Szabad Nép, 1950. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1950-01-05 / 4. szám
4 A szovjet ötéves tervek a dolgozók növekvő jövedelmének tervei A szovjet ötéves tervek az ország hatalmának, gazdasági erejének állandó növelésével együtt biztosítják a dolgozók jövedelmének szakadatlan emelését. A szovjet emberek termelési sikerei egyben azt is jelentik, hogy megteremtik a bőség országát. A tőkés-rendben a nemzeti jövedelem nagy része a tőkések zsebébe vándorol s a termelés növekedése nem a tömegek életszínvonalának emelkedését jelenti — éppen ellenkezőleg — munkanélküliséget és válságot okoz. A szocializmusban a munkás ereje nem áru és a munkabért a szocialista állam határozza meg — a nép állama, amely biztosítja a többtermelés és ezzel az általános jólét szüntelen növekedését, amely a nemzeti jövedelem egészét a dolgozó nép érdekében használja fel. A szocialista termelési rend törvénye, — a tömegek jólétének állandó emelkedése. A kapitalizmus törvénye — a dolgozók fokozatos elnyomorodása. Ezeket a tényeket igazolja a munkabérek alakulása a tőkés országokban és a Szovjetunióban. Vessünk egy pillantást a munkabérek alakulására a tőkés országokban. Az USA-ben a munkások reálbére 1948-ban 15—25 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1944-ben és 1949- ben a fokozódó válságjelekkel, a termeléscsökkenéssel, munkanélküliséggel, drágulással, inflációs jelenségekkel együtt a csökkenés tovább folytatódott. Ugyanekkor a nagytőke jövedelme a véres háborúkból és verejtékes munkából kisajtolt profija soha nem látott méreteket ölt. Az USA monopóliumainak jövedelme 1939-ben 6.4 milliárd, 1943-ban 24.5 milliárd, 1947-ben 30 milliárd és 1948-ban csaknem 35 milliárd dollár. Ott, ahol a nép felszámolta a kizsákmányolást, a szocializmus országában, merőben más a helyzet. Az ötéves tervek hatalmas lendülete, a termelés pompás emelkedése soha nem látott jólétet teremtett a tömegek számára, megteremtette a munkabérek szakadatlan emelkedésének feltételeit. Ha az 1932-es évben a munkások és alkalmazottak egy főre eső évi átlagos jövedelmét 100 százaléknak veszszük, úgy 1937-ben ez már 213 százalékra, 1940-ben 283 százalékra és 1950-re 420 százalékra, jóval több, mint négyszeresére szökik. A háború utáni ötéves terv részletjelentéseiből lépésről-lépésre figyelemmel kísérhetjük, hogyan növekszik a termelés emelkedésével párhuzamosan a dolgozók jövedelme, hogyan teremtik meg a nagy erőfeszítések, a munkasikerek az életszínvonal emelkedését. A szovjet statisztikai hivatal minden negyedévi és évi jelentése egy-egy újabb termelési diadalból számol be s egyben arról is, hogyan növekszik a közszükségleti cikkek gyártása és fogyasztása, a dolgozók reálbére. A háború utáni tervezők sorozatos sikerei tették lehetővé, hogy 1947 decembere, az első általános árleszállítás óta a Párt és a szovjet kormány sorozatos árleszállításokat hajthatott végre. 1947 decemberétől 1949 elejéig a szovjet munkások és alkalmazottak reálbére kétszeresére emelkedett s azóta is szakadatlanul növekszik. Az ötéves terv idő előtti teljesítéséért folyó sikeres harc egyben a reálbérek terven felüli növekedését is jelenti. A szovjet munkások és alkalmazottak munkabér-adataihoz hozzá kell adni azokat a juttatásokat, amelyeket a szovjet állam ad polgárainak. A munkások és alkalmazottak jövedelmének számadatai csaknem 40 százalékkal megnőnek, ha figyelembe vesszük az ingyenes társadalombiztosítást, a gyermekek ingyenes oktatását, a kedvezményes üdültetést, ha arra gondolunk, hogy minden üzemben és intézményben díjtalanul bárki tovább növelheti szakképzettségét és ezzel természetesen jobban fizetett munkakörbe kerül. A munkások és alkalmazottak reálbérét növelik az üzemek éjjeli szanatóriumai, kultúrházai, bölcsödéi. Havonta tíz- és tízezren kapnak például állami költségen épült házakban új lakást. Moszkvában az elmúlt öt év alatt sokgyermekes és egyedül álló anyáknak az állam 171 millió rubel segélyt fizetett ki. A szovjet állam tervszerűen emeli a nép életszínvonalát. 1940-ben az állami és szövetkezeti kiskereskedelem forgalma 174,5 milliárd rubel volt, az ötéves terv előírása szerint 1950-ben 275 milliárd. A háború előtti évben kulturális célokra 41 milliárd rubelt, 1950-ben 106 milliárd rubelt költ a szovjet állam. Minden ötéves terv hétmérföldes lépést jelent előre. Az első ötéves tervben társadalombiztosítási kiadásokra 8.9 milliárd, a második ötéves tervben 32.4 milliárd, a háború utáni ötéves tervben 61,6 milliárd rubelt fordít a Szovjetunió.íme a számok és tények szava: a tervgazdálkodás, a jólét gazdálkodása, a szovjet ötéves tervek a bőség ötéves tervei, a dolgozó tömegek jövedelme , szakadatlan emelkedésének tervei. Ezért fordulnak a tőkés uralom alatt élő százmilliók mindinkább a Szovjetunió felé és felénk, a népi demokráciák felé is, akik elindultunk ezen az úton. Gy. L. A termelés és a termelékenység növekedésével szakadatlanul emelkedik a szovjet dolgozók jövedelme is. Grafikonunk megmutatja, hogy 1040-ig a szovjet munkások és alkalmazottak átlagos évi munkabére csaknem háromszorosára emelkedett és a háború utáni ötéves terv előírása szerint 1950-ben eléri az 1932-es év 420 százalékát. Állandóan javulnak a dolgozók életkörülményei a felszabadulás óta A népmozgalmi adatok világos képet adnak arról, mennyire javultak a dolgozók életkörülményei a felszabadulás óta a régi ,.úri Magyarországhoz” viszonyítva. 1940-ben havonta átlag 5995 házasságot kötöttek. A felszabadulás után, 1945- ben a havi átlag 6108-ra emelkedett, 1949 első nyolc hónapjában pedig egy-egy hónapra már 7116 házasságkötés jutott. Lényegesen csökkent a csecsemőhalandóság. Az egy éven aluli korban meghalt csecsemők száma 1938-hoz viszonyítva 1949-ben 36 százalékkal csökkent. A természetes szaporodás 1000 lakosra számítva évi 5.7-ről 7.8-ra, tehát mintegy 40 százalékkal emelkedett. Egyre több a szociális intézmények száma is. 1938-ban mindössze 37 bölcsőde volt. 1949-ben 178 bölcsődében 5000 csecsemőt gondoztak. Ugrásszerűen emelkedett az üzemi napközi otthonok száma is Amíg 1938-ban mindössze 12 üzemi napköziotthon működött, addig 1949-ben 270 üzemi napköziotthonban már 13.200 gyermeket gondoztak. SZABAD NÉP CSÜTÖRTÖK, 1950 JANUÁR 5 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ★ A sztálini munkaverseny hatása a XI. kerület pártszervezeteiben A sztálini felajánlások, a sztálini műszak diadalmas órái, az utána következő napok mélyreható változást hoztak a XI. kerület pártszervezeteiben, üzemeiben is. A lendület és a lelkesedés, a Sztálin nevével végzett munka még szorosabban a pártszervezet köré tömörítette, összekovácsolta az üzem dolgozóit. Pártfunkcionáriusaink sokat fejlődtek ezekben a napokban. Sok helyt most ismertettek meg Igazín a termelés égisz folyamatával s ténylegesen irányították az üzemeket. Behatóan foglalkoztak olyan kérdésekkel is, melyek azelőtt elkerülték figyelmüket, melyekre eddig „nem volt idejük". Felfigyeltek a termelés menetét gátló „kis" akadályokra is. Ellenőrizték — amire a sztálini műszak előtt nem igen volt példa —, hogy a műhelyeket megfelelően ellátták-e anyaggal, szerszámmal, segédeszközzel. A Gammában Hajdú elvtárs, sztahanovista esztergályos figyelmeztette az előkészítő irodát, hogy a sztálini műszakra nem lesz elég az esztergakés. Kérte: gondoskodjanak szerszámokról. Kérését különböző bürokratikus akadályokra hivatkozva, nem teljesítették, erre a pártszervezet titkárához fordult, aki azonnal gondoskodott megfelelő mennyiségű kés kiadatásáról. Eddig ilyen eset nem igen fordult elő, a sztálini műszak idején pedig mindennapossá vált üzemeink- ben. A munkások ezt látva, a termelés kérdéseivel is bizalommal fordulnak a pártszervezetek vezetőihez. Pártszervezeteink vezetői eddig gyakran elfogadták a különböző kishitű aggodalmaskodásokat a csoportelszámolás felbontásával kapcsolatban. Most, a sztálini műszak lendülete közben elvtársaink széttörték ezeket a gátakat. Magukkal ragadták, felvillanyozták nemcsak a munkásokat, hanem a műszaki értelmiségieket is. A műszaki értelmiségiek csaknem minden üzemünkben tettek felajánlásokat a teljesítménybérezés kidolgozására, így a Csiszolókorong és Vasszerkezeti gyárban, ahol a sztálini műszak előtt a munkásoknak mintegy 3 százaléka dolgozott teljesítménybérben, ma már 35 százalékuk dolgozik így, és ez a szám gyors iramban növekszik. A TEJÉRT I. telepén a sztálini műszak előtt szinte ismeretlen volt az egyéni elszámolás, s ma már a munkafolyamatok döntő részénél bevezették. Pártfunkcionáriusaink a sztálini műszak után továbbra is szívósan harcolnak a termelékenység emelkedését gátló csoportelszámolás ellen, ellenőrzik és sürgetik, megkövetelik a teljesítménybérezés bevezetését. Hasonló volt a helyzet a tervfelbontás rendkívül fontos kérdésében is. Pártszervezeteink eddig nem egyszer belenyugodtak abba, hogy „a tervet itt és itt nem lehet egyénekre felbontani." A sztálini felajánlások kezdetén már érezni lehetett a változás kezdetét. A Csonka-gépgyárban például már december 9-re felbontották a tervet. De az áttörést a sztálini műszak hozta meg. A Linumban a műszak után azonnal hozzáláttak a terv felbontáshoz és már teljesen be is fejezték a sztálini műszak tapasztalatainak felhasználásával. A Pamuttextilben is elkészültek a tervfelbontással. Az első negyedév: 76 munkanap. S az egyéni versenyzők már eszerint készítik el versenytervüket, mint például Schräger Márton, aki célul tűzte maga elé, hogy első negyedévi tervét 10 nappal hamarább, fogja teljesíteni, vagyis saját tervét 13 százalékkal túlteljesíti. A sztálini műszak során megváltozott a pártfunkcionáriusok és a műszaki értelmiségiek egymáshoz való viszonya, ami azelőtt bizony nem mindenütt volt kielégítő. Elvtársaink — néhány rossz példát általánosítva — gyakran annyira bizalmatlanok voltak a műszaki értelmiséggel szemben, hogy azok megbántódva, nem adták tudásuk legjavát, nem dolgoztak szívvel-lélekkel. A sztálini műszak előkészületeinek nagyszerű erőfeszítései közben ezt az idegenkedést nagyrészt sikerült felszámolni. Példa erre a Felten-gyár is. Schatter műszaki igazgató, hosszú évek óta irányítja a gyárban a termelést. A pártszervezet bizalmatlanul nézett rá, nem fordult hozzá egyetlen esetben sem tanácsért, nem igyekezett bevonni őt a feladatok megoldásába. Most, a sztálini műszak előkészítésekor pártszervezet új titkára. Három elvtárs felment a műszaki igazgatóhoz. Schatter örömmel fogadta és a megbeszélés után lelkesen, nagy lendülettel fogott munkához. Megszervezte a műszaki dolgozók munkáját, rendszeres inspekciót tartott — éllel is —, nehogy az anyag vaggy a szerszám elfogyjon, vagy más akadályozza a munkát. Fennakadás nélkül ment a munka és azóta is úgy megy a Feltenben. A nagy eredmények azonban nem majdnak meg és nem fejlődnek tovább önmaguktól. A kishitűség, az újtól való idegenkedés a sztálini műszak után itt-ott ismét kezdte felütni a fejét. Egyes helyeken ismét ellenállás mutatkozott a teljesítmény-bérezés bevezetésével, a tervfelbontással szemben. A sztálini műszak előkészítésénél lendületes támadásban voltunk, napról-napra új győzelmeket harcoltunk ki a termelés frontján. Ezzel a reakciót vertük, hallgatásra, visszavonulásra kényszerítettük. Nem véletlen, hogy a sztálini műszak után csak ott jelentkezik ez a régi hang, ahol gyengült a harc, ahol „egy kicsit megpihennek" az elvtársak, ahol nem törekszenek megállás nélkül még nagyobb eredmények elérésére, ahol szóhoz hagyják jutni az ellenséget. Pártszervezeteink vezetői alapos szervezi és politikai munkával biztosítják, hogy ez a változás, a termeléshez való új viszony ne tűnjék el többé. Új módszerekkel kezdenek az új feladatok megoldásához: elvtársaink új módon indítják be az ötéves tervet. A sztálini műszak után az üzemekben azonnal összehívták a legkiválóbb munkásokat, s a műszaki értelmiséget. Az értekezlet tárgya a sztálini munkaverseny tapasztalatainak kiértékelése, a munka jó és még jobb megszervezése, előkészítése, a csoport-elszámolás meg A VI. kerületi pártbizottság az általa létrehívott építési bizottság segítségével a kerület építkezéseinél működő pártszervezetek támogatására megszervezte az üzemek patronázsmunkáját. A munka néhány hónappal ezelőtt indult meg, tapasztalatok, eredmények már vannak. A Lehel-téri élmunkásházak építkezését például a Magyar Felvonógyár pártszervezete patronálja. Az üzem népnevelői rendszeresen kijárnak az épületen dolgozó munkásokhoz, beszélgetnek velük a termelési és politikai kérdésekről, tanácsokat adnak, komoly felvilágosító munkát végeznek. Segítségükkel szerveztük meg és tettük rendszeressé a szálláshelyeken az esti Szabad Nép-olvasást, melyeken ma már az építkezés dolgozóinak többsége részt vesz. A patronáló üzemek kultúrcsoportjai rendszeresen tartanak előadásokat az építkezés munkásai számára. Ezt mindenütt örömmel fogadják. A Lehel-téri építkezéseknél egyik héten szervezési hiba folytán nem jött el a kultúrcsoport Az építőmunkások mégis, délután 4 órától este 6-ig türelmesen várták őket. Ugyanitt az átképzésök részére Nagy elvtárs, a Fest vonógyár pártfunkcionáriusa tart rendszeresen, hetenkint egyszer politikai, világnézeti előadást. A patronázsmunka eredményei megmutatkoznak a pártépítés terén is. Megerősödnek, önállóbban kezdenek dolgozni az építkezésekpártszervezetei. A Lehel-téren most már önállóan szervezik a rendszeres természettudományi előadásokat a szálláshelyen. Nem elégszenek meg azzal, hogy a jó munkások, akik érdemesek a tagjelöltségre, maguktól jelentkezzenek, hanem rendszeresen foglalkoznak velük, megismertetik őket a Párt programjával, céljaival, munkájával s így közel hozzák őket a pártszervezethez. A MEMOSZ építkezésénél az elmúlt hetekben 30 új tagjelölt jelentkezett, köztük több nő. A munkásnők bevonása terén nagyon rosszul álltak pártszervezeteink, például a Leheltéri építkezésnél egyetlen munkásnő sem volt a pártszervezetben. Most itt is 16 új tagjelölt jelentkezett, közöttük 5 nő. A patronázsmunka eredményei megmutatkoznak a termelés frontján is. Különösen érezhető volt ez a sztálini műszak előkészítése idején. Például a Lehel-téri építkezésnél az üzemi népnevelő elvtársak felvilágosító munkája nyomán a felajánlók száma néhány nap alatt nyolcszorosára emel, szüntetése, a tervfelbontás gyors befejezése volt. Az ötéves terv politikai szempontjait a pártszervezetek összekötik a termelés kérdéseivel. Az üzemek termelési agitációs munkájában — már annak előkészítésében is — részt vesznek a legjobb munkások, a legjobb szakemberek, — és nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek is. A sztálini műszak fellendítette üzemeinkben a pártápító munkát. A tagjelöltek igyekeztek jó munkájukkal megmutatni, hogy méltóak lesznek a párttagságra, a pártonkívülieket pedig magukkal ragadták a termelésben élenjáró kommunisták. Bizonyítja ezt a műszak után megtartott kerületi sztahanovista értekezlet összetétele is, ahol 65 meghívott között mintegy 20 tagjelölt és 12 pártonkívüli volt. A pártonkívüliek közül igen sokan kérik felvételüket a tagjelöltek közé , hivatkozva elsősorban jó termelési eredményeikre. így a Gammában 14-en, a Kábelgyárban 6-an, a Csiszolókorongban hatan jelentkeztek a sztálini műszak után, néhány nap alatt tag jelöltfelvételre. A Feltenben a műszak után csaknem 60 elvtárs kérte felvételét a népnevelők közé. Az egyéni versenyzők száma december 21-e után gyors iramban növekszik. A Pamuttextilben egy hét alatt 10 százalékkal emelkedett a számuk és sokan jelentkeznek új vállalásokkal az ötéves tervet beindító röpgyűléseken is. Megjavult a munkafegyelem, kevesebb a hanyag munkás, kevesebb a késés. Hétfőn a Framában a későnjövők száma nem érte el a 2 ezreléket sem. Pártszervezeteink megerősödtek. Új tapasztalatokkal, jó módszerekkel gazdagodtak a sztálini műszak során. E tapasztalatokat felhasználva, a hibákat“ kijavítva, — nem fogunk elbizakodni a sikerektől, — lendületes munkával túl fogják szárnyalni a sztálini műszakon elért eredményeket. Kállai Éva a XI. ker. pártbizottság titkára kedett. Novemberben a MEMOSZ építkezésénél a termelés átlagszázaléka 140 volt, december első két hetében 154-re emelkedett. A Fővárosi Épületszerelő NV-nél a novemberi átlag 140 százalék volt, a decemberi 170. A Szinyei Merse utcai építkezésnél a sztálini műszakra Molnár János kőműves 160 százalék elérését vállalta és teljesített 216 százalékot. Hasonlóan Kiss János ács, Nagy János segédmunkás és sokan mások Munka közben felszínre kerültek a patronálás hiányosságai is. Az eredmények nem kielégítők. Az egyik súlyos hiba, hogy a patronáló üzemek nem törekedtek a műszaki értelmiség bevonására. E téren ugyan már történt változás a sztálini műszak idején, de nagyon kevés. A patronázs-üzemek kevés népnevelőt küldenek az építkezésekre, így sok helyen rések maradnak, ahol az ellenség nyugodtan támadhat. Ez különösen nagy jelentőségű, hiszen az építőipari munkások nagy része vasárnaponkint hazautazik vidékre s nemcsak arra van példa, hogy egyesek a falujukban jól harcolnak a reakció ellen, hanem sok esetben magukkal hozzák a kulák jelszavait az építkezésre, munkástársaik közé is. A patronázsmunka és a kerületi építési bizottság egyik legnagyobb hibája azonban az, hogy mindeddig jóformán semmi eredményt nem tudott elérni a tervfelbontás végrehajtása, az egyéni elszámolás bevezetése terén. Nem kellő határozottsággal és lendülettel törekedtünk ennek elérésére. Egyetlen eredmény e téren: hétfőtől kezdve a Szinyei Merse utcai építkezésnél már egyéni teljesítménybérben dolgoznak a munkások. A tervfelbontás igen fontos kérdésében azonban semmi eredményt nem tudunk felmutatni. Jövő héten e feladatok megtárgyalására építőipari aktívaértekezletet hívunk össze, az építési bizottság munkájába bevonunk egy műszaki aktívát, hogy a termelés emelésének e döntő fontosságú feltételeit most már minél előbb megteremthessük. Igyekszünk a meglévő hibákat kiküszöbölni, hogy a patronázsmozgalom valóban hathatósan előrelendítse az építkezéseknél a termelést és a politikai munkát. Nagy segítséget jelentene számunkra, ha többi kerületi pártbizottságunk építési bizottságai közölnék velünk tapasztalataikat és így,milyen „munkamódszer-átadással" könnyítenék meg munkánkat. Békés Jenő, a VI. ker. építési bizottság vezetője A VI. kerületi üzemek pártmunkásai segítik az építőipari pártszervezeteket