Szabad Nép, 1949. augusztus (7. évfolyam, 177-201. szám)

1949-08-02 / 177. szám

MLÁG PROLETÁRJA! SZABAD NÉP Á dolgozó parasztság mind nagyobb tömegei teljesítik túl a terménybeadást Egységes vállalati szervezetről határozott az építőipari értekezlet AZ ÚJ MENYEM Egyetlen nap telt el csupán Jobb és olcsóbb kenyér megjelenése óta. A forint születésének harmadik, tery gazdálkodásunk megkezdésének második évfordulóján, hétfőn reggel kezdték a főváros és a vidék élelmi­szerüzletei és sütődéi szocialista tervgazdálkodásunk sikereként a jobb jegyes kenyér és az egy fo­rinttal olcsóbb kitűnő félfehér sza­bad kenyér árusítását. Huszonnégy óra rövid idő:, sok tapasztalatunk, sok statisztikai adatunk még nem gyűlhetett össze az újítás hatásáról. Tudjuk anélkül is, hogy sikere van. Az élelmiszerüzletek hétfőn 'csúcsforgalmat bonyolítottak le ke­nyéreladásban. Megszokott vevők és ismeretlen vásárlók itt csodálkozó, amott önérzetes, vidám megjegyzé­sekkel fogadták a kenyérbél fehé­rebb színét és azt, hogy keveseb­bet kell érte fizetni. Százezrek kér­dezték egymástól hétfőn reggel: mi történt a kenyerünkkel? Legnyilvánvalóbb válasz: a jó időről beszélni. Arról, hogy csapa­dékos a tavasz. Arról, hogy a nap is sütött, amikor sütnie kellett /és hogy a félelmes jégverés is elke­rülte a búzatáblákat. A jó idő azonban csak akkor értékes, ha ki­használják. Hiába hullott volna le az őszi csapadék, ha a mi dolgos parasztjaink nem végezték volna el időben és jól az őszi szántási mun­kát. Satnya vetést melegített volna a májusi napfény és száraz rögöket moshatott volna a júliusi eső, ha a szentesi gépállomás kihívása nyo­mán 109 gépállomással és ezernél több traktoristával az élén nem len­dült volna nagy tavaszi szántási versenybe a fejti. S az ideiében jött előzések is csak azért jelentenek a gabonának aranyat és a péküzlet pultján olcsóbb, jobb kenyeret, mert a betakarítási és begyűjtési verseny a falun egyre inkább tömegmozga­lommá válik és máris kitűnő ered­ményei mutatkoznak. Az időjárás „demokratizálódott-e” vájjon, vagy dolgozó parasztságunk akarja támo­gatni most már szívvel-lélekkel a győztes népi demokráciát? Az egy­másnak torlódó légtömegek páratar­talma tért volna jobb belátásra, vagy a falu dolgozói érezték át po­litikánk és Pártunk helyes vonalát és sorakoztak fel mellettünk verse­nyükkel, kemény munkájukkal? 'Mindenki előtt világos, hogy az idő­járás csupán segíthet: búzát és ke­nyeret csak a jólvégzett munka ád. Elég volna tehát ennyiben keresni és találni a magyarázatot arra, hogy tegnaptól kezdve békebeli mi­nőségben előállított kenyeret vásárol­hatunk. Figyelembe sem venni, el- siklani afölött, hogy Angliában a legszigorúbb jegyrendszer mellett is évi 30—40 százalékot kúsznak fel­felé az élelmiszerárak, hogy Fran­ciaországban, Belgiumban és a szomszédos Ausztriában a többi fo­gyasztási cikk ára mellett „az alap­vető, legelterjedtebb és legszüksé­gesebb táplálék, a kenyér ára is rendszeresen, jóformán hónapról- hőnapra emelkedik! Talán a fland- riai síkon nem esik az eső, talán a bécsi dombokra nem süt a májusi nap? S nyugaton talán konkolyt, vagy kavicsot vetnek a felszántott barázdákba, hogy csak patikamér­leggel mérhetik és aranyért adhat­ják az ember mindennapi kenyerét? Süt a nap ott is, ott is esik az eső. Nem konkolyt vet a földműves ott sem a barázdákba. Nő ott is a búz'a — csak nem a népnek nő. A kibontakozó kalászokat és a zsákba pergő búzaszemeket, mint minden más árucikket, a tőkés spekuláció kaparintja markába! Az Egyesült 'Államokban 1943-ban, a háború leg­nehezebb évében, a gabona árának felverése érdekében 125 millió má­zsa búzát etettek meg az állatokkal. Ugyanabban az esztendőben, be­tartva a nemzetközi tőkés megegye­zést, a kanadai kormány 30 millió, az argentínai 20 millió mázsa bú­zát használt fel vasúti mozdonyok