Szabad Nép, 1950. április (8. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-07 / 81. szám

4 SZABAD NÉP PÉNTEK, 1950 ÁPRILIS 7 Harc a nemzeti függetlenségért és a békéért 3­aurice Thorez elvtárs főtitkári beszámolója a Francia Kommunista Párt XII. kongresszusán A Francia Kommunista Párt április 2-től 7-ig tartotta XII. kongresszusát. A kongresszus első napján Thorez elv­társ ötórás beszédben adta elő főtit­kári beszámolóját, melyben elemezte a Thorez elvtárs a Tájékoztató Iroda 1947. évi határozatából indult ki és rá­mutatott, hogy a nemzetközi helyzet­nek abban foglalt elemzése mindenben helyesnek bizonyult. 1947 szeptembere óta az erőviszonyok tovább eltolódtak a béke, a demokrácia és a szocializmus javára. De ha a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetet vizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy az Egyesült Államok ter­jeszkedő és hódító politikája mind bru­­tálisabb lesz. A Monroe-elvet, mely szerint „Amerika az amerikaiaké", a Truman-elv váltotta fel, mely szerint már „az egész világ az amerikaiaké”. A Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény súlyos következményekkel járnak: a marshallizált országok fo­kozódó elszegényedését, a fegyverke­zés lázas fokozását vonják maguk után. Az Atlanti Egyezmény a benne részvevő nemzeteket elviselhetetlen katonai kiadásokra szorítja, melyek Franciaország számára közel 600 mil­liárd frankot tesznek ki. A dolgozók sorsa mind nehezebb. A háború előké­szítése szükségképen a munkásmoz­galom és a demokratikus mozgal­mak elnyomásával jár. De sem a nyakló nélküli hadianyag­gyártás, sem a Marshall-terv nem teszik lehetővé az amerikai tőkések számára a válság kikerülését. És ez­szöges ellentétben az imperialisták táborának helyzetével, a béke tábora szakadatlanul erősödik. A Szovjetunió hatalma folyton nő. Súlyos vesztesé­gei, az óriási áldozatok ellenére, me­lyeket a háborúban hozott, a Szovjet­unió erősebb, mint volt. Thorez elv­társ felsorakoztatta hallgatói előtt a Szovjetunió háború utáni fejlődésének gazdasági, kulturális és erkölcsi té­nyezőit. Ismertette a munkások és kolhozparasztok életszínvonalának, a munka termelékenységének emelkedé­sét, amelynek következtében a haloom befejezése óta az árakat már három­szor lehetett csökkenteni. Ezzel szem­beállította azt a nehéz helyzetet, amely ma Franciaországban és a többi kapi­talista országban sújtja a dolgozókat. A háborúra készülő amerikaiak atombombát gyártanak és tárolnak és ezért a szocializmus országa is kény­telen atombombát gyártani. Érthető, hogy emiatt a háborús uszítók tábo­rában nagy a riadalom. De a béke hívei szemében az a tény, hogy a Szovjetunió birtokában van az atom­fegyvernek, a béketábor egy győzel­mét jelenti. A Szovjetunió békepolitikájának alapja a szocialista rendszer maga, mely mentes a kapitalista rendszer belső ellentmondásaitól. Ezért — mondotta Thorez elvtárs —, amikor kényelmetlen kérdéseket akartak ne­kem feltenni, nyugodtan válaszolhat­tam, hogy a Szovjetunió sohasem volt és sohasem lehet agresszor. A Szovjetunió rendületlenül hű marad ahhoz a békepolitikához, melyet Lenin a Nagy Októberi Forradalom első napján meghirdetett. Lenin és Sztá­lin mindig hangsúlyozták, hogy a szo­cialista rendszer és a kapitalista rend­szer egymás mellett való békés fenn­állása lehetséges. Tovább elemezve a béke táborának többi tényezőjét, Thorez elvtárs a népi demokráciákról beszélt, melyek a Szovjetunió önzetlen, testvéri támoga­tásával nagy fejlődést tettek meg. A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása a béke táborának nagy sikere. A demokratikus Németország­ban felszámolták a fasizmus gazdasági és politikai alapját. A munkásosztály van hatalmon. A berlini kormány meg­érti a francia nép aggodalmait és el­ismeri, hogy a német népnek, minden lehetőség szerint, jóvá kell tennie, amit Hitler és a nácik Franciaország nemzetközi helyzetet, ebben Francia­­ország különleges helyzetét és kijelölte azokat a feladatokat, amelyeket a Pártnak a békéért folyó harcban meg kell oldania. zel összefüggésben az USA belső rendszere fasizálódik. Az USA más országokban is a leg­­reakciósabb és a fasiszta rendszereket támogatja és azt akarja, hogy Fran­ciaországban is olyan rendszabályokat vezessenek be, melyek a fasizmus út­ját készítik elő. A Tájékoztató Iroda második érte­kezlete leleplezte Tito és bandája áruló politikáját és megmutatta, hogy ezek az ellenforradalom rohamcsapatát al­kotják­ az imperializmus szolgálatában. Tito fasiszta diktatúrát vezetett be Jugoszláviában. Az imperialisták két különleges feladatot osztottak ki neki. Az egyik abban áll, hogy a hason­szőrű árulókkal összeesküvéseket szőj­­jön a népi demokráciák ellen, a másik abban, hogy zavart keltsen a nemzet­közi munkásmozgalomban és a világot átfogó békemozgalomban. De mindkét kísérlet a háborús gyújtogatók kudar­cával végződött. „Az amerikai impe­rialisták tehát mint előzőleg a fasiszta agresszorok, háborút készítenek elő, minden eszközzel. A veszély igen nagy. A béke, mondhatnám, egy haj­szálon függ. De a népek, az egyszerű emberek milliói békét akarnak és megvan a lehetőségük arra, hogy a háborút megakadályozzák, a békét megmentsék, feltéve, hogy egyek és egységesen cselekesznek", és egész Európa ellen elkövettek. Mi azonban — mondja Thorez elvtárs — sohasem azonosítottuk a német népet hóhérjával, Hitlerrel; bennünket nem Ebben a nemzetközi helyzetben mi­lyen a helyzete Franciaországnak? Ha a termelést nézzük, a széntermelés alig több, mint 1913-ban; a nyersvas­­termelés alacsonyabb, mint 1913-ban volt; csak az acéltermelés növekedett, de ez is elmarad az 1929-es színvo­nal mögött. A felszabadulás után a francia munkásosztály, mely az Ellenállás lelke volt, a Kommunista Párt felhí­vására figyelemreméltó erőfeszítése­ket tett, hogy Franciaország közleke­dését és iparát újjáépítse. 1946-ban a bányászok túlhaladták az 1938-as ter­melést és az egész ipar új lendületet vett. Bizalommal nézhettünk a jövőbe. De a francia nagyburzsoázia, amely a háború alatt együttműködött Hitler­rel, az amerikai imperialistákra tá­maszkodva átcsoportosította erőit és 1947 tavaszán kiszorította a kom­munista minisztereket a kormányból. Ma már mindenki látja, hogy miért. Azért, mert mi ellene voltunk az amerikai imperialisták hegemóniájá­nak, ellene voltunk háborús terveik­nek, nem akartuk megengedni,­­hogy országunkból gyarmatot csinálja­nak, sem azt, hogy a szovjetellene­s háború felvonulási területévé tegyék. Mi, ragaszkodunk a békéhez és nem­zeti függetlenségünkhöz. Nem árt em­lékeztetni arra, hogy a Szocialista Párt volt­ az, amely a kommunista miniszterek kiszorítását kezdemé­nyezte és felrúgta az általános vá­lasztásokon kialakult többséget. Mi történt a kommunistáknak a kormányból való kiszorítása után? Az újjáépítés megállt, a termelés tovább nem növekedett, sőt egyes termelési ágak visszaesést mutattak. Egyes ága­kat (például a repülőgépipart), telje­sen felszámoltak. A francia alumínium­ipar visszafejlődik, míg a francia bauxit Nyugat-Németország felé veszi útját. A munkanélküliség napról-napra nő és jelenleg félmillió. A mezőgazdaságban a Marshall­­terv különösen a cukorrépa-, dohány- és bortermelőket sújtja. A nagy meny­­nyiségű coca-cola, melyet az ameri­kaiak ránk akarnak erőszakolni, hogy hatalmas profitokat szedjenek belőle, egész sor francia iparágat károsít. A Marshall-terv károkat okoz külkeres­kedelmünknek, különösen a Szovjet­unióval és a népi demokráciákkal való kereskedelmünknek. A kommunista miniszterek kirekesz­tése óta a frank értékét egyharmadára csökkentették. 