikísérletezték a bauxit feldolgozása során visszamaradó vörös iszapból a vanádium kinyerését. A vanádium kénsav-iparunk fontos nyersanyaga. Előrehaladt a magyar kéngyártás is. A Péti Nitrogén Műveken kívül megindult a kéntermelés a Pécsi Kokszműveknél is. Kísérletek folynak a magyar szén kéntartalmának kénsav-gyártáshoz való felhasználására. Az ötéves terv során hazai kénsav-termelésünk 15—20 százalékának nyersanyagát már hazai szenek szolgáltatják majd. Igen fontos nyersanyaghoz jut a vegyipar a bükkszéki szóda felhasználásával. A bükkszéki forrás mellett az országban páratlan nagy jód- és brómtartalmú ásványvizet is találtak. Az Országos Kémiai Intézet vizsgálata szerint egy most felfedezett ásványvízforrás jódtartalom szempontjából a világon a negyedik helyen áll. tási megbízottak munkaversenyét vitatták meg, megállapodtak a pontozás feltételeiben és a munkaverseny kiértékelésének módjában. Egyik fontos szempont a verseny elbírálásánál, hogy milyen mértékben tudja az újítási megbízott üzemében az újítási mozgalmat irányítani, vagyis: felderíti-e üzemének szűk keresztmetszeteit és felhívja-e erre — eredményesen — a dolgozók, az újítók figyelmét. 3.1 A MINŐSÉG JAVÁRA Körutazást tesz az áru, míg a fogyasztóhoz ér Kövessük az áru útját a gyár kapuján kívül és beszéljünk először a szállításról, az ezzel kapcsolatos eladási szervezésről. Tizennégy nap késés Amikor néhány hónappal ezelőtt a Szovjetunióban megindult a mozgalom a forgótőke sebességének gyorsításáért, Moszkva város és területe 130 gyárának dolgozói, akik a mozgalmat elindították ezt írták Sztálin elvtársnak: „Ismerjük azokat az utakat és eszközöket, amelyek az egy rubelnyi forgóalapra eső árutermelés mennyiségének növeléséhez vezetnek..." A moszkvai gyárak dolgozói ebben a levélben megírták, hogy milyen eszközökkel kivárnak gyorsítani a forgótőke sebességét a gyár kapuján belül, de fontos pontként hozzák fel, mi a teendő a forgótőke sebességének gyorsítása érdekében a gyár kapuján kívül. Ezt írják: Biztosítjuk a késztermékek időben vali értékesítését és valamenynyi elkészült áru gyors elszállítását a vállalattól a fogyasztóhoz Mi sem feledkezhetünk meg erről. Ha például a textilgyárak kapuin kikanyargó autókaravánokat követjük a Belvárosig, ahol a textilnagykereskedelmi nemzeti vállalatok vannak — mit láthatunk? Óriás pincékbe, raktárakba rakják a hatalmas mennyiségű árut s ugyanakkor a raktár egy másik kijáratán hordják kifelé a többit. Első pillanatra úgy látszik, hogy ez természetes dolog. Árut hoznak, — a rendelő vásárol, az NV szállít. De valóban jól történik ez? A gyárakból az NV-hoz érkező árunak csak mintegy harmada marad Budapesten, a többi vidékre kerül. Ezt szállítják most el a vidéki nemzeti vállalatokhoz. Tehát két nagykereskedelmi szerven át jut az áru a fogyasztót kiszolgáló üzletekbe. Pedig a vidéki NV-ok legtöbbje már önálló és csak annyi a kapcsolata a budapestivel, hogy tőle rendeli, kapja az árut. Így vezet az áru útja a gyárból a budapesti NV- hoz, ahol felszakítják a ládákat, kicsomagolnak, átveszik, raktárkönyvezik, polcokra rakják, majjd a vidéki rendelések alapján újra más ládákba rakják, csomagolnak, számláznak, raktárkönyveznek, vasúthoz szállítanak. Mindez 10—14 nappal késlelteti az áru útját a fogyasztóig. Közben tönkremegy a láda, újabb csomagolópapír szükséges. A harisnya-, kötött- és rövidárunál 6—8 ezrelékre szökik fel az ilyenfajta költség, a méterárunál 2—3 ezrelékre. Szebb ára — gyorsabb forgás S most odakerült az áru az üzlet polcára. Az áru forgási sebességéről most a vásárló dönt. És hogy milyen módon, arra az Állami Áruházak és a Nemzeti Vállalatok adhatnak választ. Huszonkilenc forint ez a női szövet is, meg amaz is. De az egyik szemmel láthatóan sokkal szebb, mint a másik. Különbség a tartósságban? Talán nincs is. De az egyikből, amelyet a Gyapjúmosó gyárt, a statisztika szerint tíz ruháravalót adnak el, míg a másikból, amelyet a Trunkhahn készít, — csak kettőt. A kikészítésen, a festésen múlik, hogy melyik szebb, kelendőbb — és a munkamódszerátadáson, amely még nem emelte fel a gyengébbet