Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-01 / 125. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABADNÉP Június 5-ig kel szerződtetni az aratómunkásokat Az általános- és népiskolákban június 19—20—21-én lesznek a beiratások A minisztertanács rendelete az újítási ügyek intézéséről III. ÉVFOLYAM, 125. SZÁM_____________________________________ ARA 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1950 JÚNIUS 1 k VIZSGÁK ELŐTT készülünk az új tanévre. Elkészült a beiskolázási terv, tudjuk, hány munkás-, dolgozóparaszt-, értelmiségi származású fiatalt kívánunk tovább­vinni középiskolákba, egyetemekre, megindult a széleskörű felvilágosító munka szülők és fiatalok között. A Párt felhívása,, mozgósító szava nem eredménytelen: még folynak ugyan a jelentkezések, de nagy vonalakban már ma is kibontakoznak a további, mélyre­ható fejlődés körvonalai köznevelésünk terén. Csak néhány példa: Miskolcon a gépipari gimnázium 70 érettségizője közül 62-en tanulnak tovább, a Tóth Pál általános leányiskolában 115 nyol­cadikosból 113 jelentkezett gimnázium­ba, Somogy megyében 230 általános iskolát végző munkásgyerek közül 210 akar továbbtanulni. Biztató, nagyfontosságú jelek ezek, de súlyos hibát követnénk el, ha az új tanév gondos, alapos előkészítésének munkája közben megfeledkeznénk — a most folyó tanévről, nem törődnénk azzal a néhány héttel, amely a vizs­gáktól elválaszt és magukkal a vizs­gákkal. Ahhoz, hogy a diákok más, magasabb típusú iskolába kerülhes­senek, s egyszerűen ahhoz, hogy egy iskolatípuson belül magasabb osztályba léphessenek, az alapvető feltétel mégis csak az, hogy az előző osztály tanul­mányait eredményesen elvégezzék. Hiába készítünk elő a legnagyobb gonddal, szeretettel, anyagi áldozattal egy egyetemi, vagy középiskolai helyet egy munkás-, vagy dolgozóparaszt-diák számára, ha közben nem ügyelünk arra, hogy a diák az általános iskolában, vagy a gimnáziumban meg ne akadjon, ki ne bukjék. Pártunk Központi Vezetőségének a VKM munkájáról hozott határozata nyilvánvalóvá tette: az ellenség fő módszere a dolgozók gyermekei továbbtanulásának megakadályozására nem az volt, hogy nem enged­ték be ezeket a gyérekeket az is­kolákba — ez a feladat alaposan meghaladta a reakció erejét —, ha­nem az, hogy a már­ bekerült mun­kás-, dolgozóparaszt-fiatalokat min­den erejükkel igyekeztek kiszorítani onnan. „Buktató osztályokat“ csinál­tak, ravasz „súlypont-képzéssel“ elér­ték, hogy a­z általános iskola V., a gimnázium I. osztályából és az egye­temek első évfolyamáról túlzott köve­telményekkel, a „színvonalról“ szóló hazug frázisokkal, túlterheléssel, tan­könyvszabotázzsal tömegesen szorí­tották ki a munkás- és dolgozóparaszt­diákokat. Nagybudapesten a múlt fél­évben a IV osztályban a munkásdiá­kok 7.5 százaléka, az V. osztályban 20,5 százaléka bukott meg. A most záródó második félévre a bölcsészeti karokon 16 és fél százalékkal keve­sebb hallgató iratkozott be, mint az első félévre, az elsőéveseknél a be­iratkozási lemorzsolódás 20.1 száza­lék. A lemorzsolódás arányszáma a Közgazdasági Egyetemen 17.7, az elsőévesek között 26.1 százalék. S a legtöbb kimaradás a tanulmányok rendkívüli megnehezítése miatt, a sűrű bukások miatt történt. A