Szabad Nép, 1949. december (7. évfolyam, 279-304. szám)
1949-12-01 / 279. szám
CSÜTÖRTÖK, 1949 DECEMBER , SZABAD NÉP Vádirat a Mosstar és bandája ellen Az állam elleni összeesküvéssel vádolt Trajcso Kosztov és tíz vádlotttársa ügyében a vizsgálat befejeződött és a Bolgár Népköztársaság szófiai ügyészsége hétfőn eljuttatta vádiratát az állami Legfelsőbb Bírósághoz. A szófiai ügyészség bíróság elé állítja a következő személyeket: Trajcso Kosztov Dzsunev, Ivan Sztefanov Hadzsimateev, Nikolasz Pavlov Kolev, Nikolasz Nacsev Petkov, Borisz Andorov Krisztov, Conu Sztefanov Consev, Ivan Szlavov Gevrenov, Ivan Georgiev Tutev, Blagoj Ivanov Hadzsipanzov, Vaszil Atanaszov Ivanov, Ilja Ivanov Barabeljev. Azzal vádolja őket, hogy az állam ellen irányuló összeesküvést szerveztek, amelynek az volt a célja, hogy megdöntsék az alkotmányban felállított törvényes hatalmat, továbbá kémkedtek és hazaárulást követtek el. Traicso Kosztov Dzsunev 1897-ben született. Közíró, volt miniszterelnökhelyettes és a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának volt titkára. Mint a Bolgár Kommunista Párt „baloldali“ szektánsai trockista csoportjának aktív résztvevőjét 1931 - ben felvették a „baloldali“ szektánsok központi bizottságába és elfogadtatták vele gyakorlati tevékenységében a „baloldali“ szektánsok trockista szempontjait. 1933-ban és 1934-ben Moszkvába emigrálva, támogatta a Bolgár Kommunista Párt kebelében a „baloldali“ szektánsok csoportját és tevékeny munkát végezve a kommunista pártok balkáni titkárságán, elősegítette, hogy a párt vezetőségéből eltávolítsák elismert vezetőit: Georgij Dimitrovot és Vaszil Kolarovot. Ugyanebben az időben szoros politikai kapcsolatokat tartott fenn a trockista Kun Bélával és Valecki Maximiliennel, akiket később lelepleztek. Az ő segítségükkel közeledett Joszip Broz Tito (Walter) jugoszláv emigránshoz, aki szintén osztozott trockista meggyőződésükben. Kihasználva azt, hogy a Kommunista Pártok balkáni titkárságának kóderese volt, azt ajánlotta, hogy Titót bízzák meg politikai tevékenységgel Jugoszláviában. Kétszínűséggel, mesterkedéssel és azzal a hazug és becstelen nyilatkozattal, hogy elhagyja a „baloldali szektát”, sikerült megőriznie vezetőszerepét a Pártban és visszatérve Bulgáriába megkezdte aláaknázó tevékenységét a Párt kebelén belül Dimitrov új politikája ellen. 1942 április 29-én az illegális központi bizottság elleni eljárással öszszefüggésben a fasiszta rendőrség letartóztatta. Letartóztatása után tíz nappal, amikor Nikolasz Gucsev, a rendőrség vezetője kihallgatta, beismeri, hogy a központi bizottság egyik vezetője és legtevékenyebb tagja. Feladja politikai barátait és azokat, akik eszmetársai. Elárulja összekötő kapcsaikat, valamint azokat a döntéseket, amelyeket a Párt központi bizottsága a német megszállók és a Filov-kormány részéről bevezetett fasiszta politikai rendszer ellen hozott. Ezenfelül titkos együttműködésről szóló nyilatkozatot írt alá a rendőrségnek. Árulásával és kapitulációjával elérte, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, ugyanakkor a monarchofasiszta törvényszék ezt a büntetést fenntarja a hat másik politikai vezető esetében. 