Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-22 / 19. szám

to SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1950 JANUÁR 22 KARINTHY FERENC: Gyülekezés Még a tavasszal történt, hogy a lucskos országúton három férfi balla­gott ki a városka felől a sík, fekete gabonaföldek közé. Kocsin is mehettek volna, de a hirtelen támadó vizes, me­leg szélben, amely a pocsolyák vékony jegét megizzaszotta, inkább gyalog indultak el. Kettő közülük mérnök volt s az este érkezett Budapestről; a har­madik — egy bőrszín arcu, dudoros homlokú, hajlottan járó bakancsos kis öregember gyűrött bársonynadrágban — a szakszervezetnél csatlakozott hoz­zájuk. Kint, ahol már árok se volt, letértek az útról, a mezők közé csap­tak Mentek még valameddig, egy he­lyen megálltak. — Itt mondta az idősebb mér­nök, a barna irhabundás és botját a földbe szúrta. A kis, bakancsos öregember — Tuli­pán Mihály — felmarkolt egy kevés homokot, füstös, barna ujjai közt mor­­zsolgatta a szemcséket. — Rossz föld ez, derékig sem női benn a kukorica — mondta és ami a markában volt, magasan fölszórta a kék levegőbe — Véráztatta föld. Az irhabundás őszes bajusza alatt elmosolyodott, ki se vette a szivart a szájából: — Na, nekünk elég jó föld lesz így is. Majd egy kicsit megfor­gatjuk. Egész délelőtt kint maradtak, ke­resztül kasul bejárták a mezőket, le a Duna partjáig. A szél a kabátjuk alá bújt és púpot duzzasztott a hátukra, a nap hidegen forrongva kúszott a kék magasba Akkor visszasétáltak a ko­ronába, úgy átfáztak, forralva kérték a bort, jókedvükben hárman megittak egy literrel. Az irhabundás még azon az éjjel visszautazott, de a másik kettő ottmaradt Munkásokat fogadtak, azok mérni kezdték a földet, lyukakat ástak belé az út mentén fabódét ácsoltak. Emberek gyűltek oda az or­szágból, nem telt el három hét, szá­zan lehettek. Nyárra már valami fél­ezren nyüzsögtek a hányásokban: fúr­ták, kotorták a fekete homokot, akár a hangyák. A föld megmozdult, me­leg, porhanyó keblét kitárta.­­­ Az építkezések híre azután szét­áradt az országban, távoli vidékekről odacsalogatta az embereket. Ősszel hosszú, egyenes lenyőszálak úsztak le a Bakonyitól a köves, habzó Torna erecskén, gyantás, csípős illattal tel­tek meg a völgyek. Ott, ahol az ér a Marcalba ömlik és sárga, agyagos ör­vényt ver a víz tükre, nagy ácsszö­gekkel, hevederrel tutajjá fogták ösz­­sze a fatörzseket, az egyik férfi a he­­venyészett kormányhoz állt, a másik — nem is férfi még­ csak pelyhes gye­rek — az egyenes evezővel kezdte a folyót csapkodni. Attól fogva a tutaj a sebes Marcallal kanyargott együtt: ha túl közel került valahogy a parthoz, a két ember rudakat fogott, úgy ta­­szigálták beljebb a járművet, vissza a viz sodrába. Ahol a vidék sik, a Mar­cal elfekszik, mint egy tó, sodra '.as­­súdik: ilyenkor a tutajosok is megpi­henhetnek. szalonnát, kenyeret szel­nek. lábasban krumplit főznek: egyi­kük meg alhat *s a tenyőszálak vé­gébe ácsolt kalynbában. Négy napig tart, amíg a Rábába érnek s elúsznak Győr hidacskája alatt, innen már csak egy siklás a nagy Dunáig Ott kikötöttek, gyufát, sót, dohányt, petróleumot vásároltak. Meg hosszú útra készültek. Az a néhány parti őgyelgő, aki mindig a holnapi napot várja, örül, ha beszédbe keveredhet az utas emberrel. — Honnan? — Felülről — válaszolja az idő­sebb tutajos, a csizmás és zsiros ka­lapja alól ártatlanul a hegyek felé pisl­ant — És hová? — Lefelé. A Dunán már nyugodalmasabb az utazás: Gyalog András is hosszabbra ereszti szavát Széles a­ folyó, csak arra kell vigyázni, hogy a tutaj az árban maradjon. — Ez folyó? A Dnyeszter megvan négyszer ilyen szé­les. Ott aztán láthatsz tutajt, dereg­lyét meg olyat tudnak csinálni, esz­tendeig is úszhat, mégsem megy bele a víz. Volt ott egy f­lym­ant, nagy fe­kete ember volt. Azt mondja egyszer magyarok, most szedjétek szét a hi­dat. Nézzük melyiket, mert nem volt ott híd, csak folyó mindenfelé. Igen mert fél méterrel a víz alatt verték a katonák, hogy a német repülők ne lássák. Éjszaka áthajtották rajta az ágyukat úgy jártak azok a folyón, mint Jézus. Melyik az ország legszebb vidéke? Aki itt él, nem nézi únja már a Du­nák a hegyeket de a vizenjáró ember esküszik rá, hogy mindennél kedve­sebb a szemnek a rozsdaszinű Pilis, a Börzsöny. Döntősnél szűk, köves völgybe szorul a folyó s hirtelen ro­han, kezd a vastörnyok közé feszített s önnön terhüktől széles ívben meg­hajló villanyhuzalok alatt; színe zöldbe válik, tükrét örvények kaparják föl, — lejjebb, a sziget csúcsa felett elterül s az iszap puha, langyos alatt ül meg felette. Visegrád, mint egy beroskadt sírbolt fut el a víz mellett. Az ősz olyan meleg még: Nagy Pali cipőjét leveti s lábát a Dunába dugja, bőrét csodálkozó halak súroljá­k. Azután bo­tot farag s hosszú madzagon hor­gászni próbál. De nem fog semmit. — András bácsi, fürdenek a halak! — kiáltja tízszer is egy délután, mert közelebb-távolabb a tutajhoz kövér pontyok vetik föl magukat a folyóból, hogy pikkelyüket megtáncoltassák a fényben; fehéren csobban a­ víz. Az öreg később megmutatja unokaöccsé­nek, hogyan kell fűzágból sípot csi­nálni. Gyalog András különben is mindenhez ért: egy rönk fából puszta fejszével kereket farag, zsebkésével ki­fúrja a dióhéjat és a szakállas Kossuth Lajost metszi belé, borosüvegből lám­pást, agyagból iratos flaskát, csontból menyasszonynak való fülbevalót ké­szít. Főzni minden férfi tud a Bakony­ban, ahonnan leereszkedtek de ő kol­bászt, hurkát is töm, böllér is, cuk­rász is, parázson erdélyi kürtőskalá­­csot, pogácsát süt, négyféle halból sze­gedi halászlét ereszt — mert Szegeden is járt, mint ahogy bejárta a két há­borúban a fél földgolyót. Valaha, Fe­renc József idején még Amerikában is volt. Ha az ilyen ember beszélni kezd, a többi csak a nyálát nyeli. Vác fölött úsztak bele az éjszakába s mire reggel lett, elérték Budapestet Pár évvel ezelőtt csődületet vonzott volna tán a hidakra ez a kőkorszak­­beli jármű, de most mindenki siet, száguld a dolga után. Csak a magas állványokon dolgozó kőmívesek nézik el a lassan lefelé ballagó tutajt. — Tengerész elvtársak! — kiált le valaki. Meghalt már Mátyás király! — Él még a király bolondja! — kiált vissza az öreg a vízről, s a Duna felett magasan szárnyal a két partré­ felröppenő nevetés.. Egy motoros szán­kózik át keresztben a folyón mint le­gyező, nyílik nyomában a hullám. Itt szántott pár évvel ezelőtt a háború? A vízberoskadt Erzsébet-hídon kívül alig emlékeztet már rá valami, s vele együtt a múltban süllyedt a város régi arca: új házak vajszín-sorát tük­rözi vissza a folyó s a vakolat friss szaga száll a levegőben. Az ostrom leszaggatta a cirádákat az épületek­ről: egyszerűbb s őszintébb lett itt minden, a külvárosok bevándoroltak Budapest szivébe. A Petőfi-híd vörös pontonjai szétnyíl­nak a tutaj előtt, majd kormos lesz a levegő s Csepel száz kéménye felől lassú dohogás lüktet végig a vizen Attól fogva lapossá, unalmassá válik a vidék, de messzire látszik még a Gellérthegy, ormán a Szabadság-szo­borral. Hosszú volt az idén is a nyár, s kevés az eső; a folyó, mint a kagyló­ medre mélyére húzódott vissza, meg megállt, minden gázlónál, zátonynál elvesztegelt, sose látott homokpadokat tolt ki tükre fölé laposan. Eltéved az ilyen lassú vízben még az us .á­lvo­ i­­tató gőzhajó is pedig az a Duna fene­kéről készült külön térkép után már megfeneklett valahol Fadd tájékán Gyalog András is a fenyőszálá­val A folyó legközepén cammogtak épp béké­sen, mikor a tutaj recsegni kezdett, mintha alulról harapnák, aztán egy­­szerre nem ment tovább, megült a zá­tonyon. Nagyobb baj nem lett belőle csak a fiú ijedt meg, az öreg gyorsan leráncigálta a csizmáját, a hideg vízbe állt s két vastag karjával arrébb taszigálta a járművet, a sodorba Addigra már fekete volt az arca a sörté­tól. Éppen két hétig voltak úton, mire végre megérkeztek, s körülhajózták fél Magyarországot. A lejtős partra vonták ki a tutajt, s megálltak mellette, hogy jön-e valaki, aki a szálfákat megvásárolná Egy óra sem telt el, az építkezésektől lejött egy ember egy bársonynadrágos haj­­lottan járó kis öreg és írást a­dott róla hogy az egészet megveszi. Alku úgy sincs már mostanában, odafönt majd mázsára rakják a fatörzseket s a két bakonyi hajósnak kifizetik, ami jár. Az a fontos, hogy jó hosszú, egyenes szálak. ..fenyüdül”, ahogy Gyalog András mondja. — Egy áldomást azért még fizethet az úr. — A csizmás ember hátára ló­dította a zsákot, amelybe a holmijukat rakták. — Azt is hallottuk, hogy Itt lehet szegődni munkásnak. — Munkásnak? — döntötte előre fe­jét és megmutatta rossz, fekete foga­? — Hiszen parasztok vagytok tik. Honnan jöttök? — Én Gyalog András, meg az öcsém. Nagy Pál, mint Veszprém­­megye Padragból. — Tulipán Mihály, — hajolt meg tréfás szertartásossággal a másik és barnaszínű tenyerét kecsesen széttárta — Egyébként úz a hóhér. Na gyerünk a Hordóba. A Hordó a vasútállomás mögöt volt, egy poros utcában, az állomásé,­­pedig éppen disznókat vagd­ál­óztak Az állatok nem akartak a szekerekről lejönni, fülüknél, farkuknál húzták őket kifelé az emberek, el nem ís­itort­­ a nevetés, visítozás, ordítás. A kocsma megtelt a gazdákkal, akik a környék­ről hajtották be a sertéseket s most a pénzükre vártak. Vastag volt oda­bent a füst, négy nyelven folyt a vita az asztal mellett Kis, tömzsi poha­rakból itták a rossz, karcos bort, Nagy Pali, mikor ide belépett úgy elszorult, egy percig lélegzetet sem mert venni, de Gyalog András már össze is ismer­kedett véletlen asztaltársaival, lassú, szélesen görgő mondataival már vitte is a szót. — Hiszen volt nekem egy disznóm huszonnégyben, azt fogadom, hogy egyiknek se volt olyan. Egyetlen vá­lasztott malacot vettem én azon az őszön, de az olyan fecskehasú, szőke mangalica göbe volt, felért néggyel. Mert a moslékot meg sem is ette, úgy tartottam takarmányon, főtt burgo­nyán, gyönge kukoricán. Hát föl is hí­zott három mázsára, olyan szép állat volt, meg szelíd is ha szólítottam, hogy cococo, kocskám, a pitarka is utánam jött, tartotta a pofáját vaka­rásra, mint valami kutya. De legjob­ban fürdeni szeretett, mindegy, hem­­pergőzni a pocsolyában, úszkálni a Torna-érben, belement még a teknőbe is, ha vizet látott. Az állatorvos is mondta, hogy ekkorát sose látott, jó lesz levágni, mert a három mázsán nem mehet felül. Én meg azt gondol­tam várok azért karácsomig, hátha gyarapszik