Szabad Nép, 1949. december (7. évfolyam, 279-304. szám)

1949-12-01 / 279. szám

CSÜTÖRTÖK, 1949 DECEMBER , SZABAD NÉP Vádirat a Mosstar és bandája ellen Az állam elleni összeesküvéssel vádolt Trajcso Kosztov és tíz vádlott­­társa ügyében a vizsgálat befejeződött és a Bolgár Népköztársaság szófiai ügyészsége hétfőn eljuttatta vádiratát az állami Legfelsőbb Bírósághoz. A szófiai ügyészség bíróság elé állítja a következő személyeket: Trajcso Kosztov Dzsunev, Ivan Sztefanov Hadzsimateev, Nikolasz Pavlov Kolev, Nikolasz Nacsev Petkov, Borisz Andorov Krisztov, Conu Sztefanov Consev, Ivan Szlavov Gevrenov, Ivan Georgiev Tutev, Blagoj Ivanov Hadzsipanzov, Vaszil Atanaszov Ivanov, Ilja Ivanov Barab­eljev. Azzal vádolja őket, hogy az állam ellen irányuló összeesküvést szervez­tek, amelynek az volt a célja, hogy megdöntsék az alkotmányban felállí­tott törvényes hatalmat, továbbá kém­kedtek és hazaárulást követtek el. Traicso Kosztov Dzsunev 1897-ben született. Közíró, volt minisz­terelnökhelyettes és a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságának volt titkára. Mint a Bolgár Kommunista Párt „baloldali“ szektánsai trockista csoportjának aktív résztvevőjét 1931 - ben felvették a „baloldali“ szektánsok központi bizottságába és elfogadtatták vele gyakorlati tevékenységében a „baloldali“ szektánsok trockista szem­pontjait. 1933-ban és 1934-ben Moszk­vába emigrálva, támogatta a Bolgár Kommunista Párt kebelében a „bal­oldali“ szektánsok csoportját és tevé­keny munkát végezve a kommunista pártok balkáni titkárságán, elősegítette, hogy a párt vezetőségéből eltávolítsák elismert vezetőit: Georgij Dimitrovot és Vaszil Kolarovot. Ugyanebben az idő­ben szoros politikai kapcsolatokat tar­tott fenn a trockista Kun Bélával és Valecki Maximiliennel, akiket később­ lelepleztek. Az ő segítségükkel közele­dett Joszip Broz Tito (Walter) jugo­szláv emigránshoz, aki szintén oszto­zott trockista meggyőződésükben. Ki­használva azt, hogy a Kommunista Pártok balkáni titkárságának kóderese volt, azt ajánlotta, hogy Titót bízzák meg politikai tevékenységgel Jugo­szláviában.­ Kétszínűséggel, mesterkedéssel és azzal a hazug és­­ becstelen nyilatko­zattal, hogy elhagyja a „baloldali szektát”, sikerült megőriznie vezető­szerepét a Pártban és visszatérve Bulgáriába megkezdte aláaknázó te­vékenységét a Párt kebelén belül Di­mitrov új politikája ellen. 1942 április 29-én az illegális köz­ponti bizottság elleni eljárással ösz­­szefüggésben a fasiszta rendőrség le­tartóztatta. Letartóztatása után tíz nappal, amikor Nikolasz Gucsev, a rendőrség vezetője kihallgatta, beis­meri, hogy a központi bizottság egyik vezetője és legtevékenyebb tagja. Fel­adja politikai barátait és azokat, akik eszmetársai. Elárulja összekötő kap­csaikat, valamint azokat a döntéseket, amelyeket a Párt központi bizottsága a német megszállók és a Filov-kor­­mány részéről bevezetett fasiszta po­litikai rendszer ellen hozott. Ezenfelül titkos együttműködésről szóló nyilat­kozatot írt alá a rendőrségnek. Árulá­sával és kapitulációjával elérte, hogy a halálos ítéletet életfogytiglani bör­tönbüntetésre változtatták, ugyan­akkor a monarchofasiszta törvényszék ezt a büntetést fenntarja a hat másik politikai vezető esetében. 1943 szeptemberében a pleveni bör­tönben megújítja áruló kapcsolatait Gucsevvel és az utóbbi paracsára de­­fetizmussal telített levelet küld a Bol­gár Kommunista Pártnak illegális központi bizottságának, amelyben ja­vasolja, hogy a partizánalakulatok tartózkodjanak erélyes akcióktól a hó­dító német fasiszták elleni harcukban. Hasznot húzva a „szilárd és férfias“ kommunista jó hírnevéből, amelyet a rendőrség támogatása folytán élvezett, 1944 szeptember 9-nek másnapján sike­rült neki csalárd módon magához ka­parintania a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága titkárának vezető állását. Az 1944. év vége felé bűnös kap­csolatokat sző az angol kémszolgálat­tal, William Bailey ezredes közvetíté­sével, akinek utasításait és tanácsait később a bolgár állam ellen irányuló felforgató tevékenységében pontosan követi. Iván Sztefanov Hadzsimateev 1899-ben született, a szófiai egyetem tanára, volt pénzügyminiszter, nagy­­birtokos fia, 400 hektár szántóföld tu­lajdonosa, unokatestvére Kresta Ra­­kovskinak, Trockij legközelebbi munka­társának, akit 1937-ben „a jobboldali trockisták csoportja“ ellen indított per során mint kémet és összeesküvőt el­ítéltek. Rakovski ajánlatára 1924-ben kinevezték a berlini szovjet kereske­delmi képviselet statisztikai csoportjá­nak főnökhelyettesévé, a következő év­ben rábízták a franciaországi szovjet kereskedelmi képviselet statisztikai csoportja főnökének tisztét. Rakovski befolyása alatt 1929-ben, Bulgáriába való visszatérésekor, csat­lakozik a Bolgár Kommunista Párt „baloldali szektáns“ csoportjához és megválasztják a „baloldali szektán­sok“ központi bizottságába. Ugyan­abban az évben a Bolgár Kommunista Párt központi bizottságának Berlinben tartott teljes ülésére kiküldött delegá­tus­ minőségében részt vesz a szektán­­soknak Georgi Dimitrov és Vaszil Kolarov, a Bolgár Kommunista Párt vezető állásaiból való eltávolítására irányuló harcában. Az 1932-es év vége felé bűnös kap­csolatokat létesít az angol kémszerve­zet bulgáriai ügynökével, Mark Na­­himson ügyvéddel és az ő közvetíté­sével e szolgálat főnökével, Stanley Brown-nal. 1945 júniusában felújította kapcsolatait az angol kémszolgálattal William Bailey ezredes, később pedig Frank William Gosling őrnagy köz­vetítésével. Nú otosz Pav ov Kolev 1906-ban született, építész, a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsága politikai bizottságának volt adminisz­tratív titkára, legutóbb építés- és út­ügyi helyettes miniszter. Mint a bolgár Komszomol titkos központi bizottságá­nak irattárosa, 1931-ben bolgár trockisták befolyása alá került és ké­sőbb a „baloldali szektánsság” elő­mozdítója lett a Komszomolban és a Pártban. 1942 március 22-én a rendőr­ségen történt első kihallgatásakor el­ismerte, hogy műszaki munkatársa a központi bizottságnak, feltárta titkos kapcsolatait a Párttal és egy nyilatko­zatot írt alá, amelyben kötelezte ma­gát, hogy titokban együttműködik a rendőrséggel a rendőrségnek a Kom­munista Párt ellen folytatott küzdel­mében. Nikohs? Haesev Petkov 1905-ben született­; agronóm, a gazda­sági és pénzügyi kérdések állami bi­zottságának volt elnökhelyettese. Mint meggyőződéses trockista bűnös kapcso­­latba lépett az angol kémszolgálat bulgáriai képviselőjével, Kiril Szlavov nagyiparossal, akinek azután pénzügyi juttatás ellenében titkos értesüléseket szolgáltatott ki az ország közgazda­ságáról. Átadta neki az ország kétéves és ötéves gazdasági tervét. Borisz Sudorov Hris­lav 1912-ben született, agronóm, Bulgária volt kereskedelmi képviselője a Szov­jetunióban. Mint anarchistát 1943 feb­­ruár 10-én letartóztatták a kommunis­tákkal fenntartott kapcsolatai miatt. Amikor a politikai rendőrségen kikér­dezték, feltárta politikai kapcsolatait és nyilatkozatot tett, amelynek értel­mében titkos együttműködésre vállal­kozott a rendőrséggel. Később tájékoz­tatásokat szolgáltatott a rendőrségnek a környezetében lévő haladó­­ gondol­kodású személyekről. 1946 elején bű­nös kapcsolatba lép a moszkvai jugo­szláv követség mellett működő Victor Gibernával, akinek rendszeresen be­szerzi a Bulgária és a Szovjetunió kö­zött kötött egyezményekre és kereske­delmi kapcsolatokra vonatkozó tájé­koztatásokat. Conu Sztefanov Consev született 1898-ban, gazdász, a Bolgár Nemzeti Bank volt elnöke, nagybirtokos fia. 1937—39 között az Egyesült Álla­mokba megy és mint a Rockefeller Inté­zet ösztöndíjasa, folytatja szaktanulmá­nyait. 1924-ben letartóztatja a rendőr­ség, mint a Bolgár Komszomol tagját. Feladja csoportjának minden részt­vevő tagját, a törvényszék előtt pe­dig rágalmakat kohol a Kommunista Párt és a Komszomol ellen. 1941-ben kapcsolatba lép az amerikai kémszol­gálattal. Oskar Andersonnak és Ja­mes Clarknak, a kémszolgálat ügynö­keinek adatokat szolgáltat Bulgária gazdasági és pénzügyi helyzetéről. Ivan Szlavov Gevrenov született 1884-ben, mérnök, az Ipar­ügyi minisztérium keretében működő kaucsukipari tröszt igazgatója. 1944 szeptember 9-e után, kihasználva a kommunistákkal a múltban fennállt kapcsolatait, a Bolgár Kommunista Párt tagja lesz és az iparügyi mi­nisztérium egyik vezető állásába ne­vezik ki.­ 1947-ben kapcsolatba lép Kiril Szlavov brit ügynökkel és tájé­koztatást nyújt neki a termelés kapa­citásáról, nemkülönben az ország legfontosabb ipari vállalatainak álla­potáról. Ivan Georgiev Tulev 1902-ben született, gazdálkodó, a kül­kereskedelmi minisztérium szolgálatá­ban állott, volt külkereskedelemügyi igazgató. Már az 1935—37 közötti időszakban mint a düsseldorfi bolgár konzulátus titkára kapcsolatba lép az angol kémszolgálattal éspedig Ale­xander Müller ügynök útján. Később kapcsolatba lép Müller főnökével, az angol Nimmegennel, akinek 1939-ig pénzszolgálat ellenében kémkedik. 1940 végén tér vissza angol utasí­tásra Bulgáriába. Szultana Ratka Petrova közvetítésével kapcsolatba lép az angol kémszolgálattal. Ettől kezdve a közvetítőn keresztül adatokat szol­gáltat a bolgár gazdasági életről. Az angol titkosszolgálat utasítására be­­férkőzik a kommunista körökbe és tagja lesz a Bolgár Kommunista Párt­nak. 1947 februárjában kapcsolatba lép az angol kémkedés titkos megbí­­zottjával, Stefan Patrick House-szal, a szófiai angol követség­ első titkárá­val, akinek a bolgár külkereskedelem­­ről titkos adatokat szolgáltat. B­agoj Ivasm Haitcsifianzov született 1911-ben, a bulgáriai jugo­szláv nagykövetség volt tanácsosa. 1947 szeptemberében a jugoszláv kém­szervezet Bulgáriába küldte azzal a feladattal, hogy aláaknázó tevékeny­séget fejtsen ki a bolgár kormány el­len a Pirin-hegység körzetében és kémértesüléseket gyűjtsön. 1948 no­vemberében a jugoszláv kormány tit­kos határozatára politikai emigráns­nak és Tito ellenfelének nyilvánítja magát, hogy ily módon álcázza alá­aknázó kémtevékenységét Bulgáriá­ban, ugyanakkor titkos kapcsolatokat tartva fenn Szvetozár Szaviccsal, a szófiai jugoszláv nagykövetség kon­zuli osztályának főnökével, akinek közvetítésével értesüléseit Tito kormá­nyához juttatja el. Vaszil Staniszlv Irnov 1906-ban született­ dohánygyári mun­kás; a Bolgár Kommunista Párt köz­ponti bizottsága propagandaosztályán volt oktató és a bulgáriai macedón kulturális társaságok országos bizott­ságának volt az elnöke. 1945 novem­berében jött Szkopljéból Szófiába a jugoszláv irányítók parancsára, hogy aknamunkát végezzen a bulgáriai macedón polgárok körében. Sikerült megtévesztéssel tisztséget elérnie a Bolgár Kommunista Párt szófiai kör­­leti bizottságában és később a Bolgár Kommunista Párt központi bizottsá­gának propagandaosztályán. Titkos értesüléseket szolgáltatott rendszere­sen a jugoszláv kémszolgálat szófiai irányítóinak Hja Ivanov Saislceljev született 1912-ben. A szófiai községi néptanács építésügyi csoportjának volt politikai főnöke. A jugoszláviai meg­szálló hadtest tisztje volt, ez a had­test németek parancsnoksága alatt mű­ködött. Felhasználta, hogy a múltban formaszerűen a Kommunista Párthoz tartozott és szeptember 9-e után a Párt tagja lett. Ennek megtörténtével ezred­­politikai biztossá nevezték ki, de zül­lött erkölcsei és iszákossága miatt el­bocsátották a hadsereg kötelékéből. Fivérének, Kriszto Balab­eijevnek utasítására, aki a Macedón Népköz­­társaság kereskedelmi miniszterhelyet­tese­­volt, 1945 végén visszatért Bul­gáriába, hogy ott aknamunkát végez­zen a macedónok körében Pirini-Ma­­cedóniának Bulgáriától való elszakí­­tása és Jugoszláviához való kapcso­lása érdekében. 1948 júniusában érint­kezésbe lépett Blagoj Hadzsipanzov jugoszláv nagykövetségi tanácsossal és a rákövetkező évben Naum Nakov­­v­al, a jugoszláv nagykövetség volt titkárával, akit kémkedés miatt kitil­tottak Bulgáriából, végül Szvetozár Szaviccsal, ugyaneme nagykövetség konzuli osztályának vezető főnökével. Ezek utasítására kémértesítléseket szerzett és ezeket átadta a jugoszláv kémszolgálatnak. A vádpontok A bíróság elé állított személyeket az alábbi bűnökkel vádolom: 1. Trajcso Kosztov vádlott — aki 1942 óta a rendőrséggel állt kapcso­latban, majd az angol kémszolgálattal — Nikolasz Pavlov vádlottal, akit a múltból mint rendőrügynököt ismert és Ivan Sztefanov vádlottal, az angol kémszolgálat titkos munkatársával egyetértésben 1944 szeptember 9-ét követően részt vett annak az össze­esküvésnek a megszervezésében, amely­nek célja volt, hogy megdöntse Bul­gária demokratikus államrendjét. 2. Trajcso Kosztov, Sztefanov és Pavlov összeesküvő központot alakítot­tak és bűntársaik bűnös ténykedései élére álltak a célból, hogy megdönt­­sék az ország törvényes kormányát és azt Trajcso Kosztov bűnös kormányá­val helyettesítsék. 3. Trajcso Kosztov, Sztefanov és Pavlov, nemkülönben Nikolasz Nacsev és Ivan Gevrenov vádlottak a bűnös összeesküvésbe új bűntársakat szervez­tek a gazdasági, pénzügyi és más adminisztratív ágazatok tisztviselői közül. 4 Trajcso Kosztov, Pavlov, Sztefa­nov, Nacsev és Gevrenov — Ivan Tutev, Conu Consev és Borisz Krisz­­tov vádlottakkal együttesen — káros ténykedést fejtettek ki a bolgár nem­zetgazdaság területén azzal a céllal, hogy aláássák a népi hatalom gazda­sági alapjait. A) Bomlasztották az ország ipari,­ mezőgazdasági és pénz­ügyi munkáját, szabotálták az állam gazdasági tervének végrehajtását, ne­hézségeket keltettek a városi és vidéki lakosság létfontosságú élelmiszerek és egyéb termékekkel való ellátása körül. B) Megkísérelték megzavarni a gazdasági, kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat Bulgária és a Szovjet­unió, valamint a népi demokráciák között, hogy megfosszák országunkat a Szovjetunió nagylelkű és érdekmen­tes támogatásától,“ hogy elválasszák a szocializmus és a népi demokráciák országainak táborától és országunkat az angol és amerikai imperializmustól függővé tegyék. 5. Trajcso Kosztov vádlott az an­gol kémszolgálat utasítására bűnös titkos kapcsolatot létesített a jugo­szláv vezetőkkel, 1944 végén Karde­lj­­jel, 1945 elején Gyilaszszal, 1946/47- ben Rankovicscsal és Titóval. Meg­egyezett velük olyan ténykedésre vo­natkozóan, amelynek célja az volt, hogy Jugoszláviához történő kapcso­lásával megfossza Bulgáriát nemzeti szuverenitásától, területi integritásá­tól és függetlenségétől, hogy lekap­csolja a Pirini vidéket és azt Jugo­­szláv-Macedóniához csatolja. Kosztov vádlott azonkívül titokban megegye­zett Tito fasiszta vezető klikkjével, hogy megváltoztatja Bulgária külpo­litikai irányvonalát, hogy elszakad a Szovjetuniótól és a népi demokráciák­tól és az angol-amerikai imperializ­mus gyarmatává alakítja át. Sztefa­nov vádlott bűnös egyetértésben volt Kardelj és Gyilasz jugoszláv vezetők­kel. 6. Kosztov vádlott — Titóval, Kar­­deljjel, Gyilaszszal és Rankovicscsal folytatott megbeszéléseinek eredmé­nyeképpen— és Sztefanov vádlott — Kardelljel történt megbeszélésének eredményeképpen — együtt kidolgoz­ták az előkészítő terveket, amelyek a következő célokra irányultak: a) Megdöntik a Bolgár Népköztár­saságnak a nép akaratából megvá­lasztott törvényes kormányát. b) Jugoszlávia katonai segítségével erőszakkal kezükbe kerítik a hatalmat c) Letartóztatásba helyezik és fizi­kailag megsemmisítik Dimitrov elv­társat, a kormány és a bolgár nép fejét. 7. A fasiszta Titoval és legbensőbb munkatársával, Gyilasszal és Ranko­­viccsal egyetértésben Kosztov vádlott, felhasználva miniszterelnökhelyettesi tisztségét, megteremtette Bulgáriában az aknamunka és kémtevékenység fel­tételeit a jugoszláv kémszolgálat meg­bízottai — Blagoj Hadzsipanzov és Vaszil Ivanov vádlottak — számára, akiket Belgrádból és Szkopljéból kü­lönleges feladattal küldtek Bulgáriába, valamint Ilja Barak­eljev vádlott ju­goszláv kémügynök számára. 8. Hadzsipanzov vádlott belgrádi utasításra eljárva a jugoszláv kém­hálózat élén állt, ezenkívül Barak­eljev és Ivanov vádlottakkal egyetértésben demoralizáló tevékenységet fejtett ki a Bolgár Népköztársaság macedón alattvalói között. Ivanov vádlott a szófiai jugoszláv nagykövetségen, hivatalos diplomáciai állást elfoglaló jugoszláv kém­ügynökök — Zafirovszki és Momecsilovics — közvetítésével rendszeresen titkos értesüléseket szol­gáltatott a jugoszláv kémszolgálatnak. Barab­eljev vádlott kémkapcsolatokat tartott fenn Nakovval és Szaviccsal, a jugoszláv nagykövetség beosztottjai­val. 9. Kosztov, Sztefanov, Nacsev, Gev­renov és Tutev vádlottak olyan érte­süléseket szolgáltattak a jugoszláv kémszolgálatnak, amelyek a törvény értelmében államtitoknak tekintendők. Consev vádlott az amerikai, Krisztov vádlott a jugoszláv kémszolgálatnak szolgáltatott adatokat. Ezzel olyan cselekményeket követtek el, amelyeket a Bolgár Népköztársaság törvénye az állam ellen irányuló összeesküvésnek, hazaárulásnak, kémkedésnek és a haza iránti esküszegésnek minősít. A bűnügyi vizsgálat során megálla­pítást nyert, hogy az angol és ame­­rikai kémszolgálatok már a második világháborúban működésbe helyezték bulgáriai ügynökségüket. Miután szá­mot vetettek a hitleri Németországnak már 1942-ben mutatkozó összeomlásá­val és a Szovjetunió tekintélyének megnövekedésével a délkeleteurópai államokban, intézkedéseket tettek, hogy megbízottjaikat és ügynökeiket becsempésszék a kommunista pártok­ba, köztük a Bolgár Kommunista Pártba is, minthogy felismerték annak lehetőségét, hogy ez a párt a jövőben irányító szerepet játszhat és átveheti a hatalmat. Régi ügynökségének felhasználásá­val, amelynek tagjait az udvar kor­mányzó klikkjének köreiből, rendőri és közigazgatási gépezetekből, valamint az ország ipari és kereskedelmi kö­reiből toborozta — az angol kémszol­gálat egyrészt a rendőrséget hasz­nálta fel, hogy aktív ügynököket és provokátorokat kapjon elsősorban a Bolgár Kommunista Párt vezető köz­pontjaiban, másrészről régi és kipró­bált ügynökeit, így Ivan Tutevet, Ivan Sztefanovot és másokat a Pártba küldte, hogy ott megszilárdítsák hely­zetüket, tekintettel a rájuk váró jövő­beni feladatokra. Kosztov vallootása Tito és az anyaiszászok szüvjeleltev is ismre K­ír K­ajcso­­vosztov vádlott, aki az an­gol kémszolgálattal működött együtt, nevezetesen annak balkáni vezetőjével, Bailey ezredessel, elismerte, hogy 1944 novemberében találkozott Baileyval és Bailey arról tájékoztatta, hogy Gusev rendőrfőnök, aki beszervezte Kosztovot, mint provokátort a Bolgár Kommu­nista Pártba, az angol kémszervezet szolgálatában áll és ennek utasítására szervezte be őt. Bailey ezután közölte Trajcso Kosztovval, hogy az angolok, előre látván Németország bukását a Bolgár Kommunista Párt kilépését az illegalitásból, valamint vezető szerepét Bulgária jövőjében, gondoskodtak róla, hogy Rosztov személyében egy tekin­télyes bizalmi embert szerezzenek meg a maguk számára. Ilyen módon már a Hazafias Arc­­vonal csak a Kommunista Párttal az élén 1944 szeptember 9-én történt hatalomrajutása pillanatában a Párt bizonyos vezető pontjain az angol és amerikai kémszolgálat beszervezett ügynökségének tagjai állottak. Ez a bulgáriai kémközpont hamarosan meg­találta a közös nyelvet a jugoszláviai amerikai és angol kémközponttal, amely ebben az országban vezető állásban levő emberekkel rendelkezik Tito, Kardelj, Gyilasz és Rankovics személyében. 1944 novemberének vé­gén Rosztov — a Bolgár Kommu­nista Párt központi bizottságában levő hivatalában — megbeszélést folytatott Kardeljjel, aki Belgrádból Szkopljébe utaztában Szófián át vette útját, hogy találkozhassék Kosztov­val. Ezen az összejövetelen Kardelj közölte Kosztovval, hogy Tito olyan értesülésekkel rendelkezik, amelyek feljogosítják, hogy vele — Kosztov­val — teljesen őszinte és bizalmas kapcsolatokat létesítsen. Kardeljjel folytatott megbeszéléséről beszámolva, Kosztov a következőket mondta vallo­másában: — Tito és az amerikaiak, valamint az angolok között már a háború fo­lyamán határozott megegyezés léte­sült. A jugoszláv kormánynak az a szán­­déka, — mondta Kardelj — hogy fel­kéri a Szovjetuniót, vonja ki Jugo­szláviából hadseregét, nyomban Jugo­szlávia felszabadulása után. Rosztov­­nak — folytatta Kardelj — a maga részéről szintén meg kell tennie a szükséges lépéseket hogy a szovjet csapatok kivonuljanak Bulgáriából, hogy a Szovjetunió ne jusson be­folyáshoz a Dunától délre és hogy Bulgária haladéktalanul egyesüljön Jugoszláviával. Az utóbbi célból Rosztov — mondta Kardelj — hasz­nálja fel a délszlávok szövetségének gondolatát. Tito terve szerint ennek az egyesülésnek a Szovjetunió tudta nélkül kellett volna megtörténnie, a Szovjetuniót befejezett tény elé állí­tották volna abban­ az időpontban, amikor Georgi Dimitrov még nem tért vissza Bulgáriába. A jugoszlávok ugyanis tudták, hogy Dimitrov nem menne bele ilyen dologba. Kardelj ezután közölte Kosztovval, hogy Titónak ezzel a tervével teljesen egyetértenek az angolok és az ame­rikaiak, akik a látszat kedvéért nagy lármát fognak rendeztetni sajtójukban és ezt az alkalmat megragadják arra, hogy a Szovjetunió ellen a szövetség­létesítés vádját emeljék, ugyanakkor pedig felmondják bizonyos kötelezett­ségeiket a Szovjetunió irányában. Tito terve értelmében — amint Kardelj Kosztov előtt kifejtette — ebben a „szövetségben“ az irányító szerep Jugoszláviát illetné meg, sze­mély szerint Titót, míg Bulgária csu­pán egy hetedik köztársaság lenne Jugoszláviában. Kosztov elfogadta Titónak Kardelj közvetítésével előterjesztett javaslatát és vállalkozott ennek végrehajtására. Megkísérelte, hogy ebből a célból elő­készítse a talajt a Bolgár Kommu­nista Párt vezetői körében. 1946 nyarán Kosztov a Bolgár Kom­munista Párt vezetőinek hivatalos megbízásából Belgrádba utazott. Lá­togatást tett Rankovicsnál — Raniso­­vics magán dolgozószobájában — és négyszemközt bizalmas megbeszélést 3

Next