Szabad Nép, 1949. december (7. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-25 / 300. szám

4 SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1949 DECEMBER 25 ÚTON A SZOCIALIZMUS FELÉ A kulturális elmaradottság felszámolása Albániában November 1-én az Albán Nemzetgyűlés elnöksége határozatot hozott, mely szerint minden 12—40 év közötti állampolgár köteles megtanulni írni-olvasni. Külső és belső kizsákmányolói: a török bégek, a nyugati imperialisták, albán földesurak és Zog király népelnyomó rendszere nagy tudatlanságban tartották a múltban, az albán népet. A lakosság 80 százaléka analfabéta volt. Csak a népi demokratikus rendszer győzelme nyitotta meg a művelődés, a kultúra elterjedésének lehetőségeit Albániában. A kétéves tervről szóló törvény kimondotta: „Gondot kell fordítani hazánk dől sózó tömései műveltségi színvonalának, valamint a közoktatás színvonalának emelésére.'’ A hatalmas kulturális nevelőmunka azonban nem az 1949 ben megindult kétéves tervvel kezdődött. A felszabadulás pillanatától kezdve az albán kommunisták és az albán népi demokrácia mindent megtettek, hogy kiemeljék az albán népet tudatlanságából. Nagyon is jól tudják, hogy a szocializmushoz nem elég a gazdasági elmaradottság felszámolása, hanem a dolgozók kulturális színvonalának állandó emelése is szükséges. Különösen nagy feladat ez egy annyira hátramaradott országban, mint amilyen Albánia. Az albán parasztok ragaszkodása az évszázados hagyományokhoz, a mohamedán lakosság elkülönülése, a nők nagyfokú elnyomottsága még csak fokozták a nehézségeket. A nehézségek azonban arra valók, hogy leküzdjük őket. A felszabadulás után azonnal megkezdődött a harc az analfabétizmus ellen. Megindult a küzdelem a közoktatás kiépítéséért , bár közben Albánia élet-halál harcát vívta a befurakodott titóista ügynökök ellen, akik jugoszláv gyarmattá akarták változtatni az országot — a Pártnak és a népi demokratikus kormánynak volt ereje, hogy valóságos kulturális forradalmat indítson meg Albániában. A felszabadulás óta több, mint 130.000 ember tanult meg írni-olvasni, közöttük mintegy 50.000 nő. Míg a háború előtt mindössze 643 elemi iskolában 52.024 tanuló volt, az 1948— 49-es iskolaévben az elemi iskolák számát 1890-re, a tanulókét pedig 162.732-re emelték. Működik már az ország első főiskolája, a Pedagógiai Intézet, ahol évente 500 tanítót és tanárt képeznek ki. .Jelentősen emelkedett a középiskolák száma is. Az ebben az esztendőben megindult kétéves terv még nagyobb kulturális fellendülést hoz. Az összes beruházások mintegy 10 százalékát kulturális célokra fordítják. 1950—51-ben az elemi iskolák száma 1945 lesz, vagyis 302.4 százalékkal emelkedik a háború előttihez viszonyítva. Az elemi iskolák növendékeinek száma,337.5 százalékkal lesz magasabb, mint a háború előtt. A középiskolák száma 1951-ben 21 lesz, ami 190.9 százalékos emelkedést jelent 1938-hoz képest. A középiskolai tanulók száma a háború előttinek 362 százaléka. Az alba kulturális élet fejlődését mutatja a kulturcsoportok ugrásszó növekedése is. Míg a háború előtt mindössze 14 kultúrcsoport volt az egész országban, számuk ma már csaknem eléri a 300-at. Színjátszócsoportok, tánccsoportok, fúvószenekarok és egyéb zenekarok alakulása mutatja, hogy milyen mély a nép vonzódása a műveltség és a kultúra iránt,most, hogy végre nekik is módjukban áll azt