még. Meg sajnáltam is. Na. Szeplőtlen fogantatáskor hívom, nem jön ki. Cococo, aranyoskám, gö­­brkém, semmi. Akkor látom, hogy a füle ég, a nyaka teli vörös foltokkal. Nem föl akar állani a kedves állat, ahogy engem meglát? De a lába nem bírta, ingott, lerogyott. Hát jó, azt mondom, hajnalban véged, leüllek. De nem érte meg. Orbánra lett úgy vit­ték el a cgányok, dögnek. Akik az asztal körül ültek, hallgat­tak, ittak, föltámadt bennük a rész­vét. — Mostanában nem női akkora nagyra a sertés — mondta egy gaz­da, egy fekete sokác ember, hosszú bajusszal. — Más a kukorica, mert a föld teli még puskaporral, ami a há­borúból maradt. — Marhaság — legyintett oda se fordulva Tulipán, lehajtott egy fél pohár bort, dudoros homloka vörösen tüzelt fel, mint egy kohó. Kint sötétté vált a délután, a gaz­dák lassan elszállingóztak. Búcsúzott a sokác is. — Aztán, ha olyan disznók terem­nek arra, minek jöttök el? — kér­dezte Tulipán. — Ott nem adtak föl­det? — Földet? — Gyalog András elgon­dolkozott. — Hegyes vidék az, ke­vés a föld, nem is jó föld. -7 És a szolgálat? — kacsintott Tulipán Mihály maradék borát kiitta. — Szolgáltam én már eleget! — csapott az asztal deszkájára az öreg. — Most már nem szolgál többé Gya­log András! Kubikos lesz! — Mit kubikos! — ugrott fel az asztal mellől Tulipán apró szeme fölparázslott, dudoros, ropant homlo­kát elöntötte a láng. — Holnap hét órakor munkába álltok, aztán csak számold, hány disznónyit csavarsz a kendőbe karácsonyig! Tetszel nekem, öreg, tudod mit csinálok én belőled? Vasbetonszerelőt! — Hát én? — kérdezte hirtelen Nagy Pali, de tüstént elvörösödött, még a nyaka is, még a keze is. Tulipán beleszúrta szemét a fiúba, hogy mer itt közbekotyogni. Aztán el­nevette magát. — Mit? Hát te leszel a magyar Sztahanov! Igyál, gyerek! Filmszínházaink vásznán a szovjet filmművészet ragyogó dokumentum­filmjei mellett egyre gyakrabban ta­lálkozunk magyar híradó és dokumen­tum­filmgyártásunk alkotásaival. A magyar dolgozók megszerették ezeket a magyar filmeket, melyek egyre szé­pülő, harcos életünk egy-egy darabját vetítik elénk. Megszerették, mert saját magukra és társaikra ismertek ezek­ben a filmekben. Megszerették, mert mindennapi kérdéseikre kapnak felele­tet. Esztergályosaink, öntőink, textil­munkásaink a film vásznáról meg­ismerhetik fejlettebb társaik munka­­módszereit, dolgozó parasztságunk el­­ámulva nézi az „Új élet a szikent" című filmet, melyből látja, hogy az azelőtt terméketlen és kopárnak tar­tott szikből a gépek segítségével ho­gyan varázsol elő dúsan termő kalá­szokat a dolgozó nép országa. Még szinte gyermekcipőben járó híradó és dokumentumfilm gyártásunk előtt a szovjet filmművészet példája áll. A szovjet filmművészet éppen a dokumentumfilmek gyártásával indult el magasra ívelő pályáján. Azon, me­lyet Lenin elvtárs jelölt meg számára: „A kommunista eszmeiséggel áthatott, a valóságos szovjet életet tükröző fil­meket kell gyártani — mondotta — és ezt a híradófilmekkel kell kez­deni.