fűtésére. Legutóbb pedig, a tőzsdei árzuhanások legelső jelére Amerika gazdasági vezetői 60 millió mázsa búzát dobtak a disznók és barom­fiak «lé. Io termés — olcsóbb ke­nyér? Ebből a búzamennyiségből 100 millió éhező ember kaphatott volna egy esztendőn át napi 30 deka kenyeret! A jó termés csak akkor jelent olcsóbb kenyeret, — ha az a jó termés valóban a népé. ha az a jó termés nem az üZletező tő­kések, a spekuláló, népi demokrá­ciánk fejlődését, parasztságunk fel- emelkedését akadályozni akaró ku- lákok hombáraiba, hanem a dolgozó nép képviselőinek kezére jut, ha fel- használását nem a tőzsdei speku­láció, hanem a szocialista gazdál­kodás tudományos számvetése irá­nyítja. Mert ha öröm az olcsóbb kenyér á dolgozó népnek — a tő­késnek kemény gond és súlyos ku­darc. Ki ne emlékeznék Magyar- országon a harmincas évek elejére, amikor a .sorozatos jó termés nyo­mán nem az olcsó kenyér jelent meg, — hanem a denaturált búza! A tiszta búzát a dolgozók szájá­tól elvonó gazembereket fékezte még Pártunk, munkáshatalmunk. Az emberi munka gyümölcsével kupeckodókat kivertük a gazdasági élet vezető állásaiból: helyükbe a dolgozó nép képviselői kerültek, azok az emberek, akik a vasleme­zek célszerű gyártása és a gyapot­bálák helyes elosztása mellett ki­tünően értik azt is, m'képen kell a szépen termett húzát a dolgozó, nép javára felhasználni. Győztünk! Szi­lárdan a dolgozó nép, a mgnkás? Osztály kezében .a-, hatalorp! S a. munkásosztállyal szövetségben álló' dolgozó parasztság örömmel halad szövetségesével! Versenyben szánt: érti, hogy a munkásosztállyal való szövetség egyszersmind saját fel- emelkedésének is az útja. Verseny: ben gyűjt be: látja, hogy csak a szilárd munkáshatalom, csak a szo­cialista termelési mód tünteti el még az emlékét is a denaturált, disznó elé vetett, mozdonyban ,fel­fűtött drága búzának, hogy csak a szilárd munkáshatalom nyitja meg az anyagi jólét, az iskolák, az egyenrangú élet kapuját a földek dolgozói,előtt. Jó szövetséges lett. Szívesen küldi a búzát. Hát a jövő? Az talán nincs benne ebben a fehér cipóban az asztalon? Ez az újfajta kenyér jelkép is: a szocialista típusú tervgazdálkodás jelképe. Az állandóan javuló és szüntelenül csak olcsóbbodó fo­gyasztási cikkeké. S jelképe annak, hogy mi a nagy Szovjetunió példá­ját követjük a szocializmus építé­sében. Hiszen hata-lmas barátunk, a Szovjetunió volt az első ország, amelyik hadigazdálkodásról béke­gazdálkodásra tért át. A Szovjet­unióban szüntették meg elsőnek a jegyrendszert 1947 decemberében és ugyanaz a rendelet szállította le több más szükségleti cikk árával együtt a háborúban résztvevő or­szágok közül az elsőben, a kenyér árát is. Félév sem telt el és az első árcsökkentést újabb árleszállítás követte, mig ez év februárjában a többi olcsóbbodó árucikk között is­mét jelentkezett az olcsóbb szovjet kenyér. Mi a jövőnk? Büszkén mondhatjuk az először megszegett olcsó és jobb kenyér fölött: a mi utunk a hatalmas Szovjetunió útja. Az elsején olcsóbbított kenyér mér­földkő rajta, amely eredményeinket jelzi. Itt áll az asztalon. Több, mint’ kovász, liszt, víz és só. Benne van a mi erőnk, .a mi győzelmünk. Benne van egész eddigi fejlődésünk. Több ez, mint jelkép, több ez, mint ígéret: ez a szocialista jólét meg­szegett kenyere. Az egész haladó emberiség ünnepelte Petőfi Sándort 1 p>etőfit ünnepelte vasárnap a -* magyar dolgozó nép. Velünk ünnepeltek ezen a napon a nagy Szovjetunió népei s a baráti demo­kráciák. Velünk ünnepelt .szerte a világon mindenki, akinek szívügye a békéneka demokráciánk, az új, igazabb társadalmi rendnek,, a szo­cializmusnak a győzelme. Nem d megszokott ..kegyeletes" visszaemlékezés volt a vasárnapi Petőfi-iinnepségek sorozata, hanem harcos tömegtünteté’s. A , magyar dolgozók százezrei tettek hitet nagy költőnk örökségének tettre váltói: a -hatalmas Szovjetunió, a munkás- osztály és a Párt. mellett. Százezrek tüntettek Petőfi megvalósult álma: a magyar népi demokrácia és a vi­lág haladó erőinek harcos baráti szövetsége mellett. S emlékezve a dolgozó nép ügyének 100 év előtti hősére, lelkes tömegek ünnepelték a nép ügyének inai nagy harcosait, ünnepelték a világ dolgozóinak nagy tanítóját, Sztálin elvtársat s hű tanítványát, népünk vezetőjét, Ráffosi Mátyás elvtársat. A vasárnapi Petőfi-iinneps.