Szabad Nép, 1950. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! KI SZABAD NÉP Tyihonov elvtárs búcsúnyilatkozata a magyar irodalomról A Március 6 és 19 között valamennyi üzemben termelési értekezleteken számolnak be a sztahanovista tanácskozásról MAGYAR DOLGOZOK PAR TJA N A K KOZ PONT I VIII. ÉVFOLYAM, 51. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1950 MÁRCIUS 1 A sztahánovsták 0iszsácskozása után* írta: Friss István A sztahanovisták első országos tanácskozása lezárult. Rákosi elvtárs az értekezletet határkőnek nevezte a mozgalom fejlődésében. Kétségtelenül az és kétségtelenül megtermékenyítőleg fog hatni az egész Sztahanov-mozgalomra, új lendületet kölcsönöz annak. A jövő lehetőségein túl azonban igen nagy a jelentősége annak is, amit a tanácskozás már adott. Eddig az ország egyes kiváló sztahanovistákról tudott. Muszka Imre, Horváth Ede, Pozsonyi Zoltán és sok más kitűnő élmunkásunk nevét messze szakmájuk határain túl is ismerik. A tanácskozás azonban, a maga többszáz sztahanovista küldöttével, az összes felszólalást átható egységes szellem, megmutatta, hogy nemcsak egyes sztahanovistáink , vannak, hanem joggal beszélhetünk magyar Sztahanov-mozgalomról. S ha ma sztahanovistáink száma viszonylag még nem is nagy, éppen a tanácskozáson hallottak, a példa ereje és az, hogy jóformán minden felszólaló egyik fő törekvéséül tapasztalatai átadását jelölte meg, mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a mozgalom rohamosan fog növekedni. A tanácskozáson ismételten szó esett a magyar és a szovjet Sztahanov-mozgalom alapvető, mély rokonságáról. Gerő elvtárs kifejtette, hogy a mozgalom gyökerei ugyanazok voltak a Szovjetunióban, mint ma nálunk s hogy a mozgalom Magyarországon is, akárcsak a Szovjetunióban, nem fokozatosan fejlődött ki, hanem, Sztálin elvtárs szavai szerint „hallatlan gyorsasággal, fergeteg módjára”, „robbanásszerűen, mintha gátat szakított volna át”. A dolgozók kezdeményezései nyomán hatalmas eredmények születtek , s e kezdeményezéseket, a mozgalom kibontakozását teljes erővel támogatta, segítette a Párt. Felülről, mint ezt a felszólalók közül többen is és különösen a vasutas-küldöttek szóvá tették, egyes helyeken nálunk is gátolták a mozgalom kibontakozását. Gátnak bizonyultak nálunk is, mint Sztálin elvtárs megállapítása szerint a Szovjetunióban, „a régi technikai normák és a normák mögött álló emberek”. De a mozgalom átszakította a gátakat és fergeteg módjára terjedt el. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a mozgalom feltételei nálunk is beértek. Pártunk helyes munkája és vezetése segített az előkészítésben és segített az akadályok leküzdésében is. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a munka, ez a vezetés egy olyan mozgalom megszületésénél bábáskodott, melynek feltételeit népi demokráciánk egész fejlődése teremtette meg. A Sztahanov-mozgalom nem születhet meg kapitalista rendszerben, hangsúlyozta Sztálin elvtárs. ATsztalTánév-mozgalom a munka új, magasabb termelékenységét teremti meg előbb egyes szakmákban, egyes iparágakban, majd odavezet, hogy a munka termelékenysége általában, az egész népgazdaságban magasabbá válik, mint a kapitalista országokban. Amit tehát hirdettünk arról, hogy a szocializmus a munka magasabb termelékenységét jelenti, az a Sztahanov-mozgalommal kezd igazán valóra válni. Tudjuk, hogy ugyanúgy, ahogy a kapitalizmus magasabb termelékenységével győzte le a hűbéri társadalmi rendszert, a szocializmus győzelmének is ez a magasabb termelékenység a záloga. A Sztahanov-mozgalom újabb bizonyítéka annak, hogy jó úton járunk a szocializmus építésében. Egyúttal azt is mutatja, hogy ebben az építésben már komoly haladást tettünk. Hiszen ahhoz, hogy a Sztahanov-mozgalom megszülethessen, alaposan meg kellett javulnia a munkások anyagi helyzetének, át kellett alakulnia viszonyuknak a munkához, meg kellett teremtenünk bizonyos új technikai feltételeket és munkásságunk műszaki nevelésében is komoly eredményeket kellett elérnünk. A sztahanovisták tanácskozása azonban nemcsak az elért eredményekre világított rá, hanem felmutatta a jövő feladatait is. Kétségkívül ebben áll a tanácskozás igazi, nagy jelentősége. Különösen Rákosi elvtárs útmutató, átfogó szavai adtak hosszú időre programot a magyar Sztahánov-mozgalomnak. Ennek a programnak első és legfontosabb parancsolatja az, hogy a Sztahánov-mozgalmat igyekezzünk minden téren elmélyíteni és kiszélesíteni. Ma még az óriási jelentőségű mozgalomnak csak kezdő lépései vannak előttünk. Egyes kiváló sztahanovistáink a maguk munkaterületén egészen kiugró munkateljesítményt nyújtottak. Az ilyen munkateljesítmények száma azonban még viszonylag csekély. Vannak egész iparágak, ahol a sztahanovista még ritka, mint a fehér holló, vannak szakmák, amelyeknek még nincsenek is sztahánovistáik. Pedig minden munkát lehet sztahánovista módra végezni. Élenjáró munkásaink példájából megtanulhatjuk, mi volt sikereik, mi volt a Sztahánov-mozgalom kipattanásának titka. Kellett hozzá először is a munkás szilárd elhatározása, hogy felülmúlja az eddigi teljesítményeket, hogy többet és jobbat termeljen, mint eddig sajátmaga, vagy mások termeltek. Kellett hozzá másodszor, hogy mestere legyen szakmájának, tökéletesen elsajátítsa munkájának minden csinját-binját. Kellett hozzá harmadszor, hogy ne csak a kezével, hanem elsősorban a fejével dolgozzék, hogy törje a fejét azon, mit lehetne máskép, mint eddig és jobban csinálni. Kellett hozzá végül sok esetben az, hogy elgondolásaihoz segítséget kapjon a műszaki értelmiségtől, hogy a mérnökök, művezetők figyelemmel kísérjék a munkások életrevaló ötleteit és műszaki tudásukkal segítsék elő azok megvalósítását. Széleskörű nevelő, tanító munkával el kell érnünk, hogy ezek a feltételek mennél szélesebb körben meglegyenek. A műszaki tudás emelését általános törvénnyé kell tennünk munkásosztályunk egésze számára. A maradiság szelleme, a régihez való makacs ragaszkodás a legveszélyesebb ellensége a Sztahanovmozgalomnak, mint minden másnak is, ami társadalmunkban egészséges és haladó. Ez ellen a szellem ellen fel kell vennünk a harcot és minden segítséget meg kell adnunk a keresőknek, kísérletezőknek, azoknak, akik egészséges, új gondolatokkal gazdagítják termelési módszereinket. Sztahanov-mozgalmunknak egyik nagy hiányossága, hogy még nem terjedt át a mezőgazdaságra. Ez nyilvánvalóan mezőgazdaságunk szocialista szektorának viszonylagos elmaradottságával függ össze. Sztálin elvtárs röviddel a Sztahánovmozgalom kirobbanása után az ipar sztahánovistái mellett már a mezőgazdaság olyan kiváló élmunkásairól is beszélhetett, mint a hektáronként több mint ötszáz méter márka cukorrépát termelő Demcsenkó Mária. . Nálunk a mezőgazdaságban ilyen kiváló teljesítmények ,még nincsenek. Kétségtelen azonban, hogy a feltételek a mezőgazdasági Sztahanov-mozgalom megszületésére, különösen a mezőgazdaság szocialista szektorának az utolsó félévben bekövetkezett jelentős növekedésével,már ugyancsak megértek vagy élőben vannak. De ahogy ez az iparban szükségesnek mutatkozott, úgy a mezőgazdaságban is elő kell mozdítanunk a szükséges feltételek kialakulását, elsősorban a helyes bérezési rendszerek következetes meghonosításává. Az iparban a bérezés terén meszszebb tartunk, mint a mezőgazdaságban, de azért itt is távol állunk még a magunk elé tűzött cél elérésétől. Olyan bérrendszert akarunkk, mely világos, áttekinthető, a munkás számára lehetővé teszi, hogy bérét könnyen kiszámítsa és egyúttal megfelelően díjazza a többteljesítményt, tehát megfelelő ösztönzést is ad erre a többteljesítményre. Ilyen bérrendszer kialakítása fontos feladatunk. A tanácskozás megmutatta azt is, milyen jelentősége van a termelés emelése szempontjából annak, ha a munkás pontosan tudja, mi az üzem tervének ráeső része, mi tehát az ő egyéni hozzájárulásának, munkájának terve és ha ez a terv helyesen van megállapítva, vagyis ugyancsak oly módon, hogy sarkaljon a többteljesítményre, a terv túlteljesítésére. Sajnos, ezen a területen is komoly elmaradottsággal küzdünk és ezt az elmaradottságot sürgősen be kell hoznunk. „A Sztahánov-mozgalom,— mondotta Sztálin elvtárs — a munkások és munkásnők olyan mozgalma, mely céljául a jelenleg érvényben lévő technikai normák kiküszöbölését, az üzemek tervezett teljesítőképességének emelését, a létező, termelési tervek és mérlegek megváltoztatását tűzte ki.” Sztahanovmozgalmunkkal mi is ráléptünk erre az útra és bár még csak az út kezdetén vagyunk, máris nem egy helyen előttünk áll korábbi terveink és számításaink megváltoztatásának feladata. A Sztahanov-mozgalom egész új lehetőségeket nyitott meg népgazdaságunk fejlődése előtt. Ezeknek a lehetőségeknek megvalósítására most újabb lendületet veszünk. Felszabadulásunk ötödik évfordulójára, április negyedikére a magyar dolgozók nagy munkateljesítményekkel készülnek örömüket és a Szovjetunió iránti hálájukat kimutatni. Magán a tanácskozáson egyik küldött a másik után jelentette be április negyediki munkavállalását. A tanácskozáshoz érkezett több mint ötszáz távirat mindegyike felajánlást tartalmazott április negyedikére. A magyar dolgozók széles tömegeiben termékeny talajra talál Rákosi elvtárs felhívása arra, hogy kezdeményezzenek bátran, legyenek nagyvonalúak, ne féljenek az új utaktól, az új kísérletektől, mert mögöttük áll teljes erejével az egész magyar kommunista mozgalom, a Magyar Dolgozók Pártja és mögöttük áll kimeríthetetlen gazdasági és tapasztalati fegyvertárával a hatalmas Szovjetunió. Ezért bizonyos, hogy felszabadulásunk ötödik évfordulója dolgozó népünknek a munka frontján elért új nagy győzelmét fogja meghozni. A Szovjetunió 1950-ben még fokozottabb segítséget nyújt a népi demokráciák tervgazdálkodásának A népi demokráciák gazdasági fellendülésének, nagyszerű eredményeinek egyik döntő oka: a Szovjetunió baráti segítsége, a szocializmus országa és a népi demokráciák között mind szorosabbá váló kereskedelmi kapcsolat. A Szovjetunió részéről nyújtott testvéri támogatás segítette hozzá a népi demokratikus országokat, hogy kiküszöböljék a háború súlyos következményeit, megteremtsék a tervgazdaság feltételeit, sikeresen teljesítsék gazdasági feladataikat — állapítja meg Csernyisev, a moszkvai rádió hírmagyarázója. S ha a népi demokráciák eddigi gazdasági fejlődéséhez jelentősen hozzájárult a szovjet segítség, úgy ez az 1950-es évben még fokozódik. A szovjet-lengyel árucsereforgalom, a nemrég aláírt egyezmény értelmében, 1950-ben az elmúlt évhez viszonyítva egyharmadával növekszik. Lengyelország sok rendkívüli fontos nyersanyagot és technikai felszerelést kap a Szovjetuniótól: gyapotot, vas-, mangán- és krómércet, vegyi anyagokat, gépkocsit, traktort, arató-cséplőgépet, rádió- és mozifelszerelést. Lengyelország a maga részéről szenet, kokszot, vasúti kocsikat, vas- és acélgyártmányokat, textilárukat és cukrot szállít a Szovjetuniónak. Tehát elsősorban készárut, s így maga a kivitel is hozzájárul a lengyel ipar fejlesztéséhez. A Szovjetunió és Lengyelország között azonban van egy másik egyezmény is: a Szovjetunió teljes ipari felszereléseket szállít hitelbe Lengyelországnak. Ez a szerződés a jelgyel hatéves terv sikeres végrehajtásának egyik legfontosabb alapja. Amikor az 1950-es évről szóló szovjetromán kereskedelmi egyezményt aláírták, a Scanteia, a Román Munkáspárt központi lapja hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióból érkező szerszámgépek és egyéb korszerű ipari felszerelések biztosítják a román nehézipar és ezen keresztül az egész román gazdasági élet továbbfejlődését. A szovjetromán egyezmény szerint a kölcsönös áruforgalom ebben az évben több mint 30 százalékkal növekszik. A Szovjetunió gyapotot, fémeket, vasércet, kokszot, gépi felszerelést, autót, mezőgazdasági gépeket és egyéb árucikkeket szállít, tehát olyasmit, amiben Románia hiányt szenved. Románia ásványolajtermékeket, fűrészárukat, vasúti kocsikat, vegyi anyagot, hústerméket küld a Szovjetuniónak. A napokban írták alá Moszkvában az 1950. évre szóló szovjet-csehszlovák árucsereforgalmi egyezményt, amelyről Gregor csehszlovák külkereskedelmi miniszter kijelentette, hogy az ország külkereskedelmének „legerősebb, leghatalmasabb pillére lesz". Csehszlovákia ebben az esztendőben gabonán és takarmányon kívül teát, rizst és hüvelyeseket hoz be a Szovjetunióból. Az ipar olyan nyersanyagokat kap, amelyeket a tőkés országokból csak a legnagyobb nehézségek árán és jóvaldrágábban szerezhetnének be: vasércet, értékes fehér- és színesfémeket, kőolajpárlatokat, szintetikus kaucsukot, műtrágyát, a vegyi és kohóiparban szükséges különböző nyersanyagokat, állati termékeket. Csehszlovákia ebben az évben 3 millió tonna árut hoz be a Szovjetunióból, közte hatalmas mennyiségű, csaknem félmillió tonna gabonát.A Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolat minden népi demokrácia gazdasági életét előrelendíti. A Szovjetunió és Bulgária közötti árucsereforgalom ebben az évben 20 százalékkal emelkedik az elmúlt évhez viszonyítva, s jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy megerősödjék az ország ipara és fejlődjék a mezőgazdaság gépesítése. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak — mint azt Csan-Szi-U kereskedelmi miniszter egyik beszámolójában kijelentette, a Szovjetunió az ipar helyreállításához és fejlesztéséhez szükséges legkülönbözőbb anyagokat és felszereléseket adja. 1949-ben a két ország közötti kereskedelmi forgalom az 1948-as nyolcszorosára emelkedett. Most ünnepli Mongólia népe a szovjet-mongol szerződés négyéves évfordulóját. A Mongol Népköztársaság — jelenti ezzel kapcsolatban a TASZSZ —, a szocializmus országának gazdasági segítségére támaszkodva kiépítette korszerű nemzeti iparát, elmaradt, nomád országból fejlett iparral rendelkező ország lett. A múlt évben indult meg például a forgalom egy új vasútvonalon, amelyet a Szovjetunió segítségével építettek. 1950-ben — szovjet módszerekkel — 5,6 millió hektár aszályos pusztaságot kapcsolnak be az öntözőrendszerbe. Jól tudjuk azt is, milyen jelentősége volt a magyar hároméves terv teljesítésében a szovjet segítségnek, milyen biztos támaszt jelent a szovjet-magyar árucsereforgalmi egyezmény ötéves tervünk teljesítésében. A Szovjetunió és a népi demokráciák közti valamennyi egyezményt a teljes egyenjogúság szelleme hatja át. Ez, a baráti, szovjet politika megkíméli a népi demokráciákat attól, hogy áldozatul essenek a kapitalista világot sanyargató súlyos válságnak. A diplomáciai kapcsolat mofosszthítása Bulgariáával az USA újabb tigrosssév lépése A világsajtó változatlanul behatóan foglalkozik az amerikai-bolgár diplomáciai kapcsolatok megszakításával. A Pravdában Zaszlavszkij elvtárs rávilágít, hogy az USA kormányának döntése teljesen leplezetlen és alaptalan agresszív lépés egy imperialista nagyhatalom részéről egy demokratikus kis állam ellen. Az USA kormánya, amikor meghozta ezt a hazugságokra felépített döntését, az egész világ előtt leleplezte, hogy nem óhajt a békeszerződés és az ENSZ által megállapított alapelvek betartásának útján haladni. Az amerikai imperialisták azt hiszik, hogy ők mindenhatóak, a kisállamok pedig védtelenek. Ezért az agresszió útjára lépnek. Ezek veszedelmes illúziók, hiábavaló ábrándok. A béke erői mérhetetlenül nagyobbak, mint az agresszióé. Bulgária tagja a demokratikus népek erős és baráti családjának — fejezi be a Pravda cikke. A Rabotnicseszko Delo, a Bolgár Kommunista Párt lapja megállapítja: „Az amerikai imperialista kormánykörök tagadják a népeknek azt a természetes jogát, hogy megvédjék országaik függetlenségét. A Bulgáriával való diplomáciai viszony erőszakos megszakítása egyszers mindenkorra leleplezte a világ előtt Amerikát, mint a népek közötti békés viszony megmérgezését, mint támadót és új háborúra uszítót. Az amerikai imperialisták tévednek, ha azt hiszik, hogy a diplomáciai viszony megszakításával nyugtalanságot és félelmet keltenek a bolgár népben. Éppen ellenkezőleg: a dolgozó bolgár nép egysége még szorosabb lett — írja a Rabotnicseszko Delo. A francia lapok is behatóan foglalkoznak az amerikaiak önkényes lépésével. AHumanité párhuzamot von a svájci és bulgáriai kémperek között. Svájcban — mint ismeretes — 20 évi börtönre ítélték Willy Gerbert, az imperialisták kémjét. A l’Humanité gúnyosan felteszi a kérdést: „Svájccal nem szakít az USA kormánya?“’ Megállapítja: az amerikai Willy Gerber elítélése után nem lázadtak fel az „emberi jogok” amerikai védelmezői, mint a budapesti és szófiai kémperek után. Annak ellenére, hogy Gerber ellen súlyos ítéletet hoztak, az USA nem gondol arra, hogy szakítson Svájccal, hiszen a kapitalista államok hallgatólagosan elismerik az egymás közötti kémkedést. E kétféle álláspont, amely aszerint változik, hogy kapitalista államokról, vagy népi demokratikus országokról van szó, önmagában elégséges arra, hogy megbélyegezze a tiltakozások, diplomáciai szakítások és az emberiség „lelkiismeretéhez’’ szóló felhívások kétszínűségét — írja a‘Humanité.