Szabad Nép, 1950. május (8. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-03 / 101. szám
4 Iskola ... Hatalnasnövése, szőke fiú jön, munkásruhá-ban, átölelve, karbafűzve egy kaszás parasztlegénnyel meg egy szemüveges, nagy könyvet cipelő értelmiségivel is a menet dalol. Minden daluk egy-egy sor az életükből. Pirosnyakkendős parasztfiatalok jönnek, lovon. Csattog a patak alatt a kövezet. A DÉFOSZ dolgozó parasztsága jön! Megint egy iskola: a pedagógiai gimnázium. Széleskarimájú kalapban katolikus pap is vonul a fiúkkal. Permetezőgépeket hoznak vidám, feltúrt ingujjú fiatalok, a szőlészeti szakiskola tanulói. Most csupa pirosruhás lány, akkora ötágú csillagot visznek, akár a malomkerék — mögöttük tábla: a békéért nem könyörögni, harcolni kell! Kétoldalt ütemesen hangzik a taps és nem lehet tudni, mikor erősödik jobban, amikor a jótanulás-érdemrendes fiatalok kétszólamú énekét köszönti, vagy amikor az egri kommunistákat, az I. körzet pártszervezetét, akik között igen sok katonatiszt vonul, a nép fiai, a mi néphadseregünké, amely vér a dolgozók véréből! Heves megye állami gazdaságai, egyenruhás, munkaruhás fiataljaikkal jöttek el. Hofherr 55-ös hernyótalpa csikorog a főutca kövén, a vontató kocsiján fehérruhás tehenészbrigádok, csillogó, modern alumíniumsajtárakkal, motoros permetező gépek, fűnyírógépek... újra dolgozó parasztasszonyok énekszava, csak két sor hallatszik el hozzánk a tapsviharban: „Hadd járjon ő a rózsában bokáig, éljen, éljen Rákosi Mátyás sokáig!” Mint valami külön kis hadsereg-csoport, jön az AMG-alközpont. Elől moorkerékpárosok, aztán az alközpont „parancsnoki kocsija” s egymást érik a traktorok, vidám, szőke, integető traktoristalányok, legények. Mennyi ötlet! A pattogatott kukoricát szóró hóeke, a cipőgyáriak csendőröket és imperialistákat eltipró nagy bakancsa. Minden határtalan jókedvben, napfényben úszik. Az Erdőgazdasági NV gépei úgy vonulnak ebben a menetben, mint valami győztes csapat páncélosai: hozzák a dolgozókat kímélő hatalmas hernyótalpas szovjet rönkemelő gépeket. Oldalukon tábla hirdeti: „A Szovjetunió ajándéka”. A nagy tanító és szövetséges mindenütt itt van az egriek menetében. Öt ünnepük a virággal koszorúzott Sztálin-képek, fiatal lányok kórusa, felszabadítót köszöntő felirata. De az egriek nem feledkeznek meg a 800 milliós békehadsereg más országairól sem. Bolgár, albán, román, kínai, mongol népviseletbe öltözött fiatalok táncolnak körül egy hatalmas virágzó fát, a hatalmas fa a béketábor törzsét, vezetőerejét, a Szovjetuniót jelképezi. A ménész szakadatlanul árad az érseki kert felé, szinte azt irtané az ember: egész Heves megye idegyűlik ezen a napon. Egy erdei tisztáson De nem így van. Gyűlés, felvonulás egymást éri minden községben. A Bükk zöld erdőiben, a fák közt vörös zászlók színe ragyog. Felnémeten, a fatelep udvarában gyűlt össze az egész község. A felsőtárkányiak pedig erdei tisztáson ünneplik a békét, a munkásosztály harcos erejét. Csuhas elvtárs beszél, a párttitkár. Arról, milyen lenne az atomháború, s aztán arról, milyen erőnk van ahhoz, hogy megakadályozzuk az imperialisták esztelen pusztítását. Anyák hallgatják elgondolkodva, karjukon kisgyermekekkel, öregasszonyok emelik szemükhöz a keszkenőt, amikor a múlt háború pusztításairól esik szó s valahányszor azt a szót ejti ki a szónok: „Sztálin”, vagy azt, hogy „Rákosi", a felsőtárkányiak szívéből feltör a hála érzése a világbéke őres legnagyobb magyar tanítványa iránt, hogy szinte zeng belé az erdő. Ott állnak