1947 áprilisától 1960 márciusig a papírpénz forgalma 800 milliárdról 1300 milliárdra emelkedett. A megélhetés megdrágult. Páriában a kiskereskedelmi árak indexe (hivata­los­ számítás sprint), az 1947. áprilisi vezet bosszúvágy; bennünk a hazafi­­ság a proletár nemzetköziség szelle­mével egyesül. Ezért melegen üdvözöl­jük a Német Demokratikus Köztársa­ságot. A francia és a német nép egyet­értése a francia-német viszony problé­májának megoldása. A béke táborának másik hatalmas erődje a kínai nép győzelme és a kínai népnek a Szovjetunióval való szövetsége. A béke táborának további erői: a nemzetközi munkásmozgalom; a nagy nemzetközi demokratikus szervezetek megerősödése; a Szakszervezeti Világ­­szövetség, a Demokratikus Nők Világ­­szövetsége és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség; végül a béke hívei mozgalmának hatalmas fejlődése, amely sok százmillió embert fog össze. Ehhez hasonló, az egész világra kiter­jedő, szervezett békefront még soha nem létezett. Thorez elvtárs méltatta a nagy francia tudós, Joliot-Curie vezetése alatt álló Nemzetközi Békebizottság munkáját és legutóbbi stockholmi ér­tekezletét, amely felhívta a jóakaratú embereket az egész világon, hogy ír­ják alá az atomfegyver eltiltására vo­natkozó követelést és jelentsék ki ezzel, hogy az a kormány, mely elsőnek használja az atomfegyvert, háborús bűnösnek tekintendő. Nem kétséges, hogy ez a felhívás erős visszhangra fog találni és hogy a legközelebbi he­tekben milliók fogják aláírni, így hát a béke erői, amelyek foly­ton nőnek, mind aktívabbak az egész világon. Az imperialisták egyik állá­sukat a másik után vesztik el, az erő­viszonyok mindinkább a béke, demo­krácia és a szocializmus javára tolód­nak el. Azonban —■ hangsúlyozza Thorez — ebből nem szabad azt következtetni, hogy a veszély elhárult. Ellenkezőleg. Az imperialisták, minthogy vesztüket érzik, még dühödtebbek lesznek. Csak éberségünk és akciónk megduplázásá­val fogjuk az imperialista agresszorok szörnyűséges terveit meghiúsítani és a háborút lehetetlenné tenni. 837-ről 1950 februárban 1922-re emel­kedett. Ez időben a nagykereskedelmi árak 847-ről 2063-ra emelkedtek. A bérek persze nem tartottak lépést ezzel a fejlődéssel. A dolgozóknak je­lentős része még 10—12.000 frankot sem keres havonta. 1938 óta a francia dolgozók életszínvonala a felénél ala­csonyabbra süllyedt. A helyzetre jel­lemző a nemzeti jövedelem megosz­lása. Ebben a bérek és fizetések része az 1938. évi 45 százalékról, 1949 má­sodik felében 34 százalékra csökkent, míg a kapitalisták része 29 százalék­ról 50,5 százalékra emelkedett. A kor­mány, mely a munkáltatók parancsát hajtja végre, makacsul, megtagad min­den béremelést és rendőrségét a sztráj­kolók ellen küldi.