Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-01 / 202. szám
CSÜTÖRTÖK, 1949 SZEPTEMBER SZABAD NÉP fokozzuk a termelékenységet Az egyéni felelősség és a munkafegyelem megszilárdításáról, a munkaverseny kiszélesítéséről tárgyalt a Nagybudapesti Ppártbizottság Választmányának szerdán egésznapos értekezletén tárgyalta meg a Nagybudapesti Párbizottság kibővített választmánya iparunk napirenden lévő legfotosabb kérdéseit. Az Élelmezési Munkások Szakszervezete székházának eliad termében gyűltek össze az ország legnagyobb ipari központjának, Nagybudpest üzemeinek és kerületeinek titkárai, a vállalatvezetők és üzemi bizottság titkárok. „Előre a termelékenység emelésével a szocializmus építéséért” – olvassuk az elnöki emelvény mellett lévő táblán mindennapi munkánk célj, és az eszközt, amely a legfontosabbak egyike e cél megvalósításában. Az elangzott referátumokat, a vállalatvezetők, titkárok és VB-titkárok felszólásait hallgatva még világosabban áll előttünk a sztálini idézet ma különöst nagy jelentősége: „Megszüntetni a felelősség hiányát, megjavítani a mint megszervezését, helyesen osztani szét az erőket az üzemen belül. — Ez a feldat!" Valóban ez most a legfontosabb láncszem, amelyet iparunkban me kell ragadni ahhoz, hogy az értekezlet napirenden lévő kérdéseként szerep, legfőbb hibát, a munkatermelékenység csökkenését megszüntessük. A termelkenység emeléséért folytatott küzdelem hordozója a siker záloga, az öntudatú szocializmust építő munkás, akinek megbecsülésére így tanít Lenin: „Őri dicsőség azoknak, akik most a dolgozók millióit ragadják magukkal azért, hogy a legnagyobb lelkesedéssel haladnak a munkahadsereg első soraiban.” Kovács István elvtárs: Termeljünk többet, jobban és olcsóbban dolgozó népünknek Laza a munkafegyelem, hiányzik az egyéni felelősség . A munka termelékenysége visszaesésének fő oka a munkafegyelem és az egyéni felelősség hiánya. Ezen a téren öntudatos, áldozatvállaló munkásainknál javulást tapasztalunk, de általában véve komoly lazaság van. Az üzemek nagy többségében még százával fordulnak elő késések. Egyes üzemekben feltűnően és megokolatlanul sok a táppénzes-beteg munkás. A Magyar Ruggyantaárugyárban például a 25. bérhéten az összmunkások 11 és fél százaléka táppénzen volt. A Marhaértékesítő Nemzeti Vállalatnál mintegy 500 alkalmazott közül a 54. héten 12 százalék táppénzes beteg volt. A MÁVAG-nál megvizsgáltuk, hogy valóban betegek-e a táppénzesek és megállapítottuk, hogy a betegállományosok nagy része környező sváb falvakban lakik és a beteglátogatók 14 fekvőbetegnek jelzett közül csak egyet találtak otthon, az is éppen az esküvőjét tartotta, a többiek más munkán dolgoztak. Előfordulnak még öncsonkításokkal kapcsolatos OTI-csalások is. Fogarasi Ferenc, a WVM munkása múlt év decemberétől folyamatosan táppénzállományban volt. Öncsonkítás gyanúja merült fel ellene és ezért kimentek a lakására május 27-én. Amikor a szekrény tetejéről levettek egy csomag kéthosszas, lelkes taps fogadja Pártunk vezetőjét, Rákosi Mátyás elvtársat. Mellette az elnöki emelvényen Szakosíts Árpád, Gerő Ernő, Kovács István, Vas Zoltán, Kossa István, Apró Antal, Marosán György, Simon József, Zsofinyec Mihály elvtársak és a pártbizottság többi tagjai foglaltak helyet. . Simon elvtárs megnyitó szavai után Kovács István elvtárs, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára megkezdte beszámolóját. — A felszabadulás óta Magyarország és a magyar dolgozó nép Pártunk és vezérünk, Rákosi Mátyás elvtárs irányítása alatt hatalmas politikai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. A magyar dolgozó nép élni tudott a felszabadító Szovjet Hadseregtől kapott szabadsággal — kezdte beszédét Kovács elvtárs, majd ismertette hároméves tervünk eredményeit. Ezután így folytatta: — A felszabadulás nemcsak szabadságot ad a népnek,, hanem anyagi javakat is. Pergőzei, népünk életszínvonala hónapról hónapra emelkedik. A mai nappal megszűnik a Horthyfasiszták által bevezetett és nyolc éven át fennálló kenyérjegy-rendszer. A dolgozók százezrei nyaraltak az ország legjobb üdülőiben. Mindezt a magyar dolgozók Pártunk irányításával és jó munkájukkal érték el. Amikor azonban megállapítjuk, hogy a magyar munkásosztály általában véve jól teljesítette feladatait és ennek eredményeként hatalmas sikereket ért el, nem mehetünk el szó nélkül a még meglévő hiányosságok mellett. A munka termelékenysége, amely szocialista építésünknek döntő tényezője, a legtöbb iparban egy helyben áll és több iparágban visszaesett. Még ha a nyári szabadságolást figyelembe vesszük is, akkor is komoly visszaesést jelent, hogy az egész gyáriparban a 100 forint munkabérre jutó termelési érték februártól júliusig több mint 17 százalékkal visszaesett. Miközben tehát a Tervhivatal kimutatása szerint ebben az évben a reálbérek átlagos színvonala 20,2 száraemelkedett, addig a munkatejport, egy üveg szalmiákszeszt és egy darab csiszolóvásznat, elismerte, hogy saját maga idézte elő sebét, majd gyógyulását úgy hátráltatta, hogy a sebét smirglivel, majd szalmiákkal bedörzsölte, hogy így vart kapjon. Ezek a példák azt mutatják: egyes munkások nem azzal törődnek, hogy a dolgozó nép javára többet, jobbat és olcsóbban termeljen, hanem még azt sem termelik meg, amit a kapitalistáknak a felszabadulás előtt. Ezzel magyarázható, hogy még mindig magas a selejt. A WM vasöntödéjében a júniusi 10,4 százalékról júliusra 23,5 százalékra emelkedett a selejt. A DIMAMAG Gépgyárban a kocsitengelyek selejthányada az áprilisi selejthányadnak kereken négyszerese. A sok selejtgyártással zavarjuk a terv végrehajtását, mert a termelési tervet csak abban az esetben teljesítjük, ha nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is elérjük az előirányzatot. A selejt növeléséhez a munkafegyelem meglazulása is hozzájárult. Ez azt mutatja, hogy a munkásság egy része még nem értette meg: a népi demokrácia nemcsak jogokkal és anyagi előnyökkel, hanem kötelességekkel is jár. Ha a fegyelem a munkások között megmelékenysége csökken. Pedig a szocialista építés szigorú törvénye, hogy az életszínvonal csakis a munka termelékenységének fokozásán keresztül emelkedhet. Ha nem így van, ez rövid időn belül visszahat a termelésre, akadályozza gazdasági életünk fejlődését és elkerülhetetlenül visszaveti életszínvonalunkat is. Az ország iparának mintegy 60 százaléka Nagy-Budapesten van. Bennünket, nagybudapesti kommunistákat terhel elsősorban a felelősség a munka termelékenységének visszaeséséért. Nem tudatosítottuk eléggé az üzemi munkások között Lenin és Sztálin elvtársak tanításait a munka termelékenységének fokozásáról. Lenin például ezt írta: „A munka termelékenysége, ez végeredményben az új társadalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. A kapitalizmus a munka termelékenységének olyan fokát hozta létre, aminől a feudalizmus nem ismert. A kapitalizmust az győzheti le véglegesen és az is győzi le véglegesen, hogy a szocializmus a munkának új, sokkal magasabb termelékenységét hozza létre. Ez igen nehéz és igen hosszadalmas dolog, de megkezdtük és ez a legfontosabb. A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelékenységének emeléséről, arról, hogy minden pad gabonát, kőszenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozók kapják, nem is „hozzátartozók”, hanem „távolállók”, azaz a társadalom egésze, tíz és százmillió ember, akik eleinte egy szocialista államban, később a Szocialista Köztársaságok Szövetségében egyesülnek.” — Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás elvtárs most döntő, központi, feladatként állítja a nagybudapesti kommunisták, a dolgozók elé, szervezzük meg jobban a termelés munkáját, fokozzuk a munka termelékenységét. Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, dolgozó népünknek! lazul, akkor meggyengül a proletárdiktatúra is. Vegyük fel a harcot a fegyelem megbontói ellen . Minden öntudatos munkásnak és elsősorban a kommunistáknak kötelességük, hogy felvegyék a harcot a munkafegyelmet rombolók ellen és megmagyarázzák, hogy a munkafegyelem elsőrendű politikai kérdés is, mert ez a munkásoknak a munkához, a rendszerhez, a szocialista építéshez való viszonyát fejezi ki. A szocializmus építése nagyobb és fejlettebb fegyelmet követel, mint a kapitalizmus: önkéntes munkafegyelmet, amely azon alapul, hogy a munkás tudja: a gyár és a gép a dolgozó népé, hogy a termelést és a termelékenységét emelve, saját maga, osztálya, népe és hazája javát szolgálja. Minden kommunistának, öntudatos munkásnak arra kell törekednie, hogy biztosítsuk üzemeinkben a szocialista munkafegyelmet. Fizessék ki az elért teljesítményeket ! A munka termelékenysége stagnálásának és visszaesésének egyik fontos oka, hogy a normarendezés szervezeti előkészítése sok hibával járt. Jóllehet Pártunk és a Szaktanács megmondotta: a normához hozzányúlni nem szabad, ismételten előfordultak súlyos visszaélések e téren, amit persze a reakció használt fel. Több esetben előfordult, hogy a munkások jelentékeny mértékben ténylegesen túlteljesítették a normát és az üzem vezetősége nem fizette azt ki, hanem újra megváltoztatta a normát. A Danuviában Csorvási László esztergályos szerint,, Meszlényi kalkuláns felhúvta a figyelmüket arra, hogy jó lesz ,vigyázni a normára, mert itt nem számolták el a magas százalékot." A TEJÉRT autószerelő műhelyében az, egyik munkás elmondja, hogy az üzem „Rovan“-féle mutatószámmal dolgozik. Ennek az a lényege, hogy aki 127 százalékot ér el, azt 120-szal fizetik, aki 120-at, azt 116-tal, ha többet termelünk — mondja az elvtárs — és 140 százalékot teljesítünk, akkor csak 108 százalékkal számolnak el. Ezért legfeljebb 127 százalékot termelünk, mert különben kevesebbet keresnénk. Nyilvánvaló: itt az ellenség keze játszik közre, hogy a munkásokat visszatartsa a termeléstől. Más üzemekben is előfordulnak hasonló jelenségek, például a Siemens Villamossági üzemben, ahol állandóan újra és újra revízió alá veszik a normát, a Standard-gyárban, ahol új norma rendezéssel fenyegetőznek. Egy textilgyári elvtársnő elmondta, hogy műhelyükben mindenki többet tudna termelni 120 százaléknál, de visszatartják a termelést, mert a túlteljesítést nem fizetik meg. Azok a vállalatvezetők, akik nem fizetik meg a tényleges teljesítményt, súlyos bűnt követnek el, az osztályellenség malmára hajtják a vizet, mert nem ösztönzik, hanem elkedvetlenítik, bizonytalanná teszik a munkásokat és elősegítik a termelés visszatartását. De ennek ellenkezője, a normalazításokkal elért és elszámolt magasabb teljesítmény méltatlan az öntudatos munkásokhoz és szintén nem jelent egyebet, mint saját munkástársainak, munkásállamának becsapását. Ne nyúljanak a normákhoz ! A Nagybudapesti Pártválasztmánynak a leghatározottabban el kell ítélnie a válalatvezetőknek és a kalkulánsoknak ezt a megengedhetetlen magatartását és meg kell követelni, hogy e téren is pontosan hajtsák végre Pártunknak és a szakszervezetnek, a kormánynak határozatát: ne nyúljanak a normákhoz. Ha a normát túlteljesítették, és ha az tényleges teljesítményen alapul, semilyen felső határt szabni nem lehet, hanem a munkások többlet-teljesítményét, akármennyi is az összeg, ki kell fizetni. Azokat, akik a normán változtatnak, a tényleges teljesítménybérek kifizetésére felső határt szabnak, szigorúan felelősségre kell vonni. Ugyanakkor a leghatározottabban fel kell lépnünk a nem tényeleges termelésen alapuló magas százalékok kifizetése ellen. Nyomatékosan felhívjuk a vállalatvezetők, a kalkulánsok figyelmét arra, hogy ne engedjék meglazítani a normát és ne fizessenek meg nem tényeleges teljesítményen alapuló munkát. A vállalótvezetők felelőssége — Mindezek a súlyos hibák azért lehetségesek Pártunk ismételt figyelmeztetése ellenére, mert számos vállalatvezetőnek és műszaki vezetőnek rossz a viszonya a szocialista építéshez. Vállalatvezetők, a műszaki vezetők, a termelés parancsnokai. Pártunktól, népünktől azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy megszervezzék a termelést, biztosítsák termelési terveink végrehajtását. Ezért szükséges, hogy bátran és gátlás nélkül lépjenek fel minden olyan jelenség ellen, amely sérti a termelés érdekeit. A munkafegyelem lazulása azért is következhetett be, mert számos üzemi vezetőnknél hiányzik a felelősségérzet, népszerűséghajhászás miatt nem biztosítják a munkafegyelmet. Már a múlt év novemberében Rákosi elvtárs felhívta a figyelmet erre a hibára: „Az államosított gyárakban a kellemetlen, de szükséges feladatokat, amilyen a munkafegyelem megerősítése, senki sem vállalja szívesen. Egyre gyakrabban hallunk panaszt arról, hogy a gyárakban a kellemetlen feladatoknak nem akad gazdájuk. Egymásnak adják tovább az ilyen feladatokat, mint a labdát. És természetesen ennek a munkafegyelem és a termelés issza meg a levét. Ilyen kellemetlen feladat többek között a fellépés a normák lazítása ellen. A kevésbé öntudatos, vagy kevésbé szakképzett munkások részéről állandó a nyomás a normák lazítására, vagy az új, nagyobb teljesítéssel járó normák ellen. Ezzel a nyomással szembeszállni nem mindig népszerű dolog és az az igazgató, aki nem száll vele szembe, hanem a dolgok könnyebb végét fogja meg és enged a nyomásnak, az természetesen ezzel kárt okoz a magyar demokrácia gazdasági életének." Rákosi elvtárs útmutatása óta majdnem egy év telt el és azóta a helyzet igen sok helyen még rosszabbodott. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalatvezetők nem hajtották végre a Központi Vezetőség határozatát, a Párt és üzemi bizottságok pedig nem ellenőrizték és szintén nem biztosították a végrehajtást. Kovács elvtárs ezután több példát . Az egyéni felelősség következetes megvalósítása mellett másik döntő feladatunk: alapvetően megváltoztatni a munkások viszonyát a termeléshez, a szocializmus építéséhez! A dolgozó tömegek munkához való viszonyának javulásában döntő szerepe van a széles tömegeket átfogó szocialista egyéni versenynek! Sztálin elvtárs 1929-ben a verseny és a tömegek munkalendületéről beszélve ezt mondotta: „A munkások milliós tömegeinek szélesen kibontakozó versenye az adott pillanatban az építőmunkának egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb tényezője. A versenyben a legfontosabb az, hogy gyökeres fordulatot visz végbe az embereknek a munkához való viszonyában, mert a munkát, amelyet a kapitalizmus alatt megvetettek és súlyos tehernek tekintettek, a becsület, a dicsőség, bátorság, a hősiesség dolgává változtatták át." „A verseny valójában a szocializmus felépítésének kommunista módszere." — Komoly kihatással volt nálunk a munkafegyelem meglazulására, a termelékenység visszaesésére, hogy a sorolt fel arra, hogy a vállalatvezetők hogy igyekeznek a felelősség vállalása alól kibújni, majd így folytatta: — A munkafegyelem lazulásáért személy szerint felelős a gyár vállalatvezetője, műszaki vezetője is. A vállalatvezetőknek tudniuk kell, hogy a meggyőzés mellett szükség van fegyelmezésre, a fegyelmezetlen munkások ellen való kemény fellépésre is. A vállalatvezetőnek a szocializmus építése, népünk felemelkedése érdekében kötelessége kemény szigorral fellépni mindenkivel szemben, aki megszegi a munkafegyelmet és sérti a termelés érdekét. A műszaki vezetők kötelességei — Távolról sem kielégítő a legtöbb műszaki vezető, mester egyéni felelőssége. Ezek egyes helyeken olyan nem,törődömséggel viszonylanak a termelés területén mutatkozó lazaságokhoz, hogy az már itt-ott a szabotázs határát súrolja. Megköveteljük minden egyes műszaki vezetőtől, mestertől és munkástól, hogy a maguk területén tudásuk legjavát adják, feladatukat pontosan végrehajtsák. Biztosítsák a kapitalista munkafegyelemnél sokkal fejlettebb szocialista munkafegyelmet. Maguk mögött érezhetik teljes súllyal Pártunkat és a szakszervezeteket, mert a Párt és a szakszervezetek teljes erejükkel támogatják a vállalatvezetőket és műszaki vezetőket a szocialista munkafegyelem, a termelés érdekének biztosításában. Úgy kell megszervezni az üzemekben a munkát, hogy minden, munkás bizonyos meghatározott konkrét munkáért viselje a felelősséget, mert „személyes felelősség nélkül szó sem lehet a termelékenység emeléséről, a minőség megjavításáról, a gépek, munkapadok, szerszámok kíméletes kezeléséről" — mondotta Sztálin elvtárs. Egyes gépekhez, munkapadokhoz, szerszámokhoz meghatározott munkacsoportokat, vagy munkást kell lekötni. Ez hosszú és nehéz folyamat lesz, de mielőbb el kell kezdenünk. — Egyes vállalatvezetők még nem értenek eléggé az üzemek vezetéséhez. A vállalatvezetőknek, politikai kádereknek és a gyári munkásoknak kötelességük elsajátítani a technikát, hogy könnyebben megbirkózzanak az előttük álló feladatokkal. versenymozgalom néhány új, magában véve nagyon helyes formája, a brigádmozgalom, a munkamódszerátadás, a párosverseny és a tapasztalatcsere elvonták a figyelmet arról, ami a versenyben a legfontosabb: a tömegmozgalomról, amely csak az egyéni versenyben résztvevők nagy számán alapulhat. Ma nálunk a munkásoknak csak egy töredéke vesz részt az egyéni versenyben, így a munkaverseny nem teljesítette hivatását. Az egyéni verseny nem hátráltatja, hanem ellenkezőleg, még jobban előmozdítja a többi versenyformát, a brigádmozgalmat, a páros versenyt, a műhelyek, üzemek és városok közötti igazi versenymozgalmat. A tömeges egyéni versenymozgalom politikailag átneveli a munkásokat, kifejleszti bennük a felelősségérzetet és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megvédjék brigádjuk, gyáruk és saját munkájuk becsületét. A szocialista egyéni verseny jelentősége még az is, hogy a tömegek aktív bevonását jelenti a termelési problémák megoldásába. A munkások egy töredéke van egyéni versenyben A kommunista élet ? Fel kell vetnünk egy kérdést, amelyről ezideig még nem beszéltünk eleget: a kommunista párttagok viszonyát a termeléshez. Vannak nagyszerű elvtársaink, akik a munka igazi harcosává váltak. Ilyen például a WM-kerékpárban Farádi Szabó Ferenc, aki 197 százalékot, Finik József, aki 195 százalékot ért el. A csiszolóüzemben Holli Károly 170 százalékot. A Ruggyantában Popluhár Istvánná 175—180 százalékot teljesít. Sok ilyen példát tudnánk még, de tudunk olyan párttagokat, sőt aktivistákat is, akik nem hajtják végre a tervet, akik nem tartják be a munkafegyelmet, selejtesen dolgoznak és mégis azt hiszik magukról, hogy jó kommunisták. Pedig kommunista és rossz, fegyelmezetlen munkás, — ez a két fogalom összeférhetetlen. A mi munkásaink, kommunista párttagjaink lelkesen tapsolnak és éljeneznek, ha Pártunk politikáját ismertetjük előttük. De nem elég tapsolni és közben a legfontosabb feladatot, amelyet a Párt eléjük állít, végre nem hajtani. A helyeslést cselekedetekkel, a pártvonal jár a termelésben végrehajtásáért való szívós harccal kell kifejezni. A Nagybudapesti Pártválasztmány felszólít minden budapesti üzemben dolgozó kommunistát, hogy önként és lelkesen vegye ki részét a szocialista egyéni versenyből és példamutatásával szervezze be a versenybe a pártonkívüli munkástömegeket. Csak az lehet jó kommunista és még inkább jó népnevelő, aki személyes jó munkájával, munkafegyelmével ad példát. S félreérthetetlenül meg kell mondanunk: csak az lehet funkcionárius az üzemben, aki maradéktalanul teljesíti a termelésben a köteleségét. A szocialista versenyből tömegesen ki kell vennie a részét a munkásifjúságnak is, részt kell venniök az egyéni versenyben a műszaki vezetőknek és a mestereknek is. Meg kell változtatni a munkásokhoz és termeléshez való viszonyát a műszaki értelmiségnek. Meg kell becsülnünk azokat a műszaki értelmiségieket, akik becsületesen szolgálják a szocializmus ügyét 3