Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

VILÁG PROLETAMI EGYESÜLJETEK!! A MAI SZAMBAN SZABAD NÉP VIII. ÉVFOLYAM, 176. SZÁM PÁR­T ! Ma ünnepli a Hadsereg Napját a Kínai Népköztársaság (2. old.) — A dolgozó parasztság országszerte lelkes gyűléseken csatlakozott Szegvár és Mindszent kezdeménye­zéséhez (5. old.) — Már első napon túlteljesítette számos dolgozó az új normákat (5. old.) — Csattanós válasz a hazugságokra (5. old.) — Milyen árak csökkentek egy év alatt (7. old.) — Moszkvai telefonjelentés a Szovjet­unió—Magyarország atlétikai mérkőzésről (8. old.) KEDD, 1950 AUGUSZTUS 1 A határozat végrehajtása Megkezdődött a minisztertanács alapbéremelési és norma rendezési határozatának gyakorlati megvaló­sítása. Sorra egymásután következő szakaszokban, hat „lépcsőben” tér­nek át az üzemek az új normákkal való munkára — az első lépcső üzemei máris az új normákkal dol­goznak. „Ha meg van adva a helyes po­litikai vonal — tanítja Sztálin — min­den a szervezeti munkától függ, többek között magának a­ politikai vonalnak a sorsa, annak végrehaj­tása és kudarca is.” A mi helyes politikai vonalunknak, a miniszter­­tanács határozatának sorsa most,­ ezekben a hetekben, a gyakorlati végrehajtás során dől el. Ennek az ütközetnek a parancs­nokai: a vállalatvezetők, akik fele­lősek a határozat helyes, gyakorlati végrehajtásáért. Elsősorban az ő jó, vagy rossz munkájukon múlik, hogy helyesen történik-e az új normák megállapítása, zökkenőmentesen térnek-e át az új normák alapján végzett munkára. A most következő szakasz: a vállalatvezetők tűzpró­­bája. Csak akkor végzi el sikeresen a rábízott feladatot, ha ő maga és munkatársai, mindenekelőtt a gya­korlati végrehajtásban nagy szere­pet vivő normások körültekintéssel és gondossággal dolgoznak. A fő­veszély a normamegállapítás mun­kájánál: a gépiesség, a normák mechanikus elbírálása. A miniszter­­tanács határozata — okulva a ta­valyi normarendezés hibáiból — nyomatékosan felhívja a figyelmet minden gépiesség elkerülésére. Vál­lalat­vezetőink tartsák következete­sen szem előtt a minisztertanács­nak ezt a fontos utasítását, nehogy a normák mechanikus rendezésével, az egyéni elbírálás mellőzésével ke­­­resztülengedjenek laza normákat, nehogy jogtalanul megrövidítsék a termelésben élenjáró dolgozókat. Az ellenség minden bizonnyal megkísérli, hogy kártevő munkát végezzen az új normák megállapí­tásánál. Egyes helyeken megpró­bálja talán azt, hogy jogtalanul túl­­szoros normákat állapítson meg, s ezzel keltsen nyugtalanságot, elé­gedetlenséget a dolgozók körében. De kétségtelenül legáltalánosabb próbálkozása az lesz, hogy „men­teni fogja azt, ami menthető” — igyekszik majd minél több normát lazán hagyni, hogy ezzel hátrál­tassa a termelékenység emelését, a terv sikeres teljesítését. A normák megállapításának gyakorlati kérdé­sei — elsőrendűen fontos politikai kérdések. Ezért az ellenség megkí­sérli, hogy éppen ezen a vonalon tá­madjon. Legyenek tehát éberek vál­lalatvezetőink e feladat végrehajtá­sánál. És legyenk éberek pártszer­vezeteink is. Fordítsanak fokozott figyelmet az új normák helyes meg­állapítására. Ennek érdekében meg kell ismerniök a normamegállapítás szakmai kérdéseit. Népnevelőinknek ehhez megfelelő támogatást, okta­tást kell kapniok a vállalatvezetőtől. Mindez persze nem jelenti azt, hogy pártszervezeteink most már alább hagyhatnak