Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)

1949-09-11 / 211. szám

6 SZABAD NÉP­­VASÁRNAP, 1949 SZEPTEMBER 11 A lengyel külügyminisztérium jegyzéke leleplezi Titóék hivatalos megbízottjainak lengyelországi kémtevékenységét A lengyel külügyminisztérium csü­törtökön a következő szövegű jegyzé­ket nyújtotta át a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság varsói nagy­­követségének. A lengyel külügyminisztérium a kö­vetkezőket közli a Jugoszláv Szövet­ségi Népköztársaság nagykövetségé­vel: A lengyel biztonsági szervek meg­állapították, hogy egyes jugoszláv hi­vatalos megbízottak, akiket különböző hivatalos feladatok teljesítésére küld­tek Lengyelországba, egy idő óta lengyel területen kémtevékenysé­get folytatnak. Megállapítást nyert, hogy Petrevjics Milics jugoszláv állampolgár, a jugo­szláv közlekedésügyi minisztérium hi­vatalos kiküldöttje, akit a jugoszláv hatóságok 1948 márciusában küldtek Lengyelországba, hosszú idő óta kém­­tevékenységet végez azzal a céllal, hogy aláássa Lengyelország gazdasági és hadi potenciálját. 1949 augusztus 29-én Petrovicsot kémkedés vádjával letartóztatták. A Chorzow-i irodájában végrehajtott ház­kutatás során lengyel ipartelepekre vonatkozó néhány titkos okmányt ta­láltak. Ezek az okmányok teljes mér­tékben megerősítették, hogy Petrovics kémtevékenységet folytat Lengyel­­országban. A vizsgálat ebben az ügy­ben tovább folyik. Anélkül, hogy részletesebben foglal­koznánk Petrovics kémtevékenységével, amelynek teljes felderítése az illetékes igazságügyi hatóságokra tartozik, már eleve meg kell állapítani, hogy Petrovics tevékenységét bizonyos jugoszláv kormányszervek utasítá­sára végezte. Ez a tény világosan mutatja ennek a kormánynak ellenséges magatartását Lengyelország irányában. Petrovics 1948 márciusában történt megérkezése után azonnal megkezdte kémtevékenységét, kémhálózatot épí­tett ki s ennek céljaira lengyel terüle­ten ügynököket toborzott. Ügynökeinek azt az utasítást adta, hogy a lengyel iparra, vasutakra stb. vonatkozó ok­mányokat, tájékoztatásokat, rajzokat gyűjtsenek. Petrovics különösen­­ arra törekedett, hogy adatokat gyűjtsön Lengyelországnak a Szovjetunió­val, Bulgáriával és más országokkal fenn­álló gazdasági kapcsolatairól. Kém­­hálózata révén Petrovicsnak sikerült bizonyos számú titkos okirathoz hozzá­jutni, amelyekért ügynökeinek külön­böző pénzösszegeket­ fizetett ki. Az ily módon szerzett anyagot Pet­rovics Jugoszláviába továbbította. Ugyancsak megállapították, hogy a kémtevékenységei­n kívül Petrovics, va­lamint Jugoszlávia más hivatalos kép­viselői is, diverzáns célzatú propa­gandatevékenységet fejtettek ki Len­gyelországban. Személyesen vagy fi­zetett ügynökeik útján jugoszláv propaganda­anyagot ter­jesztettek az országban, rágal­mazva a demokratikus Lengyelor­szágot és szövetségeseit, a Szovjetuniót és a népi demokráciá­kat. Ez a propagandatevékenység ki­mutathatóan arra irányult, hogy Len­gyelországban ellenséges érzületet tá­masszon a demokratikus tábor népei ellen és teljes összhangban áll a len­gyel földalatti fasiszta tevékenységgel. A lengyel külügyminisztérium meg­állapítja: az a tény, hogy az egyik jugoszláv minisztérium hivatalos ki­küldöttje Lengyelországban kémtevé­kenységet folytat, ellenséges cselekményt jelent a lengyel néppel és a lengyel állam­mal szemben. Ilyen körülmények között a lengyel kormány határozottan követeli, szün­tessék be a jugoszláv állam hivatalos képviselői e fajta ellenséges cselekmé­nyeiket lengyel területen. Ezek a cselekmények szerves részét alkotják annak az akciónak, amelyet a jugoszláv kormány rendelt el a de­mokratikus népek békefrontjának meg­gyengítésére —, amely frontból a jugo­szláv kormány a háborús uszítók de­mokráciaellenes és imperialista tábo­rába szökött át. Ez az akció minden­ben megfelel a jugoszláv kormány fasiszta, népellenes magatartásának. Az a tény, hogy a jugoszláv kor­mány szervei egyik képviselőjük útján már 1948 márciusa óta kémtevékeny­séget folytatnak lengyel területen, jel­lemzően mutatja, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a de­mokratikus Lengyelország és a béke­táborhoz tartozó országok iránt milyen hosszú időre nyúlik vissza. Azoknak a nyilatkozatoknak ellenére, amelyeket a jugoszláv kormány a jugoszláv köz­vélemény megtévesztése céljából ki­adott, a jugoszláv kormány ellenséges magatartása Lengyelország irányában az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált és egyebek között kifejezésre jutott a lengyel-jugoszláv kereskedelmi kapcsolatoknak jugoszláv részről történő szabotálásában és a bel­grádi lengyel tájékoztató hivatal bezárásában. Egyes jugoszláv hivatalos kiküldöt­tek tevékenysége a béke és demokrácia táborához tartozó országokban, neve­zetesen az olyan kémtevékenység, ame­lyet Petrovics, a jugoszláv közleke­désügyi minisztérium képviselője Len­gyelországban kifejtett, újabb bizonyí­téka a jugoszláv kormány demokrácia­ellenes, imperialistabarát politikájának, amely a döntő nemzetközi problémák­ban is megnyilvánul. Ez a tevékeny­ség mutatja, hogy a jugoszláv kor­mány egyre jobban a nemzetközi reakciós erők szolgájává válik. Ilyen körülmények között nem meg­­lepő, hogy a béketáborból az imperia­lista táborba átszökött jugoszláv kor­mány renegát tevékenységét a lengyel közvélemény a legerélyesebben elítéli. De az is világos — és ezt a leghatá­rozottabban ki kell jelenteni —, hogy a lengyel közvélemény és a lengyel kormány jól tudja: a fent ismertetett tényekért nem a jugoszláv népre, hanem ki­zárólag a jugoszláv kormányra hárul a felelősség. A mostani állapotnak, amely már magában véve is ellentétben áll a jugoszláv nép érdekeivel, semmi köze sincs a jugoszláv népek igaz demo­kratikus szelleméhez, a szabadságért folytatott odaadó harcuk hagyományá­hoz és a békés munka iránti vágyuk­hoz. A lengyel kormány a Jugoszlávia népei iránt fennálló mély barátság érzelmeitől vezettetve és attól a vágy­tól eltelve, hogy minél szorosabbra fűzze a szolidaritást, amely a két or­szág között, a Szovjetunió vezetésé­vel, a fasiszta megszállók ellen foly­tatott közös harc tüzében edződött meg, 1946 március havában barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyez­ményt kötött a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányával. A fent említett tények világánál a lengyel kormány kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány ezt az egyez­ményt lábbal tiporta és semmissé tette nyílt ellentétben Jugoszlávia népei­nek és a lengyel nemzetnek törekvé­seivel és érzelmeivel. A lengyel kormány meggyőződése, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a Szovjetunióval és népi demokratikus országokkal szemben el­lentétben áll Jugoszlávia népeinek magatartásával és semmiképpen sem befolyásolja azokat a szívélyes érzel­meket, amelyeket a lengyel nép Jugo­szlávia népei iránt érez. Jugoszlávia népei egész biztosan nem fogják meg­engedni, hogy az imperialista háborús uszítókkal való együttműködésnek­­ és a nemzeti függetlenség feladásának útjára taszítsák őket. Állami Szőlőoltvány és Faiskolák Központ, Budapest, IV., Királyi Pál­ utca 9. Telephelyek az ország II helyén Faiskolai és Szőlőoltványanyagok eladása MINT KÉT TOJÁS... Titóék szociális demagógiája, mint egyik tojás a másikra, úgy hasonlít tartalmát tekintve a német fasiszták demagógiájára. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért!” vezércikkéből.) WALL STREET: — Sikerült Hitler pontos mását tojnom. De attól tartok, ezzel a Titóval se járok jobban. ­199­­9Tizenhat hónap Titónál I fjfl iinsséníliiii amis rikksaraauia ti ÍV* St» ír le ti ii tett, hogy a jugoszláv vezetők el­vesztették a Szovjetunió és a népi demokráciák barátságát. Akik ismerték a Tito-klikk rendőri erőszakosságait, a gyűjtőtáboroktól félve, nem merték nyilvánosan közölni véleményüket, magánbeszélgetésekben azonban egyébről­ sem esett szó, mint a határozatról. Titóék nem tűrték, hogy bárhol is szabadon megtárgyalják a kérdéseket. A párt és szakszervezeti gyűléseken a kormány részéről jóváhagyott, hivata­los közleményeket olvastak fel és előre elkészített hűségnyilatkozatokat sza­vaztattak meg. A határozatokat az­után úgy hozták nyilvánosságra, mint a tömegek egyhangú kiállását a Tito­­klikk mellett. A gyűlések elnöksége erőszakkal megakadályozta, hogy a jelenlévők bí­rálják a határozati javaslatokat. Más esetekben viszont szándékosan vitát idéztek elő, hogy ártalmatlanná tegyék azokat, akik ellenkező véleményen vol­tak. Azokat a­ párttagokat, akik a gyűléseken nyíltan azonosí­tották magukat a Tájékoztató Iroda határozatával, haladéktalanul meg­fosztották állásuktól és legtöbbjü­ket letartóztatták. Tito hivatalos propagandaszervei az árulás álcázására egy ideig a nyugati hatalmakat is támadták. Erről azon­ban csakhamar lemondtak. Most olyan hazugságokat tálalnak a tö­megek elé a Szovjetunióról és a népi demokráciákról, amilyeneket azelőtt csak Göbbelsék röpítettek világgá. A Tito-banda most levetette álarcát. Tömegesen vetik börtönbe a volt par­tizánokat, a munkásmozgalom kipró­bált harcosait és a jugoszláv nép leg­jobbjait, akiknek egyetlen „bűnük“, hogy nem értenek egyet a Tito-klikk áruló poltikájával. Egymásután állítják fel a gyűjtőtáborokat és egymásután vég­zik ki, vagy kínozzák halálra a fog­lyokat. A spanyolországi nemzetközi brigád egy volt jugoszláv tisztjének például kiszúrták a szemét és eltörték az állkapcsát. A családtagok nem lá­togathatják a politikai foglyokat és a hozzátartozókat n­em értesítik a fog­lyok kivégzéséről. A letartóztatottak legtöbbje egyszerűen „eltűnik” — írja cikkében dr­. Jury. A Ce Soir pénteki száma „Tizenhat hónap Titónál" címmel cikksorozatot kezdett a Tito-klikk véres diktatúrájá­ról. A cikksorozat szerzője dr. Jury ausztráliai orvos, aki nemrégiben tért vissza Jugoszláviából. Jury dr. az első cikkben leírja, hogy a jugoszláv kormány a Tájékoztató Iroda határozatát csak kiadása után 48 órával merte nyilvánosságra hozni. A jugoszláv nép nagy többségé­ben leírhatatlan megdöbbenést kel- Nem»ü­nk örök hálni érez a Szovjetunió és Sztálin elvtár« iránt ! BOLGÁR MI­M KÖSZÖNŐLEVELE Az 1944 szeptember 9-i antifasiszta népfelkelés ötödik évfordulóján a szó­fiai Nemzeti Színházban megtartott ünnepélyes nagygyűlés köszönőlevelet intézett Sztálin generalisszimuszhoz. A Tévés a többi közt a következőket mondja: —A legyőzhetetlen Szovjet Hadse­reg testvéri és döntő segítségével népünk véget vetett a népellenes, vé­res fasizmusnak és nép­­demokratikus kormányzatot létesített. Akkor történt ez, amikor népünk létének legválságo­sabb napjait élte, amikor Bulgária el­lenségei az ország új megszállását ké­szítették elő. Népünk örök hálát érez a nagy Szovjetunió, hősies Kommu­nista (bolsevik) Pártja és személy szerint Ön, Sztálin elvtárs, drága tanítómesterünk és vezérünk, a haladó emberiség tanítómestere és vezére iránt. Hálával tartozunk a hathatós és önzetlen támogatásért, amelyben ré­szesített és szüntelenül részesít ben­nünket. Hálával tartozunk területi ép­ségünk, nemzeti függetlenségünk meg­őrzéséért. Hálával tartozunk lerombolt gazdasági életünk helyreállításáért és továbbfejlesztéséért, népünk jobb sor­sának megalapozásáért és a szocializ­mus építéséért. — Országunk fejlődésének minden napja egyre inkább megerősíti felejt­hetetlen tanítómesterünk és vezérünk, Dimitrov elvtárs szavait, aki ezt mon­dotta: „A szovjet néppel való barátság ugyanolyan nélkülözhetetlen számunk­ra, mint amilyen nélkülözhetetlen a napfény és a levegő­ minden élőlény számára.” — Népünk — folytatja a levél — saját tapasztalatain és Jugoszlávia népeinek tragikus sorsán okulva, tö­kéletesen megérti, hogy a Szovjet­unió atyai gondoskodása, védelme és támogatása nélkül nem lenne lehet­séges­ sem a szocializmus építésére irányuló erőfeszítés, sem országunk szabad nemzeti léte. A bolgár nép a legmélyebb megvetésével sújtja a Tito-klikk gyalázatos rágalom- és pro­vokációs hadjáratát a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen és tudja hogy ezzel a Tito-klikk amerikai gaz­dáit szolgálja. Népünk szilárd elhatá­rozással harcolt és harcol minden olyan kísérlet ellen, amely arra irá­nyul, hogy árnyékot vessen a szov­jet haza és a nagy Sztálin fényes nevére. Szilárdan harcol minden olyan kísérlet ellen, amely szét akarja rom­bolni a bolgár és a szovjet népek közti barátságot.. . Hívek maradunk Dimitrov elv­­társ nagyszerű végrendeletéhez, amely kötelességünkké teszi­, hogy megőriz­zük és elmélyítsük a szovjet néppel való testvéri kapcsolatainkat. Orszá­gunk dolgozói mindig is a békés és demokratikus népek családjához tar­toztak és a jövőben­ is szilárdan ehhez a családhoz fognak tartozni, amelyet a legyőzhetetlen Szovjetúnió és a nagy Sztálin vezet.” A nagy bolgár nemzeti ünnepre érkezett meg az első szovjet búzaküldemény Bulgáriába A győzelem és a felszabadulás szep­tember 9.-i nagy ünnepségére érkeztek meg Burgasz kikötőjébe az első szál­lítmányok abból a 160.000 tonna bú­zából, amelyet a Szovjetunió küld Bulgáriának. Burgasz és vidékének dolgozói és parasztjai látványos, lel­kes felvonulással fogadták a kikötőbe befutó első két szovjet hajót, amelyek 2500 tonna szovjet gabonát hoztak. A kikötőben egybegyűlt sokezer főnyi tömeg lelkesen­ éltette a bolgár és a szovjet, népek testvéri barátságát. A város dolgozói viharos, meleg ünnep­lésben részesítették a s­zovjet hajók legénységét Az üdvözlésekre Simon Iljin, az egyik szovjet hajó helyettes kapitánya válaszolt, és felköszöntötte a bolgár népet a felszabadulás nagy ünnepe alkalmából. Churchill már 1942-ben a fasiszta Németország részvételével meg akarta alakítani az „Európai Egyesült Államokat" A napokban nyilvánosságra hoztak egyes részleteket Churchill 1942-ben készített titkos memorandumából. Vik­torov elvtárs a Pravdában­ írt Cikkében rámutat, hogy Churchill memorandumá­nak nyilvánosságra került részletei újra leleplezik ennek az egész világon gyű­lölt háborús uszítónak képmutató és hamis voltát. Churchill titkos memoran­duma újabb fényt vet arra a sötét csel­­szövény-hálózatra, amelyet a háború idején az angol és amerikai reakciós körök a Szovjetunió háta mögött foly­tattak A memorandumból kiderül: Churchill 1942-ben is terveket szőtt, hogy Németország rész­vételével létrehozza az „Európai Egyesült Államokat". Már akkor javasolta, hogy lépjenek alkura Németországgal a Szovjetunió ellen, amikor Németország fasiszta állam volt. Churchill tervei­— írja Viktorov elv­társ — kudarcot vallottak De a reak­ciós körök folytatták a német reakció­val, a német fasizmussal való meg­egyezés politikáját. Németország ketté­osztása és feldarabolása a fasizmus újjáélesztése Németország nyugati öve­zetében és ezeknek az övezeteknek stratégiai hídfővé való átalakítása — ezek a háború utáni megnyilvánulásai annak a politikának, amelyet az emlí­tett reakciós körök a háború idején folytattak. Harry Pollitt elvtárs a bridlingtoni kongresszusról Londonból jelentik: Harry Pollitt elvtárs, az Angol Kommunista Párt főtitkára cikket írt a Daily Workerben a bridlingtoni szakszervezeti kongresz­­szusról. Pollitt elvtárs megállapítja, hogy a bridlingtoni értekezlet beveze­tése a munkabér leszállításának, a munkaidő felemelésének és a munka gyorsításának. Bridlington és Washington, ugyan­annak az éremnek két oldala, a font leértékelését, a reálbérek csök­kenését, a megélhetés megnehezülését és tömeges munkanélküliséget hozza majd magával. Pollitt elvtárs végül Attlee bridling­toni beszédével foglalkozva megálla­pítja, hogy a „munkáspárti” kormány a legjobb barátja a konzervatívoknak és hangsúlyozza­ a Kommunista Párt­nak az a feladata, hogy hadjáratot indít­son a jogok és a munkásság érdekei­nek védelmére, az amerikai függőség­ben lévő Anglia felszabadításáért, a munkanélküliség és a háború elhárítá­sára. Hewlett Johnson nyilatkozata a moszkvai békekonferenciáról A moszkvai békekonferenciáról haza­térőben Prágába érkezett dr. Hewlett Johnson canterbury-i érseki helynök. A prágai repülőtéren adott nyilatkozatá­ban elmondotta, milyen mély hatást gya­korolt rá a moszkvai békekortgresszus. „Láttam a szovjet nép és a külföldi küldöttek eltökéltségét, hogy megvédik a világ békéjét, továbbfejlesztik a bé­kés építőmunkát és a világ népeinek együttműködését“ — mondotta a többi között.

Next