Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-31 / 176. szám
VASÁRNAP, 1949 JÚLIUS 31 SZABAD NÉP LÉPJÜNK a s&wiel mhakomovistákr a Az újításokról szóló rendeletek megjelenése óta újítómozgalmunk állandó és lendületes emelkedést mutat. Ez év első felében, január—június hónapokban — 22.000 újítási javaslat került elbírálásra üzemeinkben; ezek egy évre számított gazdasági eredménye megközelíti a 130 millió forintot. Ez csaknem négyszerese a tavaly egész évben megvalósított javaslatok eredményének. Az újítóknak kifizetett díj összege 3.300.000 forint, ez azonban csak egy része a nekik járó összegnek, miután a díjazást több részletben kell fizetni Emellett ezek a számok nem foglalják magukban azoknak a nagyjeleentőségű találmányoknak várható eredményét, amelyek részben még kidolgozás alatt vannak, részbenpedig nagy beruházásokat követelnek és ezért megvalósításukat még csak most készítik elő. E találmányok valószínű gazdasági eredménye többszázmillió forintra becsülhető. A munkaversenynek — amely éppen egy éve élhrunkásaink értekezlete után vett új lendületet —, nagy szerepe volt gazdasági eredményeink elérésében, s ezek együttvéve biztosították a most hároméves forint vásárlóerejének állandó növekedését, a most második évébe forduló hároméves tervünk jelentős túlteljesítését. Ugyanúgy számottevő szerepe lehet az újítómozgalom további kiterjesztésének, a szocialista munkamódszerek széleskörű elterjedésének ötéves tervünk sikeres végrehajtásában. Újítómozgalmunk fellentöüléséről ionban nemcsak a mennyiségi adatok tanúskodnak; egyes figyelemreméltó jelenségek az újítómozgalom minőségi színvonalának az emelkedését is mutatják, így például a gyorsan terjedő munkamódszerátadási mozgalom mind jelentőségében, mind mély szocialista jellegénél fogva már valóságos sztahanovista kezdeményezésnek tekinthető. Több gyárban, az egyes munkások részéről megkezdett gyorsító fémvágási kísérletek hasonló nagyjelentőségű mozgalom kiinduló pontjává lehetnek. Örvendetesen emelkedik a műszaki értelmiség részvétele az újító mozgalomban, részben jelentős találmányokkal, részben azzal, hogy segítsenek a munkásújítóknak. Több kezdeményezésről tudunka kollektív újítómunka megszervezésére, ami ma a Szovjetunió Sztahanov-mozgalmának a legáltalánosabb formája. Újítómozgalmunk azonban még nagyon távol áll a Szovjetunió Sztahánov-mozgalmától. Ami nálunk a legjobban hiányzik az a merészség és operatív gyorsaság, amely a szovjetországban egy-egy példaadó kezdeményezést néhány hét, de sokszor néhány nap alatt is országosan általánossá tesz. A Matroszob-féle munkamódszer átadási kezdeményezés, kevesebb idő alatt hatotta át az óriási szovjetország úgyszólván valamennyi üzemét, mint amennyi idő nekünk kellett ahhoz, hogy Manek elvtárs ezzel azonos javaslata néhány üzemünkben „kísérletképen“ kipróbálásra kerüljön. Több olyan kezdeményezésről is tudunk, amelyek teljesen megfeleltek a Csurkih-féle minőségi brigádmozgalomnak. Ezek nálunk úgyszólván minden visszhang nélkül maradtak, pedig a szovjetországban ez a kezdeményezés néhány nap alatt lázbahozta az egész országot és brigádok tízezrei alakultak a példa követésére. Szakszarvszüfink, üzemi pártszervezeteink és üzemi bizottságaink távolról sem ismerték még fel Sztálin elvtárs még 1935-ben mondott szavainak rendkívüli jelentőségét; .......hogy a Sztahanov-mozgalom iparunk biztosítéka, hogy ebben a mozgalomban rejlik a munkásosztály eljövendő kulturális és műszaki fejlődésének a magva és hogy előttünk ez mutatja meg azt az utat, amelyen egyes egyedül érhetjük el a munkatermelékenységnek azt a fokát, amely a szocializmusból a kommunizmusba való átmenethez, a fizikai és szellemi munka közötti ellentét megsemmisítésére szükséges". Ezért Pártunk kezdeményezésére a Szakszervezeti Tanács most országos újító kongresszus összehívását készíti elő, amelyen az újítókon és feltalálókon kívül gazdasági életünk és egyes nagyüzemeink vezetői, valamint a tudomány képviselői is részt vesznek. Ez a kongresszus lényegesen eltér az eddigi újítási konferenciáktól, amelyek legtöbbször csak arra szorítkoztak, hogy felsorolják az elért eredményeket és hogy néhány újító beszámoljon a maga munkájáról. Pártunk komoly feladat teljesítését várja a kongresszustól — mégpedig azt, hogy kiinduló pontja legyen egész újító mozgalmunk új alapokra való helyezésének, olyan alapokra helyezésének, amelyeken újító mozgalmunk tényleges Sztahánov-mozgalommá fejlődhessék. Mi kell ahhoz, hogy újító mozgalmunk Sztahánov-U mozgalommá váljék? Ehhez legalább is az kell, hogy: 1. üzemi pártszervezeteink első zászlóvivői legyenek a mozgalomnak, hogy annak előmozdítását, ösztönzését, irányítását egyik legelső feladatuknak tekintsék — úgy, ahogy a Szovjetunióban, 2. üzemi bizottságaink és szakszervezeteink vezetői az újító mozgalom megszervezését és közvetlen vezetését legelső feladatuknak tekintsék — úgy, ahogy a Szovjetunióban, 3. tegyük szervezetté a mozgalmat az újító és feltalálói tevékenység kollektív formáinak legnagyobb mérvű kifejlesztésével és azzal, hogy a kollektív újító munkát nemzetgazdaságunk és azon belül minden egyes iparágunk és üzemünk legsürgősebben megoldandó feladataira irányítjuk. Ezeket a feladatokat a lehető legkonkrétebb formában kell meghatározni és az újítók elé állítani minden üzemben. 4. hogy az eddiginél sokkal nagyobb gondot fordítunk az újító mozgalom erkölcsi ösztönzésére, az újítók előmozdítására és kitüntetésére — úgy, mint aSzovjetunióban. Az újítónak éreznie kell, hogy a munka nálunk becsület és dicsőség dolga. Nem lehet eléggé felbecsülni a szabatosan és minél részletesebben kidolgozott üzemi és iparági feladattervek jelentőségét. Ezeknek fel kell deríteniük a szűk keresztmetszeteket, a fennálló műszaki vagy egyéb nehézségeket, az önköltségcsökkenés, a minőségjavítás legfontosabb kérdéseit, a meglévő technika időszerű továbbfejlesztési feladatait. A Találmányi Hivatal az illetékes ipari szervek bevonásával megkísérelte egy ilyen feladatterv kidolgozását, és az Újítók Lapja nemrég megjelent 5. számában — pályadíjakkal egybekötve 4 különböző iparágainkra vonatkozó, mintegy 125 megoldandó feladatra hívja fel az újítók figyelmét, azzal, hogy a kongresszus szakkonferenciáira terjesszék elő erre vonatkozó javaslataikat. Ez a feladatterv azonban még csak igen kezdetleges megközelítése a Szovjetunióban kidolgozott feladatterveknek. Az Újítók Lapja legközelebb megjelenő számában közölni fogják a szovjet építőipar újítói számára nemrég kiadott feladattervet.Ennek a számunkra is annyira fontos iparágnak a feladatterve 15 csoportra oszlik (földmunka, kőműves-, ■ betonmunka, fémszerkezetek, stb.). Mindegyik csoport 40—50 szabatosan meghatározott és körülírt feladatot tartalmaz az újítók és feltalálók számára. Ilyeneknek kell lenniük a mi feladatterveinknek és ilyen tervek kidolgozására kell törekedni külön is minden üzemünkben is. A jó feladatterv a kollektív újító munka megszervezésének feltétele. Ha a feladatok adva vannak, akkor minden egyes feladat közül össze lehet hozni, meg lehet szervezni a munkások s mérnökök olyan csoportját, amely vállalkozik arra, hogy megbirkózzék az adott feladattal. Be lehet ide vonni a szükséghez mérten a laboratórium, a szerkesztői iroda, vagy akár valamely tudományos intézet munkatársait is, és igénybe lehet, sőt kell is venni a műszaki tájékoztatás hatalmas irodalmi eszközeit. Kell-e bizonyítani, hogy az így megszervezett kollektív munka mennyire termelékenyebb, gyorsabb és magasabb színvonalú lesz újítóink eddigi spontán elszigetelt törekvéseinél? A feladatterv már maga is félmegoldást jelent, mert a problémák helyes meghatározása