a jobb színvonalára. És a kötöttárunál? A Magyaróvári Textilgyár ugyanabból az anyagból gyártja a habselyem női fehérneműt, mint a Selyem- és Gyapjúárugyár. De a konfekcionálásnál oly nagy az eltérés minőségben, hogy az eladási arány 3:1 a Selyem- és Gyapjúárugyár javára. (És ugyanez a helyzet a műselyem férfiingeknél.) Hangsúlyozzuk: az eladási árak egyenlők. És ha a pamut férfiing eladási kimutatásait nézzük, kiderül, hogy a Hubertus készítményeinél jóval nagyobb a tőke forgási sebessége, mint a Rokka-gyár árujánál s ez utóbbi csak akkor fogyhatott el, mikor a Hubertus szebb gyártmányai már elkeltek. Majd minden árucikknél találhatunk ilyen példákat. 89 forintba kerül a ragasztott női cipő is és a tartósabb nemragasztott is. Persze a különbség megállapításához nem kell hosszabb ideig hordani egyiket, vagy másikat, elég kézbevenni a két fajtát, és a vevő máris dönt: kétszer annyit vásárol a nemragasztott fajtából. Tanulságos dolog tehát a gyárkapun kívül is figyelni az áru útját, hogy az így szerzett tapasztalatokkal is gyorsítsuk a forgótőke sebességét. 7 Rákosi elvtárs intézkedésére rendbehozzák a „Hét“- és a „Tizenhárom“-házat Oyan gyorsan félti , magukhoz sem tértek még a meglepetéstől. Kedden reggel csengett a telefon a XIII. kerületi pártszervezetben , s estére már szétfutott a hír Angyalföldön. Rákosi elvtárs rendbehozatja a Hét házat és a Tizenháromházat... „Rákosi elvtárs ismét segít... gondolt ránk anagy elfoglaltsága közepette.“ Bodnár bácsi a napfényben hunyorgó szemmel néz felfelé — követi az építőállvány-létra útját. A Váci út 108 egyik felét már magasba nyúló állványok, pallók takarják, de boszorkányos gyorsasággal emelkednek az újabb és újabb létrák, egyre meszszebb, egyre magasabbra. Kedden este mind a húsz udvarban lakógyűlést tartottak. Mikor a Süllőutca 3-ban Burjántié elvtársnő bejelentette, hogy rendbehozzák a házat, lett is nagy öröm, taps, meg éljenzés. Ott volt mind a 160 lakó — felhozták az összes bajokat, hol hámlott le a vakolat, csurog a csatorna, meztelen az eresz. S a nagy örömből, éljenzésből szüntelenül három szó csengett ki: Rákosi elvtárs megígérte...! 1 4 M h méghlletlfiilíf jick.l — hiszen Vargáné a 112-ből már 1931 óta itt lakik, de azóta csak egyszer kaparásztak valamit a malterrel, nem volt az javítás — szóval, akik nem hittek, azok is örvendezve csapták össze kezüket: „Ez aztán gyors munka“. Bodnár bácsi azt is tudja, — ezt jegyezte meg legjobban a lakógyűlésen —, hogy „Rákosi elvtárs a Tanácsköztársaság bukása után itt bujkált az egyik házban, azért ismeri, mennyire ránk fér már ez a javítás”. Valóban, csupasz téglák meredeznek, ütött-kopott falak, ajtók-ablakok. Az Árbóc utca 4 olyan kívülről, mintha a ragya verte volna ki. Belülről meg ugyanez sárgában. Azért éppen sárgában, mert Darabosné nem nézhette tovább az épület ocsmány képét, s az asszonyok összebeszéltek: május 1-re az első emeletig kifestik a házat. De a többi épület sem különb. Ittalt kisebb javítások — a lakók maguk csinálták meg. Hol ez meszelt ki egy részt, hol az kent egy kis maltert, hogy ki ne essék az ajtótok. Mutatja is Telekiné: „Ilyen falak között éltünk, pedig szeretünk mi is tisztában lakni." Lénártné annak örül: „Rákosi elvtársnak köszönhetjük, hogy nemcsak a Nagykörúton renoválnak, hanem a munkásházakat is kiszépítik." Gyenes elvtárs, a házfelügyelő pedig reméli: „Eljön Rákosi elvtárs, megnézi, hogyan halad a munka — ezt is megígérte.“ Csupa üröm, »Mihongán szeretet a Hét ház és a Tizenháromház. Asszonyok, gyerekek — munkások családja — nézegetik az állványokat a gyorsan valóra váltott ígéretet. Kedden este táviratban mondtak köszönetet „a mi szeretett Rákosi Mátyásunknak“ s megígérték: „ ... a hároméves terv sikeres befejezését és az ötéves terv beindítását a magunk őrhelyén munkánkkal biztosítani fogjuk és követjük a Magyar Dolgozók Pártját, Rákosi elvtárs vezetése mellett a szocializmus megvalósításáért.“ Mert azért a lelkesedés mellett keményen kell dolgozni is. Mintha a földből nőnének ki az állványok! Éppen jókor jön Rákosi elvtárs segítsége — mondja Telekiné