Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-01 / 202. szám

CSÜTÖRTÖK, 1949 SZEPTEMBER­­ SZABAD NÉP f­okozzuk a termeléke­nységet Az egyéni felelősség és a munkafegyelem megszilárdításáról, a munkaverseny kiszélesítéséről tárgyalt a Nagybudapesti Ppártbizottság Választmányának szerdán egésznapos értekezletén tárgyalta meg a Nagybudapesti Pár­bizottság kibővített választmánya iparunk napirenden lévő legfo­tosabb kérdéseit. Az Élelmezési Munkások Szakszervezete székházának eli­ad termében gyűltek össze az ország legnagyobb ipari központjának, Nagybud­pest üzemeinek és kerületeinek titkárai, a vállalatvezetők és üzemi bizottság titkárok. „Előre a termelékenység emelésével a szocializmus építéséért” – olvassuk az elnöki emelvény mellett lévő táblán mindennapi munkánk célj, és az eszközt, amely a legfontosabbak egyike e cél megvalósításában. Az e­langzott referátumokat, a vállalatvezetők, titkárok és VB-titkárok felszó­­lásait hallgatva még világosabban áll előttünk a sztálini idézet ma különöst nagy jelentősége: „Megszüntetni a felelősség hiányát, megjavítani a mint megszervezését, helyesen osztani szét az erőket az üzemen belül. — Ez a fe­ldat!" Valóban ez most a legfontosabb láncszem, amelyet iparunkban m­e kell ragadni ahhoz, hogy az értekezlet napirenden lévő kérdéseként szerep, legfőbb hibát, a munkatermelékenység csökkenését megszüntessük. A termel­kenység emeléséért folytatott küzdelem hordozója a siker záloga, az öntudatú szocializmust építő munkás, akinek megbecsülésére így tanít Lenin: „Őri dicsőség azoknak, akik most a dolgozók millióit ragadják magukkal azért, hogy a legnagyobb lelkesedéssel haladnak a munkahadsereg első soraiban.” Kovács István elvtárs: Termeljünk többet, jobban és olcsóbban dolgozó népünknek Laza a munkafegyelem, hiányzik az egyéni felelősség . A munka termelékenysége vissza­esésének fő oka a munkafegyelem és az egyéni felelősség hiánya. Ezen a téren öntudatos, áldozatvállaló mun­kásainknál javulást tapasztalunk, de általában véve komoly lazaság van. Az üzemek nagy többségében még szá­zával fordulnak elő késések. Egyes üzemekben feltűnően és megokolatlanul sok a táppénzes-beteg munkás. A Magyar Ruggyantaárugyárban pél­dául a 25. bérhéten az összmunkások 11 és fél százaléka táppénzen volt. A Marhaértékesítő Nemzeti Vállalatnál mintegy 500 alkalmazott közül a 54. héten 12 százalék táppénzes beteg volt.­­ A MÁVAG-nál megvizsgáltuk, hogy valóban betegek-e a táppénze­sek és megállapítottuk, hogy a beteg­­állományosok nagy része környező sváb falvakban lakik és a betegláto­gatók 14 fekvőbetegnek jelzett közül csak egyet találtak otthon, az is éppen az esküvőjét tartotta, a többiek más munkán dolgoztak.­­ Előfordulnak még öncsonkítások­kal kapcsolatos OTI-csalások is. Foga­­rasi Ferenc, a WVM munkása múlt év decemberétől folyamatosan táppénz­­állományban volt. Öncsonkítás gyanúja merült fel el­lene és ezért kimentek a lakására május 27-én. Amikor a szekrény tetejéről levettek egy csomag két­hosszas, lelkes taps fogadja Pár­tunk vezetőjét, Rákosi Mátyás elvtár­sat. Mellette az elnöki emelvényen Szakosíts Árpád, Gerő Ernő, Kovács István, Vas Zoltán, Kossa István, Apró Antal, Marosán György, Simon József, Zsofinyec Mihály elvtársak és a párt­­bizottság többi tagjai foglaltak he­lyet. . Simon elvtárs megnyitó sza­vai után Kovács István elvtárs, a Nagybudapesti Pártbizottság titkára megkezdte beszámolóját. — A felszabadulás óta Magyar­­ország és a magyar dolgozó nép Pár­tunk és vezérünk, Rákosi Mátyás elv­társ irányítása alatt hatalmas politi­kai és gazdasági fejlődésen ment ke­resztül. A magyar dolgozó nép élni tudott a felszabadító Szovjet Hadse­regtől kapott szabadsággal — kezdte beszédét Kovács elvtárs, majd ismer­tette hároméves tervünk eredményeit. Ezután így folytatta: — A felszabadulás nemcsak szabad­ságot ad a népnek,, hanem anyagi ja­vakat is. Pergőzei, népünk életszín­vonala hónapról hónapra emelkedik. A mai nappal megszűnik a Horthy­­fasiszták által bevezetett és nyolc éven át fennálló kenyér­jegy-rendszer. A dolgozók százezrei nyaraltak az or­szág legjobb üdülőiben. Mindezt a ma­gyar dolgozók Pártunk irányításával és jó munkájukkal érték el.­­ Amikor azonban megállapítjuk, hogy a magyar munkásosztály általá­ban véve jól teljesítette feladatait és ennek eredményeként hatalmas sikere­ket ért el, nem mehetünk el szó nél­kül a még meglévő hiányosságok mellett. A munka termelékenysége, amely szocialista építésünknek döntő tényezője, a legtöbb iparban egy hely­ben áll és több iparágban visszaesett. Még ha a nyári szabadságolást figye­lembe vesszük is, akkor is komoly visszaesést jelent, hogy az egész gyáriparban a 100 forint munkabérre jutó termelési érték februártól júliusig több mint 17 százalékkal visszaesett. Miközben tehát a Tervhivatal kimu­tatása szerint ebben az évben a reál­bérek átlagos színvonala 20,2 szára­­emelkedett, addig a munkatej­port, egy üveg szalmiákszeszt és egy darab csiszolóvásznat, elis­merte, hogy saját maga idézte elő sebét, majd gyógyulását úgy hátráltatta, hogy a sebét smirglivel, majd szal­­miákkal bedörzsölte, hogy így vart kapjon. Ezek a példák azt mutatják: egyes munkások nem azzal törődnek, hogy a dolgozó nép javára többet, jobbat és olcsóbban termeljen, hanem még azt sem termelik meg, amit a kapita­listáknak a felszabadulás előtt. Ezzel magyarázható, hogy még mindig ma­gas a selejt. A WM vasöntödéjében a júniusi 10,4 százalékról júliusra 23,5 százalékra emelkedett a selejt. A DIMAMAG Gépgyárban a kocsi­ten­gelyek selejthányada az áprilisi selejt­­hányadnak kereken négyszerese. A sok selejtgyártással zavarjuk a terv végrehajtását, mert a terme­lési tervet csak abban az esetben teljesítjük, ha nemcsak mennyiségi­leg, hanem minőségileg is elérjük az előirányzatot. A selejt növeléséhez a munkafegyelem meglazulása is hozzájárult. Ez azt mutatja, hogy a munkásság egy része még nem értette meg: a népi demo­krácia nemcsak jogokkal és anyagi elő­nyökkel, hanem kötelességekkel is jár. Ha a fegyelem a munkások között meg­melékenysége csökken. Pedig a szo­cialista építés szigorú törvénye, hogy az életszínvonal csakis a munka ter­melékenységének fokozásán keresztül emelkedhet. Ha nem így van, ez rövid időn belül visszahat a termelésre, aka­dályozza gazdasági életünk fejlődését és elkerülhetetlenül visszaveti élet­­színvonalunkat is. Az ország iparának mintegy 60 százaléka Nagy-Budapesten van. Ben­nünket, nagybudapesti kommunistákat terhel elsősorban a felelősség a munka termelékenységének visszaeséséért. Nem tudatosítottuk eléggé az üzemi munkások között Lenin és Sztálin elv­­társak tanításait