Szabad Nép, 1950. május (8. évfolyam, 101-124. szám)

1950-05-03 / 101. szám

4 Iskola ... Hatalnas­­növése, szőke fiú jön, munkásruhá-­­ban, átölelve, karba­­fű­zve egy kaszás parasztlegénnyel meg egy szemüve­ges, nagy könyvet cipelő értelmiségi­vel i­s a menet dalol. Minden daluk egy-egy sor az életükből. Pirosnyakkendős parasztfiatalok jön­nek, lovon. Csattog a patak alatt a kö­vezet. A DÉFOSZ dolgozó parasztsága jön! Megint egy iskola: a pedagó­­giai gimnázium. Széleskarimájú kalapban kato­likus pap is vo­nul a fiúkkal. Permetezőgépeket hoznak vidám, fel­túrt ingujjú fiata­lok, a szőlészeti szakiskola tanulói. Most csupa piros­ruhás lány, akkora ötágú csillagot visznek, akár a malomkerék — mögöttük tábla: a békéért nem könyörögni, harcolni kell! Kétoldalt ütemesen hangzik a taps és nem lehet tudni, mikor erősö­dik jobban, amikor a jótanulás-érdem­­rendes fiatalok kétszólamú énekét kö­szönti, vagy amikor az egri kommu­nistákat, az I. körzet pártszervezetét, akik között igen sok katonatiszt vo­nul, a nép fiai, a mi néphadseregünké, amely vér a dolgozók véréből! Heves megye állami gazdaságai, egyenruhás, munkaruhás fiataljaikkal jöttek el. Hofherr 55-ös hernyótalpa csikorog a főutca kövén, a vontató kocsiján fehérruhás tehenészbrigádok, csillogó, modern alumíniumsajtárak­­kal, motoros permetező gépek, fűnyíró­­gépek... újra dolgozó parasztasszo­­nyok énekszava, csak két sor hallat­szik el hozzánk a tapsviharban: „Hadd járjon ő a rózsában bokáig, éljen, él­jen Rákosi Mátyás sokáig!” Mint valami külön kis hadsereg-cso­port, jön az AMG-alközpont. Elől mo­­­orkerékpárosok, aztán az alközpont „parancsnoki kocsija” s egymást érik a traktorok, vidám, szőke, integető traktorista­­lányok, legények. Mennyi ötlet! A pattogatott kukori­cát szóró hóeke, a cipőgyáriak csend­őröket és imperialistákat eltipró nagy bakancsa. Minden határtalan jókedv­ben, napfényben úszik. Az Erdőgazda­sági NV gépei úgy vonulnak ebben a menetben, mint valami győztes csapat páncélosai: hozzák a dolgozó­kat kímélő hatalmas hernyótalpas szovjet rönkemelő gépeket. Oldalukon tábla hirdeti: „A Szovjetunió aján­déka”. A nagy tanító és szövetséges mindenütt itt van az egriek meneté­ben. Öt ünnepük a virággal koszorú­zott Sztálin-képek, fiatal lányok kó­rusa, felszabadítót köszöntő felirata. De az egriek nem feledkeznek meg a 800 milliós békehadsereg más orszá­gairól sem. Bolgár, albán, román, kí­nai, mongol népviseletbe öltözött fiatalok táncolnak körül egy hatalmas virágzó fát, a hatalmas fa a béketá­bor törzsét, vezetőerejét, a Szovjetuniót jelképezi. A ménész szakadatlanul árad az érseki kert felé, szinte azt irtané az ember: egész Heves megye idegyűlik ezen a napon. Egy erdei tisztáson De nem így van. Gyűlés, felvonu­lás egymást éri minden községben. A Bükk zöld erdőiben, a fák közt vörös zászlók színe ragyog. Felnémeten, a fatelep udvarában gyűlt össze az egész község. A felsőtárkányiak pedig erdei tisztáson ünneplik a békét, a munkásosztály harcos erejét. Csuhas elvtárs beszél, a párttitkár. Arról, milyen lenne az atomháború, s aztán arról, milyen erőnk van ahhoz, hogy megakadályozzuk az imperialis­ták esztelen pusztítását. Anyák hallgatják elgondolkodva, karjukon kisgyermekekkel, öregasszonyok emelik szemükhöz a keszkenőt, amikor a múlt háború pusz­tításairól esik szó s valahányszor azt a szót ejti ki a szónok: „Sztálin”, vagy azt, hogy „Rákosi", a felsőtárká­­nyiak szívéből feltör a hála érzése a világbéke őre­s legnagyobb magyar tanítványa iránt, hogy szinte zeng belé az erdő. Ott állnak sorban a most alakult Dózsa termelőcsoport tagjai: Erdélyi Mihály bíró, Bajzár Biró Já­nos, Bakondi Lajos, Erdélyi Imre, itt van Molnár József elvtárs, a község jegyzője s itt ül a fűben a dolgozók között, hátát fenyőfának vetve Schmotzer Pál plébános, a falu béke­bizottságának egyik tagja. Alig ér vé­get a gyűlés, felhangzik a zene a kis tisztáson, táncra perdül a falu öregje­­fiatalja. A tszcs-tagok, meg a legjobb egyéni gazdák a főjegyző köré gyűl­nek s beszélgetnek. Ugyan miről: Le­­jjen-e más beszélnivaló ma, mint a béke ügye. Erdélyiné foglalja össze néhány szóban, mit jelent számára a béke: tegnap a kislányánál járt, Budán, a Szabadság-hegyi szanatóriumban van s olyan jó a sora, hogy nem is kí­vánkozik haza. Gyógyul, erősödik. Régen az anyját takarítani se eresz­tették volna oda. Hát sok minden más között ezt is jelenti a béke Erdélyi Mihálynénak, aki, mielőtt eljött Pest­ről, elment a Hősök­ terére, hogy meg­láthassa az emelvényt, ahonnan Rákosi elvtárs nézi majd a felvonuló­kat Diósgyőr gyárkémény-erdeje alatt át a Bükk hegységen. Mélyben ro­hanó patakok, kanyargó szerpentin­­utak, s mindenütt kicsi táblák, arra figyelmeztetnek, ne bántsd az erdőt, mert az erdő a népé. Mienk az erdő is, mint minden az országban. És hogy a mienk is maradjon minden, azért sorakoznak fel százezrek, mil­liók Hevesben, Borsodban, végig az egész szabad országban. Ezért vonul­nak Diósgyőr gyárkémény-erdeje alatt Nagymiskolc dolgozói is. Idáig minden évben a diósgyőriek mentek be a városba. Most a város jött el hozzájuk, az üzemekhez! S hatvanezren nézték, amint a stadion­ból feleresztett fehér galamb­raj az ég felé repült, hirdetve a miskolciak békeakaratát. S hogy ez a békeakarat nem jámbor óhajokból, nem fogad­kozásokból áll, azt megmutatta az egész menet Magasan leng a vándorzászló 15.000 üzemi dolgozó feje felett. Díszszázadok jönnek, szürkében a rendőrség, barnában az Államvédelmi Hatóság századai. Száll feléjük az él­jenzés, de nem kisebb az a lelkesedés sem, amely a vasutas dolgozókat fo­­gadja, akik a villamossínre vonatot hoztak be s köztük van az 500 kilomé­teres és a 2000 tonnás mozgalomban résztvevő fűtők, mozdonyvezetők cso­portja. A Kossuth-díjas Tóth János vezeti őket. Reggel 9-kor indult a me­net, de a hatvanezres tömeg együtt maradt, hogy együtt ünnepelje a béke­harc napját. S együtt örvendeznek a sportbemutatóknak a stadion gyepén. Van minek örvendezni. Népi táncosok tarka forgataga, sportrepülőgépek, az­tán a hatalmas ötágú vörös csillag, amely él: 600 piros dreszbe öltözött diósgyőri sportoló alkotja a csillagot, közepén óriási földgömb forog. A boldog jelenről és a még boldogabb jövőről dalol Nagymiskolc népe. S egy-egy képben odavetíti magának a múltat is, hogy lássa, mitől kell meg­­védenie magát. Bányászok aknarész­letet mutatnak be, teherautót hoznak. Munkások csákányoznak benne, fejtik a szenét. Háttérben a tulajdonos csör­get egy zsák pénzt, mellette a hűsé­ges csendőr, a kapitalisták zsandára, aki a bányászt szuronyával serkenti munkára. Ismerik a múlt zsandárait a miskolciak, de ismerik a jelen zsar­nokait és árulóit­ is, s mélységes gúnnyal és gyűlölettel ábrázolják az amerikai kapitalistá­kat s a Utóhoz hasonló talpnyaló­­kat. S egész nap vissza- és visszatér az ujjongó, harcos kiáltás: Megvédjük a békét! „Atombomba nem titok, béketábor győzni fog" Békés, boldog tavaszi délután. A dolgozók ünnepére önmaguk, fiaik vi­gyáznak a Csendes-óceán partjától Sopronig. És a kis falvakban kiülnek a kapu elé a padra, az árokpartra a legények, lányok. Az ongaiak, beke­­csiek kicsi gyerekeiket is kihozzák a napfényre. Felettük virágzó gyümölcs­ágak és nevetve kapják el a fejüket, ha nagy por támad az országúton egy-egy hazatérő, üzemi teherautótól. Szerencs még az ünnepségről be­szél. A kisgyerekek kórusban kiáltják a felvonulás két legnépszerűbb jelsza­vát: „Atombomba nem titok, béketábor győzni fog!” és a másikat: „Tru­­manoktól nem félünk, Rákosi a vezé­rünk!" Tóth Miklós cukorgyári SZIT-es boldogan meséli: Tegnap este vagy százhuszan indultunk el a fáklyásme­netre, a lampionokkal. S mire végig­mentünk a főutcán, megkétszerező­dött a számunk, olyanok is jöttek velünk, akik idáig tájára se néztek a SZIT-nek! Szinte percenként érkeznek a diadal­mas, harcos békeünnep hadijelentései. Nyíregyháza jelenti: órákhosszat tar­tott a város dolgozóinak felvonulása. S egész Szabolcs-Szatmár megye egy­ségesen áll a béke táborában. Aláírá­suk után most maguk a dolgozók jöt­tek el megmutatni az egész világnak, hogy a béke védelme harcbahívó parancs az ő számukra is. . Újfehértón majdnem ötezren vonultak fel. Az állami gazdaság gyümölccsel megrakott almafákat hozott, jelképéül annak, hogyan változtatta a jó kezelés, a hozzáértés virágzóvá az urak kezé­ben elhanyagolt gyümölcsösöket. Nagy­­kálló jelenti: 3500-an jöttünk össze a nagy napon! Nyírbátor: lovasbandé­rium, több mint 140 vörös zászlós eze­kér hozta a békéért tüntető dolgozó parasztságot. Az ünnepi emelvényen élmunkások termelőcsoporttagok, a leg­jobb egyéni gazdák ülnek. Maga a ha­talmon lévő dolgozó nép, Tokaj: ezen a május elsején már a község nemrég alakult termelőcsoportja is ünnepelt. Tizen kezdték, tíz üres tarisznyával, ma egyre szebb eredményekről beszél­nek, s Harsányi, Matolcsi úgy ter­vezik, őszre megduplázzák csoportok tag­ságát Erősödni fognak, együtt az egész or­szággal. Ha pedig valaki akadályozni próbálná, megmutatják, van már mit védeni! Élen a Sztálinyec-traktorok Felvonult a béke serege mindenütt. Csongrád jelenti: 15.000 csongrádi dolgozó ünnepelt együtt Sokszáz parasztszekér vonult fel. A tanyákról lovakon érkeztek be a dolgozó parasz­tok, s , a menet élén a Sztálinyec-traktorok haladtak. Ott tárták a kubikosok feldíszített ta­licskáikat, munkájukat ábrázolták a tiszai gátak kis modelljével. Mindenki munkája legjavát hozta el. Pusztaszer: „Május 1-én emlék­művet avattunk. A szovjet és a ma­g­yar katonák kézfogását ábrázolja.S­ándorfalva: „A nemzetközi proleta­riátus nagy ünnepén avattuk fel új gépállomásunkat.“ Tolna megye jelenti: „Május 1-én vonultak fel Szekszárd utcáin először a Sztálinyec-traktorok. Az AMG al­központja élőképekben mutatta be az imperialisták rabságában szenvedő népek nyomorúságát. A nagygyűlést a Sztálin-téren tartottuk.“ Paks: „Feldíszített csónakjaink felvonultak a Dunán.“ Dunakömlöd: „A magyar mezőgazdaság fejlődését mutattuk be menetünkben.“ Juhépuszta: „Az állami gazdaság emlékművet avatott.“ Pápa: Az úri világ árgus szemekkel vigyázott a május elsejében, nehogy valaki a vörös színt viselje — még ha szekfa is az, ami piros. Most a pápai felvonulás többezer rész­vevője egytől-egyig piros virágot visel a gomblyukában s a Perutz-gyár élmunkásai négy mé­ter magas vörös csillagot visznek a menet élén. Utána pedig a most nyert élüzem-jelvényt. Száz vörös és száz fehér zászló leng a sorokban a dol­gozók vállán, a fehér zászlókat béke­galamb díszíti. Jön a napköziotthon feldíszített kocsija. A kicsik Rákosi „pajtást” köszöntik, békés, boldog jö­vőjük atyját. Szolnok: Itt is békegalambok száll­tak a magasba. Keringtek a Kossuth­­tér felé, ahol húszezren gyűltek össze. S a felvonuláson bemutatták városuk, vidékük ötéves fejlődését, s kemény el­határozásukat, hogy ezt a fejlődést to­vább viszik, megőrzik, megvédik min­denkitől, aki reánk támadna. Este az Ifjú Gárdát játszotta a szolnoki szín­ház. A szolnokiak Oleg Kosevoj, Ljuba Sevcova történetét nézik s a szovjet emberektől tanulnak önfeláldo­zást, szocialista hazaszeretetet A békevédelem hadijelentései Egyre jönnek a jelentések: a békevédelem hadijelentései ezek. Kat­tognak a távírógépek, büszkébben csengnek a telefonok, Esztergom, Tatabánya, Szeged, Baja sorra küldi örömhíreit a béke arcvonaláról. „A környékbeli parasztság hatalmas fel­vonulása volt a bajai ünnep." — ír­ják Bácskából. Szeged: „a Rákosi Mátyásról el­nevezett hídon vonultunk át az új­szegedi ligetbe. Élen a honvédség, az államvédelmi díszszázadok, nyomuk­ban üzemeink, hivatalnokaink. Az új textilkombinát ifjúmunkásai, a kender­gyár, a kenderfonó, a dohánygyár dolgozói után ott haladtak — Sztálin és Rákosi elvtárs képe meg 11 dü­börgő traktor nyomában — a ter­melőcsoportok, a kis- és középparasz­tok. Dorozsma: „Nem maradtunk el mi sem a nagy szomszédváros mö­gött. Földíszített kocsijainkon vörös zászlóval vonultunk, vezéreink és ta­nítóink képe alatt.” Most Vác jelent: „A mi menetünk hat kilométer hosszú útvonalon vonult. Együtt ünnepeltünk, üzemek, iskolák, dolgozó parasztok. Soha ennyire meg nem mutattuk még egységünket, mint ezen a napon.” — „Szocialista versenyben ünnepeljük május 1-ét — hirdeti a felirat a salgó­tarjáni felvonulás élén. S valóban, minden üzem elhozta legjellegzetesebb gyártmányainak kicsinyített mását. Kiválnak az acélgyáriak, az Állami Mezőgazdaságok Központja, az üveg­­gyáriak. Mint valami páncélos díszmenet, a kecskeméti felvonulás. Percekig remeg a levegő az alközpont 60 traktorának dübörgő hangjától. Győr: „A menet élén az élmunkások csoportja halad s a Vagongyár kovács­műhelyének felirata kifejezte mindnyá­juk akaratát, érzését: Minden kalapácsötésü­nk újabb csa­pás a háborús uszítókra! Sportolók, textilgyáriak, tánccsoportok, közlekedésiek, tömegszervezetek vonul­nak ezután — ott volt egész Győr“. Minden házon vörös csillag Nagykanizsa jelenti: „Mi a szovjet hősi emlékmű előtt vonultunk fel. Azok emléke előtt, akiknek a hatodik szabad májust is köszönhetjük. Be­mutattuk mindazt, amit alkottunk és minden dalunk, kiáltásunk arról be­szélt, ha kell, harcba is szállunk azért, amit idáig elértünk s a még szebbre tervezett jövőért!” Debrecen: A Kreml kicsinyített, má­sát vitték végig Debrecen főutcáin a vasút dolgozói. S a Kreml bástyái közül szállt fel a debreceni dolgozók sokszáz béke­galambja. Más üzemek a hazánkat jelképező bás­tyákkal vonultak fel. A hortobágyi ál­lami gazdaságok dolgozói fejlett szo­cialista mezőgazdasági nagyüzemük életét mutatták be felvonulásukkal. Lánctalpas Sztálinyeceikkel hirdették a nagy Szovjetunió támogatását. Egyet­len kiáltás harsog a város fölött: Él­­jen a béke! A nyugati végekről is jönnek a jelen­tések. Keszthely írja: „Nyolcezren vettek részt felvonulásunkon. A járás díszítési versenyét Zalavár község nyerte. Itt egytől-egyig minden házat zász­lókkal, virággal dekoráltak a dol­gozó parasztok. A házakon vörös csillag, a kerítéseken apró vörös szászló, minden száz mé­terre díszkapu áll az utcán. Húsz kilométerre a nyugati határtól, Szombathelyen több mint 30.000 dol­gozó mutatta meg elszánt békeakara­tát. Tíz szabadtéri színpadon működ­tek a kultúrgárdák ezen a napot­. De nem maradt el lelkességben, vidám­ságban