Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-23 / 143. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! pámaé v < W SZABAD NÉP 2 «IZMUS ÉS NYELVTUDOMÁNY Sztálin elvtárs cikke a Pravdából A IV Vili. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM O K PARTJ ARA 50 FILLÉR A K Ö Z P O i PÉNTEK, 1950 JUNIUS 23 A beiskolázás eredményei és a tennivalók A továbbtanulás frontján elért idei eredményeink méltán sorolhatók népi demokráciánk hatalmas sikerei közé. Közel 40 ezer diák jelentkezett eddig továbbtanulásra az általános iskolák VIII. osztályaiból a középiskolákba, s ezek 37 százaléka munkásfiatal! Az egyetemekre jelentkezők száma ugyancsak jóval felette van a tíz­ezernek és több, mint 4000 közülük a munkásdiák! Nagyjelentőségííek ezek a számok, értékes győzelmet hirdetnek a tanulás ellen uszító klerikális reakció elleni harcban, komoly előrehaladást mutatnak a legszélesebb néprétegek, elsősorban pedig a munkásosztály ön­tudatosodásában. De a nagy eredmények fényében még élesebben bukkan elő az a kép is, amely a jelentkezések egyes sza­kok közötti helytelen megoszlását mutatja. Miben mutatkozik meg ez a helytelen megoszlás? Amíg például a műszaki egyetem villamosmérnöki ka­rára éppen háromszor annyian jelent­keztek, mint amennyi hallgatót fel lehet venni, az orvostudományi karon több mint 500 a túljelentkezők száma, a közgazdaságtudományi egyetemen pedig felül van a kívánt' jelentkezés kétszeresén — addig a bölcsészet­tudományi karon nem egészen a felét, a természettudományi karon egyhar­­madát, a jogi karon alig negyed­részét teszik ki a jelentkezések a karok felvételi előirányzatának. És hasonló eltolódások tapasztalhatók a középiskolákban is, ahol a lehetősége­ket jóval felülmúló és a többi iskola­fajtára hátrányosan kiható jelentkezés van az ipari gimnáziumnál és azon beiül is a gépipari-gimnáziumnál. Mi az oka ennek az eltolódásnak? Esősorban egy rendkívül _ pozitív, egészséges jelenség: az at óriási po­litikai, technikai érdeklődés, uniiiy egész dolgozó népünkben, s így termé­szetesen a tanulóifjúságban is megmu­tatkozik, ami a fiatalokat a mérnöki, orvosi, közgazdasági pályák felé viszi. A szocialista építés 'feladatának meg­értése és vállalása tükröződik ebbén az érdeklődésben, az válik világossá, hogy népünk megértette az ötéves terv lé­nyegét, helyesli azt és bizalommal kap­csolja hozzá jövőjét. Nem véletlen hogy a legtöbben a középiskolába je­lentkezők közül éppen a gépipart sze­retnék tanulni: népgazdasági tervünk­nek ez egyik legfontosabb súlypontja. De az eltolódásban szerepet játszik természetesen sok más ok is. így az, hogy egyes karok nem tájékoztatták eléggé a most érettségiző ifjúságot arról, hogy milyen feladatok várnak a természettudományi kar, bölcsészeti kar, jogi-, pedagógiai kar hallgatóira ha elvégzik az egyetemet. Az eltolódás oka az is, hogy egyesek arra gondo1- nak: azok a pályák a legjobban fizetet­tek, ahová most ők jelentkeztek, ám ugyanakkor a tanári pályát még mindig a nyomorral eljegyzetlnek tart­ják, a jogi karra pedig úgy gondolnak, mint a múltban lejáratott, ötéves ter­vünkhöz nem kapcsolódó foglalkozá­sokra képező egyetemre. Nem ismerik azt az új tarta'mat, amelyet ezek a pá­lyák kaptak, nem látják eléggé azok megváltozott, új körülményeit. Ez a tájékozatlanság az _ e téren kifejtett propaganda-munka igen nagy hiányos­ságaira mutat-A felvilágosító munkának az lett volna a feladata, hogy mindenütt a tények elárasztó sokaságával vezesse rá fiataljainkat/' milyen fontossága van egyes elhanyagolt szakmáknak a szocializmus építésében. Hogy meg­értsék: igaz, hogy nagy az igény pél­dául a technikai, műszaki értelmiség vonalán (és ez az igény meg is mu tatkozik azokban a felemelt keretszá mokban, amelyeket az egye,5 karok számára megadtak), de ugyancsak nagy az igény más szakoknál is. És nemcsak az igény nagy, de nagyók a feladatok és nagyok a lehetőségek is., A biztos jövőnkbe vetett hit, oteves tervünk lényegének megértése, a fel­adatok és a lehetőségek megismerése — nem kétséges — más, eddig' e!ha­­nyagoltabb szakok felé is tereli majd az ifjúság figyelmét. A tanári pálya felé például, amely népi demokrá­ciánkban már nem a nyomort jelenti. A kezdő fanár fizetése ma mintegy kétszerese az egy év előttinek, s ha a pedagógus jobb és több munkát végez, a szakfelügyelői, igazgatói megbízatások, kinevezések, az ebben Budapestre érkezik a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége az évben rendszeresített túlóradíjak és az épp most kiosztásra kerülő több, mint egymillió forint jutalom mind azt jelentik, hogy a pedagó­giai pályán is egyre jobban érvénye­sül a szocialista társadalom elve: mindenkinek munkája szerint. A pe­dagógust ma a dolgozó milliók őszinte szeretete, osztatlan megbecsülése övezi. Legdrágább kincsünket: gyermekeinket bízzuk rá, a pedagógus azt a döntő fontosságú feladatot kapta a Párttól, hogy a jövőt építő ifjúság tudatát formálja. Annak a régi közmondás­nak: „Akire az istenek haragszanak, abból pedagógust csinálnak“ — épp­úgy lejárt az ideje, mint ahogy a régi világ jónéhány más „bölcs” mon­dásának is. A legtökéletesebben fel­szerelt, gyakorló iskolával rendelkező pedagógiai főiskolán tanulhatnak a jövő általánosiskolai tanárai és há­rom, egyes szakokon pedig két év múlva taníthatnak is már az iskolák­ban. A rossz propaganda-munkának tud­ható be elsősorban az is. hogy a ter­mészettudományi karra olyan kevés a jelentkező. Népünk természettudomá­nyos érdeklődése állandóan emelkedik, nem tudunk annyi természettudomá­nyos könyvet kiadni, amennyi elég lenne. A természettudományi karnak számtalan lehetősége lett volna arra, hogy népszerűsítse az ottani munkát, tanulást, és mégis: tanulóifjúságunk nagyrésze nem is tudja, hogy a tu­dományos munkálkodás milyen nagy­szerű lehetőségeivel találkozhatik ezen a karon, hogy itt vegyészeket, fiziku­sokat, biológusokat, természettudo­mányi-szakos pedagógusokat képez­nek.’ A jogászok maf, megváltozott sze­repe sem tiszta még a fiatalok előtt. He esi a szót hallják: „jogász”, még mindig a múlt léhütő, élősködő ügy­védei jelennek meg előttük. Azokra az risztokrata, burzsoá csemetékre gon­dolnak, akiknek a könnyen szerzett jogi végzettségük csak azért'kellett, hogy a közhivátalókban- lophassák a napot. Népi demokráciánk jogászai gyökeresen mások. Nagy munka vár rájuk. Az ő feladatuk a törvényelő­készítés, a magyar jogtudomány alap­jainak a kidolgozása, bírói, ügyészi, védői megbízatás a bíróságokon, a nemzetközi szerződések jogi előkészí­tése, szükség van rájuk a diplomáciai szolgálatban is. Fontos feladatuk van a vállalati ügyészeknek a nemzeti vállalatok peres ügyeiben, szerződéseik megszerkesztésében, felülvizsgálatá­ban, jogi tanácsadásban. Nagyjelentő­ségű a jogászok szerepe a helyi ta­nácsoknál, a közhivatalokban és nagy szükség van jogászokra a rendőrsé­gen is. Az Országos Munkabérmeg­állapító Bizottság rendezte a válla­lati ügyvédek és ügyvédjelöltek fize­tését: a jelöltek fizetése 610—880 fo­rintig terjed, az ügyvédeké 1000— 2400 forintig, a beosztásuktól függően A középiskolai jelentkezésekből is az állapítható meg, hogy a fiatalok nagyrésze nem lát világosan a tovább­tanulás kérdésében Nem magyarázták meg nekik eléggé többek között azt, hogy nemcsak az ipari gimnáziumo­kon keresztül vezet az út a műszaki pályák felé. Sokan nem tudják közü lük, hogy bármelyik egyetemen, vagy főiskolán fclytathatja tanulmányait az, aki az általános gimnáziumban tanul, amelynek reáltagozatában a mérnöki tanulmányhoz szükséges természet­­tudományos előképzettség is megsze­rezhető. A felvilágosító munka komoly hiá­nyosságai arra figyelmeztetnek: sok­kal fokozottabban, sakkal részleteseb­ben meg kell ismertetni az ifjúság­gal az előtte álló nagyszerű jövő ezernyi lehetőségét. Ahol ez nem tör­ténik meg. ott az ellenség „tanácsai" érvényesülnek. Nem egy példa bizo­nyítja ezt. Csüggedést, kedvtelehsé­­get. zavart igyekszik bevinni azok közé, akik egyéb lehetőséget nem is­merve kerültek a túl jelentkezők közé az egyes karokon, egyes középiskola fajtáknál. Erősen élesen kell fellépni minden ilyen kísérlet ellen. Helyes átirányítással kell segítségükre sietni mindazoknak, akik tájékozatlanság­ból jelentkeztek egyik-másik karra, iskola típusba, s akiket éppen ezért meg lehet és meg is kelt győzni arról, hogy másutt is lehet tanul­­niok, sőt- másutt még nagyobb szük-A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a Német Demokratikus Köz­társaság ideiglenes kormánya .Otto Grotewohl elvtárs. német miniszter­­elnök és Dobi István, a miniszter­­tanács elnöke között lefolytatott levél­váltás során megegyeztek abban, hogy' tárgyalásokat kezdenek több kérdésben és olyan megállapodásokat kőinek, amelyek alkalmasak arra, hogy erősítsék a békét, megszilárdít­sák a magyar és a német nép között a barátságot és hogy kisz^esítsék a két ország együttműködését és kölcsö­nös támogatását a gazdasági és kultu­rális felemelkedés érdekében. E célból a Német Demokratikus Köztársaság ideiglenes kormányának ’ küldöttsége Walter Ulbricht elvtárs, miniszter­­elnökhelyettes vezetésével Magyaror­szág fővárosába látogat. A német kor­mány küldöttsége június 23-án érke­zik Budapestre. Napról-napra újabb milliók írják alá a stockholmi felhívást A haladó francia alsópapság részfvesz a békealáírások gyűjtésében Az USA egyik vezető atomfizikusa is aláírta a stockholmi felhívást A Novoje Vremja írja: „A béke­­aláirásgyiijtési mozgalom tovább tart. Albán szakszervezetek, algíri községi tanácsok, belga és német bányászok milliói, bolíviai értelmiségiek, a bol­gár nép milliói, sok tízezernyi koreai, Kopenhága dokkmunkásai, az ameri­kai Haladó Párt és több newyorki szakszervezet támogatják a stock­holmi felhívást... Tegnap még köny­­nyíl volt összeszámolni az aláíráso­kat. Ma már sokmillió gyűlt össze, holnapra még több lesz. A felhívást mindenki aláírja, aki nem háborút, hanem békét akar: aki bűnözőknek, az emberiség ellenségeinek tekinti az alompolitikusokat, a háború gyufto­­gatóit." A legújabb jelentések szerint Fran­ciaországban a haladószellemű alsó­papság számos tagja is részt vesz az aláírásgyűjtési mozgalomban. így pél­dául' Orcher község papja, aki maga is alá'r.ia a felhívás'., egy egvhizj ünnepség során 613 aláírást gyűjtött A reuenF tanítóképző növendékei 90 százalékban, a nizzai, vasutasok 92 százalékban csatlakoztak a- békefel­híváshoz. Haladó , közéleti személyisé­gek, világhírű írók, művészek, így Desormiéres, a-francia rá’dió nagy­hírű karmestere, Sebestyén György, a párisi opera világhíres magyar­származású karmestere és mások egymásután írják alá a felhívást. Chevalier, az ismert énekes, a Lcttres Francoises című baloldali hetilap munkatársainak kijelentette: „Nem aláírni a békefelhívást annyit jeleni, mint az atombomba mellé állni." Egy Párisban járt amerikai színtár­sulat valamennyi tagja szintén csat­lakozott a békemozgalomhoz. Hollandiában eddig 102 ezer aláírás gyűlt össze a stockholmi felhívásra. Kedden este Hágában a béke hívei népes tönieggyűlést tartottak és ennek valamennyi részvevője aláírta a béke­ívet. Az angol békemozgalom is mind szebb eredményeket mutat fel. Eddig mintegy hatszázötvenezer aláírás gyűjt össze. Az angol békevédelmi bizottság elhatározta, hogy a július 22-re kitű zött országos békevédelmi értekezletig kétmillió aláírást gyűjt. A Béke Híveinek finn bizottsága június 22-töl 30-ig „aláírásgyűjtési rohamhetet’' rendez. A finn nép így válaszol a háborús gyújtogatok jobb­oldali szociáldemokrata cinkosainak mesterkedésére. A Pravda helsinki tu­dósítója beszámol arról, hogy a finn jobboldali szociáldemokraták mindent elkövetnek, hogy a Finn Szakszervezetek Központi Szövet­sége eltiltsa tagságát a békemoz­­galomhan való részvételtől. Az aláírásgyűjtési mozgalom ennek el­lenére állandóan terjed, eddig több mint háromszázezer aláírás gyűli össze. A Kínai Népköztársaság mérhetetlen területén a falusi vásárokra érkező paraszti tömegek hatalmas csoportok­ban írják alá a békeívet. A nagyobb városok közül Csungkingban az egymilllókétszSz­­ezer lakosból eddig már több. mint kilencszázharmincezer csatlakozott a békemozgalomhoz. Kantonban, ahol az aláírások gyűjtése később kezdődött, máris négyszázezer aláírást gyűjtöttek össze. 1. ' Vietnam hős népe a stockholmi fel­hívás aláírásával is támogatja a béke ügyét. A- Vietminh (a nemzeti front) központi bizottsága kiáltványban szó­lítja fel Vietnam népét a békeívek alá­írására. A newyorki szakszervezeti béke­védelmi értekezlet bejelentette, hogy még nem teljes adatok szerint június 19-ig New Yorkban két­százezer aláírást gyűjtöttek. Számos kaliforniai szakszervezet elha­tározta: egész tagságát mozgósítja, hogy Kaliforniában ötszázezer alá­írást gyűjtsenek össze. A legutóbbi napokban Philip Morrison, ismert atomtudós is aláírta a stockholmi békejelhíoást. A Német Demokratikus Köztársaság területén, a hitleristák Szovjetunió­elleni gyalázatos orvtámadásának ki­lencedik évfordulóján mindenütt béke­gyűléseket és béketüntetéseket rendez­­tek. A szomorú nap emlékének ápolása a népek közötti barátság, a demo­krácia és a béke eszmélnek hirde­tését szolgálja. A Német Békeharecsok Bizottsága a •német néphez intézett felhívásában megállapítja, hogy 1941 június .22 a német történelem legszegyenteljesebb és a német nép legszerencsétlenebb napja volt,- mert ezen a ’napon á lég­­gyalázatosabb támadó háború kezdő1- dött meg. A kilenc év előtti esemé­nyekre való visszaemlékezés késztesse arra a német népet, hogy fokozza erő­feszítéseit az angol-amerikai imperia­listák támadó terveinek megakadályo­zására. A szovjet nép lelkesen csatlakozik a Legfelső Tanács békenyilatkozatához A szovjet emberek lelkesen támogat­ják a Szovjetunió Legfelső Tanácsa szolidaritás-nyilatkozatát a Béke Hí­vei Világkongresszusa Állandó Bizott­ságának javaslatai iránt. A szerdai sajtó egysze'ű szovjet emberek nyilat­kozatait közli, akik csatlakoznak a Legfelső Tanács tagjainak a nép vá­lasztottalak szavához; A moszkvai Állami Egyetem egyik hallgatója írja: „A haza a békés mun­kára nevel minket. Országunkban nin­­csetiek és nem lehetnek olyan embe­rek, akik nem hisznek a béke erői győzelmében. Mély megelégedés érzé­sével fogadjuk a Legfelső Tanács ha­tározatait." „Mi