Szabad Nép, 1950. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-01 / 77. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP VIl­. ÉVFOLYAM, 77. SZÁM Örök h­ála és hűség a felszabadító Szovjetunió, a dicső Szovjet Hadsereg, népünk barátja és tanítója a nagy Sztálin iránt! I P­O­NT I LA SZOMBAT, 1950 ÁPRILIS 1 FEL­L­END­Ő TÖMEGKULTÚRÁNK Április 4-ének megünneplése üze­meinkben, falvainkban, laborató­rumáinkban új, hatalmas lendületet ad az alkotó, termelő munkának. Mint decemberben, Sztálin nevével szívünkben, most a verőfényes ta­vaszi napokban is Sztálin s a fel­szabadító szovjet nép felé for­dulva. Pártunk nagy győzelmeire emlékezve, új és új csatákban viszik győzelemre a magyar munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek a szocializmus lobogóját. A munka frontján hatott győzelmek mellé ma már felsorakoznak a kultúra frontján elért eredmények is. A fel­­szabadulás emlékezete íróink, fes­tőink, szobrászaink legjobbjait új alkotásokra ihlette, s ugyanakkor az egész országban megmozgatta az üzemek és falvak kultúrmunká­­sait is. Szabad délutánjaikon, estéi­ken verseket, színdarabokat, dalo­kat tanulnak munkások és dolgozó parasztok, hogy a termelési grafi­konok magasba ívelő számai mellett ünnepi szavakkal is köszöntsék a nagy napot. A Ganz Villamossági­ból írják a kultúrmunkát végző elv­társak: „Mikor március elején meg­alakult az „Április 4” rendező­bizottsága, éreztük: felszabadult népünk örömét kell kifejeznünk zenekarral, színjátszó-csoporttal, dallal, dekorációval, vidámsággal. Rákapcsoltunk a kultúr­munkára és ugyanakkor ráhúztunk a termelési munkára is. Mi e kettőt nem vá­lasztjuk el egymástól. Kultúrmunká­­saink közül Krén Ilona szigetelő, tánccsoportunk tagja, vállalta, hogy 200 százalékos teljesítményét 300 százalékra emeli és jelenleg már 380 százaléknál tart Dobos Mária drótszigetelő 150 százalékos ■telje­sítményéi 160-ra akarta emelni, s a lendület máris 184 százalékra vitte. Orsovitz György esztergályos 170 százalékos eredményét emelte 202 százalékra. Soha ilyen lázas izga­lommal nem készültek még a mi kult­úrmunkásaink ünnepre, mint most és higgyék meg, elvtársak, soha ilyen sikerrel nem valósítottuk meg még terveinket, mint most fog­juk." Ez a hang egy a sok százból. Ün­nepi jeladás arról a kulturális len­dületről, amely ma már megtölti és előreviszi a tömegkultúra hétköz­napjait is. Jeladás arról, hogy dol­gozóink — a gazdasági és állami életben végbement térhódítások után — egyre inkább elfoglalják helyüket hazánk kulturális életében is. Elfoglalják helyüket ,mint a szá­mukra feltárult szellemi javak meg­ismerő r­ész­élvezői. Kultúra iránti érdeklődésük elemi erejű növeke­dése megragadó számokban jut ki­fejezésre. Az üzemi dolgozók könyv­­vásárlása egy év alatt két-három­­szorosára, az üzemi könyvtárak for­galma csaknem kétszeresére emel­kedett és egyre erősödőben, ki­szélesedőben van az olvasómozga­lom. Amíg a csepeli Rákosi Má­tyás Művek dolgozói a múlt év első hónapjában 2360 Szikra-könyvet vá­sároltak, 13.000 forint értékben ad­dig ez év januárjában 8370 könyv kelt el, közel 50.000 forint érték­ben. Az üzemi mozi látogatók száma egy év alatt több mint­ négyszere­sére emelkedett. Munkások ezrei­­ vásároltak színházi bérletet, dolgo­­­­zóink tömegesen látogatják a kiál­lításokat, tárlatokat. De elfoglalják helyüket a munká­sok és a dolgozó parasztok a kultúra aktív művelői között is. S itt nemcsak a kiemelkedő tehetsé­gekre gondolunk, a népből jött írókra, művészekre, tudósokra, akik­nek száma egyre növekszik, nem­csak a művészeti főiskolák pad­soraiban ma már nagy számban helyet foglaló munkás- és dolgozó parasztfiatalokra. Megnőtt,­­ még­hozzá nagy mértékben az­ aktív üzemi kultúrmunkások száma is: egy év alatt másfélszeresére, 1200 színjátszó­ csoport, 354 tánccsoport, 809 énekkar, 38­ zenekar, 350 iro­d­almi kör működik üzemeinkben. Mi adta ezt a hatalmas lendüle­tét tömegeink kulturális aktivitásá­nak? Mindenekelőtt az a felmérhe­tetlen értékű és jelentőségű közvet­len támogatás, amelyet a szovjet kultúrával való érintkezés jelentett tömegkulturális életünk, minden egyes területén. A szovjet könyv dolgozóink százezreit tanította meg — nemcsak a munkához, osztályuk­hoz, a társadalom kérdéseihez való új viszonyra, hanem — szívesen olvasni, az olvasást, az irodalmat megkedvelni is. A szovjet képkiál­lítás — eszmei hatásán túl — nem­csak a képzőművészet szeretetére ébresztette a dolgozókat, hanem hatása nyomán nyolc üzemünkben indult új képzőművészeti iskola. Az üzemeinket meglátogató szovjet együttesek a népi forrásokból táp­lálkozó, népért való kultúra megbe­csülésére nevelték dolgozóinkat s példájukon felbuzdulva egymásután alakultak a tánc-, ének-,és zene­együttesek. A másik döntő tényező Pártunk harca és tudatos nevelőmunkája. Pártunk látta azt a hatalmas kultúréhséget, amely a felszaba­dult, a kultúrától a múltban ezer akadállyal elzárt tömegekben meg­­­nyilvánult. Mint minden más terü­leten, itt is vállalta Pártunk s el is végezte a helyes út megmutatását, a harc vezetését. Ma a felszabadult kultúra nem a vagyonos osztályok monopóliuma többé, élvezője, ré­szese, alkotója mindinkább — a felszabadult nép. " Dolgozóink poli­tikai és szellemi látóköre a Párt nevelőmunkájának hatására szünte­lenül tágul, érdeklődésük a szá­mokban kifejezhető növekedésén­­túl elmélyültebbé is vált. Csak egyet­len példa: az, hogy a „Lenin élete” című filmet 587.000, a „Sztálin­grádi csata” első részét csaknem félmillió dolgozó nézte meg — a politikai harc és a politikai nevelő­munka eredménye is. Pártunk az, am­ely tudatosította egész népünkben a termeléshez való új viszony jelentőségét. S a munká­hoz való új viszony kialakulását nyomon követte a kultúrához való viszony megváltozása is. Nálunk is „megjavult, vidámabb lett az élet”, a mi fejlődésünkre is vonatkoznak Sztálin elvtárs szavai: „Forradal­munk jellemző sajátsága abban áll, hogy nemcsak szabadságot adott a népnek, hanem anyagi javakat is és megadta a jómódú és kultúrszín­­vonalon álló élet lehetőségét is." Az egyre szélesedő Sztahanov-m­oz­­galom gyökerei — egyben a dol­gozó tömegek kulturális felemelke­désének alapvető tényezői is. A politikai, termelési és kulturá­lis­­tényezők kölcsönös egymásra­­hatása jut itt kifejezésre. Az a munkás, aki új termelési módszere­ken töri a fejét, aki előtt mindjob­ban leomlanak a fizikai és szellemi munka közötti válaszfalak, tartal­masabb szellemi táplálékra is vá­gyik, szórakozása, művelődése te­rén is nagyobb, magasabb igény­nyel lép fel. És megfordítva: a kul­turális színvonal emelkedése újabb sikerek előfeltételeit teremti meg a termelés frontján. Bőven van szinte kézzelfogható példa erre is, arra is. A MATEIP tánccsoportjában sze­replő élmunkás Balogh-testvérpár többletkeresete egy részét könyvek­re, színházlátogatásra­ költi, Kék Zoltán sztahanovistánk népi zene­kart szervez üzemében. Szabó László darus, a Diósgyőri Vasgyár kultúrfelelőse a Borsodi Kultúrhét alkalmával egyéni • termelési ver­senyt kezdeményezett a kultúrmun­­kások között A pétsín­yői népi tánc­csoport 400-as brigádjának tagjai állandóan 400 százalék fölött ter­melnek. Mindezek kézenfekvő, talán túlságosan is leegyszerűsített pél­dái a termelés és a kultúra szoros kapcsolatának. A széles tömegek­ben a kölcsönhatás folyamata mé­lyebben, bonyolultabban megy vég­be. De megindult, tart, szélesedik és elmélyül. , Szükség is van eddigi eredmé­nyeink további fokozására a tömeg­­kultúra terén. Mindazokat a sikere­ket, amelyeket eddig elértünk, csak kezdetnek tekinthetjük. Bármily biz­tatók is például a könyvtár­moz­galom adatai, a mozgalom még mindig csak az üzemi dolgozók 11 százalékát fogja át. A szervezett mozi- és színházlátogatás valóban megragadó, fél­rzilliós csúcseredmé­nyei láttán sem hunyhatjuk le sze­münket azelőtt a tény előtt, hogy "s. munkás ,mozilátogatók összesített száma még mindig nem elég ma­gas. Sokhelyütt érvényesül a tö­megkultúra területén is a burzsoá befolyás, nem egyszer a kultúrcso­­portok rossz szociális összetételén, vagy az oda nem való kultúrveze­­tők, énekkar, tánccsoportvezetők sze­mélyén keersztül. Nem alakult még ki a megfelelő együttműködés — sok dicséretre­ és követésreméltó kezdeményezés ellenére sem -­ a tömegkultúra és a hivatásos művé­szet között. Vannak hibák a köz­ponti irányítás, ellenőrzés, a kultúr­munka politikai és művészi szín­vonala terén is. A legfőbb, legelső tennivaló a hibák kiküszöbölésére, a szorosabb, rendszeresebb kapcso­lat megteremtése a pártszervezetek és a kultúrmunka között. Egész sor jó példa, így a MÁVAG, a Gold­berger, a Kistext példája azt mu­tatja, hogy ahol az üzemi pártszer­vez­et foglalkozik a tömegkültúr, kérdéseivel, fegyverként használja fel a kultúrát a szocia­izmusért vi­vett harcban, ott jó a kultúrmunka, emelkedik színvonala, fokozódik hatása, terjed népszerűsége. Száz és száz mód és alkalom van arra, hogy ez a kapcsolat élővé váljék, új és új tartalommal telítődjék meg, szervezett és ne ötletszerű legyen. Április 4-én a dolgozó tömegek élén ott mennek majd az üzemni ze­nekarok, a zárt sorok fölött ott száll majd az énekkarok vidám, bízó dala, a nagy nap délutánját­ színjátszócsoportok viszik közelebb a szocialista kultúra legszebb alko­­tásait a néphez. Érezzék át a kul­­túrmunkások, munkájuk jelenlegé- ' gét, nagy­ feladataikat. S érezzék át pártszervezeteink is annak ’a­­támo­gatásnak fontosságát, amelyet a kultúrmunka az ő munkájuk szá­mára jelent, segítsék, irányítsák, el­lenőrizzék a tömegkultúra fel­íné­­sét.­ Legyen felszabadulásunk ötö­dik évfordulója új sikerek kiinduló­pontja a dolgozók kulturális tömeg­­mozgalmának fellendülése terén is. ÁRA 50 FILLÉR A minisztertanács rendelettervezetet terjeszt az Elnöki Tanács elé ÁPRILIS 4-NEK NEMZETI ÜNNEPPÉ NYILVÁNÍTÁSÁRÓL A minisztertanács Dobi István elnök­­letéve­ pénteken délelőtt ülést tartott. A minisztertanács a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé terjesztendő tör­vényerejű rendelettervezetet fogadott el április 4-nek, Magyarország felsza­badulása papjának nemzeti ünneppé nyilvánításáról. Elhatározta a minisztertanács, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsához felterjesztést tesz Rákosi Mátyás elv­­társ miniszterelnökhelyettesnek , a Magyar Népköztársaság kiépítése és megszilárdítása terén szerzett ki­magasló érdemei elismeréséül — a Magyar Munka Érdemrend aranyfoko­zatával való kitüntetésére. A belkereskedelmi miniszter előter­jesztésére a minisztertanács hozzá­járult az ország egész területén A fi­nomlisztjegy megszüntetéséhez és a finomliszt teljesen szabad forgalmához. Úja­bb na ff ff ppr#r»i»f/í*í*¡Mf us április i-i Sviajánlásuk vérfrrhajtásában A Diósgyőr Kohászati Üzemek NY Martin- és nagykovácsműhelyi dolgozóinak válasza a Rákosi Művek dolgozóinak felhívására (sar ja hazunk it­t tg ári­­­tttgtut- Gans Rajjá, Gans I a ff an. IS ni hr rr, a riszprimi hántfák Örömmel fogadjuk el felhívásoto­kat, amit röpgyűléseken megvitattunk és nagy­ lelkesedéssel elfogadtunk. Mi valamennyien, a Martin- és Nagy­­kovácsműhely dolgozói, most nagy munkában vagyunk. Készülünk nagy nemzeti ünnepünkre, április 4-re és hogy méltóan tudjuk ünnepelni, ver­senyzőnk valamennyien, hogy túltel­jesítsük a hazánk felszabadításának ünnepére vállalt terveket. 1. Üzemi ellentervünk alapján a Tervhivatal által 10 százalékkal fel­emelt 1950. évi termelési tervünket további 10 százalékkal túlteljesítjük, vagyis a felemelt tervet­ november 25-ig befejezzük. 2. Selejtünket az első negyedévhez viszonyítva minden további negyedév­­ben 10—10 százalékkal, tehát az év­végére 30 százalékkal csökkentjük. 3. A napi gyártás tervszerűségét oly mértékben megjavítjuk, hogy a prog­rameltérések mértékét negyedévenként 10—10 százalékkal, év végére 30 szá­zalékkal csökkentjük. 4. Az anyaghibák folytán történő készletszaporodás mértékét negyed­évenként legalább 15—15 százalékkal, év végére 45 százalékkal csökkentjük. 5. Eredeti önköltségcsökkentési ter­vünket 10 százalékkal túlteljesítjük az év végéig. 6. A szovjet sztahanovista munka­­módszerek általánosítása érdekében minden munkahelyen egyéni terv fel-1. Az Országos Tervhivatal terme­lési előirányzatát 8 százalékkal túltel­jesítjük, azaz tervünket 1950 . decem­ber 1-re befejezzük. 2. Gyártmányaink minőségének meg­helyesnek tartjuk kezdeményezése­teket, mert ez elősegíti, hogy verseny­­lendületünk nagy ünnepünk után is tovább fokozódjék. Büszkék vagyunk, hogy Ti hívtatok ki minket versenyre, mert gyáratok a mi szeretett Rákosi elvtársunk nevét viseli és ezért még külön nagy sze­retettel és lelkesedéssel vizsgáltuk meg felhívásotokat. Elfogadtuk és vállal­tuk a következőket: bontásra térünk át, ahol erre lehető­­ség van. . 7. A kiegyensúlyozott üzemmenet biztosítása érdekében átlagidőnk egyen­­letességét, sz. első negyedévhez viszo­nyítva­­negyedévenként- 10——10 száza­lékkal, így év végére ,30 százalékkal javítjuk. . . 8. Az üzem létszámának jelenleg 80 százaléka vesz részt a versenymozga- lom­ban s 45 százalék az egyéni ver­senyző. Vállaljuk, hogy év végéig a dolgozók 90 százalékát beszervezzük az egyéni versenybe. 9. Elsőrendű feladatunknak tekint­jük, hogy az ifjúság szaktudásának fejlesztésével a­­ legdöntőbb munka­helyekre állítsuk be őket, hogy ezen keresztül alkalmassá váljanak a nagy feladatok megoldására. A fent lerögzített pontok alapján el­fogadjuk a Rákosi Mátyás Művek Mar­­tin-i dolgozóinak versenyfelhívását és versenyre hívjuk Ózd Martin-műveinek dolgozóit a fent rögzített verseny­­szempontok alapján.­­ javítása érdekében minőség ellenőrző brigádot szervezünk és vállaljuk, hogy 1950 I. negyedév; selejtünket 1950 jú­nius 1-re 10 százalékkal, szeptember 1-re további 10 százalékkal, december 31-ig újabb 5 százalékkal, vagyis év végéig összesen 25 százalékkal csök­kentjük. 3. önköltségcsökkentési tervü­nket be­ruházásunk előrehaladásával fokoza­tosan megvalósítjuk és vállaljuk, hogy önköltségcsökkentési tervünket az év végére 10 százalékkal túlteljesítjük. 4. A szocialista munkaversenyt üze­münkben kiszélesítjük és vállaljuk, hogy üzemünkben jelenleg munkaver­­senyben álló dolgozók számát 66 szá­zalékról 1950. év végéig 85 százalékra fogjuk emelni. . . 5. A szakmában élenjáró dolgozóink vállalják, hogy fiatalabb és a szakmá­ban­­ képzetlenebb munkatársainkat munkamódszerükre megtanítják, az­­üzem műszaki értelmisége pedig vál­lalja,­­ hogy 3 hónapos műszaki to­vábbképző tanfollyamot rendez, fizikai dolgozóink, műszaki továbbképzése cél­jából.­­ . 6. Vállaljuk, hogy üzemünk belső és külső területén , minden rendelkezésre álló lehetőséget megragadunk a jelen­legi rendetlenség felszámolására. Vál­laljuk, hogy az , üzem területén fekvő sokéves kész és félkész gyártmányo­kat értékesítés szempontjából átvizs­gáljuk és azokból a lehető legnagyobb mennyiséget nemzetgazdaságunk ré­szére hasznosítjuk. Hogy e versenytervünk elősegítse országosan is a termelékenység emel­kedését, ezért a fent rögzített szem­pontok alapján versenyre hívjuk a Rákosi Mátyás Művek és a budapesti MÁVAG nagykovácsüzemeinek dolgo­zóit. Mi, Martin­i és nagykovácsü­zemi dolgozók éppen a Ti lelkes kezdemé­nyezésetekből merítve a tapasztalatokat, most felhívással fordulunk gyáraink többi üzemeinek dolgozóihoz. Diósgyőri gyárak üzemeinek dol­gozói! Csatlakozzatok a felhívásunkhoz, hogy méltók legyünk arra az őszinte szeretetre, megbecsülésre, amellyel minket körülvesz a hazánkat j elsza­ A diósgyőri Martin-acélmű dolgozói az 1950.évi terv túlteljesítését a következőkben vállalják: A diósgyőri nagykovács műhely dolgozói a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak versenyfelhívására a következő üzemi elentervet dolgozták ki:

Next