Szabad Nép, 1950. július (8. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-01 / 150. szám
' \* ‡$*•‡_ „rt 9/ \ ‡ \VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP A minisztertanács jóváhagyta a Német Demokratikus Köztársaság kormányává kötött egyezményeket Békés megye dolgozó parasztsága learatta az ősziárpát, a rozs 99 százalékát, a búza 78 százalékát A MAG Y A R D O L G O Z Ó K PÁRTJÁNAKKÖZPONI VIII. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM ARA 50 FILLÉR SZOMBAT, 1950 JULIUS 1 Kormányválság és harc a békéért Franciaországban .Júlnius 24-én, látszólag egy másodrandű kérdéssel, a közalkalmazottak státusrendezésének kérdésével kapcsolatban megbukott a francia kormány. Valójában nem a közalkalmazottak fizetésrendezéséről, hanem a Ridault-kormány egész reakciós politikájáról van szó, mely a dolgozók tömegeire nyomorúságot, az egész francia népre a háború fenyegető veszedelmét hozta. Vincent Auriol köztársasági elnök először Queuille volt miniszterelnököt bízta meg kormányalakítással, akinek kísérletei kudarcot vallottak. Miután Pleven, volt hadügyminiszter, René Mayer, Ridault és Herriot ugyanilyen sikertelenül végezték kormányalakító próbálkozásaikat, az elnök újra Queuille-t bízta meg. Már ez a körforgás is mutatja az uralkodó reakció politikájának kiúttalanságát. A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának közleménye leszögezi, hogy a Ridault-kormányt adolgozó tömegek elégedetlenségének és tiltakozásának súlya döntötte meg. Mindaz, amivel a kormány gazdasági és politikai téren magára vonta a nép gyűlöletét, közvetlenül, vagy közvetve összefügg a Marshall-tervvel, az Atlanti Egyezménnyel, a Schuman-tervvel, azaz a francia kormány „amerikai politikájával“. Ennek a politikának a következménye a 600.000 munkanélküli, ez a politika vezetett arra, hogy 3 millió francia dolgozó bére nem éri el a létminimumot, hogy a francia parasztság az alacsony termelői árak és a magas adóterhek folytán súlyos válsággal küzd és a gazdaságok ezrei kerülnek dobra. A Ridault-kormány elleni tömegnyomásnak fontos összetevője a francia nép harca a háborús politika ellen. A nép az amerikai érdekekért folyó vietnami szennyes háború azonnali befejezését és a francia csapatok visszavonását követeli. A kormány ehelyett újabb erősítést kért kenyéradójától, a washingtoni kormánytól és „viszonzásul“ magára vállalta a háborús Schuman-terv kezdeményezését. A tömegek békeakarata és a reakciós kormány háborús politikája közötti összecsapást még a Monde is felfedi, amikor a kormány bukásáról megjegyzi, hogy „Bidault most Schuman kezdeményezéséért fizet“. A Francia Kommunista Párt június 22—23-i Központi Vezetőségi ülésén Charles Tillon elvtárs, volt légügyi miniszter, a Hitler elleni francia ellenállás egyik bátor vezetője megállapította, hogy a Schuman-terv „az európaiháború előkészítésének egy döntő fázisát van hivatva , megvalósítani". Ha ez a terv megvalósulna, ennek egész Nyugat-Európa dolgozóira, köztük a francia munkásságra is súlyos kihatásai lennének. A Schuman-terv kétségtelenül tovább folytatná a francia ipar leépítését, melyet már a Marshal-terv megnyomorított. Ezzel ugrásszerűen növekedne a munkanélküliség és tovább süllyednének a bérek. A Schuman-féle amerikai, terv Nyugat-Európa mezőgazdaságát is „egyesíteni“ akarja, ami a parasztság helyzetének, a francia parasztság nyomorúságának is súlyosbodásához vezetne. A jobboldali szocialisták, akik már életre-halálra elkötelezték magukat a Wall Streetnek, támogatják a tervet, amivel újra azt bizonyítják, hogy bűnrészesei az imperialista háború előkészítésének. A munkásáruló szociáldemokraták a Schuman-tervet „Európa egyesítésének“ jelszavával igyekeznek a tömegekkel elfogadtatni. Azt szeretnék elhitetni, hogy ez a terv Európa gazdasági és politikai fejlődésének egy haladottabb, magasabbrendű színvonalához vezet. Csakhogy a francia dolgozók még nem felejtették el, hogy a hitleristák jelszavai „Európa megszervezéséről”, az „európai közösségről", stb. az agresszív hitleri imperializmus rablópolitikájának voltak ideológiai köntösei. A marshallizált országok dolgozói, akiket így akarnak becsapni, könnyen megértik tehát, amit a kommunista pártok mondanak: hogy az Atlanti Egyezmény és a Schuman-terv „Európát egyesítő“ célkitűzései új rablóháborúnak, ezúttal az amerikai imperializmus támadó háborújának takarói. Így tehát nem véletlen, hogy a Bidault-kormány éppen akkor bukott meg, amikor Schuman Parisban megkezdte a róla elkeresztelt amerikai háborús terv tárgyalásait további marshallizált országok képviselőivel. A békemozgalom megingatja Amerika nyugateurópai csatlóskormányait. Franciaországban a békemozgalom magával ragadta a dolgozók nagyrészét. A Kommunista Párt nyolcmillió békealáírás gyűjtését tűzte ki célul. A stockholmi felhívás népszerűsítését a francia békeharcosok békeakciókkal kötik össze. Nagy politikai jelentősége van az Általános Szakszervezetek (DGT) összefogásának a Német Szabad Szakszervezetekkel (FDGB). A két szakszervezeti központ képviselői megbeszéléseket folytattak Berlinben és megegyezést kötöttek, amelyben ünnepélyesen vállalják a közös ellenség, a háborút előkészítő amerikai imperializmus elleni közös harcot. A francia és a német munkások megbízásából a szakszervezeti vezetők elhatározták, hogy a két nép nem fog soha többé fegyvert sem egymás ellen, sem együtt, amerikai parancsszóra a Szovjetunió ellen. A szervezett munkásság mindkét országban küzdeni fog az acél- és széntermelésnek az amerikai tőke vezetésével való egyesítése ellen; leleplezi a háború előkészítésének minden mozzanatát; küzd a szakszervezeti egységért mind nemzeti, mind nemzetközi méretekben a Szakszervezeti Világszövetség keretében. A Német Demokratikus Köztársaság munkássága vezető ereje a Nemzeti Frontnak, mely az ország egységének helyreállításáért küzd.. A Német Demokratikus Köztársaság munkássága minden erőfeszítést megtesz a nyugatnémetországi munkásság harcának támogatására a gyarmatosító imperialisták ellen. De a nyugatnémet munkásság most támaszt talál a francia szervezett munkásságban is: a németfrancia szakszervezeti összefogás komoly csapás azokra az angol-amerikai tervekre, melyek Nyugat-Németországot európai hadibázisuk központjává akarják tenni. Franciaországban is, Nyugat-Németországban is fokozottan harcolnak a dolgozók életszínvonaluk védelméért, melyet az amerikai tőkések fenyegetnek, — a Marshall-terv és az Atlanti Egyezmény ellen. A francia és német munkásság egységes frontja az európai békeharcnak egyik legfontosabb tényezője. Franciaországban június 22-én tartották országos kongresszusukat a béke élharcosai, a kikötő- és dokkmunkások. Elhatározták, hogy folytatni fogják a fegyverek kirakása és szállítása ellen megkezdett sztrájkjaikat és fokozni mozgalmuk szervezettségét. A francia munkások bátorságáról és elszántságáról tanúskodnak az olyan akciók, mint a demaini acélgyári munkásoké, akik egy másféltonnás acéltömböt tüntető felvonulásban vittek a folyópartra és hajítottak a vízbe, mert megtudták, hogy ebből az acélból ágyúcsavarokat akarnak gyártani. Egész Franciaországban ismerik az olyan kemény békeharcosok nevét, mint Raymonde Dieu, aki a sínekre vetette magát, hogy megállítson egy tankokat szállító szerelvényt. Az atombomba elleni mozgalom olyan ellenállhatatlan erő lett, hogy június 14-i tanácskozásuk után kiadott nyilatkozatukban még a francia püspökök is elítélték az atomfegyvert. A francia népet, amely Kommunista