a munka termelé­kenységének fokozásáról. Lenin pél­dául ezt írta: „A munka termelékeny­sége, ez végeredményben az új társa­dalmi rend győzelme szempontjából a legfontosabb, a legfőbb dolog. A ka­pitalizmus a munka termelékenységé­nek olyan fokát hozta létre, aminől a feudalizmus nem ismert. A kapitaliz­must az győzheti le véglegesen és az is győzi le véglegesen, hogy a szo­cializmus a munkának új, sokkal ma­gasabb termelékenységét hozza létre. Ez igen nehéz és igen hosszadalmas dolog, de megkezdtük és ez a legfon­tosabb. A kommunizmus ott kezdődik, amikor az egyszerű munkás önfeláldo­­zóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondolkodni a munka termelé­kenységének emeléséről, arról, hogy minden pad gabonát, kőszenet, vasat és egyéb terméket megőrizzen, bár azokat nem személyesen a dolgozók kapják, nem is „hozzátartozók”, hanem „távolállók”, azaz a társadalom egésze, tíz és százmillió ember, akik eleinte egy szocialista államban, ké­sőbb a Szocialista Köztársaságok Szö­vetségében egyesülnek.” — Pártunk Központi Vezetősége és Rákosi Mátyás elvtárs most döntő, központi, feladatként állítja a nagy­budapesti kommunisták, a dolgozók elé, szervezzük meg jobban a termelés munkáját, fokozzuk a munka ter­melékenységét. Termeljünk többet, jobbat és olcsób­ban, dolgozó népünknek! lazul, akkor meggyengül a­ proletár­diktatúra is. Vegyük fel a harcot a fegyelem megbontói ellen . Minden öntudatos munkásnak és elsősorban a kommunistáknak köteles­ségük, hogy felvegyék a harcot a munkafegyelmet rombolók ellen és megmagyarázzák, hogy a munkafegye­lem elsőrendű politikai kérdés is, mert ez a munkásoknak a munkához, a rendszerhez, a szocialista építéshez való viszonyát fejezi ki. A szocializ­mus építése nagyobb és fejlettebb fe­gyelmet követel, mint a kapitalizmus: önkéntes munkafegyelmet, amely azon alapul, hogy a munkás tudja: a gyár és a gép a dolgozó népé, hogy a ter­melést és a termelékenységét emelve, saját maga, osztálya, népe és hazája javát szolgálja. Minden kommunistá­nak, öntudatos munkásnak arra kell törekednie, hogy biztosítsuk üzemeink­ben a szocialista munkafegyelmet. Fizessék ki az elért teljesítményeket ! A munka termelékenysége stag­nálásának és visszaesésének egyik fontos oka, hogy a norma­rendezés szervezeti előkészítése sok hibával járt. Jóllehet Pártunk és a Szakta­nács megmondotta: a normához hozzányúlni nem szabad, ismételten előfordultak súlyos visszaélések e té­ren, amit persze a reakció használt fel. Több esetben előfordult, hogy a munkások jelentékeny mérték­ben ténylegesen túlteljesítették a normát és az üzem vezetősége nem fizette azt ki, hanem újra megváltoztatta a normát.­­ A Danuviában Csorvási László esztergályos szerint,, Meszlényi kal­­kuláns felhúvta a figyelmüket arra, hogy jó­­ lesz ,­vigyázni a normára, mert itt nem számolták el a­­ magas százalékot." A TEJÉRT autószerelő műhelyében az, egyik munkás el­mondja, hogy az üzem „Rovan“-féle mutatószámmal dolgozik. Ennek az a lényege, hogy aki 127 százalékot ér el, azt 120-szal fizetik, aki 120-at, azt 116-tal, ha többet termelünk — mondja az elvtárs — és 140 száza­lékot teljesítünk, akkor csak 108 szá­zalékkal számolnak el. Ezért legfel­jebb 127 százalékot termelünk, mert különben kevesebbet keresnénk. Nyilvánvaló: itt az ellenség keze játszik közre, hogy