Kőszeg, Sárvár, Szentgotthárd ünnepe sem. Pécsett a Széchenyi-téren gyűlt össze a város és a környék lakossága. Bá­nyászok, üzemi munkások,­ MNDSZ- asszonyok, dolgozó parasztok, gimna­zisták, a lakosság minden rétege együtt ünnepelt. A nagykozári állami gazdaság dél­szláv dolgozói népviseletben vonul­tak fel, s együtt éltették a proletár nemzetkö­ziség harcos ünnepét és Sztálin elv­társat, a Szovjetuniót Baranya megye magyar dolgozóival. ★ Ahány község, ahány város, ahány jelentés, annyi örömhír. Diadalmas szemlét tartott a békefront­ magyar se­rege. A heves megyei állami gazdaságok traktorai az egri menetben DÉFOSZ-lovasbandérium a békeharcosok felvonulásán SZABAD­KÍP SZERDA, 1950 MÁJUS 5 . Novikov, a kiváló szovjet zeneszerző üdvözlete a magyar néphez Anatolij Novikov, a világhírű szov­jet zeneszerző, aki a közelmúltban Magyarországon járt, május elseje alkalmából üdvözletet küldött a ma­gyar néphez, amelyben többi között a következőket mondja: — Az utóbbi évben több népi demokratikus országban jártam. Min­denütt a békés munka diadalával ta­lálkoztam. A népi demokratikus álla­mok helyreállítják a városokat és a falvakat, amelyeket a háború vihara lerombolt. Virágzásnak indult a kultúra és a tudomány. — A Szovjetunióban a kommuniz­must építjük. Újjászületnek hamvaik­ból a hős városok, amelyeket a fa­siszta vandálok leromboltak. A siva­tagot erdőségek, csatornák hálózatai borítják. A hősi munka olyan művek létrehozására serkentett bennünket, zeneszerzőket, amelyek a hős nép al­kotó munkáját dicsőítik. Büszkén zeng dalainkban a barátság és a béke témája. — Visszagondolok a szabad Ma­gyarországon tett látogatásomra. Üd­vözlöm a magyar népet s arra hívom fel, hogy még szorosabbra tömörüljön a békeküzdelemben a háborús gyúj­togatók ellen. Hatalmas a béke hívei­nek nemzetközi frontja és mindenki, aki a népek barátságát és a szabad­ságot akarja, aki szívén viseli min­den ország dolgozóinak méltóságát és boldog jövőjét, az elszántan a béke harcosainak sorába áll. A béke győzni fog! — fejezi be üdvözletét Novikov." Pányin elvtárs sztahanovista mozdonyvezető májusi üdvözlete a magyar vasutasokhoz P­ányin elvtárs, a kiváló szovjet mozdonyvezető a moszkvai rádió út­ján üdvözletet küldött a magyar vasutasoknak. Az 500-asok moz­galma — mondja üzenetében —, amelyet a szovjet mozdonyvezetők kezde­­ményeztek, a szabad, Magyországon is méltó követőkre talált. Nagyon örülök, hogy üdvözölhetem a kiváló magyar elvtársakat újabb sikereik alkalmából. — sz°viet kormány nemrég nyolc mozdonyvezetőt tüntetett ki Sztálin-díjjal, köztük tanítványomat is. Sokan közülük egyes napokon 720 kilométert tettek meg mozdonyukkal. A szovjet mozdonyvezetők több mint száz fűtőházban létesítettek már 500-as csoportokat. Minden mozdonyvezető az úgynevezett tömör grafikon szerint dolgozik, vagyis minimálisra csök­kenti a felszerelés és a fűtőházakban való tartózkodás idejét. Ez lehetővé teszi, hogy havonta 15.000 kilométert tegyenek meg mozdonyukkal. Azt hiszem, a magyar mozdonyvezetők is kitűzhetik ezt a feladatot és sikerrel meg is tudják oldani. . /Az angol-amerikai imperialista őrültek új háborúba akarják sodorni a népeket. Meg akarják akadályozni, hogy felépítsük az új életet, a szocia­lizmust, de mi, a béke hívei vagyunk az erősebbek. A békéért azonban har­colni kell. Ezért felhívom minden barátomat, valamennyi magyar vasutast, írják alá a stockholmi békefelhívást, amely követeti az atomfegyver betiltását. A háborús gyujtogatókat vissza kell verni s akkor a béke legyőzi a háborút.

Next