Szabad Nép, 1949. szeptember (7. évfolyam, 202-227. szám)
1949-09-11 / 211. szám
6 SZABAD NÉPVASÁRNAP, 1949 SZEPTEMBER 11 A lengyel külügyminisztérium jegyzéke leleplezi Titóék hivatalos megbízottjainak lengyelországi kémtevékenységét A lengyel külügyminisztérium csütörtökön a következő szövegű jegyzéket nyújtotta át a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság varsói nagykövetségének. A lengyel külügyminisztérium a következőket közli a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nagykövetségével: A lengyel biztonsági szervek megállapították, hogy egyes jugoszláv hivatalos megbízottak, akiket különböző hivatalos feladatok teljesítésére küldtek Lengyelországba, egy idő óta lengyel területen kémtevékenységet folytatnak. Megállapítást nyert, hogy Petrevjics Milics jugoszláv állampolgár, a jugoszláv közlekedésügyi minisztérium hivatalos kiküldöttje, akit a jugoszláv hatóságok 1948 márciusában küldtek Lengyelországba, hosszú idő óta kémtevékenységet végez azzal a céllal, hogy aláássa Lengyelország gazdasági és hadi potenciálját. 1949 augusztus 29-én Petrovicsot kémkedés vádjával letartóztatták. A Chorzow-i irodájában végrehajtott házkutatás során lengyel ipartelepekre vonatkozó néhány titkos okmányt találtak. Ezek az okmányok teljes mértékben megerősítették, hogy Petrovics kémtevékenységet folytat Lengyelországban. A vizsgálat ebben az ügyben tovább folyik. Anélkül, hogy részletesebben foglalkoznánk Petrovics kémtevékenységével, amelynek teljes felderítése az illetékes igazságügyi hatóságokra tartozik, már eleve meg kell állapítani, hogy Petrovics tevékenységét bizonyos jugoszláv kormányszervek utasítására végezte. Ez a tény világosan mutatja ennek a kormánynak ellenséges magatartását Lengyelország irányában. Petrovics 1948 márciusában történt megérkezése után azonnal megkezdte kémtevékenységét, kémhálózatot épített ki s ennek céljaira lengyel területen ügynököket toborzott. Ügynökeinek azt az utasítást adta, hogy a lengyel iparra, vasutakra stb. vonatkozó okmányokat, tájékoztatásokat, rajzokat gyűjtsenek. Petrovics különösen arra törekedett, hogy adatokat gyűjtsön Lengyelországnak a Szovjetunióval, Bulgáriával és más országokkal fennálló gazdasági kapcsolatairól. Kémhálózata révén Petrovicsnak sikerült bizonyos számú titkos okirathoz hozzájutni, amelyekért ügynökeinek különböző pénzösszegeket fizetett ki. Az ily módon szerzett anyagot Petrovics Jugoszláviába továbbította. Ugyancsak megállapították, hogy a kémtevékenységein kívül Petrovics, valamint Jugoszlávia más hivatalos képviselői is, diverzáns célzatú propagandatevékenységet fejtettek ki Lengyelországban. Személyesen vagy fizetett ügynökeik útján jugoszláv propagandaanyagot terjesztettek az országban, rágalmazva a demokratikus Lengyelországot és szövetségeseit, a Szovjetuniót és a népi demokráciákat. Ez a propagandatevékenység kimutathatóan arra irányult, hogy Lengyelországban ellenséges érzületet támasszon a demokratikus tábor népei ellen és teljes összhangban áll a lengyel földalatti fasiszta tevékenységgel. A lengyel külügyminisztérium megállapítja: az a tény, hogy az egyik jugoszláv minisztérium hivatalos kiküldöttje Lengyelországban kémtevékenységet folytat, ellenséges cselekményt jelent a lengyel néppel és a lengyel állammal szemben. Ilyen körülmények között a lengyel kormány határozottan követeli, szüntessék be a jugoszláv állam hivatalos képviselői e fajta ellenséges cselekményeiket lengyel területen. Ezek a cselekmények szerves részét alkotják annak az akciónak, amelyet a jugoszláv kormány rendelt el a demokratikus népek békefrontjának meggyengítésére —, amely frontból a jugoszláv kormány a háborús uszítók demokráciaellenes és imperialista táborába szökött át. Ez az akció mindenben megfelel a jugoszláv kormány fasiszta, népellenes magatartásának. Az a tény, hogy a jugoszláv kormány szervei egyik képviselőjük útján már 1948 márciusa óta kémtevékenységet folytatnak lengyel területen, jellemzően mutatja, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a demokratikus Lengyelország és a béketáborhoz tartozó országok iránt milyen hosszú időre nyúlik vissza. Azoknak a nyilatkozatoknak ellenére, amelyeket a jugoszláv kormány a jugoszláv közvélemény megtévesztése céljából kiadott, a jugoszláv kormány ellenséges magatartása Lengyelország irányában az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá vált és egyebek között kifejezésre jutott a lengyel-jugoszláv kereskedelmi kapcsolatoknak jugoszláv részről történő szabotálásában és a belgrádi lengyel tájékoztató hivatal bezárásában. Egyes jugoszláv hivatalos kiküldöttek tevékenysége a béke és demokrácia táborához tartozó országokban, nevezetesen az olyan kémtevékenység, amelyet Petrovics, a jugoszláv közlekedésügyi minisztérium képviselője Lengyelországban kifejtett, újabb bizonyítéka a jugoszláv kormány demokráciaellenes, imperialistabarát politikájának, amely a döntő nemzetközi problémákban is megnyilvánul. Ez a tevékenység mutatja, hogy a jugoszláv kormány egyre jobban a nemzetközi reakciós erők szolgájává válik. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a béketáborból az imperialista táborba átszökött jugoszláv kormány renegát tevékenységét a lengyel közvélemény a legerélyesebben elítéli. De az is világos — és ezt a leghatározottabban ki kell jelenteni —, hogy a lengyel közvélemény és a lengyel kormány jól tudja: a fent ismertetett tényekért nem a jugoszláv népre, hanem kizárólag a jugoszláv kormányra hárul a felelősség. A mostani állapotnak, amely már magában véve is ellentétben áll a jugoszláv nép érdekeivel, semmi köze sincs a jugoszláv népek igaz demokratikus szelleméhez, a szabadságért folytatott odaadó harcuk hagyományához és a békés munka iránti vágyukhoz. A lengyel kormány a Jugoszlávia népei iránt fennálló mély barátság érzelmeitől vezettetve és attól a vágytól eltelve, hogy minél szorosabbra fűzze a szolidaritást, amely a két ország között, a Szovjetunió vezetésével, a fasiszta megszállók ellen folytatott közös harc tüzében edződött meg, 1946 március havában barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötött a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormányával. A fent említett tények világánál a lengyel kormány kénytelen megállapítani, hogy a jugoszláv kormány ezt az egyezményt lábbal tiporta és semmissé tette nyílt ellentétben Jugoszlávia népeinek és a lengyel nemzetnek törekvéseivel és érzelmeivel. A lengyel kormány meggyőződése, hogy a jugoszláv kormány ellenséges magatartása a Szovjetunióval és népi demokratikus országokkal szemben ellentétben áll Jugoszlávia népeinek magatartásával és semmiképpen sem befolyásolja azokat a szívélyes érzelmeket, amelyeket a lengyel nép Jugoszlávia népei iránt érez. Jugoszlávia népei egész biztosan nem fogják megengedni, hogy az imperialista háborús uszítókkal való együttműködésnek és a nemzeti függetlenség feladásának útjára taszítsák őket. Állami Szőlőoltvány és Faiskolák Központ, Budapest, IV., Királyi Pál utca 9. Telephelyek az ország II helyén Faiskolai és Szőlőoltványanyagok eladása MINT KÉT TOJÁS... Titóék szociális demagógiája, mint egyik tojás a másikra, úgy hasonlít tartalmát tekintve a német fasiszták demagógiájára. (A „Tartós békéért, népi demokráciáért!” vezércikkéből.) WALL STREET: — Sikerült Hitler pontos mását tojnom. De attól tartok, ezzel a Titóval se járok jobban. 1999Tizenhat hónap Titónál I fjfl iinsséníliiii amis rikksaraauia ti ÍV* St» ír le ti ii tett, hogy a jugoszláv vezetők elvesztették a Szovjetunió és a népi demokráciák barátságát. Akik ismerték a Tito-klikk rendőri erőszakosságait, a gyűjtőtáboroktól félve, nem merték nyilvánosan közölni véleményüket, magánbeszélgetésekben azonban egyébről sem esett szó, mint a határozatról. Titóék nem tűrték, hogy bárhol is szabadon megtárgyalják a kérdéseket. A párt és szakszervezeti gyűléseken a kormány részéről jóváhagyott, hivatalos közleményeket olvastak fel és előre elkészített hűségnyilatkozatokat szavaztattak meg. A határozatokat azután úgy hozták nyilvánosságra, mint a tömegek egyhangú kiállását a Titoklikk mellett. A gyűlések elnöksége erőszakkal megakadályozta, hogy a jelenlévők bírálják a határozati javaslatokat. Más esetekben viszont szándékosan vitát idéztek elő, hogy ártalmatlanná tegyék azokat, akik ellenkező véleményen voltak. Azokat a párttagokat, akik a gyűléseken nyíltan azonosították magukat a Tájékoztató Iroda határozatával, haladéktalanul megfosztották állásuktól és legtöbbjüket letartóztatták. Tito hivatalos propagandaszervei az árulás álcázására egy ideig a nyugati hatalmakat is támadták. Erről azonban csakhamar lemondtak. Most olyan hazugságokat tálalnak a tömegek elé a Szovjetunióról és a népi demokráciákról, amilyeneket azelőtt csak Göbbelsék röpítettek világgá. A Tito-banda most levetette álarcát. Tömegesen vetik börtönbe a volt partizánokat, a munkásmozgalom kipróbált harcosait és a jugoszláv nép legjobbjait, akiknek egyetlen „bűnük“, hogy nem értenek egyet a Tito-klikk áruló poltikájával. Egymásután állítják fel a gyűjtőtáborokat és egymásután végzik ki, vagy kínozzák halálra a foglyokat. A spanyolországi nemzetközi brigád egy volt jugoszláv tisztjének például kiszúrták a szemét és eltörték az állkapcsát. A családtagok nem látogathatják a politikai foglyokat és a hozzátartozókat nem értesítik a foglyok kivégzéséről. A letartóztatottak legtöbbje egyszerűen „eltűnik” — írja cikkében dr. Jury. A Ce Soir pénteki száma „Tizenhat hónap Titónál" címmel cikksorozatot kezdett a Tito-klikk véres diktatúrájáról. A cikksorozat szerzője dr. Jury ausztráliai orvos, aki nemrégiben tért vissza Jugoszláviából. Jury dr. az első cikkben leírja, hogy a jugoszláv kormány a Tájékoztató Iroda határozatát csak kiadása után 48 órával merte nyilvánosságra hozni. A jugoszláv nép nagy többségében leírhatatlan megdöbbenést kel- Nem»ünk örök hálni érez a Szovjetunió és Sztálin elvtár« iránt ! BOLGÁR MIM KÖSZÖNŐLEVELE Az 1944 szeptember 9-i antifasiszta népfelkelés ötödik évfordulóján a szófiai Nemzeti Színházban megtartott ünnepélyes nagygyűlés köszönőlevelet intézett Sztálin generalisszimuszhoz. A Tévés a többi közt a következőket mondja: —A legyőzhetetlen Szovjet Hadsereg testvéri és döntő segítségével népünk véget vetett a népellenes, véres fasizmusnak és népdemokratikus kormányzatot létesített. Akkor történt ez, amikor népünk létének legválságosabb napjait élte, amikor Bulgária ellenségei az ország új megszállását készítették elő. Népünk örök hálát érez a nagy Szovjetunió, hősies Kommunista (bolsevik) Pártja és személy szerint Ön, Sztálin elvtárs, drága tanítómesterünk és vezérünk, a haladó emberiség tanítómestere és vezére iránt. Hálával tartozunk a hathatós és önzetlen támogatásért, amelyben részesített és szüntelenül részesít bennünket. Hálával tartozunk területi épségünk, nemzeti függetlenségünk megőrzéséért. Hálával tartozunk lerombolt gazdasági életünk helyreállításáért és továbbfejlesztéséért, népünk jobb sorsának megalapozásáért és a szocializmus építéséért. — Országunk fejlődésének minden napja egyre inkább megerősíti felejthetetlen tanítómesterünk és vezérünk, Dimitrov elvtárs szavait, aki ezt mondotta: „A szovjet néppel való barátság ugyanolyan nélkülözhetetlen számunkra, mint amilyen nélkülözhetetlen a napfény és a levegő minden élőlény számára.” — Népünk — folytatja a levél — saját tapasztalatain és Jugoszlávia népeinek tragikus sorsán okulva, tökéletesen megérti, hogy a Szovjetunió atyai gondoskodása, védelme és támogatása nélkül nem lenne lehetséges sem a szocializmus építésére irányuló erőfeszítés, sem országunk szabad nemzeti léte. A bolgár nép a legmélyebb megvetésével sújtja a Tito-klikk gyalázatos rágalom- és provokációs hadjáratát a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen és tudja hogy ezzel a Tito-klikk amerikai gazdáit szolgálja. Népünk szilárd elhatározással harcolt és harcol minden olyan kísérlet ellen, amely arra irányul, hogy árnyékot vessen a szovjet haza és a nagy Sztálin fényes nevére. Szilárdan harcol minden olyan kísérlet ellen, amely szét akarja rombolni a bolgár és a szovjet népek közti barátságot.. . Hívek maradunk Dimitrov elvtárs nagyszerű végrendeletéhez, amely kötelességünkké teszi, hogy megőrizzük és elmélyítsük a szovjet néppel való testvéri kapcsolatainkat. Országunk dolgozói mindig is a békés és demokratikus népek családjához tartoztak és a jövőben is szilárdan ehhez a családhoz fognak tartozni, amelyet a legyőzhetetlen Szovjetúnió és a nagy Sztálin vezet.” A nagy bolgár nemzeti ünnepre érkezett meg az első szovjet búzaküldemény Bulgáriába A győzelem és a felszabadulás szeptember 9.-i nagy ünnepségére érkeztek meg Burgasz kikötőjébe az első szállítmányok abból a 160.000 tonna búzából, amelyet a Szovjetunió küld Bulgáriának. Burgasz és vidékének dolgozói és parasztjai látványos, lelkes felvonulással fogadták a kikötőbe befutó első két szovjet hajót, amelyek 2500 tonna szovjet gabonát hoztak. A kikötőben egybegyűlt sokezer főnyi tömeg lelkesen éltette a bolgár és a szovjet, népek testvéri barátságát. A város dolgozói viharos, meleg ünneplésben részesítették a szovjet hajók legénységét Az üdvözlésekre Simon Iljin, az egyik szovjet hajó helyettes kapitánya válaszolt, és felköszöntötte a bolgár népet a felszabadulás nagy ünnepe alkalmából. Churchill már 1942-ben a fasiszta Németország részvételével meg akarta alakítani az „Európai Egyesült Államokat" A napokban nyilvánosságra hoztak egyes részleteket Churchill 1942-ben készített titkos memorandumából. Viktorov elvtárs a Pravdában írt Cikkében rámutat, hogy Churchill memorandumának nyilvánosságra került részletei újra leleplezik ennek az egész világon gyűlölt háborús uszítónak képmutató és hamis voltát. Churchill titkos memoranduma újabb fényt vet arra a sötét cselszövény-hálózatra, amelyet a háború idején az angol és amerikai reakciós körök a Szovjetunió háta mögött folytattak A memorandumból kiderül: Churchill 1942-ben is terveket szőtt, hogy Németország részvételével létrehozza az „Európai Egyesült Államokat". Már akkor javasolta, hogy lépjenek alkura Németországgal a Szovjetunió ellen, amikor Németország fasiszta állam volt. Churchill tervei— írja Viktorov elvtárs — kudarcot vallottak De a reakciós körök folytatták a német reakcióval, a német fasizmussal való megegyezés politikáját. Németország kettéosztása és feldarabolása a fasizmus újjáélesztése Németország nyugati övezetében és ezeknek az övezeteknek stratégiai hídfővé való átalakítása — ezek a háború utáni megnyilvánulásai annak a politikának, amelyet az említett reakciós körök a háború idején folytattak. Harry Pollitt elvtárs a bridlingtoni kongresszusról Londonból jelentik: Harry Pollitt elvtárs, az Angol Kommunista Párt főtitkára cikket írt a Daily Workerben a bridlingtoni szakszervezeti kongreszszusról. Pollitt elvtárs megállapítja, hogy a bridlingtoni értekezlet bevezetése a munkabér leszállításának, a munkaidő felemelésének és a munka gyorsításának. Bridlington és Washington, ugyanannak az éremnek két oldala, a font leértékelését, a reálbérek csökkenését, a megélhetés megnehezülését és tömeges munkanélküliséget hozza majd magával. Pollitt elvtárs végül Attlee bridlingtoni beszédével foglalkozva megállapítja, hogy a „munkáspárti” kormány a legjobb barátja a konzervatívoknak és hangsúlyozza a Kommunista Pártnak az a feladata, hogy hadjáratot indítson a jogok és a munkásság érdekeinek védelmére, az amerikai függőségben lévő Anglia felszabadításáért, a munkanélküliség és a háború elhárítására. Hewlett Johnson nyilatkozata a moszkvai békekonferenciáról A moszkvai békekonferenciáról hazatérőben Prágába érkezett dr. Hewlett Johnson canterbury-i érseki helynök. A prágai repülőtéren adott nyilatkozatában elmondotta, milyen mély hatást gyakorolt rá a moszkvai békekortgresszus. „Láttam a szovjet nép és a külföldi küldöttek eltökéltségét, hogy megvédik a világ békéjét, továbbfejlesztik a békés építőmunkát és a világ népeinek együttműködését“ — mondotta a többi között.