az agitációs mun­kával. Ellenkezőleg: most kell csak igazán fokozni, hiszen az új norma most már nem­csak cél, hanem valóság, amely közvetlenül megszabja a minden­napi munkát. Az ellenség — mi­közben támadni próbál az új nor­mák megállapításánál — nem hagyja abba uszító, rémhírterjesztő tevékenységét sem. Most például azzal a demagógiával próbálnak zavart kelteni, hogy azt hazudják: drágábbak az élelmiszerek, mint tavaly, tehát a normarendezés sú­lyos nyomorba dönti a munkásokat. Vissza kell verni ezeket a támadá­sokat! A dolgozók bizalommal hallgatják a mi népnevelőinket, a Párt szavát. A­ munkásosz­tály széles tömegei egyetértés­sel és helyesléssel fogadták a a minisztertanács határozatát. Sokkal nagyobb helyesléssel,­ mint ahogy azt egyes pártfunkcionáriu­saink, egyes népnevelőink — akik lebecsülték a munkásosztály ön­tudatát, politikai érettségét — vár­ták volna. Különösen megmutatkozott a tö­megek politikai érettségének le­becsülése a szakszervezetek mun­kájában. Az üzemi bizottságok a legtöbb üzemben komolyan el­maradtak a feladatok —­ de az ön­tudatos munkások hangulata mö­gött is. Egyes üzemekben az ÜB- tagoknak egyszeriben sürgős lett a szabadság. A budapesti Szer­számgépgyárban például öt ÜB-tag ment pihenni. Most, ebben a harcban élesen előtűnnek azok a hibák, amelyeket Pártunk Politikai Bizottságának határozata, a szak­­szervezeti munkával kapcsolatban megállapított: a Párt határozatai­nak formális elismerése, az oppor­tunizmus, a forradalmi éberség hiánya, a tömegektől való elszaka­dás. Most, ebben a harcban kell szakszervezeti funkcionáriusainknak bebizonyítaniok: valóban megfogad­ják a Párt bírálatát, ki akarják és ki tudják küszöbölni ezeket a hibá­kat. A felvilágosító munka feladata ma már nemcsak az, hogy meg­magyarázza az új normák szüksé­gességét, hogy szétzúzza az ellen­ség érveit. Ma már mozgósítani is kell: mozgósítanunk az új normák túlteljesítésére, lelkesíteni a­ szocia­lista munkaverseny új fellendítésére. Tisztán kell látnunk: a határozat végrehajtása önmagában­­ még­­csak fél eredmény. Az alapbérek emelésével kiküszöböljük régi bér­rendszerünk számos igazságtalan­ságát, elősegítjük a helyesebb ará­nyok kialakítását a tanulatlan és a szakképzett munkások keresete, az egyes szakmák bérszínvonala kö­zött. Az új normák bevezetése hoz­zájárul ahhoz, hogy helyesebb le­gyen az arány a bérek és a termelé­kenység fejlődése között. Egyszóval: a minisztertanács határozatának végrehajtása — szilárd kiindulópont a termelékenység fokozásához és ezzel együtt az életszínvonal to­vábbi emeléséhez. De csak kiinduló­pont! Az új normák csak akkor jár­nak valóban a termelékenység és az életszínvonal emelésével, ha si­keresen kibontakozik a harc az új normák túlteljesítéséért, ha a normák rendezését szocialista ver­senyünk nagyarányú fellendülése követi. Az első napon máris szá­mos dolgozó túlteljesítette az új normákat. A Hofherr-gyárban Hegy­aljai Sándor kommunista fémöntő 114,5 százalékra teljesítette normá­ját, a Duna Cipőgyárban Mezei Lajos 107 százalékot ért el, az Állami­­ Nyomdában Székely Má­tyás szedő 115 százalékot telje­sített. Minél nagyobb kedvvel és lelkesedéssel veti magát a munkába a dolgozó, minél jobban kihasználja a munkaidő minden percét, minél­­inkább javítja munkamódszereit — annál gyorsabban szárnyalja túl az új normát, annál gyorsabban emel­kedik keresete, is. Ebben is példamu­tatóan kell élenjárni a Párt tagjainak. Legjobb sztahanovistáink máris­­ kötelezettséget vállaltak új normá-­j­­uk túlteljesítésére. Az ő kezdemé­­­­nyezésükre szervezzük meg augusz­­t­­us 7-től 12-ig­ a koreai hetet, a békeműszakot. Ez a hét­ munkás­­osztályunk méltó válasza a koreai népet megtámadó, az egész világ dolgozóinak békés életére törő ame­rikai imperialisták provokációjára. A koreai­ héttel tovább erősítjük a béketábor legyőzhetetlen hatalmát , segítjük a diadalmas szabadság­­harcot vívó koreai népet, meggyor­sítjuk a szocialista építést hazánkban. ÁRA 50 FILLÉR Nagybaracska, Óföldeák, Zalaszentmihály, Bihartord­a, Földes, Keked, Menesbél, Lévév örömmel jelentik Rákosi elvtársnők: TELJESÍTETTÜK BEGYŰJTÉSI TERVÜNKET! A­­ bács-kiskunmegyei Gátér és a ■borsodmegyei Szín után újabb közsé­gek teljesítették, illetve túlteljesítet­ték egész begyűjtési tervüket. A be­gyűjtési versenyben élenjáró községek dolgozó parasztjainak legelső gondo­lata, hogy jó munkájuk eredményéről örömmel és hálával számoljanak be dolgozó népünk szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak. Nagybaracska dolgozó parasztjai szombaton este mér a begyűjtési terv 130 százalékánál tartottak. „Jelentjük Rákosi elvtársnak — írják táviratuk­ban —, hogy október 2-re előirányzott begyűjtési tervünket július 29-én már 130 százalékra teljesítettük. Mi ezzel válaszolunk az amerikai imperialis­táknak Korea békeszerető népe ellen intézett aljas támadására. Versenyünk és elért eredményünk az imperialis­ták belső ügynökei, a kulákok és kle­rikális reakció számára is­ figyelmez­tetés, hogy a világ békeszerető dolgo­zóival­­ együtt résen állunk a béke frontján.“ Bihartorda vasárnap estig 294 szá­zalékra teljesítette egész begyűjtési tervét. A kitűnő eredmény elérése al­kalmából táviratban köszönt Rákosi elvtársat és táviratot küldtek Óföldeák parasztjai is. „Először — írják — sze­retett Rákosi elvtársunknak jelentjük, hogy alkotmányunk méltó megünnep­lésére teljesítettük államunk iránti kö­telességünket.“ Zalaszentmihály már szintén a mi­nél jobb túlteljesítésért versenyez. „Örömmel jelentjük szeretett vezérünk­nek — írják —, hogy Zalaszentmihály község begyűjtési tervét július 28-ig 117 százalékban teljesítette, átérezve a békéért, a szocializmus megvalósítá­sáért folyó harc jelentőségét A hajdú-bihar megyei Földes község, mely a megyében elölj­ár a begyűjtési versenyben, ezt írja: Örömmel jelent­jük, hogy alkotmányunk egyéves év­fordulójára tett vázlátásunkat augusz­tus 20. helyett július 30-ig teljesítet­tük. Azért tettük ezt, mert tudatában vagyunk annak, hogy minden szem gabonával a béketábort erősítjük és hozzájárulunk a munkásosztály és dolgozó parasztság szövetségének erősítéséhez. És tettük azért, mert ezzel is ki akarjuk fejezni hálánkat és szeret­etünket nagy tanítónk, Rákosi elvtárs iránt." Kokad dolgozó parasztjai már a jó túlteljesítésért küzdenek, „örömmel jelentjük szeretett vezérünknek, Rákosi elvtársnak — írják táviratukban —, hogy községünk október 2-ig elő­irányzott begyűjtési tervét a mai napig 132 százalékban teljesítettük." Lórév dolgozó parasztjai a cséplés befejezése után 48 órával már teljesí­tették a község begyűjtési tervét. „Szegvár és Mindszent felhívását meg­ismertették Lórév község délszláv, nemzetiségű dolgozó parasztjaival — írják Rákosi elvtársnak. — Dolgozó parasztságunk nagy lelkesedéssel fo­gadta el a kihívást, de a határidőt túl hosszúnak találtuk. A cs­éplést jú­lius 27-én befejeztük és 48 órával''ké­sőbb már egész begyűjtési tervünnket teljesítettük. Ezzel méltó választ ad­tunk a Tito-banda aljas provokációk rágalmaira.“ Monosbél is csatlakozott a szegvári és mindszenti felhíváshoz és már, más­félszeresen teljesítette is vállalását. „Alkotmányunk megünneplésére mi is csatlakozunk Szegvár és Mindszenti fel­­hívásához— írják táviratukban. ■— Július 25-én, a cséplés befejezése­ után 150 százalékban teljesítettük községünk egész begyűjtési tervét. Ezzel is tá­mogatjuk a szabadságáért harcoló­ ko­reai népet és erősítjük a béketábort, s így válaszolunk a háborús gyújtogató imperialistáknak és ügynökeiknek, a fekete reakciónak és kulákoknak, hogy a cséplőgép mellől vittük be gabonán­kat. Lássák meg, hogy a mi kis köz­ségünk dolgozói egységesen menetel­nek a béketáborban, a Szovjetunió és Pártunk irányításával, szeretett Rákosi ebtársunk vezetésével­.” Ani és Csir­e városok felszabadultak, a koreai néphadsereg egységei öt kilométerre megközelítették Kimesont Walker USA-tábornok szerint a háború válságos szakaszba jutott az amerikaiak számára A phongjangi rádió közli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nép­hadserege főparancsnokságának július 30-án reggel közzétett hadijelentését. A néphadsereg alakulatai valamennyi fronton folytatják heves harcukat az amerikai csapatokkal. A néphadsereg­nek azok az alakulatai, amelyek Ani (Angi) város körzetében Dél-Kenszan tartományban támadnak, miután meg­törték az amerikai csapatok ellenállá­sát, július 28-án felszabadították Ani-t. A néphadsereg alakulatai Ani felszaba­dításáért folytatott harcokban foglyo­kat és sok zsákmányt ejtettek. Az ellenség nagy veszteségeket szenve­dett. Július 29-én hét amerikai bombázó­gép repülő­támadást kísérelt meg Phöngjang körzete ellen. A néphad­sereg légierejének sikeres hadművele­tei következtében az ellenséges bom­bázógépek nem érték el céljukat és szétszóródtak. A többi frontokon nem történt lé­nyeges változás. A phongjangi rádió közli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nép­hadserege főparancsnokságának július 30-i esti hadijelentését. A néphadsereg alakulatai valamennyi fronton folytatták heves harcaikat az amerikai csapatokkal. Július 29-én a néphadsereg alakulatai elkeseredett harcok után megtörték az ellenség erős ellenállását és teljesen felszabadí­tották Kocsang (Kioszio) várost. Kocsang (Kioszio) felszabadításáért folytatott harcokban a néphadsereg alakulatai több mint száz foglyot és sok zsákmányt ejtettek, többek között 45 gépkocsit, 8 géppuskát, sok puskát és más fegyvert. A többi frontokon lényeges válto­zás nem történt. Három koreai egység és egy hős katona kitüntetése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság nemzetgyűlésének elnöksége július 26-án két rendeletet bocsátott ki, amelyben kitüntetésekben és ér­demjelekben részesítette az amerikai betolakodók ellen folytatott háborúban tanúsított hősies magatartásukért a népi hadsereg három egységét és egy káplárt. Az első rendelet értelmében „Gárda" kitüntető címet a szöuli 105. tankhadosztál­y, a szöuli 3. hadosztály és a 18. ezred kapta, amelyek rend­kívüli hősiességet és bátorságot fej­tettek ki több város és falu felszaba­dításában. A második rendelet kitünteti Kim- Szi-Cseng káplárt a „Köztársaság hőse" érdemrenddel, az Elsőosztályú zászlórenddel és az Aranycsillag érem­Az AP jelenti: Erős koreai nyomás arra kényszerítette az USA csapatait, hogy háromnapos küzdelem után hétfőn kivonuljanak a déli partvidé­ken lévő­ Dzsindzsuból. A harcokban részvevő gyalogsági had­osztály a várostól keletre alig 50 mér­­földnyire Puszantól az amerikai csapa­tok főutánpótlási kikötőjétől foglalt el új állást. Az ütközetet irányító magasrangú tiszt „pokolinak” jellemezte a Dzsind­­zsuért folytatott küzdelmet és elmon­dotta, hogy ez a kilencedik vereség, amit csa­patai egymás után elszenvedtek. A kivonulást fedező hátvéd csapa­tok gyors ütemben hagyták el a vá­rost, hogy kikerüljék a koreai csapa­tok átkaroló mozdulatát és megmene­küljenek a bekerítéstől. Az AFP jelenti: MacArthur főhadi­szállásának vasárnap reggeli hadijelen­tése közli, hogy a koreai csapatok csaknem az egész arcvonal mentén folytatják támadásaikat és tovább foly­tatják előnyomulásukat Kocsangon túli Az AFP tudósítója jelenti Mac­Arthur főhadiszállásáról, mel. Kim-Szi-Cseng Szöul felszabadí­tását követő napon, az ellenség tüzé­ben sikeresen átvitte osztagát a Han folyón egy kis csónakon és elfoglalta az ellenség tüzérségi állását a folyó déli partján. E bátor hőstette előké­szítette az utat a népi hadsereg fő­­haderejének a folyón való átkelésre. A koreai erők az amerikaiak vala­mennyi frontszakasz­án fenntartották nyomásukat. Erős támadásokat intéz­tek Hadongtól északkeletre és a ko­­osangi szakaszon. A hétfőre virradó éjszaka az 1. amerikai gépesített lovashadosztály a súlyos nyomás kö­vetkeztében balszárnyán­­visszavonu­lást hajtott végre. A 25-ik amerikai hadosztály frontszakaszán ugyancsak visszavonulásra került sor. A Reuter tudósítója jelenti: Kim­esont minden irányból veszélyeztetik a meglepetésszerű hadmozdulatok és a koreai erők már csak öt kilo­méterre vannak a várostól, amely 50 kilométer távolságban van Tegutól. Az 1. lovassági hadosztály visszavonult — jelenti a Reuter — a Kimcsontól északkeletre­­ fekvő Hvanggantól nyugati és északi irány­ban elterülő dombvonulatok közé. Lionel Hudson, a Reuter-iroda harc­téri tudósítója jelenti, hogy az ame­rikai csapatok Csirie város körzetében visszavonultak. A Csiriéből Kimcsonba vezető útvonal mentén a koreaiak át­karoló mozdulata az amerikaiakat el­vágással fenyegeti. Csib­ét koreai erők elfoglalták. Az amerikai csapatok kiürítették Dzsindzsu várost Partizántevékenység Puszan közelében A Koreai Távirati Iroda jelentése szerint a koreai amerikai fegyveres beavatkozók körében nagy megdöbbe­nést keltett, hogy a Puszan kikötőjébe vezető közleke­dési vonalakat több helyütt meg­rongálták. Az amerikai katonai szóvivő — mint az A­P közli­­, már július 26-án beismerte, hogy koreai partizán erők beszivárogtak Puszan közelébe és néhány mérföldnyire megközelítették a várost Puszan tudvalévően az ame­rikai csapatok egyedüli utánpótlási kikötője Koreában. Megszöknek a Koreába indított amerikai katonák Japánból érkező jelentések arról számolnak be, hogy a Koreába induló amerikai csapatok között igen rossz a hangulat, „harci lelkesedésről“ egy­általán nem lehet beszélni. Az Oszakában állomásozó ame­rikai katonaság körében negyven szökés történt, amikor a katonák megtudták, Koreába kell indulniuk.

Next