nem könyörögjük a békét, ha­nem követeljük — mondja Grebeskov, a moszkvai Sarló és Kalapács gyár olvasztárja. — Június 22-én kilenc éve, hogy egy ugyanilyen nyári napon az ellenség rátámadt hazánkra. Tud­juk, hogy az Imperialisták meg szeret­nék ismételni ezt, de a népek szét­zúzzák n háborús gyújtogatok ter­veit." Jevdokia Korobkova, tíz gyermek idős édesanyja írja: „Dolgozzanak békén gyérmekeink és nőjjenek boldo­gan unokáink és dédunokáink. Ezt is­métlem unokám bölcsője felett.” ség van rájuk. A műszaki egyetemre történő felvételekhez minden más egyetemről meghívnak néhány kép­zettebb hallgatót, hogy mindjárt tá­jékoztassák a fel nem vett hallgató­kat a többi egyetemeken való tovább­tanulás lehetőségeiről. Döntő szempont az átirányításnál a középiskolák, egyetemek szociális összetételének a kérdése. Nem minden iskolafajtánál lesz egyforma arányú a munkásfiatalok jelentkezése és a tervek is különböző arányokat vettek tekintetbe másúnás típusú iskolák­nál. Rendkívül fontos azonban az, hogy ha nem is lesznek többségben, vagy ha viszonylag kisebb számmal találhatók is egyesL iskolafajtákban, egyetemeken munkásfiatalok, minden, kép ott legyenek. Ezen a téren is komoly hiányosságok tapasztalhatók. Az agrártudományregyetem első év­folyamán tavaly 20 százalék volt a munkáshallgáto, az idén a jelentke­zőknek csupán 14 százaléka munkás­származású. Mi ennek az oka? Az, hogy itt sem végeztük el a szükséges felvilágosító munkát, elsősorban ép­pen a munkásosztály felé nem. Óriási jelentősége van annak, hogy azon a főiskolán, ahol a szocialista mező­­gazdaság szakembereit képezik ki, megfelelő számban legyenek a mun­kásosztályból jött fiatalok. A munkás­paraszt szövetség megszilárdításának, a munkásosztály vezetőszerepének egyik jelentős feltétele, hogy a mun­kásosztály fiai a mezőgazdaság terü­letén megfelelő szakmai képzettség­hez jussanak. A további jelentkezé­seknél és az átirányításnál itt és az egyéb iskolatípusoknál mutatkozó hiá­nyosságokon feltétlenül segíteni kell. Az átirányítás kezdeti szakasza már megindult és az első napok szép ered­ményeket hoztak. Amikor kirajzolódott a hallgatók előtt, mit jelent egyik vagy másik tanulási lehetőség, öröm­mel, lelkesen mentek át ezekre az ed­dig „ismeretlen" területekre. Somogy megyében eredetileg egyetlen tanuló jelentkezett jogra. Az átirányítást szolgáló magyarázat után ez a szám már eddig 9-re változott. Igen jó az eredmény Hajdu-Bihar megyében, ahol 30-ról 100-ra emelkedett a bölcsész­­hallgatók; 3-ról 15-re a jogászok; 37-ről 106-ra a természettudományi hallgatók jelentkezésének száma. A siker oka: az ifjúság a pártszerveze­tek irányításával lelkesen, brigádokat alakítva látott hozzá a felvilágosító munkához. Az átirányításnak meg­győzésen kell alapulnia. Győrött hely­telenül fogtak hozzá, a hallgatók megkérdezése nélkül, bürokratikus úton akarták elvégezni. De csakhamar belátták, hogy helytelen ez így és át­tértek a meggyőzéssel való átirányí­tásra. Ennek eredményeképpen nem­csak, hogy megkétszereződött a ter­mészettudományi karra eredetileg jelentkezettek száma, de még túl is haladták hárommal a megadott kere­tet. Az átirányítás jó megoldása igen fontos feladat. A munkából1 ki kell venniök részüket a pártszervezetek­nek, a tanulmányi osztályoknak, a pedagógusoknak, a szülői munkakö­zösségeknek, a diákoknak. Jó munká­val el fogjuk érni, hogy az átirányí­tás ugyanolyan győzelmet hozzon, mint a továbbtanulásra való jelent­kezés. fc 1 üSíI-urn. 1 nLYÓiHAjOJU

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék