Szabad Nép, 1950. július (8. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-08 / 156. szám

Leonidze és Fegyin szovjet írók felszólalása a német írókongresszuson A német írókongresszuson szerdán Angel Proderov, bolgár küldött tol­mácsolta országa íróinak szívélyes üdvözletét. A következő felszólaló Anna Seghers, a Német Tudományos Aka­démia tagja volt, aki felvetette az ifjú és kezdő írók problémáját. Az írónő felhívta a figyelmet a német nyelv gazdagságának helyes kihasználására. Anna Seghers felszólalása után az oberstreet kábelművek egyik munkás­­nője, üzeme dolgozóinak üdvözletét tolmácsolta. Walter Victor az írók ne­vében a következőképpen válaszolt: „Nagyon jól tudjuk, hogy munkánk nem ér semmit, ha nem teremtjük meg a legszorosabb kapcsolatot az üzemek dolgozóival. Ez a mi köteles­ségünk." Werner Kiberg nyugatnémet író vá­zolta írótársainak helyzetét. A haladó írók Nyugat-Németországban állandó ellentétben állnak a kormánnyal. A nyugatnémet írók nyomoráról beszélt. Jellemző példaként megemlítette, hogy az alsószászországi minisztérium leg­utóbb a tartomány íróinak „támogatá­sára” ötszáz márka „segélyt" utalt ki. A német írók után Georgi Leonidze, a híres grúz költő, a szovjet küldött­ség tagja, emelkedett szólásra. Han­goztatta, a távoli Grúziából, a nagy Sztálin szülőhazájából érkezett Né­metországba, hogy elhozza a grúz írók és a nép üdvözletét. Leonidze ezután megemlékezett az amerikai háborús uszítók provokációi­ról. A világ szabadságszerető népei szembe tudnak szállni a háborús gyújtogatási kísérletekkel — mon­dotta. Az egész világ haladó erői cso­portosulnak a Szovjetunió körül a de­mokráciáért, békéért és szabadságért vívott küzdelemben és a haladó írók alkotásai ezeket a célokat szolgálják. Jerzy Andrzjewski lengyel író ki­jelentette, a német és a lengyel írók közösen harcolnak a békéért és hala­dásért. Az írókongresszus második napjá­nak kiemelkedő eseménye volt Kon­stantin Fegyin szovjet író felszóla­lása. Fegyin hangsúlyozta, milyen ha­talmas feladataik vannak az íróknak a békéért folyó harcban, mennyire szükség van a haladó írók összefogá­sára. Goethe példájára hivatkozva mutatott rá arra, hogy a legidősze­rűbb eseményekről, kérdésekről írva is lehet örökértékű műveket átkötni, ha a mű híven mutatja meg a társa­dalom erőit. Kezdettől fogva a művészet alapjá­hoz tartozott, hogy az egyénben a kö­zösséget, a közösségben pedig az egyént ábrázolja. Az írók szemei előtt­ a nagy szabadságharcosok lebegnek, akik életüket adták eszméjükért. Fe­gyin őszinte szívből köszönetet mon­dott a szovjet küldöttség baráti fo­gadtatásáért. A szovjet vendégek re­mélik, — mondotta — hogy a két nép közti barátság napról-napra elmélyül. A hallgatóság hatalmas lelkesedéssel fogadta Fegyin szavait. PEDAGÓGUSNAK LENNI — MA ÖRÖM ÉS DICSŐSÉG Egy megjutalmazott tanárnő levele J­ K­edves Elv társak. A „Nevelj jobbank"-mozgalommal kapcsolatban két év alatt kétszer ért már kitüntetés. Tavaly könyvjutalom­ban részesültem, most pedig pénz­jutalomban és mindkét alkalommal ok­levelet is kaptam. A felszabadulás előtt hosszú időn át csak magántanulók tanításával, korre­petálásával foglalkoztam. Keserű ke­nyér volt, mások szeszélyétől függtem, attól, hogy a burzsoá szülők mikor gondolják meg, hogy mással taníttat­ják gyermeküket. De nem volt jobb sorsuk azoknak a kartársaimnak sem, akik iskolában tanítottak. Kémia- és fizika-szakos tanár vagyok, ezért két­szeresen fájt nekem, hogy a horthysta iskolapolitika elnyomta, megnyomorí­totta, tizedrangúvá süllyesztette az iskolákban a természettudományos ok­tatást. A felszabaduláskor úgy éreztem, hogy valami új következik az életem­ben. Egyre tisztábban láttam, hogy ami itt nálunk, ebben az országban történik, az a dolgozóknak és így a pedagógusoknak is a javát szolgálja. 