sorban a most alakult Dózsa termelőcsoport tagjai: Erdélyi Mihály bíró, Bajzár Biró János, Bakondi Lajos, Erdélyi Imre, itt van Molnár József elvtárs, a község jegyzője s itt ül a fűben a dolgozók között, hátát fenyőfának vetve Schmotzer Pál plébános, a falu békebizottságának egyik tagja. Alig ér véget a gyűlés, felhangzik a zene a kis tisztáson, táncra perdül a falu öregjefiatalja. A tszcs-tagok, meg a legjobb egyéni gazdák a főjegyző köré gyűlnek s beszélgetnek. Ugyan miről: Lejjen-e más beszélnivaló ma, mint a béke ügye. Erdélyiné foglalja össze néhány szóban, mit jelent számára a béke: tegnap a kislányánál járt, Budán, a Szabadság-hegyi szanatóriumban van s olyan jó a sora, hogy nem is kívánkozik haza. Gyógyul, erősödik. Régen az anyját takarítani se eresztették volna oda. Hát sok minden más között ezt is jelenti a béke Erdélyi Mihálynénak, aki, mielőtt eljött Pestről, elment a Hősök terére, hogy megláthassa az emelvényt, ahonnan Rákosi elvtárs nézi majd a felvonulókat Diósgyőr gyárkémény-erdeje alatt át a Bükk hegységen. Mélyben rohanó patakok, kanyargó szerpentinutak, s mindenütt kicsi táblák, arra figyelmeztetnek, ne bántsd az erdőt, mert az erdő a népé. Mienk az erdő is, mint minden az országban. És hogy a mienk is maradjon minden, azért sorakoznak fel százezrek, milliók Hevesben, Borsodban, végig az egész szabad országban. Ezért vonulnak Diósgyőr gyárkémény-erdeje alatt Nagymiskolc dolgozói is. Idáig minden évben a diósgyőriek mentek be a városba. Most a város jött el hozzájuk, az üzemekhez! S hatvanezren nézték, amint a stadionból feleresztett fehér galambraj az ég felé repült, hirdetve a miskolciak békeakaratát. S hogy ez a békeakarat nem jámbor óhajokból, nem fogadkozásokból áll, azt megmutatta az egész menet Magasan leng a vándorzászló 15.000 üzemi dolgozó feje felett. Díszszázadok jönnek, szürkében a rendőrség, barnában az Államvédelmi Hatóság századai. Száll feléjük az éljenzés, de nem kisebb az a lelkesedés sem, amely a vasutas dolgozókat fogadja, akik a villamossínre vonatot hoztak be s köztük van az 500 kilométeres és a 2000 tonnás mozgalomban résztvevő fűtők, mozdonyvezetők csoportja. A Kossuth-díjas Tóth János vezeti őket. Reggel 9-kor indult a menet, de a hatvanezres tömeg együtt maradt, hogy együtt ünnepelje a békeharc napját. S együtt örvendeznek a sportbemutatóknak a stadion gyepén. Van minek örvendezni. Népi táncosok tarka forgataga, sportrepülőgépek, aztán a hatalmas ötágú vörös csillag, amely él: 600 piros dreszbe öltözött diósgyőri sportoló alkotja a csillagot, közepén óriási földgömb forog. A boldog jelenről és a még boldogabb jövőről dalol Nagymiskolc népe. S egy-egy képben odavetíti magának a múltat is, hogy lássa, mitől kell megvédenie magát. Bányászok aknarészletet mutatnak be, teherautót hoznak. Munkások csákányoznak benne, fejtik a szenét. Háttérben a tulajdonos csörget egy zsák pénzt, mellette a hűséges csendőr, a kapitalisták zsandára, aki a bányászt szuronyával serkenti munkára. Ismerik a múlt zsandárait a miskolciak, de ismerik a jelen zsarnokait és árulóit is, s mélységes gúnnyal és gyűlölettel ábrázolják az amerikai kapitalistákat s a Utóhoz hasonló talpnyalókat. S egész nap vissza- és visszatér az ujjongó, harcos kiáltás: Megvédjük a békét! „Atombomba nem titok, béketábor győzni fog" Békés, boldog tavaszi délután. A dolgozók ünnepére önmaguk, fiaik vigyáznak a Csendes-óceán partjától Sopronig. És a kis falvakban kiülnek a kapu elé a padra, az árokpartra a legények, lányok. Az