Szabad Nép, 1949. július (7. évfolyam, 150-176. szám)
1949-07-01 / 150. szám
PÉNTEK, 1940 JÚLIUS , SZABAD NÉP ÉBERSÉG — nem bizalmatlanság ...A forradalmi éberség az a tulajdonság, mely a bolsevikok számára ma különösen elengedhatatlan. (Sztálin.) Kommunistának lenni annyit jelent, mint harcosnak lenni. És a harcosnak nélkülözhetetlen fegyvere az éberség. Különösen nélkülözhetetlen és különösen hasznos éppen most, amikor a nép ellenségeinek helyzete az országon belül és kívül egyre reménytelenebbé válik. Mindig, de a harc mai szakaszában, az ellenséges, kapitalista környezetben szocializmust építő ország viszonyai között különösen fontos fegyver az éberség a munkásosztály kezében. A forradalmi éberség segíti győzelemre a munkásosztály felszabadító harcát. Védi az épülő szocializmust az ellenség támadásaitól és saját hibáinktól. Segít felismerni és leküzdeni a Párt politikájától való bármilyen elhajlást, elméleti és gyakorlati téren egyaránt. Az éberség hiánya — akár közönyből, akár elbizakodottságból fakad — mindenképpen munkásokhoz nem illő, kispolgári tulajdonság. Az éberség hiánya — ellenségünk, mert az ellenségnek használ, mert Pártunkat gyengíti. A hazaáruló kémbanda leleplezése a többi közt azért is erősítette ilyen nagymértékben Pártunkat, mert mindenkiben, elvtársainkban és a dolgozó tömegek széles rétegeiben is felébresztette, az eddiginél sokszorta magasabbra fokozta az éberséget. Számos példa mutatja, hogy pártszervezeteinkben, a dolgozók soraiban ez az egészséges forradalmi éberség támadt fel hatalmas erővel. Ez az éberség segítette az ózdi elvtársakat, hogy leleplezzenek két rosszul dolgozó műhelyvezetőt, s a termelés csökkenésének okait vizsgálva, ellenséges szabotázs-akciót fedjenek fel. Ez az éberség hajtotta azt a két baranyai parasztasszonyt, akik az MDF pécsi megyei titkárságához mentek bejelenteni: tapasztalatuk szerint a községükben most kijelölt szövetkezeti gabonafelvásárló nem alkalmas arra, hogy a nép államának vagyonát kezelje. E fokozottabb éberség jele, hogy a II. kerület egyik körzetének taggyűlésén, amikor egy felszólaló kijelentette: „A világon csak két hely alkalmas a Világifjúsági Találkozó megrendezésére, a Szovjetunió és Magyarország”, rögtön figyelmeztették: messze vagyunk még attól, hogy fiatal népi demokráciánkat a hatalmas Szovjetunióval egysorba helyezzük s közben lebecsüljük a testvér népi demokratikus országokat. Tömegével sorolhatnánk még ennek a forradalmi, kommunista éberségnek a megnyilvánulásait. Nemcsak a Ganz Vagongyárban, hanem egész sereg üzemi, körzeti és falusi pártszervezetünkben komoly önvizsgálatot tartanak a pártmunkások eddig végzett munkájuk felett. Az üzemekben szinte egyik napról a másikra lényegesen megszigorították az ellenőrzést. A pártszékházak, pártokmányok őrzése és ellenőrzése sokkalta jobb, mint néhány héttel ezelőtt. Sokhelyt kijavítják azokat a politikai gondatlanságból történt hibákat, amelyek meg nem felelő személyeknek felelős munkakörbe való beállításánál mutatkoztak. A veszprémi járásban például 108 cséplési ellenőr közül 24-et váltottak le a Központi Vezetőség határozata óta, mert alaposabb vizsgálat után kiderült, hogy volt csendőrök és SS-legények vannak köztük. A fokozottabb éberség minden téren megnövelte a párt-, az állami- és a termelőmunka lendületét, feszültségét, fokozta elvtársaink harci szellemét. Ez az egyik fő oka annak, hogy Pártunk az elmúlt hetek során szilárdságban, egységben és lendületben hatalmasan megerősödött. Mindamellett hiba lenne, ha nem beszélnénk az éberség terén mutatkozó hibákról, hiányokról és túlzásokról is. Az első hiba, hogy egyes pártszervezeteink nem elég következetesek az éberség gyakorlásában. A budakörnyéki járási aktíván történt például, hogy reggel szigorúan igazoltatták a résztvevőket, de a délelőtti szünet után az mehetett be a terembe, aki akart. A másik hiba, hogy az éberséget sokszor formálisan, gépiesen értelmezik és gyakorolják. A gödöllői járás egyik községében a járási titkárt, akit évek óta jól ismernek, legutóbbi odaérkezésekor úgy kezelték, mint egy vadidegent. Nemcsak párttagsági könyvet, hanem megbízólevelet is kértek tőle, mielőtt szóbaálltak volna vele. (Egyébként aztán ő kért megbízólevelet a helyi titkártól, aki nagy zavarba jött és már kutatni kezdett volna annak az ülésnek a jegyzőkönyve után, amelyen titkárrá választották.) Az ilyen „éberség” a rendes munkát akadályozó gáncsoskodássá fajul. Épp ilyen helytelen volt a gödöllői járási titkár magatartása is, aki viszont a Budapestről az aratóünnepségek kultúrprogramjának előkészítésére leküldött szabadművelődési felügyelőt nem akarta fogadni, mert nem volt megyei titkári megbízólevele. A kiküldött, — aki nagyon helyesen, mindenekelőtt a járási titkárral akarta munkáját megbeszélni —, dolgávágetetlenül tért vissza Pestre. Parázs vitákra, oktalan veszekedésekre ad okot ez a gépies, át nem gondolt „éberség”. Ha engednénk elhatalmasodni, elszigetelné pártszervezeteinket a pártonkívüli tömegektől. Elvágná eleven, közvetlen kapcsolataikat az élet más fontos területeitől. Az ilyen egyáltalán nem forradalmi, gépies és formális „éberségnek" megvan az a veszélye is, hogy eltereli a figyelmet az igazi, valóban kommunista éberségről. Az esztergom-komáromi megyebizottság jelentéséből például kitűnik, hogy ott bezáratták a kapukat, eltiltották a pártház gondnokát attól, hogy látogatókat fogadhasson. Aztán beszámolnak arról, hogy az egyéni tanulóknál 50 százalékos lemorzsolódás történt és az elmaradók 90 százaléka munkás. „Ez komoly jelenség,”, — írják, de hogy az okát hogyan vizsgálták meg, milyen intézkedéseket tettek ennek megszüntetetésére, arról egy szó sincs a jelentésben. Pedig itt van csak szükség igazán éberségre — és azonnali cselekvésre. Feltétlenül szükséges a szigorú igazoltatás, a pártokmányok éber őrzése, stb. A forradalmi éberség nélkülözhetetlen kellékei ezek, de önmagában kevés. Vannak már jelei annak, hogy az ellenség, amely most a legravaszabb, legálnokabb és legveszélyesebb taktikáját alkalmazza a dolgozó nép elleni harcában, még az éberség jelszavát is igyekszik kihasználni a maga javára, a Párt és a nép ellen. Az ellenség hangja szólalt meg azokban a suttogásokban, helyenkint a becsületes és jószándékú, de félrevezetett elvtársak nyílt kiállásában is, amelyek azt mondták: „Most már senkiben sem bízhatunk. Mindenkit gyanakvással kell nézni. Fő dolog a bizalmatlanság!” Mit akarnak elérni azok, akik a forradalmi éberség kommunista jellemvonását az általános gyanakvással, a bizalmatlanságkeltéssel akarják felcserélni? Meg akarják bontani Pártunk sorainak azt a sziklaszilárd egységét, amelyet az eddiginél is szorosabbá kovácsolt az áruló kémbanda leleplezésének ténye. Bizalmatlanságot akarnak kelteni a dolgozó népben az élcsapat, a Párt, a dolgozók szabadságának és jövőjének legfőbb biztosítéka ellen. És ami ezzel együtt jár: bizalmatlanságot szeretnének kelteni a munkásosztályban önnön erejével szemben. A kitűzött harci célok elérésében való rendíthetetlen hitet akarják aláásni. Szóval azt akarják, amit az áruló kémbanda szeretett volna elérni. A párttagság, a munkások és dolgozó parasztok tudatosan is, ösztönösen is tiltakoznak ez ellen. Érzik is, tudják is, hogy a mi sikeres munkánk alapja a kölcsönös elvtársias bizalom és együttműködés. Érzik is, tudják is, hogy az osztály, a pártonkívüli dolgozó milliók és az élcsapat közötti viszony egyik sarkköve ez a kölcsönös bizalom. Ezért