Szabad Nép, 1950. augusztus (8. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

2 Walker amerikai tábornok borúlátó nyilatkozata A Reuter vasárnap reggeli jelen­tése beszámol arról, hogy a nép­hadsereg nyomása különösen erős volt a központi arcvonal keleti részén, Je­­esonnál és Andongnál. Walker altábornagy, a Koreában har­coló szárazföldi intervenciós csapatok főparancsnoka vasárnap reggel — mint az AFP és a Reuter hírügynök­ségek jelentik — kijelentette: „A háború válságos időszakába jutott, ez elvitathatatlan." Az AFP koreai haditudósítója je­lenti, hogy­ Walker altábornagy azon kijelentése után, hogy az amerikaiak­nak halálukig kell harcolniuk, a meg­beszélésen résztvett ezredesek és pa­rancsnokok szó nélkül, komoran távoz­tak a megbeszélésről, „mert az ameri­kaiak tudják, most már nincs arról szó, hogy vissza lehessen vonulni olyan csökkentett arcvonalra, melyet az amatőrstratégák könnyebben védh­e­­t­őnek gondolnak”. Az amerikaiak és délkoreai bábjaik páni félelmére és­­dühödt terrorjukra jellemző az AFP haditudósítójának az a kijelentése, hogy Dél-Koreában a még amerikai kézen levő területen „a falvakban gyakran látni, amint a rendőrök maguk előtt hajtanak embe­reket, akiknek kezei oly módon vannak hátrakötözve, hogy a nyakukra erősí­tett kötél megfojtaná őket, ha szaba­dulni igyekeznének a bilincseiktől. Li-Szin-Man egykori tanácsadója leleplezi: Dulles volt a délkoreaiak támadásának közvetlen sugalmazója A Mindzsu Csoszon című koreai lap közli Mun-Hak-Bongnak, Li-Szin-Man volt politikai tanácsadójának cikkét, amelyben megírja, hogy Dulles, a hír­hedt háborús uszító, ez év júniusában azért tett látogatást Dél-Koreában, hogy utasítást adjon Li-Szin-Mannak a polgárháború megkezdésére. Dulles Li-Szin-Man külön meghívá­sára látogatott el Dél-Koreába — mondja a cikk —, hogy megbeszélje vele a polgárháború kérdéseit. Az amerikai katonai vezetők tokiói tanácskozásán szintén azt a kér­dést vitatták meg, mikor és ho­gyan indítsák meg a háborút Koreában és honnan teremtsenek törvényes ala­pot Tajvan (Form­oza) megszállására. , Június 20-a körül Dél-Koreában a helyzet igen súlyos volt és ezért Li­ Szin-Man elhatározta, hogy polgár­­háború kirobbantásával álcázza politi­kai kudarcát. Júniusban Li­ Szin-Man naponta tett jelentést MacArthurnak arról, milyen a helyzet a 38. szélességi fokon. MacArthur továbbította a jelen­tést Trumanhoz. Ilyen körülmények között küldte Truman Dullest Dél- Koreába, hogy alátámassza Li-Szin- Man elhatározását a polgárháborúra vonatkozó tervei megvalósítására. I Dulles látogatást tett a 38. széles­ségi fok körzetében és telefonon tett­­ jelentést Tokióba és Washingtonba­­a­ ........­ Gyilkolnak és gyújtogatnak a A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének nyomása alatt visszavonuló amerikai csapatok féktelen dühükben falvakat gyújtanak fel és békés lakosokat gyilkolnak. Az amerikaiak a Chonzsan (Ten­­zsan) és Csecshiuan (Ch­elin) Szód- visszavonuló amerikai csapatok zseno faluból menekülve, a falut tel­jesen hamuvá égették. A visszavonuló amerikai csapatok Henthekben (Peitaku) 600 embert, Taezsonban (Tajden) körülbelül ezer embert gyilkoltak meg. SZABAD NÉP KEDD, 1950 A­KKUSZTUS ! pasztalatairól. Ezután Tokiói­a utazott. Dullesnak MacArthurral folytatott megbeszélése után Li-Szin-Man ösz­tönző táviratot kapott MacArthurtól. Egy napra rá, hogy Dulles Tokióba­­ érkezett, MacArthur vezérkarából egy tiszti csoport utazott Dél-Koreába, akik részletesen megvizsgálták a 38. szélességi fok körzetét. Abban a táv­iratban, amelyet Dulles Koreából az amerikai külügyminisztériumba küldött, továbbá Dullesnak és MacArthurnak Tokióból Trumanhoz küldött táviratában arról volt szó, hogy minden kész a polgárháború megkezdésére Koreában. Június 20-tól kezdve Szöul, Tokió és Washington között szakadatlan volt a kapcsolat. Nagyon sietős volt a dolog. A cikk végén Mun-Hak-Bong arra a következtetésre jut, hogy Dulles Li-Szin-l­an közvetlen su­­galmazójának szerepét játszotta a koreai polgárháború kirobbantásá­ban. Az Új Kína Hírügynökség tudósítója az amerikai repülők szöuli terrorbombázásáról Az Új Kína Hírügynökség hadi­tudósítója jelenti: A 36 óra alatt, amelyet Szöulban töltöttem, az amerikai repülőgépek kilenc légitámadást intéztek Szöul ellen. Az amerikaiak most éjjel teljes sötétségbe burkolt városokat bombáz­nak, és így gyárak, vagy üzemek helyett mun­kásházakat találnak el. A bombázások már nagy károkat okoztak a lakott területeken, asszo­nyokat, gyermekeket és aggokat gyil­koltak meg az amerikai légikalózok. Egyedül három súlyos légitámadásnak több, mint 1300 halálos áldozata volt a polgári lakosok közül. Eddig 3000 ember halt meg és sebe­sült meg súlyosan a bombázások so­rán. A halálozások száma nagyon magas a sebesültekhez képest. Szöul lakossága nappal dolgozik és éjjel a bombázások romjait taka­rítja el. Az emberek nagyon lelke­sek. Az utcák minden este megtel­nek önkéntesekkel, akik énekelve vo­nulnak a romok eltakarítására. MacArthur Taivanra utazott MacArthur tábornok elhagyta Tokiót és Tajvan szigetére utazóit, hogy megbeszélést folytasson Csang-Kai- Sekkel — jelenti az AFP. TOGLIATTI ELVTÁRS: Aki kezet emel a világ szocialista része ellen, megégeti magát! Július 30-án a római Adriano-szín­­házban az Olasz Kommunista Párt római szervezete aktívaülést tartott abból az alkalomból, hogy véget ért a római és a Róma-tartománybeli párt­­szervezet tagtoborzó kampánya. A kampány célja az volt, hogy száz­ezerre emelje a párttagság létszámát. Az aktívaülésen Natali elvtárs, a római szervezet titkára közölte, hogy július 29-én a Kommunista Párt és a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség római szervezetének taglétszáma 98.150 volt. Ebben az évben 11.535 taggal gya­rapodott a Párt tagjainak száma Ró­mában és a római tartományban. A gyűlésen felszólalt Togliatti elv­társ. Rámutatott, hogy az Olasz Kommunista Párt a jelen­legi harci körülmények között be­bizonyította erejét, egységét és politikai vonalának helyességét. Az USA támadása a koreai és kínai nép ellen, az amerikai imperializmus kísér­lete elvesztett ázsiai gyarmati ural­mának visszaállítására és katonai konfliktus kirobbantására a szocialista világ határán — folytatta Togliatti elvtárs. — Olaszország érdekei e népek teljes felszabadulásához és az egész világ békéjének megőrzéséhez fűződnek. A kormány intézkedéseket tesz a békealáírásgyűjtési mozgalom ellen, megtiltja, hogy nyilvános gyűléseken beszéljünk a koreai eseményekről és ezzel beismeri, hogy hazug propagan­dája nem állhat helyt a mi érveinkkel szemben. A kormány a kommunistá­kat, szocialistákat és mindazokat, akik őket követik, „ötödik hadoszlopnak” nevezi és rendkívüli intézkedésekkel fenyegetőzik. Azzal vádol bennünket, hogy nem akarjuk, hogy Olaszország a támadó szovjetellenes fronthoz tar­tozzék. Ez igaz. Mi valóban nem akarjuk ezt és minden erőnkkel meg fogjuk ezt akadályozni — mondotta Togliatti elvtárs a gyűlés részvevői­nek lelkes tapsai közepette. — Tisztá­ban vagyunk azzal és figyelmezte­tünk arra, hogy mindenki, aki kezet emel a világ szocialista része ellen, megégeti magát! Azt követeljük a kormánytól — foly­tatta Togliatti elvtárs —, adjon ne­künk pontos és világos választ: van­­nak-e olyan­ kötelezettségei, melyek alapján az amerikai imperialisták va­lamely háborús konfliktus esetén ak­ár Ázsiában, akár Európában, vagy a vi­lág más részeiben, elfoglalhatnák vagy felhasználhatnák bűnös céljaik érdekében országunk területét. Befejezőben Togliatti elvtárs fel­hívta az olasz kommunistákat, szilár­dítsák a béke és demokrácia táborát és jegyeinek tudatában annak, hogy a demokrácia és béke erői messze túl­szárnyalják az imperialista tábor erőit, majd az olasz kommunisták és demo­kraták nevében üdvözölte a szabad­ságáért és függetlenségéért harcoló hőis koreai népet. A gyűlés részvevői szűnni nem akaró lelkesedéssel éltették a koreai népet, amely fegyverrel védelmezi ha­záját az amerikai beavatkozókkal szemben. Az olasz kormány „földreform“ ürügyén el akarja űzni a parasztokat az általuk elfoglalt földekről Az olasz képviselőház kormánypárti többsége elfogadta a „földreformról" szóló részleges törvényjavaslatot, ame­lyet már két év óta halogattak. A tör­vényjavaslatnak az a célja, hogy a „re­form” ürügyével megakadályozza a tömeges földfoglalásokat és elűzze a parasztokat az általuk el­foglalt földekről, ami a munkanélküliség és az elsze­gényedés továbbnövekedését jelenti a falvakban. Az általános „reform-tervből" kide­rül, hogy a kormány a 21 millió hek­tárnyi nagybirtoktulajdonból csak 1.200.000 hektár földet akar „elidege­níteni". Az „elidegenítés” csak 8000 nagybirtokosra terjed ki, annak elle­nére, hogy Olaszországban 40.000 nagybirtokos van. Az ,,elidegenített” földet a kor­mány magas áron akarja eladni 200.000 földnélküli, vagy törpe­­birtokos parasztcsaládnak a több mint 4 millió földnélküli, vagy törpebirtokos olasz paraszt közül. Di Vittorio elvtárs a kommunista képviselők nevében elhangzott felszó­lalásában kijelentette, hogy a De Gasperi-kormány alkotmányellenes tör­vényjavaslata nem tartóztathatja fel az olasz falu dolgozó tömegeinek har­cát a földért, azt a harcot, amely új, hatalmas lendületet kap éppen a „re­form“ hatására. Ma ünnepli a Hadsereg Napját a Kínai Népköztársaság Kína valamennyi városában folynak az előkészületek a felszabadító nép­hadsereg augusztus 1-i ünneplésére. A Hadsereg Napjának előkészítésé­vel és az amerikai agresszió elleni tiltakozás irányításával megbízott bi­zottság által kiadott jelszavak többi között a következőket mondják: Katonák, Kína népe! Működjetek együtt a győzelmes forradalom ered­ményeinek megvédésében! Katonák, Kína népe! Készüljetek Tajvan és Tibet felszabadítására! Katonák, Kína népe! Harcoljatok a világbéke biztosításáért! Soká éljen Sztálin generalisszi­musz, a világ népeinek vezére! Éljen a hős koreai nép és had­serege és vezérük Kim­ Ir-Szen tábornok! Éljen Vietnam népe és népi had­serege, éljen vezérük Ho-Si-Minh! Ázsia népei! Egyesült erővel har­coljunk a béke helyreállításáért és a nemzeti felszabadulásért! Éljen a világbéke bástyája, a Szovjetunió! Éljen a Kínai Népköztársaság! Éljen a Felszabadító Népi Had­sereg! Éljen Mao-Ce-Tung elnök! Éljen Csu-Te főparancsnok! Éljen a Kínai Kommunista Párt!­­Éljen a nagy kínai nép egysége és a világ minden népének szolidari­tása! A kínai néphadsereg ünnepe M­­­a 23 esztendős az a hadsereg, amely a sztálini haditudomány mesteri alkalmazásával a második világháború óta a legsúlyosabb csa­pást mérte az imperializmus rendsze­rére. Ma ünnepli a világ valamennyi haladó embere a kínai néphadsereg 23-ik születésnapját. Harci zaj vegyül az ünneplő han­gok közé. Ezekben a napokban Koreá­ban egy másik, öntudatra ébredt nép serege, a koreai néphadsereg szorítja a betolakodott amerikai zsoldosokat a tenger felé. A harci zaj éber készenlétben ta­lálja Kína hatalmas erejű néphad­seregét is, hiszen az amerikaiak a koreai orvtámadást párosították a Tajvan (Form­oza) szigete elleni ag­resszióval. Tajvan pedig a kínai terü­let. A néphadseregre tehát hatalmas feladatok várnak. Olyan időpontban veszi fel a küzdelmet Kína területé­nek teljes felszabadításáért, amikor az amerikai imperializmus a támadás elő­készítésének, szervezésének politiká­járól már áttért a nyílt fegyveres agresszió politikájára. ★ S Hogyan született 23 esztendővel ezelőtt a kínai néphadsereg? 1927-ben, Csang-Kai-Sek árulásának esztendejében, a látszólagos reményte­lenség kellős közepén látott hozzá a Párt a felszabadító sereg magvának megteremtéséhez. Ma 23 esztendeje, Nancsang városában felkelés tört ki a Kuomintang­ árulása ellen. A városban harmincezer katona gyűlt össze, akik a Kínai Kommunista Párt vezetésével fegyveres harcot kezdtek a Kuomin­tang reakció ellen. Ezt az elszánt kis sereget Csu-Te elvtárs, a néphadsereg mai főparancsnoka és Csu-En-Laj elv­­társ, a Kínai Népköztársaság mostani külügyminisztere vezették. Ugyaneb­ben az időben Hunan és Kiangszi tar­tomány határvidékén Mao-Ce-Tung elvtárs folytatta a forradalmi munkát. Fáradhatatlanul gyűjtötte maga köré a harcosokat, hogy megalkossa egy kínai vörös hadsereg magvát. Először megteremtette a kapcsolatot a nan­­csang környéki forradalmárokkal, majd maga mintegy 4000 főnyi kis forra­dalmi csapatával elindult, hogy át­vágja magát a Csingkanszan-hegység felé. A többszáz négyzetkilométeres területre terjedő, kitűnő védelmi lehe­tőségeket nyújtó hegycsoport lett a Párt és a hadsereg támaszpontja. Mire Mao-Ce-Tung csapata irtózatos áldo­zatok és nélkülözések árán felért a hegyre —­ ezerre olvadt a sereg lét­száma. Ott, a hegyen a Párt hozzá­fogott a munkához. A Hunan—Kiang­szi—Kvantung határvidék munkássága és s­zegényparasztjai adták a kádere­ket. A sereg újra nőni kezdett. Rövid idő múlva ismét négyezren állottak a hegyen Mao-Ce-Tung körül; a forra­dalom kipróbált fegyveres katonái. Közben a nancsaungi forradalmárok serege is elindult, hogy keresztül­vágja magát a Csingkanszanig. Álló félesztendeig verekedtek szünet nélkül Csu-Te és Csu-En-Laj katonái, míg felértek a Csingkanszanra. Seregük 4000 főre olvadt. „ így kezdődött: 8000 ember — 2000 puska. Alighogy Csu-Te felért a hegyre, összeült Mao-Ce-Tung elnökletével a hadsereg pártbizottsága. Terveket ké­szítettek hat kínai szovjetkörzet léte­sítésére a Hunan-Kia­igszi-Kvantung határvidékén. Két esztendő alatt, 1929-ig a fiatal kínai vörös hadsereg egész sor kitörést hajtott végre. Sorra alakultak a szovjetek, felszabadult egész dél Kiangszi tartomány és helyi forradalmi kormány alakult. A felsza­badított körzetekben felosztották a földesurak birtokát és megtiltották, hogy bárki is földbérből éljen. A sze­gény nép mindennap újra megtanul­hatta: Kína sokezeresztendős törté­nelmében először ez az ő hadserege. A nép le is vonta a tanulságot: két­­esztendős harc után a csatlakozó ön­kéntesek 30 ezerre duzzasztották a csingkanszani sereget. ★ A legendás csingkanszani küzdel­­­­mek vázlatos történetéből is világossá válnak a felszabadító sereg legfontosabb erőforrásai. Az első erőforrás, a Szovjetunió, a Bolsevik Párt küzdelmeinek pél­dája, a sztálini stratégia helyes al­kalmazása. Ez tette lehetővé az első támaszpont helyes kiválasztását és megtartását, ez tette képessé a Pár­tot a szovjet körzetek megszervezé­sére. Így verhette vissza a fiatal kí­nai vörös hadsereg életének első évei­ben Csang-Kai-Sek­ és a háta mögött álló imperialista intervenciós csapatok öt, óriási túlerővel végrehajtott táma­dását. A második erőforrás: a Kínai Kom­­munista Párt és annak helyes, marxista-leninista politikája. A Párt hozta a néphadsereg megalakulásának küszöbén azt a helyes döntést, hogy az adott helyzetben nem lehetséges többé semmiféle együttműködés az imperialisták zsoldjába szegődött Csang-Kai-Sek-féle Kuomintanggal. A Párt volt az, amely fellépett azok el­len a fel-felbukkanó kalandortervek ellen, amelyek nem ismerték fel a földreformpolitika, valamint a legszéle­­sebb paraszttömegek között végzett munka rendkívüli fontosságát és a Kuomintang-birtokban lévő városok megrohamozását ajánlották. A Szovjetunió tapasztalatainak, a diadalmas lenin-sztálini stratégiának helyes alkalmazása és a Párt önfelál­dozó irányítása — ez az a két leg­fontosabb erő, amely a huszonhárom esztendővel ezelőtti nehéz helyzet­ben az ifjú néphadsereget az egész nép seregévé tette, s egyben alkal­massá a sokszor szinte megoldhatat­lannak látszó politikai és katonai aka­dályok legyűrésére. A Mao-Ce-Tung elvtárs vezetése alatt küzdő Kínai Kommunista Párt, a felszabadító néphadsereg huszon­három küzdelmes esztendőn keresztül mindig fáradhatatlanul dolgozott azon, hogy szüntelenül mélyítse a Szovjet­unió iránti szeretetet, erősítse a Párt vezető, irányító szerepét és egyre szo­rosabbá, bensőségesebbé tegye a Párt és a kínai néptömegek kapcsolatát. ★ "T­udjuk jól, hogy a kínai nép­­hadsereg huszonháromesztendős történetének utolsó négy éve, világ­­történelmi győzelemsorozat. A Csang-Kai-Sek-banda ellen vívott háborút Avao-Ce-Tung így jellemezte: a kínai nép „háborúja hazafias, igaz­ságos és forradalmi természetű há­ború, melynek szükségképpen meg kell szereznie a nép támogatását az egész országban. Ez Csang-Kai-Sek leveré­sének politikai alapja". A felszaba­dító hadsereg főparancsnokságának néhány nappal ezelőtt kibocsátott adatai szemléltetően mutatják, mit jelentett a nép támogatása a kommu­nisták vezette szabadító sereg szá­mára. A néphadsereg közleménye megállapítja, hogy 1946 és 1950 között Csang-Kai-Sek hadserege 8.071.350 katonát vesztett. Ezek közül alig több mint másfélmillió volt az elesettek vagy sebesültek száma — és­ csak­nem hat és félmillió azoké, akik át­pártoltak, megadták magukat, vagy fogságba estek. Ez az arány azt je­lenti, hogy a Kuomintang által el­vesztett minden 100 katonából csak­nem 80 átpártolt a néphadsereghez, vagy fogságba esett. Milyen más a helyzet a népi felszabadító hadsereg esetében! Ez a sereg az említett négy esztendő alatt mintegy másfélmillió katonát vesztett — s ebből 1.312.700 esett el, vagy sebesült meg. Száz el­vesztett néphadsereg­beli katona közül pedig alig 1—2 volt olyan, aki fogságba esett. Valóban: a néphadsereg főparancsnokságának közleménye arról számol be, hogy a felszabadító, sereg 334 foglyot ejtett — míg a Kuomin­tang egyet. Xia ma, a koreai győzelmek napjai­­ban pillantunk rá ezekre­­ a szá­mokra, világossá válik, hogy mindez nem „kínai sajátság". Világossá válik, hogy miért nevez „minden koreait északkoreainak“ az amerikai­­ fő­parancsnokság. Azért, mert valóban egy egész nép száll harcba a támadók és zsoldosaik ellen — éppen úgy mint Kínában. Azt is mondta Mao-Ce-Tung elvtárs, hogy hadseregünk emberanyag- és hadi­anyag-forrása elsősorban a fronton van". Az emberekről már szó esett. Ami a hadianyagot illeti, a népi fel­szabadító hadsereg parancsnoksága most közzétette, hogy a többi között 54.000 tüzérségi löveget, több mint 300.000 géppuskát, több mint 3.000.000 puskát, 622 tankot és több mint 22.000 motoros járművet zsákmányolt. Az amerikaiak, akik ezekben a na­pokban hátukkal egyre közelebb ke­rülnek a koreai tengerparthoz, s aki­ket nem egyszer saját zsákmányolt fegyvereik tüze kényszerít futásra — újra kénytelenek megtanulni, hogy ez sem „kínai sajátság" volt, hogy így jár mindenki, aki rabló­ kezét felemeli a népek szabadságharca ellen. Aligha kétséges, hogy a washing­toni urak nem okulnak ezekből a pél­dákból. Önmagukat tagadnák meg , ha okulnának. A szabadságharcot vívó népek azonban megtanulták, hogy mindez az ő növekvő erejük törvénye, minden igazságos, felszabadító há­ború végső diadalának útja. A maga huszonháromesztendős dicsőséges har­cából megtanulta ezt a törvényt a kínai néphadsereg. Ez a hadsereg ma, születése huszonharmadik évfordulóján öt millió harcost egyesít s ereje teljében sorakozik fel a Csendes óceán csaknem négyezer kilométeres kínai partvonalán — a szabadság­­harcos Vietnamtól, a szabadságharcos Koreáig. A csaknem negyedszázados harcban acélossá kovácsolódott fegy­verek készen állanak, hogy befejezzék az igazságos, felszabadító háborút, kiragadják Tajvant az amerikai rab­lók kezéből. És készen állanak, hogy szövetsé­gesük és tanítómesterük, a legyőzhe­tetlen Szovjet Hadsereg, a béketábort vezető Szovjetunió oldalán megvédjék a Távol-Kelet s a világ békéjét a ko­reai csúfos vereség miatt fogukat csi­korgató, galád, háborús provokációra mindig kapható amerikai imperialis­ták ellen. E. G.

Next