Szabad Nép, 1950. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-07 / 81. szám

PÉNTEK, 1950 ÁPRILIS 7 SZABAD NÉP A Szabad Ifjúság-brigád felhívása a Ganz Hajógyár ifjúmunkásaihoz Elutazott a csehszlovák és a bolgár kormányküldöttség A Ganz Hajógyár gépműhelyének „Szabad Ifjúság"-brigádja az alábbi felhívást intézte a gyár ifjúmunkásai­hoz: Hálával telt szívvel, boldog örömmel ünnepelte a magyar dolgozó nép, a ma­­gyar ifjúság április 4-ét,­a Szovjetunió által felszabadított hazánk legnagyobb ünnepét. A felszabadulás után mun­kánk megbecsülését, boldog és vidám életünket, ragyogó jövőnket ,a Szovjet­unió támogatásával a Párt teremtette meg számunkra. Ezért büszkén és örömmel indulunk harcba olyan ifjúsági szövetség megteremtéséért, amelyet nagy pártunk vezet, s amely munká­ban és harcban a lenini Komszomolt követi. A mi brigádunk is a jól vég­zett munka tudatában vonult fel április 4-én Budapest dolgozóival együtt. A nagy ünnep tiszteletére a munkánk jobb megszervezésével, tapasztalataink ki­cserélésével elértük azt, hogy brigá­dunk valamennyi tagja 200 százalékon felül teljesíti átlagban munkáját. Amikor a Hősök­ terén felállított tribün előtt vonultunk fel, s megláttuk a dicsőséges szovjet nép küldöttét, a nagy Sztálin harcos bajtársát, Vorosilov elvtársat, a mi szeretett apánkat, Rákosi elvtársat és a többi ország küldötteit, úgy éreztük, hogy eredményeinkkel mi is hozzájárultunk hazánkban a szo­cializmus építéséhez és ezzel erősítet­tük a Szovjetunió vezette béketáncort. De Rákosi elvtárs és a többi elvtárs biztató tekintete megerősítette bennünk azt az elhatározást, hogy nekünk, ifjú­munkásoknak további eredményeket kell elérnünk a szocializmus építésében. Ezért mi, a Ganz Hajógyár gépműhe­lyének esztergályos sztahanovista ifi­brigádja elhatároztuk azt, hogy az ifjú­sági szövetség egységesítő kongresz­­szusának tiszteletére egyéni felajánlá­sokkal növeljük brigádunk teljesítmé­nyét, így segítjük elő, hogy a Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek dolgozói ál­­tal beindított páros versenyben a mi üzemünk az első között legyen, így segítjük elő a dolgozó magyar ifjúság egységes szervezetének megvalósítását. Ennek érdekében: 1. Vállaljuk, hogy az ötéves terv első évének teljesítését 7 hónap alatt fejezzük be. 2. Vállaljuk, hogy május 1-re 220, s az egységesítő kongresszusra 300 százalékot ér el átlagban brigádunk minden egyes tagja. 3. Vállaljuk, hogy sele­jtünket 1 száza­lékról 0 százalékra csökkentjük. 4. Vállaljuk, hogy az üres gépjáratok beszüntetésével csökkentjük önkölt­ségünket. 5. Vállaljuk, hogy a brigád észszerű­­sítést fog megvalósítani június 18-ig. 6. Vállaljuk, hogy műhelyünkben 10 fővel állandó tapasztalatcserét tar­tunk munkamódszereinkről. 7. Vállaljuk, hogy a brigád minden tagja részt vesz a marxista-leninista oktatásban. Innen hívjuk fel üzemünk if­júmun­kásait, brigádjait, csatlakozzanak a kongresszusi felajánlásunkhoz és fel­kérjük alapszervünk vezetőségét, kez­deményezésünket jelentse be, továb­bítsa az üzemi SZIT bizottságunk felé. Aláírások: Juhász József, Kozma Ferenc, Hans Elek, Fogarasi Frigyes, Krátki Ernő, Kis Béla, Petrasztz Károly, Rajnák Sándor. A felhívást az üzem ifjúmunkásai értekezleten megtárgyalták. „FELAJÁNLÁSUNKAT FELSZABADULÁSUNK ÜNNEPÉRE TELJESÍTETTÜK" Tömegével érkeznek táviratok Rákosi elvtárshoz „Felszabadulásunk ötödik évforduló­ján hálával és szeretettel gondolunk a mi jótevőnkre, a világ dolgozóinak nagy tanítójára, Sztálin elvtársra és a dicsőséges Vörös Hadseregre, amely elhozta a szabadságot nekünk, magyar dolgozóknak is. Munkásbecsületünkre ünnepélyesen megfogadjuk, hogy a szovjet nép nagy áldozatát Pártunk és Rákosi elvtárs irányításával, munkával és harccal védjük meg" — így írták táviratukban az alapi gépállomás dol­gozói. És ez a hang csendül ki a táv­iratok ezreiből, amelyeket az ország minden részéből, üzemekből, gépállo­másokról, intézményekből, falvakból, pártszervezetekből küldtek dolgozóink a szeretett Rákosi elvtársnak. Amikor dolgozóink legnagyobb nemzeti ünne­pünkön köszöntik Rákosi elvtársai a Pártot, a táviratokban ott van a foga­dalom, hűség és hála Sztálin elvtárs, a felszabadító Szovjet Hadsereg, a Szovjetunió iránt. Számos táviratban — mint az ér­­melléki úti központi háromhónapos pártiskola hallgatói — írják elvtár­saink: „Forró szeretettel köszöntjük nagy tanítónkat, Rákosi elvtársat ab­ból az alkalomból, hogy hazánk fel­virágoztatása érdekében kifejtett fárad­hatatlan munkája elismeréseként fel­szabadulásunk évfordulóján a leg­magasabb munka-érdemrenddel tüntet­ték ki." A munka frontján április 4-e méltó megünnepléséért vívott harcok győ­zelmi jelentései ezek a táviratok. „Az ajkai Magyar-Szovjet Timföldgyár és Alumíniumkohó dolgozói jelentjük, hogy mindazt, amit hazánk felszaba­dulásának ötödik évfordulójára vállal­tunk, becsülettel teljesítettük. Vállal­tuk, hogy a dicső napra termelésünket timföldgyárunkban 34,5 tonnával fo­kozzuk, ezt 65 tonnára, 189 százalék­ban teljesítettük. Az alumíniumkohó dolgozói vállaltuk, hogy havi tervün­ket 9,3 tonnával fokozzuk, ezt 11 ton­nára, 120 százalékban teljesítettük. Köszönjük ezt a felszabadító dicső Szovjet Hadseregnek, a nagy Sztálin­nak, győzelmeink szervezőjének, nagy Pártunknak és Rákosi elvtársunknak." A „Franklin Nyomda NV április 4" könyvkikészítő brigádja jelenti, hogy a felszabadulás ünnepére felajánlott 200 százalék helyett 205 százalékot teljesített. — „Szeretetünk és hálánk jeléül a Várpalotai Erőmű dolgozói április 4-ére tett felajánlásukat április 3- án reggel 6 órára teljesítették." — „Jelentjük, hogy megyénk dolgozó pa­rasztsága, élén az állami gazdaságok­kal és termelőcsoportokkal, az árpa, zab, vöröshere, lucerna, cukorrépa, napraforgó vetését befejezte. MDP vas­megyei bizottsága." — „Bödönháti ál­lami gazdaság dolgozói a felszabadu­lás ünnepére vállalt munkakötelezett­ségeinket két nappal hamarább teljesí­tettük. Napraforgóból elvetettünk 106 kát, holdat, cukorrépából 30 kát. hol­dat. Munkánkkal megmutatjuk, hogy megértettük a minisztertanács határo­zatát és Pártunk útmutatása alapján dolgozunk ötéves tervünk megvalósítá­sáért." — „Forró szeretettel üdvözöl­jük Rákosi elvtársat. Felszabadulásunk ötödik évfordulója alkalmából szövet­kezeti tervünket 252 százalékra telje­sítettük. Bajai földművesszövetkezet dolgozói." — „Felszabadulásunk ötödik évfordulója alkalmmából szeretettel kö­szöntjük a magyar nép nagy vezérét, Rákosi elvtársat, egyben jelentjük, hogy dolgozó parasztságunk az április 4- ére tett felajánlásait a tavaszi árpa, zab, napraforgó, lucerna, cukorrépa el­vetését teljesítette. Endrőd." Vállalt fel­adataik teljesítéséről, a munkaverseny­ben elért eredményekről számolnak be Vigh Sándor elvtárs, a m­inkei adó­hivatal vezetője, nemrégiben levelet kapott a sandi népfront-bizottságtól. A Papp János aláírásával érkezett levél így szól: „Tegnap a nagykanizsai já­rási pártbizottságnál azt az utasítást kaptam, hogy forduljak a t. Adóhiva­talhoz és bizalmas levélben kérjem fel arra, hogy az összes sandi földhöz­­juttatottakat (régi földbérlőket éppúgy, mint az újakat) szíveskedjék felszólí­tani, hogy a földváltságdíjat fizessék ki három nap alatt, vagy földjük az államkincstár tulajdonába megy át. Ezt azért kívánja a járási pártbizott­ság, hogy ezáltal a termelőszövetkezeti csoport megalakítását gyorsítsa, más­részt, aki ebben nem akar résztvenni, az fizetni fog." A levél még arra is adott tanácsot, hogyan szóljon a fel­szólítás: „Fizetési felhívási Az adó­hivatal felhívja az alant megnevezet­teket, hogy földváltságdíjukat három napon belül fizessék be az adóhivatal­nál, mert ellenkező esetben juttatott földjük az államkincstár tulajdonába megy vissza." Vigh Sándor elvtárs, az inkei adó­hivatal vezetője sokáig nézte hitetlen­­kedve ezt a levelet. Jól megnézte, a dátumot, hátha a postán, vagy másutt keveredett el 1946 óta, amikor a reakció megpróbálta visszavenni a föl­det a parasztoktól. De bizony a dá­tum is, meg minden egyéb arra val­lott, hogy a levelet most írták, csak éppen olyan ember vetette papírra, aki visszakívánja az akkori, de még inkább a régebbi időket. Ki hallott már olyat, azzal fenyegetni a dolgozó parasztokat, hogy elvesszük tőlük a földet! És a termelőcsoportba sem kényszerítünk mi senkit! — így aztán mindjárt tudta Vigh elvtárs, hogy Papp Jánosnak nem a járási bizott­ságnál mondták, hogy így kell „ter­melőcsoportot alakítani“ — hanem ez a levél az ellenség munkája. Nem is habozott, hanem azonnal elküldte a levelet Rákosi elvtársnak és megírta: „Hallgattam és olvastam Rákosi elv­­társ február 10-i beszédét és tudom, hogy a termelőcsoportokat példamuta­­tással, jó felvilágosító munkával kell létrehozni, megerősíteni és az ilyen­­felhívás" nem használna, hanem ár­tana a termelőcsoportok fejlődésének." És a válasz sem késett soká: néhány nap se telt bele és a Párt mögéje né­zett Papp János álarcának. Kiderült, hogy Papp, mint szervező, a nyilas pártban kezdte politikai kalandorkodá­­sát, a felszabadulás után befurakodott dolgozóink — így köszöntik győzel­meink szervezőjét. Pártunkat, népünk vezérét, Rákosi elvtársat felszabadulá­sunk nagy ünnepén, a Pártba és ott „baloldali" túlzásaival port hintett a sandiak szemébe. A pártszervezetben azután csoportot, klikket szervezett, erőszakosságával, szálalásával a régi jó, szerény kom­munistákat elvadította a pártszervezet­től és amikor azok elmaradoztak, gyűjteni kezdte a vezető beosztásokat. Ő lett a párttitkár, a DÉFOSZ titkára, majd a szövetkezet ügyvezetője. Bár­mennyire is nagyhangúan verte a mellét, minden „baloldalisága” mellett hamarosan nagy becsülete lett a hely­beli kulákok előtt. Ezek így nyilatkoz­tak róla: „Ha Papp úr nem lenne a községben, sok kellemetlenségünk lett volna." Védelmezőjüket látták benne és nem is hiába. Papp az ő szolgálatuk­ban állott, s amikor a szövetkezet pén­zével nem tudott elszámolni, a kulá­­koktól kért, hogy pótolhassa a hiányt. Persze, ezek nem adták ingyen a pénzt és ez a kulákbérenc meg is tett min­dent, amit kívántak tőle. Így született meg aztán ez a levél — a kulákok sugallatára , hogy „előmozdítsa" a termelőcsoportalakítást. Vigh elvtárs éber volt és ellenséget keresett a politikai elhajlás mögött. A vizsgálat bebizonyította, hogy igaza volt, s az ő éberségének köszönhető, hogy a leleplezett ellenséget leváltották tisztségéből és kizárták Pártunk so­raiból. Éber kommunista az álarc mögött is felismeri és leleplezi az ellenséget Uszmán Juszupovics Juszupov, a Szovjetunió gyapottermelési minisztere A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége törvényrendelettel gyapotter­melési minisztériumot létesített. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Uszmán Juszupovics Juszu­­povot nevezte ki a Szovjetunió gya­pottermelési miniszterévé. Albumot ajándékoztak a magyar filmszakma dolgozói Bolsakov szovjet filmü­gyi miniszternek A 30 éves szovjet film ünnepe al­kalmából a magyar filmszakma dol­g­ozói díszes albumot állítottak össze Olsakov elvtársnak, a Szovjetunió filmügyi miniszterének. A gyönyörű kiállítású művészi album azt szemlél­teti, milyen hatalmas utat tett meg a szovjet film Magyarországon a fel­­szabadulás első napjaiban előadott „Oreli csata” bemutatásától nap­jainkig, amikor havonta már kétmillió dolgozó néz meg szovjet filmet. A felajánlott albumot felszabadulásunk ötödik évfordulóján meleg ünnepség keretében nyújtotta át a Mozgókép­ipari NV vezetősége a SZOVEXPORT magyarországi kirendeltsége vezér­­igazgatójának, azzal a kéréssel, hogy az albumot továbbítsa Borsakov elv­társ, filmügyi miniszterhez. A felszabadulási ünnepségeken részt­vett csehszlovák kormányküldöttség tagjai: Julius Duris elvtárs földmű­velésügyi miniszter, a küldöttség veze­tője, Ludvik Svoboda elvtárs és dr. Emanuel Slechta építésügyi minisz­ter csütörtökön reggel gépkocsin el­utaztak Budapestről. A kormányküldöttséget ünnepélyesen búcsúztatták. Honvéd díszszázad és zenekar sorakozott fel, s a küldöttség búcsúztatására megjelent Farkas Mi­hály elvtárs, vezérezredes, honvédelmi miniszter, az MDP főtitkárhelyettese, Rónai Sándor elvtárs, külkereskedelmi miniszter, Erdei Ferenc földművelés­­ügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a SZOT főtitkára, Nógrádi Sándor elv­társ, altábornagy, a honvédelmi mi­niszter helyettese, Boldizsár Iván kül­ügyi államtitkár, Bóka László elvtárs, vallás- és közoktatásügyi államtitkár, Janza Károly elvtárs, vezérőrnagy, valamint Ivan Horváth, a Csehszlovák Köztársaság budapesti követe. A katonazenekar a magyar és cseh­szlovák himnuszt játszotta, majd Farkas elvtárs a következő szavakkal búcsúztatta a csehszlovák kormány­­küldöttséget: — Kedves Duris elvtárs, kedves csehszlovák vendégeink! Nagyon örü­lünk annak, hogy a magyar nép nagy ünnepén velünk együtt jól és kelle­mesen érezték magukat s láthatták azt, hogy Magyarországon a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével, Lenin és Sztálin útján haladva, eredménye­sen építjük a szocializmust. — Adják át a Magyar Népköztár­saság kormányának és a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Vezetőségé­gének nevében forró testvéri üdvöz­letünket a csehszlovák dolgozó nép­nek s a csehszlovák dolgozó nép ve­zérének, Gottwald elvtársnak. Viszont­látásra elvtársak! Julius Duris földművelésügyi mi­niszter, a csehszlovák kormányküldött­ség vezetője búcsúzóul a következő­ket mondotta: — Régi közmondás nálunk, hogy munka nélkül nincs kalács. Ittlétünk alatt lépten-nyomon láttuk a magyar dolgozó nép nagy országépítő mun­káját és ennek gazdag gyümölcseit. A százezres tömegfelvonuláson láttuk e nép öntudatos örömét is, hogy sa­ját otthonában, saját magának épít és saját maga élvezi munkája gyü­mölcsét. Láttuk e nép forró háláját és szeretetét a Szovjetunió iránt, hogy hazáját, a népi demokratikus Magyarországot a béke, demokrácia és szocializmus bástyájává építheti. — A Csehszlovák Népköztársaság kormánya és dolgozó népünk nevé­ben meleg testvéri szeretettel tarto­zunk a magyar dolgozó nép nagy munkájának, e munka biztos szerve­zőjének, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak és e Párt tapasztalt és szeretett vezérének, Rákosi Mátyásnak­— ígérjük, hogy a Szovjetunióval való hűséges és örök szövetségre támaszkodva, szüntelenül mélyíteni fogjuk a népeink közötti testvéri együttműködést a béke, a demokrá­cia és a szocializmus érdekében. A csehszlovák kormányküldöttség tagjai ezután gépkocsiba szálltak és elhagyták Budapestet. A küldöttség tagjait a határig elkísérték Rónai, Bóka és Janza elvtársak. A felszabadulás évfordulójának ün­nepségein résztvett bolgár kormány­­küldöttség csütörtökön délben uta­zott el Budapestről. A bolgár ven­dégek búcsúztatására a budaörsi re­pülőtéren megjelentek Vas Zoltán elv­társ, a Tervhivatal elnöke, Bebrits Lajos elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszter, Székely Béla elvtárs, vezér­őrnagy, Rusznyák István elvtárs, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szmirnov szovjet nagykövetségi taná­csos a nagykövetség több tagjával, Geraszimov budapesti bolgár követ a követség több tagjával, a népi demo­kratikus országok budapesti követsé­gének képviselői, Fodor Zoltán elv­társ, a Párt külügyi osztályának ve­zetője. A magyar Himnusz után Damjanov elv­társ miniszterelnökhelyettes, a bol­gár kormányküldöttség vezetője a kö­vetkezőket mondta: — Kedves magyar elvtársak! Fogad­ják hálás köszönetünket azért a meleg baráti fogadtatásért, amelyben bennün­ket részesítettek. Örökre felejthetetlenek számunkra az itt töltött napok és az a szere­tet, amellyel bennünket körülvettek. Hazatérve beszámolunk majd a bolgár népnek arról, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, Rákosi Mátyás elvtárs vezeté­sével milyen hatalmas sikereket ért el a dolgozó magyar nép. Mindaz, amit Magyarországon láttunk és tapasztal­tunk, csak megerősít bennünket abban, hogy még elszántabban harcoljunk és még nagyobb eredményeket érjünk el. A magyar nép sikerei a bolgár nép si­kerei is és a bolgár nép sikerei a ma­gyar nép sikereit is jelentik. Kívánom, hogy a magyar dolgozó nép azon az úton, amelyen a Szovjetunió vezet ben­nünket a szocializmus megvalósításá­hoz, újabb sikereket, még több ered­ményt érjen el. A búcsúszavakra válaszolva Bebrits Lajos elvtárs hangsúlyozta: Nem felejtjük el, hogy a A M­agyar­ország felszabadításáért folytatott hősi harcokban az új Bulgária hadseregének egységei is részt vet­­tek. Azóta egy az útunk, egy a jövőnk. Amikor most búcsúzunk, kérjük, tol­mácsolják a bolgár kormánynak és a bolgár népnek mélységes szeretetün­­ket és ragaszkodásunkat. 5 Vas és Zala megyék vezetnek a vetési versenyben, néhány megyében meg kell gyorsítani a munkát ! Földművelésügyi Minisztérium jelentése Az utóbbi napokban jelentősen meg­gyorsult a tavaszi mezőgazdasági munkák üteme. Ennek köszönhető, hogy az árpa vetését hat megye — Baranya, Tolna, Somogy, Vas, Zala és Csongrád — befejezte. Ennek elle­nére azonban elmaradás tapasztalható Szabolcs és Hajdú megyében és gyor­sítani kell az ütemet Szolnok és Fe­jér megyékben is. Az árpavetést az egész országban 93 százalékig vé­gezte el a dolgozó parasztság. A hátralévő munka elvégzése igen fon­tos, mert a késői vetés veszélyezteti a terméseredményt. A zab vetését eddig tíz megye végezte el, Vas, Baranya, Fejér, Somogy, Tolna, Békés, Cson­grád, Pest, Zala és Szolnok, Hajdú, Borsod és Veszprém ellenben elma­radtak. A zabvetés tervét országos viszonylatban 98 százalékban teljesí­tettük. Az egyes vármegyék közötti ver­senyben Vas és Zala megye járnak­­ az élen. A felszabadulás ünnepére mindkét megyében befejezték az árpa, zab, lucerna, lóhere, cukor­répa és napraforgó vetését. A két megye versenyében jelenleg Vas megye vezet, ahol a napraforgó vetésénél 78 százaléknál tartanak, míg Zala megyében 70 százalékig végez­ték el ezt a munkát. A takarmány­­növények vetése is meggyorsult, a lu­cerna és vöröshere vetését azonban csak Vas és Zala fejezte be. Borsod és Csongrád megye is hamarosan elké­szül ezzel a munkával, de alaposan meg kell gyorsítani a lucernavetés ütemét Veszprém, Tolna és Bács-Kis­­kun megyékben, míg a vöröshere ve­tésénél Pest, Fejér és Tolna megye maradt hátra. A cukorrépa vetésében, melynél Veszprém megye 98 százalé­kos, Fejér megye 93 százalékos ered­ménnyel vezet Vas és Zala megye mögött (amelyek már befejezték a ve­tést), Borsod megye áll az utolsó he­lyen, még csak 54 százaléknál tart. Heves és Szabolcs megyének is erősí­tenie kell, mert elmaradtak a 80 szá­zalékos országos átlag mögött. Még jobban sürget a napraforgó vetése, amelyet április 10-ig be kell fejezni. Ebben a munkában Vas, Fejér, Cson­grád és Zala viszonylag jól haladnak, de Szabolcs, Hajdú és Borsod megyék­ben gyorsítani kell a munkák ütemét. r­t­h­i­r­e­k Felhívás A vezetőségválasztó taggyűlések elő­készítésében, a taggyűlések levezetésé­ben és a Központi Vezetőség határoza­tának betartásában az utolsó héten bi­zonyos lazulás tapasztalható. Ez a többi közt­i kifejezésre jut abban is, hogy a Központi Szervezési Osztályhoz be­küldött ütemtervet nem tartják be. Nem hívják fel a párttagok figyelmét, hogy tagsági könyvvel menjenek a taggyűlésre, nem oktatják ki őket a választás jelentőségéről és módjáról. Több helyen tapasztalható volt a Köz­­ponti Vezetőség határozatának megsér­tése. Nem biztosították minden váltó műszakban dolgozó párttag és tag­jelölt számára, hogy a taggyűlésen részt vehessen. Előfordult, hogy tag­könyv nélkül szavaztak, vagy nem egyenként bocsátották szavazás alá a jelölteket, hanem egyszerre. A pártbizottságok küszöbölték ki munkájukból a lazaságokat és biztosít­sák a Központi Vezetőre­* határozatá­nak betartását. Vonják felelősségre a határozat megsértőit. Központi Szervezési Osztály

Next