égek megmutatták, hogy múltúnk nagy­jainak szellemi hagyatéka ‘ csak akkor vált, csak akkor válhatott igazán élővé, mindenki kincsévé, amikor a dolgozó nép lett úrrá az országban. S megmutatták, hogy a mait hagyománya nem holt töke, hanem magasra tartott, harcra Hívó lobogó, amely a diadalmas jövő felé mutat. Petőfi szobránál ünnepel a főváros népe Vasárnap reggel 9 óra körül már siető csoportok vonulnák az utcákon Kőbánya, Ferencváros és a perem­városok dolgozói igyekeznek piros és nemzeti színű zászlókkal, vidám ének szóval a Petöíi-tér felé. ^ZIT-ifjak, költője, Petőfi Sándor szobra előtt. Éljen a Magyar' Népköztársaság, éljen a szabadságszerető magyar nép! Éljen a népek testvérisége, a világszabadság és annak harcos vezetője, a Szovjetunió! Ezután megindul a szobor felé a koszorúk és virágok színes áradása. Közben állandóan zúg a taps, zeng az éljen. A Kossuth-dai szól, majd felzeng az Internacionálé.' A költő pzobra jobbkezévél a külön­böző népek lengedező zászlói felett a gellérthegyi Szabadság-emlékműre, a •szovjet hősök emlékművére mutat. A csepeli dolgozók ünnepe A budapesti ünnepségo-e] egy időben Csepel dolgozó népe zászlókkal és énekszóval, szintén felvonult, hogy lelkes kegyelettel emlékezzék meg a centenáriumról. Kalmár .József elvtárs. az MDP csepeli pártbizottsága nevé­ben mondott ünnepi beszédet. A be­stéd elhangzása után a WM-gyár párt- bizottsága . é§ a csepeli üzemé.k cjol- gozőí kdszbrúkkal,4 virágcsokrokkal ■borították el a szobor talpazatát. Fáklyás emlékstaféta Petőfi szülővárosába, Kiskőrösre A magvar ifjúság nevében a MINSZ 1500 szervezetének küldöttei vasárnap délelőtt a Nemzeti Múzeum kertjében megkoszorúzták a március 15-i emlék­táblát. Várnai Ferenc, a MINSZ nagy­budapesti szervezetének titkárhelyet­tese emlékezett meg Petőfiről. A beszéd után arról a helyről, ahol százegy esztendővel ezelőtt március 15-én Petőfi, els^av^lta a Nemzeti d-al-t, a MINSZ Petőfi-emiékstafétát indítóit a költő szülővárosába: Kis­kőrösre, hogy hirdesse: az ifjúság méltó kővetője Petőfinek és minden erejével küzd a nép szabadságának védelméért. Emlékkiállítás a Petöfi-háxbon A Petőíi-házban emlékkiállítás nyílt meg vasárnap a főváros rendezésében. Szakasits elvtárs üdvözli* a külföldi vendégeket Ott volt Szakasits Árpád elvtárs köz- társasági elnök, a kormány több tagja, megjelentek a külföldi' írókül­döttségek, élükön a Szovjetunió írói­val s a magyar irodalmi és- közélet sok ismert személye. Barabás Tibor elvtárs, az írószövetség főtitkára em­lékezett meg Petőfiről, ezután Pon­grácz Kálmán elvtárs polgáfmester végigkalauzolta a vendégeket a kiál­lításon. A négy terem gazdag anyaga sok új,, eddig ismeretlen dokumentu­mot sorakoztat fel Petőfiről. A köztársasági elnök ünnepi fogadása A Budapestre érkezett külföldi író­küldöttségek tiszteletére Szakasits Árpád elvtárs, köztársasági elnök vasárnap délután fogadást rende­zett, amelyen resztvettek a Petőfi Emlékbizottság tagjai, s a magyar szellemi élet vezetői is. — Ahogyan minden igaz költő, a szabadság minden nagy harcosa túlnő nemzete, országa határán, — mondotta beszédében Szakasits elv- társ, — úgy lett a mi Petőfink, száza­dokra szóló nagy nemzeti költö'nk is minden népek szabadság-dalno­kává. Nem véletlen, hogy a hatalmas Szov­jetunió, Lenin és Sztálin dicsőséges népe úgy* ünnepli a magyar ’ Petőfit, mint