­­ De ez a kormány milliárdokat ad ki a vietnami háborúra, Ho-Si-Minh el­len, aki országa területének 90 száza­lékát ellenőrzi és aki mögött az egész vietnami nép áll. .A vietnami háború része a harma­dik világháború előkészítésének. Küzd­ve a Vietnammal kötendő azonnali békéért, a vietnami nép önrendelkezési jogáért — beleértve Franciaországtól való elszakadás jogát is a harma­dik világháború ellen harcolunk. A vietnami nép legutóbbi nagyszerű saigoni tüntetésével megmutatta az amerikai imperialistáknak, hogy nem remélhetik, hogy a levitézlett francia gyarmatosítók helyét elfoglalhatják. A francia reakció ennek a kül- és belpolitikának folytatására De Gaullet akarja a hatalomra ültetni. De Gaulle a felszabadulás után tizennyolc hóna­pig volt hatalmon és megmutatta, mik a céljai, ő volt az, aki a vietnami háborút provokálta, aki nem akarta betartani Franciaországnak a Szov­jetunióval való szövetségét. Most De Gaulle az erős kéz politikáját hirdeti, mint azelőtt La Rocine és Pétain­, híve a Marshall-tervnek, az Atlanti Egyezménynek, a szovjetellenes hábo­rúnak, támogatja Adenauer javaslatát, hogy Nyugat-Németország Francia­­országgal egyesüljön. A francia nép azonban szembefordul a gaulleista összeesküvéssel és azzal a kormánnyal, mely azt támogatja. A reakciós francia kormány fedezi a korrupt tábornokokat, az amerikai imperializmus érdekében üldözi a pro­gresszív tudósokat és az egész ha­ladó értelmiséget. A költségvetésben mind kevesebb jut a közoktatásra, a tudományos kutatásra, a gyermekek ezrei nem tanulhatnak, de a háborúra és a halálra 600 milliárd jut. Thorez elvtárs kitért az írók és művészek helyzetére és szerepükre az emberiség felszabadításában. Mi azt kérjük íróinktól, filozófusainktól, mű­vészeinktől — mondotta —, hogy a m­unkásosztály ideológiai és politikai állásaiban harcoljanak. A burzsoá esz­téták dekadens műveivel, a l‘art pour l‘art-ral, a kiúttalan pesszimizmussal, reakciós obszkurantizmussal, a mű­vészeti formalizmussal olyan művé­szetet állítunk szembe, melyet a szo­cialista realizmus ihlet, amelyet a munkásosztály megért és amely se­gíti a munkásosztályt harcában. A — Arról van szó — mondja Thorez elvtárs —, hogy a tömegek békeakara­tát békeharccá változtassuk. A dokk­munkások, a matrózok és vasutasok akcióba léptek, amikor megtagadták a hadianyag szállítását. De ez még csak kezdet, mind szélesebb tömegeket kell a békéért való harcba bevonni. Mint franciák és mint proletárok védjük a francia-szovjet barátságot. Mint fran­ciák és mint proletárok küzdünk a vietnami piszkos háború ellen. Küz­deni kell azon hiedelem ellen, hogy a háború sorsszerű, elkerülhetetlen. Nem, a háború nem elkerülhetetlen, bár a kapitalista rendszerben mindig lehet­séges. Ebből azonban nem következik, hogy a népeknek ebbe bele kell törőd­­niök. Ma a béke erői — ha az egész világon szervezkednek és cselekednek — elég hatalmasak ahhoz, hogy a há­ború kitörését megakadályozzák. A békéért folyó harc része az el­lenség hazugságainak és rágalmainak folytonos leleplezése is. Most „Euró­páról“ beszélnek, hogy annak kéthar­madát abból kizárják. Az „európai parlament", a „világkormány", csa­lóka szavak, melyekkel leplezni akar­ják Nyugat-Európának az amerikai imperialisták kényére való kiszolgálá­sát és a szovjetellenes háború előké­szítését. Thorez elvtárs behatóan foglalko­zik az akcióegység kérdésével, mint a békeerők sikerének feltételével. Mindenekelőtt a dolgozók egységét kell biztosítani. A munkásság mind­inkább felismeri azt az összefüggést, amely a kormány háborús politikája és az alacsony bérek politikája, vala­mint a dolgozó tömegek elnyomása között fennáll. Nem egy példa mu­tatja, hogy a dolgozók akcióegysége már nem szorítkozik tisztán gazda­sági kérdésekre, hanem kiterjed a békeharcra, a vietnami háború és a szovjetellenes