Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-01 / 1. szám
VASÁRNAP, 1050 JANUAR 1 SZÁZADKÉP BESZÉLGETÉS Muszka és Beelvidzsahkal MOSZKVAI ÉLMÉNYEIKRŐL Hazaérkeztek Moszkvából a magyar nép ajándékait átadó küldöttség tagjai. És mint mindenki, aki a szovjet fővárosból tér haza, gyönyörű szovjet ajándéktárgyakat mutogatnak. Muszka arany stopperórát kapott, erre a legbüszkébb. „Erre van a legnagyobb szükségem a munkánál — mondja. Arany karórát kapott Berkiné is, azonkívül gyönyörű szovjet könyveket, aktatáskát és ruhadarabokat a küldöttség minden tagja. Megkérdeztük tőlük, van-e gyermekük. Muszka életnagyságú gumibabát kapott kislánya számára. De az igazi, a legnagyobb ajándékok nem láthatók. Azokról csak beszélni lehet: az élményekről, az emlékekről. Tibéra — Sztálin elvtárs közvetlen közelében Berkiné és Muszka tíz órát töltöttek Sztálin elvtárs közvetlen közelében. — Húsz méterre voltam Sztálin elvtárstól —■ mondja Muszka Imre. Az előadás folyt a moszkvai Nagy Színházban, de többet néztem Sztálin elvtársat, mint az előadást. — Amikor megpillantottam — mondja Berkiné — rettenetesen dobogni kezdett a szívem. Sokszor mondottuk már, de érezni itt éreztem át először, hogy szemtől-szembe állok az egész világ dolgozóinak, a haladó emberiségnek a vezérével. Az élmény olyan hatással volt rám, hogy ha erről beszélek, ma is szívdobogást kapok, ma is könnyezem ... Elbeszélésükből kialakul Sztálin elvtárs eleven képe. — Fiatalos mozgású, vidám, egészséges. Arca le van barnulva. Rendkívül egyszerű a viselkedése. Megható részleteket mesélnek el a küldöttség tagjai a születésnapi ünnepségekről. Két-három nap leforgása alatt csodálatos pompával feldíszítették a moszkvai Vörös teret, a Kremlt és az ünnepségek estéjén óriási tömegek énekeltek és táncoltak Moszkva terein. A Nagy Színház ünnepségei felejthetetlenek voltak. A külföldi küldöttek egy része már elmondotta beszédét, amikor a szovjet úttörők egy csoportja érkezett. Egyik részük felsorakozott a földszinti ülőhelyek közé, a másik csoport a színpadra ment saját zenekarával és táncosaival. A piciny szovjet gyermekek megálltak Sztálin elvtárs előtt és harsány hangon mondták el üdvözletüket. A Politikai Bizottság tagjai, a világ munkásmozgalmának vezetői, akik az elnökségben ültek, szemüket törölgették. De sírt a Nagy Színház mind a kétezer meghívottja. Sztálin elvtárs maga is könnyezett, majd megcsókolta a gyermekeket. A gyerekek ezután táncoltak, majd úgy elhalmozták a Sztálin elvtárs előtti asztalt virágjaikkal, hogy alig látszottak ki belőle az elnökség tagjai. Az üdvözléseket koncert követte, ott voltak az összes köztársaságok küldöttei, táncosai énekesei. Olyan színpompa volt nemzeti viseletben, amilyet festő nem tud visszaadni. A színészek virágcsokrot lenyeltek Sztálin elvtárs felé, úgy énekeltek. A magyar küldöttség pontosan azzal a páhollyal ült szemben, ahol Sztálin elvtárs foglalt helyet. Le nem vették róla a szemüket. As m éss szovjet nép szerinti őt tiszteli lókosi elvtársat Nagyon büszkék voltak Muszkáék arra, hogy mennyire megbecsülik a Szovjetunióban a magyar dolgozó népet és mennyire ismerik és tisztelik mindenfelé Rákosi elvtársat. Nemcsak a magyar ajándéktárgyak kiállításán beszéltek elismerőleg a szovjet látogatók a magyar dolgozókról, hanem ahol csak felismerték Muszka háromszínűs jelvényén, hogy magyar, mindenütt örömmel üdvözölték. Rákosi elvtárs felszólalását úgy a Nagy Színházban, mint a Kremlben rendkívül nagy ovációban részesítette a közönség. Maszkáiknak elmondották, hogy minden iskolásgyermek ismeri a Szovjetunióban Rákosi elvtárs nevét és tudja róla, hogy ő a magyar dolgozók tanítómestere és vezére. Rákosi elvtárs nagy népszerűsége egy alkalommal még hátrányára is vált Berkinének és Muszkának! Rákosi elvtársnak az volt a terve, hogy a Kreml vacsoráján bemutatja a küldöttség tagjait Sztálin elvtársnak. Muszkáék érkeztek elsőnek, előre kijelölt helyükre irányították őket. Amikor azután Rákosi elvtárs megérkezett, olyan sorfalat állottak két oldalról a szovjet elvtársak, katonák, írók és művészek és annyira ünnepelték, hogy Muszkáék meg sem tudták közelíteni. Nem volt, aki bemutassa őket Sztálin elvtársnak! Csak az kárpótolta aztán Muszkáékat, hogy látták messziről, amint Sztálin elvtárs közvetlenül maga mellé ülteti Rákosi elvtársat és egész este vele marad. Mégegyszer találkoztak a küldöttség téglái Rákosi elvtárssal Moszkvában. Illetve ez a második találkozás a Moszkva melletti nyaralóban történt, ahol Rákosi elvtárs lakott. Rákosi és Vas elvtársakkal itt hosszasan elbeszélgettek élményeikről és arról, hogyan hasznosítják majd hazatérésük után a látottakat. Rákosi elvtárs Muszkát két vállánál megfogta és kedélyesen megrázta: „Muszka, Muszka — mondotta —, annyit írnak most magáról az újságok, hogy mást alig lehet olvasni. Azelőtt a kapitalistákról írtak, most a dolgozókról, így van ez rendjén.“ Ők jó pihenést kívántak Rákosi elvtársnak és elbúcsúztak tőle, nyolcféle irányú mozgást parancsolhatok az én esztergapadomnak. Percenként háromezret fordul a gép. Azt mondottam az igazgató elvtársnak: adjon egy ilyen gépet és kétezer százalék helyett háromezret fogok termelni. Mosolygott és azt mondta: nem lehetetlen. Amikor a gépet megkerültem, újabb meglepetés várt. Elektromos kopirozó készülék van a gép másik oldalán, amely önmagától bármilyen bonyolult rajz és sablon szerint átkopirozza a méreteket a munkadarabra. Mondtam az igazgató elvtársnak, egész életemben az eszterga-katalógusokat bújtam és szerintem ez a világ legfejlettebb esztergapadja. Ezután megkértem az elvtársakat, mutassák meg nekem, hogyan köszörülik itt a munkához való késeket. Ekkor ért a második „csalódás". — Kiderült, hogy a hatalmas gyárban nincsenek köszörűsök és nincs köszörülő-műhely. Az ottani elvtársak őszintén derültek csodálkozásomon. Azután egy furcsa készülékhez vezettek. Olyan volt, mint valami üvegdoboz. Elővettek egy esztergakést, belehelyezték, az edényt megtöltötték olajjal, majd egy vörösrézdrótot helyeztek a késre. Megnyomtak egy gombot, beleengedték a villanyáramot, majd leengedték az olajat és kivették a kést. Néhány másodpercig tartott az egész: kezemben tartottam az első olyan esztergakést, amelybe szemem láttára marták bele elektromos szikrával a kívánt nagyságú forgácstörőt. — Más csodagépeket is láttam. Órákig tartana a felsorolásuk. Láttam futószalagon készülő esztergafejeket. Még egy fontos dolgot tanultam meg az ottani elvtársaktól: a nagyobb éberséget. Soha nem mondták azt, mennyi egy üzemnek a munkáslétszáma, a kapacitása. Azt mondották: „Szükség esetén annyit gyártunk, amennyit csak akarunk és még annál is kettővel többet .. 70 me-el: a moszkvai múzeumokban, könyvtárakban, kértárakban Mindennél nagyobb hatást tett a küldöttség tagjaira — hatalmas hatást, szinte leírhatatlanul mély és megrázó hatást — a szovjet műveltség, az újfajta szovjet ember. Ezek a magyar dolgozók, akik most viszszatértek a Szovjetunióból, úgy érezték, hogy újfajta, magasabbrendű világból, újfajta magasabbrendű emberek közül tértek vissza. Muszka azt mondja: „Az utcák szinte fénylenek a tisztaságtól. Milyen fegyelmezett a tömeg! Az ott töltött két hét alatt nem hallottam egyetlen türelmetlen, vagy goromba szót sem. A Tretyakov-képtárban, ahol ezren és ezren várakoztak a bemenésre, én jó magyar szokás szerint egy kicsit tolakodtam. Legnagyobb meglepetésemre mindenütt kedves mosollyal ,utat engedtek és azt mondották: Pazsaluszta! Tessék! Egyébként igen sokat várakoztak múzeumok és képtárak előtt elvtársaink. Mindenütt