tulajdon nemzetének nagy fiát. for­A külföldi íróküldöttséghez dúlva, ezeket mondotta: — A diadalmas szovjet fegyverek segítségével felszabadult és Petőfi szellemében megújult magyar nép törhetetlenül halad Leninnek és Sztálinnak útján a szocializmus fejé. Vigyék el a magyar nép üzenetét: nem térünk le erről a megtalált útról, a népek szabadságának, bé­kéjének, a munka dicsőségének, az igaz emberségnek az útjáról, Petőfi lángja soha nem huny ki szí­vünkből. A beszéd befejeztével Szakasits elvtárs átnyújtotta a külföldi ven- v dégeknek a Petőfi Emlékbizottságnak az évfordulóra kibocsátott bronz­plakettjét. „Éljen Petőfi neve a demokratikus népek szívében'* Az írószövetség Petőfl-ÜDnejie Vasárnap délután tartotta a Ma­gyar írószövetség Petőfi emlékünnep helyét. Hat órakor, abban az órában, amikor száz évvel ezelőtt nagy forra­dalmi költőnk elesett a segesvári csatatéren, a Szakszervezeti Tanács székházának nagytermében felhang­zott a, Köztársasági induló. Gergely Sándor elvtárs, a Magyar írók Szövetségének elnöke üdvözölte az ünnepség részvevőit. A magyar Tők nevében Nagy Lajos elvtárs erh- lékezett meg a költőről. Petőíi-versek elhangzása után került sor a kül­földi író-delegátusok beszédére. Első­nek a szovjet íróküldöttség tagja, Andrej Malisko kezdte el szűnni nem akaró, lelkes taps közben beszédét: ' — A néppel való szoros kapcso­latban, a dolgozó pép munkája, ön- feláldozása, hősiessége iránt érzett odaadó szeretetheti rejlik az igazi költői nagyság. Petőfi ilyen költő volt. Ellensége volt mindenféle „tiszta művészetnek", a dolgozó nép életét tükrözte verseiben. Fénylő lelke tele volt szeretettel a nép iránt és gyűlölettel a nép ellenségeivel szemben. — Álmai valóváltak napjainkban, amikor a szabad, demokratikus Ma­gyarország a Szovjetunióval testvéri barátságban építi’jel új életét. Hadd étjén Petőfi neve a demokratikus Pongrácz Kálmán elvtárs, polgármester ünneni beszédét mond ia szauausagnarcos osztagon, /mínusz; csoportok vonulnak táblákká! és so virággal az ünnepségre. Sztálin, Rá kosi, Petőfi arcképei felett az ünnep ség mindenhol látható jelszav^: „/ néppel tüzön-vizen át.“ 48-as dalia mok keverednek a munkásdalokka Petőfi kora a mával. A Petőfi-szobornál diszőrséget ál a honvédség, az éllamvédelem, rendőrség, a szabadságharcosok, a R-Gárda és a SZIT-ifjúság. Féltizen egy van, mikor a téren már mindéi csoport és szín teljes pompájában ki bontakozik. A szovjet küldöttsége hatalmas éljen és tapsvihar fogadja Pongrácz Kálmán elvtárs polgármes tér, az ünnepség szónoka beszéln kezd: — Büszkén tekintjük magunka Petőfi eszméi örököseinek, mert < mi politikánk, a magyar doígozi népért folytatott munkálkodásUm beteljesítése mindannak, amiért < tollal és karddal harcolt. Győz t magyar nép ügye, meri maga a né/ vette kezébe és a népet a magya. munkásosztály és élcsapata, a Ma gyár Dolgozók Pártja vezeti, olyat emberrel az élén, mint nagy vezé rünk: Rákosi Mátyás. Dübörgő taps élteti Sztálint és : Szovjetuniót,’ amikor a szovjet kül dötíség ukrán tagja, Malesko író lé] a mikrofon elé. — Engedjétek meg nekem, - mondja — hogy a szovjet nép munkások, kolhozparasztok és érlel miségiek nevében meghajtsam a. emlékezés zászlaját a magyar né/ nagy költője, Petőfi Sándor elölt Vannak költők, akik égő fáklyákén világítják meg népüknek a ha'adá’ útját. Petőfi Sándor ilyen költi volt. Alkotása él, fegyver ,népe ke zében a szocialista Magyarországér az impexialista ' ellenséggel vívót, harcban. Éljen a demokratikus Ma gyarország, éljen a hatalmas szov­jet nép és magyar nép megbontha­tatlan barátsága. A szovjet íróküldöttség grúz tagja Georgi Leonidze, a Sztálin-díjas író a Következőket mondja: — A Szovjetunió népei és a grúz nép nevében elhelyezem az emléke­zés koszorúját a magyar nép nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék