Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)

1950-06-01 / 125. szám

CSÜTÖRTÖK, 1950 JÚNIUS , SZABAD NÉP Mríius 5-ig kell szerződtetni az aratómunkásokat Június 15-ig a cséplőgépmunkásokat A minisztertanács aratás, cséplés és terménybegyűjtésről szóló határo­zatának sikeres végrehajtása érdeké­ben a földművelésügyi miniszter ren­deletet adott ki az egyéni gazdaságok aratási, betakarítási és­­ cséplési a miukaerő szükségletének biztosításáról. A rendelet értelmében az a gazdál­kodó, akinek a földjén az aratás idő­ben való ellátása nincs biztosítva, vagy az elmúlt években is idegen munkaerővel végezte az aratást, köte­les az aratási és betakarítási munká­latok elvégzésére szükséges munka­vállalót legkésőbb június 5-ig a gifosz munkaközvetítő irodája­­ út­­ját leszerződtetni. Az alkalmazott munkavállalók száma nem lehet keve­sebb, mint az 1949. évben volt, vagy ha a terület változott, akkor annyi mezőgazdasági munkaerőt kell alkal­mazni, hogy 8—10 katasztrális hold gabonavetésre egy aratópár jusson. E rendelkezések betartását a DEFOSZ ellenőrzi. Kétség esetén a munkavállalók számát a gazdálkodó kérelmére a DEFOSZ munkaközvetítő irodájának, illetőleg munkástagozatá­nak vezetője állapítja meg. Ha meg­állapítást nyer, hogy a gazdálkodó nem gondoskodott az előírt időben a szükséges számú mezőgazdasági munkavállalók alkalmazásáról, és ez­zel az aratási és betakarítási munká­latok időben való elvégzését veszélyez­teti,­az aratást és a betakarítást ható­ságilag kell elvégeztetni. A cséplőgép üzemben tartója köte­les a cséplési munkacsapatot június 15-ig a DEFOSZ munkaközvetítő iro­dája útján leszerződtetni. Ha a csép­­lést munkacsapat nélkül „kalákában“ végzik, az etetőket és a kijelölt csép­lési ellenőrt a cséplőgép üzembentar­tója köteles szerződtetni. A rendelet megszegőit, mivel azok a cséplés és betakarítás sikeres­­ elvégzését veszé­lyeztetik, szigorú büntetésben részesí­tik. A fiatalok mindjobban kiveszik részüket a termelőszövetkezeti csoportok növényápolási munkájából A termelőszövetkezeti csoportok fia­talsága is , követve az ipari munkás­ifjúság példáját, versennyel készül a kongresszusra, egységes szervezetük, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének megte­remtéséért. A már korábban jobb és több munkát felajánló fiatalok lendü­lete egyre több csoport ifjúságát ra­gadja magával. A büdszentmihályi „VIT“ termelő­szövetkezeti csoport ifjúsági munka­csapata felajánlotta, hogy a kon­gresszusig 250 százalékra fokozza tel­jesítményét és különösen ügyel a nö­­vényápolási munkák jó minőségére. Nem valami meggondolatlan ígéret ez, jó munkaszervezéssel és az egyéni verseny kiszélesítésével már eddig 230 százalékot értek el. A vajai „Kuruc" termelőszövetkezeti csoport két fiatal dolgozója, Farkas János és Márton Róza, 150 százalékos teljesítést értek el. Céljuk, hogy a több munkát igénylő gondos növényápolást teljesítményük fokozásával végzik el. Ezért a kon­gresszusig nemcsak 160 százalékra fo­kozzák eredményüket, hanem vállalják, hogy a munka minőségével is még jobban elősegítik, hogy a csoport ma­gasabb terméshozamot érjen el. A dávodi „Szabadság“ termelőszövetke­zeti csoportban is derekasan kiveszik részüket a fiatalok a munkából: Gál János és Varga Ilona 166 szá­zalékos átlagteljesítéssel dolgoztak a cukorrépa egyelésében. Természetesen a fiatalok versenye is csak ott fejlődik, ahol a