háború előkészítése el­len. Az imperialista és a francia reakció nem érték el céljukat a Force Ouvrier­­rel. Aránylag kevés szervezett mun­kás követte a szakadárokat és a CGT befolyása ma is döntő a francia dol­gozókra. Ezt mutatta az 1949 novem­ber 25-i általános sztrájk. Az egyszerű­­szocialista munkás sok kérdésben meg­egyezik a kommunistával. Ezért a kommunistáknak barátian kell beszél­­niök a szocialistákkal, de ugyanakkor állandóan leleplezni vezetőik reakciós és háborús politikáját. Enélkül egy lépést sem tehetünk az akcióegység útján, enélkül nem harcolhatunk si­keresen a békéért. Ugyancsak fontos a katolikus dolgozókkal törődni. A parasztoknak meg kell mutatni a két lehetséges utat. Meg kell mutatni a kapitalista utat, amelyre a burzsoá­zia húzza és amelyen kizsákmányolás, kisajátítás, nyomor és háború várja. Ezzel szemben az az út, amelyet mi javaslunk, a munkássággal való szö­vetség útja, a szocializmus útja, ahol a föld azé lesz, aki megműveli. Thorez elvtárs beszélt a nők és az ifjúság szerepéről a békéért folyó Nagy beszédének utolsó részében Thorez elvtárs a Francia Kommunista Párt helyzetét elemezte, amely a nép­tömegek élén a békéért, a nemzeti függetlenségért harcol. A Kommunista Párt hordozója az egész nép reményé­nek, amely nem akar rabságot és há­borút, amely szabadságban és béké­ben akar élni. A munkásosztály, az összes dolgozók, a szegények a Kom­munista Pártban látják védelmezőjü­ket. A nép bízik a Kommunista Párt­ban. Mindez óriási felelősséget ró a fran­cia kommunistákra, akik tudatában vannak feladatuknak. Éppen ezért nem bízzák el magukat, hanem bíráló szemmel, mindig éberen vizsgálják saját munkájukat. Nemcsak azt, ami abban jó, de a hiányokat és hibákat is. Thorez elvtárs rámutat ezekre a hibákra. A legsúlyosabb a háborús ve­szély alábecsülése és a béketábor ere­jének, a munkásosztály erejének túl­becsülése. Egy másik hiba a szektáns magatartás. Számba kell venni a múlt tapasztalatait, a Párt tapasztalatait, melyeket a szociáldemokrata vezetők ellen a munkásegységért vívott harc­ban szerzett és le kell küzdeni minden szektáns hajlamot, mert az gátolja a Párt helyes politikájának alkalmazását, úgy a szociáldemokrata, mint a kato­likus dolgozók irányában. A Párt főtitkára figyelmezteti a párttagságot, hogy fokozzák forra­dalmi éberségüket és tanuljanak a Rajk- és Rosztov-perből. Megmagya­rázza a demokratikus centralizmus és a pártfegyelem jelentőségét. Szükséges továbbá, hogy az egész Párt, úgy az francia kommunistáknak ezt a hívátá­sát egész sor író és művész megs­érti és követi. Amikor — mondotta Thorez — az írókat és művészeket felszólítjuk, hogy álljanak be az em­beriség felszabadításáért folyó nagy harcba, tudatában vagyunk annak, hogy egyúttal a kultúra jövőjét és a művész szabadságát is védjük. Tuda­tában vagyunk annak, hogy ezen a területen is, mint minden más terü­leten, Franciaország ügyét szolgáljuk, harcban és végül kifejtette a Párt programját a demokratikus nemzeti unió kormánya számára. Ennek a programnak tizenegy pontja a követ­kező: 1. A Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény felmondása- Franciaország részvétele minden erőfeszítésben, mely a demokratikus, igazságos, az Egyesült Nemzetek alapokmányának tiszteletben tartásán alapuló béke biztosításra irá­nyul. A francia-szovjet szövetség újra való megerősítése, mely Franciaország békéjének és biztonságának záloga. 