volt, hogy például Nagykovácsiban, ahol egy felszólaló meghirdette a „Senkiben sem bízhatunk!” ellenséges, jelszavát, felháborodással utasították ezt vissza a gyűlés, résztvevői. Néhány nap múlva a párttagság kérésére rendkívüli taggyűlést hívtak össze, ahol leleplezték az ellenségnek ezt az álnok, kártékony taktikáját. Az éberség nem bizalmatlanság és van egy biztos mérték, amely elválasztja a kettőt. Van biztos ellenszer, amely megakadályozza, hogy az éberség fegyverét ellenséges szándék, vagy önön hibánk ellenünk fordíthassa. Nem csodaszer ez. Egyszerűen a Párt politikájának pontos, lelkiismeretes végrehajtása, a kérlelhetetlen elvi következetesség. Kövessük ezen a téren is Rákosi elvtárs útmutatását. ..Fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Minden vonalon erősíteni kell a pártfegyelmet. Meg kell követelni a marxista-leninista tudást. Nem szabad tűrnünk sehol a legcsekélyebb pártellenes megnyilvánulást, a cinizmust, a pártvonaltól való elhajlást, a liberalizmust a pártmunkában." Ha ehhez tartjuk magunkat, ha elvi kérdésekben nem ismerünk ingadozást, nem tűrünk semilyen megalkuvást, akkor biztosan célbatalálunk az éberség fegyverével is. Az elvi politika éppen olyan hússá-vérré vált kommunista tulajdonság, mint ahogy elválaszthatatlan egységben gazdagítja a kommunisták harcos jellemét a forradalmi éberség és az elvtársaink, a dolgozó nép iránti kölcsönös bizalom. S Mire tanít egy hivatali pártszervezet SZOCIÁLIS ÖSSZ? A közlemény, amely a Rajk-féle kémbanda letartóztatását hírül adta, a többi között így szólt: „Az őrizetbe vettek között munkás vagy dolgozó paraszt nincsen." Más szavakkal ez azt jelenti: ismét bebizonyosodott, milyen drága kincse Pártunknak a proletárbázis; ismét bebizonyosodott, hogy az ellenség befurakodása ellen egyik legbiztosabb védekezésünk a munkásosztály súlyának további növelése a párttagság soraiban és a vezetésben egyaránt. Hadd erősítsük meg ezt a mindennapi pártéletből vett tapasztalatokkal. A munkásokat „megkímélik“ a pártfeladatoktól Ragadjunk ki egyetlen pártszervezetet a sok közül: a Dunántúli Textilipari Központét. A DUTEX pártszervezete: hivatali pártszervezet. Működési körébe tartozik az ipari központon kívül az öt dunántúli textilüzem budapesti irodája, összesen 250 dolgozó, akiknek négyötöde szellemi és csupán egyötöde fizikai munkás. Tegyük még hozzá, hogy ez a pártszervezet a mai formájában mindöszsze néhány hete működik. Korábban valamennyi vállalati irodának és magának a központnak is külön alapszervezete volt. Az eddig elmondottakban még nincsen semmi rendkívüli. Az a tény, hogy a dolgozók nagy többsége tisztviselő, egyszerűen annak következménye, hogy hivatalokról van szó, amelyeknek anyaüzemük vidéken van. A baj a pártszervezetek szociális összetétele körül kezdődött. Jellemző már az is, hogy a tisztviselők 30 százaléka volt párttag, míg a fizikai munkásoknak mindössze 40 százaléka; hogy a tisztviselő párttagok 45 százaléka volt pártmunkás, míg a munkás párttagoknak mindössze 30 százaléka. Mindkét jelenség közös oka abban keresendő, hogy a pártszervezetek vezetésében a munkásoknak még „kisebbségi” képviseletük sem volt, valamennyi beosztásban tisztviselők ültek, méghozzá nem is kistisztviselők, hanem vállalati vezetők. Nem a fizikai dolgozók vonták ki magukat a pártmunkából, hanem a vezetők lökték vissza azzal, hogy a munkásoknak amúgyis sokat kell „gürcölniük“ napközben, nem akarják őket még ezenfelül is „megterhelni" Az eredmény: korrupció, sikkasztás Az előbb természetesnek mondottuk, hogy egy ipari központban és a hozzátartozó vállalati irodákban jobbára tisztviselők dolgoznak. De az már korántsem természetes, hogy a tisztviselők között alig van munkásszármazású, pontosabban: üzemből kiemelt dolgozó. Ez nem természetes, hanem annak az ellenséges befolyásnak az eredménye, amelynek a pártszervezetek rossz szociális összetétele nyitott kaput. Maguk a pártvezetőségi tagok védekeztek ugyanis azzal, hogy a Központhoz tartozó üzemek vidéken vannak, ahonnan „nem olyan egyszerű” kiemelni és a fővárosba felhozni valakit. De menjünk tovább. Vajjon miért biztosították a pártvezetőségi helyeket csupán egy szűk klikk számára? Várjon miért igyekeztek a Párton belül elnyomni a munkáselem szereplését? Nyomozati jegyzőkönyvek adják meg a választ. A Győri Textilművek párttitkáráról, valami Vízkeletinéről kiderült, hogy súlyos korrupciót követett el. A Soproni Pamutipar három vezetőjét, köztük a párttitkárt, a rendőrség sikkasztás és más súlyos gazdasági visszaélések miatt letaróztatta. Mindkét vállalat a DUTEX-hez tartozik. Mindkét vállalatnál a párttitkár és a pártvezetőség lényegében azonos volt a vállalatvezetősséggel. Mindkét vállalat pártszervezetében hiányzott a proletár mag, nem munkások tartották kezükben az irányítást. Csoda-e, ha ez a helyzet a visszaélések melegágya volt? Inkább az a csoda, hogy a leleplezetteknél nagyobb bűncselekmény nem történt. És ki tudja, nem történt-e? Hiszen ilyen összetételű pártvezetőségek mellett nem volt, aki a vállalatok ügymenetét akár politikailag, akár gazdaságilag belülről ellenőrizte volna. Hiszen a vezetők munkásellenes magatartása világosan elárulta az ellenség kezét Munkásokat ■ vezetésbe! Néhány hete a DUTEX-ben megtörtént a változás. Egységes pártszervezet alakult, amelynek vezetése már nem olvad össze a hivatali vezetéssel, ugyanakkor munkás-elvtársak is helyet kaptak benne. Szögezzük le mindjárt még nem kellő számban. Hogy ez megtörténjék, ahhoz természetesen az is kell, hogy az irodákat magukat is munkáskáderekkel frissítsék fel, akik révén jó, kipróbált, üzemi elvtársakkal erősödik meg a központ és a hivatalok egész vezetése. Lépések ebben az irányban már történnek. Az új pártszervezet maga is erősödik, növekszik a tekintélye a pártonkívüliek felé is. Bizonyos, hogy ez a fejlődés annál gyorsabb lesz, mennél nagyobb iramban kerülnek be a vállalatokba és a pártvezetőségbe üzemi munkások. Mire példa a DUTEX esete? Arra, hogy a munkásvezetés biztosítása nem holmi elvi követelmény, amelynek csak országos méretekben van jelemtősége. A munkásvezetés: az egyik legjobb védekezés az ellenség befurakodása ellen. A munkásvezetés: egész állami és gazdasági vezetésünk tisztaságának és eredményességének egyik legfontosabb feltétele. És a munkásvezetésnek elsősorban a Párton belül, minden egyes szervezet összetételében és vezető szerveiben kell megvalósulnia. MEGINDULT A VIZSGÁLAT az építésügyi visszaélések felderítésére Két hintiip/Htl mattéeiritlií után készült*l és naslóiránt/mnttnál pírul thrtíffúbb írsz « HnShrrr és Schrantz-i/t/úr iskola/n A Hofherr és Schrantz gyár tanonciskolájának építkezését június 30-án kellett volna befejezni, — de csak augusztusban készül el. A tanonciskola megépítése a határidő elhúzódása miatt drága lesz. A késedelmet a mulasztások sorozata okozta. Még felsorolni is hossszú, annyi láncszemből tevődött össze ez a sorozat. Hiba a tervezésnél Elkészültek a tervek — még az elmúlt év decemberében. A fűtőberendezési terveket azonban egyhónapos késéssel fejezték be. Közben teljes egészében elkészültek a falak s hogy, hogy nem, még be is vakolták. Azután persze újra bontani kellett, levakolni a falat, behelyezni a csöveket és újra eltüntetni az építkezés nyomait. Április 5-én már fokozott mértékben kezdtek mutatkozni a mulasztások eredményei. Öt helyen betört a víz a pincékbe. Azonnal jelentették az épületet tervező MATI-nak, szakértő kiküldését kérték, sürgős segítséget, műszaki beavatkozást. A MATI-nak nem volt sürgős a segítség adása, bár háromszor is kérték. Míg a MATI szakértői megérkeztek, a munkások rohammunkával igyekeztek segíteni a bajokon.