“ És Lenin elvtárs megjelölte a dokumentumfilmek feladatát is „Áb­rázolt publicisztika" — mondotta a híradófilmekről. „Ábrázolt nyilvá­nos előadás" — így jelölte meg az oktató filmek feladatát. A dokumen­tumfilmeknek nem csupán a jelentős események megörökítése a feladatuk, hanem az is, hogy ezeket bemutatva, neveljék a közönséget, így például egy újításról szóló dokumentumfilm célja nem csupán az újítás bemutatása, hanem egyben újabb és újabb dolgo­zókat ösztönözni hasonlóra s ezzel ki­szélesíteni magát az újítómozgal­mat. Nézzük meg, hogyan teljesül ezeket a feladatokat a mi filmgyártásunk. A híradó- és dokumentumfilmek irá­nyítását 1948 májusában vette kezébe az állam­ A kezdeti nehézségek után az elmúlt év elején indult meg a rend­szeres munka Már az első év folya­mán— 1949-ben — ötven rövidfil­­met és a szovjet művészekkel együtt tel­jes műsort betöltő VIT-filmet készí­tett a gyár. Rövidfilmjeink az elmúlt esztendő majdnem minden jelentős problémáját felölelik. Így foglalkoztak ipari termelésünk legégetőbb kérdé­seivel, a „Norma", a „Brigád", az „Újítók" és még néhány filmben. Nép­szerűsítették mezőgazdaságunk legfon­tosabb feladatait: a társastermelést, a gépesítést, stb. Megpróbálkoztak a ter­mészettudomány eredményeinek és gyakorlati alkalmazásának ismerteté­sével is, például ,A természet átala­kítói" című filmben. Dokumentum filmgyártásunk lépést tudott tartani rohamosan fejlődő életünk felmerülő problémáival és kivette részét az or­szágos jelentőségű politikai események propagálásából is. A választási agi­táció alatt komoly szerepet játszottak rövidfilmjeink. Kitűnően sikerült „A nép jelöltjei" és két, népi demokrá­ciánk elért eredményeit dokumentáló film: az „Urak országából dolgozók hazája" és a „Romok helyén virágzó élet". Az ötéves tervkölcsön jegyzésé­nek idejére is készítettek filmet. Sztálin 70. születésnapját a „Köszön­jük Sztálinnak" című filmmel ünnepel­ték. Első ötéves tervünk elindulásának lelkes hangulatát fokozta az „Építjük a nép országát“ című dokum­entum­film. A szovjet példa nyomán elindí­tották az Úttörő-híradó sorozatot. Néhány fontos területet azonban nem érintettek. Hiányoztak például a kulturális kérdésekkel foglalkozó fil­mek, nem foglalkoztak kellőképen ifjú­ságunk problémáival sem. Dokumentumfilmjeink időszerűségük­kel mégis jól szolgálták a szocializmus építésének diadalmas ügyét, noha hibákat nem kis számban talál­hatunk. A döntő hiba az, hogy bár a filmek a legtöbb esetben szakszerűek, de szürkék, lélektelenek, sőt nem egy esetben unalmasak. Az írók és rende­zők nagy része nem tudja megfelelően értékelni az eseményeket, nem tud a kérdések mélyére hatolni. A film te­hát, amelyet készít, nem elég átfogó és mélyenjáró, így például a „Norma" című film készítője csak arra töreke­dett, hogy a norma kiszámításmódját mutassa be szakszerűen, de nem adott képet a norma döntő jelentősé­géről. Hasonló a helyzet a mezőgazda­­sági szakfilmek terén is. Helyes, ha a rendező igyekszik szakszerűen és ért­hetően bemutatni például a vetőmagok csávázásának módszerét, de ez nem elég. Nézzük meg milyen a jó, az átpoli­tizált dokumentumfilm. Nem egy pél­dát találunk erre. Igen jól sikerült a „Brigád". Ebben művészi eszközökkel, érdekesen, fordulatosan, szinte a játék­filmek izgalmasságával mutatják be egy brigád alakulását és az ennek nyomán javuló termelést. Politikai és művészi szempontból legjelentősebb két film: az „Újítók” és az „Új köz­ség születik”. Az „Újítók“ alkotói, igen helyesen, nemcsak az újítás tényét mutatták be, hanem képet adtak a megváltozott kö­rülményekről is, melyek között újítás egyáltalán létre jöhet Noha közép­pontjában az Újító Kongresszus nem túlságosan filmszerű eseményé állt, mégis színes, ötletes és mozgalmas. Különösen megragadja a nézőt az első kép: a megszokott szürke, poros gyár­udvar helyett virágos, pompázó kert terül el a magasba nyúló gyárépület előtt, melynek tetején diadalmasan ra­gyog „az ember ötágú csillaga“, így már az első kockán érzékelteti a ren­dező azokat a megváltozott körülmé­nyeket, melyek között a nép országá­ban a nép dolgozik. Az egységes szerkezetű „Új község születik“ is szinte a játékfilm műv­észi eszközeivel mutatja be hogyan épül a kulákoknál cselédként dolgozó felgyó­­pusztai parasztok viskói helyén a kommunisták, a falujárók és a szövet­kezeti gazdaság révén új, szép, tiszta község Ez a két film dokumentum film­gyártásunk legjobban sikerült alko­tása. Szólnunk kell a régi filmek kockái­ból öss­zeállított úgynevezett schnitt­­fil­mekről is Itt az a hiba, hogy a néző a legtöbb Filmben ugyanazokat a már jól ismert jeleneteket láthatja. Szükséges lenne­ bőségesebb filmanya­got összegyűjteni. Dokumentum filmgyártásunk további fejődésének alapja a tervszerűbb munka. Ehhez szükséges lenne, hogy intéz­ményeink — minisztériumok, szak­­szervezetek és egyéb szervek — is­merjék fel a rövidfilmek jelentőségét. Tárgyalják meg filmgyártóinkkal jó­­előre, hogy saját munkaterületükön milyen filmek lennének szükségesek, így nem fordulhat majd elő, hogy ja­nuár végén még nem készült el a filmgyár ez évi terve. Akadályozza a filmek minőségének emelését a gyár mostani szervezete. Ez időszerint do­kumentum-, ismeretterjesztő-, oktató- és híradó-film alosztályok keretében folyik a munka. Ha a csoportosítás témakörök szerint — mezőgazdaság, ipar, stb. — történne, készítőik ala­posabban megismerhetnének egy-egy ágat és jobban el tudnának merülni annak kérdéseiben. A tervszerű munka érdekében helyes lenne, a gyártási ta­pasztalatcserét és programegyeztetést megszervezni a szomszédos népi de­mokráciákkal. Mint ez az áttekintés is bizonyítja, híradó és dokumentum filmgyártásunk az eltelt másfél év alatt is jelentősen fejlődött és eredményesen vette ki ré­szét országépítő munkánkból. Az öt­éves terv még nagyobb távlatokat nyit meg rövidfilm gyártásunk előtt. Nem­csak a technikai berendezések bővíté­sével lesz lehetőség a fejlődésre, de javulhat a filmek minősége is A Szovjetunió példája nyomán már a terv első évében sem több, hanem jobb filmek elkészítését tűzték ki maguk elé. G. Gy. EREDMÉNYEK ÉS HIBÁK a magyar híradó és dokumentum filmgyártásban DAAAA/WVWWVWWVWWWWVWWWWN GEOHGIJ LEOKIDZE: ÉLJEN SZTÁLIN! . 4rS",Stf‘?.S'mt.“VtS V“!?t:1 ntgo^tva ebédjét mában jelent meg. Nekünk, ma­ egy hu barat, egy egyszerű magyar, gyaroknak, különösen kedvessé s poharával, első szavaival Sztál­in’díjas 3 köik^a* vers cím« és Sztálint köszöntötte, népek vezérét! a refrént: „Éljen Sztálin” magya­rul irta, keletre tekintve Már fényes napokra mintha mosolyogna. Magyarok között voltunk ^ősi sz°^ra • [népgyűlésen, a” a téren , a szív mélyéből feltörő szavak ébred hazája - csattogva szálltak fönn az ég alatt, mintha ajkán ragyogna:­­'Jen ..... Éljen Sztálini a Szovjetunió! Sztálin! 0 , . , , , , . „ . S a házak, bokrok rajza a Gellérten, Jártunk a földeken, szabad parasztok a zöldelő ágak kertekben, téren vártak reánk. Szíves üdvözletükre mind, mind ezt kiáltják: az egész táj visszhangzott Éljen Sztálin' [dübörögve: Éljen Sztálin! , ...... uj Magyarország egeinek kékje. Aztán Csepel, hová épp jókor értünk, a láthatár tág, fénylő messzesége a munkások új lakótelepet úgy lobogtatja, mint győzelmi avattak. Milyen öröm, szeretet­t zászlót küldte felénk: a hála szavait: Éljen Sztálin! A Szovjet! Éljen Sztálin! Zelk Zoltán fordítása

Next