2. Az atomfegyver betiltása és szi­gorú nemzetközi ellenőrzés bevezetése. Minden kormány, amely elsőnek hasz­nálja az atombombát, háborús bűnös­nek tekintendő. Békeegyezmény meg­kötése Franciaország, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és a népi Kína között. 3. A potsdami egyezmény alkalma­zása Németországban, a Német De­mokratikus Köztársaság elismerése és a nyugatnémet kormánnyal kötött egyezmény felbontása. Németországgal szemben olyan politikát kell folytatni, amely Franciaország biztonságát, a j­­óvátételre való jogát, a német demo­­katikus és békés erők támogatását tartja szem előtt. 4. A vietnami háború azonnali be­szüntetése, az expedíciós csapatok visszavonása, a Vietnami Köztársaság elismerése, a gyarmati népek harcá­nak támogatása. 5. A bérek és fizetések emelése, mozgó bérskála alkalmazásával. A 3000 frankos havi bérpótlék kifizetése, a kollektív szerződésekről szóló tör­vény alkalmazása. Teljesíteni kell a volt frontharcosok, a háború áldozatai­nak, a volt hadifoglyoknak, a munka­­nélkülieknek, nyugdíjasoknak, hadi­károsultaknak és öreg dolgozóknak jo­gos követeléseit. 6. A francia ipar védelme az ameri­kai imperializmussal szemben. A fran­­cia mezőgazdaság felemelése meg­felelő árpolitika segítségével; a fran­cia termelők védelme az amerikai im­portkörökkel szemben. 7. Normális kereskedelmi kapcsola­tok kiépítése Közép- és Kelet-Európá­­val.8. Demokratikus adóreform, a hadi­kiadások csökkentése, lakásépítés,. 9. A dolgozók demokratikus vív­mányainak megszilárdítása, különösen társadalombiztosítás terén, melyet a francia és amerikai nagytőke fenyeget 10. Az alkotmányos, demokratikus jogok védelme, a munkásellenes törvé­nyek eltörlése, a gaulleista fél­katonai alakulatok lefegyverzése. 11. Azoknak az intézkedéseknek visszavonása, melyek számos árulónak büntetlenséget nyújtottak. A korrupció megbüntetése. A jogtalanul bebörtön­zött vagy elitélt ellenállók, sztrájkolók, bérharcosok szabadonbocsátása. Thorez elvtárs annak a meggyőződé­sének adott kifejezést, hogy a tömeg­akció ki fogja erőszakolni ennek a pro­gramnak a megvalósulását, új, mint a régi tagok­, nagy erőfeszí­tést tegyenek ideológiai színvonaluk emelésére. Fejleszteni kell a pártokta­tást. Utóbbi időben — mondja Tho­rez elvtárs — figyelemreméltó hala­dást tettünk a kritika és önkritika al­kalmazása terén, ezt tovább kell fej­leszteni. A jövő a kommunizmusé. Azért mu­­tatunk rá hibáinkra és hiányossá­gainkra, mert be akarjuk tölteni sze­repünket és mindenek fölött: becsület­tel­ akarjuk megállni helyünket a bé­­kéért és függetlenségért folyó harcban. A békéért harcolva a szocializmusért, a kommunizmusért harcolunk. Mi a legmagasztosabb, a legigazságosabb ügyért harcolunk. A halálraítélt kapitalista rendszernek át kell adnia helyét a szocializmusnak, a kommunizmusnak. Az új termelési viszonyok, melyek a termelőeszközök társadalmi tulajdonán alapulnak, a termelő erők korlátlan fejlődésének nyitnak utat és lehetővé teszik a ter­mészet urává lett ember minden ké­pességének kifejlődését. Boldogság és béke fog uralkodni a földön és min­denki számára lesz „kenyér és rózsa”. Munkára elvtársak, harcra elvtár­sak! Bízunk a munkásosztály, a nép erejében és biztosak vagyunk, hogy bármi történjék is, a jövő a kommu­nizmusé. Harcra a békéért, a nemzeti függet­lenségért, Franciaországért! Éljen a Francia Kommunista Párt! Éljen a szabad, demokratikus, független Fran­ciaország! Éljen a kommunizmus! Él­jen a békés -és agresszorok összeesküvése a béke és a népek függetlensége ellen -a béke, a d­emokrácia és a szocializmus táborának fejlődése Franciaország a szakadék szélén Harc a békéért A párt

Next