* Mi idézte elő a vízbetörést? Vénapocsékolás Már az építkezést megelőző talaj,vizsgálatnál megállapították, hogy a kijelölt helyen a talajvíz szokatlanul magas, majdnem egy méter kilencven. Mégis — az épületet a tervezéskor nem igyekeztek kiemelni a latorból, hanem belesüllyesztették ebbe az alkalmatlan földbe. Most már egymást érték a költségvetésen felüli kiadások. A homokos talajt — ilyen talajvíznél — ki kellett volna cserélni kavicsréteggel. Ez lett az első túlkiadás, de még halogatták. Ezután egy húszezer forintos „apró kiadás" következett, egy lemez a víznyomás ellen. Harminchét ezernégyszáz forint volt a következő váratlan, de szükségteten kiadás: munka közben elhatározták, hogy a homokos talajt mégis kicserélik kavicsosra és hogy a homokos talaj közben be ne ömöljék — szádfallal kellett körülvenni ez kerül mennyibe. Váratlan elhatározások Most közbevetően újra egy felesleges vésési, bontási munka következett. A tervezők a szigetelés, védőfalát először hat centiméterre írták ki, azután átváltoztatták féltégla vastagságúra. Ekkor már az aljázatbeton megvolt, le kellett venni, levésni, behelyezni a védőfalat és újra pótolni a csorbított részt. A szigetelés alatt lévő alapfal egy része az első tervek és költségvetés szerint részben téglafalból készült volna — ezt is megváltoztatták: betonból készüljön. Maga a szigetelés egyébként háromszori javítás után lett úgy, ahogy jó. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a túlkiadásnak vége van: most arról van szó, hogy a magas talajvízállás miatt alagcsővezetéket fektetnek le. A vizsgálat megállapította a gondatlanságot A gondatlan tervezés, a felületes kivitelezés csak úgy falta az, újabb és újabb tízezer forintokat. Amikor a vizet ki kellett szivattyúzni a helyiségekből, ez ezerötszáz óra munkaidőt, 22000 forint többletkiadást jelentett, de ennél sokkal többet a többi „kisebb" munka. Az építésügyi minisztérium szigorú vizsgálatot indított, hogy tervezési, kivitelezési és ellenőrzési vonalon kiket terhel a felelősség. A szakértői vizsgálat máris megállapította a következőket: „A MATI nem járt el kellő gondossággal és előrelátással, költséges késedelmet okozott, felesleges munkát is végeztek." Megállapította a vizsgálat azt is, hogy a kivitelezést végző Helvey cég is súlyos mulasztásokat követett el: „Nemcsak anyagpazarlás és többletköltség mutatkozik ezen a vonalon, hanem az is kiderül, hogy a cég az ilyen rendkívül kényes építkezési munkánál, ilyen különösen magas vízállásnál a szigetelésre nem fordított megfelelő gondot." Értesülésünk szerint az építésügyi minisztérium nemcsak a Hofherr és Schrantz gyár építkezésével kapcsolatban indított vizsgálatot, hanem egyéb építkezéseknél is. Egészségügy-népszerűsítet mozgalom indul A kunhegyesi járás dolgozói elhatározták, hogy a tatai járást versenyre hívják ki az egészségügyi propaganda-munka sikeres megszervezésére. A verseny tárgya: két járás közül melyik szervezi jobban és érdekesebben az egészségügyi kiállítást. A verseny indulásaként Kunhegyesen megnyitották az egészségügyi kiállítást. A kiállítás szakemberek irányításával szemléltetően bemutatja az egészségügy minden területére kiterjedő anyagot. A népjóléti minisztérium az egészségügyi kiállítást mint kezdeményezést felkarolja és kiszélesíti az egész országot átfogó mozgalommá. Az ország sok városában fognak a kunhegyesi példa nyomán egészségügyi vándorkiállításokat szervezni, hogy a falvak dolgozó parasztságával megismertessék az egészségügy és egészségvédelem szükségességét.