Pártjának vezetésével olyan hősies küzdelmet folytat a békéért, ebben a harcában a Szovjetunió vezette béketábor ereje, a békéért világméretekben folytatott harc sikerei lelkesítik. Újabb lendületet adott a francia békemozgalomnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsának egyhangú csatlakozása a stockholmi békefelhíváshoz, a nagy szovjet nép rendíthetetlen békeakaratának e nagyszerű megnyilvánulása. Vincent Auriol még folytathatja a különböző reakciós politikusok megbízását a kormányalakítással; a tömegektől való közös félelmükben a polgári pártoknak talán sikerül áthidalni azokat az ellentéteket, melyek őket a választótörvény reformja, az iskolareform és más kérdésekben elválasztják. De kompromisszumos megegyezésük sohasem hozhat létre olyan kormányt, mely Franciaország súlyos belső és nemzetközi helyzetének megjavítását képes lenne elérni. Ezeknek a feladatoknak megoldására nem a francia burzsoázia korrupt, hazaáruló politikusai, hanem csak a nép igazi képviselői alkalmasak, akik mögött Franciaország egészséges erői, a dolgozók milliói állnak. A francia tömegek a békéért folyó mozgalmakat a demokratikus egységkormány követelésével kötik össze. A francia nép gyökeresen más politikát akar mint amilyent a Ridault, Queuille és hasonló kormányok folytattak. Ezért harcol a nemzeti, függetlenség, a felemelkedés és a béke programjáért, amelyet a Francia Kommunista Párt XII kongresszusa hirdetett meg, s amelyet csak a demokratikus egység kormánya valósíthat meg. „A Ridault-kormány bukása — mondotta Thorez elvtárs — újra megmutatta, hogy Franciaországban mind nehezebb lesz a nép akarata ellen kormányozni.“ Az utolsó három évben — a kommunista minisztereknek a kormányból való kiszorítása óta — egymást váltották fel olyan kormányok, amelyek a nép akarata ellen, a nép érdekei ellen, idegen érdekekért, a Wall Street érdekében kormányoztak. A francia dolgozók egymás után buktatják meg ezeket a kormányokat, erőteljes, folyton növekvő mozgalmukkal olyan helyzetet teremtenek Franciaországban, hogy a háborús gyújtogatók alatt egyre forróbbá válik a talaj. Így a francia munkásosztály, a francia békemozgalom hathatósan hozzájárul a világot átfogó, Szovjetunió vezette béketábor küzdelmeinek eredményeihez. A szovjet emberek a stockholmi felhívás aláírásával kifejezik készségüket a béke megvédésére az egész világon A Szovjet Békevédelmi Bizottság nyilatkozata A Szovjet Békevédelmi Bizottság június 29-én Moszkvában teljes ülést tartott, amely a stockholmi határozatokat támogató aláírások szovjetunióbeli gyűjtésével foglalkozott. Az ülést Tyihonov, a szovjet békebizottság elnöke nyitotta meg. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának történelmi jelentőségű nyilatkozata, amely megállapítja, hogy az Állandó Bizottság javaslatai teljesegészükben meglelnek valamennyi nép követelésének és tartós békét kívánó törekvéseinek— hangsúlyozta Tyihonov —, ismét megmutatta a Szovjetunió béketörekvését és kívánságát, hogy más államokkal együttműködjék a nemzetközi biztonság fenntartása és a béke védelme érdekében. Az ország minden részéből érkeznek a szovjet emberek válaszai erre a nyilatkozatra, államunk békeszerető politikájának erre az új megnyilvánulására. A szovjet emberek ezzel kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt, készségüket, hogy megvédelmezzék a békét az egész világon. Ismételten tanúságot tesznek, hogy szilárdan tömörülnek a drága Bolsevik Párt körül, feltétlen odaadással viseltetnek a nagy Sztálin, a népek nagy vezére, a béke ügyének kipróbált harcosa iránt. Tyihonov szavait az ülés részvevői viharos lelkesedéssel fogadták. Az elnök megnyitó szavai után G. M. Dubinyin, a leningrádi „Krasznij Viborzseli’-gyár dolgozója mondott lelkeshangú beszédet: Úgy gondolom, hogy Lenin városa valamennyi dolgozójának véleményét fejezem ki, ha azt mondom, hogy egyhangúlag aláírjuk a stockholmi felhívást. Mi, a Tegnap frontharcosai, a harctereken kivívtuk a diadalt. -Nem kevésbbé ragyogó diadalokat tudunk kivívni a békés munkában, a gépek mellett is. G. M. Leonidze, Sztáln-díjas költő beszédében elítélte az amerikai háborús uszítóknak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen, valamennyi békeszerető nép érdekei ellen irányuló agresszív lépéseit. Oparin akadémikus felszólalásában kijelentette, hogy a Szovjetunió tudósai csatlakoznak a stockholmi felhíváshoz. Minden becsületes tudósnak kötelessége erejét latba vetni, hogy kezének és agyának munkájával az emberek javát, ne pedig pusztulásukat szolgálja. Nina Popova, a Szovjetunió Központi Szakszervezeti Tanácsának titkára, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke kifejezte meggyőződését, hogy a szovjet szakszervezeti dolgozók milliói mély megelégedéssel írják alá a stockholmi felhívást. „A szovjet ifjúság éppúgy, mint az egész szovjet nép, egyhangúlag aláírja a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának felhívását“ — mondotta Vjacseszláv Kocsemaszov, a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke. A teljes ülésen felszólalt még Matulis, a Litván Szocialista Szovjetköztársaság Tudományos Akadémiájának elnöke, Mukanov kazah író, Kerbabajev türkmén író, Gundorov, a szláv bizottság elnöke és Krucsenjuk moldvai költő. Mindnyájan — éppúgy, mint a többi szónok — kifejezték meggyőződésüket, hogy a szovjet nép egyhangúan támogatja a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi felhívását. A Szovjet Békevédelmi Bizottság ezután egyhangúlag elhatározta, hogy a Szovjetunióban aláírásgyűjtést indít a Béke Hívei Állandó Bizottsága felhívásának támogatására.. A határozat a következőképpen hangzik: A szovjet békevédelmi bizottság teljes ülése nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy a szovjet nép teljes egyetértéssel és helyesléssel fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a stockholmi határozattal kapcsolatos felhívását. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa kifejezte meggyőződését, hogy a béke híveinek mozgalma és mindenekelőtt a Béke Hívei Állandó Bizottságának stockholmi felhívása egyhangú támogatásra talál a szovjet nép körében. A Szovjetunió valamennyi népe mindig melegen támogatta és támogatja a béke hívei szervezett arcvonalának a béke ügye javára, az új háborúra uszítók ellen irányuló erőfeszítéseit. A béke hívei nem kímélik erőiket a béke és a népek közötti barátság igazságos és nemes ügye sikerének kivívására. A szovjet békevédelmi bizottság teljes ülése szükségesnek tartja, hogy a Szovjetunióban ez év június 30-án kezdjék meg a Béke Hívei Állandó Bizottságának az atomfegyver eltiltásáról Stockholmban kiadott felhívását támogató aláírások gyűjtését. A szovjet békevédelmi bizottság teljes ülése felszólít minden szovjet embert, írja alá ezt a felhívást. A szovjet békevédelmi bizottság — melynek vezetése alatt az aláírásgyűjtési kam- pányt lefolytatják — kifejezi szilárd. A szovjet lapok vezércikkeiket a szovjet nép békeharcának szentelik, üdvözlik a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát és a Szovjetunió Békevédelmi Bizottságának határozatát a békeívek aláírásának megkezdéséről. A szovjet emberek milliói — írja a többi között a Pravda vezércikke — az elmúlt napokban a Szovjetunió Legfelső Tanácsa határozatának szentelt gyűléseiken határtalan hazafias lelkesedéssel és egyöntetűséggel hagyták jóvá a Szovjetunió Legfelső Tanácsának nyilatkozatát. Az egyszerű szovjet emberek milliói felemelték szavukat a béke védelmére a szovjet kormány bölcs, sztálini békeszerető külpolitikája mellett. A millióiknak ez az élénk visszhangja — újabb, ékes megnyilvánulása a szovjet társadalom erkölcsi-politikai egységének, bizonyítja, hogy a szovjetek országában a nép és a kormány egységesek a béke megvédésére, való törekvésben, az imperialista háborús gyújtogatók mesterkedései ellen vívott harcban. Az egész világon visszhangzik a szovjet népnek a béke védelmében emelt szava. Ezt lehetetlen nem hallani, lehetetlen nem felfigyelni rá, mert ez a hang annak a hatalmas népnek a hangja, amely szétzúzta a hitleri fasiz meggyőződését, hogy valamennyi szovjet ember támogatni fogja a felhívást. A szovjet emberek a stockholmi felhívás aláírásával kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt, kifejezik készségüket a béke megvédésére az egész világon, megmutatják, hogy megbonthatatlan szilárdsággal tömörülnek drága Bolsevik Pártjuk körül, feltétlen odaadással viseltetnek Sztálin elvtárs, valamennyi nép vezére, a béke nagy zászlóvivője iránt. A határozatot a szovjet békevédelmi bizottság nevében Nyikolaj Tyihonov, a bizottság elnöke, Szergej Vavilov, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke, Nyikolaj Mihajlov, a Komszomol Központi Bizottságának titkára, Trofim Liszenko akadémikus, Berdi Kerbabajev türkmén író, Praszkovia Angelina traktorbrigádvezető, Alekszandr Csutkih, a krasznoholmszki textilkombinát másodvezetője, Nyikolaj Skolomeai metropolita és a bizottság többi tagja írta alá. A teljes ülés elhatározta, hogy Hja Ehrenburgot, a Szovjet Békevédelmi Bizottság elnökségi tagjává és a bizottság elnökhelyettesévé választja. A bizottság felelős titkára N. I. Kotov lett. A Szovjet Békevédelmi Bizottság tagjai ezután ünnepélyesen aláírták a stockholmi felhívást. A Béke Hívei Állandó Bizottsága stockholmi felhívására megkezdődött az aláírások gyűjtése az egész országban, most és a japán imperializmust. A szovjet emberek tudják, hogy a békéért vívott harcban legelső kötelességük a szovjetek országának, a világbéke támaszának további erősítése. Minél erősebb a Szovjetunió, annál döntőbb a szerepe a békéért vívott harc nemzetközi színterén. Az Izvesztyja „Szovjet emberek a békére szavaznak" című vezércikkében hangsúlyozza: A béke és a népek ellenségei — az imperialista agresszorok — hiába reménykedtek, nem sikerül elfojtaniuk sehol a földtekén az egyszerű emberek eltökéltségét, hogy kitartanak a béke ügye mellett. A népek tudják, hogy az amerikai imperializmus és bűntársai az agreszszió politikájával fenyegetik a békét. A népek a Szovjetunióban a béke és a nemzetközi biztonság hűséges és hatalmas védelmezőjét látják. A szovjet kormány békeszerető külpolitikája világszerte az egyszerű emberek százmillióinak rokonszenvét és támogatását élvezi. A szovjet emberek tudják, hogy a békéért vívott harc ügyéhez a legértékesebb hozzájárulás szeretett hazájuk javára végzett önfeláldozó munkájuk, hazájuk erejének és hatalmának megerősítése. Minden szovjet hazafi szívében Sztálin nevével írja alá a stockholmi felhívást. A Pravda és az izvesztija a szovjet nép békeakaratáról Tovább folyik a kommunistaellenes terror Japánban A japán legfőbb ügyészi hivatal rendeletileg 30 napra betiltotta a Japán Kommunista Párt kerületi bizottságainak 22 napilapját. Kanto kerületben a rendőrség támadásokat intézett a kommunista pártbizottságok helyiségei ellen. Oszakában a rendőrség megrohanta a Japán Kommunista Párt tartományi bizottságának épületét. Nyolc szigetet szabadított fel a kínai néphadsereg Csekiang partvidékénél Június elején a kínai néphadsereg egységei újabb nyolc szigetből álló csoportot foglaltak el a Csekiang partvidék mentén. A szigetekre menekült Kuomintang-csapatokat bekerítették és felszámolták.