1943 szeptemberében a pleveni börtönben megújítja áruló kapcsolatait Gucsevvel és az utóbbi paracsára defetizmussal telített levelet küld a Bolgár Kommunista Pártnak illegális központi bizottságának, amelyben javasolja, hogy a partizánalakulatok tartózkodjanak erélyes akcióktól a hódító német fasiszták elleni harcukban. Hasznot húzva a „szilárd és férfias“ kommunista jó hírnevéből, amelyet a rendőrség támogatása folytán élvezett, 1944 szeptember 9-nek másnapján sikerült neki csalárd módon magához kaparintania a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága titkárának vezető állását. Az 1944. év vége felé bűnös kapcsolatokat sző az angol kémszolgálattal, William Bailey ezredes közvetítésével, akinek utasításait és tanácsait később a bolgár állam ellen irányuló felforgató tevékenységében pontosan követi. Iván Sztefanov Hadzsimateev 1899-ben született, a szófiai egyetem tanára, volt pénzügyminiszter, nagybirtokos fia, 400 hektár szántóföld tulajdonosa, unokatestvére Kresta Rakovskinak, Trockij legközelebbi munkatársának, akit 1937-ben „a jobboldali trockisták csoportja“ ellen indított per során mint kémet és összeesküvőt elítéltek. Rakovski ajánlatára 1924-ben kinevezték a berlini szovjet kereskedelmi képviselet statisztikai csoportjának főnökhelyettesévé, a következő évben rábízták a franciaországi szovjet kereskedelmi képviselet statisztikai csoportja főnökének tisztét. Rakovski befolyása alatt 1929-ben, Bulgáriába való visszatérésekor, csatlakozik a Bolgár Kommunista Párt „baloldali szektáns“ csoportjához és megválasztják a „baloldali szektánsok“ központi bizottságába. Ugyanabban az évben a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának Berlinben tartott teljes ülésére kiküldött delegátus minőségében részt vesz a szektánsoknak Georgi Dimitrov és Vaszil Kolarov, a Bolgár Kommunista Párt vezető állásaiból való eltávolítására irányuló harcában. Az 1932-es év vége felé bűnös kapcsolatokat létesít az angol kémszervezet bulgáriai ügynökével, Mark Nahimson ügyvéddel és az ő közvetítésével e szolgálat főnökével, Stanley Brown-nal. 1945 júniusában felújította kapcsolatait az angol kémszolgálattal William Bailey ezredes, később pedig Frank William Gosling őrnagy közvetítésével. Nú otosz Pav ov Kolev 1906-ban született, építész, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága politikai bizottságának volt adminisztratív titkára, legutóbb építés- és útügyi helyettes miniszter. Mint a bolgár Komszomol titkos központi bizottságának irattárosa, 1931-ben bolgár trockisták befolyása alá került és később a „baloldali szektánsság” előmozdítója lett a Komszomolban és a Pártban. 1942 március 22-én a rendőrségen történt első kihallgatásakor elismerte, hogy műszaki munkatársa a központi bizottságnak, feltárta titkos kapcsolatait a Párttal és egy nyilatkozatot írt alá, amelyben kötelezte magát, hogy titokban együttműködik a rendőrséggel a rendőrségnek a Kommunista Párt ellen folytatott küzdelmében. Nikohs? Haesev Petkov 1905-ben született; agronóm, a gazdasági és pénzügyi kérdések állami bizottságának volt elnökhelyettese. Mint meggyőződéses trockista bűnös kapcsolatba lépett az angol kémszolgálat bulgáriai képviselőjével, Kiril Szlavov nagyiparossal, akinek azután pénzügyi juttatás ellenében titkos értesüléseket szolgáltatott ki az ország közgazdaságáról. Átadta neki az ország kétéves és ötéves gazdasági tervét. Borisz Sudorov Hrislav 1912-ben született, agronóm, Bulgária volt kereskedelmi képviselője a Szovjetunióban. Mint anarchistát 1943 február 10-én letartóztatták a kommunistákkal fenntartott kapcsolatai miatt. Amikor a politikai rendőrségen kikérdezték, feltárta politikai kapcsolatait és nyilatkozatot tett, amelynek értelmében titkos együttműködésre vállalkozott a rendőrséggel. Később tájékoztatásokat szolgáltatott a rendőrségnek a környezetében lévő haladó gondolkodású személyekről. 1946 elején bűnös kapcsolatba lép a moszkvai jugoszláv követség mellett működő Victor Gibernával, akinek rendszeresen beszerzi a Bulgária és a Szovjetunió között kötött egyezményekre és kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozó tájékoztatásokat. Conu Sztefanov Consev született 1898-ban, gazdász, a Bolgár Nemzeti Bank volt elnöke, nagybirtokos fia. 1937—39 között az Egyesült Államokba megy és mint a Rockefeller Intézet ösztöndíjasa, folytatja szaktanulmányait. 1924-ben letartóztatja a rendőrség, mint a Bolgár Komszomol tagját. Feladja csoportjának minden résztvevő tagját, a törvényszék előtt pedig rágalmakat kohol a Kommunista Párt és a Komszomol ellen. 1941-ben kapcsolatba lép az amerikai kémszolgálattal. Oskar Andersonnak és James Clarknak, a kémszolgálat ügynökeinek adatokat szolgáltat Bulgária gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Ivan Szlavov Gevrenov született 1884-ben, mérnök, az Iparügyi minisztérium keretében működő kaucsukipari tröszt igazgatója. 1944 szeptember 9-e után, kihasználva a kommunistákkal a múltban fennállt kapcsolatait, a Bolgár Kommunista Párt tagja lesz és az iparügyi minisztérium egyik vezető állásába nevezik ki. 1947-ben kapcsolatba lép Kiril Szlavov brit ügynökkel és tájékoztatást nyújt neki a termelés kapacitásáról, nemkülönben az ország legfontosabb ipari vállalatainak állapotáról. Ivan Georgiev Tulev 1902-ben született, gazdálkodó, a külkereskedelmi minisztérium szolgálatában állott, volt külkereskedelemügyi igazgató. Már az 1935—37 közötti időszakban mint a düsseldorfi bolgár konzulátus titkára kapcsolatba lép az angol kémszolgálattal éspedig Alexander Müller ügynök útján. Később kapcsolatba lép Müller főnökével, az angol Nimmegennel, akinek 1939-ig pénzszolgálat ellenében kémkedik. 1940 végén tér vissza angol utasításra Bulgáriába. Szultana Ratka Petrova közvetítésével kapcsolatba lép az angol kémszolgálattal. Ettől kezdve a közvetítőn keresztül adatokat szolgáltat a bolgár gazdasági életről. Az angol titkosszolgálat utasítására beférkőzik a kommunista körökbe és tagja lesz a Bolgár Kommunista Pártnak. 1947 februárjában kapcsolatba lép az angol kémkedés titkos megbízottjával, Stefan Patrick House-szal, a szófiai angol követség első titkárával, akinek a bolgár külkereskedelemről titkos adatokat szolgáltat. Bagoj Ivasm Haitcsifianzov született 1911-ben, a bulgáriai jugoszláv nagykövetség volt tanácsosa. 1947 szeptemberében a jugoszláv kémszervezet Bulgáriába küldte azzal a feladattal, hogy aláaknázó tevékenységet fejtsen ki a bolgár kormány ellen a Pirin-hegység körzetében és kémértesüléseket gyűjtsön. 1948 novemberében a jugoszláv kormány titkos határozatára politikai emigránsnak és Tito ellenfelének nyilvánítja magát, hogy ily módon álcázza aláaknázó kémtevékenységét Bulgáriában, ugyanakkor titkos kapcsolatokat tartva fenn Szvetozár Szaviccsal, a szófiai jugoszláv nagykövetség konzuli osztályának főnökével, akinek közvetítésével értesüléseit Tito kormányához juttatja el. Vaszil Staniszlv Irnov 1906-ban született dohánygyári munkás; a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága propagandaosztályán volt oktató és a bulgáriai macedón kulturális társaságok országos bizottságának volt az elnöke. 1945 novemberében jött Szkopljéból Szófiába a jugoszláv irányítók parancsára, hogy aknamunkát végezzen a bulgáriai macedón polgárok körében. Sikerült megtévesztéssel tisztséget elérnie a Bolgár Kommunista Párt szófiai körleti bizottságában és később a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának propagandaosztályán. Titkos értesüléseket szolgáltatott rendszeresen a jugoszláv kémszolgálat szófiai irányítóinak Hja Ivanov Saislceljev született 1912-ben. A szófiai községi néptanács építésügyi csoportjának volt politikai főnöke. A jugoszláviai megszálló hadtest tisztje volt, ez a hadtest németek parancsnoksága alatt működött. Felhasználta, hogy a múltban formaszerűen a Kommunista Párthoz tartozott és szeptember 9-e után a Párt tagja lett. Ennek megtörténtével ezredpolitikai biztossá nevezték ki, de züllött erkölcsei és iszákossága miatt elbocsátották a hadsereg kötelékéből. Fivérének, Kriszto Balabeijevnek utasítására, aki a Macedón Népköztársaság kereskedelmi miniszterhelyettesevolt, 1945 végén visszatért Bulgáriába, hogy ott aknamunkát végezzen a macedónok körében Pirini-Macedóniának Bulgáriától való elszakítása és Jugoszláviához való kapcsolása érdekében. 1948 júniusában érintkezésbe lépett Blagoj Hadzsipanzov jugoszláv nagykövetségi tanácsossal és a rákövetkező évben Naum Nakovval, a jugoszláv nagykövetség volt titkárával, akit kémkedés miatt kitiltottak Bulgáriából, végül Szvetozár Szaviccsal, ugyaneme nagykövetség konzuli osztályának vezető főnökével. Ezek utasítására kémértesítléseket szerzett és ezeket átadta a jugoszláv kémszolgálatnak. A vádpontok A bíróság elé állított személyeket az alábbi bűnökkel vádolom: 1. Trajcso Kosztov vádlott — aki 1942 óta a rendőrséggel állt kapcsolatban, majd az angol kémszolgálattal — Nikolasz Pavlov vádlottal, akit a múltból mint rendőrügynököt ismert és Ivan Sztefanov vádlottal, az angol kémszolgálat titkos munkatársával egyetértésben 1944 szeptember 9-ét követően részt vett annak az összeesküvésnek a megszervezésében, amelynek célja volt, hogy megdöntse Bulgária demokratikus államrendjét. 2. Trajcso Kosztov, Sztefanov és Pavlov összeesküvő központot alakítottak és bűntársaik bűnös ténykedései élére álltak a célból, hogy megdöntsék az ország törvényes kormányát és azt Trajcso Kosztov bűnös kormányával helyettesítsék. 3. Trajcso Kosztov, Sztefanov és Pavlov, nemkülönben Nikolasz Nacsev és Ivan Gevrenov vádlottak a bűnös összeesküvésbe új bűntársakat szerveztek a gazdasági, pénzügyi és más adminisztratív ágazatok tisztviselői közül. 4 Trajcso Kosztov, Pavlov, Sztefanov, Nacsev és Gevrenov — Ivan Tutev, Conu Consev és Borisz Krisztov vádlottakkal együttesen — káros ténykedést fejtettek ki a bolgár nemzetgazdaság területén azzal a céllal, hogy aláássák a népi hatalom gazdasági alapjait. A) Bomlasztották az ország ipari, mezőgazdasági és pénzügyi munkáját, szabotálták az állam gazdasági tervének végrehajtását, nehézségeket keltettek a városi és vidéki lakosság létfontosságú élelmiszerek és egyéb termékekkel való ellátása körül. B) Megkísérelték megzavarni a gazdasági, kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat Bulgária és a Szovjetunió, valamint a népi demokráciák között, hogy megfosszák országunkat a Szovjetunió nagylelkű és érdekmentes támogatásától,“ hogy elválasszák a szocializmus és a népi demokráciák országainak táborától és országunkat az angol és amerikai imperializmustól függővé tegyék. 5. Trajcso Kosztov vádlott az angol kémszolgálat utasítására bűnös titkos kapcsolatot létesített a jugoszláv vezetőkkel, 1944 végén Kardeljjel, 1945 elején Gyilaszszal, 1946/47- ben Rankovicscsal és Titóval. Megegyezett velük olyan ténykedésre vonatkozóan, amelynek célja az volt, hogy Jugoszláviához történő kapcsolásával megfossza Bulgáriát nemzeti szuverenitásától, területi integritásától és függetlenségétől, hogy lekapcsolja a Pirini vidéket és azt Jugoszláv-Macedóniához csatolja. Kosztov vádlott azonkívül titokban megegyezett Tito fasiszta vezető klikkjével, hogy megváltoztatja Bulgária külpolitikai irányvonalát, hogy elszakad a Szovjetuniótól és a népi demokráciáktól és az angol-amerikai imperializmus gyarmatává alakítja át. Sztefanov vádlott bűnös egyetértésben volt Kardelj és Gyilasz jugoszláv vezetőkkel. 6. Kosztov vádlott — Titóval, Kardeljjel, Gyilaszszal és Rankovicscsal folytatott megbeszéléseinek eredményeképpen— és Sztefanov vádlott — Kardelljel történt megbeszélésének eredményeképpen — együtt kidolgozták az előkészítő terveket, amelyek a következő célokra irányultak: a) Megdöntik a Bolgár Népköztársaságnak a nép akaratából megválasztott törvényes kormányát. b) Jugoszlávia katonai segítségével erőszakkal kezükbe kerítik a hatalmat c) Letartóztatásba helyezik és fizikailag megsemmisítik Dimitrov elvtársat, a kormány és a bolgár nép fejét. 7. A fasiszta Titoval és legbensőbb munkatársával, Gyilasszal és Rankoviccsal egyetértésben Kosztov vádlott, felhasználva miniszterelnökhelyettesi tisztségét, megteremtette Bulgáriában az aknamunka és kémtevékenység feltételeit a jugoszláv kémszolgálat megbízottai — Blagoj Hadzsipanzov és Vaszil Ivanov vádlottak — számára, akiket Belgrádból és Szkopljéból különleges feladattal küldtek Bulgáriába, valamint Ilja Barakeljev vádlott jugoszláv kémügynök számára. 8. Hadzsipanzov vádlott belgrádi utasításra eljárva a jugoszláv kémhálózat élén állt, ezenkívül Barakeljev és Ivanov vádlottakkal egyetértésben demoralizáló tevékenységet fejtett ki a Bolgár Népköztársaság macedón alattvalói között. Ivanov vádlott a szófiai jugoszláv nagykövetségen, hivatalos diplomáciai állást elfoglaló jugoszláv kémügynökök — Zafirovszki és Momecsilovics — közvetítésével rendszeresen titkos értesüléseket szolgáltatott a jugoszláv kémszolgálatnak. Barabeljev vádlott kémkapcsolatokat tartott fenn Nakovval és Szaviccsal, a jugoszláv nagykövetség beosztottjaival. 9. Kosztov, Sztefanov, Nacsev, Gevrenov és Tutev vádlottak olyan értesüléseket szolgáltattak a jugoszláv kémszolgálatnak, amelyek a törvény értelmében államtitoknak tekintendők. Consev vádlott az amerikai, Krisztov vádlott a jugoszláv kémszolgálatnak szolgáltatott adatokat. Ezzel olyan cselekményeket követtek el, amelyeket a Bolgár Népköztársaság törvénye az állam ellen irányuló összeesküvésnek, hazaárulásnak, kémkedésnek és a haza iránti esküszegésnek minősít. A bűnügyi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az angol és amerikai kémszolgálatok már a második világháborúban működésbe helyezték bulgáriai ügynökségüket. Miután számot vetettek a hitleri Németországnak már 1942-ben mutatkozó összeomlásával és a Szovjetunió tekintélyének megnövekedésével a délkeleteurópai államokban, intézkedéseket tettek, hogy megbízottjaikat és ügynökeiket becsempésszék a kommunista pártokba, köztük a Bolgár Kommunista Pártba is, minthogy felismerték annak lehetőségét, hogy ez a párt a jövőben irányító szerepet játszhat és átveheti a hatalmat. Régi ügynökségének felhasználásával, amelynek tagjait az udvar kormányzó klikkjének köreiből, rendőri és közigazgatási gépezetekből, valamint az ország ipari és kereskedelmi köreiből toborozta — az angol kémszolgálat egyrészt a rendőrséget használta fel, hogy aktív ügynököket és provokátorokat kapjon elsősorban a Bolgár Kommunista Párt vezető központjaiban, másrészről régi és kipróbált ügynökeit, így Ivan Tutevet, Ivan Sztefanovot és másokat a Pártba küldte, hogy ott megszilárdítsák helyzetüket, tekintettel a rájuk váró jövőbeni feladatokra. Kosztov vallootása Tito és az anyaiszászok szüvjeleltev is ismre Kír Kajcsovosztov vádlott, aki az angol kémszolgálattal működött együtt, nevezetesen annak