legsürgősebb feladat annak meg­akadályozása, hogy az év végén meg­ismétlődhessék az, ami a félévben történt. Az év végi bukások elleni harcban az fog eldőlni: megállja a helyét az a fiatalság, amelyet annyi áldozattal és reménnyel iskoláztatunk. A Központi Vezetőség határozata, az ellenség leleplezése óta legtöbb he­lyen komoly javulást sikerült elérnünk a tanulmányi eredményekben a fél­évi helyzettel­ szemben. A főváros 270 általános iskolájába összesen 140.000 tanuló jár, ezeknek 59,5 százaléka a munkás- és dolgozó parasztszárma­zású gyerek. Félévkor még 16.725 ta­nuló, az összlétszám 12,7 százaléka bukott meg, s a bukottak 58 száza­léka munkásszármazású volt. A há­romnegyedévi konferenciákon a tanulók 11,4 százaléka állt bukásra. A ja­vulás az utóbbi hetek során tovább fokozódott, s a mostani jelentések sze­rint a bukások arányszáma 5­ 6 szá­zalékra csökkent, a bukásra állók­ kö­zött a munkás diákok arányszáma 50 százalék ala­tt­ v­an. Mi az oka ennek a javulásnak? A Párt útmutatása, az ellenség akna­munkájának leleplezése,,­s , az, hogy a pedagógusok és a­ diákok nagy­része világosan meglátta ,és­ meg­értette a rá váró feladatokat. Ki kell emelni azt a jó munkát, amelyet a párthatározat óta a magyar pedagógu­sok többsége végez. Tanítók és ta­nárok ezerszámra kapcsolódtak be a tanulásban elmaradt diákok korrepetá­lásába — mindenekelőtt a munkás­­diákoknál —, erélyesen felvették a har­cot a lemorzsolódás ellen. Sátoralja­újhelyen például minden tanár kor­repetál. ,,A Párt útmutatása — írja Lehőcz József vámospércsi általános­­iskolai igazgató — a nevelők munká­jába is tervszerűséget hozott. Eddig az osztályvezetők látogatták az isko­lából kimaradt gyerekeket, hosszú kilométereket kellett gyalogolniok egyik gyerek lakóhelyétől a másikig. Most a községet körzetekre osztottuk fel, a nevelőkből brigádokat alakítot­tunk, így sok időt megtakarítunk s emellett minden brigádba kerül ideoló­giailag képzettebb nevelő. Az ered­mény nem is maradt el. Az első há­rom napon 20 tanulót hoztunk vissza az iskola padjaiba. A 19 nyolcadik osztályos növendék közül, akikből ere­detileg csak 7 akart továbbtanulni, ma 15-en adták be továbbtanulási kér­vényüket. Ezzel a munkásgyerekek 100 százalékát, a dolgozó parasztgye­rekek 90 százalékát tudtuk a közép­iskolába irányítani­? Komoly lendüle­tet vett maguknak a diákoknak a munkája is. Tízezrével alakultak ta­nulópárok, s ez a tanulási forma — a gyengébben tanulók segítése, együtt­­tanulása a jobb tanulókkal­­ kitű­nően bevált. A debreceni Svetits pedagógiai gimnázium első osztályá­ban­ Balogh Gizi tanulópárja a közös munka eredményeként 5 tizeddel javí­tott osztályzatán, a pécsi fémipari gimnáziumban Csorba Tivadar, az egyik legjobb diák, egész sor diák­társával tanul együtt számtant, s a közös munkával elérték, hogy ma már egyik tanulópárja sem áll bu­kásra. Pártunk útmutatásának, szavá­nak hatalmas mozgósító ereje ismé­telten megmutatkozott és pedagógusok, diákok tömegéből a segítésnek, a munka megjavításának újabbnál-újabb és jobbnál jobb formáit hozta nap­fényre.­­ Jelentheti-e ez a javulás azt, hogy meg vagyunk elégedve az eddig elért eredményekkel? Semmiképpen sem. Igaz, az, hogy a pedagógusok tíz­ezrei segítenek diákjainknak a tanulás­ban, de igaz az is, hogy például a tata­bányai gimnázium egyik tanára kijelen­tette: „mire való ez a tanulási verseny“ , s erre egész osztálya visszalépett a versenytől. Igaz az, hogy a diákok többsége alaposan nekilátott a tanulás­nak, de igaz az is, hogy például a pécsi építőipari gimnázium harmadik osztá­lyában a tanár pontosan megjelent a külön korrepetáláson, de a diákok kö­zül senki sem jött el. Az egységesítő kongresszusra készülődő diákság nem mindenütt tudta megfelelően összekap­csolni a tanulás kérdését az ifjúsági egység kérdésével. A szekszárdi gim­názium egyik ifi-aktívája azt mondta: „Ma csak a tanulásról beszélgettünk, az egységről nem, arról legközelebb fogunk." S ha sikerült elérnünk, hogy a budapesti­ iskolákban a félévi bukások arányszáma 12,7 százalékról 5,6 szá­zalékra csökkent, látnunk kell azt is, hogy van olyan jól dolgozó iskola, mint a XIII. kerületi sziget utcai fiúiskola, ahol háromnegyed évkor a tanulók 8 százaléka állt bukásra, s a bukottak 20 százaléka volt munkásgyerek, ma pedig 1,2 százalékra szorították le a bukások arányszámát, s mindössze há­rom munkásgyerek áll bukásra az egész iskolában. A hibák, amelyeket ki kell küszöbölni és a kiemelkedően jó eredmények, amelyeket utol kell érni, új munkára, új lendületre sarkallják valamennyi iskolánkat, pedagógusunkat, diákunkat. A lemorzsolódás ellen, a továbbtanu­lásért vívott harcban döntő állomást jelentenek a közeledő vizsgák. Az év­végi vizsga a múltban rendszerint üres formaság volt. Mikor a vizsgára került a sor, a bizonyítványok már készen, kiállítva feküdtek a tanári szobák polcain. Ezúttal nem így lesz. Az összefoglalók rideg céltalansága megszűnik, a diákoknak közvetlen, barátságos légkörben módjuk lesz arra, hogy tudásukról nyugodtan,­ iz­galom nélkül beszámolhassanak, a felelők időt kapnak a tétel átgondolás­­ára, ismereteik összefüggő elmondá­sára. S a feleletek komolyan számba­­jönnek az évvégi osztályzatoknál, a bukásra ak­óknak, a kétes osztályza­­túaknak módjuk lesz a javításra, s a kongresszusi munkafelajánlásban részt­­,vett diákok is lehetőséget kapnak arra, hogy megmutathassák vállalko­zásuk sikerét. Pedagógusaink reálisan szabják meg a vizsgák igényeit, s az adott helyzethez méretezik őket. Fi­gyelembe veszik, hogy a diákok —­­elsősorban a dolgozók gyerekei — a tanév nagy részét tankönyv nélkül ta­nulták végig, s tudásuk elsősorban nem a saját hibájukból hiányos, hé­zagos. Nem az ismeretek abszolút mennyiségét nézik elsősorban, amikor a bukások ellen harcolnak, hanem a tanulók fejlődését, akaratát, tanulási igyekezetét is komolyan tekintetbe veszik. Mindez nem jelentheti diákjaink felé ■ azt, hogy­ a hátralévő idő­,­ben a sarokba csapják a könyvet, s a pedagógusok jóindulatára,, vagy, vala­miféle „felülről jött utasításra“ szá­míthatnak az évvégi, r­ossz tanulm­ányi eredmény elkerülésénél. A Párt és az állam m­i­­denben támogatja a n­eh­éz­­ségekkel, küzdő munkás- és dolgozó parasztszám­házású­­diákokat, de ■ el­várja tőlük, hogy olyan odaadással és szorgalommal tanuljanak, mint még­ soha.­ Mindarra,­­ amit a Párt diák-ifjúságunkért tett és .. tesz, arra az útmutatásra, amely a vizs­gák és a továbbtanulás sikerét biztosítja, diákságunk csak úgy vála­szolhat méltóképpen, ha a hátralévő hetekben teljes erejével beleveti ma­gát a tanulásba. Jobb, keményebb tanulással kell megmutatnia, hogy szereti hazáját, népét, méltó a párt bizalmára, támogatására, s jó mun­kával veszi ki részét a Párt egységes ifjúsági szervezetének­ megteremtésé­ből. Mikor pedagógusaink­­ az évvégi osztályzásnál felmérik diákjaik fejlő­dését, akaratát is, különös gonddal vizsgálják meg az utóbbi­ hetek mun­káját. Mi­ azt akarjuk,, hogy a munkás­diákok fokozott tanulással válaszolja­­ nak a­­Párt támogatására, de ha ta­nulnak, akkor jussanak is át a vizs­gákon. Az ellenség, amelyet iskoláinkban­­elsősorban a klerikális reakció képvi­sel, most sem alszik. Van hely, ahol azt híreszteli, hogy „idén ingyen osz­togatják a bizonyítványokat“, van, ahol azt hazudja, hogy „idén kár neki­menni a vizsgáknak, olyan nehezek lesznek“. Szabolcsban azt terjesztik, hogy az a gyerek, aki konfirmált, ne járjon tovább iskolába, Tolnában azt tanácsolják a szülőknek: inkább adják férjhez a lányokat 14 éves korban, mintsem hogy iskolába küldjék. Győr­ben a ministrálókból futballcsapatot szerveznek, hogy elvonják őket a tanu­lástól. Újra és újra kimutatják a fo­guk fehérét: ellenségei a tudásnak, ellenségei a felemelkedésnek, ellenségei a népnek. Népünk — nem kétséges — csatta­­nós v­á­lasz­t fog adni ezekre a reakciós próbálkozásokra. Mennél veszettebben uszít az ellenség, annál világosabbá válik a széles dolgozó tömegek előtt: ahogy a béke kérdését, ahogy a ter­melés kérdését — úgy kell igen komo­lyan venni, harci feladatnak tekinteni a tanulás kérdését is. S ebben a harc­ban a közeli vizsgák a további sikerek­hez utat nyitó, győzelmes állomást fognak jelenteni. Harcoljatok sorainkban a békéért és az imperialista háborús uszítók ellen .4 rtPOH't ifptimiff h+kfhonffMfsausmnuh hítíiirtíntfu A béke ifjú harcosainak berlini, kon­gresszusa kiáltványt intézett az egész német ifjúsághoz, amelyben hangsú­lyozza: a berlini találkozó olyan idő­ben zajlott le, amelyben Németország, a német nép s az ifjú nemzedék jövő­jéért folyik a küzdelem. Ezért a Német­ország minden részéből összegyűlt 10.000 küldött Németország ifjúságá­nak nevében kijelenti, hogy tartós békét, egységes és virágzó, erős és békeszerető, demokratikus Németországot akar. A német ifjúság testvéri barátságot akar a világ valamennyi népével. Jól tudja azonban, hogy a puszta akarat kevés — harcbaszáll tehát az ellen­séggel és testvéri együttműködést te­remt barátaival. Az imperialisták a német reakció segítségével Nyugat-Németországot há­borús hídfővé, népét ágyútöltelékké akarják tenni. A reakció gyűlölettel tekint a Német Demokratikus Köztár­saságra, ahol a dolgozók olyan útra tértek, amely megfelel valamennyi egyszerű né­met érdekesnek. Hála a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulásának, megteremtet­ték az egységes és demokratikus Né­metországért folyó harc támaszát. A Német Demokratikus Köztársaságban a német Hiúság igazi hazára lelt. Az ország történetében először biztosítja számára törvény a munka jogát és a teljes egyenjogúságot a munkabér te­rén. A Szabad Német Ifjúság milliós szövetsége — amely Nyugat-Német­­ország ifjúságának egy részét is egye­síti — nagy jelentősé­gű erővé tette az ifjúságot a Német Demokratikus Köz­társaság életében. A­­nyugatnémet különállamban a né­met ifjúságnak­ nincs­ igazi hazája, dr. amerikai­ monopolisták, a német ifjú­ság esküdt ellenségei,­­ ugyanazt akarják, mint a hitleri barbárok. A bonni bábok pedig az amerikai tőke utasítására egész Németországot ame­rikai gyarmattá akarják változtatni. A békéért küzdő ifjú harcosok kongresz­­szusa tiltakozik a nyugatnémet lakosság és ifjúság gyarmati leigázása, az angol-amerikai urak gyarmati dik­tatúrája ellen. A demokratikus Németország­­ Nemzeti Frontjában valamennyi becsületes né­met hazafi egyesül a rablás és há­ború erői ellen. A német ifjúság a Nemzeti Front első soraiban küzd. Az ország minden részéből Berlinbe gyűlt több, mint félmillió ifjú és leány kinyilvánította akaratát, hogy harcolni akar minden háborús uszító és haza­­áruló ellen. Az Ifjúsági Találkozón megjelent külföldi küldöttek részvéte­lükkel kifejezték, hogy a hazafias és demokratikus német ifjúság nem áll egyedül a német nép ellenségeivel vívott harcában. Eljöttek a világ legerősebb hatalmá­nak, a Szovjetuniónak képviselői, a hős Komszomol küldöttei. A Szovjet­unió, fennállása óta a német nép leg­jobb barátja, a második világháború­ban felszabadította a 9.német népét a hitleri zsarnokság alól és megnyitotta szám­ára a demokrácia és béke útját. Eljöttek a találkozóra a diadalmas kínai nép, a népi demokráciák kép­viselői, s a béke és demokrácia ifjú harcosai a még tőkés uralom alatt lévő országokból is. A kiáltvány hangsúlyozza, hogy a béke ifjú harcosainak kongresszusa támogatja a stockholmi békefelhívást. A kongresszus megalakította a békéért küzdő ifjú harcosok állandó német­országi bizottságát s elhatározta, hogy évente megrendezi Németországban a békéért küzdő ifjú harcosok kongresz­­szusát. „Harcoljatok sorainkban — hangzik, a kiáltvány — a békéért és az imperialista háborús uszítók ellen, hazánk demokratikus ,egységéért, az angol-amerikai és francia intervenció­sok és német cinkosaik ellen." A kiáltvány felhívja Nyugat-Német­­ország és Nyugat-Berlin fiatalságát, szálljon szembe mindazokkal, akik a német ifjúságot az amerikai monopol­­tőke zsoldosaivá akarja süllyeszteni. Terjessze az igazságot a Szovjetunió és a népi demokráciák békepoliti­kájá­­ról, szálljon szembe a szovjetellenes propagandával, men ez a német nép legerősebb és legjobb barátja ellen irányul. A Német Demokratikus Kör-A Szabad Német Ifjúság találkozó­jának befejezése alkalmából a Német Szocialista Egységpárt Központi Ve­zetősége ülést tartott. Az ülésen ho­zott határozat megállapítja­, a ném­et ifjúság soha többé nem engedi, hogy az imperialisták há­borús céljaikra használják fel, soha többé nem akar harcolni a Szovjet­unió ellen, ifjúi lendületét és szervezett erejét a béke­­­nagy ügye és­ a demokratikus Németország egységének szolgálatába akarja állítani. A berlini találkozó be­bizonyította, hogy a Német Demokratikus Köztársa­ság ifjúsága egyöntetűen Wilhelm társaság fiatalságának tovább kell szilárdítania a köztársaság politikai és gazdasági rendjét, tanulmányoznia a Szovjetunió tapasztalatait. A német ifjúságnak síkra kell szállnia minde­nütt a demokratikus Németország Nemzeti Frontjáért.­­ A kiáltvány a Német Demokratikus Köztársaság, Wilhelm Pieck elvtárs és a népek barátságának éltetésével fejeződik be. A berlini Ifjúsági Találkozón részt­­vett küldöttek sajtóértekezleten szá­moltak be ta­pasztaltaikról. Kocsema­­szov elvtárs, a szovjet küldöttség ve­zetője örömmel állapította meg, hogy a német demokratikus ifjúság elszánt akarata fokozni a harcot az egy­ségért,­­ a­ békéért, a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal való barát­ságért. Donkó Zoltán, a magyar kül­döttség vezetője arról a mély benyo­­­másról beszélt, amelyet a német ifjú­ság békeharca tett rá. A francia ifjú­ság képviselője kiemelte, hogy ez a hatalmas béketüntetés az im­­periatisták nagy veresége. A kínai küldöttség vezetője hangsú­lyozta, hogy a kínai és a német nép közötti kapcsolat egyre szorosabbá válik. Pieck köztársasági elnök és a Gratewohl-kormány mögött áll. A Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Vezetősége köszönetet mond a Szabad Német Ifjúság Központi Taná­csának azért a nagy szolgálatáért, amelyet az If­júsági Találkozó megren­dezésével a béke ügyének tett. Szerdán délután megkezdődött Ber­linben a DÍVSZ végrehajtó bizottságá­­nak ülése Az ülés napirendje: 1. a demokratikus ifjúság részvétele a békemozgalomban; 2. a DÍVSZ tevé­kenysége a világ demokratikus ifjú­sága egységének megszilárdításáért; 3. a gyermekek jogainak védelmével foglalkozót nemzetközi értekezlet elő­készítése. a német ifjúság nem fog a Szovjetunió ellen harcolni! Berlinből hazatérő hétezer ifjú békeharcost letartóztatott a brit és nyugatnémet rendőrség Lübeckből jelenti az ADN. A bonni bábállam fasiszta rendőrsége és az imperialista megszállók tábori csend­őrsége, brutálisan megtámadta a Ber­linből visszatérő nyugatnémet, demo­kratikus ifjakat. Brit és nyugatnémet rendőrség a herrnburgi övezet-határnál letartóztatott az Ifjúsági Találkozó­ról hazatérő 7000 hamburgi és schleswig-holsteini ifjú békeharcost. A hazatérőket az övezet-határ átlépése után erős rendőri egységek körül­fogták és drótsövénnyel körülkerített területre hurcolták. Azt követelték a letartóztatott if­jaktól, hogy adják meg pontos adataikat és címüket. Az ifjak ezt felháborodottan visszautasították, erélyesen követelték szabadonbocsátá­­sukat és hangosan éltették Wilhelm Pieck, Otto Grotewohl és Walter Ulbricht elvtársakat. Lübeck­­ dolgozói körében nagy fel­háborodást keltett a nyugati rendőr­ség terrorja. A határövezet melletti mecklenburgi falvak lakosai felkészül­tek, hogy élelmiszerrel lássák el a le­tartóztatottakat. A lü­beck-herrnburgi határon gumi­bottal felszerelt nyugatnémet rendőrök megtámadtak több ifjú békeharcost, juhászkutyákat uszítottak rájuk, a vámőrök puskatussal brutális módon verték őket. Az eddigi jelentések sze­rint sok a sebesült. Sokaknak bezúz­ták a fejét, karját törték. Altholzban az Ifjúsági Találkozóról visszatérő ifjakat a rendőrség letar­tóztatta. Fasiszta csoportok különböző helye­ken összetűzéseket provokáltak a de­mokratikus if­jakkal. Helmstedtben a Szabad Német Ifjúság hetvenfőnyi csoportját több száz fasiszta meg­támadta. Ugyancsak Helmstedt köze­lében az Autobahn brit ellenőrző ál­

Next