Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1950-01-05 / 4. szám

4 A szovjet ötéves tervek­­ a dolgozók növekvő jövedelmének tervei A szovjet ötéves tervek az ország hatalmának, gazdasági erejének ál­landó növelésével együtt biztosítják a dolgozók jövedelmének szakadatlan emelését. A szovjet emberek termelési sikerei egyben azt is jelentik, hogy megteremtik a bőség országát. A tőkés-rendben a nemzeti jövede­lem nagy része a tőkések zsebébe ván­dorol s a termelés növekedése nem a tömegek életszínvonalának emelkedését jelenti — éppen ellenkezőleg — mun­kanélküliséget és válságot okoz. A szocializmusban a munkás ereje nem áru és a munkabért a szocialista állam határozza meg — a nép­ állama, amely biztosítja a többtermelés és ez­zel az általános jólét szüntelen növe­kedését, amely a nemzeti jövedelem egészét a dolgozó nép érdekében használja fel. A szocialista termelési rend törvénye, — a tömegek jólétének állandó emelkedése. A kapitalizmus tör­vénye — a dolgozók fokozatos elnyomo­­rodása. E­zeket a tényeket igazolja a munkabérek alakulása a tőkés orszá­gokban és a Szovjetunióban. Vessünk egy pillantást a munka­bérek alakulására a tőkés országok­ban. Az USA-ben a munkások reál­bére 1948-ban 15—25 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1944-ben és 1949- ben a fokozódó válságjelekkel, a ter­meléscsökkenéssel, munkanélküliség­gel, drágulással, inflációs jelenségek­kel együtt a csökkenés tovább folyta­tódott. Ugyanekkor a nagytőke jöve­delme a véres háborúkból és verejté­­kes munkából kisajtolt profija soha nem látott méreteket ölt. Az USA monopóliumainak jövedelme 1939-ben 6.4 milliárd, 1943-ban 24.5 milliárd, 1947-ben 30 milliárd és 1948-ban csak­nem 35 milliárd dollár. Ott, ahol a nép felszámolta a ki­zsákmányolást, a szocializmus orszá­gában, merőben más a helyzet. Az ötéves tervek hatalmas lendülete, a termelés pompás emelkedése soha nem látott jólétet teremtett a tömegek szá­mára, megteremtette a munkabérek szakadatlan emelkedésének feltételeit. Ha az 1932-es évben a munkások és alkalmazottak egy főre eső­ évi átla­gos jövedelmét 100 százaléknak vesz­­szük, úgy 1937-ben ez már 213 szá­zalékra, 1940-ben 283 százalékra és 1950-re 420 százalékra, jóval több, mint négyszeresére szökik. A háború utáni ötéves terv részlet­­jelentéseiből lépésről-lépésre figyelem­mel kísérhetjük, hogyan növekszik a termelés emelkedésével párhuzamosan a dolgozók jövedelme, hogyan terem­tik meg a nagy erőfeszítések, a mun­kasikerek az életszínvonal emelkedését. A szovjet statisztikai hivatal minden negyedévi és évi jelentése egy-egy újabb termelési diadalból számol be s egyben arról is, hogyan növekszik a közszükségleti cikkek gyártása és fo­gyasztása, a dolgozók reálbére. A há­ború utáni terv­ezők sorozatos sikerei tették lehetővé, hogy 1947 decembere, az első általános árleszállítás óta a Párt és a szovjet kormány sorozatos árleszállításokat hajthatott végre. 1947 decemberétől 1949 elejéig a szovjet munkások és alkalmazottak reálbére kétszeresére emelkedett s azóta is szakadatlanul növekszik. Az ötéves terv idő előtti teljesítéséért folyó sikeres harc egyben a reálbérek terven felüli növekedését is jelenti. A szovjet munkások és alkalma­zottak munkabér-adataihoz hozzá kell adni azokat a juttatásokat, amelyeket a szovjet állam ad polgárainak. A munkások és alkalmazottak jövedelmé­nek számadatai csaknem 40 százalék­kal megnőnek, ha figyelembe vesszük az ingyenes társadalombiztosítást, a gyermekek ingyenes oktatását, a ked­vezményes üdültetést, ha arra gondo­lunk, hogy minden üzemben és intéz­ményben díjtalanul bárki tovább nö­velheti szakképzettségét és ezzel ter­mészetesen jobban fizetett munka­körbe kerül. A munkások és alkalma­zottak reálbérét növelik az üzemek éjjeli szanatóriumai, kultúrházai, böl­csödéi. Havonta tíz- és tízezren kap­nak például állami költségen épült házakban új lakást. Moszkvában az el­múlt öt év alatt sokgyermekes és egyedül álló anyáknak az állam 171 millió rubel segélyt fizetett ki. A szovjet állam tervszerűen emeli a nép életszínvonalát. 