Szabad Nép, 1949. november (7. évfolyam, 254-278. szám)

1949-11-01 / 254. szám

KEDD, 1949 NOVEMBER­­ SZABAD NÉP ILLETÉKES HELY KÖZLÉSE A TITO-RAMIA ÚJABB ALJAS PROVOKÁCIÓJÁRÓL Illetékes hely közli: 1949 október 27-én, csütörtökön este körülbelül 30—40 főnyi jugoszláv ka­tonai erő Gyűrüspusztától délre Délni— Mihojlác irányából magyar területre lépett és átvágta a magyar területen húzódó drótsövényt. A magyar határ­őrség erre tüzet nyitott, mire a jugo­szláv katonák hosszabb tüzelés után jugoszláv területre húzódtak vissza. Sebesülés egyik részről sem történt. A magyar kormány, minthogy a határ­­incidens a jugoszláv provokációk meg­szokott sorozatához tartozott, nem adott ki az ügyről jelentést. E hó 29-én délután az Egyesült Nemzetek Szövet­ségében Becler jugoszláv delegátus — akinek a neve a Rajk-ügyben, mint trockista provokátoré ismételten szere­pelt — félbeszakította az ENSZ poli­tikai bizottságának ülését és drámai hangon felolvasott egy jugoszláv je­lentést arról, hogy ez volt az eddig legnagyobb szabású határincidens és magyar részről háborús célokat jelent. A Rajk-perben fény derült arra, hogy az ilyen határincidenseket a jugo­szláv kormányban ülő imperialista ügy­nökök és Gestapo-kémek tervszerűen hajtják végre, olyan időben, amikor úgy vélik, hogy aljas terveiknek leg­jobban megfelel. Május közepén pél­dául, amikor Rajkot és társait őrizetbe vették és ezzel megzavarták az impe­rialisták terveit, a határincidensek olyan hirtelen szűntek meg, mintha ollóval vágták volna el őket. Két hónapon át úgyszólván semmi határincidens nem történt, de akkor Titóék kenyéradó gazdáik, a nyugati imperialisták utasí­tására újra megkezdték őket. Ez a csütörtöki provokáció is kétségkívül arra kellett Bechler úrnak, hogy módja legyen az ENSZ-ben felszólalni. Tito és bandája a nyugati imperia­listák utasítására félmillió katonát tart fegyverben. Ezeknek a katonáknak je­lentékeny része kényszermunkásként dolgozik azokon a stratégiai építkezé­seken, amelyeket a jugoszláv nép áru­lói az imperialisták követelésére vé­geznek. E katonák élelmezése és el­látása a lehető legrosszabb, ennek da­cára fegyverben tartásuk szinte elvisel­hetetlen terheket ró a nyomorgó, éhező, elégedetlen jugoszláv népre. Ugyanakkor, amikor a nép nyomorog és éhezik, Tito janicsárjai tejben-vaj­­ban fürödnek. Az ilyen határinciden­sekkel Tito és bandája azt a benyo­mást akarja kelteni, hogy Jugoszlá­viát kívülről támadás veszélyezteti és nagy hadseregre emiatt van szükség és hogy a jugoszláv dolgozó népnek ennélfogva továbbra is nyomorognia és éheznie kel a hadsereg fenntartá­sáért. Az ilyen határincidensekkel a jugoszláv sovinizmust is fel akarják korbácsolni. Másik célja az ilyen határmenti pro­vokációknak, hogy az amerikai impe­rialistákat arra ösztökéljék, hogy bő­vebben juttassák az alamizsnát meg­szorult szolgájuknak, Titónak. Titóék a saját népük felé a szocializmus épí­tőinek szerepében tetszelegnek, ugyan­akkor levett kalappal, alázatosan meg­görbített háttal, könyörögnek segítsé­gért az amerikai tőkéseknél. A nyugati imperialisták azonban nagyon jól tud­ják, hogy Tito és bandájának uralma mennyire ingatag alapokon áll és hogy a segítség, amit Titónak juttatnak előbb, vagy utóbb, de bizonyosan a jugoszláv nép hű fiainak, az imperia­listák ellenségeinek kezébe jut. Ezért nem nagyon törik magukat, hogy Titó­nak bőkezűen juttassák a segítséget. Az ilyen határincidensekkel nógatja a kolduló Tito bővebb alamizsna adására azokat a tőkéseket, akik őt és kormá­nyát, mint láncos kutyát tartják kéz­ben. HRUSCSOV ELVTÁRS BESZÁM­OLÓJA az ukrán nép nagyszerű eredményeiről a szocializmus építésében Az egységes ukrán-szovjet állam megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából Kievben rendezett ünnep­ségén Hruscsov elvtárs, az Ukrán Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottságának főtitkára mondott be­szédet. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32-ik évfordulóját és az ukrán földek egyesítésének tizedik év­fordulóját népünk új, kiemelkedő gaz­dasági eredményekkel köszönti — mondotta. — A Szovjetunió gazdasági e­rejére támaszkodva Szovjet-Ukrajna ipara gyors ütemben épül újjá. A háború utáni ötéves terv első három évére eső részét az össz­termelést tekintve 103 százalék­ban, az idei év kilenc hónapjára eső tervet pedig 104 százalékban teljesítette. Sikeresen újjáépül a Don-medence szénipara. Évről-évre fokozza termelé­sét a szénipar. Újabb, tökéletesebb gé­pek gyártását kezdték meg Ukrajna gépgyárai. Fokozzák termelésüket a könnyűipari, élelmiszeripari vállalatok és az ipari szövetkezetek is. A köz­társaság városaiban és munkatelepein az újjáépítési időszak kezdete óta 21 millió négyzetméter lakásterületet ál­lítottak helyre, vagy építettek újonnan. A háború utáni években a népgazda­ságnak egy új ágát hozták létre: a gázipart. Megépítették a Dasava-Kiev közötti gázvezetéket. A szovjet kor­mánynak Sztálin elvtárs kezdeménye­zésére hozott határozata alapján ipa­rosították Lvovot, ezt az ősi ukrán várost. Hruscsov elvtárs ezután a szocialista építés óriási sikereit vázolta a nyu­gati területeken, az izmaili területen és a Kárpátukrajnán. E területeken ma már sokszáz nagy- és középiparvállalat működik. A legnagyobb eredmény a munkások és dolgozók politikai öntu­datának növekedése, a munkához való kommunista viszonyuk kifejlődése. Áttérve a mezőgazdaság újjáépíté­sének és további fejlesztésének kérdé­seire, Hruscsov elvtárs rámutatott, hogy’ 1949-ben a kedvezőtlen időjárás ellenére a vetésterület Ukrajnában el­érte az ötéves tervben 1950-re elő­irányzott színvonal 95 százalékát, a gabonaneműek vetésterülete pedig az már több, mint 3 százalékkal meghal­ladlta az 1950-re előirányzott színvo­nalat. Újra termékennyé tették a cukorrépának, a köztársaság legfonto­­sabb ipari növényének vetésterületét. Ukrajna kolhozaiban már több a szarvasmarha, mint a háború előtt volt. A kolhozok határidő előtt telje­sítik a mezőgazdasági termékek be­szolgáltatását. — Országunk kolhozparasztságának nagy történelmi példája meggyőzte a nyugati területek dolgozó parasztjait arról, hogy csak a kolhozok segítségé­vel lehet megszabadulni a szívkölkö­­déstől, az elmaradottságtól, csak a kolhozok segítségével lehet elérni a jómódú kulturális életet. Ma már a nyugati területeken a parasztgazdaságok 61 százalékát egyesítve hatezer kolhoz dolgozik. Az Ukrán Szovjetköztársaság kolho­zai és szovhozai már az idén tavasz­szal túlteljesítették az élőfa védőöv ül­tetési tervét. Egyre növekszenek a mezőgazdaság számára megnyert volt mocsaras földterületek. A szovjet hatalom megvalósítása óta a kulturális életben végbement hatal­mas változásokat ismertetve, Hruscsov elvtárs elmondotta, hogy a nyugati területeken csak az utolsó három esz­tendőben 1087 új iskola épült. A nyugati területeken az egyesü­lésig öt főiskola volt, ma 1­25 főiskola és 120 technikum működik. Az ukrán nép hatalmas vívmányai csak annak eredményeképpen váltak lehetségessé, hogy Szovjet-Ukrajna, a nagy Szovjetunió egyenjogú köztár­sasága. A Szovjetunió népeinek, a szovjet kormánynak és magának Sztálin elvtársnak segítsége nélkül az ukrán nép nem is gondolhatott volna az újjáépítésnek és fejlődés­nek arra a hatalmas iramára, me­lyet a köztársaság gazdasági élete és kultúrája a háború után korszak­ban elért.­­ Nincs és nem lehet olyan erő, amely fel tudná tartóztatni a világ szabadságszerető népeinek győzelmes menetét a kommunizmus felé, élükön a Szovjetunióval — mondotta befeje­zésül Hruscsov elvtárs. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának távirata az Ukrán és a Bjelorussz Szocialista Szovjet Köztársasághoz A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége táviratot intézett az Ukrán Szocialista Szovjetköztársaság Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez, melyben a többi között a következő­ket írta: „A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1939 november 1-én a nyugatukrajnai dolgozók kívánságát teljesítve, Nyu­gat-Ukrajnát felvette a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségébe és egyesítette azt az Ukrán Szocialista Szovjetköztársasággal. Az elkövetkező években Szovjet-Ukrajnával egyesült Bukovina északi része, az izmaili ke­rület és Kárpátukrajna. A Szovjet kormány bölcs külpolitikájának ered­ményeképpen megvalósult az ukrán nép évszázados vágya, valamennyi ukrán terület egységes ukrán szovjet­államban egyesült. Ukrajna nyugati kerületeinek dolgozói az egész ukrán néppel és a Szovjetunió többi népeivel együtt tevékenyen részt vettek a szo­cialista építésben és a Nagy Honvédő Háború idején vitézül küzdöttek a szocialista haza szabadságáért és füg­getlenségéért. Az Ukrán Szovjetköz­társaság dolgozói a háború diadalmas befejezése után, a Kommunista Párt vezetésével, a Szovjetunió többi, népé­nek baráti segítségével, biztosítani tudták a köztársaság népgazdasága újjáépítésének gyors iramát és most a háború utáni ötéves terv teljesíté­séért folytatnak nem gyengülő harcot. A Bjelorussz Szocialista Szovjet­köztársaság Legfelsőbb Tanácsának Elnökségéhez a következő táviratot intézte a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának Elnöksége: Nyugat-Bjelorusszia népi gyűlése 1939 október 29-én Nyugat-Bjelorusszia dolgozóinak akaratát kifejezve Nyu­­gat-Bjelorussziában kikiáltotta a szov­jet hatalmat és kérést intézett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsához, vegye fel Nyugat-Bjelorussziát a Szo­cialista Szovjetköztársaságok Szövet­ségébe. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa 1939 november 2-án teljesítette a nyugatbjelorussziai népi gyűlés ké­rését és felvette Nyugat-Bjelorussziát a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségébe, egyesítette azt a Bjelo­russz Szocialista Szovjetköztársaság­gal." A távirat a továbbiakban megemlé­kezik Bjelorusszia népének eredmé­nyes harcairól és munkájáról, s új sikereket kíván neki. Az Ukrán Szovjetköztársaság levele Sztálin elvtárshoz Az egységes Ukrán Szovjetköztársa­­ság megalakulásának 10. évfordulóján a köztársaság legfelsőbb tanácsa le­velet intézett Sztálin elvtárshoz. A levélben többek között ezek állanak: „Az ukrán nép századokat töltött szomorúságban és nyomorban, ország­részekre széttagolva, megfosztva a szabad nemzeti fejlődéstől. A földbir­tokosok és tőkések elnyomták, kizsák­mányolták a munkásokat és paraszto­kat, az idegen betolakodók állatiasan megkínozták Ukrajna élő testét. Leninnel együtt Ön felépítette a szocialista szovjetköztársaságok nagy szövetségét, a szabadság és függet­lenség bástyáját, az ukrán nép és ha­zánk minden népe államiságának, gaz­dasági és kulturális felvirágzásának rendíthetetlen alapját. Az ukrán nép boldog, hogy orszá­gainknak a kommunizmusért harcoló testvéri közössége élén a nagy és dicső orosz nép áll. A szocialista szovjet rend friss éle­tet vitt az ukrán nép hatalmas alkotó­erejébe, tehetségét és képességét a haza szolgálatába állította. Az ukrán nép szocialista vívmányai: a lenin­­izmus diadala, élő megtestesülése a Bolsevik Párt erejének és bölcsességé­nek, az ön zseniális vezetésének, Sztálin elvtárs!" A levél a továbbiakban beszámol az Ukrán Köztársaság nagy gazda­sági és kulturális eredményeiről, be­fejezésül pedig végtelen háláját tol­mácsolja Sztálin elvtársnak, akinek nevéhez Szovjet-Ukrajna minden si­kere fűződik. 