balkáni vezetőjével, Bailey ezredessel, elismerte, hogy 1944 novemberében találkozott Baileyval és Bailey arról tájékoztatta, hogy Gusev rendőrfőnök, aki beszervezte Kosztovot, mint provokátort a Bolgár Kommunista Pártba, az angol kémszervezet szolgálatában áll és ennek utasítására szervezte be őt. Bailey ezután közölte Trajcso Kosztovval, hogy az angolok, előre látván Németország bukását a Bolgár Kommunista Párt kilépését az illegalitásból, valamint vezető szerepét Bulgária jövőjében, gondoskodtak róla, hogy Rosztov személyében egy tekintélyes bizalmi embert szerezzenek meg a maguk számára. Ilyen módon már a Hazafias Arcvonal csak a Kommunista Párttal az élén 1944 szeptember 9-én történt hatalomrajutása pillanatában a Párt bizonyos vezető pontjain az angol és amerikai kémszolgálat beszervezett ügynökségének tagjai állottak. Ez a bulgáriai kémközpont hamarosan megtalálta a közös nyelvet a jugoszláviai amerikai és angol kémközponttal, amely ebben az országban vezető állásban levő emberekkel rendelkezik Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics személyében. 1944 novemberének végén Rosztov — a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságában levő hivatalában — megbeszélést folytatott Kardeljjel, aki Belgrádból Szkopljébe utaztában Szófián át vette útját, hogy találkozhassék Kosztovval. Ezen az összejövetelen Kardelj közölte Kosztovval, hogy Tito olyan értesülésekkel rendelkezik, amelyek feljogosítják, hogy vele — Kosztovval — teljesen őszinte és bizalmas kapcsolatokat létesítsen. Kardeljjel folytatott megbeszéléséről beszámolva, Kosztov a következőket mondta vallomásában: — Tito és az amerikaiak, valamint az angolok között már a háború folyamán határozott megegyezés létesült. A jugoszláv kormánynak az a szándéka, — mondta Kardelj — hogy felkéri a Szovjetuniót, vonja ki Jugoszláviából hadseregét, nyomban Jugoszlávia felszabadulása után. Rosztovnak — folytatta Kardelj — a maga részéről szintén meg kell tennie a szükséges lépéseket hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Bulgáriából, hogy a Szovjetunió ne jusson befolyáshoz a Dunától délre és hogy Bulgária haladéktalanul egyesüljön Jugoszláviával. Az utóbbi célból Rosztov — mondta Kardelj — használja fel a délszlávok szövetségének gondolatát. Tito terve szerint ennek az egyesülésnek a Szovjetunió tudta nélkül kellett volna megtörténnie, a Szovjetuniót befejezett tény elé állították volna abban az időpontban, amikor Georgi Dimitrov még nem tért vissza Bulgáriába. A jugoszlávok ugyanis tudták, hogy Dimitrov nem menne bele ilyen dologba. Kardelj ezután közölte Kosztovval, hogy Titónak ezzel a tervével teljesen egyetértenek az angolok és az amerikaiak, akik a látszat kedvéért nagy lármát fognak rendeztetni sajtójukban és ezt az alkalmat megragadják arra, hogy a Szovjetunió ellen a szövetséglétesítés vádját emeljék, ugyanakkor pedig felmondják bizonyos kötelezettségeiket a Szovjetunió irányában. Tito terve értelmében — amint Kardelj Kosztov előtt kifejtette — ebben a „szövetségben“ az irányító szerep Jugoszláviát illetné meg, személy szerint Titót, míg Bulgária csupán egy hetedik köztársaság lenne Jugoszláviában. Kosztov elfogadta Titónak Kardelj közvetítésével előterjesztett javaslatát és vállalkozott ennek végrehajtására. Megkísérelte, hogy ebből a célból előkészítse a talajt a Bolgár Kommunista Párt vezetői körében. 1946 nyarán Kosztov a Bolgár Kommunista Párt vezetőinek hivatalos megbízásából Belgrádba utazott. Látogatást tett Rankovicsnál — Ranisovics magán dolgozószobájában — és négyszemközt bizalmas megbeszélést 3