Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-01 / 1. szám

VASÁRNAP, 1050 JANUAR 1 SZÁZAD­KÉP BESZÉLGETÉS Muszka és Beelvidzsahkal MOSZKVAI ÉLMÉNYEIKRŐL Hazaérkeztek Moszkvából a magyar nép ajándékait átadó küldöttség tagjai. És mint mindenki, aki a szovjet fővárosból tér haza, gyönyörű szovjet ajándéktárgyakat mutogatnak. Muszka arany stopperórát kapott, erre a leg­büszkébb. „Erre van a legnagyobb szükségem a munkánál — mondja. Arany karórát kapott Berkiné is, azonkívül gyönyörű szovjet könyveket, aktatáskát és ruhadarabokat a küldöttség minden tagja. Megkérdeztük tőlük, van-e gyermekük. Muszka életnagyságú gumibabát kapott kislánya számára. De az igazi, a legnagyobb ajándékok nem láthatók. Azokról csak beszélni lehet: az élményekről, az emlékekről. Tib­éra — Sztálin elvtárs közvetlen közelében Berkiné és Muszka tíz órát töltöt­tek Sztálin elvtárs közvetlen közelé­ben. — Húsz méterre voltam Sztálin elvtárstól —■ mondja Muszka Imre. Az előadás folyt a moszkvai Nagy Színházban, de többet néztem Sztálin elvtársat, mint az előadást. — Amikor megpillantottam — mondja Berkiné — rettenetesen do­bogni kezdett a szívem. Sokszor mon­dottuk már, de érezni itt éreztem át először, hogy szemtől-szembe állok az egész világ dolgozóinak, a haladó emberiségnek a vezérével. Az élmény olyan hatással volt rám, hogy ha er­ről beszélek, ma is szívdobogást ka­pok, ma is könnyezem ... Elbeszélésükből kialakul Sztálin elvtárs eleven képe. — Fiatalos mozgású, vidám, egész­séges. Arca le van barnulva. Rend­kívül egyszerű a viselkedése. Megható részleteket mesélnek el a küldöttség tagjai a születésnapi ün­nepségekről. Két-három nap lefor­gása alatt csodálatos pompával fel­díszítették a moszkvai Vörös teret, a Kremlt és az ünnepségek estéjén óriási tömegek énekeltek és táncoltak Moszkva terein. A Nagy Színház ün­nepségei felejthetetlenek voltak. A külföldi küldöttek egy része már el­mondotta beszédét, amikor a szovjet úttörők egy csoportja érkezett. Egyik részük felsorakozott a földszinti ülő­helyek közé, a másik csoport a szín­padra ment saját zenekarával és tán­cosaival. A piciny szovjet gyermekek megálltak Sztálin elvtárs előtt és har­sány hangon mondták el üdvözletüket. A Politikai Bizottság tagjai, a világ munkásmozgalmának vezetői, akik az elnökségben ültek, szemüket törölget­­ték. De sírt a Nagy Színház mind a kétezer meghívottja. Sztálin elvtárs maga is könnyezett, majd megcsó­kolta a gyermekeket. A gyerekek ezután táncoltak, majd úgy elhalmoz­ták a Sztálin elvtárs előtti asztalt virágjaikkal, hogy alig látszottak ki belőle az elnökség tagjai. Az üdvöz­léseket koncert követte, ott voltak az összes köztársaságok küldöttei, táncosai énekesei. Olyan színpompa volt nem­zeti viseletben, amilyet festő nem tud visszaadni. A színészek virágcsokrot lenyeltek Sztálin elvtárs felé, úgy énekeltek. A magyar küldöttség pontosan az­zal a páhollyal ült szemben, ahol Sztálin elvtárs foglalt helyet. Le nem vették róla a szemüket. As m éss szovjet nép szerinti őt tiszteli l­ó­kosi elvtársat Nagyon büszkék voltak Muszkáék arra, hogy mennyire megbecsülik a Szovjetunióban a magyar dolgozó né­pet és mennyire ismerik és tisztelik mindenfelé Rákosi elvtársat. Nemcsak a magyar ajándéktárgyak kiállításán beszéltek elismerőleg a szovjet látoga­tók a magyar dolgozókról, hanem ahol csak felismerték Muszka három­színűs jelvényén, hogy magyar, mindenütt örömmel üdvözölték. Rákosi elvtárs felszólalását úgy a Nagy Színházban, mint a Kremlben rendkívül nagy ová­cióban részesítette a közönség. Masz­káiknak elmondották, hogy minden iskolásgyermek ismeri a Szovjetunió­ban Rákosi elvtárs nevét és tudja róla, hogy ő a magyar dolgozók tanítómes­tere és vezére. Rákosi elvtárs nagy népszerűsége egy alkalommal még­­ hátrányára is vált Berkinének és Musz­kának! Rákosi elvtársnak az volt a terve, hogy a Kreml vacsoráján be­mutatja a küldöttség tagjait Sztálin elvtársnak. Muszkáék érkeztek első­nek, előre kijelölt helyükre irányították őket. Amikor azután Rákosi elvtárs megérkezett, olyan sorfalat állottak két oldalról a szovjet elvtársak, kato­nák, írók és művészek és annyira ün­nepelték, hogy Muszkáék meg sem tudták közelíteni. Nem volt, aki be­mutassa őket Sztálin elvtársnak! Csak az kárpótolta aztán Muszkáékat, hogy látták messziről, amint Sztálin elvtárs közvetlenül maga mellé ülteti Rákosi elvtársat és egész este vele marad. Mégegyszer találkoztak a küldöttség téglái Rákosi elvtárssal Moszkvában. Illetve ez a második találkozás a Moszkva melletti nyaralóban történt, ahol Rákosi elvtárs lakott. Rákosi és Vas elvtársakkal itt hosszasan elbe­szélgettek élményeikről és arról, ho­gyan hasznosítják majd hazatérésük után a látottakat. Rákosi elvtárs Musz­kát két vállánál megfogta és kedélye­sen megrázta: „Muszka, Muszka — mondotta —, annyit írnak most ma­gáról az újságok, hogy mást alig le­het olvasni. Azelőtt a kapitalistákról írtak, most a dolgozókról, így van ez rendjén.“ Ők jó pihenést kívántak Rákosi elvtársnak és elbúcsúztak tőle, nyolcféle irányú mozgást parancsolha­tok az én esztergapadomnak. Percen­ként háromezret fordul a gép. Azt mon­dottam az igazgató elvtársnak: adjon egy ilyen gépet és kétezer százalék he­lyett háromezret fogok termelni. Mo­solygott és azt mondta: nem lehetetlen. Amikor a gépet megkerültem, újabb meglepetés várt. Elektromos kopirozó készülék van a gép másik oldalán, amely önmagától bármilyen bonyolult rajz és sablon szerint átkopirozza a méreteket a munkadarabra. Mondtam az igazgató elvtársnak, egész életem­ben az eszterga-katalógusokat bújtam és szerintem ez a világ legfejlettebb esztergapadja. Ezután megkértem az elvtársakat, mutassák meg nekem, ho­gyan köszörülik itt a munkához való késeket. Ekkor ért a második „csaló­dás". — Kiderült, hogy a hatalmas gyár­ban nincsenek köszörűsök és nincs köszörülő-műhely. Az ottani elvtársak őszintén derültek csodálkozásomon. Azután egy furcsa készülékhez vezet­tek. Olyan volt, mint valami üveg­doboz. Elővettek egy esztergakést, belehelyezték, az edényt megtöltötték olajjal, majd egy vörösrézdrótot he­lyeztek a késre. Megnyomtak egy gombot, beleengedték a villanyáramot, majd leengedték az olajat és kivették a kést. Néhány másodpercig tartott az egész: kezemben tartottam az első olyan esztergakést, amelybe szemem láttára marták bele elektromos szikrá­val a kívánt nagyságú forgácstörőt. — Más csoda­gépeket is láttam. Órákig tartana a felsorolásuk. Láttam futószalagon készülő eszterga­fejeket. Még egy fontos dolgot tanultam meg az ottani elvtársaktól: a nagyobb éber­séget. Soha nem mondták azt, mennyi egy üzemnek a munkáslétszáma, a kapacitása. Azt mondották: „Szükség esetén annyit gyártunk, amennyit csak akarunk és még annál is kettővel töb­bet .. 70 me-el: a moszkvai múzeumokban, könyvtárakban, kér­tárakban Mindennél nagyobb hatást tett a küldöttség tagjaira — hatalmas ha­tást, szinte leírhatatlanul mély és megrázó hatást — a szovjet művelt­ség, az újfajta szovjet ember. Ezek a magyar dolgozók, akik most visz­­szatértek a Szovjetunióból, úgy érez­ték, hogy újfajta, magasabbrendű vi­lágból, újfajta magasabbrendű em­berek közül tértek vissza. Muszka azt mondja: „Az utcák szinte fény­lenek a tisztaságtól. Milyen fegyel­mezett a tömeg! Az ott töltött két hét alatt nem hallottam egyetlen tü­relmetlen, vagy goromba szót sem. A Tretyakov-képtárban, ahol ezren és ezren várakoztak a bemenésre, én jó magyar szokás szerint egy kicsit to­lakodtam. Legnagyobb meglepeté­semre mindenütt kedves mosollyal ,utat engedtek és azt mondották: Pa­­zsaluszta! Tessék! Egyébként igen sokat várakoztak múzeumok és képtárak előtt elvtár­saink. Mindenütt hosszú sorok állnak. A Forradalmi Múzeumba félóráig tar­tott a bejutás és félórát kellett a ruhatárban eltölteniök. A Lenin­­mauzóleumnál hétköznap, mint ün­nepnap ezerszámra várakoznak a lá­togatók hosszú sorokban. Berkiné elv­társnő a következőket mondja: — Itt az emberek, ha a munkának vége van, képtárakba, múzeumba, mo­ziba, színházba, kultúrterembe men­nek, kocsmába soha. Szinte zarándo­kolnak a szovjet emberek az olyan helyre, ahol tanulhatnak. Valósággal szívják magukba, a tudást. A Lenin­­múzeumba úgy lépnek be, mint egy templomba és mély érdeklődéssel, hosszan tanulmányozzák a történelmi képeket és leírásokat. Meglátogattuk a hatalmas Lenin-könyvtárat. Itt ha­lálos csend van, az emberek minden figyelmüket a tanulásra fordítják. A tíz nagy olvasóteremben külön ülnek a művészek, a tudósok, az ipari ku­tatást végző dolgozók. Aki el akar olvasni valamit, csőpostán továbbítja kívánságát és a könyvet odaküldik asztalához. Kisvonat hozza a könyv­tár közepéig a műveket, amelyeket az olvasók a 13 és félmillió könyvből kiválasztottak. A szovjet asszonyok, gyerekek életéről A Szovjetunióban a legértékesebb tőke, a legnagyobb létező érték az ember. Ezt tapasztalták lépten-nyo­mon az elvtársak. A gyermeknevelés­ről és munkásegészségügyről való ta­pasztalataikat mondja el Berki elv­társnő: — A Pravda dolgozóinak napközi otthonát látogattuk meg az utolsó napokban. Gyönyörű élményben volt részünk. Tágas ebédlő-, játszó- és hálótermeket láttunk. Az éjjel dolgozó munkásoknak gyermekei éjjelre bent vannak a napköziben. Amelyik szülő azt akarja, hogy gyermeke egész héten a napköziben lakjék és csak vasárnap vigye haza, megteheti. Há­romévestől hétéves korig vannak itt gyermekek. Saját maguk formálják ma­guknak a világot, festenek, szobrokat csinálnak, vannak madaraik, galam­bok, tyúkok, ezeket gondozzák, még a füvet is, amely az állatok téli eteté­sére szolgál, a gyermekek termelik, így nevelik a szovjet gyermekeket. Mindennap faliújságon közüik a szü­lőkkel a gyermekükre vonatkozó meg­jegyzéseket és tanácsokat az otthoni nevelésre. A kis hatéves Misin Igor ott volt a Moszkvai Nagy Színházban Sztálin elvtárs születésnapjára rende­zett ünnepségen Hazatérte után sza­bályos beszámolót adott az ott látot­takról a gyermekeknek, akik nagy ér­deklődéssel meghallgatták és viharo­san megtapsolták. Különösen nagy volt a tetszésnyilvánítás, amikor Misin Igor megmutatta arcának azt a pont­ját, ahol Sztálin elvtárs megcsókolta és kijelentette: „Még most is érzem a helyét az arcomon. .“ Meglátogatták az egyik kerület poli­­klinikáját is. Fehér köpenyt kellett öl­­teniök. Az orvosok első dolga az volt, hogy Berkiné elvtársnői, akinek erős náthája volt, leültették a nátha­elmulasztó készülék alá és néhány percen belül megszüntették nátháját. Végignézték a legkülönfélébb készülé­keket. Látták, amint az orvosok üveg­kamrák ajtajánál állva kezelik rá­diummal a rákos betegeket. Látták, amint különböző villamoskészülékekkel gyógyították az emberi szemet, forró mentolgőzökkel a torokbetegségeket. Hatalmas és mindenki számára ingye­nes „javítóműhely“ ez. A szovjet em­ber azt mondja: magasabb típusú tár­sadalmat csak egészséges emberek tudnak építeni.­­ Sok minden elmondanivaló volna még. Az élmény­anyag kimeríthetetlen. Megállapodunk abban, hogy az elvtár­­sak­ minden tárgykörből külön cikke­ket fognak megírni. A szovjet asszony­ról, a szovjet nőkről azonban most azonnal akar beszélni Berkiné elvtárs­­nő.­­ — Minden munkahelyen látni nőket — mondja. — Ahol csak megfordul­tunk, mindenütt egy munkakörben dol­goztak a férfiakkal. Nők állottak az acélöntésnél. Nő volt a kórház fő­orvosa, amelyet meglátogattunk. A hatalmas Vörös Proletár-gyárban nő — munkásból lett mérnöknő — az üzemi pártbizottság titkára. Munkás- és parasztnők egyaránt kiveszik ré­szüket a szocializmus építéséből. Meg­ismerkedtünk Pasa Angelikával, az első női traktorista brigádvezetővel, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak tagja, Sztálin-díjas, a Lenin érdem­rend tulajdonosa. A Nagy Színházban felhívták a fi­gyelmünket az egyik páholy vendé­geire, abból a kolhozból való paraszt­asszonyok, amelyet majd meg fogunk látogatni. Bizony, ezek a parasztasz­­szonyok semmivel sem különböztek a városi asszonyoktól, éppen olyan es­télyi ruhában, éppen olyan szőrme­­bundákban voltak, mint a többi nők... Nálunk most indul az ötéves terv — én csak azt szeretném üzenni asszony­társaimnak, hogy tanuljanak a szovjet dolgozó nők példáján! T. T. Muszka elvtárs — a teljesen automatizált csodálatos ZISZ-gyárról A káprázatos szovjet technikáról hadd beszéljen az, aki erre a legilleté­kesebb: Muszka Imre elvtárs, a kiváló magyar sztahanovista gyorsvágó. — Láttam a szovjet gyárakat. Ezt sohasem fogom elfelejteni. Elsőnek a hatalmas ZISZ autógyárat látogattuk meg, ahol az ismert ZISZ-kocsikat­ ké­szítik. Engem természetesen a gyors­vágás érdekelt legjobban. Ahogy be­léptünk az igazgató kíséretében a ha­talmas műhelybe, azonnal arra kértem, mutasson nekem egy esztergapadot. Csalódás ért. Az igazgató elvtárs azt mondotta, hogy nincs itt több két-há­rom esztergánál, azok is a javítómű­helyben dolgoznak. Hamar megtudtam, hogy miért nincs itt esztergapad. Az autóalkatrészek gyorsvágással készül­nek ugyan, de­­ automata­ gépeken. Teljesen zárt masinák ezek, üveg alatt munkálódik meg az alkatrész, zuhogó olajfürdőben. Az autóhoz való hornyos tengelyeket, amit mi nagy nehézséggel és vigyázattal készítünk, itt automata gyártja szériában. Egy ember kezel­ három-négy gépet. Berakja a vasrudat az automatába és megindítja a gépet. A gép jelzi, amikor készen van az al­katrész. — A második meglepetés a nagy autógyár öntödéjében ért. Eddigi ta­pasztalataim alapján azt hittem, hogy nem is öntöde az, amelyik nem pisz­kos. Ez az öntöde azonban úgy nézett ki, mint valami patika: padlója fakoc­kákból kirakva, minden művelete gépe­sítve. Gépi erővel megy a formázás, a szekrény továbbítása és szétszedése is. A futószalag mellett mozgójárda halad a dolgozók számára. — A megmunkáló műhelyben lát­tam, hogyan készül a karter. A kar­­tert gépbe helyezik, ahol ahány lyukra van szükség, annyi fúró támadja meg az alkatrészt. Hihetelen gyorsaság­gal és pontossággal készül így el. Láttuk a szereldét is. Csupa fehér­köpenyes ember a hatalmas teremben. A teherautók szalagon készülnek, amint a futószalag végére ér, már be is gyújtották, „saját lábán" szalad le róla. Elgondoltam, micsoda szükségünk volna nekünk ilyen gépekre, ilyen automatákra, például a traktorgyártás­hoz az ötéves tervben! Szovjet csoda­gépek — Másnap aztán láttam eszterga-­ padot — folytatja Muszka. — Elmen­tünk a Vörös Proletár szerszámgép­­gyárba. Előbb az igazgatóval beszél­tünk itt is. Rögtön megütötte szeme­met egy ismerős szerszám az igazgató elvtárs asztalán: az én p­áramnak, a WM-nek egy marógép-miniatűrje volt. Nagyon szívesen odavezettek egy újon­nan elkészült esztergapadhoz. Már messziről láttam, hogy ez valami külö­nös szerszám. Bizalmatlanul nézeget­tem, nem találtam rajta a fogantyúkat. Az ottani elvtársak nevettek. Azután megmutatták, hogy egyetlen karral — éppen úgy, mint a repülőgépekben — A dolgozó parasztok ébersége leleplezi a kisfástok szabotázsait Felháborító kulákszabotázst leple­zett le a dolgozó parasztság Apát­falván. Kardos József 46 holdas kulák és három fia sorozatosan aljas merényleteket követtek el a dolgozók állama ellen. Alig egy esztendeje földjének egy részét bérbeadta fiainak, hogy megkerülje az adózást. Nem­régiben eljárás indult ellene, mert engedély nélkül két hízott sertést vá­gott le és elspekulálta. Most, a ku­korica betakarításakor háromszáz mázsa kukoricát szándékosan nedves földön raktározott el, kukoricaszárral takarta le, hogy így megrothadjon és elvonja a közellátás elől. A dolgozó parasztok ébersége leleplezte szándé­kát. Mikor megvizsgálták a gyanús szárkúpot, megállapították: három vagon kukorica megpené­­szedett, megdohosodott. Kardos Józsefet őrizetbe vették és át­szállították a szegedi ügyészségre. Rövidesen ítélkezik felette a bíróság. Kürtösi Anna, 50 holdas kiskun­félegyházi kulák lánya rendszeresen szállított kukoricát engedély nélkül Orosházáról Kiskunfélegyházára és azt zugforgalomban értékesítette. Az orosházi rendőrség a napokban tetten­­érte, amint 13 mázsa kukoricát el akart szállítani. A feketéző kulák­­lányt letartóztatták és átadták az ügyészségnek. Pércsi Árpád és Bogár Károly föl­­desi hentesek engedély nélkül vágtak sertéseket és nagyobb mennyiségű fe­hérárut vontak el a közellátástól. Pér­csi Árpádnál nyolc mázsa szalonnát találtak. Megállapították, hogy mind­két hentes a felszabadulás óta feketé­­zik s nagy vagyont harácsolt össze. Kiss József 80 holdas földesi kulák juhokat vágott feketén. Mindhármukat letartóztatták és a debreceni ügyész­ség fogházába szállították. Hadházi László hajdúhadházi kulák az ősszel nem végezte el a tarlóhán­tást. A közellátás érdekeit veszélyez­tető cselekménye miatt a megyei bíró­ság uzsorabírája egyhónapi fogházra és háromezer forint pénzbüntetésre ítélte. Bati Béla vilmányi kulák­ot a bíró­ság egyévi fogházra ítélte, mert azt a rémhírt terjesztette, hogy a levágott sertések után adót kell leróni. A re­akció ezzel a rémhírrel azt akarta el­érni, hogy a falvak dolgozói félig hí­zott állapotban vágják le sertéseiket. Vatarsk­­am állami gazdasági líb­n­c vezet a fejőfur­ások verseny­éb­en A sztálini munkafelajánlások során Matika Lajos, a krisztinamajori állami gazdaság fejőgulyása indította el a munkaversenyt „a legjobb tehenész” címért Matika 15 literről 10 literre emelte a napi fejési átlagot. Zierer Já­nos, a márialigeti állami gazdaság fejő­­gulyása december 20-ára már a 20 lite­res átlagot is elérte. Volarek Ferenc ugyancsak márialigeti fejőgulyás de­cember 21-ére még nagyobb eredményt, 23 literes napi fejési átlagot ért el. 417 KÖZÉRtT-fiók nyit ki korábban kiötlőtől A KÖZÉRT 542 tejfiókja közül 273 január 2-től kezdve reggel 6 órakor nyit ki és délután 4-ig árusít. A többi tejfiók változatlanul reggel 7-től dél­után 5-ig tart nyitva. Ahol­ a tejfiók­hálózat még nincs kellőképpen kiépítve, a dolgozók tejellátásának biztosítására a KÖZÉRT 287 fí­szerfiókja közül is 42 korábban, a reggeli 8 óra helyett 7-kor kezdi meg az árusítást. A KÖZÉRT- hússzékek közül is 102 — főleg a pe­remvárosokban és a munkáslakta tele­peken levő hússzékek — reggel 7-kor kezdik meg az árusítást. Az új intézkedés lehetővé teszi, hogy Nagy-Budapest területén a korán reg­gel munkába induló dolgozók a szá­mukra megfelelő időben szerezhessék be tej- és hússzükségletüket. Intézkedés a most államosított vállalatok volt tulajdonosainak kártalanítási előlegéről Illetékes helyről közült: Az 1949/20. sz. törvényerejű rendeletnek 12. §-a alapján a most államosításra került vállalatok volt tulajdonosai részére az illetékes miniszter legfeljebb 15.000 fo­rintig terjedő kártalanítási előleg fo­lyósítását engedélyezheti. A Minisztertanács határozatot ho­zott, hogy az illetékes miniszterek a törvényerejű rendeletben szereplő egy hónapos határidőnél is rövidebb idő alatt döntsenek az előlegek folyósítá­sáról. A kártalanítási előleggel kap­csolatos kérvényeket az érdekeltek a vállalat tárgya szerint illetékes mi­nisztérium elnöki főosztályához címez­zék, lakáscímük pontos megjelölésével. A kérelemben fel kell tüntetni a kér­vényező anyagi és személyi körülmé­nyeit. 3 "A Magyar Dolgozók Párt­ja, Rákosi Mátyás elvtárs vezetésével előre az ötéves terv győzelméért!

Next