Szabad Nép, 1950. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1950-02-01 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP DX VIII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM PARTJÁRA 50 FILLÉR KO Csütörtökön tárgyalja a szegedi törvényszek megyömselő tanársa a gyilkos kutakbanda ügyet A csehszlovákiai magyar dolgozók egyesületei felvették a szlovákiai Nemzeti A revonuilm SZERDA, 1950 FEBRUAR t Nők a szocialista versenyben Rákosi elvtársnak alig volt a felszabadulás óta olyan beszéde amelyben ne hívta volna fel a figyelmet arra, hogy a nők nem számarányuknak és képességeiknek megfelelően vesznek részt a népi demokrácia építésében és az ország vezetésében. De nemcsak felhívta a figyelmet, hanem ismételten buzdította a dolgozó magyar nők millióit a tevékenyebb részvételre az állami és társadalmi életben. Pártunk szüntelen gondoskodással segítette elő, hogy fokozatosan megszűnjék a nők meg-, különböztetése és háttérbe szorítása, amely a Horthy-fasizmus, a kapitalizmus örökségeként még a felszabadulás után is sokáig jellemezte a magyar társadalmat. Pártunkban kezdettől fogva jelentős szerephez jutottak a dolgozó nők. A Pártunk által létrehívott és támogatott MNDSZ, a dolgozó nők tömegszervezete, azon fáradozott és fáradozik, hogy előmozdítsa a nők aktivitásának további növekedését és megvalósítsa egyenjogúságukat. Az egyenjogúságot formálisan az 1948 novemberében megszavazott törvény mondotta ki és a múlt év augusztusában megszületett alkotmány nyilvánította kii véglegesen, hogy a nők ugyanolyan jogokkal és ■kötelességekkel rendelkező polgárai hazánknak, mint a férfiak. Jogokkal és kötelességekkel. A magyar nők az elmúlt évek során „betörtek” a politikai, gazdasági és kulturális élet olyan területeire, amelyek a múltban el voltak zárva előlük. Ezeken a területeken számos vezető posztot foglaltak el és bebizonyították, hogy legtöbbjük mindenütt becsülettel megállja a helyét. A dolgozó nők a népi demokráciában tanulhatnak, dolgozhatnak, minden munkakört betölthetnek és elmondható, hogy — mint a múltban a legelnyomottabbak — a nők kapták a legtöbbet a népi demokráciától. Jogaik megvalósulása párhuzamosan haladt népi demokráciánk erejének növekedésével, s mint Rákosi elvtárs mondotta: „népi demokráciánk erejét, mint a meleget a hőmérőn, számszerűen le lehet olvasni arról a szerepről, amelyet benne a nők visznek Pártunk rajta volt, hogy a dolgozó nők szerepe minél gyorsabban növekedjék s az egyre több vezető helyen felbukkanó nők példája mutatja, hogy Pártunk ezen a téren is teljesíti feladatát. A nők egyenjogúságának teljességéhez azonban a jogok mellett a kötelességek is hozzátartoznak. A dolgozó nők az üzemekben s — mint a termelőcsoportok és gépállomások küldötteinek országos tanácskozásán hallottuk — a termelőcsoportokban is nagyszerűen megállják helyüket. Az eredményekkel azonban nem elégedhetnek meg s éppen eddigi elnyomottságuk, szabadon csak most kibontakozó energiájuk, munkakészségük, leleményük és értelmük alapján nagyobb tömegben kell a szocialista építésben férfitársaik mellé felzárkózniuk. Pártunk Központi Vezetőségének a szocialista munkaverseny eredményeinek megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről szóló határozata külön foglalkozik azzal a kérdéssel: hogyan lehet fokozottabban bevonni a nőket a munkaversenybe, hogyan kell megteremteni számukra az egyéni munkaversenybe való bekapcsolódás feltételeit, hogyan kell munkamódszerátadással, a nőknek átképző, továbbképző tanfolyamokra és sztahanovista iskolákba való beküldésével kiszélesíteni a munkaversenyt a nőmunkások között, hogyan kell e cél érdekében fokozni az üzemekben a hői brigádok alakítását. A Központi Vezetőség határozata hosszú időkre szóló útmutatás a dolgozó nők és az egész nőmozgalom számára. Azt jelenti, hogy Pártunk komolyan számít a nők kötelességteljesítésére, arra, hogy lelkesen, lendülettel, példamutatóan helytállnak az ötéves terv végrehajtásában, a szocializmus építésében. A Központi Vezetőség határozata annak a bizalomnak is a jele, amellyel a Párt az üzemekben dolgozó nők százezrei felé fordul. Ez a bizalom a nők eddig végzett munkája alapján teljesen megokolt! Számos iparág és számos üzem van, ahol a munkásnők élenjárnak a termelésben. A legutóbbi élmunkás-kitüntetések során 813 nő volt a kitüntetettek között. Az első női sztahánovistát, Kincses Jánosnét, aki a Ganz Készülékek Gyárában 1709 százalékot teljesített, Panyi Ferencnét, Wekerle Irént egymásután követik a többiek. Az élmunkás- és sztahánovista nők mellett egyre több az egyéni versenyző munkásnők száma. Néhány biztató jel mutatja, hogy sokfelé megértették a Központi Vezetőség határozatát. A Kistextben például, ahol a munkásnők már 82 százaléka áll egyéni versenyben, a napokban alakult egy minőségi női fonóbrigád, s még a héten sor kerül, három női szövőbrigád megalakítására. A Magyar Textilben szinte valamennyi munkásnő versenyben van. Az Első Magyar Cérnagyárban január második felében 425 nődolgozó állt versenyben és számuk a Központi Vezetőség határozata után 569-re emelkedett. Határozat született, hogy a gyár valamennyi MNDSZ-tagja bekapcsolódik az egyéni versenybe április 4-re,, felszabadulásunk ünnepére. Az Egyesült Izzó MNDSZ-tagjai is határozatot hoztak, hogy mind bekapcsolódnak a versenybe. Itt az audion-szerelés 470 nőmunkása kivétel nélkül egyéni versenyben van, s a spirálozó 180 munkásnőjének 80 százaléka is. Ezek mellett azonban számos példa mutatja, hogy nem mindenütt és nem elég gyorsan fogják fel a munkásnők, mit jelent a Központi Vezetőség határozata. Vannak olyan üzemek, mint például a TEJÉRT 1. számú telepe, ahol 400 munkásnőből mindössze ötven van egyéni versenyben, s ezeknek sincs konkrét versenycéljuk. A Hungária Vegyi- és Köhőművek kén utcai telepén 160 munkásnőből csak 30 van egyéni versenyben. Az Épületelemgyártó NV-nél, a Csonka Gépgyárban, az Elzett-ben maguk a munkásnők panaszkodnak, hogy nem értékelik eléggé munkájukat és nem szervezik őket a versenyre. A Péti Nitrogéngyárban olyan rossz a munkásnők versenyszelleme, hogy egyetlen egyet sem terjesztettek fel közülük élmunkáskitüntetésre. Ez utóbbi példák azt mutatják, hogy nagyon sok a tennivaló a Központi Vezetőség határozatának érvényesítéséért. Az eddigi eredmények mindenütt az üzemi pártszervezetek jó munkájának gyümölcsei. Az üzemi MNDSZ-csoportok — talán azért, mert nemrégen alakultak, mert gyengék, nem elég tapasztaltak — még nem tudtak eléggé bekapcsolódni az egyéni verseny szervezésébe, az agitációba és az üzemiMNDSZ-csoportok vezetői sem tudják még betölteni azt a feladatot, amely elsősorban vár rájuk: a példamutatást. Mindezeken a fogyatékosságokon a legsürgősebben javítani kell. Elsősorban az üzemi MNDSZ-cso-ortok feladata, hogy aktív munkával megszervezzék és kiszélesítsék a nők körében a szocialista versenyt. Az üzemi MNDSZ-csoportoknak fokozniok kell az agitációs munkát, mindenekelőtt a pártonkívüli nők körében. Meg kell magyarázniok, hogyan válik a dolgozó asszony helyzete könnyebbé az ötéves terv nyomán, mit jelent a jobb munka a család jövedelme, magasabb életszínvonala szempontjából. Meg kell magyarázni, hogy a jól dolgozó anya jobban tudja neveln,1 .gyermekét alkotó, munkára, a szocializmus építésére, mert saját példájával is nevet. Meg kell magyarázni, hogy az ötéves terv csecsemőotthonok, napközi otthonok, iskolák százaival gondoskodik a gyermek neveléséről és ennek a gondoskodásának anyagi alapját az anya jó munkája is jelenti. Rá kell mutatni, hogy a munkáját öntudatosan, jól végző nő látóköre kiszélesül, tehetsége kibontakozik, jobban megbecsüli a társadalom, jobban megbecsült dolgozó férje is. És meg kell magyarázni, hogy a termelékenység emelése az ország erősödését jelenti, ez pedig a béke leghatásosabb védelmét. És végül példaképül kell a dolgozó nők elé állítani a szovjet nőket. A Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának Központi Bizottsága a múltévi Nemzetközi Nőnap alkalmából nagyjelentőségű határozatot hozott, s ebben méltatta a szovjet nők szerepét a termelésben. „A háború utáni ötéves tervnek határidő előtt történő teljesítéséért folyó hazafias népmozgalomban, a belső tartalékok mozgósításáért, a vállalatok kifizetődővé tételéért, a terven felüli megtakarításokért, a termelés minőségének javításáért folyó küzdelemben a munkásnők, mérnöknők és technikusnők alkotó kezdeményezésről és találékonyságról, magas fokú szocialista öntudatról, a népi államérdekek megértéséről tettek tanúbizonyságot." El kell érnünk, hogy a magyar nőkben is kifejlődjék a munkához való új, szocialista viszony, hogy ők isfejlesszék tehetségüket, kezdeményezőképességüket, találékonyságukat, ők is jussanak el az öntudatnak, a népi államérdekek megértésének olyan fokára, amelyen a szovjetnők vannak s amely szocializmus felé haladó társadalomhoz méltó. Ennek módja elsősorban a munkahelyen való helytállás, a szocialista munkaversenyben való széleskörű bekapcsolódás, annak a felismerése, hogy a munka becsület és dicsőség dolga, hazafias kötelesség, vetesi ! A Szovjetunió diplomáciai kapcsolatot létesít a Vietnami Demokratikus Köztársasággal Moszkvából jelenti a TASZSZ. Duk-Kui, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának bangkoki képviselője január 19-én, kormányának megbízásából átadta Nyemcsinnek, a Szovjetunió sziámi (taiföldi) követének Ho-Si-Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke január 14-i felhívását, melyben a világ valamennyi országának kormányát felszólítja, teremtsenek diplomáciai kapcsolatot a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Január 30-án a szovjet kormány a felhívásra válaszul közölte a vietnami kormánnyal, hogy hajlandó diplomáciai kapcsolatokat létesíteni a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, illetőleg követett küldeni, valamint fogadni. A elvttrs felhívt tett Ho-Si-Minh elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének január 14-én közzétett felhívása, amelyet a TASZSZ-jelentés idéz, a következőket mondja: Az 1945. augusztus 8-i forradalom megdöntötte a japánok és franciák imperialista hatalmát, így alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. 1945 szeptember 2-án a Vietnami Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya a vietnami nép és az egész világ előtt nyilvánosságra hozta a Vietnam függetlenségéről szóló nyilatkozatot. 1945 szeptember 23-án a francia gyarmatosítók csapatai megtámadták Nambot (Dél-Vietnam). 1946 március 3-án a vietnami nemzetgyűlés megválasztotta Vietnam alkotmányos kormányát. Franciaország 1946 március 6-án ideiglenes megállapodást és 1946 szeptember 14-én modus vivendit kötött Vietnammal. A francia gyarmatosítók azonban ennek ellenére és a francia nép békevágyával szembehelyezkedve folytatták dicstelen háborújukat. Megteremtették Bao-Daibáb-kormányát, hogy segítségével alátámasszák hódító háborújukat és becsapják a világot. A vietnami nép és hadsereg eltökélten védelmezi hazáját a francia gyarmatosítókkal szemben, bátran harcol és minden nappal közelebb jut a végső győzelemhez. Vietnam népe bátor harcával kivívta a világ együttérzését és támogatását. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya ünnepélyesen közli a világ valamennyi országának kormányával, hogy a vietnami népet törvényesen képviselő egyetlen kormány. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya a kölcsönös érdekek szem előtt tartásával kész diplomáciai kapcsolatokat teremteni bármely kormánynyal, amely tiszteletben tartja Vietnam egyenjogúságát, területi és nemzeti szuverenitását. 1950 január 14. Ho-Si-Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke. tén. Ezek megtámadták a köztársaságot azzal az ürüggyel, hogy refegtyverzik a japán csapatok maradványait". A vietnami nép hősi ellenállási harccal válaszolt. • A franciák 1946 március 6-ikán Hanoiban kénytelenek voltak előzetes megállapodást aláírni Ho-Si- Minh kormányával. E megállapodás szerint a francia kormány elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot „szabad államnak, amelynek saját kormánya, hadserege és pénzügyei vannak és amely tagja a Francia Uniónak". Ezzel a megállapodással azonban a francia imerialisták csak időt akartak nyerni, míg új csapategységeket dobnak át a köztársaság területére. A francia parancsnokság 1946 decemberében katonai akcióba kezdett Vietnamellen. A harci cselekmények mind a mai napig folytatódnak. A francia csapatok megszállva tartják az ipari központokat, a főbb városokat és kikötőket, nevezetesen .Szaigont, a Kokinkinában fekvő Solont, Dalatot, Turarit, az Annámban fekvő Ruet és a Tonkinban fekvő Haifongot. Ezeknek lakossága azonban, együttesen sem több, mint az egész lakosság tíz százaléka. A Ho-Si-Minn-kormány több demokratikus reformot hajtott végre a köztársaságban. Demokratikus alkotmányt teremtett, mindenütt létrehozta a képi bizottságokat, mint hatalmi szerveket, 25 százalékkal csökkentette e földbért, bevezette a kötelező elemi oktatást és nagy sikereket ért el a néptömegek írástudatlanságának, felszámolásában. A dolgozóknak törvény biztosítja a 40 órás munkahetet, a fizetett szabadságot. Életbe léptették a társadalombiztosítást. A hadiüzemeket, valamint a Bao-Dai-féle császári család és a franciákhoz me■ nekült nagybirtokosok földjeit államosították. A francia imperialistáknak az a kísérlete, hogy fegyverrel semmisítsék meg a Vietnami Demokratikus Köztársaságot — kudarcba fulladt. Ez arra késztette a francia kormányt, hogy a francia csapatok által megszállva tartott területeken bábkormányt létesítsen Bao-Dai-nak, Annám volt császárának uralma alatt. A francia kormány 1949 március 8-ikán megállapodott Bao-Dai-al, hogy bábállamát bekapcsolják a Francia Unióba és kormányának — a franciák ellenőrzése alatt — némi lehetőséget nyújtanak, hogy diplomáciai kapcsolatokat létesítsen a külvilággal. Az USA-nak és Angliának szándékában áll elismerni Bao-Dai bábkormányát. Ennek a „kormánynak" azonban nincs létjogosultsága, mert csupán egy kicsiny reakciós csoportot képvisel. A kedd déli francia lapok, a Ce Soir, a France Soir és a Paris Presse hatalmas címekkel jelentik be, hogy a Szovjetunió elismerte Ho-Si-Minh kormányát. A France Soir rámutat, hogy a francia jobboldali köröket nagy zavarba hozta a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának elismerése. I í.y/ri.vsA'í/ elwiúrs eúlnsstfieimtu A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának felhívására Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere a következő választáviratot intézte Hoan Min-Zianhoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszteréhez. A Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségének kormánya ezennel igazolja Ho-Si-Minh elnök január 14-i felhívásának vételét. Ho-Si-Minh elnök ebben a felhívásban diplomáciai kapcsolatok létesítését ajánlotta valamenynyi kormánynak. A szovjet kormány megvizsgálta a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányának javaslatát, számításba vette, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság az ország lakosságának túlnyomó többségét egyesíti. A szovjet kormány elhatározta, diplomáciai kapcsolatokat létesít a Szovjetunió és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között, követet küld, illetőleg fogad. A Szovjetunió kormányának megbízásából: 1950 január 30. A. Visinszkij, a Szovjetunió külügyminisztere . Vietnami Demokratikus Köztársaság az ország területének90 százalékát ellenőrzi Abból az alkalomból, hogy a Szov- Hunió elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, a TASZSZ iroda részletes ismertetést ad a köztársaságról. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Tonkin és Annám volt francia protektorátust és Kokinkínát egyesíti. Területe 350 ezer négyzetkilométer, lakóinak száma több mint húszmillió. A lakosság zömét az annamiták alkotják, számuk 17 millió. A franciák által megszállva tartott területen mintegy kétmillió főnyi lakosság él. Az 1950 január elsejei állapot szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaság az egész terület 90 százalékát tartja ellenőrzése alatt. A Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya annak a fegyveres felkelésnek eredményeként jött létre, amely 1945 augusztus nyolcadikén tört ki Tonkin tartományban, a japán megszállók és a japánbarát bábkormányok ellen. A felkelés azzal fejeződött be, hogy 1945 augusztus 25-én megalakult Vietnam ideiglenes népi kormánya, élén Ho-Si-Minh-el, az ellenállási mozgalom kommunista vezetőjével. Vietnam kormánya 1945 szeptember 2-án kikiáltotta a köztársaság, függetlenségét. Még ugyanebben a hónapban angol-indiai és francia csapatok szálltak partra a köztársaság terüle