elsajátítani. Ezt bizonyítja egyébként a mozik látogatottsága is. A felszabadulás óta 37.000 mozielőadást tartottak Albániában, amelyeknek 7.400.000 nézője volt. A bemutatott 179 játékfilm és 273 dokumentfilm legnagyobbrésze szovjet alkotás. Ily módon az albán dolgozók a világ legmagasabbrendű filmművészetének termékein nevelődnek, a szocialista kultúra útmutatásai nyomán fejleszthetik saját nemzeti kultúrájukat. A Szovjetunió egyébként nemcsak filmeket, hanem vetítőgépeket isad Albániának. A kétéves terv során a mozik száma 132 százalékkal növekszik. Fejlődnek a könyvtárak is. A kétéves terv során számuk mintegy másfélszeresére emelkedik. Ezekben a könyvtárakban is mindenütt ott találjuk a szovjet szépirodalom legkiemelkedőbb alkotásait. Emellett szépen fejlődik a politikai könyvkiadás: Sztálin születésnapja alkalmából kezdtek hozzá összes műveinek albán nyelvű kiadásához. A szocializmust építő aljtán dolgozók nemcsak nemzetgazdaságukat fejlesztik soha nem tapasztalt ütemben, hanem megvetik az alapját népük kultúrájának is, elmaradottságát és ezáltal jelentősen emelik a falvak dolgozóinak anyagi és kulturális színvonalát. A szövetkezeti gazdaságok meghódították a szegényparasztokat és a középparasztok jó részét is. A munkásosztály állama sokoldalú támogatásban részesíti a szövetkezeteket. Az ötéves terv keretében három mezőgazdasági gépgyár létesül és segítségükkel a jelenlegi 70 traktorállomást 1953-ra 150-re emelik, a traktorok száma pedig 10.000 lesz. A gépesítés mellett azötéves terv a legmodernebb tudományos technika minden lehetőségét a mezőgazdaság rendelkezésére bocsátja. A szövetkezetekben bevezetik a helyes vetésforgót, modern istállókkal, ólakkal, aktokkal és baromfitenyésztő telepekkel látják el őket, mezővédelmi övezeteket létesítenek. A villamosenergia-termelés fokozásával az ötéves terv 1953-ra biztosítja a szövetkezeti gazdaságok villamosítását. Hatalmas fellendülést hoz az öntözési rendszer fejlesztése. A szárazság a múltban komoly károkat okozott a bolgár mezőgazdaságnak. Az ötéves terv keretében építendő vízduzzasztók, a Dimitrov-, Kolarov-, Roszka- és Topolnyica-gátak mintegy 300.000 hektárnyi föld öntözését biztosítják Az ötéves terv a szarvasmarhák számának 25, a sertések számának 150, a baromfiak, számának 104 százalékos emelését irányozza elő a háború előttihez viszonyítva. Az ötéves terv lerakja a szocializmus alapjait, hétmérföldes léptekkel fejleszti a bolgár mezőgazdaságot és emeli a falu dolgozóinak anyagi és kulturális életszínvonalát. Egyben pedig biztosítja a városi lakosság bőséges élelmiszer-ellátását és az ipar nyersanyagszükségletét is. Ezzel fizetik vissza a bolgár parasztok azt a segítséget, amelyet, most a munkásosztálytól kapnak. A nehézipar fejlesztése és Szlovákia iparosítása a csehszlovák ötéves tervben «■A A csehszlovák tervgazdálkodás két fő kérdése: • a nehézipar fejlesztése és Szlovákia iparosítása. Bár a népi demokratikus országok közül Cseh- SIASTv szlovákia rendelkezett a múltban a legfejlettebb iparral — fejlődése a nemzetközi nagyérdekeinek megfelelően alakult.Főleg a textil-, a cipő- és az üvegipar fejlődött, a nehézipar háttérbe szorulása és Szlovákia gyarmatosítása árán. A felszabadulás után ezekkel az örökségekkel indult útjára a csehszlovák nemzetgazdaság. Ehhez járultak a jelentős háborús károk, a burzsoázia átmentett erői és