hosszú sorok állnak. A Forradalmi Múzeumba félóráig tartott a bejutás és félórát kellett a ruhatárban eltölteniök. A Leninmauzóleumnál hétköznap, mint ünnepnap ezerszámra várakoznak a látogatók hosszú sorokban. Berkiné elvtársnő a következőket mondja: — Itt az emberek, ha a munkának vége van, képtárakba, múzeumba, moziba, színházba, kultúrterembe mennek, kocsmába soha. Szinte zarándokolnak a szovjet emberek az olyan helyre, ahol tanulhatnak. Valósággal szívják magukba, a tudást. A Leninmúzeumba úgy lépnek be, mint egy templomba és mély érdeklődéssel, hosszan tanulmányozzák a történelmi képeket és leírásokat. Meglátogattuk a hatalmas Lenin-könyvtárat. Itt halálos csend van, az emberek minden figyelmüket a tanulásra fordítják. A tíz nagy olvasóteremben külön ülnek a művészek, a tudósok, az ipari kutatást végző dolgozók. Aki el akar olvasni valamit, csőpostán továbbítja kívánságát és a könyvet odaküldik asztalához. Kisvonat hozza a könyvtár közepéig a műveket, amelyeket az olvasók a 13 és félmillió könyvből kiválasztottak. A szovjet asszonyok, gyerekek életéről A Szovjetunióban a legértékesebb tőke, a legnagyobb létező érték az ember. Ezt tapasztalták lépten-nyomon az elvtársak. A gyermeknevelésről és munkásegészségügyről való tapasztalataikat mondja el Berki elvtársnő: — A Pravda dolgozóinak napközi otthonát látogattuk meg az utolsó napokban. Gyönyörű élményben volt részünk. Tágas ebédlő-, játszó- és hálótermeket láttunk. Az éjjel dolgozó munkásoknak gyermekei éjjelre bent vannak a napköziben. Amelyik szülő azt akarja, hogy gyermeke egész héten a napköziben lakjék és csak vasárnap vigye haza, megteheti. Háromévestől hétéves korig vannak itt gyermekek. Saját maguk formálják maguknak a világot, festenek, szobrokat csinálnak, vannak madaraik, galambok, tyúkok, ezeket gondozzák, még a füvet is, amely az állatok téli etetésére szolgál, a gyermekek termelik, így nevelik a szovjet gyermekeket. Mindennap faliújságon közüik a szülőkkel a gyermekükre vonatkozó megjegyzéseket és tanácsokat az otthoni nevelésre. A kis hatéves Misin Igor ott volt a Moszkvai Nagy Színházban Sztálin elvtárs születésnapjára rendezett ünnepségen Hazatérte után szabályos beszámolót adott az ott látottakról a gyermekeknek, akik nagy érdeklődéssel meghallgatták és viharosan megtapsolták. Különösen nagy volt a tetszésnyilvánítás, amikor Misin Igor megmutatta arcának azt a pontját, ahol Sztálin elvtárs megcsókolta és kijelentette: „Még most is érzem a helyét az arcomon. .“ Meglátogatták az egyik kerület poliklinikáját is. Fehér köpenyt kellett ölteniök. Az orvosok első dolga az volt, hogy Berkiné elvtársnői, akinek erős náthája volt, leültették a náthaelmulasztó készülék alá és néhány percen belül megszüntették nátháját. Végignézték a legkülönfélébb készülékeket. Látták, amint az orvosok üvegkamrák ajtajánál állva kezelik rádiummal a rákos betegeket. Látták, amint különböző villamoskészülékekkel gyógyították az emberi szemet, forró mentolgőzökkel a torokbetegségeket. Hatalmas és mindenki számára ingyenes „javítóműhely“ ez. A szovjet ember azt mondja: magasabb típusú társadalmat csak egészséges emberek tudnak építeni. Sok minden elmondanivaló volna még. Az élményanyag kimeríthetetlen. Megállapodunk abban, hogy az elvtársak minden tárgykörből külön cikkeket fognak megírni. A szovjet asszonyról, a szovjet nőkről azonban most azonnal akar beszélni Berkiné elvtársnő. — Minden munkahelyen látni nőket — mondja. — Ahol csak megfordultunk, mindenütt egy munkakörben dolgoztak a férfiakkal. Nők állottak az acélöntésnél. Nő volt a kórház főorvosa, amelyet meglátogattunk. A hatalmas Vörös Proletár-gyárban nő — munkásból lett mérnöknő — az üzemi pártbizottság titkára. Munkás- és parasztnők egyaránt kiveszik részüket a