Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-23 / 143. szám

Budapestre érkezik a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége A Magyar Népköztársaság kormánya és a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormánya ,Otto Grotewohl elvtárs, német miniszterelnök és Dobi István, a minisztertanács elnöke között lefolytatott levélváltás során megegyeztek abban, hogy tárgyalásokat kezdenek több kérdésben és olyan megállapodásokat kötnek, amelyek alkalmasak arra, hogy erősítsék a békét, megszilárdítsák a magyar és a német nép között a barátságot és hogy kisztesítsék a két ország együttműködését és kölcsönös támogatását a gazdasági és kulturális felemelkedés érdekében. E célból a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának küldöttsége Walter Ulbricht elvtárs, miniszterelnökhelyettes vezetésével Magyarország fővárosába látogat. A német kormány küldöttsége június 23-án érkezik Budapestre. fc 1 nStrur. 1 nLYCiHAJOJU A beiskolázás eredményei és a tennivalók A továbbtanulás frontján elért idei eredményeink méltán sorolhatók népi demokráciánk hatalmas sikerei közé. Közel 40 ezer diák jelentkezett eddig továbbtanulásra az általános iskolák VIII. osztályaiból a középiskolákba, s ezek 37 százaléka munkásfiatal! Az egyetemekre jelentkezők száma ugyancsak jóval felette van a tízezernek és több, mint 4000 közülük a munkásdiák! Nagy jelentőségűek ezek a számok, értékes győzelmet hirdetnek a tanulás ellen uszító klerikális reakció elleni harcban, komoly előrehaladást mutatnak a legszélesebb néprétegek, elsősorban pedig a munkásosztály öntudatosodásában. De a nagy eredmények fényében még élesebben bukkan elő az a kép is, amely a jelentkezések egyes szakok közötti helytelen megoszlását mutatja. Miben mutatkozik meg ez a helytelen megoszlás? Amíg például a műszaki egyetem villamosmérnöki karára éppen háromszor annyian jelentkeztek, mint amennyi hallgatót fel lehet venni, az orvostudományi karon több mint 500 a túljelentkezők száma, a közgazdaságtudományi egyetemen pedig felül van a kívánt jelentkezés kétszeresén — addig a bölcsészettudományi karon nem egészen a felét, a természettudományi karon egyharmadát, a jogi karon alig negyedrészét teszik ki a jelentkezések a karok felvételi előirányzatának. És hasonló eltolódások tapasztalhatók a középiskolákban is, ahol a lehetőségeket jóval felülmúló és a többi iskolafajtára hátrányosan kiható jelentkezés van az ipari gimnáziumnál és azon belül is a gépipari gimnáziumnál. Mi az oka ennek az eltolódásnak? Esősorban egy rendkívül pozitív, egészséges jelenség, az az óriási politikai, technikai érdeklődés, mint egész dolgozó népünkben, s így természetesen a tanulóifjúságban is megmutatkozik, ami a fiatalokat a mérnöki, orvosi, közgazdasági pályák felé viszi. A szocialista építésfeladatának megértése és vállalása tükröződik ebben az érdeklődésben, az válik világossá, hogy népünk megértette az ötéves terv lényegét, helyesli azt és bizalommal kapcsolja hozzá jövőjét. Nem véletlen hogy a legtöbben a középiskolába jelentkezők közül éppen a gépipart szeretnék tanulni, népgazdasági tervünknek ez egyik legfontosabb súlypontja. De az eltolódásban szerepet játszik természetesen sok más ok is, így az, hogy egyes karok nem tájékoztatták eléggé a most érettségiző ifjúságot arról, hogy milyen feladatok várnak a természettudományi kar, bölcsészeti kar, jogi, pedagógiai kar hallgatóira ha elvégzik az egyetemet. Az eltolódás oka az is, hogy egyesek arra gondolnak: azok a pályák a legjobban fizetettek, ahová most ők jelentkeztek, ám ugyanakkor a tanári pályát még mindig a nyomorral eljegyzettnek tartják, a jogi karra pedig úgy gondolnak, mint a múltban lejáratott, ötéves tervünkhöz nem kapcsolódó foglalkozásokra képező egyetemre. Nem ismerik azt az új tartalmat, amelyet ezek a pályák kaptak, nem látják eléggé azok megváltozott, új körülményeit. Ez a tájékozatlanság az e téren kifejtett propaganda munka igen nagy hiányosságaira mutat-A felvilágosító munkának az lett volna a feladata, hogy mindenütt a tények elárasztó sokaságával vezesse rá fiataljainkat, milyen fontossága van egyes elhanyagolt szakmáknak a szocializmus építésében. Hogy megértsék: igaz, hogy nagy az igény például a technikai, műszaki értelmiség vonalán (és ez az igény meg is mutatkozik azokban a felemelt keretszámokban, amelyeket az egyesi karok számára megadtak), de ugyancsak nagy az igény más szakoknál is. És nemcsak az igény nagy, de nagyok a feladatok és nagyok a lehetőségek is.,A biztos jövőnkbe vetett hit, ötéves tervünk lényegének megértése, a feladatok és a lehetőségek megismerése — nem kétséges — más, eddig elhanyagoltabb szakok felé is tereli majd az ifjúság figyelmét. A tanári pálya felé például, amely népi demokráciánkban már nem a nyomort jelenti. A kezdő tanár fizetése ma mintegy kétszerese az egy év előttinek, s ha a pedagógus jobb és több munkát végez, a szakfelügyelői, igazgatói megbízatások, kinevezések, az ebben az évben rendszeresített túlóradíjak és az épp most kiosztásra kerülő több, mint egymillió forint jutalom mind azt jelentik, hogy a pedagógiai pályán is egyre jobban érvényesül a szocialista társadalom elve, mindenkinek munkája szerint. A pedagógust ma a dolgozó milliók őszinte szeretete, osztatlan megbecsülése övezi. Legdrágább kincsünket, gyermekeinket bízzuk rá, a pedagógus azt a döntő fontosságú feladatot kapta a Párttól, hogy a jövőt építő ifjúság tudatát formálja. Annak a régi közmondásnak: „Akire az istenek haragszanak, abból pedagógust csinálnak“ — éppúgy lejárt az ideje, mint ahogy a régi világ jónéhány más „bölcs” mondásának is. A legtökéletesebben felszerelt, gyakorló iskolával rendelkező pedagógiai főiskolán tanulhatnak a jövő általános iskolai tanárai és három, egyes szakokon pedig két év múlva taníthatnak is már az iskolákban. A rossz propaganda-munkának tudható be elsősorban az is, hogy a természettudományi karra olyan kevés a jelentkező. Népünk természettudományos érdeklődése állandóan emelkedik, nem tudunk annyi természettudományos könyvet kiadni, amennyi elég lenne. A természettudományi karnak számtalan lehetősége lett volna arra, hogy népszerűsítse az ottani munkát, tanulást, és mégis, tanulóifjúságunk nagy része nem is tudja, hogy a tudományos munkálkodás milyen nagyszerű lehetőségeivel találkozhatik ezen a karon, hogy itt vegyészeket, fizikusokat, biológusokat, természettudományi szakos pedagógusokat képeznek.’ A jogászok mai, megváltozott szerepe sem tiszta még a fiatalok előtt. He esi a szót hallják: „jogász”, még mindig a múlt léhűtő, élősködő ügyvédei jelennek meg előttük. Azokra azrisztokrata, burzsoá csemetékre gondolnak, akiknek a könnyen szerzett jogi végzettségük csak azért kellett, hogy a közhivatalokban lophassák a napot. Népi demokráciánk jogászai gyökeresen mások. Nagy munka vár rájuk. Az ő feladatuk a törvényelőkészítés, a magyar jogtudomány alapjainak a kidolgozása, bírói, ügyészi, védői megbízatás a bíróságokon, a nemzetközi szerződések jogi előkészítése, szükség van rájuk a diplomáciai szolgálatban is. Fontos feladatuk van a vállalati ügyészeknek a nemzeti vállalatok peres ügyeiben, szerződéseik megszerkesztésében, felülvizsgálatában, jogi tanácsadásban. Nagy jelentőségű a jogászok szerepe a helyi tanácsoknál, a közhivatalokban és nagy szükség van jogászokra a rendőrségen is. Az Országos Munkabérmegállapító Bizottság rendezte a vállalati ügyvédek és ügyvédjelöltek fizetését, a jelöltek fizetése 610—880 forintig terjed, az ügyvédeké 1000— 2400 forintig, a beosztásuktól függően A középiskolai jelentkezésekből is az állapítható meg, hogy a fiatalok nagy része nem lát világosan a továbbtanulás kérdésében Nem magyarázták meg nekik eléggé többek között azt, hogy nemcsak az ipari gimnáziumokon keresztül vezet az út a műszaki pályák felé. Sokan nem tudják közülük, hogy bármelyik egyetemen, vagy főiskolán folytathatja tanulmányait az, aki az általános gimnáziumban tanul, amelynek reáltagozatában a mérnöki tanulmányhoz szükséges természettudományos előképzettség is megszerezhető. A felvilágosító munka komoly hiányosságai arra figyelmeztetnek: sokkal fokozottabban, sokkal részletesebben meg kell ismertetni az ifjúsággal az előtte álló nagyszerű jövő ezernyi lehetőségét. Ahol ez nem történik meg, ott az ellenség „tanácsai" érvényesülnek. Nem egy példa bizonyítja ezt. Csüggedést, kedvtelenséget, zavart igyekszik bevinni azok közé, akik egyéb lehetőséget nem ismerve kerültek a túljelentkezők közé az egyes karokon, egyes középiskola fajtáknál. Erősen élesen kell fellépni minden ilyen kísérlet ellen. Helyes átirányítással kell segítségükre sietni mindazoknak, akik tájékozatlanságból jelentkeztek egyik-másik karra, iskola típusba, s akiket éppen ezért meg lehet és meg is kell győzni arról, hogy másutt is lehet tanulniok, sőt másutt még nagyobb szükség van rájuk. A műszaki egyetemre történő felvételekhez minden más egyetemről meghívnak néhány képzettebb hallgatót, hogy mindjárt tájékoztassák a fel nem vett hallgatókat a többi egyetemeken való továbbtanulás lehetőségeiről. Döntő szempont az átirányításnál a középiskolák, egyetemek szociális összetételének a kérdése. Nem minden iskolafajtánál lesz egyforma arányú a munkásfiatalok jelentkezése és a tervek is különböző arányokat vettek tekintetbe másonás típusú iskoláknál. Rendkívül fontos azonban az, hogy ha nem is lesznek többségben, vagy ha viszonylag kisebb számmal találhatók is egyes iskolafajtákban, egyetemeken munkásfiatalok, mindenkép ott legyenek. Ezen a téren is komoly hiányosságok tapasztalhatók. Az agrártudományi egyetem első évfolyamán tavaly 20 százalék volt a munkáshallgató, az idén a jelentkezőknek csupán 14 százaléka munkásszármazású. Mi ennek az oka? Az, hogy itt sem végeztük el a szükséges felvilágosító munkát, elsősorban éppen a munkásosztály felé nem. Óriási jelentősége van annak, hogy azon a főiskolán, ahol a szocialista mezőgazdaság szakembereit képezik ki, megfelelő számban legyenek a munkásosztályból jött fiatalok. A munkásparaszt szövetség megszilárdításának, a munkásosztály vezetőszerepének egyik jelentős feltétele, hogy a munkásosztály fiai a mezőgazdaság területén megfelelő szakmai képzettséghez jussanak. A további jelentkezéseknél és az átirányításnál itt és az egyéb iskolatípusoknál mutatkozó hiányosságokon feltétlenül segíteni kell. Az átirányítás kezdeti szakasza már megindult és az első napok szép eredményeket hoztak. Amikor kirajzolódott a hallgatók előtt, mit jelent egyik vagy másik tanulási lehetőség, örömmel, lelkesen mentek át ezekre az eddig „ismeretlen" területekre. Somogy megyében eredetileg egyetlen tanuló jelentkezett jogra. Az átirányítást szolgáló magyarázat után ez a szám már eddig 9-re változott. Igen jó az eredmény Hajdú-Bihar megyében, ahol 30-ról 100-ra emelkedett a bölcsészhallgatók; 3-ról 15-re a jogászok; 37-ről 106-ra a természettudományi hallgatók jelentkezésének száma. A siker oka: az ifjúság a pártszervezetek irányításával lelkesen, brigádokat alakítva látott hozzá a felvilágosító munkához. Az átirányításnak meggyőzésen kell alapulnia. Győrött helytelenül fogtak hozzá, a hallgatók megkérdezése nélkül, bürokratikus úton akarták elvégezni. De csakhamar belátták, hogy helytelen ez így és áttértek a meggyőzéssel való átirányításra. Ennek eredményeképpen nemcsak, hogy megkétszereződött a természettudományi karra eredetileg jelentkezettek száma, de még túl is haladták hárommal a megadott keretet. Az átirányítás jó megoldása igen fontos feladat. A munkából ki kell venniök részüket a pártszervezeteknek, a tanulmányi osztályoknak, a pedagógusoknak, a szülői munkaközösségeknek, a diákoknak. Jó munkával el fogjuk érni, hogy az átirányítás ugyanolyan győzelmet hozzon, mint a továbbtanulásra való jelentkezés. pámaé v . A VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! SZABAD NÉP A IV VIl. ÉVFOLYAM, 143. SZÁMOK PARTJÁRA 50 FILLÉR A KÖZ POI A TIZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY Sztálin elvtárs cikke a Pravdából PÉNTEK, 1950 JUNIUS 23 Napról-napra újabb milliók írják alá a stockholmi felhívást A haladó francia alsópapság részt vesz a békealáírások gyűjtésében Az USA egyik vezető atomfizikusa is aláírta a stockholmi felhívást A Novoje Vremja írja: „A békealáírásgyűjtési mozgalom tovább tart. Albán szakszervezetek, algíri községi tanácsok, belga és német bányászok milliói, bolíviai értelmiségiek, a bolgár nép milliói, sok tízezernyi koreai, Kopenhága dokkmunkásai, az amerikai Haladó Párt és több newyorki szakszervezet támogatják a stockholmi felhívást... Tegnap még könynyír volt összeszámolni az aláírásokat. Ma már sokmillió gyűlt össze, holnapra még több lesz. A felhívást mindenki aláírja, aki nem háborút, hanem békét akar, aki bűnözőknek, az emberiség ellenségeinek tekinti az atompolitikusokat, a háború gyújtogatóit." A legújabb jelentések szerint Franciaországban a haladó szellemű alsópapság számos tagja is részt vesz az aláírásgyűjtési mozgalomban, így például Orcher község papja, aki maga is aláírta a felhívást., egy egyházi ünnepség során 613 aláírást gyűjtött A reueni tanítóképző növendékei 90 százalékban, a nizzai, vasutasok 92 százalékban csatlakoztak a békefelhíváshoz. Haladó , közéleti személyiségek, világhírű írók, művészek, így Desormiéres, a francia rádió nagyhírű karmestere, Sebestyén György, a párisi opera világhíres magyarszármazású karmestere és mások egymás után írják alá a felhívást. Chevalier, az ismert énekes, a Lettres Francaises című baloldali hetilap munkatársainak kijelentette: „Nem aláírni a békefelhívást annyit jelent, mint az atombomba mellé állni." Egy Párisban járt amerikai színtársulat valamennyi tagja szintén csatlakozott a békemozgalomhoz. Hollandiában eddig 102 ezer aláírás gyűlt össze a stockholmi felhívásra. Kedden este Hágában a béke hívei népes tömeggyűlést tartottak és ennek valamennyi részvevője aláírta a békeívet. Az angol békemozgalom is mind szebb eredményeket mutat fel. Eddig mintegy hatszázötvenezer aláírás gyűjt össze. Az angol békevédelmi bizottság elhatározta, hogy a július 22-re kitűzött országos békevédelmi értekezletig kétmillió aláírást gyűjt. A Béke Híveinek finn bizottsága június 22-től 30-ig „aláírásgyűjtési rohamhetet’ rendez. A finn nép így válaszol a háborús gyújtogatók jobboldali szociáldemokrata cinkosainak mesterkedésére. A Pravda helsinki tudósítója beszámol arról, hogy a finn jobboldali szociáldemokraták mindent elkövetnek, hogy a Finn Szakszervezetek Központi Szövetsége eltiltsa tagságát a békemozgalomban való részvételtől. Az aláírásgyűjtési mozgalom ennek ellenére állandóan terjed, eddig több mint háromszázezer aláírás gyűlt össze. A Kínai Népköztársaság mérhetetlen területén a falusi vásárokra érkező paraszti tömegek hatalmas csoportokban írják alá a békeívet. A nagyobb városok közül Csungkingban az egymilliókétszázezer lakosból eddig már több, mint kilencszázharmincezer csatlakozott a békemozgalomhoz. Kantonban, ahol az aláírások gyűjtése később kezdődött, máris négyszázezer aláírást gyűjtöttek össze. 1. Vietnam hős népe a stockholmi felhívás aláírásával is támogatja a béke ügyét. A Vietminh (a nemzeti front) központi bizottsága kiáltványban szólítja fel Vietnam népét a békeívek aláírására. A newyorki szakszervezeti békevédelmi értekezlet bejelentette, hogy még nem teljes adatok szerint június 19-ig New Yorkban kétszázezer aláírást gyűjtöttek. Számos kaliforniai szakszervezet elhatározta: egész tagságát mozgósítja, hogy Kaliforniában ötszázezer aláírást gyűjtsenek össze. A legutóbbi napokban Philip Morrison, ismert atomtudós is aláírta a stockholmi békefelhívást. A Német Demokratikus Köztársaság területén, a hitleristák Szovjetunióelleni gyalázatos orvtámadásának kilencedik évfordulóján mindenütt békegyűléseket és béketüntetéseket rendeztek. A szomorú nap emlékének ápolása a népek közötti barátság, a demokrácia és a béke eszméinek hirdetését szolgálja. A Német Békeharcosok Bizottsága anémet néphez intézett felhívásában megállapítja, hogy 1941 június .22 a német történelem legszégyenteljesebb és a német nép legszerencsétlenebb napja volt, mert ezen anapon a leggyalázatosabb támadó háború kezdődött meg. A kilenc év előtti eseményekre való visszaemlékezés késztesse arra a német népet, hogy fokozza erőfeszítéseit az angol-amerikai imperialisták támadó terveinek megakadályozására. A szovjet nép lelkesen csatlakozik a Legfelső Tanács békenyilatkozatához A szovjet emberek lelkesen támogatják a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szolidaritás-nyilatkozatát a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának javaslatai iránt. A szerdai sajtó egyszerű szovjet emberek nyilatkozatait közli, akik csatlakoznak a Legfelső Tanács tagjainak a nép választott alak szavához. A moszkvai Állami Egyetem egyik hallgatója írja: „A haza a békés munkára nevel minket. Országunkban nincsettek és nem lehetnek olyan emberek, akik nem hisznek a béke erős győzelmében. Mély megelégedés érzésével fogadjuk a Legfelső Tanács határozatait." „Mi nem könyörögjük a békét, hanem követeljük — mondja Grebeskov, a moszkvai Sarló és Kalapács gyár olvasztárja. — Június 22-én kilenc éve, hogy egy ugyanilyen nyári napon az ellenség rátámadt hazánkra. Tudjuk, hogy az imperialisták meg szeretnék ismételni ezt, de a népek szétzúzzák a háborús gyújtogatók terveit." Jevdokia Korobkova, tíz gyermek idős édesanyja írja: „Dolgozzanak békén gyermekeink és nőjjenek boldogan unokáink és dédunokáink. Ezt ismétlem unokám bölcsője felett.”