Szabad Nép, 1950. július (8. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

' \* ‡$*•‡_ „rt 9/ \ ‡ \VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP A minisztertanács jóváhagyta a Német Demokratikus Köztársaság kormányává kötött egyezményeket Békés megye dolgozó parasztsága learatta az ősziárpát, a rozs 99 százalékát, a búza 78 százalékát A MA­G Y A R D O L G O Z Ó K PÁRTJÁ­N­A­KK­ÖZPONI VIII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1950 JULIUS 1 Kormányválság és harc a békéért F­ranciaor­szágban .Júlnius 24-én, látszólag egy másod­randű kérdéssel, a közalkalmazottak státusrendezésének kérdésével kap­csolatban megbukott a francia kor­mány. Valójában nem a közalkalma­zottak fizetésrendezéséről, hanem a Ridault-kormány egész reakciós poli­tikájáról van szó, mely a dolgozók tömegeire nyomorúságot, az egész francia népre a háború fenyegető ve­szedelmét hozta. Vincent Auriol köztársasági elnök először Queuille volt miniszterelnököt bízta meg kormányalakítással, akinek kísérletei kudarcot vallottak. Miután Pleven, volt hadügyminiszter, René­ Mayer, Ridault és Herriot ugyanilyen sikertelenül végezték kormányalakító próbálkozásaikat, az elnök újra Queuille-t bízta meg. Már ez a kör­forgás is mutatja az uralkodó reakció politikájának kiúttalanságát. A Francia Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának közleménye leszö­gezi, hogy a Ridault-kormányt a­­dol­­gozó tömegek elégedetlenségének és tiltakozásának súlya döntötte meg. Mindaz, amivel a kormány gazdasági és politikai téren magára vonta a nép gyűlöletét, közvetlenül, vagy közvetve összefügg a Marshall-tervvel, az At­lanti Egyezménnyel, a Schuman-terv­­vel, azaz a francia kormány „ameri­kai politikájával“. Ennek a politiká­nak a következménye a 600.000 mun­kanélküli, ez a politika vezetett arra, hogy 3 millió francia dolgozó bére nem éri el a létminimumot, hogy a francia parasztság az alacsony terme­lői árak és a magas adóterhek folytán súlyos válsággal küzd és a gazdasá­gok ezrei kerülnek dobra. A Ridault-kormány elleni tömegnyo­másnak fontos összetevője a francia nép harca a háborús politika ellen. A nép az amerikai érdekekért folyó viet­­nami szennyes háború azonnali be­fejezését és a francia csapatok vissza­vonását követeli. A kormány ehelyett újabb erősítést kért kenyéradójától, a washingtoni kormánytól és „viszonzá­sul“ magára vállalta a háborús Schuman-terv kezdeményezését. A tö­megek békeakarata és a reakciós kor­mány háborús politikája közötti össze­csapást még a Monde is felfedi, ami­kor a kormány bukásáról megjegyzi, hogy „Bidault most Schuman kezde­ményezéséért fizet“. A Francia Kommunista Párt június 22—23-i Központi Vezetőségi ülésén Charles Tillon elvtárs, volt légügyi miniszter, a Hitler elleni francia el­lenállás egyik bátor vezetője meg­állapította, hogy a Schuman-terv „az európai­­háború előkészítésének egy döntő fázisát van hivatva , megvaló­sítani". Ha ez a terv megvalósulna, ennek egész Nyugat-Európa dolgo­zóira, köztük a francia munkásságra is súlyos kihatásai lennének. A Schu­man-terv kétségtelenül tovább foly­tatná a francia ipar leépítését, melyet már a Marshal-terv megnyomorított. Ezzel ugrásszerűen növekedne a munkanélküliség és tovább süllyedné­nek a bérek. A Schuman-féle amerikai, terv Nyugat-Európa mezőgazdaságát is „egyesíteni“ akarja, ami a paraszt­ság helyzetének, a francia parasztság nyomorúságának is súlyosbodásához vezetne. A jobboldali szocialisták, akik már életre-halálra elkötelezték magukat a Wall Streetnek, támogatják a tervet, amivel újra azt bizonyítják, hogy bűn­részesei az imperialista háború előké­szítésének. A munkásáruló szociálde­mokraták a Schuman-tervet „Európa egyesítésének“ jelszavával igyekeznek a tömegekkel elfogadtatni. Azt szeret­nék elhitetni, hogy ez a terv Európa gazdasági és politikai fejlődésének egy haladottabb, magasabbrendű színvona­lához vezet. Csakhogy a francia dol­gozók még nem felejtették el, hogy a hitleristák jelszavai „Európa megszer­vezéséről”, az „európai közösségről", stb. az agresszív hitleri imperializmus rablópolitikájának voltak ideológiai köntösei. A marshallizált országok dolgozói, akiket így akarnak becsapni, könnyen megértik tehát, amit a kom­munista pártok mondanak: hogy az Atlanti Egyezmény és a Schuman-terv „Európát egyesítő“ célkitűzései új rablóháborúnak, ezúttal az amerikai imperializmus támadó háborújának ta­karói. Így tehát nem véletlen, hogy a Bi­­dault-kormány éppen akkor bukott m­eg, amikor Schuman Parisban meg­kezdte a róla elkeresztelt amerikai há­borús terv tárgyalásait további mar­shallizált országok képviselőivel. A békemozgalom megingatja Ame­rika nyugateurópai csatlóskormányait. Franciaországban a békemozgalom magával ragadta a dolgozók nagy­részét. A Kommunista Párt nyolc­millió békealáírás gyűjtését tűzte ki célul. A stockholmi felhívás nép­szerűsítését a francia békeharcosok békeakciókkal kötik össze. Nagy poli­tikai jelentősége van az Általános Szakszervezetek (DGT) összefogásá­nak a Német Szabad Szakszervezetek­kel (FDGB). A két szakszervezeti központ képviselői megbeszéléseket folytattak Berlinben és megegyezést kötöttek, amelyben ünnepélyesen vál­lalják a közös ellenség, a háborút előkészítő amerikai imperializmus el­leni közös harcot. A francia és a né­met munkások megbízásából a szak­­szervezeti vezetők elhatározták, hogy a két nép nem fog soha többé fegy­vert sem egymás ellen, sem együtt, amerikai parancsszóra a Szovjetunió ellen. A szervezett munkásság mind­két országban küzdeni fog az acél- és széntermelésnek az amerikai tőke ve­zetésével való egyesítése ellen; lelep­lezi a háború előkészítésének minden mozzanatát; küzd a szakszervezeti egységért mind nemzeti, mind nemzet­közi méretekben a Szakszervezeti Vi­lágszövetség keretében. A Német De­mokratikus Köztársaság munkássága vezető ereje a Nemzeti Frontnak, mely az ország egységének helyre­állításáért küzd.. A Német Demokra­tikus Köztársaság munkássága min­den erőfeszítést megtesz a nyugat­németországi munkásság harcának tá­mogatására a gyarmatosító imperia­listák ellen. De a nyugatnémet mun­kásság most támaszt talál a francia szervezett munkásságban is: a német­francia szakszervezeti összefogás ko­moly csapás azokra az angol-amerikai tervekre, melyek Nyugat-Németorszá­­got európai hadi­bázisuk központjává akarják tenni. Franciaországban is, Nyugat-Németországban is fokozottan harcolnak a dolgozók életszínvonaluk védelméért­­, melyet az amerikai tő­kések fenyegetnek, — a Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény ellen. A francia és német munkásság egysé­ges frontja az európai békeharcnak egyik legfontosabb tényezője. Franciaországban június 22-én tar­tották országos kongresszusukat a béke élharcosai, a kikötő- és dokk­munkások. Elhatározták, hogy foly­tatni fogják a fegyverek kirakása és szállítása ellen megkezdett sztrájkjai­kat és fokozni mozgalmuk szervezett­ségét. A francia munkások bátorságá­ról és elszántságáról tanúskodnak az olyan akciók, mint a dem­aini acél­gyári munkásoké, akik egy másfél­tonnás acéltömböt tüntető felvonulás­ban vittek a folyópartra és hajítottak a vízbe, mert megtudták, hogy ebből az acélból ágyúcsavarokat akarnak gyártani. Egész Franciaországban is­merik az olyan kemény békeharcosok nevét, mint Raymonde Dieu, aki a sí­nekre vetette magát, hogy megállítson egy tankokat szállító szerelvényt. Az atombomba elleni mozgalom olyan el­lenállhatatlan erő lett, hogy június 14-i tanácskozásuk után kiadott nyi­latkozatukban még a francia püspökök is elítélték az atomfegyvert. A francia népet, amely Kommunista Pártjának vezetésével olyan hősies küzdelmet folytat a békéért, ebben a harcában a Szovjetunió vezette béketábor ereje, a békéért világméretekben folytatott harc sikerei lelkesítik. Újabb lendü­le­­tet adott a francia békemozgalomnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsának egyhangú csatlakozása a stockholmi békefelhíváshoz, a nagy szovjet nép rendíthetetlen békeakaratának e nagy­szerű megnyilvánulása. Vincent Auriol még folytathatja a különböző reakciós politikusok megbí­zását a kormányalakítással; a töme­gektől való közös félelmükben a pol­gári pártoknak talán sikerül áthidalni­ azokat az ellentéteket, melyek őket a választótörvény reformja, az iskola­­reform és más kérdésekben elválaszt­ják. De kompromisszumos megegyezé­sük sohasem hozhat létre olyan kor­mányt, mely Franciaország súlyos belső és nem­zetközi helyzetének megjavítá­sát képes lenne elérni. Ezeknek a fel­adatoknak megoldására nem a francia burzsoázia korrupt, hazaáruló politiku­sai, hanem csak a nép igazi képviselői alkalmasak, akik mögött Franciaország egészséges erői, a dolgozók milliói állnak. A francia tömegek a békéért folyó mozgalmakat a demokratikus egység­kormány követelésével kötik össze. A francia nép gyökeresen más politi­kát akar mint amilyent a Ridault, Queuille és hasonló kormányok foly­tattak. Ezért harcol a nemzeti, függet­lenség, a felemelkedés és a béke pro­gramjáért, amelyet a Francia Kommu­nista Párt XII kongresszusa hirdetett meg, s amelyet csak a demokratikus egység kormánya valósíthat meg. „A Ridault-kormány bukása — mondotta Thorez elvtárs — újra megmutatta, hogy Franciaországban mind nehezebb lesz a nép akarata ellen kormányoz­ni.“ Az utolsó három évben — a kom­munista minisztereknek a kormányból való kiszorítása óta — egymást vál­tották­­ fel olyan kormányok, amelyek a nép akarata ellen, a nép érdekei el­len, idegen érdekekért, a Wall Street érdekében kormányoztak. A francia dolgozók egymás után buktatják meg ezeket a kormányokat, erőteljes, foly­ton növekvő mozgalmukkal olyan hely­zetet teremtenek Franciaországban, hogy a háborús gyújtogatók alatt egyre forróbbá válik a talaj. Így a francia munkásosztály, a francia béke­mozgalom hathatósan hozzájárul a vi­lágot átfogó, Szovjetunió vezette béke­­tábor küzdelmeinek eredményeihez. A szovjet emberek a stockholmi felhívás aláírásával kifejezik készségüket a béke megvédésére az egész világon A Szovjet Békevédelmi Bizottság nyilatkozata A Szovjet Békevédelmi Bizottság június 29-én Moszkvában teljes ülést tartott, amely a stockholmi határoza­tokat támogató aláírások szovjetunió­beli gyűjtésével foglalkozott. Az ülést Tyihonov, a szovjet békebizottság el­nöke nyitotta meg. A Szovjetunió Leg­felső Tanácsának történelmi jelentő­ségű nyilatkozata, amely megálla­pítja, hogy az Állandó Bizottság ja­vaslatai tel­jes­­egészükben meglelnek valamennyi nép követelésének és tartós békét kívánó törekvéseinek­­— hangsúlyozta Tyihonov —, ismét megmutatta a Szovjetunió béke­törekvését és kívánságát, hogy más államokkal együttmű­ködjék a nemzetközi biztonság fenntartása és a béke védelme ér­dekében. Az ország minden részéből érkeznek a szovjet emberek válaszai erre a nyi­latkozatra, államunk békeszerető po­litikájának erre az új megnyilvánulá­sára. A szovjet emberek ezzel kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt, kész­ségüket, hogy megvédelmezzék a bé­két az egész világon. Ismételten tanú­ságot tesznek, hogy szilárdan tömörülnek a drága Bol­sevik Párt körül, feltétlen oda­adással viseltetnek a nagy Sztálin, a népek nagy vezére, a béke ügyének kipróbált harcosa iránt. Tyihonov szavait az ülés rész­vevői viharos lelkesedéssel fogadták. Az elnök megnyitó szavai után G. M. Dubinyin, a leningrádi „Krasznij Viborzseli’-gyár dolgozója mondott lelkeshangú beszédet: Úgy gondolom, hogy Lenin városa valamennyi dolgo­zójának véleményét fejezem ki, ha azt mondom, hogy egyhangúlag alá­írjuk a stockholmi felhívást. Mi, a Tegnap frontharcosai, a harctereken kivívtuk a diadalt. -Nem kevésbbé ra­gyogó diadalokat tudunk kivívni a békés munkában, a gépek mellett­ is. G. M. Leonidze, Sztáln-díjas költő beszédében elítélte az amerikai hábo­rús uszítóknak a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság ellen, vala­mennyi békeszerető nép érdekei ellen irányuló agresszív lépéseit. Oparin akadémikus felszólalásában kijelen­tette, hogy a Szovjetunió tudósai csatlakoznak a stockholmi felhíváshoz. Minden becsületes tudósnak köte­lessége erejét latba vetni, hogy kezé­nek és agyának munkájával az em­berek javát, ne pedig pusztulásukat szolgálja. Nina Popova, a Szovjetunió Köz­­ponti Szakszervezeti Tanácsának tit­kára, a Szovjet Nők Antifasiszta Bi­zottságának elnöke kifejezte meg­győződését, hogy a szovjet szakszerve­zeti dolgozók milliói mély megelégedés­­sel írják alá a stockholmi felhívást. „A szovjet ifjúság éppúgy, mint az egész szovjet nép, egyhangúlag aláírja a Béke Hívei Világkongresszusa Állan­dó Bizottságának felhívását“ — mon­dotta Vjacseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottsá­gának elnöke. A teljes ülésen felszólalt még Ma­­tulis, a Litván Szocialista Szovjet­köztársaság Tudományos Akadémiájá­nak elnöke, Mukanov kazah író, Ker­­babajev türkmén író, Gundorov, a szláv bizottság elnöke és Krucsenjuk moldvai költő. Mindnyájan — épp­úgy, mint a többi szónok — kifejez­ték meggyőződésüket, hogy a­ szovjet nép egyhangúan támogatja a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bi­zottságának stockholmi felhívását. A Szovjet Békevédelmi Bizottság ezután egyhangúlag elhatározta, hogy a Szovjetunióban aláírásgyűjtést indít a Béke Hívei Állandó Bizottsága fel­hívásának támogatására.. A határozat a következőképpen hangzik: A szovjet békevédelmi bi­zottság teljes ülése nagy megelége­déssel állapítja meg, hogy a szov­jet nép teljes egyetértéssel és helyes­léssel fogadta a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának a stockholmi ha­tározattal kapcsolatos felhívását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ki­fejezte meggyőződését, hogy a béke híveinek mozgalma és mindenekelőtt a Béke Hívei Állandó Bizottságának stockholmi felhívása egyhangú támo­gatásra talál a szovjet nép körében. A Szovjetunió valamennyi népe min­dig melegen támogatta és támogatja a béke hívei szervezett arcvonalának a béke ügye javára, az új háborúra uszí­tók ellen irányuló erőfeszítéseit. A béke hívei nem kímélik erőiket a béke és a népek közötti barátság igazságos és nemes ügye sikerének ki­vívására. A szovjet békevédelmi bi­zottság teljes ülése szükségesnek tartja, hogy a Szovjetunióban ez év június 30-án kezdjék meg a Béke Hívei Állandó Bizottságának az atomfegyver eltiltásáról Stockholm­ban kiadott felhívását támogató alá­írások gyűjtését. A szovjet béke­­védelmi bizottság teljes ülése fel­szólít minden szovjet embert, írja alá ezt a felhívást. A szovjet béke­védelmi bizottság — melynek veze­tése alatt az aláírásgyűjtési kam-­ pányt lefoly­tatják — kifejezi szilárd. A szovjet lapok vezércikkeiket a szovjet nép békeharcának szentelik, üdvözlik a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának nyilatkozatát és a Szovjet­unió Békevédelmi Bizottságának ha­tározatát a békeívek­ aláírásának meg­kezdéséről. A szovjet emberek milliói — írja a többi között a Pravda vezércikke — az elmúlt na­pokban a Szovjetunió Legfelső Tanácsa határozatának szen­telt gyűlései­ken határtalan hazafias lelkesedéssel és egyöntetűséggel hagyták jóvá a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát. Az egy­szerű szovjet emberek milliói felemel­ték szavukat a béke védelmére a szovjet kormány bölcs, sztálini békeszerető külpolitikája mellett. A millióiknak ez az élénk visszhangja — újabb, ékes megnyilvánulása a szov­jet társadalom erkölcsi-politikai egy­ségének, bizonyítja, hogy a szovjetek országában a nép és a kormány egy­ségesek a béke megvédésére, való tö­rekvésben, az imperialista háborús gyújtogatók mesterkedései ellen vívott harcban. Az egész világon visszhangzik a szovjet népnek a béke védelmében emelt szava. Ezt lehetetlen nem hal­lani, lehetetlen nem felfigyelni rá, mert ez a hang annak a hatalmas népnek a hangja, amely szétzúzta a hitleri fasiz­ meggyőződését, hogy valamennyi szovjet ember támogatni fogja a fel­hívást. A szovjet emberek a stock­holmi felhívás aláírásával kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt, ki­fejezik készségüket a béke megvédé­sére az egész világon, megmutatják, hogy megbonthatatlan szilárdsággal tömörülnek drága Bolsevik Pártjuk körül, feltétlen odaadással viseltetnek Sztálin elvtárs, valamennyi nép ve­zére, a béke nagy zászlóvivője iránt. A határozatot a szovjet békevédelmi bizottság nevében Nyikolaj Tyihonov, a bizottság elnöke, Szergej Vavilov, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miájának elnöke, Nyikolaj Mihajlov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára, Trofim Liszenko akadémikus, Berdi Kerbabajev türkmén író, Prasz­­kovia Angelina traktorbrigádvezető, Alekszandr Csutkih, a krasznoholmszki textilkombinát másodvezetője, Nyiko­­laj Skolomeai metropolita és a bizott­ság többi tagja írta alá. A teljes ülés elhatározta, hogy Hja Ehrenburgot, a Szovjet Béke­védelmi Bizottság elnökségi tagjává és a bizottság elnökhelyettesévé vá­lasztja. A bizottság felelős titkára N. I. Kotov lett. A Szovjet Békevédelmi Bizottság tagjai ezután ünnepélyesen aláírták a stockholmi felhívást. A Béke Hívei Állandó Bizottsága stock­holmi felhívására megkezdődött az aláírások gyűjtése az egész ország­­ban, most és a japán imperializmust. A szovjet emberek tudják, hogy a békéért vívott harcban legelső köte­lességük a szovjetek országának, a világbéke támaszának további erősí­tése. Minél erősebb a Szovjetunió, annál döntőbb a­ szerepe a békéért ví­vott harc nemzetközi színterén. Az Izveszt­yja „Szovjet emberek a békére szavaznak" című vezércikkében hangsúlyozza: A béke és a népek el­lenségei — az imperialista agresszo­­rok — hiába reménykedtek, nem sike­rül elfojtaniuk sehol a földtekén az egyszerű emberek eltökéltségét, hogy kitartanak a béke ügye mellett. A népek tudják, hogy az amerikai imperializmus és bűntársai az agresz­­szió politikájával fenyegetik a békét.­ A népek a Szovjetunióban a béke és a nemzetközi biztonság­­ hűsé­ges és hatalmas védelmezőjét lát­ják. A szovjet kormány békeszerető kül­politikája világszerte az egyszerű em­berek százmillióinak rokonszenvét és támogatását élvezi. A szovjet emberek tudják, hogy a békéért vívott harc ügyéhez a legérté­kesebb hozzájárulás szeretett hazájuk javára végzett önfeláldozó munkájuk, hazájuk erejének és hatalmának meg­erősítése. Minden szovjet hazafi szí­vében Sztálin nevével írja alá a stock­holmi felhívást. A Pravda és az izvesztija a szovjet nép békeakaratáról Tovább folyik a kommunistaellenes terror Japánban A japán legfőbb ügyészi hivatal rendeletileg 30 napra betiltotta a Ja­pán Kommunista Párt kerületi bizott­ságainak 22 napilapját. Kanto kerületben a rendőrség tá­madásokat intézett a kommunista pártbizottságok helyiségei ellen. Osza­kában a rendőrség megrohanta a Japán Kommunista Párt tartományi bizottságának épületét. Nyolc szigetet szabadított fel a kínai néphadsereg Csekiang partvidékénél Június elején a kínai néphadsereg egységei újabb nyolc szigetből álló csoportot foglaltak el a Csekiang partvidék mentén. A szigetekre mene­kült Kuomintang-csapatokat bekerítet­ték és felszámolták.

Next