3 ÖT ESZTENDŐVEL EZELŐTT, 1944 november 2-án minden hazáját szerető budapesti lakos meg­hallotta a szabadság üzenetét: a német egységekre tüzelő szovjet ágyúk szavát. A felszabadító szovjet csapatok ezen a napon érték el Budapest peremvárosait, ekkor gyűlt ki a harc Vecsés, Pestszentimre, Pestszent­­lőrinc körül. Malinovszki marsall felszabadító csapatai a Duna—Tisza közéről, Kecskemét felszabadítása után érkeztek a főváros elé. Egy másik had­seregcsoport Szolnok közelében kelt át a Tiszán és megszakította a budapest—miskolci vasútvonalat. A megszálló németek mindenáron tartani akarták a fővárost. Összeszedtek hát minden rendelkezésükre álló tartalékot és Budapestre, meg a főváros környékére vonták össze. Tizenkét hadosztállyal akarták tartani Budapestet, Dél-Németország, Ausztria kulcsát, a fasiszta hadiipar egyik fontos gócpontját. Öt évvel ezelőtt szólalt meg Vecsés körül az ellenség által rettegett szovjet tüzérség, szúrta a halált a Katyusa. Ha a Vörös Hadsereg kímé­letlenül beveti akkor ágyúit, óriási tankjait és csatarepülőit, Budapest felszabadítása sokkal hamarabb következett volna be. De Sztálin paran­csára a Szovjet Hadsereg a legvégsőkig kímélte a várost, annak másfélmilliónyira felduzzadt lakosságát. Kerülni akarta a felesleges vérontást, meg akarta menteni a város történelmi nevezetességű érté­keit, megkímélni a lakosságot a nélkülözésektől, a szenvedéstől. A hitle­risták azonban másképpen gondolkodtak. Katonai támaszpontul használ­ták legszebb középületeinket, az egyetemet, az országházat, a várat és jóformán minden egyes lakóházat is. A szovjet csapatoknak mégsem tudtak ellenállni. A szovjet roham­osztagok réseket ütöttek a német erődítéseken, körülzárták és felszá­molták az ellenség támaszpontjait, az ellenség hátába kerültek és elsöprő erejű csapásokat mértek rá. A szovjet katonáknak minden egyes háztömbért, épületért, lakásért, szobáért harcolniok kellett. A levegőben, a földön és még a föld alatt, a pincékben, a csatornákban is dúlt a véres harc Budapest birtokáért. De a haladás, a szabadság erői győ­zedelmeskedtek az elnyomás felett. A szovjet fegyveres erők Budapesten is teljesítették felszabadító küldetésüket. Mint annyi sok város, ország számára, Budapest, a magyar nép számára is megnyitották az utat a szabadság, a demokratikus fejlődés felé. Sokezer szovjet katona adta Budapest népének szabadságáért az életét. Ilyen áldozatra csak az olyan hadsereg képes, melyet Lenin, Sztálin tanításai vezérelnek. A Szovjet Hadsereg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének eredményeképpen lett ilyen hadsereggé, a proletár-nemzetköziség zászlóhordozójává. A szovjet nép 32 éve szabad. Nekünk öt évvel ezelőtt hozták el az annyira áhított szabadságot. Hálatelt szívvel gondolunk ezen a napon felszabadítóinkra, a szovjet nép nagy vezérére, Sztálin elvtársra, a hősökre, akiknek szabad életün­ket köszönhetjük és azokra, akik életüket áldozták értünk. Fagyejev elvtárs beszélt a Békebizottság szombati ülésén A Béke Hívei Világkongresszusa állandó bizottságának római ülésén szombaton Fagyejev elvtárs, a szov­jet küldöttség vezetője és a bizottság helyettes vezetője szólalt fel. Tolmá­csolta az olasz népnek a Szovjetunió népeinek üdvözletét. A szovjet küldöttség nevében Fa­­gyejev elvtárs helyeselte az állandó bizottságnak a párisi világkongresz­­szus­ óta kifejtett tevékenységét és köszönetét fejezte ki a bizottság elnö­kének, Frederic Joliot Curienek. Beszéde során Fagyejev elvtárs be­számolt a Kínai Népköztársaságban tett utazásának benyomásairól. Ismer­tette a népek békemozgalmának az utóbbi időben elért hatalmas eredmé­nyeit és felhívta a figyelmet arra, hogy a háborús uszítók egyre na­gyobb álnoksággal és állati kegyet­lenséggel használják fel pokoli esz­közeiket a béke növekvő erői ellen. Rámutatott arra a szerepre, amelyet Titóék töltenek be a háborús uszítók terveiben és leszögezte, hogy a szovjet küldöttség helyesli az állandó bizottságnak azt a hatá­rozatát, hogy megszakította a kap­csolatot a Jugoszláv Nemzeti Bizottsággal. Beszéde végén Fagyejev elvtárs ismé­telten rámutatott arra, hogy a szovjet emberek minden erejükkel helytállnak a béke ügyéért az egész világon a teljes győzelemig. Fagyejev elvtárs beszédének rész­letes ismertetésére még visszatérünk. Szlovákia déli területein a szocializmus felé haladás feltétele a szlovák és magyar dolgozó nép testvéri együttműködése — m­ondatta Sim­ky elvtárs, Csehsatorákia helyettes minisztorelnöke Komarnóban, a Csehszlovák Köztár­saság fennállásának 31. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Siroky elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt elnöke, helyettes miniszterelnök ünnepi beszédében a többi között a következőket mondotta: — Ma itt, Komarnóban, az építés örömteli légkörében azt ünnepeljük, hogy Szlovákia iparosításának­ óriási üteme átterjed a déli területekre is, Szlovákiát és népét nem zsarolják ki többé. A köztársaság hallatlan erőfe­szítéssel törekszik Szlovákia minden vidékének gazdasági, szociális és kul­turális felemelésére. Szlovákia déli területein a szocializmus felé történő előrehaladásunk feltétele a szlovák és magyar dolgozó nép testvéri együtt­működése, a magyar lakosság poli­tikai, nyelvi és kulturális jogainak tiszteletben tartása alapján. — Pártunkat és kormányunkat tár­sadalmi, gazdasági és kulturális éle­tünk minden szakaszán a marxizmus­­leninizmus halhatatlan tanításai ve­zetik. Ezért a nemzetiségi politika területén is tántoríthatatlanul ragaszkodunk a lenini-sztálini nemzetiségi politika alapelveihez és azokat kell alkalmaznunk a magyar lakosság gyakorlati életének minden terén. Erélyes harcot kell folytatnunk a burzsoá nacionalizmus minden meg­nyilvánulása ellen. A burzsoá nacio­nalizmus egyenesen a külföldi hatal­mak szolgálatához és saját nemzetünk alapvető érdekeinek elárulásához ve­zet. Ezért kell, hogy népünket át­hassa a szocialista hazafiság, amely­nek lényeges része a proletár nemzet­köziség nagy eszméje. Siroky elvtárs beszédét az össze­gyűlt hatalmas tömeg nagy lelkese­déssel fogadta. Utána több felszólaló az ötéves tervről és a dolgozók nagy­szerű munkateljesítményeiről számolt be, majd az Új Szó című bratislavai magyar lap főszerkesztője, a Cseh­szlovák Kommunista Párt nevében magyar nyelven szólt az egybegyűl­tekhez és méltatta azokat a sikereket, amelyeket a Szlovákiában élő nem­zetiségek a békés együttműködés út­ján elértek. Az ünnepség a legjobb magyar és szlovák élmunkások kitün­tetésével fejeződött be. Olasz parasztok harca a földesu­rak ellen Dél-Olaszországban ismét megélén­kült a mezőgazdasági dolgozók harca. A mozgalom Szardínia­ szigetéről át­terjedt Kalábriára.. Sok helyen a rend­őrség fellépett a parasztok ellen és több mint 200-at letartóztatott. A pa­raszt­mozgalom különösen erős Cro­­tone körzetében, ahol a munkások szolidaritásból a dol­gozó parasztsággal sztrájkkal tá­mogatják őket. Brescia vidékén sztrájkolnak a mező­gazdasági munkások, mert a föld­­birtokosok nem hajlandók kollektív­szerződést kötni. Parma környékén ugyancsak emiatt 24 órás sztrájkot hirdettek a mezőgazdasági dolgozók. A mező­gazdasági sztrájkmozgalom­mal egyidejűleg a munkások az egész ország területén harcolnak az új kol­lektív­ szerződések megkötéséért.

Next