ongaiak, bekecsiek kicsi gyerekeiket is kihozzák a napfényre. Felettük virágzó gyümölcságak és nevetve kapják el a fejüket, ha nagy por támad az országúton egy-egy hazatérő, üzemi teherautótól. Szerencs még az ünnepségről beszél. A kisgyerekek kórusban kiáltják a felvonulás két legnépszerűbb jelszavát: „Atombomba nem titok, béketábor győzni fog!” és a másikat: „Trumanoktól nem félünk, Rákosi a vezérünk!" Tóth Miklós cukorgyári SZIT-es boldogan meséli: Tegnap este vagy százhuszan indultunk el a fáklyásmenetre, a lampionokkal. S mire végigmentünk a főutcán, megkétszereződött a számunk, olyanok is jöttek velünk, akik idáig tájára se néztek a SZIT-nek! Szinte percenként érkeznek a diadalmas, harcos békeünnep hadijelentései. Nyíregyháza jelenti: órákhosszat tartott a város dolgozóinak felvonulása. S egész Szabolcs-Szatmár megye egységesen áll a béke táborában. Aláírásuk után most maguk a dolgozók jöttek el megmutatni az egész világnak, hogy a béke védelme harcbahívó parancs az ő számukra is. . Újfehértón majdnem ötezren vonultak fel. Az állami gazdaság gyümölccsel megrakott almafákat hozott, jelképéül annak, hogyan változtatta a jó kezelés, a hozzáértés virágzóvá az urak kezében elhanyagolt gyümölcsösöket. Nagykálló jelenti: 3500-an jöttünk össze a nagy napon! Nyírbátor: lovasbandérium, több mint 140 vörös zászlós ezekér hozta a békéért tüntető dolgozó parasztságot. Az ünnepi emelvényen élmunkások termelőcsoporttagok, a legjobb egyéni gazdák ülnek. Maga a hatalmon lévő dolgozó nép, Tokaj: ezen a május elsején már a község nemrég alakult termelőcsoportja is ünnepelt. Tizen kezdték, tíz üres tarisznyával, ma egyre szebb eredményekről beszélnek, s Harsányi, Matolcsi úgy tervezik, őszre megduplázzák csoportok tagságát Erősödni fognak, együtt az egész országgal. Ha pedig valaki akadályozni próbálná, megmutatják, van már mit védeni! Élen a Sztálinyec-traktorok Felvonult a béke serege mindenütt. Csongrád jelenti: 15.000 csongrádi dolgozó ünnepelt együtt Sokszáz parasztszekér vonult fel. A tanyákról lovakon érkeztek be a dolgozó parasztok, s , a menet élén a Sztálinyec-traktorok haladtak. Ott tárták a kubikosok feldíszített talicskáikat, munkájukat ábrázolták a tiszai gátak kis modelljével. Mindenki munkája legjavát hozta el. Pusztaszer: „Május 1-én emlékművet avattunk. A szovjet és a magyar katonák kézfogását ábrázolja.Sándorfalva: „A nemzetközi proletariátus nagy ünnepén avattuk fel új gépállomásunkat.“ Tolna megye jelenti: „Május 1-én vonultak fel Szekszárd utcáin először a Sztálinyec-traktorok. Az AMG alközpontja élőképekben mutatta be az imperialisták rabságában szenvedő népek nyomorúságát. A nagygyűlést a Sztálin-téren tartottuk.“ Paks: „Feldíszített csónakjaink felvonultak a Dunán.“ Dunakömlöd: „A magyar mezőgazdaság fejlődését mutattuk be menetünkben.“ Juhépuszta: „Az állami gazdaság emlékművet avatott.“ Pápa: Az úri világ árgus szemekkel vigyázott a május elsejében, nehogy valaki a vörös színt viselje — még ha szekfa is az, ami piros. Most a pápai felvonulás többezer részvevője egytől-egyig piros virágot visel a gomblyukában s a Perutz-gyár élmunkásai négy méter magas vörös csillagot visznek a menet élén. Utána pedig a most nyert élüzem-jelvényt. Száz vörös és száz fehér zászló leng a sorokban a dolgozók vállán, a fehér zászlókat békegalamb díszíti. Jön a napköziotthon feldíszített kocsija. A kicsik Rákosi „pajtást” köszöntik, békés, boldog jövőjük atyját. Szolnok: Itt is békegalambok szálltak a magasba. Keringtek a Kossuthtér felé, ahol húszezren gyűltek össze. S a felvonuláson bemutatták városuk, vidékük ötéves fejlődését, s kemény elhatározásukat, hogy ezt a fejlődést tovább viszik, megőrzik, megvédik mindenkitől, aki reánk támadna. Este az Ifjú Gárdát játszotta a szolnoki színház. A szolnokiak Oleg Kosevoj, Ljuba Sevcova történetét nézik s a szovjet emberektől tanulnak önfeláldozást, szocialista hazaszeretetet A békevédelem hadijelentései Egyre jönnek a jelentések: a békevédelem hadijelentései ezek. Kattognak a távírógépek, büszkébben csengnek a telefonok, Esztergom, Tatabánya, Szeged, Baja sorra küldi örömhíreit a béke arcvonaláról. „A környékbeli parasztság hatalmas felvonulása volt a bajai ünnep." — írják Bácskából. Szeged: „a Rákosi Mátyásról elnevezett hídon vonultunk át az újszegedi ligetbe. Élen a honvédség, az államvédelmi díszszázadok, nyomukban üzemeink, hivatalnokaink. Az új textilkombinát ifjúmunkásai, a kendergyár, a kenderfonó, a dohánygyár dolgozói után ott haladtak — Sztálin és Rákosi elvtárs képe meg 11 dübörgő traktor nyomában — a termelőcsoportok, a kis- és középparasztok. Dorozsma: „Nem maradtunk el mi sem a nagy szomszédváros mögött. Földíszített kocsijainkon vörös zászlóval vonultunk, vezéreink és tanítóink képe alatt.” Most Vác jelent: „A mi menetünk hat kilométer hosszú útvonalon vonult. Együtt ünnepeltünk, üzemek, iskolák, dolgozó parasztok. Soha ennyire meg nem mutattuk még egységünket, mint ezen a napon.” — „Szocialista versenyben ünnepeljük május 1-ét — hirdeti a felirat a salgótarjáni felvonulás élén. S valóban, minden üzem elhozta legjellegzetesebb gyártmányainak kicsinyített mását. Kiválnak az acélgyáriak, az Állami Mezőgazdaságok Központja, az üveggyáriak. Mint valami páncélos díszmenet, a kecskeméti felvonulás. Percekig remeg a levegő az alközpont 60 traktorának dübörgő hangjától. Győr: „A menet élén az élmunkások csoportja halad s a Vagongyár kovácsműhelyének felirata kifejezte mindnyájuk akaratát, érzését: Minden kalapácsötésünk újabb csapás a háborús uszítókra! Sportolók, textilgyáriak, tánccsoportok, közlekedésiek, tömegszervezetek vonulnak ezután — ott volt egész Győr“. Minden házon vörös csillag Nagykanizsa jelenti: „Mi a szovjet hősi emlékmű előtt vonultunk fel. Azok emléke előtt, akiknek a hatodik szabad májust is köszönhetjük. Bemutattuk mindazt, amit alkottunk és minden dalunk, kiáltásunk arról beszélt, ha kell, harcba is szállunk azért, amit idáig elértünk s a még szebbre tervezett jövőért!” Debrecen: A Kreml kicsinyített, mását vitték végig Debrecen főutcáin a vasút dolgozói. S a Kreml bástyái közül szállt fel a debreceni dolgozók sokszáz békegalambja. Más üzemek a hazánkat jelképező bástyákkal vonultak fel. A hortobágyi állami gazdaságok dolgozói fejlett szocialista mezőgazdasági nagyüzemük életét mutatták be felvonulásukkal. Lánctalpas Sztálinyeceikkel hirdették a nagy Szovjetunió támogatását. Egyetlen kiáltás harsog a város fölött: Éljen a béke! A nyugati végekről is jönnek a jelentések. Keszthely írja: „Nyolcezren vettek részt felvonulásunkon. A járás díszítési versenyét Zalavár község nyerte. Itt egytől-egyig minden házat zászlókkal, virággal dekoráltak a dolgozó parasztok. A házakon vörös csillag, a kerítéseken apró vörös szászló, minden száz méterre díszkapu áll az utcán. Húsz kilométerre a nyugati határtól, Szombathelyen több mint 30.000 dolgozó mutatta meg elszánt békeakaratát. Tíz szabadtéri színpadon működtek a kultúrgárdák ezen a napot. De nem maradt el lelkességben, vidámságban