Szabad Nép, 1950. június (8. évfolyam, 125-149. szám)
1950-06-01 / 125. szám
CSÜTÖRTÖK, 1950 JÚNIUS , SZABAD NÉP Mríius 5-ig kell szerződtetni az aratómunkásokat Június 15-ig a cséplőgépmunkásokat A minisztertanács aratás, cséplés és terménybegyűjtésről szóló határozatának sikeres végrehajtása érdekében a földművelésügyi miniszter rendeletet adott ki az egyéni gazdaságok aratási, betakarítási és cséplési a miukaerő szükségletének biztosításáról. A rendelet értelmében az a gazdálkodó, akinek a földjén az aratás időben való ellátása nincs biztosítva, vagy az elmúlt években is idegen munkaerővel végezte az aratást, köteles az aratási és betakarítási munkálatok elvégzésére szükséges munkavállalót legkésőbb június 5-ig a gifosz munkaközvetítő irodája útját leszerződtetni. Az alkalmazott munkavállalók száma nem lehet kevesebb, mint az 1949. évben volt, vagy ha a terület változott, akkor annyi mezőgazdasági munkaerőt kell alkalmazni, hogy 8—10 katasztrális hold gabonavetésre egy aratópár jusson. E rendelkezések betartását a DEFOSZ ellenőrzi. Kétség esetén a munkavállalók számát a gazdálkodó kérelmére a DEFOSZ munkaközvetítő irodájának, illetőleg munkástagozatának vezetője állapítja meg. Ha megállapítást nyer, hogy a gazdálkodó nem gondoskodott az előírt időben a szükséges számú mezőgazdasági munkavállalók alkalmazásáról, és ezzel az aratási és betakarítási munkálatok időben való elvégzését veszélyezteti,az aratást és a betakarítást hatóságilag kell elvégeztetni. A cséplőgép üzemben tartója köteles a cséplési munkacsapatot június 15-ig a DEFOSZ munkaközvetítő irodája útján leszerződtetni. Ha a cséplést munkacsapat nélkül „kalákában“ végzik, az etetőket és a kijelölt cséplési ellenőrt a cséplőgép üzembentartója köteles szerződtetni. A rendelet megszegőit, mivel azok a cséplés és betakarítás sikeres elvégzését veszélyeztetik, szigorú büntetésben részesítik. A fiatalok mindjobban kiveszik részüket a termelőszövetkezeti csoportok növényápolási munkájából A termelőszövetkezeti csoportok fiatalsága is , követve az ipari munkásifjúság példáját, versennyel készül a kongresszusra, egységes szervezetük, a Dolgozó Ifjúság Szövetségének megteremtéséért. A már korábban jobb és több munkát felajánló fiatalok lendülete egyre több csoport ifjúságát ragadja magával. A büdszentmihályi „VIT“ termelőszövetkezeti csoport ifjúsági munkacsapata felajánlotta, hogy a kongresszusig 250 százalékra fokozza teljesítményét és különösen ügyel a növényápolási munkák jó minőségére. Nem valami meggondolatlan ígéret ez, jó munkaszervezéssel és az egyéni verseny kiszélesítésével már eddig 230 százalékot értek el. A vajai „Kuruc" termelőszövetkezeti csoport két fiatal dolgozója, Farkas János és Márton Róza, 150 százalékos teljesítést értek el. Céljuk, hogy a több munkát igénylő gondos növényápolást teljesítményük fokozásával végzik el. Ezért a kongresszusig nemcsak 160 százalékra fokozzák eredményüket, hanem vállalják, hogy a munka minőségével is még jobban elősegítik, hogy a csoport magasabb terméshozamot érjen el. A dávodi „Szabadság“ termelőszövetkezeti csoportban is derekasan kiveszik részüket a fiatalok a munkából: Gál János és Varga Ilona 166 százalékos átlagteljesítéssel dolgoztak a cukorrépa egyelésében. Természetesen a fiatalok versenye is csak ott fejlődik, ahol a csoport pártszervezete és vezetősége megfelelő támogatást biztosít, mint ez a szentesi „Árvai Dávid’ termelőszövetkezeti csoportban is történik. Itt minden munkacsapattal időben köztik a többiek elért eredményeit, hetenkint csoportértekezleten értékelik az elmúlt heti munkát és megbeszélik a következő hétütemtervét, munkabeosztását. Mindenki megismeri heti feladatát és a munkacsapatok úgy osztják be munkájukat, hogy hét közben nem fecsérlik az időt vitával, vagy munkájuk „átszervezésével“. A munka ebben a csoportban sem kevés. Mégis a növénytermelési brigádok minden munkájukat határidőre végezték eddig. Kapásnövényeiket már kétszer megkapálták, cukorrépájukat pedig már harmadszor is. Ezt a csoportértekezleten jól megbeszélt és helyesen megszervezett munkával és a munkacsapatok egyéni versenyen alapuló versenyével érték el. Két ifjúsági munkacsapatuk jól kiveszi részét a növényápolási munkából és a versenyből. A „Vörös Csillag“-munkacsapat állandóan 150 százalékos teljesítéssel dolgozik és az „Úttörő“-munkacsapat — amelynek eddigi átlagteljesítménye a különféle növényápolási munkákban 130százalék — hamarosan le akarja hagyni a „Vörös Csillag’‘-ot. Tagjaik egyéni versenye szép eredményeket hozott máris: Bariha Erzsébet és Kocsis Klára 280 és 290 százalékot értek el a dohánypalántálásnál és a kertészeti munkákban. Nem fejlődik a fiatalok versenye a hódmezővásárhelyi „Marx“ termelőszövetkezeti csoportban, ahol pedig ugyancsak akad kezdeményező erő a fiatalok között. Tarácski Géza például 200 százalék körüli teljesítést ért el a répamegvelésben és a csoportértekezleten fel akarta ajánlani, hogy továbbra is eléri ezt az eredményt. A csoport idősebb tagjai azonban leintették, akadékoskodtak és elvették a fiatalok kedvét is a versenytől. Itt a tagok között nem fejlődik ki a versenyszellem, sőt, az egyik munkacsapatban nem a tagok egyéni teljesítményét számolják el, hanem az összteljesítményt a tagok számával elosztva minden tagnak egyenlő munkaegységet írnak jóvá. Ez egyenesen megöli a versenykedvet, de a munkakedvet is, hiszen az ilyen számolással egyformán részesül a jövedelemből a lusta és a szorgalmas is. Ilyen körülmények között a legjobb munkaerők is elvesztik munkakedvüket, elhanyagolják a munkát. A csoport ezért késlekedik az egyes növényápolási munkákkal, ami pedig csakhamar behozhatatlan károkat okoz a termelésben. Közhasználatú gépjárómű vezetésére jogosító igazolvánnyal rendelkező gépjáróművezetőket keres az ország egész területéről budapesti alkalmaztatással a Teherfuvar Személyes jelentkezés a Teherautófuvarozási NV felvételi Irodájában, XIV., DÓZSA GYÖRGYÖT 1—3. Jelentkezés alkalmával bemutatandók: Jogosítvány, vezetői gyakorlatot igazoló okmányok, önéletrajz, egyéb személyi igazoló okmányok. Az általános és népiskolákban június 19—20—21-én lesznek a behatások Az általános és népiskolákban a behatásokat június 19, 20, 21-én tartják. Minden általános- és népiskolai tanuló a lakóhelyén működő iskolába köteles járni. Más község vagy város önálló általános iskolájába csak olyan tanulót lehet felvenni, akinek lakóhelyén önálló általános iskola nincs. Azokban a községekben és városokban, ahol több általános és népiskola működik, a tanuló csak abba az általános vagy népiskolába iratkozhatik be, amelyiknek körzetében lakik. Ez nem vonatkozik azokra a tanulókra, akik az 1949/50. iskolaévben lakóhelyük körzetén kívül más iskolában végezték tanulmányaikat. A beiratási díj az ország minden általános és népiskolájában továbbra is két forint. A beiratásoknál az úttörők műsorral szórakoztatják kis iskolatársaikat, játékdélutánt rendeznek számukra az iskola udvarán. Az elsőosztályosoknak a beiratkozásnál külön bábjátékkal és egyéb mulatsággal kedveskednek. Az újítók díjazását, az újítási szervek feladatait, az újítói tevékenység fejlesztését szabályozza a minisztertanács rendelete A Magyar Népköztársaság minisztertanácsa rendeletet hozott az újítási ügyek intézéséről. A rendelet tisztázza az újítás fogalmát. Eszerint minden javaslat, amelynek megvalósítása a népgazdaság részére valamilyen gazdasági, vagy egyéb hasznos eredménnyel jár — újítás. Újítás olyan javaslat is lehet, amely a szakirodalomban megjelent közleményen alapul. Nem tekinthető azonban újításnak valamely megoldandó kérdésnek puszta felvetése, a kisebb jelentőségű racionalizálás, vállalat- és hivatalszervezés, ügyintézés körébe vágó javaslat. A rendelet részletesen intézkedik az újítások díjazásáról. Az újítás díjazásának alapja — ha az pénzben közvetlenül kifejezhető gazdasági eredménnyel jár — az újítás megvalósításától számított első év gazdasági eredménye. Ha az újítás pénzben közvetlenül ki nem fejezhető hasznos eredménnyel jár, vagy ha a gazdasági eredmény pénzben kifejezhető ugyan, de az újítás más irányú jelentőségéhez képest csekély (pl. új tudományos műszer feltalálása), az újítónak járó díj összegét az összes körülmények mérlegelésével kell megállapítani. Az újítási díj mértéke az újítás megvalósításától számított egy év alatt elért, pénzben közvetlenül kifejezhető gazdasági, eredmény első ötezer forintja után 10 százalék. Az ennél nagyobb összegekről a rendelet külön részletesen intézkedik. Ha az újítást másutt is bevezetik, az átvevő vállalat az újítónak a teljes újítói díj 75 százalékát, az átvételt javasló dolgozónak pedig az újítási díj 10 százalékát köteles fizetni. Ha azonban az újítást csak a bevezetést követő második évben, vagy annál később veszik át, az újító már nem kap külön jutalmat, a javaslattevőnek azonban ezután is az újítási díj10 százalékát kell kifizetni. Az újíásnak nem tekinthető, kisebb jelentőségű javaslatokért a vállalat vezetője jutalmat adhat. A minisztertanács rendelete részletesen intézkedik az újítási díj folyósításáról is. Kimondja ezenkívül, hogy ha az újító olyan újítást javasol, amely az érvényben lévő norma túlteljesítését lehetővé teszi számára, az újítás kötelező bevezetését követő hat hónapig a normát nem lehet megváltoztatni. A rendelet megszabja az újítási szervek feladatait, s kimondja, hogy a beadott újítási javaslatról a vállalat vezető 8 napon belül köteles nyilatkozni, hogy elfogadja-e. Ha a vezető 8 nap alatt nem nyilatkozik, az újítási bizottság határoz a javaslat felől. A kipróbálásra elfogadott javaslatot egy hónap alatt ki kell próbálni és ha a próbát kiállja, mielőbb be kell vezetni. A megvalósított újítás szerzőjének újítói tanúsítványt kell adni. Az az újító, aki az egész népgazdaságra kiható jelentőségű újítás szerzője, kiváló újítói oklevelet kap. A minisztertanács rendelete végül intézkedik az újítótevékenység tervszerű, fejlesztéséről, az újítási feladattervek kidolgozásáról, kísérleti műhelyek és telepek létesítéséről, kísérleti költségek, újítási díjelőlegek fizetéséről, a tapasztalatcsere megszervezéséséről, a szélesebb körben alkalmazható újítások kötelező bevezetéséről és annak ellenőrzéséről, majd közli a mezőgazdasági újítási ügyek intézésének szabályait is. A minisztertanács rendeletét a már folyamatban lévő újítási ügyekben is alkalmazni kell. Román kulturális bizottság érkezett Budapestre A magyar—román kulturális egyezmény értelmében most kerül sor az ezévi kulturális vegyesbizottsági tárgyalásokra. A bizottság román tagozata dr. Nicolae Melinescu külügyminisztériumi főosztályvezető vezetésével megérkezett Budapestre. A bizottság román tagozatának tagja, Francisc Munteanu, a román művészetügyi minisztérium osztályvezetője és Monica Pavel, a román Kulturkapcsolatok Intézetének helyettes főtitkára. A román vendégeket Nemes Dezső, a népművelési minisztérium csoportfőnöke és a vegyesbizottság magyar tagozatának tagjai fogadták. Terménygyűjtők tisztasági versenye Mándity István, a csávolyi földművesszövetkezet terménybegyűjtője elindította a terménybegyűjtők tisztasági versenyét. Az ország terménybegyűjtőihez intézett versenyfelhívásában vállalta: gondoskodik arról, hogy a földművesszövetkezet boltjában állandóan rend és tisztaság lesz, a raktárt fertőtleníti és állandóan tisztán tartja. A szövetkezet gabonazsákjait a dolgozó parasztok rendelkezésére bocsátja, hogy a cséplőgéptől közvetlenül a szövetkezet magtárába szállíthassák a gabonát. 3 Idejében gondoskodjunk az aratási és cséplési munkaerő biztosításáról A minisztertanácsnak az aratás, cséplés és terménybegyűjtés végrehajtásáról szóló határozata megállapítja: „Az őszi és tavaszi jó munka s a kedvező időjárás eredményeként dolgozó paraszságunk kenyérmagvakban bőséges termést takarít be. Kenyérgabona-vetéseink szalmái fejlettek és nagyok, háromszorosa a tavalyinak, ami azt jelenti, hogy az aratási, behordási és cséplési munkákat sokkal jobban kell megszervezni, mint a múlt évek során. Ezért időben kell gondoskodni a munkaerőszükséglet, biztosításáról, a behordáshoz szükséges igaerő megszervezéséről, az öszszes felhasználható gépi erő beállításáról.” Ebből világosan kitűnik, hogy az aratás és cséplés jó előkészítésének egyik legfontosabb tennivalója a szükséges munkaerőről való gondoskodás, részben a belső tartalékok mozgósítása, részben az aratási szerződések idejében való megkötése útján. A munkaerő biztosítása komoly feladatokat ró az egyénileg dolgozó parasztságra, állami gazdaságainkra és termelőszövetkezeti csoportjainkra egyaránt. A legelső, amire ügyelni kell, az, hogy elejét vegyük az egyes mezőgazdasági munkák összetorlódásának. Ezért van igen nagy jelentősége annak, hogy most, amíg jókor van, befejezzük az itt-ott még hátralévő egyelést, teljes erővel végezzük a cukorrépa, kukorica kapálását, a burgonya töltögetését és más" növények ápolását —, hogy mire az aratás beköszönt, ehhez a legfőbb munkához elegendő munkaerő álljon rendelkezésre. Szocialista mezőgazdasági üzemeinkre azonban e tekintetben más komoly feladatok is várnak. Egyik ilyen fontos feladat, hogy állami gazdaságaink is, termelőszövetkezeti csoportjaink is vegyék számba, mozgósítsák és okosan használják fel a belső munkaerő-tartalékokat. Állami gazdaságainknak számos -'*■ lehetőségük van, hogy belső mozgósítással növeljék a rendelkezésre álló munkaerőt: a, munkaerő helyes eloszlásának megtervezése, a jól működő brigádszervezet, a munkaverseny szélesítése és fejlesztése, a teljesítménybérezés következetes alkalmazása, a magasabb munkateljesítmények állandósítása. Állami gazdaságaink egyrésze azonban csak csekély mértékben használja fel ezeket a fontos eszközöket. Számos állami gazdaságban nem fordítanak kellő gondot arra, hogy az egyes munkák sürgősségének megfelelően, tervszerűen osszák el a munkaerőt, így például egyes helyeken előfordult, hogy a dolgozók egy része a szérát takarította, közben a többiek nem bírtak az elgyomosodott cukorrépa egyelésével. Több helyen tapasztalható, hogy a legnagyobb dolog időben egyes dolgozók, sőt munkacsapatok órákat várnak beosztásukra, mert a munkacsapat- és brigádvezetők, sőt a gazdaság vezetői nem gondoskodtak idejében a feladatok kijelöléséről. Másutt nem fordítanak kellő gondot arra, hogy érvényesítsék a teljesítménybérezést. A teljesítménybérezés hiánya legfőbb kerékkötője az egyéni verseny fejlesztésének is, de a versenymozgalom szélesedését emellett sokhelyütt hátráltatja az is, hogy nem foglalkoznak a jó eredmények népszerűsítésével, a helyes munkamódszerek átadásának megszervezésével, sőt számos helyen még a verseny jelentőségét s a prémium-renszert sem ismertették megfelelő módon a dolgozókkal. Az aratásra és cséplésre való felkészülésnek egyik fontos feladata, hogy állami gazdaságaink — mindenütt, ahol e hibák tapasztalhatók — késedelem nélkül kiküszöböljék ezeket a hibákat. A munkaerő tervszerű elosztása mellett mindenütt gondoskodni kell a teljesítménybérezés következetes betartásáról, a versenymozgalom fejlesztéséről, a magasabb munkateljesítmények állandósításáról. Termelőszövetkezeti csoportjainkban is számos lehetősége van a munkaerő belső növelésének. És itt nemcsak arról van szó, hogy tartsák be a munkaegységgel való számolást, fejlesszék a versenyt, igyekezzenek minél több csoporttag, munkacsapat és brigád magasabb munkatlejesítményét állandósítani, hanem arról is, hogy kivétel nélkül minden csoporttagot vonjanak be a növényápolás, majd az aratás-cséplés munkájába s vonják be a családtagokat is. Jónéhány csoportunkban tapasztalható, hogy egyes csoporttagok még a legnagyobb dologidőben is a csoporton kívül foglalatoskodnak. Még olyan elképesztő példával is találkozni, mint például a marsi Táncsics-csoport, melyben 72 csoporttag közül csak 30 vesz ténylegesen részt a növényápolásban. Éppen ezért alapvetően fontos, hogy — elsősorban a csoportok pártszervezetei — minden csoporttagnak megmagyarázzák: most a csoportmunka a legfőbb kötelesség, a növényápolás és aratás-cséplés munkájában kivétel nélkül minden csoporttag vegyen részt Termelőcsoportjaink is mindent kövessenek el, hogy idejében elvégezzék a növényápolási munkákat s az aratás-csépléshez elegendő munkaerőt tudjanak biztosítani. Emellett a csoportok már most vessenek számot az aratás és cséplés munkaerő-szükségletével, készítsék el aratási-cséplési tervüket s ennek megfelelően a munkaerő helyes, gazdaságos elosztását. Azokban a gazdaságokban, ahol erre szükség van, idejében gondoskodni kell a külső munkaerők biztosításáról, az arató- és cséplőmunkások leszerződtetéséről. A minisztertanács határozata értelmében a szerződtetés határideje: június 5. Falusi pártszervezeteink politikai irányítása mellett elsősorban a DÉFOSZ- nak mindent el kell követnie, hogy a szükséges munkaerőt és a határidő betartását biztosítsa. E feladat jó végrehajtásához azonban korántsem elegendő kihirdetni, hogy ebben vagy abban az állami gazdaságban ennyi meg ennyi munkaerőre van szükség és azután várni, hogy a dolgozók jelentkezzenek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a mezőgazdaságban különösen a legnagyobb dologidőben már szorosan állunk munkaerő dolgában — hiszen ötéves tervünk hatalmas ipari beruházásai sokezer mezőgazdasági munkásnak adtak máris munkát és megélhetést s termelőszövetkezeti csoportjainkba is igen sok mezőgazdasági munkás lépett be tagnak. Éppen ezért szívós felvilágosító és szervezőmunkával kell gondoskodni az arató- és cséplőmunkások szerződtetéséről. Meg kell magyarázni nekik, hogy milyen keresetet, milyen előnyöket biztosít számukra a mezőgazdasági kollektív szerződés, de emellett gondoskodni kell arról is, hogy megfelelő elhelyezést, élelmezést is kapjanak. A felvilágosító munkára különösen szükség van azért is, mert az arató- és cséplőmunkások szerződtetése harci feladat. A kulákság nagyon jól tudja, hogy az idei jó termésnek milyen nagy szerepe van a dolgozó parasztság boldogulásában, népi demokráciánk további megerősítésében — s ezért még az eddigi kulák-támadásoknál is aljasabb ravaszsággal, nagyobb dühvel próbálja akadályozni az aratást-cséplést. A kulákok húzzák-halasztják az aratómunkások szerződtetését, arról fecsegnek, hogy „még korán van”. Sajnos, egyes mezőgazdasági dolgozók a kulák-hazugságok hálójába kerülnek s húzódoznak a szerződés megkötésétől, s nem veszik észre, hogy a kuláktaktika a szerződés megkötésének és az aratási-cséplési munkának hátráltatására irányul. Az ilyen kulák-próbálkozásokat, melyek az aratási szerződések elhúzására irányulnak, kíméletlenül le kell leplezni s a kulákokat rá kell szorítani arra, hogy a földművelésügyi miniszter rendelete értelmében június 5-ig kössék meg az aratási szerződést, mert ennek elmulasztása esetén szigorú büntetést kapnak. ■pVppen azért, mert a kulákság a szabotálási kísérletek mellett a leggyalázatosabb mesterkedésektől sem riad vissza, fokozott éberségre van szükség az aratási-cséplési munkaerő biztosításánál is. Pártszervezeteink vezetésével a tömegszervezetek, elsősorban a DEFOSZ leplezzék le a kulák-hazugságokat, a kulákok mindenféle támadását és a DEFOSZ minden erővel gondoskodjon a szükséges munkaerőről, az aratási szerződések időben való megkötéséről. Ez idén a kevés földdel rendelkező dolgozó parasztok és családtagjaik számára is lehetővé kell tenni, hogy a saját gabonájuk learatása és cséplése mellett vállalhassanak is aratási és cséplési munkát. És emellett a falusi fiatalokat,a nőket is be kell vonni az aratás-cséplés jó elvégzésének munkájába. Pártszervezeteink minden faluban tartják kezükben az aratás-cséplés politikai előkészítésének munkáját, irányítsák a munkaerő biztosításáért folyó felvilágosító munkát, vezessék a harcot a kulákság szabotálási kísérletei, ellenséges agitációja leküzdéséért, s a DÉFOSZ-szervezetek is fáradhatatlan munkával gondoskodjanak arról, hogy az idei bő termés sikeres betakarításának igen fontos feltétele, a szükséges munkaerő hiánytalanul, időben meglegyen. Borbás Lajos