megannyi tehertétel a fiatal népi demokrácia életében. A felszabadulás után a Csehszlovák Kommunista Párt által kezdeményezett „kosicet program" alapján indult meg a nemzetgazdaság vérkeringése. Ennek értelmében osztottak szét 1.700.000 hektár földet, 170.000 parasztcsalád között; ennek értelmében államosították a bánya-, fém-, villamos- és vegyipart, úgy, hogy már 1945-ben az iparban foglalkoztatott, munkásoknak mintegy 61 százaléka dolgozott a társadalmasított szektorban. De az államhatalom még nem volt szilárdan a munkásosztály kezén, a tervgazdálkodás politikai feltételei még nem voltak biztosítva. A Kommunista Párt 1946-os választási győzelme után azonban lehetségessé vált a kétéves terv megindítása és a dolgozók minden nehézség ellenére 100,9 százalékban teljesítették a terv, elsőéves szakaszát. Az 1948 februári események után államosították az 50 munkásnál többet foglalkoztató üzemeket, munkásvezetőket állítottak a gazdasági élet parancsnoki posztjaira, államosították a külkereskedelmet és a belföldi nagykereskedelmet. 1948 júniusában létrejött a munkásosztály egységes pártja és ez megsokszorozta a népi demokratikus állam erejét. Maradéktalanul megvalósultak a kétéves terv céljai: az ipari termelés elérte a háború előtti színvonal 110 százalékát, ezen belül azonban a termelőeszközök gyártása 30 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban, Szlovákia ipari termelése pedig 110 százalékkal haladta meg a háború előttit. A kétéves terv befejezése után, 1948 októberében, kezdtek hozzá a csehszlovák dolgozók ötéves tervük megvalósításához. A terv fő célja: a munka termelékenységének fokozása alapján a dolgozók életszínvonalának emelése és a munkások, parasztok, haladó értelmiség szövetségének megerősítése. Az ötéves terv forradalmi változást hoz Csehszlovákia gazdasági életének szerkezetében. A beruházások 72 százaléka jut a nehéziparnak. Az öt év alatt az egész ipari termelés 57 százalékkal, a termelőeszközöket gyártó iparágaké pedig 66 százalékkal emelkedik. Egyes iparágak számára azonban ,mint például a bányászat, a villamosenergiatermelés, a kohászat és a fémfeldolgozás) még fokozottabb feladatokat tűz ki a terv. Íme néhány jellemző szám: az ötéves terv utolsó esztendejében 1953-ban 20.000 traktort, 2.5 millió tonna hengerelt vasat, 3.5 millió tonna acélt gyártanak és 53 millió tonna szenet bányásznak. Szlovákia számára az ötéves terv az ipari termelés 75 százalékos emelését irányozta elő 1948-hoz viszonyítva. Az összes állami beruházások 23,4 százaléka fut majd Szlovákiának és az iparosítás 90.000 ember számára teremt új munkalehetőséget. A csehszlovák dolgozók lelkesen tették magukévá az ötéves terv feladatait. A Csehszlovák Kommunista Párt IX. Kongreszszusára, a szakszervezetek nemrégiben lezajlott II. Kongressszusára és a sztálini munkaversenyre történt felajánlások gyors ütemben vitték előre a terv téliesítését. Az ötéves terv első esztendejében a sikereknek megfelelően emelkedett az életszínvonal. Megszűnt a kenyér- és lisztjegy, egyre több és több iparcikk kapható a szabad piacon, fokozatosan olcsóbbodó árakon. A munkások, parasztok és a haladó értelmiség közös munkával valósítják meg azt a célt, amelyet a tervtörvény így fejez ki: „Az ötéves terv a jobb életet, a szebb jövőt jelenti. Az ötéves terv — a mi utunk célunkhoz: a szocializmushoz." 