1940-ben az állami és szövetkezeti kiskereskede­lem forgalma 174,5 milliárd rubel volt,­­ az ötéves terv előírása sze­rint 1950-ben 275 milliárd. A háború előtti évben kulturális célokra 41 milliárd rubelt, 1950-ben 106 milliárd rubelt költ a szovjet állam. Minden ötéves terv hétmérföldes lépést jelent előre. Az első ötéves tervben társa­dalombiztosítási kiadásokra 8.9 mil­liárd, a második ötéves tervben 32.4 milliárd, a háború utáni ötéves terv­ben 61,6 milliárd rubelt fordít a Szovjetunió.­­íme a számok és tények szava: a tervgazdálkodás, a jólét gazdálko­dása, a szovjet ötéves tervek a bő­ség ötéves tervei, a dolgozó tömegek jövedelme , szakadatlan emelkedésé­nek tervei. Ezért fordulnak a tőkés uralom alatt élő százmilliók mind­inkább a Szovjetunió felé és felénk, a népi demokráciák felé is, akik el­indultunk ezen az úton. Gy. L. A termelés és a termelékenység növekedésével szakadatlanul emelkedik a szovjet dolgozók jövedelme is. Grafikonunk megmutatja, hogy 1040-ig a szovjet munkások és alkalmazottak átlagos évi munkabére csaknem három­szorosára emelkedett és a háború utáni ötéves terv előírása szerint 1950-ben eléri az 1932-es év 420 százalékát. Állandóan javulnak a dolgozók életkörülményei a felszabadulás óta A népmozgalmi adatok világos ké­pet adnak arról, mennyire javultak a dolgozók életkörülményei a felszaba­dulás óta a régi ,.úri Magyarország­hoz” viszonyítva. 1940-ben havonta átlag 5995 házasságot kötöttek. A felszabadulás után, 1945- ben a havi átlag 6108-ra emelkedett, 1949 első nyolc hónapjában pedig egy-egy hónapra már 7116 házasság­kötés jutott. Lényegesen csökkent a csecsemőhalandóság. Az egy éven aluli korban meghalt cse­csemők száma 1938-hoz viszonyítva 1949-ben 36 százalékkal csökkent. A természetes szaporodás 1000 lakosra számítva évi 5.7-ről 7.8-ra, tehát mintegy 40 százalékkal emelkedett. Egyre több a szociális intézmények száma is. 1938-ban mindössze 37 böl­csőde volt. 1949-ben 178 bölcsődében 5000 csecsemőt gondoztak. Ugrássze­rűen emelkedett az üzemi napközi ott­honok száma is Amíg 1938-ban mind­össze 12 üzemi napköziotthon műkö­dött, addig 1949-ben 270 üzemi nap­köziotthonban már 13.200 gyermeket gondoztak. SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1950 JANUÁR 5 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ A sztálini munkaverseny hatása a XI. kerület pártszervezeteiben A sztálini felajánlások, a sztálini műszak diadalmas órái, az utána kö­vetkező napok mélyreható változást hoztak a XI. kerület pártszervezeteiben, üzemeiben is. A lendület és a lelkese­dés, a Sztálin nevével végzett munka még szorosabban a pártszervezet köré tömörítette, összekovácsolta az üzem dolgozóit. Pártfunkcionáriusaink sokat fejlőd­tek ezekben a napokban. Sok helyt most ismertettek meg Igazín a termelés égisz folyamatával s ténylegesen irányították az üzemeket. Behatóan foglalkoztak olyan kérdések­kel is, melyek azelőtt elkerülték fi­gyelmüket, melyekre eddig „nem volt idejük". Felfigyeltek a termelés mene­tét gátló „kis" akadályokra is. Ellen­őrizték — amire a sztálini műszak előtt nem igen volt példa —, hogy a műhelyeket megfelelően ellátták-e anyaggal, szerszámmal, segédeszköz­zel. A Gammában Hajdú elvtárs, szta­­hanovista esztergályos figyelmeztette az előkészítő irodát, hogy a sztálini műszakra nem lesz elég az eszter­gakés. Kérte: gondoskodjanak szer­számokról. Kérését