Kőszeg, Sárvár, Szentgotthárd ünnepe sem. Pécsett a Széchenyi-téren gyűlt össze a város és a környék lakossága. Bányászok, üzemi munkások, MNDSZ- asszonyok, dolgozó parasztok, gimnazisták, a lakosság minden rétege együtt ünnepelt. A nagykozári állami gazdaság délszláv dolgozói népviseletben vonultak fel, s együtt éltették a proletár nemzetköziség harcos ünnepét és Sztálin elvtársat, a Szovjetuniót Baranya megye magyar dolgozóival. ★ Ahány község, ahány város, ahány jelentés, annyi örömhír. Diadalmas szemlét tartott a békefront magyar serege. A heves megyei állami gazdaságok traktorai az egri menetben DÉFOSZ-lovasbandérium a békeharcosok felvonulásán SZABADKÍP SZERDA, 1950 MÁJUS 5 . Novikov, a kiváló szovjet zeneszerző üdvözlete a magyar néphez Anatolij Novikov, a világhírű szovjet zeneszerző, aki a közelmúltban Magyarországon járt, május elseje alkalmából üdvözletet küldött a magyar néphez, amelyben többi között a következőket mondja: — Az utóbbi évben több népi demokratikus országban jártam. Mindenütt a békés munka diadalával találkoztam. A népi demokratikus államok helyreállítják a városokat és a falvakat, amelyeket a háború vihara lerombolt. Virágzásnak indult a kultúra és a tudomány. — A Szovjetunióban a kommunizmust építjük. Újjászületnek hamvaikból a hős városok, amelyeket a fasiszta vandálok leromboltak. A sivatagot erdőségek, csatornák hálózatai borítják. A hősi munka olyan művek létrehozására serkentett bennünket, zeneszerzőket, amelyek a hős nép alkotó munkáját dicsőítik. Büszkén zeng dalainkban a barátság és a béke témája. — Visszagondolok a szabad Magyarországon tett látogatásomra. Üdvözlöm a magyar népet s arra hívom fel, hogy még szorosabbra tömörüljön a békeküzdelemben a háborús gyújtogatók ellen. Hatalmas a béke híveinek nemzetközi frontja és mindenki, aki a népek barátságát és a szabadságot akarja, aki szívén viseli minden ország dolgozóinak méltóságát és boldog jövőjét, az elszántan a béke harcosainak sorába áll. A béke győzni fog! — fejezi be üdvözletét Novikov." Pányin elvtárs sztahanovista mozdonyvezető májusi üdvözlete a magyar vasutasokhoz Pányin elvtárs, a kiváló szovjet mozdonyvezető a moszkvai rádió útján üdvözletet küldött a magyar vasutasoknak. Az 500-asok mozgalma — mondja üzenetében —, amelyet a szovjet mozdonyvezetők kezdeményeztek, a szabad, Magyországon is méltó követőkre talált. Nagyon örülök, hogy üdvözölhetem a kiváló magyar elvtársakat újabb sikereik alkalmából. — sz°viet kormány nemrég nyolc mozdonyvezetőt tüntetett ki Sztálin-díjjal, köztük tanítványomat is. Sokan közülük egyes napokon 720 kilométert tettek meg mozdonyukkal. A szovjet mozdonyvezetők több mint száz fűtőházban létesítettek már 500-as csoportokat. Minden mozdonyvezető az úgynevezett tömör grafikon szerint dolgozik, vagyis minimálisra csökkenti a felszerelés és a fűtőházakban való tartózkodás idejét. Ez lehetővé teszi, hogy havonta 15.000 kilométert tegyenek meg mozdonyukkal. Azt hiszem, a magyar mozdonyvezetők is kitűzhetik ezt a feladatot és sikerrel meg is tudják oldani. . /Az angol-amerikai imperialista őrültek új háborúba akarják sodorni a népeket. Meg akarják akadályozni, hogy felépítsük az új életet, a szocializmust, de mi, a béke hívei vagyunk az erősebbek. A békéért azonban harcolni kell. Ezért felhívom minden barátomat, valamennyi magyar vasutast, írják alá a stockholmi békefelhívást, amely követeti az atomfegyver betiltását. A háborús gyujtogatókat vissza kell verni s akkor a béke legyőzi a háborút.