szocializmus építéséből. Megismerkedtünk Pasa Angelikával, az első női traktorista brigádvezetővel, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja, Sztálin-díjas, a Lenin érdemrend tulajdonosa. A Nagy Színházban felhívták a figyelmünket az egyik páholy vendégeire, abból a kolhozból való parasztasszonyok, amelyet majd meg fogunk látogatni. Bizony, ezek a parasztaszszonyok semmivel sem különböztek a városi asszonyoktól, éppen olyan estélyi ruhában, éppen olyan szőrmebundákban voltak, mint a többi nők... Nálunk most indul az ötéves terv — én csak azt szeretném üzenni asszonytársaimnak, hogy tanuljanak a szovjet dolgozó nők példáján! T. T. Muszka elvtárs — a teljesen automatizált csodálatos ZISZ-gyárról A káprázatos szovjet technikáról hadd beszéljen az, aki erre a legilletékesebb: Muszka Imre elvtárs, a kiváló magyar sztahanovista gyorsvágó. — Láttam a szovjet gyárakat. Ezt sohasem fogom elfelejteni. Elsőnek a hatalmas ZISZ autógyárat látogattuk meg, ahol az ismert ZISZ-kocsikat készítik. Engem természetesen a gyorsvágás érdekelt legjobban. Ahogy beléptünk az igazgató kíséretében a hatalmas műhelybe, azonnal arra kértem, mutasson nekem egy esztergapadot. Csalódás ért. Az igazgató elvtárs azt mondotta, hogy nincs itt több két-három esztergánál, azok is a javítóműhelyben dolgoznak. Hamar megtudtam, hogy miért nincs itt esztergapad. Az autóalkatrészek gyorsvágással készülnek ugyan, de automata gépeken. Teljesen zárt masinák ezek, üveg alatt munkálódik meg az alkatrész, zuhogó olajfürdőben. Az autóhoz való hornyos tengelyeket, amit mi nagy nehézséggel és vigyázattal készítünk, itt automata gyártja szériában. Egy ember kezel három-négy gépet. Berakja a vasrudat az automatába és megindítja a gépet. A gép jelzi, amikor készen van az alkatrész. — A második meglepetés a nagy autógyár öntödéjében ért. Eddigi tapasztalataim alapján azt hittem, hogy nem is öntöde az, amelyik nem piszkos. Ez az öntöde azonban úgy nézett ki, mint valami patika: padlója fakockákból kirakva, minden művelete gépesítve. Gépi erővel megy a formázás, a szekrény továbbítása és szétszedése is. A futószalag mellett mozgójárda halad a dolgozók számára. — A megmunkáló műhelyben láttam, hogyan készül a karter. A kartert gépbe helyezik, ahol ahány lyukra van szükség, annyi fúró támadja meg az alkatrészt. Hihetelen gyorsasággal és pontossággal készül így el. Láttuk a szereldét is. Csupa fehérköpenyes ember a hatalmas teremben. A teherautók szalagon készülnek, amint a futószalag végére ér, már be is gyújtották, „saját lábán" szalad le róla. Elgondoltam, micsoda szükségünk volna nekünk ilyen gépekre, ilyen automatákra, például a traktorgyártáshoz az ötéves tervben! Szovjet csodagépek — Másnap aztán láttam eszterga- padot — folytatja Muszka. — Elmentünk a Vörös Proletár szerszámgépgyárba. Előbb az igazgatóval beszéltünk itt is. Rögtön megütötte szememet egy ismerős szerszám az igazgató elvtárs asztalán: az én páramnak, a WM-nek egy marógép-miniatűrje volt. Nagyon szívesen odavezettek egy újonnan elkészült esztergapadhoz. Már messziről láttam, hogy ez valami különös szerszám. Bizalmatlanul nézegettem, nem találtam rajta a fogantyúkat. Az ottani elvtársak nevettek. Azután megmutatták, hogy egyetlen karral — éppen úgy, mint a repülőgépekben — A dolgozó parasztok ébersége leleplezi a kisfástok szabotázsait Felháborító kulákszabotázst leplezett le a dolgozó parasztság Apátfalván. Kardos József 46 holdas kulák és három fia sorozatosan aljas merényleteket követtek el a dolgozók állama ellen. Alig egy esztendeje földjének egy részét bérbeadta fiainak, hogy megkerülje az adózást. Nemrégiben eljárás indult ellene, mert engedély nélkül két hízott sertést vágott le és elspekulálta. Most, a kukorica betakarításakor háromszáz mázsa kukoricát szándékosan nedves földön raktározott el, kukoricaszárral takarta le, hogy így megrothadjon és elvonja a közellátás elől. A dolgozó parasztok ébersége leleplezte szándékát. Mikor megvizsgálták a gyanús szárkúpot, megállapították: három vagon kukorica megpenészedett, megdohosodott. Kardos Józsefet őrizetbe vették és átszállították a szegedi ügyészségre. Rövidesen ítélkezik felette a bíróság. Kürtösi Anna, 50 holdas kiskunfélegyházi kulák lánya rendszeresen szállított kukoricát engedély nélkül Orosházáról Kiskunfélegyházára és azt zugforgalomban értékesítette. Az orosházi rendőrség a napokban tettenérte, amint 13 mázsa kukoricát el akart szállítani. A feketéző kuláklányt letartóztatták és átadták az ügyészségnek. Pércsi Árpád és Bogár Károly földesi hentesek engedély nélkül vágtak sertéseket és nagyobb mennyiségű fehérárut vontak el a közellátástól. Pércsi Árpádnál nyolc mázsa szalonnát találtak. Megállapították, hogy mindkét hentes a felszabadulás óta feketézik s nagy vagyont harácsolt össze. Kiss József 80 holdas földesi kulák juhokat vágott feketén. Mindhármukat letartóztatták és a debreceni ügyészség fogházába szállították. Hadházi László hajdúhadházi kulák az ősszel nem végezte el a tarlóhántást. A közellátás érdekeit veszélyeztető cselekménye miatt a megyei bíróság uzsorabírája egyhónapi fogházra és háromezer forint pénzbüntetésre ítélte. Bati Béla vilmányi kulákot a bíróság egyévi fogházra ítélte, mert azt a rémhírt terjesztette, hogy a levágott sertések után adót kell leróni. A reakció ezzel a rémhírrel azt akarta elérni, hogy a falvak dolgozói félig hízott állapotban vágják le sertéseiket. Vatarskam állami gazdasági líbnc vezet a fejőfurások versenyében A sztálini munkafelajánlások során Matika Lajos, a krisztinamajori állami gazdaság fejőgulyása indította el a munkaversenyt „a legjobb tehenész” címért Matika 15 literről 10 literre emelte a napi fejési átlagot. Zierer János, a márialigeti állami gazdaság fejőgulyása december 20-ára már a 20 literes átlagot is elérte. Volarek Ferenc ugyancsak márialigeti fejőgulyás december 21-ére még nagyobb eredményt, 23 literes napi fejési átlagot ért el. 417 KÖZÉRtT-fiók nyit ki korábban kiötlőtől A KÖZÉRT 542 tejfiókja közül 273 január 2-től kezdve reggel 6 órakor nyit ki és délután 4-ig árusít. A többi tejfiók változatlanul reggel 7-től délután 5-ig tart nyitva. Ahol a tejfiókhálózat még nincs kellőképpen kiépítve, a dolgozók tejellátásának biztosítására a KÖZÉRT 287 físzerfiókja közül is 42 korábban, a reggeli 8 óra helyett 7-kor kezdi meg az árusítást. A KÖZÉRT- hússzékek közül is 102 — főleg a peremvárosokban és a munkáslakta telepeken levő hússzékek — reggel 7-kor kezdik meg az árusítást. Az új intézkedés lehetővé teszi, hogy Nagy-Budapest területén a korán reggel munkába induló dolgozók a számukra megfelelő időben szerezhessék be tej- és hússzükségletüket. Intézkedés a most államosított vállalatok volt tulajdonosainak kártalanítási előlegéről Illetékes helyről közült: Az 1949/20. sz. törvényerejű rendeletnek 12. §-a alapján a most államosításra került vállalatok volt tulajdonosai részére az illetékes miniszter legfeljebb 15.000 forintig terjedő kártalanítási előleg folyósítását engedélyezheti. A Minisztertanács határozatot hozott, hogy az illetékes miniszterek a törvényerejű rendeletben szereplő egy hónapos határidőnél is rövidebb idő alatt döntsenek az előlegek folyósításáról. A kártalanítási előleggel kapcsolatos kérvényeket az érdekeltek a vállalat tárgya szerint illetékes minisztérium elnöki főosztályához címezzék, lakáscímük pontos megjelölésével. A kérelemben fel kell tüntetni a kérvényező anyagi és személyi körülményeit. 3 "A Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével előre az ötéves terv győzelméért!