gyakran közvetlenül rámutat a megoldás módjára és lehetőségeire is. Emellett hatalmas eszköze a tapasztalatcserének, mert kétségtelen, ha az üzemek e terveket egymás közt kicserélik, vagy nyilvánosságra hozzák, sok kérdésre azonnal kaphatnak majd kész, már kipróbált megoldásokat. És szeptemberben összeülő kongresszus feladata, hogy újítómozgalmunkat ezekre a sztahanovista vágányokra átállítsa. Hogy e feladatnak megfelelhessen, előkészítéséhez minden üzemben máris hozzá kell fogni. Ki kell dolgozni az üzemi feladatterveket, megbeszélni azokat helyi újítói és termelési konferenciákon, előkészíteni a kitűzött feladatok megoldását. Ezzel a anyaggal kell jönnie minden kiküldöttnek a kongresszusra. Csak úgy biztosíthatjuk, hogy a Kongresszus keretén belül megtartandó szakmai konferenciák valóban komoly munkát végezzenek, minden egyes iparág újítási feladatainak a feltárására és hogy azok megoldását is előbbre vigyék. Ezeken a szakmai konferenciákon nemcsak a delegátusok, hanem az újítók és élmunkások széles aktívája is részt vesz majd, a szaktudomány képviselőivel és gazdasági vezetőinkkel együtt. A kongresszusi tapasztalatcsere megerősítésére nagyszabású újítási kiállítás fog szolgálni, ahol a legfontosabb újításokat nemcsak rajzban és leírásban, hanem természetben, működésben is bemutatják. Legjobb élmunkásaink fogják itt munkamódszereiket demonstrálni, egyszersmind a módszerátadás helyes szervezését is megmutatni. Látható lesz itt .•Térnek gyorsított vágása és sok más érdekes újítás használatimódja. A kiállításra küldendő anyag előkészítéséhez isazonnal hozzáá kell fogni. Üzemi újító köreink és az újítási megbízottak elsőrendű feladata, hogy a kongresszus sikerét, annak üzemeikben való helyes előkészítésével biztosítsák. Ha megértik az előttük álló feladat jelentőségét, úgy már ez az előkészítés meg fogja adni újító mozgalmunknak azt az új lendületet, amely az Országos Újító Kongresszust a mozgalom fordulópontjává, a magyar Sztahopovmozgalom kiindulópontjává teheti. Hevesi Gyula Ki lesz azélüzemek Néhány rövid nap még és eldől, melyik üzemé lesz a Szaktanács vörösbrokát vándorzászlaja. Mi ez a vándorzászló? A legmagasabb gyári kitüntetés és a szocialista munkaverseny győztes üzemének jár. Ennél előkelőbb versenydíj nincs: aki megkapja, az az ország első gyára, vagy ahogyan a dolgozók nevezik: az „élüzemek élüzeme’. Mi is ez a zászló Vándorzászló a neve: ez azt jelenti, hogy örökre meg nem tarthatja egy gyár sem. Annak jár jutalmuk amelyik a szocialista munkaverseny erőfeszítésében éppen az élen jár. Teljes neve: üzemi vándorzászló, ez pedig azt jelenti, hogy a köztársasági elnök vándorzászlajával ellentétben nem egyes brigádok jó munkája, hanem csak az üzem egészének kimagasló teljesítménye szerezheti meg. A vándorzászló ez év március óta a Hofherr-gyár birtokában van. Tekintsük meg. Ott van az üzem szívében a vezérigazgatói irodában, a nagy iratszekrény mellett összesodorva tartják és csak a legünnepélyesebb alkalmakkor használják, így összesodorva hatalmas, háromméteres rúdjával és bőrtokjával inkább valami nagy lőfegyverre hasonlít Csak a rézből készült szép Szaktanácsi embléma, a keresztbetett sarló és a fáklyatüzes kalapács látszik a rúd tetején. Ha kihúzzuk a tokból, előtűnik a mélypiros brokátselyem. Gyönyörű színekben nyomott díszoklevél jár hozzá, amelynek szövege azt bizonyítja, hogy a szocialista munkaversenyben elért legjobb teljesítményért a vándorzászlót a Hofherr és Schrantz-gépüzem kapta jutalmul. Miért kapta a Slofherrgyár a zászlót? Nézzük, mivel okolta meg annak idején a Szaktanács a Hofherr elsőségét. A megokolásban első helyen áll a termelés. A Hofherr-gyár a termelőirányzatot márciusban 110,1 százalékra teljesítette. Az egy munkaórára és a 100 forintra eső előirányzatát 10.1, illetve 13,1 százalékkal túlteljesítette. Volt talán még más üzemünk is, amely hasonló mértékben teljesített márciusban. De a megokolás további része felfedi, hogy a Hofherr nagy javulást mutatott mozgalmi téren! Helyes tervgazdálkodással, tipizálással, szériagyártással, a műhelyek átcsoportosításával felfejlődött a gyár. Fontos észszerűsítéseket vezettek be, ezzel pénzt, időt takarítottak meg. Megindították a munkamódszerátadási mozgalmat és ezzel az önköltségcsökkentést, a szakmunkáshiány kérdését új alapokra fektették. A jó eredményeket nehéz körülmények között, átállás közben érték el. Megtarthatja e a Hofherr...? Helyes indokolás, jó eredmény. A Hofherr dolgozói megérdemelték a kitüntetést. Megérdemelték azt a hallatlan lelkesedést és éltetést, amelyben Budapest népe a május elsejei menetben a zászló alatt felvonuló dolgozókat részesítette. Nincs értekezlet, összejövetel, beszélgetés anélkül, hogy valaki említést ne tenne a Szaktanács vándorzászlójáról. Nincs olyan, akinek személyes élménye ne fűződne a zászlóhoz. Most, hogy az új döntés közeleg, egyre többet beszélnek róla. Beszéljen hát né élüzemelő? hány Hofherr-gyári dolgozó a vándorzászlóról. Szalai László villanyhegesztő ezt mondja. • Csodálkozunk, hogy egyáltalában szó van arról, hogy esetleg másé lesz a zászló. Minden értekezleten azt mondjuk: „Fiúk, nyomjuk meg a gombot, nehogy lemaradjunk, a zászlót meg kell tartani!“ A múltkor felszólalt az egyik: „Elvtársak, új vezérigazgatónk van, megmutatjuk neki, hogy ő is meg fogja tartani a zászlót!" Király György élmunkás-brigádvezető ezt mondja: — Nekem, bármilyen furcsán hangzik is, sok pénzt hozott a zászló. A választások előtt vidéki agitáción voltam, mikor visszatértem a gyárba, már itt volt a zászló. Felhívtak az irodára, mirt élmunkást lefényképeztek a zászlóval. Mikor a műhelybe visszaérkeztem, és akkor határozta el az értekezlet, hogy a termelést emelni fogjuk a zászló megtartása miatt is. Akkoriban 110—115 százalék volt az átlagunk. Ráfeküdtünk a munkamódszerátadásra és ma átlagban 121 — 135 százalékot teljesít a műhely, így hozott nekünk is anyagi jobblétet a kitüntetés ... Az üzemi bizottság helyiségében a Csehszlovákiába induló nyaraló csoport búcsúzkodik. Nyolcan vannak, Spinderovo Mlynbe mennek, 21 napra. Nagy András esztergályos köztük van, azt mondja: — A zászlóért, hogy megtarthassuk, kétszer olyan jól esztergáltam. A párisi békekongresszusra öt traktort ajánlottunk fel, kettőt a Világszövetség kongresszusára, kettőt a VIT-kongresszusra. A felajánlási időben meg is csináltuk. Hogy itt láttuk a zászlót a gyáron belül, csak úgy égtünk a túlteljesítésért. Sándor József öntödei segédmunkás vitte a felvonulások alkalmával a zászlót. — Háromszor volt kibontva — mondja. — Először, mikor Apró elvtárs átadta. Másodszor a május elsejei menetben. Harmadszor a kispesti Hősök terén, a választások utáni nagygyűlésen. Az emberek nagyon megnézik az utcán. Tapsolnak. Vinni nehéz, de elvinném még szívesen tíz évig is. Gondolja, van esély, hogy elvegyék? Van-e esély?... ...Esély , esély arra van, hogy a zászló ismét azé legyen, aki a munkaversenyben az első. A Hofherr-gyár dolgozói hatalmas erővel küzdöttek a megtartásáért. Ha valamivel kevesebb is ma a teljesítményük, mint márciusban volt, eredményeik mégis jók. Kifutott időre az öt első újtípusú traktor, ma már a Hortobágyon szánt. A munkamódszerátadást kifejlesztették. Igen sokat takarítottak meg a jól bevált újításokkal. Tegyük hozzá azonnal, hogy hiányosságaik is vannak. Az újítások kivitelezése szervezetlen és nem elég gyors, ígérik, hogy ezen segítenek. Az élmunkás-kör is rosszul működik ma még. Ezt is orvosolni fogják. És ami a legnagyobb hiba, elmaradtak a Hofherr-gyáriak a terv részletekre való felbontásában is. Mintha csak a vezetőség nem a dolgozók öntudatát tekintené a tervmegvalósítás