Szabad Nép, 1950. július (8. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-08 / 156. szám
Leonidze és Fegyin szovjet írók felszólalása a német írókongresszuson A német írókongresszuson szerdán Angel Proderov, bolgár küldött tolmácsolta országa íróinak szívélyes üdvözletét. A következő felszólaló Anna Seghers, a Német Tudományos Akadémia tagja volt, aki felvetette az ifjú és kezdő írók problémáját. Az írónő felhívta a figyelmet a német nyelv gazdagságának helyes kihasználására. Anna Seghers felszólalása után az oberstreet kábelművek egyik munkásnője, üzeme dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta. Walter Victor az írók nevében a következőképpen válaszolt: „Nagyon jól tudjuk, hogy munkánk nem ér semmit, ha nem teremtjük meg a legszorosabb kapcsolatot az üzemek dolgozóival. Ez a mi kötelességünk." Werner Kiberg nyugatnémet író vázolta írótársainak helyzetét. A haladó írók Nyugat-Németországban állandó ellentétben állnak a kormánnyal. A nyugatnémet írók nyomoráról beszélt. Jellemző példaként megemlítette, hogy az alsószászországi minisztérium legutóbb a tartomány íróinak „támogatására” ötszáz márka „segélyt" utalt ki. A német írók után Georgi Leonidze, a híres grúz költő, a szovjet küldöttség tagja, emelkedett szólásra. Hangoztatta, a távoli Grúziából, a nagy Sztálin szülőhazájából érkezett Németországba, hogy elhozza a grúz írók és a nép üdvözletét. Leonidze ezután megemlékezett az amerikai háborús uszítók provokációiról. A világ szabadságszerető népei szembe tudnak szállni a háborús gyújtogatási kísérletekkel — mondotta. Az egész világ haladó erői csoportosulnak a Szovjetunió körül a demokráciáért, békéért és szabadságért vívott küzdelemben és a haladó írók alkotásai ezeket a célokat szolgálják. Jerzy Andrzjewski lengyel író kijelentette, a német és a lengyel írók közösen harcolnak a békéért és haladásért. Az írókongresszus második napjának kiemelkedő eseménye volt Konstantin Fegyin szovjet író felszólalása. Fegyin hangsúlyozta, milyen hatalmas feladataik vannak az íróknak a békéért folyó harcban, mennyire szükség van a haladó írók összefogására. Goethe példájára hivatkozva mutatott rá arra, hogy a legidőszerűbb eseményekről, kérdésekről írva is lehet örökértékű műveket átkötni, ha a mű híven mutatja meg a társadalom erőit. Kezdettől fogva a művészet alapjához tartozott, hogy az egyénben a közösséget, a közösségben pedig az egyént ábrázolja. Az írók szemei előtt a nagy szabadságharcosok lebegnek, akik életüket adták eszméjükért. Fegyin őszinte szívből köszönetet mondott a szovjet küldöttség baráti fogadtatásáért. A szovjet vendégek remélik, — mondotta — hogy a két nép közti barátság napról-napra elmélyül. A hallgatóság hatalmas lelkesedéssel fogadta Fegyin szavait. PEDAGÓGUSNAK LENNI — MA ÖRÖM ÉS DICSŐSÉG Egy megjutalmazott tanárnő levele J Kedves Elv társak. A „Nevelj jobbank"-mozgalommal kapcsolatban két év alatt kétszer ért már kitüntetés. Tavaly könyvjutalomban részesültem, most pedig pénzjutalomban és mindkét alkalommal oklevelet is kaptam. A felszabadulás előtt hosszú időn át csak magántanulók tanításával, korrepetálásával foglalkoztam. Keserű kenyér volt, mások szeszélyétől függtem, attól, hogy a burzsoá szülők mikor gondolják meg, hogy mással taníttatják gyermeküket. De nem volt jobb sorsuk azoknak a kartársaimnak sem, akik iskolában tanítottak. Kémia- és fizika-szakos tanár vagyok, ezért kétszeresen fájt nekem, hogy a horthysta iskolapolitika elnyomta, megnyomorította, tizedrangúvá süllyesztette az iskolákban a természettudományos oktatást. A felszabaduláskor úgy éreztem, hogy valami új következik az életemben. Egyre tisztábban láttam, hogy ami itt nálunk, ebben az országban történik, az a dolgozóknak és így a pedagógusoknak is a javát szolgálja. 1947-ben kaptam meg a kinevezésemet, a Rákóczi Ferenc-gimnáziumba nyertem beosztást és jelenleg is ott működöm. Össze sem tudom hasonlítani, milyen más a mai életem, mint a régi volt. Az idei iskolai évben annak az új első osztálynak voltam az osztályfőnöke, amelyben már igen sok volt a munkásszármazású diák. A munkásszármazású diákok jól megállották helyüket a tanulásban. Kurucz József, a Diákszövetség osztálytitkára például az osztály legjobb tanulója volt. De — ami ennél nem kisebb fontosságú — új szellemet is hoztak magukkal az iskolába, egyre inkább elmélyítették a diákok közötti kölcsönös segítséget, egyre inkább éltek a kritika-önkritika fegyverével. Az utolsó osztálygyűlésen például Répás Ferenc munkásszármazású tanuló kritikát gyakorolt az egyik kitűnő növendékünk felett, mert az csak sajátmagával törődött és nem segített a többieknek a tanulásban. A kritikának meg is lett az eredménye: a kitűnően tanuló diák belátta, hogy kötelessége lett volna felajánlani a segítséget gyengébben tanuló osztálytársai számára és nem kétséges, hogy a jövő tanévben komoly fordulat fog nála bekövetkezni. Különös öröm számomra, hogy ma már semmi sem áll útjában annak, hogy természettudományos gondolkodásra nevelhessük diákjainkat. Ezt az iskolát az államosításig a klerikális reakció tartotta karmai között. Kimondhatatlanul örültem annak, hogy az egyik diákom, aki év elején még hittanra járt, a természettudományos szakkörben kitűnő előadást tartott a fehérjékkel kapcsolatban az élet keletkezéséről és előadása közben szinte önvallomásszerűen elmondotta, hogyan formálódik át egyre inkább meggyőződéses materialistává. És ez egyáltalán nem egyedülálló eset. A klerikális reakció természetesen igyekezett demokratikus nevelőmunkánkat megakadályozni. Tyukos hitoktató és Szentkuthy egyházi karnagy, aki éneket tanított nálunk, megpróbálta megzavarni a különböző iskolai ünnepségeket, elcsábítani a diákokat a szakkörökről és így a természettudományos szakkörről is. Kísérletük csúfos kudarccal végződött, lelepleztük mesterkedésüket és eltávolították őket az iskolából. A népi demokrácia minden anyagi támogatást megad ahhoz, hogy zavartalanul folytathassam az iskolában nevelőmunkámat. Fizetésem körülbelül kétszerese annak, mint amennyit fél évvel ezelőtt kerestem. Ezenkívül népköztársaságunk mindent megtesz azért is, hogy minél korszerűbbé tehessük az iskolai oktatást, minél közelebb hozhassuk az elméletet a gyakorlathoz. Az elmúlt iskolai évben például még nem volt külön kémiai előadóterme az iskolának, így a munkáltató oktatást nem tudtuk bevezetni. A tanév végén a kultuszminisztériumhoz folyamodtunk, hogy tegye lehetővé kémiai előadóterem létesítését. A kultuszminisztérium napok alatt jóváhagyta tervünket és a szükséges munkálatokat már el is kezdhetjük. A népi demokrácia szakmai, továbbképzésemről is gondoskodott. Napról-napra érzem, milyen megbecsülésben van részük ma a pedagógusoknak. Mint gyakorló pedagógustól, kikérik a véleményemet, meghallgatnak. Beleszólhatok a tanterv a tankönyv elkészítésének a kérdéseibe, tanácsot adhatok, bírálhatok — egyszóval szabad emberré váltam.. Olyan