csoport pártszervezete és vezetősége meg­felelő támogatást biztosít, mint ez a szentesi „Árvai Dávid’­ termelőszö­­vetkezeti csoportban is történik. Itt minden munkacsapattal időben köztik a többiek elért eredményeit, hetenkint csoportértekezleten értékelik az elmúlt heti munkát és megbeszélik a követ­kező hét­­ütemtervét, munkabeosztását. Mindenki megismeri heti feladatát és a munkacsapatok úgy osztják be mun­kájukat, hogy hét közben nem fecsér­lik az időt vitával, vagy munkájuk „átszervezésével“. A munka ebben a csoportban sem kevés. Mégis a nö­vénytermelési brigádok minden mun­kájukat határidőre végezték eddig. Kapásnövényeiket már kétszer meg­­kapálták, cukorrépájukat pedig már harmadszor is. Ezt a csoportértekezleten jól megbe­szélt és helyesen megszervezett mun­kával és a munkacsapatok egyéni versenyen alapuló versenyével érték el. Két ifjúsági munkacsapatuk jól ki­veszi részét a növényápolási munká­ból és a versenyből. A „Vörös Csil­­lag“-munkacsapat állandóan 150 szá­zalékos teljesítéssel dolgozik és az „Úttörő“-munkacsapat — amelynek eddigi átlagteljesítménye a különféle növényápolási munkákban 130­­száza­lék — hamarosan le akarja hagyni a „Vörös Csillag’‘-ot. Tagjaik egyéni versenye szép eredményeket hozott máris: Barih­a Erzsébet és Kocsis Klára 280 és 290 százalékot értek el a dohánypalántálásnál és a kertészeti munkákban. Nem fejlődik a fiatalok versenye a hódmezővásárhelyi „Marx“ termelő­szövetkezeti csoportban, ahol pedig ugyancsak akad kezdeményező erő a fiatalok között. Tarácski Géza például 200 százalék körüli teljesítést ért el a répamegvelésben és a csoportérte­kezleten fel akarta ajánlani, hogy to­vábbra is eléri ezt az eredményt. A csoport idősebb tagjai azonban leintet­ték, akadékoskodtak és elvették a fia­talok kedvét is a versenytől. Itt a tagok között nem fejlődik ki a ver­senyszellem, sőt, az egyik munka­csapatban nem a tagok egyéni telje­sítményét számolják el, hanem az összteljesítményt a tagok számával el­osztva minden tagnak egyenlő munka­egységet írnak jóvá. Ez egyenesen megöli a versenykedvet, de a munka­kedvet is, hiszen az ilyen számolás­sal egyformán részesül a jövedelemből a lusta és a szorgalmas is. Ilyen kö­rülmények között a legjobb munkaerők­ is elvesztik munkakedvüket, elhanya­golják a munkát. A csoport ezért késlekedik az egyes növényápolási munkákkal, ami pedig csakhamar be­hozhatatlan károkat okoz a termelés­ben. Közhasználatú gépjárómű vezetésére jogosító igazolvánnyal rendelkező gépjárómű­vezetőket keres az ország egész területéről buda­pesti alkalmaztatással a Teherfuvar Személyes jelentkezés a Teherautó­­fuvarozási NV felvételi Irodájában, XIV., DÓZSA GYÖRGYÖT 1—3. Jelentkezés alkalmával bemutatandók: Jogosítvány, vezetői gyakorlatot iga­zoló okmányok, önéletrajz, egyéb személyi igazoló okmányok. Az általános és népiskolákban június 19—20—21-én lesznek a beh­atások Az általános és népiskolákban a be­hatásokat június 19, 20, 21-én tartják. Minden általános- és népiskolai tanuló a lakóhelyén működő iskolába köteles járni. Más község vagy város önálló általános iskolájába csak olyan tanulót lehet felvenni, akinek lakóhelyén önálló általános iskola nincs. Azokban a köz­ségekben és városokban, ahol több ál­talános és népiskola működik, a ta­nuló csak abba az általános vagy nép­iskolába iratkozhatik be, amelyiknek körzetében lakik. Ez nem vonatkozik azokra a tanulókra, akik az 1949/50. iskolaévben lakóhelyük körzetén kívül más iskolában végezték tanulmányai­kat. A beiratási díj az ország minden általános és népiskolájában továbbra is két forint. A beiratásoknál az úttörők műsorral szórakoztatják kis iskolatársaikat, játék­­délutánt rendeznek számukra az iskola udvarán. Az elsőosztályosoknak a be­iratkozásnál külön bábjátékkal és egyéb mulatsággal kedveskednek. Az újítók díjazását, az újítási szervek feladatait, az újítói tevékenység fejlesztését szabályozza a minisztertanács rendelete A Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsa rendeletet hozott az újítási ügyek intézéséről. A rendelet tisztázza az újítás fogalmát. Eszerint minden javaslat, amelynek megvalósítása a népgazdaság részére valamilyen gazdasági, vagy egyéb hasznos ered­ménnyel jár — újítás. Újítás olyan javaslat is lehet, amely a szakiroda­­lomban megjelent közleményen alapul. Nem tekinthető azonban újításnak valamely megoldandó kérdésnek pusz­ta felvetése, a kisebb jelentőségű racionalizálás, vállalat- és hivatal­szervezés, ügyintézés körébe vágó ja­vaslat. A rendelet részletesen intézkedik az újítások díjazásáról. Az újítás díjazá­sának alapja — ha az pénzben köz­vetlenül kifejezhető gazdasági ered­ménnyel jár — az újítás megvalósí­tásától számított első év gazdasági eredménye. Ha az újítás pénzben köz­vetlenül ki nem fejezhető hasznos eredménnyel jár, vagy ha a gazda­sági eredmény pénzben kifejezhető ugyan, de az újítás más irányú jelen­tőségéhez képest csekély (pl. új tudo­mányos műszer feltalálása), az újító­nak járó díj összegét az összes kö­rülmények mérlegelésével kell megál­lapítani. Az újítási díj mértéke az újítás megvalósításától számított egy év alatt elért, pénzben közvetlenül kifejezhető gazdasági, eredmény első ötezer forintja után 10 százalék. Az ennél nagyobb összegekről a rendelet külön részletesen intézkedik. Ha az újítást másutt is bevezetik, az átvevő vállalat az újítónak a teljes újítói díj 75 százalékát, az átvételt javasló dol­gozónak pedig az újítási díj 10 szá­zalékát köteles fizetni. Ha azonban az újítást csak a bevezetést követő má­sodik évben, vagy annál később ve­szik át, az újító már nem kap külön jutalmat, a javaslattevőnek azonban ezután is az újítási díj­­10 százalékát kell kifizetni. Az újíásnak nem tekint­hető, kisebb jelentőségű javaslatokért a vállalat vezetője jutalmat adhat. A minisztertanács rendelete részle­tesen intézkedik az újítási díj folyó­sításáról is. Kimondja ezenkívül, hogy ha az újító olyan újítást javasol, amely az érvényben lévő norma túl­teljesítését lehetővé teszi számára, az újítás kötelező bevezetését követő hat hónapig a normát nem lehet megvál­toztatni. A rendelet megszabja az újítási szervek feladatait, s kimondja, hogy a beadott újítási javaslatról a vállalat vezető 8 napon belül köteles nyilat­kozni, hogy elfogadja-e. Ha a vezető 8 nap alatt nem nyilatkozik, az újítási bizottság határoz a javaslat felől. A kipróbálásra elfogadott javaslatot egy hónap alatt ki kell próbálni és ha a próbát kiállja, mielőbb be kell vezetni. A megvalósított újítás szerzőjének újítói tanúsítványt kell adni. Az az újító, aki az egész népgazdaságra kiható jelentőségű újítás szerzője, ki­váló újítói oklevelet kap. A minisztertanács rendelete végül intézkedik az újítótevékenység terv­szerű, fejlesztéséről, az újítási feladat­tervek kidolgozásáról, kísérleti műhe­lyek és telepek létesítéséről, kísérleti költségek, újítási díjelőlegek fizetésé­ről, a tapasztalatcsere megszervezé­sé­­séről, a szélesebb körben alkalmaz­ható újítások kötelező bevezetéséről és annak ellenőrzéséről, majd közli a mezőgazdasági újítási ügyek intézésé­nek szabályait is. A minisztertanács rendeletét a már folyamatban lévő újítási ügyekben is alkalmazni kell. Román kulturális bizottság érkezett Budapestre A magyar—román kulturális egyez­mény értelmében most kerül sor az ezévi kulturális vegyesbizottsági tár­gyalásokra. A bizottság román tago­zata dr. Nicolae Melinescu külügy­­minisztériumi főosztályvezető vezeté­sével megérkezett Budapestre. A bi­zottság román tagozatának tagja, Francisc Munteanu, a román művé­­szetügyi minisztérium osztályvezetője és Monica Pavel, a román Kultur­­kapcsolatok Intézetének helyettes fő­titkára. A román vendégeket Nemes Dezső, a népművelési minisztérium csoportfőnöke és a vegyesbizottság magyar tagozatának tagjai fogadták. Terménygyű­jtők tisztasági versenye Mándity István, a csávolyi föld­­művesszövetkezet terménybegyűjtője elindította a terménybegyűjtők tiszta­sági versenyét. Az ország termény­begyűjtőihez intézett versenyfelhívásá­ban vállalta: gondoskodik arról, hogy a földművesszövetkezet boltjában ál­landóan rend és tisztaság lesz, a rak­tárt fertőtleníti és állandóan tisztán tartja. A szövetkezet gabonazsákjait a dolgozó parasztok rendelkezésére bocsátja, hogy a cséplőgéptől közvet­lenül a szövetkezet magtárába szál­líthassák a gabonát. 3 Idejében gondoskodjunk az aratási és cséplési munkaerő biztosításáról A minisztertanácsnak az aratás, cséplés és terménybegyű­jtés végrehajtásáról szóló határozata meg­állapítja: „Az őszi és tavaszi jó munka s a kedvező időjárás eredmé­nyeként dolgozó paraszságunk kenyér­­magvakban bőséges termést takarít be. Kenyérgabona-vetéseink szalmái fej­lettek és nagyok, háromszorosa a ta­valyinak, ami azt jelenti, hogy az aratási, behordási és cséplési munká­kat sokkal jobban kell megszervezni, mint a múlt évek során. Ezért időben kell gondoskodni a munkaerőszükség­let, biztosításáról, a behordáshoz szük­­séges igaerő megszervezéséről, az ösz­­szes felhasználható gépi erő beállítá­sáról.” Ebből világosan kitűnik, hogy az aratás és cséplés jó előkészítésének egyik legfontosabb tennivalója a szük­séges munkaerőről való gondoskodás, részben a belső tartalékok mozgósí­tása, részben az aratási szerződések idejében való megkötése útján. A munkaerő biztosítása komoly fel­adatokat ró az egyénileg dolgozó pa­rasztságra, állami gazdaságainkra és termelőszövetkezeti csoportjainkra egy­aránt. A legelső, amire ügyelni kell, az, hogy elejét vegyük az egyes mező­gazdasági munkák összetorlódásának. Ezért van igen nagy jelentősége annak, hogy most, amíg jókor van, be­fejezzük az itt-ott még hátralévő egye­­lést, teljes erővel végezzük a cukorrépa, kukorica kapálását, a burgonya töltö­­getését és más" növények ápolását —, hogy mire az aratás beköszönt, ehhez a legfőbb munkához elegendő munka­erő álljon rendelkezésre. Szocialista mezőgazdasági üzemeinkre azonban e tekintetben más komoly feladatok is várnak. Egyik ilyen fontos feladat, hogy állami gazdaságaink is, termelő­szövetkezeti csoportjaink is vegyék számba, mozgósítsák és okosan hasz­nálják fel a belső munkaerő-tartaléko­kat. Á­llami gazdaságainknak számos -'*■ lehetőségük van, hogy belső mozgósítással növeljék a rendelkezésre álló munkaerőt: a, munkaerő helyes eloszlásának megtervezése, a jól mű­ködő brigádszervezet, a munkaverseny szélesítése és fejlesztése, a teljesít­ménybérezés következetes alkalmazása, a magasabb munkateljesítmények ál­landósítása. Állami gazdaságaink egy­­része azonban csak csekély mértékben használja fel ezeket a fontos eszközöket. Számos állami gazdaságban nem for­dítanak kellő gondot arra, hogy az egyes munkák sürgősségének megfele­­lően, tervszerűen osszák el a munka­erőt, így például egyes helyeken elő­­fordult, hogy a dolgozók egy része a szérát takarította, közben a többiek nem bírtak az elgyomosodott cukor­répa egyelésével. Több helyen tapasztalható, hogy a leg­nagyobb dolog időben egyes dolgozók, sőt munkacsapatok órákat várnak be­osztásukra, mert a munkacsapat- és brigádvezetők, sőt a gazdaság vezetői nem gondoskodtak idejében a feladatok kijelöléséről. Másutt nem fordítanak kellő gondot arra, hogy érvényesítsék a teljesítménybérezést. A teljesít­ménybérezés hiánya legfőbb kerékkö­tője az egyéni verseny fejlesztésének is, de a versenymozgalom szélese­dését emellett sokhelyütt hátráltatja az is, hogy nem foglalkoznak a jó eredmé­nyek népszerűsítésével, a helyes munka­­módszerek átadásának megszervezésé­vel, sőt számos helyen még a verseny jelentőségét s a prémium-renszert sem ismertették megfelelő módon a dolgo­zókkal. Az aratásra és cséplésre való felkészülésnek egyik fontos feladata, hogy állami gazdaságaink —­ mindenütt, ahol e hibák tapasztalhatók — késede­lem nélkül kiküszöböljék ezeket a hi­bákat. A munkaerő tervszerű elosztása mellett mindenütt gondoskodni kell a teljesítménybérezés következetes betar­tásáról, a versenymozgalom fejleszté­séről, a magasabb munkateljesítmények állandósításáról. Termelőszövetkezeti csoportjainkban is számos lehetősége van a munkaerő belső növelésének. És itt nemcsak ar­ról van szó, hogy tartsák be a munka­egységgel való számolást, fejlesszék a versenyt, igyekezzenek minél több cso­porttag, munkacsapat és brigád maga­sabb munkatlejesítményét állandósítani, hanem arról is, hogy kivétel nélkül min­den csoporttagot vonjanak be a nö­vényápolás, majd az aratás-cséplés munkájába s vonják be a családtago­kat is. Jónéhány csoportunkban ta­pasztalható, hogy egyes csoporttagok még a legnagyobb dologidőben is a csoporton kívül foglalatoskodnak. Még olyan­­ elképesztő példával is találkozni, mint például a marsi Táncsics-csoport, melyben 72 csoporttag közül csak 30 vesz ténylegesen részt a növényápolás­ban. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy — elsősorban a csoportok párt­­szervezetei — minden csoporttagnak megmagyarázzák: most a csoport­munka a legfőbb kötelesség, a növény­­ápolás és aratás-cséplés munkájában kivétel nélkül minden csoporttag ve­gyen részt Termelőcsoportjaink is min­dent kövessenek el, hogy idejében el­végezzék a növényápolási munkákat s az aratás-csépléshez elegendő munka­erőt tudjanak biztosítani. Emellett a csoportok már most vessenek számot az aratás és cséplés munkaerő-szükség­letével, készítsék el aratási-cséplési ter­vüket s ennek megfelelően a munkaerő helyes, gazdaságos elosztását. A­zokban a gazdaságokban, ahol erre szükség van, idejében gondoskodni kell a külső munka­erők biztosításáról, az arató- és cséplőmunkások leszerződtetéséről. A minisztertanács határozata értelmében a szerződtetés határideje: június 5. Falusi pártszervezeteink politikai irá­nyítása mellett elsősorban a DÉFOSZ- nak mindent el kell követnie, hogy a szükséges munkaerőt és a határidő betartását biztosítsa. E feladat jó végrehajtásához azonban korántsem elegendő kihirdetni, hogy ebben vagy abban az állami gazdaságban ennyi meg ennyi munkaerőre van szükség é­s azután várni, hogy a dolgozók jelentkezzenek. Nem szabad megfeled­kezni arról, hogy a mezőgazdaságban különösen a legnagyobb dologidőben már szorosan állunk munkaerő dolgá­ban — hiszen ötéves tervünk hatal­mas ipari beruházásai sokezer mező­gazdasági munkásnak adtak máris munkát és megélhetést s termelőszö­vetkezeti csoportjainkba is igen sok mezőgazdasági munkás lépett be tag­nak. Éppen ezért szívós felvilágosító és szervezőmunkával kell gondoskodni az arató- és cséplőmunkások szerződ­tetéséről. Meg kell magyarázni ne­kik, hogy milyen keresetet, milyen elő­nyöket biztosít számukra a mező­­gazdasági kollektív szerződés, de emellett gondoskodni kell arról is, hogy megfelelő elhelyezést, élelmezést is kapjanak. A felvilágosító munkára különösen szükség van azért is, mert az arató- és cséplőmunkások szerződ­tetése harci feladat. A kulákság na­gyon jól­ tudja, hogy az idei jó ter­mésnek milyen nagy szerepe van a dolgozó parasztság boldogulásában, népi demokráciánk további megerősí­tésében — s ezért még az eddigi ku­­lák-támadásoknál is aljasabb ravasz­sággal, nagyobb dühvel próbálja aka­dályozni az­ aratást-cséplést. A kulá­­kok húzzák-halasztják az aratómunká­sok szerződtetését, arról fecsegnek, hogy „még korán van”. Sajnos, egyes mezőgazdasági dolgozók a ku­­lák-hazugságok hálójába kerülnek s húzódoznak a szerződés megkötésétől, s nem veszik észre, hogy a kulák­­taktika a szerződés megkötésének és az aratási-cséplési munkának hátrál­tatására irányul. Az ilyen kulák-pró­­bálkozásokat, melyek az aratási szer­ződések elhúzására irányulnak, kímé­letlenül le kell leplezni s a kulákokat rá kell szorítani arra, hogy a föld­művelésügyi miniszter rendelete értel­mében június 5-ig kössék meg az ara­tási szerződést, mert ennek elmulasz­tása esetén szigorú büntetést kapnak. ■pVppen azért, mert a kulákság a szabotálási kísérletek mellett a leggyalázatosabb mesterkedésektől sem riad vissza, fokozott éberségre van szükség az aratási-cséplési munkaerő biztosításánál is. Pártszervezeteink vezetésével a tömegszervezetek, első­sorban a DEFOSZ leplezzék le a ku­­lák-hazugságokat, a kulákok minden­féle támadását és a DEFOSZ minden erővel gondoskodjon a szükséges munkaerőről, az aratási szerződések időben való megkötéséről. Ez idén a kevés földdel rendelkező dolgozó pa­rasztok és családtagjaik számára is lehetővé kell tenni, hogy a saját ga­bonájuk learatása és cséplése mellett vállalhassanak is aratási és cséplési munkát. És emellett a falusi fiatalo­kat,­a nőket is be kell vonni az ara­tás-cséplés jó elvégzésének munká­jába. Pártszervezeteink minden falu­ban tartják kezükben az aratás-csép­lés politikai előkészítésének munkáját, irányítsák a munkaerő biztosításáért folyó felvilágosító munkát, vezessék a harcot a kulákság szabotálási kísér­letei, ellenséges agitációja leküzdé­séért, s a DÉFOSZ-szervezetek is fáradhatatlan munkával gondoskodja­nak arról, hogy az idei bő termés si­keres betakarításának igen fontos fel­tétele, a szükséges munkaerő hiányta­lanul, időben meglegyen. Borbás Lajos

Next