a munkásokat visszatartsa a termeléstől. Más üzemekben is előfordulnak ha­sonló jelenségek, például a Siemens Villamossági üzemben, ahol állandóan újra és újra revízió alá veszik a nor­mát, a Standard-gyárban, ahol új norma rendezéssel fenyegetőznek. Egy textilgyári elvtársnő elmondta, hogy műhelyükben mindenki többet tudna termelni 120 százaléknál, de vissza­tartják a termelést, mert a túltelje­sítést nem fizetik meg. Azok a vállalatvezetők, akik nem fizetik meg a tényleges teljesít­ményt, súlyos bűnt követnek el, az osztályellenség malmára hajtják a vizet, mert nem ösztönzik, hanem el­kedvetlenítik, bizonytalanná teszik a munkásokat és elősegítik a termelés visszatartását. De ennek ellenkezője, a normalazításokkal elért és elszá­molt magasabb teljesítmény méltatlan az öntudatos munkásokhoz és szintén nem jelent egyebet, mint saját mun­kástársainak, munkásállamának be­csapását. Ne nyúljanak a normákhoz ! A Nagybudapesti Pártválasztmány­nak a leghatározottabban el kell ítél­nie a válalatvezetőknek és a kalku­­lánsoknak ezt a megengedhetetlen magatartását és meg kell követelni, hogy e téren is pontosan hajtsák végre Pártunknak és a szakszervezet­nek, a kormánynak határozatát: ne nyúljanak a normákhoz. Ha a normát túlteljesítették, és ha az tényleges teljesítményen alapul, semilyen felső határt szabni nem lehet, hanem a munkások többlet-teljesítmé­­nyét, akármennyi is az összeg, ki kell fizetni. Azokat, akik a normán változ­tatnak, a tényleges teljesítménybérek kifizetésére felső határt szabnak, szi­gorúan felelősségre kell vonni. Ugyan­akkor a leghatározottabban fel kell lépnünk a nem tényeleges termelésen alapuló magas százalékok kifizetése ellen. Nyomatékosan felhívjuk a vál­lalatvezetők, a kalkulánsok figyelmét arra, hogy ne engedjék meglazítani a normát és ne fizessenek meg nem tényeleges teljesítményen alapuló mun­kát. A vállaló­tvezetők felelőssége — Mindezek a súlyos hibák azért lehetségesek Pártunk ismételt figyel­meztetése ellenére, mert számos vál­lalatvezetőnek és műszaki vezetőnek rossz a viszonya a szocialista építés­hez. Vállalatvezetők, a műszaki veze­tők, a­­ termelés parancsnokai. Pár­tunktól, népünktől azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy megszervezzék a termelést, biztosítsák termelési ter­veink végrehajtását. Ezért szükséges, hogy bátran és gátlás nélkül lépjenek fel minden olyan jelenség ellen, amely sérti a termelés érdekeit. A munkafegyelem lazulása azért is következhetett be, mert számos üzemi vezetőnknél hiányzik a felelősségérzet, népszerűséghajhászás miatt nem biz­tosítják a munkafegyelmet. Már a múlt év novemberében Rákosi elvtárs felhívta a figyelmet erre a hibára: „Az államosított gyárakban a kelle­metlen, de szükséges feladatokat, ami­lyen a munkafegyelem megerősítése, senki sem vállalja szívesen. Egyre gyakrabban hallunk panaszt arról, hogy a gyárakban a kellemetlen fel­adatoknak nem akad gazdájuk. Egy­másnak adják tovább az ilyen felada­tokat, mint a labdát. És természetesen ennek a munkafegyelem és a termelés issza meg a levét. Ilyen kellemetlen feladat többek között a fellépés a normák lazítása ellen. A kevésbé ön­tudatos, vagy kevésbé szakképzett munkások részéről állandó a nyomás a normák lazítására, vagy az új, na­gyobb teljesítéssel járó normák ellen. Ezzel a nyomással szembeszállni nem mindig népszerű dolog és az az igaz­gató, aki nem száll vele szembe, ha­nem a dolgok könnyebb végét fogja meg és enged a nyomásnak, az ter­mészetesen ezzel kárt okoz a magyar demokrácia gazdasági életének." Rá­kosi elvtárs útmutatása óta majdnem egy év telt el és azóta a helyzet igen sok helyen még rosszabbodott. Ez azt bizonyítja, hogy a vállalatvezetők nem hajtották végre a Központi Vezetőség határozatát, a Párt és üzemi bizottsá­gok pedig nem ellenőrizték és szintén nem biztosították a végrehajtást. Kovács elvtárs ezután több példát . Az egyéni felelősség következetes megvalósítása mellett másik döntő feladatunk: alapvetően megváltoztatni a munkások viszonyát a termeléshez, a szocializmus építéséhez! A dolgozó tömegek munkához való viszonyának javulásában döntő szerepe van a széles tömegeket át­fogó szocialista egyéni versenynek! Sztálin elvtárs 1929-ben a verseny és a tömegek munkalendületéről beszélve ezt mondotta: „A munkások milliós tömegeinek szélesen kibontakozó ver­senye az adott pillanatban az építő­munkának egyik legfontosabb, ha ugyan nem a legfontosabb tényezője. A ver­senyben a legfontosabb az, hogy gyö­keres fordulatot visz végbe az embe­reknek a munkához való viszonyában, mert a munkát, amelyet a kapitalizmus alatt megvetettek és súlyos tehernek tekintettek, a becsület, a dicsőség, bá­torság, a hősiesség dolgává változtat­ták át." „A verseny valójában a szo­cializmus felépítésének kommunista módszere." — Komoly kihatással volt nálunk a munkafegyelem meglazulására, a ter­melékenység visszaesésére, hogy a sorolt fel arra, hogy a vállalatvezetők hogy igyekeznek a felelősség válla­lása alól kibújni, majd így folytatta: — A munkafegyelem lazulásáért személy szerint felelős a gyár vál­lalatvezetője, műszaki vezetője is. A vállalatvezetőknek tudniuk kell, hogy a meggyőzés mellett szükség van fegyelmezésre, a fegyelmezetlen munkások ellen való kemény fellé­pésre is. A vállalatvezetőnek a szo­­cializmus építése, népünk felemelke­dése érdekében kötelessége kemény szigorral fellépni mindenkivel szem­ben, aki megszegi a munkafegyelmet és sérti a termelés érdekét. A műszaki vezetők kötelességei — Távolról sem kielégítő a legtöbb műszaki vezető, mester egyéni felelős­sége. Ezek egyes helyeken olyan nem,­törődömséggel viszonylanak a terme­lés területén mutatkozó lazaságokhoz, hogy az már itt-ott a szabotázs hatá­rát súrolja. Megköveteljük minden egyes műszaki vezetőtől, mestertől és munkástól, hogy a maguk területén tudásuk legjavát adják, feladatukat pontosan végrehajtsák. Biztosítsák a kapitalista munka­­fegyelemnél sokkal fejlettebb szocia­lista munkafegyelmet. Maguk mögött érezhetik teljes súllyal Pártunkat és a szakszervezeteket, mert a Párt és a szakszervezetek teljes ere­jükkel támogatják a vállalatvezetőket és műszaki vezetőket a szocialista munkafegyelem, a termelés érdekének biztosításában. Úgy kell megszervezni az üzemekben a munkát, hogy minden, munkás bizonyos meghatározott kon­krét munkáért viselje a felelősséget, mert „személyes felelősség nélkül szó sem lehet a termelékenység emeléséről, a minőség megjavításáról, a gépek, munkapadok, szerszámok kíméletes kezeléséről" — mondotta Sztálin elv­társ. Egyes gépekhez, munkapadokhoz, szerszámokhoz meghatározott munka­­csoportokat, vagy munkást kell lekötni. Ez hosszú és nehéz folyamat lesz, de mielőbb el kell kezdenünk. — Egyes vállalatvezetők még nem értenek eléggé az üzemek vezetéséhez. A vállalatvezetőknek, politikai ká­dereknek és a gyári munkásoknak kötelességük elsajátítani a tech­nikát, hogy könnyebben megbirkózzanak az előttük álló feladatokkal. versenymozgalom néhány új, magá­­ban véve nagyon helyes formája, a brigádmozgalom, a munkamódszer­átadás, a párosverseny és a tapasz­talatcsere elvonták a figyelmet arról, ami a versenyben a legfontosabb: a tömegmozgalomról, amely csak az egyéni versenyben résztvevők nagy számán alapulhat. Ma­ nálunk a mun­kásoknak csak egy töredéke vesz részt az egyéni versenyben, így a munkaverseny nem teljesítette hivatá­sát. Az egyéni verseny nem hátráltatja, hanem ellenkezőleg, még jobban előmozdítja a többi versenyformát, a brigádmozgalmat, a páros ver­senyt, a műhelyek, üzemek és városok kö­zötti igazi versenymozgalmat. A tö­meges egyéni versenymozgalom poli­tikailag átneveli a munkásokat, kifej­leszti bennük a felelősségérzetet és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megvédjék brigádjuk, gyáruk és saját munkájuk becsületét. A szocia­lista egyéni verseny jelentősége még az is, hogy a tömegek aktív bevoná­sát jelenti a termelési problémák megoldásába. A munkások egy töredéke van egyéni versenyben A kommunista élet ? Fel kell vetnünk egy kérdést, amelyről ezideig még nem beszéltünk eleget: a kommunista párttagok vi­szonyát a termeléshez. Vannak nagy­szerű elvtársaink, akik a munka igazi harcosává váltak. Ilyen például a WM-kerékpárban Farádi Szabó Fe­renc, aki 197 százalékot, Finik József, aki 195 százalékot ért el. A csi­szolóüzemben Holli Károly 170 százalékot. A Ruggyantában Pop­­luhár Istvánná 175—180 százalékot teljesít. Sok ilyen példát tudnánk még, de tu­dunk olyan párttagokat, sőt aktivis­tákat is, akik nem hajtják végre a ter­vet, akik nem tartják be a munka­­fegyelmet, selejtesen dolgoznak és mégis azt hiszik magukról, hogy jó kommunisták. Pedig kommunista és rossz, fegyelmezetlen munkás, — ez a két fogalom összeférhetetlen. A mi munkásaink, kommunista párttagjaink lelkesen tapsolnak és éljeneznek, ha Pártunk politikáját ismertetjük előttük. De nem elég tapsolni és közben a legfontosabb feladatot, amelyet a Párt eléjük állít, végre nem hajtani. A he­lyeslést cselekedetekkel, a pártvonal jár a termelésben végrehajtásáért való szívós harccal kell kifejezni. A Nagybudapesti Pártválasztmány felszólít minden budapesti üzemben dolgozó kommunistát, hogy önként és lelkesen vegye ki részét a szo­cialista egyéni versenyből és példa­mutatásával szervezze be a ver­senybe a pártonkívüli munkástö­megeket. Csak az lehet jó kommunista és még inkább jó népnevelő, aki személyes jó munkájával, munkafegyelmével ad példát. S félreérthetetlenül meg kell mondanunk: csak az lehet funkcionárius az üzemben, aki maradéktalanul telje­síti a termelésben a köteleségét. A szocialista versenyből tömegesen ki kell vennie a részét a munkásifjú­­ságnak is, részt kell venniök az egyéni versenyben a műszaki vezetőknek és a mestereknek is. Meg kell változ­tatni a munkásokhoz és termeléshez való viszonyát a műszaki értelmiség­nek. Meg kell becsülnünk azokat a műszaki értelmiségieket, akik becsüle­­tesen szolgálják a szocializmus ügyét 3

Next