jogaim vannak, amit azelőtt egy pedagógus sem tudott volna elképzelni. A jogok mellett természetesen kötelességeimet is teljesítenem kell és én azokat minden erőmből teljesíteni is akarom, hiszen ma pedagógusnak lenni megtisztelő feladat, öröm és dicsőség. Nyáron komoly feladatok várnak rám. Az iskolában a kémiából és fizikából bukott diákok, valamint a sokat hiányzott növendékek nyári korrepetálását vezetem, azoknak a tanítványainknak pedig, akik itthon tartózkodnak, különböző szakköröket tartunk. A természettudományos szakkörbe bevonjuk nemcsak a volt diákjainkat, hanem azokat is, akik majd csak szeptemberben kerülnek az első gimnázium padjai közé és ezzel még fokozottabban biztosítjuk a beiskolázás teljes sikerét. Az a tervünk, hogy áttanulmányozzuk a Szaktanács kiadásában megjelent 28 füzetből álló természettudományos kiadvány-sorozatot. A szakkörökön nagy gondot fordítunk arra, hogy maguk a növendékek is kísérletezzenek és előadásokat tartsanak. Ehhez ingyen ad az iskola megfelelő kísérleti anyagot. Amikor a Gazdasági és Műszaki Akadémia dísztermében mi, pedagógusok, párttagok és pártonkívüliek, megkaptuk a munkásosztály államától a jutalmat és az oklevelet, megfogadtam, hogy ezentúl még fokozottabban igyekszem diákjaimat a természettudományos gondolkodásra ránevelni, még inkább arra törekszem, hogy a szocializmusért, a békéért harcolni tudó embereket faragjak belőlük. Úgy érzem, hogy a Párt segítségével, népköztársaságunk támogatásával ennek eleget is tudok tenni. Dr. Raksányi Edit Rákóczi Ferenc gimnázium SZABAD NÉP SZOMBAT, 1950 JÚLIUS 1 Magyar szakszervezeti és kulturális küldöttség Szófiában Csütörtökön este magyar szakvezeti és kulturális küldöttség lett a bolgár fővárosba. A kulcs tagjai: Molnár Erik, a Történettudományi Intézet főigazgatója, Komáromi Béla, a Kultúrkapcsolatok Intézetétől, Képes Géza költő, Ari Kálmán, a „Szabad Föld" szerkesztője, Gyurkó István sztahanovista bányász és mások. A magyar vendégeket a pályaudvaron Katya Avranova, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár-Magyar Társaság helyettes elnöke, a Magyar Népköztársaság szófiai követségének tagjai, a Tudományos, Művészeti és Kulturális Tanács, a Közoktatásügyi Minisztérium, a Bolgár Író Szövetség Elnöksége, a A Magyar Kulturális Intézet és a szófiai magyar kolónia képviselői fogadták. Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkeit vitatták meg a Magyar Írók Szövetségesén A Magyar Írók Szövetsége csütörtök este megvitatta Sztálin elvtársnak a Pravdában legutóbb megjelent két, a nyelvtudománnyal foglalkozó cikkét. Az ankét előadója Bóka László közoktatásügyi államtitkár volt. Hozzászóltak Zelk Zoltán, Karinthy Ferenc, Aczél Tamás, Waldapfel Imre, Sándor András, Tóth Gyula, Lukácsy Sándor. Júliusban irgyenmik Sejman szovjet író Vatikánról szóló könyve Júliusban jelenik meg a Szikra Könyvkiadónál Tudor ukrán szerző „Szojka atya napja“ című regénye, amely az egykori lvovi metropolta köré csoportosult népelnyomó ukrán papságnak a szovjet hatalom, a kommunisták elleni fékevesztett harcát mutatja be. Rövidesen kiadja a Szikra Sejman szovjet író könyvét, amely a Vatikán politikáját mutatja meg a két világháború között. Rávilágít, hogyan működött közre a Vatikán által vezetett egyházi reakció a fasizmus kifejlesztésében és a Szovjetunió elleni háború megindításában. Mosikábam megtartották a végzett tépiskolások A moszkvai Szakszervezetek Hajának oszlopcsarnokában megtartották a most végzett középiskolások hagyományos ünnepi bálját. Ebben az évben Moszkvában 16.000 ifjú és leány végezte el a középiskolai tanulmányait. Közülük több mint két és fél,1 ezret arany és ezüst érmékkel tüntettek ki. Az egybegyűltek viharos, hosszan tartó taps közben választották a díszelnökségbe a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Politikai Bizottságának tagjait, élén a nagy Sztálinnal. A végzett középiskolások nevében Margaréta Dementyevoj mondott beszédet. Hálás köszönetét tolmácsolta a Párt, a szovjet kormány és Sztálin elvtárs iránt azért a hatalmas gondoskodásért, amellyel a szovjet ifjúságot övezik. — Előttünk áll a jövő fényes és széles útja — mondotta. — A mi nemzedékünk a kommunizmust építi és a kommunizmusban fog élni. De vannak még a földön ifjak és leányok, akik még nem tudják, mi az igazi boldogság. Ezek a kapitalista országok munkásainak gyermekei. Ma, életünk egyik legszebb napján, forró üdvözletünket küldjük az egész világ demokratikus ifjúsága felé. Héttízen nyílik meg vasárnap a Munkásmozgalmi Intézet vándorkiállítása Vasárnap Hévizen a Munkásmozgalmi Intézet kiállítást rendez. Rákosi Mátyás elvtárs életéről Vágvölgyi Tibor elvtárs, az intézet helyettes igazgatója tart előadást. A környékbeli dolgozók nagy érdeklődéssel várják a kiállítást. — A LENGYEL ÚTTOROSZOVETSÉG Varsóban kiállítást rendezett „Békeharc a gyermekek műveiben" címmel, amelyen nyolc—tizenöt év közötti gyermekek többszáz rajzát mutatták be. — LENGYELORSZÁGBAN MEGKEZDTÉK az első ifjúsági film forgatását. A film címe: „Az első indulás". A film a lengyel ifjúságnak a munkához való viszonyával foglalkozik. Az olasz filmszínházak 1949-ben összesen 53 milliárd lírát vettek be. Ennek a bevételnek azonban csak 16 százalékát kapják a belföldi filmgyárak; az összeg 79 százalékát az amerikai filmtőkések vágják zsebre. Az Olaszországba importált 517 film közül 437 amerikai volt, az olasz filmgyártást elsorvasztja az amerikai film beözönlése. ÚJSÁGHÍR: Az amerikai imperialistták kotorádó-bogarakkal fertőzték meg a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában a burgonyaföldeket. Megvédjük földünket az imperialista férgektől (A Rudé Pravo karikatúrája) Csehszlovákia egyezményt köt a Német Demokratikus Köztársasággal , a kolorádóbogarak közös irtására A csehszlovák kormány legutóbbi ülésén Duris elvtársi földművelésügyi miniszter részletesen beszélt azokról az intézkedésekről, amelyeket a földművelésügyi minisztérium az amerikai imperialisták által a nyugatcsehországi körzetekben ledobott kolorádóbogarak felkutatására és elpusztítására tett. A kormány Siroky elvtárs, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter, valamint Duris elvtárs javaslatára jóváhagyta, hogy Csehszlovákia egyezményt kössön a Német Demokratikus Köztársasággal a kolorádóbogarak elleni hatékony közös küzdelemre. Kovács Istvánné hatvani dolgozó parasztasszony és Bagyinszki Mária a szentlőrincpusztai tszcs tagja készülnek a Szovjetunióba A Szovjetunióba induló parasztküldöttségünk tagjai sietnek mielőbb befejezni a soronlévő mezőgazdasági munkákat. Hiszen a Párt és dolgozó paraszttársaik éppen jó munkájukért részesítették őket e nagy megtiszteltetésben és erre méltók akarnak maradni. — Soha ilyen lelkesen nem dolgoztam még nyáron, mint most — mondja Kovács Istvánné, hatvani dolgozó parasztasszony, a küldöttség tagja. — Az apósomékkal műveltük meg nyolc hold földünket. Már egy héttel Péter-Pál előtt nekiláttunk az aratásnak, mert éppen akkor volt viaszérésben a búza és beérett a rozs. Alighogy végeztünk vele, meg kellett kezdeni az árpa aratását. Hat nap alatt befejeztük három hold rozs, egy hold búza és egy hold árpa aratását s ma már befejezzük a behordást is. Búzából és rozsból tíz-tíz mázsát értünk el. Megkötöttük a szállítási szerződést nyolc mázsára, s éppen úgy, mint tavaly, cséplés után két órával a földnyíresszövetkezeti magtárban lesz a búza. — Tudom, hogy az a megtiszteltetés, hogy a Szovjetunióba mehetek, igen nagy feladatot ró rám. Meg akarom tanulni, hogy milyen a Szovjetunióban a nagyüzemi gazdálkodás meg fogom tanulni a szovjet asszonyoktól, hogyan kell igazán harcolni a békéért. Hogy ők más nyelven beszélnek, ez nem akadály, gondolatunk és érzésünk egy és ugyanaz: megértjük egymást, s ha hazajövök, elmondom mindenkinek, amit láttam és tanultam. Magam is jó példával járok elől, s ősszel apósommal együtt belépek a termelőszövetkezetbe. A szentlőrinc-pusztai termelőszövetkezeti csoport gazdasági épületén tábla van kiakasztva. Ezen a táblán azoknak a dolgozóknak a neve szerepel, akik az aratási munkák során kiváltak teljesítményükkel. Itt szerepel száznyolcvan százalékos eredményével Bagyinszki Mária, aki szintén jó munkájával érdemelte ki, hogy társai megválasztották a küldöttségbe. — Alig várom, hogy induljunk. Mint DISZ-tagnak külön élmény lesz példaképeinkkel, a komszomolistákkal való találkozás — mondja Bagyinszki Mária. — Mindent feljegyzek, hogy tapasztalataimat átadhassam a termelőszövetkezeti csoportnak és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszttársaimnak. ran Kitüntették a ,,Világifjúsági találkozó" ,Ludas Matyi" című film készítőit és a A „Világifjúsági találkozó" és a „Ludas Matyi“ című film készítőit érdemes és eredményes munkájuk elismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács elnökének előterjesztésére kitüntetésben részesítette. A „Világifjúsági találkozó” szovjet és magyar készítői közül a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Avanyeszova rendezőt. A Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatával tüntették ki Bobrov főoperatőrt, Beszárov, Kaspij, Szologugov operatőröket, Gunger hangmérnököt és Kiss József rendezőt. A Magyar Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozatát adományozta az Elnöki Tanács Freizer Pál főosztályvezetőnek, Farkas István gyártásvezetőnek, Sárai Nándor hangmérnöknek és Paksi István fővilágosítónak, bronz fokozatát pedig Czobor Klára, Berek Oszkár és Littner Imre felvételvezetőknek. A „Ludas Matyi” készítői közül a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Révai Dezsőt, a Magyar Filmgyártó NV vezérigazgatóját. A Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát adományozta az Elnöki Tanács Ranódi László rendezőnek, Szinetár György forgatókönyvírónak és Volkmayer Antal színes laboratórium-vezetőnek. A Magyar Népköztársasági Érdemérem arany fokozatát kapta Fári László és Dobrányi Géza mérnök, Vitéz Miklósné gyártásvezető és Fülöp Zoltán díszlettervező. A Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki Görbe János színművészt, bronz fokozatával pedig Ruttkai Éva és Bozóki István színművészeket. A romániai Országos Szakszervezeti Tanács elhatározta, hogy megrendezi a szakszervezeti klubok, vörös sarkok, könyvtárak és mozik országos versenyét. A versenyeket 1950 július 10-e és 1951 március 1-e között tartják meg.