41-re, az építőiparban 6,9-ről 39,4 százalékra növekedett a versenyzők száma. A mozgalom számszerű fejlődésével párhuzamosan gazdagodtak a munkaverseny formáiis. Kezdetben „gyorsabban többet" volt a jelszó, ma már a „jobban és olcsóbban" elvét is szem előtt tartják. Az egyéni munkaverseny mellett kifejlődtek a brigádversenyek, a termelési csoportok és gyárak közötti versenyek is. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el a munkaversenyben az építőipari dolgozók. Széles körben alkalmazzák az úgynevezett „villámépítkezés” módszerét, melynek segítségével hétszerte gyorsabban építkeznek ma már, mint a háború előtt. Az eredményt nemcsak a munka jó megszervezésével és fejlett gépesítéssel érték el, hanem az úgynevezett „hármas-brigád”rendszerének alkalmazásával a falhúzásnál. Ezt a rendszert Krajewski elvtárs honosította meg Lengyelországban, aki maga a sztálingrádi kőművesektől tanulta el. Módszerét ma már a lengyel kőművesek ezrei alkalmazzák. Egy másik érdekes,kezdeményezésnek szintén a szovjet példa a szülőanyja.Walaszczyk, a varsói optikai üzem esztergályosa ez év novemberében egyéni takarékossági versenyre hívta felmunkástársait. Azt javasolta: adjanak a dolgozóknak olyanspeciális könyvecskéket, amelybe mindenki bejegyezheti egyéni megtakarításának összegét. A Szovjetunióban már régóta sikerrel alkalmazzák a különböző munkaversenyekben az úgynevezett önelszámolás rendszerét, amely jólbevált az önköltségcsökkentés és a megtakarítás növeléséért vívott harc során. Ezt akarja meghonosítani Lengyelországban Walaszczyk. Az önelszámolás bevezetése után minden munkás pontosan tudja, mennyivel járult hozzá üzemének megtakarításához. Meglátja, hogyan vált be újítása, figyelemmel kísérheti mennyi energiát, nyersanyagot, szerszámot, segédanyagot fogyaszt, összehasonlítja eredményeit, az üzem valamennyi dolgozójának teljesítményével. Ez a legjobb módszer az üzemek termelési tartalékának mozgósítására, a termelési lehetőségek állandó fejlesztésére. Walaszczyk kezdeményezése lelkes visszhangra talált a lengyelországi üzemek jelentős részében. A munkaverseny nemcsak az iparban terjed, hanem a mezőgazdaságban is. Az állami gazdaságok, amelyek a megművelhető földek egykilenced részét művelik meg, versenyben állnak a legjobb munkaszervezés kialakításáért és a földek hozamának növeléséért. Ugyancsak versenyeznek egymással az ebben az évben alakult első termelőszövetkezetek. Az egész munkaversenymozgalmat a szakszervezetek irányítják. A Szakszervezeti Tanács életrehívta a Központi Munkaversenybizottságot, a munkaverseny főbizottságait, valamint az egyes gazdasági ágazatok és üzemek munkaversenybizottságait. A munkaversenymozgalmat kiegészíti a széles körökben elterjedt észszerűsítő- és újítómozgalom, amely a dolgozók munkához való szocialista viszonyának és alkotó erejének bizonyítéka. Az újítók és észszerűsítők megtakarításai nagyjelentőségűek a lengyel nemzetgazdaság számára! A földművesszövetkezetek sikere Bulgáriában A bolgár népgazdaság 1949 január 1-én megindult ötéves terve hatalmas változást hoz létre az ország gazdasági szerkezetében. Jelenleg a nemzeti jövedelem 70 százaléka a mezőgazdaságból, 30 százaléka pedig az iparból származik. Az ötéves terv végére az ipar részesedése már 55 százalékra emelkedik. Az ipar és különösen a nehézipar fejlődése a bolgár mezőgazdaság fellendülésének válik a forrásává. Az előirányzat szerint az öt esztendő végén a mezőgazdaság össztermelésének 59 százalékkal kell felülmúlnia a háború előtti színvonalat, amelyet az ötéves terv megindulásakor három százalékkal haladt meg. A mezőgazdaság ilyen méretű fejlődése és az ötéves terv által a mezőgazdaság elé állított nagy feladatok megvalósítása csak a szövetkezeti gazdálkodás kifejlesztésével válik lehetségessé. Bulgária megművelhető földterülete jelenleg 12 millió darabra bomlik, amelyeken 1.100.000 család gazdálkodik. A parasztok 66 százalékának 5 hektárnál kevesebb földje van, és csak 7 százaléknak van 10 hektárnál több. Ezekre a szétszórt, a modern technika vívmányait kihasználni nem képes gazdaságokra támaszkodva, lehetetlen a bolgár mezőgazdaság felvirágoztatása. Ezt a szükségszerűséget a dolgozó parasztok nagy része felismerte. A szövetkezeti mozgalom nem sokkal a felszabadulás után fejlődésnek indult és jelenleg már mintegy 1600 termelőszövetkezet működik Bulgáriában. Az összes parasztgazdaságok 13,3 százaléka és a megművelt földek 11,2 százaléka van szövetkezeti kézen. Az ötéves terv előirányzata szerint 1953-ban már több mint 4000 szövetkezet lesz, hárommillió hektárnyi földterülettel, vagyis az összes megművelhető földek 60—70 százaléka tartozik majd a szövetkezeti szektorba. A szövetkezeti fejlődést nagymértékben elősegítik azok a kiváló eredmények, amelyeket a már meglévő szövetkezetek elértek. Így a búza hektáronkénti hozama 25—45 százalékkal, a kukoricáé 35—50 százalékkal volt magasabb, mint az egyénileg megművelt földeken. Baurene falu termelőszövetkezete 3720 kiló búzát termesztett hektáronként, Zdravec falu szövekezetének átlagos rozshozama 3000 kiló, az Iszmo Kalugerovo falui szövetkezet 59 6,lió burgonyatermést ért el holdankint. Karadzsalovo faluból 706'"' kilogramos átlagos rizshozamot jelentettek. Mindez azt mutatja, hogy a szövetkezeti gazdaság megszünteti az eddigi A munkaverseny fejlődése Lengyelországban Bierut elvtárs az Egyesült Lengyel Munkáspárt Központi Bizottsága legutóbbi teljes ülésén megállapította: „A hároméves terv teljesítése során elért sikerek legjobb mozgatóereje, a szocialista építés motorja az volt, hogy a lengyel munkásosztályban egyre jobban megszi ■ lárdult a munkához való szocialista viszony. Ennek egyik legjellegzetesebb megnyilvánulása a mindjobban növekvő munkaverseny-mozgalom. A munkaverseny Lengyelországban 1947-ben bányászok között idult meg.. Ma már több, mint 1 millió ember részvételével, a szocialista építés hatalmas erejévé vált. A lengyel népgazdaság legfontosabb ágazataiban a dolgozók jelentős többsége bekapcsolódott a munkaversenybe. Míg 1949 elején a kohászatban a dolgozók 63 százaléka állt versenyben, az év harmadik negyedében a versenyzők száma elérte a 80 százalékot. A bányászatban 33 százalékról 79-re, a textiliparban 17 százalékról A nemzeti kérdés megoldása a Román Népköztársaságban A múltban a román uralkodó osztályok gondoskodtak arról, hogy megfosszák a kulturális fejlődéstől, a politikai és egyéb jogoktól a Romániában, élő nemzetiségeket. Korlátozták a munkához való jogukat is és számos iparágban a nem román nemzetiségű munkások még a románoknál is alacsonyabb bért kaptak. A közigazgatásba, az igazságszolgáltatásba, a hadseregbe becsempészték a nacionalista uszítás mérgét, ezt terjesztette a sajtó, a rádió, a szószék. Azért