1947-ben kaptam meg a kinevezése­met, a Rákóczi Ferenc-gimnáziumba nyertem beosztást és jelenleg is ott működöm. Össze sem tudom hasonlítani, milyen más a mai életem, mint a régi volt. Az idei iskolai évben annak az új első osztálynak voltam az osztályfőnöke, amelyben már igen sok volt a munkásszármazású diák. A munkásszármazású diákok jól meg­állották helyüket a tanulásban. Ku­­rucz József, a Diákszövetség osztály­­titkára például az osztály legjobb ta­nulója volt. De — ami ennél nem ki­sebb fontosságú — új szellemet is hoztak magukkal az iskolába, egyre inkább elmélyítették a diákok közötti kölcsönös segítséget, egyre inkább él­tek a kritika-önkritika fegyverével. Az utolsó osztálygyűlésen például Répás Ferenc munkásszármazású tanuló kri­tikát gyakorolt az egyik kitűnő nö­vendékünk felett, mert az csak saját­­magával törődött és nem segített a többieknek a tanulásban. A kritikának meg is lett az eredménye: a kitűnően tanuló diák belátta, hogy kötelessége lett volna felajánlani a segítséget gyengébben tanuló osztálytársai szá­mára és nem kétséges, hogy a jövő tanévben komoly fordulat fog nála be­következni. Különös öröm számomra, hogy ma már semmi sem áll útjában annak, hogy természettudományos gondolko­dásra nevelhessük diákjainkat. Ezt az iskolát az államosításig a klerikális reakció tartotta karmai között. Ki­mondhatatlanul örültem annak, hogy az egyik diákom­,­ aki év elején még hittanra járt, a természettudományos szakkörben kitűnő előadást tartott a fehérjékkel kapcsolatban az élet ke­letkezéséről és előadása közben szinte önvallomásszerűen­ elmondotta, ho­gyan formálódik át egyre inkább meg­­győződéses materialistává. És ez egy­általán nem egyedülálló eset. A klerikális reakció természetesen igyekezett demokratikus nevelőmun­kánkat megakadályozni. Tyukos hit­oktató és Szentkuthy egyházi karnagy, aki éneket tanított nálunk, megpró­bálta megzavarni a különböző iskolai ünnepségeket, elcsábítani a diákokat a szakkörökről és így a természettudo­­mányos szakkörről is. Kísérletük csúfos kudarccal végződött, leleplez­tük mesterkedésüket és eltávolították őket az iskolából. A népi demokrácia minden anyagi támogatást megad ahhoz, hogy zavar­talanul folytathassam az iskolában ne­velőmunkámat. Fizetésem körülbelül kétszerese annak, mint amennyit fél­­­ évvel ezelőtt kerestem. Ezenkívül nép­köztársaságunk mindent megtesz azért is, hogy minél korszerűbbé­­ tehessü­k az iskolai oktatást, minél közelebb hozhassuk az elméletet a gyakorlat­hoz. Az elmúlt iskolai évben például még nem volt külön kémiai előadó­terme az iskolának, így a munkáltató oktatást nem tudtuk bevezetni. A tanév végén a kultuszminisztériumhoz folyamodtunk, hogy tegye lehetővé ké­miai előadóterem létesítését. A kul­tuszminisztérium napok alatt jóvá­hagyta tervünket és a szükséges mun­kálatokat már el is kezdhetjük. A népi demokrácia szakmai, to­vábbképzésemről is gondoskodott. Napról-napra érzem, milyen megbe­csülésben van részük ma a pedagógu­soknak. Mint gyakorló pedagógustól, kikérik a véleményemet, meghallgat­nak. Beleszólhatok a tanterv a tan­könyv elkészítésének a kérdéseibe, ta­nácsot adhatok, bírálhatok — egy­szóval szabad emberré váltam.. Olyan jogaim vannak, amit azelőtt egy pe­dagógus sem tudott volna elképzelni. A jogok mellett természetesen köte­lességeimet is teljesítenem kell és én azokat minden erőmből teljesíteni is akarom, hiszen ma pedagógusnak lenni megtisztelő feladat, öröm és dicsőség. Nyáron komoly feladatok várnak rám. Az iskolában a kémiából és fizi­kából bukott diákok, valamint a so­kat hiányzott növendékek nyári kor­repetálását vezetem, azoknak a tanít­ványainknak pedig, akik itthon tar­tózkodnak, különböző szakköröket tartunk. A természettudományos szak­körbe bevonjuk nemcsak a volt diák­jainkat, hanem azokat is, akik majd csak szeptemberben kerülnek az első gimnázium padjai közé és ezzel még fokozottabban biztosítjuk a beiskolá­zás teljes sikerét. Az a tervünk, hogy áttanulmányozzuk a Szaktanács ki­adásában megjelent 28 füzetből álló természettudományos kiadvány-soro­zatot. A szakkörökön nagy gondot fordítunk arra, hogy maguk a növen­dékek is kísérletezzenek és előadáso­kat tartsanak. Ehhez ingyen ad az iskola megfelelő kísérleti anyagot. Amikor a Gazdasági és Műszaki Akadémia dísztermében mi, pedagó­gusok, párttagok és pártonkívüliek, megkaptuk a munkásosztály államá­tól a jutalmat és az oklevelet, meg­fogadtam, hogy ezentúl még fokozot­tabban igyekszem diákjaimat a ter­mészettudományos gondolkodásra rá­­nevelni, még inkább arra törekszem, hogy a szocializmusért, a békéért har­colni tudó embereket faragjak belőlük. Úgy érzem, hogy a Párt segítségével, népköztársaságunk támogatásával en­nek eleget is tudok tenni. Dr. Raksányi Edit Rákóczi Ferenc gimnázium SZABAD NÉP SZOMBAT, 1950 JÚLIUS 1 Magyar szakszervezeti és kulturális küldöttség Szófiában Csütörtökön este magyar szak­vezeti és kulturális küldöttség lett a bolgár fővárosba. A kulcs tagjai: Molnár Erik, a Történettudo­mányi Intézet főigazgatója, Komáromi Béla, a Kultúrkapcsol­atok Intézetétől, Képes Géza költő, Ari Kálmán, a „Szabad Föld" szerkesztője, Gyurkó István sztahanovista bányász és má­sok. A magyar vendégeket a pályaudva­ron Katya Avranova, a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságának tagja, a Bolgár-Magyar Társaság he­lyettes elnöke, a Magyar Népköztár­saság szófiai követs­égén­ek tagjai, a Tudományos, Művészeti és Kulturális Tanács, a Közoktatásügyi Miniszté­rium, a Bolgár Író­ Szövetség Elnök­sége, a A Magyar Kulturális Intézet és a szófiai magyar kolónia képviselői fogadták. Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkeit vitatták meg a Magyar Írók Szövetségesén A Magyar Írók Szövetsége csütörtök este megvitatta Sztálin elvtársnak a Pravdában legutóbb megjelent két, a nyelvtudom­ánnyal foglalkozó cikkét. Az ankét előadója Bóka László közoktatás­ügyi államtitkár volt. Hozzászóltak Zelk Zoltán, Karinthy Ferenc, Aczél Tamás, Waldapfel Imre, Sándor And­rás, Tóth Gyula, Lukácsy Sándor. Júliusban irgyen­mik Sejman szovjet író Vatikánról szóló könyve Júliusban jelenik meg a Szikra Könyvkiadónál Tudor ukrán szerző „Szojka atya napja“ című regénye, amely az egykori lvovi metropolta köré csoportosult népelnyomó ukrán papságnak a szovjet hatalom, a kom­munisták elleni fékevesztett harcát mutatja be. Rövidesen kiadja a Szikra Sejman szovjet író könyvét, amely a Vatikán politikáját mutatja meg a két világ­háború között. Rávilágít, hogyan mű­ködött közre a Vatikán által vezetett egyházi reakció a fasizmus kifejlesz­tésében és a Szovjetunió elleni há­ború megindításában. Mosikábam megtartották a végzett tépiskolások A moszkvai Szakszervezetek Hajá­nak oszlopcsarnokában megtartották a most végzett középiskolások hagyo­mányos ünnepi bálját. Ebben az év­ben Moszkvában 16.000 ifjú és leány végezte el a középiskolai tanulmá­­­­­nyait. Közülük több mint két és fél­­,1 ezret arany és ezüst érmékkel tüntet­tek ki. Az egybegyűltek viharos, hosszan tartó taps közben választották a dísz­elnökségbe a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja Politikai Bizottsá­gának tagjait, élén a nagy Sztálin­nal. A végzett középiskolások nevé­ben Margaréta Dementyevoj mondott beszédet. Hálás köszönetét tolmá­csolta a Párt, a szovjet kormány és Sztálin elvtárs iránt azért a hatal­mas gondoskodásért, amellyel a szov­jet ifjúságot övezik. — Előttünk áll a jövő fényes és széles útja — mondotta. — A mi nemzedékünk a kommunizmust építi és a kommunizmusban fog élni. De vannak még a földön ifjak és leányok, akik még nem tudják, mi az igazi boldogság. Ezek a kapitalista orszá­gok munkásainak gyermekei. Ma, éle­tünk egyik legszebb napján, forró üd­vözletünket küldjük az egész világ de­mokratikus ifjúsága felé. Héttízen nyílik meg vasárnap a Munkásmozgalmi Intézet vándorkiállítása Vasárnap Hévizen a Munkásmoz­galmi Intézet kiállítást rendez. Rákosi Mátyás elvtárs életéről Vágvölgyi Tibor elvtárs, az intézet helyettes igazgatója tart előadást. A környék­beli dolgozók nagy érdeklődéssel vár­ják a kiállítást. — A LENGYEL ÚTTOROSZOVET­SÉG Varsóban kiállítást rendezett „Békeharc a gyermekek műveiben" címmel, amelyen nyolc—tizenöt év kö­zötti gyermekek többszáz rajzát mu­tatták be. — LENGYELORSZÁGBAN MEG­KEZDTÉK az első ifjúsági film for­gatását. A film címe: „Az első indu­lás". A film a lengyel ifjúságnak a munkához való viszonyával foglalko­zik.­­ Az olasz filmszínházak 1949-ben összesen 53 milliárd lírát vettek be. En­nek a bevételnek azonban csak 16 szá­zalékát kapják a belföldi filmgyárak; a­z összeg 79 százalékát az amerikai filmtőkések vágják zsebre. Az Olasz­országba importált 517 film közül 437 amerikai volt, az olasz filmgyártást el­sorvasztja az­ amerikai film beözönlése. ÚJSÁGHÍR: Az amerikai imperialistták kotorádó-bogarakkal fertőzték meg a Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlovákiában a burgonyaföldeket. Megvédjük földünket az imperialista férgektől (A Rudé Pravo karikatúrája) Csehszlovákia egyezményt köt a Német Demokratikus Köztársasággal ,­ a kolorádóbogarak közös irtására A csehszlovák kormány legutóbbi ülésén Duris elvtársi földművelésügyi miniszter részletesen beszélt azokról az intézkedésekről, amelyeket a föld­művelésügyi minisztérium az amerikai imperialisták által a nyugatcsehországi körzetekben ledobott kolorádóbogarak felkutatására és elpusztítására tett. A kormány Siroky elvtárs, miniszter­el­nökhelyettes és külügyminiszter, va­lamint Duris elvtárs javaslatára jóváhagyta, hogy Csehszlovákia egyezményt kössön a Német Demokra­tikus Köztársasággal a kolorádóboga­rak elleni hatékony közös küzdelemre. Kovács Istvánné hatvani dolgozó parasztasszony és Bagyinszki Mária a szentlőrincpusztai tszcs tagja készülnek a Szovjetunióba A Szovjetunióba induló parasztkül­­döttségünk tagjai sietnek mielőbb be­fejezni a soronlévő mezőgazdasági munkákat. Hiszen a Párt és dolgozó paraszttársaik éppen jó munkájukért részesítették őket e nagy megtisztel­tetésben és erre méltók akarnak ma­radni. — Soha ilyen lelkesen nem dolgoz­tam még nyáron, mint most — mondja Kovács Istvánné, hatvani dol­gozó parasztasszony, a küldöttség tagja. — Az apósomékkal műveltük meg nyolc hold földünket. Már egy héttel Péter-Pál előtt nekiláttunk az aratásnak, mert éppen akkor volt viaszérésben a búza és beérett a rozs. Alighogy végeztünk vele, meg kellett kezdeni az árpa aratását. Hat nap alatt befejeztük három hold rozs, egy hold búza és egy hold árpa aratását s ma már befejezzük a behordást is. Búzából és rozsból tíz-tíz mázsát értünk el. Megkötöttük a szállítási szerződést nyolc mázsára, s éppen úgy, mint tavaly, cséplés után két órával a földnyíresszövetkezeti magtárban lesz a búza. — Tudom, hogy az a megtisztelte­tés, hogy a Szovjetunióba mehetek, igen nagy feladatot ró rám. Meg aka­rom tanulni, hogy milyen a Szovjet­unióban a nagyüzemi gazdálkodás meg fogom tanulni a szovjet asszo­nyoktól, hogyan kell igazán harcolni a békéért. Hogy ők más nyelven be­szélnek, ez nem akadály, gondolatunk és érzésünk egy és ugyanaz: meg­értjük egymást, s ha hazajövök, el­mondom mindenkinek, amit láttam és tanultam. Magam is jó példával járok elől, s ősszel apósommal együtt belé­pek a termelőszövetkezetbe. A szentlőrinc-pusztai termelőszövet­kezeti csoport gazdasági épületén tábla van kiakasztva. Ezen a táblán azoknak a dolgozóknak a neve szere­pel, akik az aratási munkák során ki­váltak teljesítményükkel. Itt szerepel száznyolcvan százalékos eredményé­vel Bagyinszki Mária, aki szintén jó munkájával érdemelte ki, hogy társai megválasztották a küldöttségbe. — Alig várom, hogy induljunk. Mint DISZ-tagnak külön élmény lesz példaképeinkkel, a komszomolistákkal való találkozás — mondja Bagyinszki Mária. — Mindent feljegyzek, hogy­ ta­pasztalataimat átadhassam a termelő­szövetkezeti csoportnak és egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszttársaimnak. ran Kitüntették a ,,V­il­ágifjú­sági találkozó" ,Ludas Matyi" című film készítőit és a A „Világifjúsági találkozó" és a „Ludas Matyi“ című film készítőit ér­demes és eredményes munkájuk el­ismeréséül a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a minisztertanács elnökének előterjesztésére kitüntetésben részesí­tette. A „Világifjúsági találkozó” szovjet és magyar készítői közül a Magyar Nép­köztársasági Érdemrend IV. foko­zatával tüntette ki az Elnöki Tanács Avanyeszova rendezőt. A Magyar Népköztársasági Érdem­rend V. fokozatával tüntették ki Bob­rov főoperatőrt, Beszárov, Kaspij, Szologugov operatőröket, Gunger hangmérnököt és Kiss József rende­zőt. A Magyar Népköztársasági Érdem­rend ezüst fokozatát adományozta az Elnöki Tanács Freizer Pál főosztály­­vezetőnek, Farkas István gyártásveze­tőnek, Sárai Nándor hangmérnöknek és Paksi István fővilágosítónak, bronz fokozatát pedig Czobor Klára, Berek Oszkár és Littner Imre felvételveze­tőknek. A „Ludas Matyi” készítői közül a Magyar Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Révai Dezsőt, a Magyar Film­gyártó NV vezérigazgatóját. A Magyar Népköztársasági Érdem­rend V. fokozatát adományozta az El­nöki Tanács Ranódi László rendező­nek, Szinetár György forgatókönyv­írónak és Volkmayer Antal színes laboratórium-vezetőnek. A Magyar Népköztársasági Érdem­érem arany fokozatát kapta Fári László és Dobrányi Géza mérnök, Vitéz Mik­­lósné gyártásvezető és Fü­löp Zoltán díszlettervező. A Magyar Népköztár­sasági Érdemérem ezüst fokozatával tüntették ki Görbe János színművészt, bronz fokozatával pedig Ruttkai Éva és Bozóki István színművészeket.­­ A romániai Országos Szakszer­vezeti Tanács elhatározta, hogy meg­rendezi a szakszervezeti klubok, vörös sarkok, könyvtárak és mozik országos versenyét. A versenyeket 1950 július 10-e és 1951 március 1-e között tart­ják meg.

Next