különböző bürok­ratikus akadályokra hivatkozva, nem teljesítették, erre a pártszervezet tit­kárához fordult, aki azonnal gondos­kodott megfelelő mennyiségű kés ki­adatásáról. Eddig ilyen eset nem igen fordult elő, a sztálini műszak idején pedig mindennapossá vált üzemeink- ben. A munkások ezt látva, a termelés kérdéseivel is bizalommal fordulnak a pártszervezetek vezetőihez. Pártszervezeteink vezetői eddig gyakran elfogadták a különböző kis­hitű aggodalmaskodásokat a csoport­elszámolás felbontásával kapcsolatban. Most, a sztálini műszak lendülete köz­ben elvtársaink széttörték ezeket a gátakat. Magukkal ragadták, felvilla­nyozták nemcsak a munkásokat, ha­nem a műszaki értelmiségieket is. A műszaki értelmiségiek csaknem minden üzemünkben tettek felaján­lásokat a teljesítménybérezés ki­dolgozására, így a Csiszolókorong és Vasszerke­zeti gyárban, ahol a sztálini műszak előtt a munkásoknak mintegy 3 szá­­zaléka dolgozott teljesítménybérben, ma már 35 százalékuk dolgozik így, é­s ez a szám gyors iramban nö­vekszik. A TEJÉRT I. telepén a sztá­lini műszak előtt szinte ismeretlen volt az egyéni elszámolás, s ma már a munkafolyamatok döntő részénél bevezették. Pártfunkcionáriusaink a sztálini műszak után továbbra is szí­vósan harcolnak a termelékenység emelkedését gátló csoport­elszámolás ellen, ellenőrzik és sürgetik, megkö­vetelik a teljesítménybérezés bevezeté­sét. Hasonló volt a helyzet a tervfelbontás rendkívül fontos kérdésében is. Párt­­szervezeteink eddig nem egyszer bele­nyugodtak abba, hogy „a tervet itt és itt nem lehet egyénekre felbontani." A sztálini felajánlások kezdetén már érezni lehetett a változás kezdetét. A Csonka-gépgyárban például már de­cember 9-re felbontották a tervet. De az áttörést a sztálini műszak hozta meg. A Linumban a műszak után azonnal hozzáláttak a terv felbontáshoz és már teljesen be is fejezték a sztá­lini műszak tapasztalatainak felhasz­nálásával. A Pamuttextilben is elkészültek a tervfelbontással. Az első negyedév: 76 munkanap. S az egyéni versenyzők már eszerint készítik el verseny­ter­vüket, mint például Schräger Márton, aki célul tűzte maga elé, hogy első negyedévi tervét 10 nappal hamarább, fog­ja teljesíteni, vagyis saját tervét 13 százalékkal túl­teljesíti. A sztálini műszak során megválto­zott a pártfunkcionáriusok és a mű­szaki értelmiségiek egymáshoz való viszonya, ami azelőtt bizony nem min­denütt volt kielégítő. Elvtársaink — néhány rossz példát általánosítva — gyakran annyira bizalmatlanok voltak a műszaki értelmiséggel szemben, hogy azok megbántódva, nem adták tudásuk legjavát, nem dolgoztak szív­­vel-lélekkel. A sztálini műszak előké­születeinek nagyszerű erőfeszítései közben ezt az idegenkedést nagyrészt sikerült felszámolni. Példa erre a Felten-gyár is. Schat­ter műszaki igazgató, hosszú évek óta irányítja a gyárban a­ termelést. A pártszervezet bizalmatlanul nézett rá, nem fordult hozzá egyetlen esetben sem tanácsért, nem igyekezett bevonni őt­ a feladatok megoldásába. Most, a sztálini műszak előkészítésekor pártszervezet új titkára. Három elvtárs felment a műszaki igazgatóhoz. Schat­­ter örömmel fogadta és a megbeszélés után lelkesen, nagy lendülettel fogott munkához. Megszervezte a műszaki dolgozók munkáját, rendszeres inspek­ciót tartott — éllel is —, nehogy az anyag vaggy a szerszám elfogy­jon, vagy más akadályozza a munkát. Fennakadás nélkül ment a munka é­s azóta is úgy megy a Feltenben. A nagy eredmények azonban nem majdnak meg és nem fejlődnek tovább önmaguktól. A kishitűség, az újtól való idegen­kedés a sztálini műszak után itt-ott ismét kezdte felütni a fejét. Egyes he­lyeken ismét ellenállás mutatkozott a teljesítmény-bérezés bevezetésével, a tervfelbontással szemben. A sztálini műszak előkészítésénél lendületes tá­madásban voltunk, napról-napra új győzelmeket harcoltunk ki a termelés frontján. Ezzel a reakciót vertük, hall­gatásra, visszavonulásra kényszerítet­­tük. Nem véletlen, hogy a sztálini műszak után csak ott jelentkezik ez a régi hang, ahol gyengült a harc, ahol „egy kicsit megpihennek" az elvtársak, ahol nem törekszenek meg­állás nélkül még nagyobb eredmé­nyek elérésére,­­ ahol szóhoz hagy­ják jutni az ellenséget. Pártszervezeteink vezetői alapos szervezi és politikai munkával bizto­sítják, hogy ez a változás, a termelés­hez való új viszony ne tűnjék el többé. Új módszerekkel kezdenek az új fel­adatok megoldásához: elvtársaink új módon indítják be az ötéves tervet. A sztálini műszak után az üze­mekben azonnal összehívták a leg­kiválóbb munkásokat, s a műszaki értelmiséget. Az értekezlet tárgya a sztálini munkaverseny tapasztala­tainak kiértékelése, a munka jó és még jobb megszervezése, előké­szítése, a csoport-elszámolás meg­ A VI. kerületi pártbizottság az ál­­tala létrehívott építési bizottság se­gítségével a kerület építkezéseinél mű­ködő pártszervezetek támogatására megszervezte az üzemek patronázs­­munkáját. A munka néhány hónappal ezelőtt indult meg, tapasztalatok, eredmények már vannak. A Lehel-téri élmunkásházak építkezését például a Magyar Felvonógyár pártszervezete patronálja. Az üzem népnevelői rendszeresen kijárnak az épületen dolgozó mun­kásokhoz, beszélgetnek velük a termelési és po­litikai kérdésekről, tanácsokat adnak, komoly felvilágosító munkát végez­nek. Segítségükkel szerveztük meg és tettük rendszeressé a szálláshelyeken az esti Szabad Nép-olvasást, melye­ken ma már az építkezés dolgozóinak többsége részt vesz. A patronáló üzemek kultúrcsoport­­jai rendszeresen tartanak előadásokat az építkezés munkásai számára. Ezt mindenütt örömmel fogadják. A L­e­­hel-téri építkezéseknél egyik héten szervezési hiba folytán nem jött el a kultúrcsoport Az építőmunkások mégis, délután 4 órától este 6-ig tü­relmesen várták őket. Ugyanitt az át­­képzésök részére Nagy elvtárs, a Fest vonógyár pártfunkcionáriusa tart rend­szeresen, hetenkint egyszer politikai, világnézeti előadást. A patronázsmunka eredményei meg­mutatkoznak a pártépítés terén is. Megerősödnek, önállóbban kezdenek dolgozni az építkezések­­pártszerveze­­tei. A Lehel-téren most már önállóan szervezik a rendszeres természettudo­mányi előadásokat a szálláshelyen. Nem elégszenek meg azzal, hogy a jó munkások, akik érdemesek a tagjelölt­ségre, maguktól jelentkezzenek, ha­nem rendszeresen foglalkoznak velük, megismertetik őket a Párt program­jával, céljaival, munkájával s így közel hozzák őket a pártszervezethez. A MEMOSZ építkezésénél az elmúlt hetekben 30 új tagjelölt jelentkezett, köztük több nő. A munkásnők bevo­nása terén nagyon rosszul álltak pártszervezeteink, például a Lehel­téri építkezésnél egyetlen munkásnő sem volt a pártszervezetben. Most itt is 16 új tagjelölt jelentkezett, közöt­tük 5 nő. A patronázsmunka eredményei megmutatkoznak a termelés front­ján is. Különösen érezhető volt ez a sztálini műszak előkészítése idején. Például a Lehel-téri építkezésnél az üzemi nép­nevelő elvtársak felvilágosító mun­kája nyomán a felajánlók száma né­­hány nap alatt nyolcszorosára emel­, szüntetése, a tervfelbontás gyors befejezése volt. Az ötéves terv politikai szempontjait a pártszervezetek összekötik a terme­lés kérdéseivel. Az üzemek termelési agitációs munkájában — már annak előkészítésében is — részt vesznek a legjobb munkások, a legjobb szakem­berek, — és nemcsak a párttagok, ha­nem a pártonkívüliek is. A sztálini műszak fellendítette üzemeinkben a pártápító munkát. A tagjelöltek igyekeztek jó munkájuk­kal megmutatni, hogy méltóak lesznek a párttagságra, a pártonkívülieket pe­dig magukkal ragadták a termelésben élenjáró kommunisták. Bizonyítja ezt a műszak után megtartott kerületi sztahanovista értekezlet összetétele is, ahol 65 meghívott között mintegy 20 tagjelölt és 12 pártonkívüli volt. A pártonkívüliek közül igen sokan kérik felvételüket a tagjelöltek közé , hi­vatkozva elsősorban jó termelési ered­ményeikre. így a Gammában 14-en, a Kábel­gyárban 6-an, a Csiszolókorong­ban hatan jelentkeztek a sztálini műszak után, néhány nap alatt tag jelöltfel­vételre. A Feltenben a műszak után csaknem 60 elvtárs kérte felvételét a népneve­lők közé. Az egyéni versenyzők száma decem­ber 21-e után gyors iramban növek­szik. A Pamuttextilben egy hét alatt 10 százalékkal emelkedett a számuk és sokan jelentkeznek új vállalásokkal az ötéves tervet beindító röpgyűlése­­ken is. Megjavult a munkafegyelem, kevesebb a hanyag munkás, kevesebb a késés. Hétfőn a Framában a későn­­jövők száma nem érte el a 2 ezrelé­ket sem. Pártszervezeteink megerősödtek. Új tapasztalatokkal, jó módszerekkel gaz­dagodtak a sztálini műszak során. E tapasztalatokat felhasználva, a hibá­kat“ kijavítva, — nem fogunk elbiza­kodni a sikerektől, — lendületes mun­kával túl fogják szárnyalni a sztálini műszakon elért eredményeket. Kállai Éva a XI. ker. pártbizottság titkára­ kedett. Novemberben a MEMOSZ építkezésénél a termelés átlagszáza­léka 140 volt, december első két he­tében 154-re emelkedett. A Fővárosi Épületszerelő NV-nél a novemberi át­lag 140 százalék volt, a decemberi 170. A Szinyei Merse­ utcai építkezés­nél a sztálini műszakra Molnár János kőműves 160 százalék elérését vál­lalta és teljesített 216 százalékot. Ha­sonlóan Kiss János ács, Nagy János segédmunkás és sokan mások Munka közben felszínre kerültek a patronálás hiányosságai is. Az eredmények nem kielégítők. Az egyik súlyos hiba, hogy a pat­ronáló üzemek nem törekedtek a műszaki értelmiség bevonására. E téren ugyan már történt változás a sztálini műszak idején, de nagyon ke­vés. A patronázs-üzemek kevés népne­velőt küldenek az építkezésekre, így sok helyen rések maradnak, ahol az ellenség nyugodtan támadhat. Ez külö­nösen nagy jelentőségű, hiszen az építő­ipari munkások nagy része vasárna­­ponkint hazautazik vidékre s nem­csak arra van példa, hogy egyesek a falujukban jól harcolnak a reakció el­len, hanem sok esetben magukkal hoz­zák a kulák jelszavait az építkezésre, munkástársaik közé is. A patronázsmunka és a kerületi épí­tési bizottság egyik legnagyobb hibája azonban az, hogy mindeddig jóformán semmi ered­ményt nem tudott elérni a terv­felbontás végrehajtása, az egyéni elszámolás bevezetése terén. Nem kellő határozottsággal és lendü­lettel törekedtünk ennek e­lérésére. Egyetlen eredmény e téren: hétfőtől kezdve a Szinyei Merse­ utcai építke­zésnél már egyéni teljesítménybérben dolgoznak a munkások. A tervfelbon­tás igen fontos kérdésében azonban semmi eredményt nem tudunk felmu­tatni. Jövő héten e feladatok megtár­gyalására építőipari aktívaértekezletet hívunk össze, az építési bizottság munkájába bevonunk egy műszaki ak­tívát, hogy a termelés emelésének e döntő fontosságú feltételeit most már minél előbb megteremthessük. Igyekszünk a meglévő hibákat ki­küszöbölni, hogy a patronázsmozga­­lom valóban hathatósan előrelendítse az építkezéseknél a termelést és a po­litikai munkát. Nagy segítséget jelentene szá­munkra, ha többi kerületi párt­bizottságunk építési bizottságai közölnék velünk tapasztalataikat és így,m­ilyen „munkamódszer-átadás­sal" könnyítenék meg munkánkat. Békés Jenő, a VI. ker. építési bizottság vezetője A VI. kerületi üzemek pártmunkásai segítik az építőipari párt­szervezeteket

Next