igyekeztek egymás ellen fordítani a különböző nemzetiségű dolgozókat, hogy megakadályozzák a munkásosztály egységét, gyöngítsék osztályharcuk erejét. A nemzetiségi uszítás politikája nemcsak Romániában, hanem a többi délkeleteurópai országban ,s az uralkodás módszere volt. A nemzeti gyűlölködés tüzénél a mdleri háborús gyújtogatók sütötték a maguk pecsenyéjét. A román népi demokrácia a nemzeti gyűlölködés súlyos terhét kapta örökségül a felszabadulás után. De a munkásosztály egyre jobban megszilárduló hatalma lehetővé tette, hogy a Szovjetunió példájától tanulva, megvalósuljon az együttélő, népek barátsága Romániában is. A román Kommunista Párt a felszabadulástól kezdve harcolt a sztálini nemzetiségi politika megvalósításáért. Gheorghiu-Dej elvtárs, a Párt főtitkára még 1945 márciusában leszögezte: „A demokratikus pártok, élükön a Román Kommunista Párttal, az együttélő nemzetiségek teljes jogegyenlőségét, a demokrácia fejlődése és megszilárdulása egyik feltételének tekintik." A Román Népköztársaság területén mintegy , másfélmilliónyi magyar, jelentős német, szláv és kisebb számú, török, görög és örmény él. Jogaikat a Román Népköztársaság alkotmánya biztosítja. A földreform során a Romániában élő nemzetiségek csakúgy részesültek a földosztásban, mint a román parasztok. A Román Népköztársaság szeretettel ápolja a nemzetiségek kulturális fejlődését. Jelenleg mintegy 2089 magyar napközi otthonban, óvodában és elemi iskolában 200.000 gyermek tanulhat anyanyelvén. A többi nemzetiségek közül a németeknek 472, az oroszoknak 29, az ukránoknak 134, a törököknek 68 alsófokú iskolájuk van Romániában. A középiskolák közül 145 magyar, 1,1 német és egg-egy szlovák, bolgár, ukrán, török, szerb és görög előadási nyelvű van. Kolozsvárott magyar nyelvű egyetem működik és ezenkívül az országban mégnégy más magyar nyelvű felsőfokú tanintézet. Románia területén összesen 23, az együttélő nemzetiségek anyanyelvén tanító egyetemi és felsőfokú tanulmányi intézet működik. 1048-ban 16 nyelven 700.000 tankönyv jelent meg. Gyorsan fejlődik a nemzetiségi sajtó is. Jelenleg a Romániában élő nemzetiségeknek 17 napilapjuk és 43 folyóiratuk van, amelyeknek összpéldányszáma mintegy 5,5 millió havonta. Közöttük 7 magyar nyelvű napilap és 35 folyóirat van. A román rádióleakások naponta rendszeresen közvetítenek nemzetiségi nyelvű műsort. A nemzetiségeknek vannak saját színházaik. A kolozsvárimagyar állami opera és négy állami színház szórakoztatja a magyarnyelvű színházlátogatókat Rengeteg könyv is megjelenik a nemzetiségek nyelvén. A román könyvkiadóvállalatok az elmúlt négy év alatt összesen több, mint 1500 irodalmi, tudományos és ideológiai művet adtak ki az együttélő nemzetiségek anyanyelvén. Csak a magyar kiadványok példányszáma meghaladja az 5,5 milliót. Azegyüttélő nemzetiségek művészei, tudósai, írói megbecsült személyiségei a román szellemi életnek. Biztosítva van a politikai jogok gyakorlása. Az együttélő nemzetiségek képviselve vannak a kormányban és az államgépezet minden részében. Így a múlt gyűlölködését a barátság és az együttműködés váltotta fel. Ma a különböző nemzetiségekhez tartozó dolgozóknak közösek örömeik, reményeik és céljaik. A sztálini nemzetiségi P.. ... . . asa-„ a nemzetiségek testvéri együttműködése elősegíti Románia fejlődését a szocializmus felé és jelentősen hozzájárul a béke biztosításához.