legfőbb hajtóerejének. ... Van-e esély? A Hofherr derekasan dolgozott a zászlóért. Néhány nap múlva kiértékeli a bírálóbizottság az 1949. évi szocialista munkaverseny első negyedévét. A Szaktanács vándorzászlaját a versenyben legjobb gyár kapja meg, az „élüzemek élüzeme“. T. T. Tíz százalék anyagmelytakarítást ért el az Óbudai Hajógyár festőbrigádja Az Óbudai Hajógyárban dolgozik Mélesz Sándor festőbrigádja. A brigád tagjai állandóan tanulnak, képezik magukat. A tanulásnak meg is van az eredménye: 10 százalék anyagmegtakarítást értek el. Módszereiket nem rejtik véka alá, szívesen tanítják szaktársaikat. Egymillió forintos újítás Az Első Pécsi Bőrgyárban nagyjelentőségű újítást vezettek be, amelyet az ország valamennyi bőrgyárában lehet alkalmazni. Régebben a bőröket meszes állapotban hasították, a nedvesen hasított bőr cserzés után került faragásra és az így keletkezett faragási forgács nagy bőr- és cserzőanyagveszteséget jelentett. Az újítás szerinti száraz hasítás a gyártás utolsóelőtti szakaszában történik. Faragási forgács ekkor egyáltalán nem keletkezik és így a korábban veszendőbe ment bőr- és cserzőanyag értékes készbőrré változik. Az újítás további előnye, hogy a bőröket — a nedves hasítással szemben — tizedmilliméter pontossággal lehet hasítani. A száraz hasítás által nyert bőrök olyan célokra nemesíthetők, amelyekre a nedves hasítású bőrök nem alkalmasak. Az újítás bevezetése egyedül az Első Pécsi Bőrgyárban egymillió forint megtakarítást jelent. Részleteiben is teljesíteni akarjuk a tervet! A Magyar Bauxitbánya könnyűfém üzemének dolgozói most beszélték meg Megállapították, hogy a hároméves az első félév termelési eredményeit, terv utolsó esztendejének első féléves tervet végrehajtották, sőt 13,8 százalékkal túlteljesítették. Az egy munkásra eső fajlagos teljesítményt lényegesen emelték, felére csökentették az egy tonna gyártáshoz szükséges munkaidőt. Az eredmények azonban nem elégítik ki a Magyar Bauxitbánya könnyűfém-üzemének dolgozóit. A tervet túlteljesítettük ugyan — mondják —, de nem teljesítettük minden részletét! A tervteljesítéshez tartozik a selejt csökkentése is — ezen a téren azonban Ságitai Mii a forgóalap csökkentésében Nyersanyaggazdálkodásunk rugalmasságát, gépparkjaink teljes kihasználását nagy mértékben hátráltatják az üzemekben heverő felesleges nyersanyag-készletek és kihasználatlanul álló gépek. Most, hogy a gyárak munkaprogramot dolgoznak ki a forgóalap csökkentésére, a tervek lényeges része a feleslegesen tárolt készletek értékesítése. Az Állami Ellenőrzési Központ munkatársai számos gyárban felhívták a vezetőség figyelmét a kihasználatlanul heverő drága nyersanyagokra, értékes gépekre, amelyeket más területen a termelés növelésére használhatnánk fel. A Magyar Posztógyárban például ,,felfedeztek” az AEK munkatársai egy használaton kívül álló négydobos gépet és két, vastagabb fonalakhoz használható, tömlőző csévélőt. A Bajai Pál nagyharsányi kőbánya és mészüzem területén két vágón felhasználatlan vasanyag van, amelynek értékesítéséről gondoskodni kell. A Palik és Társai gyógyszer és vegyészeti gyár raktáraiban a különféle nyersanyagok között 72 ezer forint értékű használaton kívüli nyersanyag tárol. A Derby Sajt- és Vajtermelő a Tejértbe való beolvadásnál beszüntette üzemét — Kerepesi úti telepének üzemi berendezései kihasználatlanok! Az ÁEK javaslatai alapján ezeket az anyagokat és gépeket most olyan üzemekbe szállítják, ahol értékesíteni tudják őket. 9 semmi nem történt az üzemben. A selejt változatlanul magas. Az utolsó félévben megszüntetjük ezt a hiányosságunkat — határozták el a dolgozók. Ezt az elhatározást szolgálja az üzem szakmunkás-átképző és továbbképző tanfolyama is. Nagyobb szakmai tudással, jobb munkával indulnak rohamra a szűk keresztmetszet ellen, a minőség megjavításáért!