Szabad Nép, 1950. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-01 / 203. szám
- PÁRT ÉS PÁRTÉPÍtÉS A III/6-OS körzet népnevelői—harcban a béke ellenségeivel Mi, körzeti titkárok, saját tapasztalatainkból tudjuk, hogy nemcsak az üzemekben, hanem a lakóterületen is nagyon fontos az agitációs munka. Itt is támad az ellenség. Mi eddig kampányszerűen folytattuk a felvilágosító munkát, de felismertük hibánkat és láttuk, hogy a béke ellenségeit, a szocializmus építésének ellenségeit, a jobboldali szocdemeket és a klerikális reakciót nem lehet egyszeri nekibuzdulással ártalmatlanná ternni. Hosszú harc ez. Még sokat hibázunk, de van néhány jó tapasztalatunk — erről akarok írni. Az első és legfontosabb: csak akkor folyik jól az agitációs munka, ha a párttitkár maga irányítja. Én egyénenként beszélgetni szoktam a népnevelőkkel, résztvészek az értekezleteiken — így sikerül fokról-fokra megjavítani a munkát. A népnevelők a legváltozatosabb politikai problémák elé kerülnek napi munkájuk során, tehát átfogó, alapos politikai nevelésre van szükségük. A másik fontos kérdés: a népnevelőknek jól kell ismerniük a területet, ahol dolgoznak. A mi jó népnevelőink tudják, hogy hol milyen emberek laknak, tudják még azt is, hogy mikor, honnan fog támadni az ellenség, békéért folytatott harcot például elsősorban a „hegyvidék“ egyes lakói igyekeznek gátolni. A III/6-os körzetnek ezen a részén jónéhány múltrendszerbeli „nagyság“ lakik: volt építkezési vállalkozó, horthysta ezredes és hasonlók. Ezek jól elkerített és lefüggönyözött Villájukban epekedve várják a „fordulatot." Vendégek járnak hozzájuk, a klerikális reakció civilbe, vagy papiruhába öltözött emberei és más „Amerika Hangját“ hallgatók, atombombát várók. Innen indulnak el a különböző rémhírek: „Bezárják templomokat'' — ,Szibériába viszik az apácákat“ és így tovább. Ez körzetünkben a legnehezebb harci terep Pedig itt is sok becsületes dolgozó lakik, akik megértik felvilágosító szavunkat. De mi jóideig nem törődtünk velük, az események után kullogtunk, nem támadtuk a rémhírterjesztőket hanem csak védekeztünk a rémhírek ellen. Most legjobb népnevelőinket küldjük erre a területre, köztük a pártvezetőség tagjait. Ez megnöveli nálunk a népnevelő munka becsületét. Népnevelőink tudják, hogy körzetünknek a Föld-utca és San-Marcoutcai része az, ahol erős a jobboldali szociáldemokrata befolyás. Ezen a környéken, régi családot házaikban olyan emberek laknak, V,k ugyan, de a múltban a Triá fás arisztokráciához tartoztak és most megalkuvók, vagy éppen ellenséges befolyás alatt állnak. A normarendezés idején és most is különös gondot fordítottunk erre a környékre. Ezen a területen tapasztaltuk, hogy amint nemzetközi méretekben élesebb lett a harc a béke és a háború erői között, úgy a mi körzetünkben is keményebb harcot kell megvívniuk a népnevelőknek- Többen közülük jól megállják a helyüket. Hauzer elvtárs például meglátogatott egy reszelővágó munkást, aki beszélgetés közben elmondta, hogy nem tetszik neki az új norma, mert kevesebbet keres vele. Hauzer elvtárs, aki szintén reszelővágó, nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem megkérdezte, hogy milyen gépen dolgozta az illető és mennyit termel. Azt a választ kapta, hogy „40 darabot termelek és többet nem is akarok, mert akkor újra leveszik a normátHauzer elvtárs elmondta, hogy ő ugyanabból a munkadarabtól átlag 80 darabot készít és felvilágosította ezt a dolgozót: ha többet termel, ha túlteljesíti új normáját, azzal saját magának is jobb életet teremt, ha pedig visszatartja a termelést, nemcsak saját magát és társait csapja be, Hanem cserben hagyja a béke ügyét is és az ellenséget segíti. Nemcsak a normarendezés idején, hanem most is fontos feladatunk, hogy a munkások feleségeit és családjait felvilágosítsuk az új normák teljesítésének és túlteljesítésének jelentőségéről. Az ellenség erősen uszít ebben a kérdésben és olyanokat, terjeszt, hogy: „most kevesebb lesz a kereset és ráadásul még sorba is kell állni a krumpliért, hagymáért". Nemcsak háziagitációval harcolunk ezellen, hanem felvilágosító munkát végzünk a sorbanállók között is. Ebben a munkában nagy segítséget nyújtanak nekünk MNDSZ-aszszonyaink. Leleplezzük az ellenséget Egyszer például a KÖZÉRT előtt sorbanálltak krumpliért. Jött egy asszony gyerekkocsival, amit félreállított az út szélére s aztán „gyerekkel vagyok" felkiáltással a sor elejére furakodott. Az asszonyok csak úgy időtöltésből odamentek a kocsihoz, megnézni a kisbabát. Felemelték a takarót és kisbabát nem találtak a kocsiban, de jő húsz kgónyi krumplit igen. A mi népnevelőnk, Wittné elvtársnő nyomban valóságos kisgyűlést tartott ott a helyszínen és megmagyarázta, hogy ilyen hörcsögök miat kell sorbanállni és felhívta az asszonyokat, hogy segítsenek leleplezni az áruhalmozókat. Meg kell mondanom, hogy jellemző az a hiba, amit Wittné elvtársnő itt mégis elkövetett: futni hagyta a harácsoló áruhalmozó asszonyt, pedig meg kellett volna nézni, hogy milyen más gazságok vannak még a füle mögött? Schützné és Schmidtné népnevelő elvtársnők harcosabbak voltak, leleplezték a KÖZERT-est, aki a főzelékféléket feketén eladta a kofáknak s közben áruhiányról siránkozott. Azóta megjavult a helyzet a KÖZERT- fiúkban. Jónéhány népnevelőnél még mindig hiányok vannak a harcos kiállás tekintetében. Nagy harcunk van itt a körzetben azokkal a papokkal és apácákkal is, akik rémhíreket terjesztenek és azzal a jelszóval akarják távoltartani a dolgozókat a békemozgalomtól, hogy „egyedül istentől függ a béke" — és van ennek egy másik kiadása is: „Úgyis a zöldasztalnál döntik el a sorsunkat.“ Népnevelőink leleplezik őket, mint az imperialisták háborús ügynökeit, akik arra akarják rábeszélni a dolgozókat, hogy tétlenül nézzék az imperialisták és köztünk dolgozó cinkosaik háborús mesterkedéseit. Ugyanakkor rámutatnak a reakciós papoknak más mesterkedéseire is.. Van nálunk egy Kónya nevű pap, aki például bizonyítványosztáskor odaállt az iskola kapuja elé és azzal akarta magához édesgetni a gyermekeket, hogy "gyertek ministrálni, kaptok öt forintot". Ez a Kónya nem írta alá a békeívetsem. Népnevelőink nem rejtik vélda alá az ilyen tényeket és így a kerület dolgozói megismerik a klerikális reakció embereit és módszereit. így, harcban az ellenséggel, egyre jobban kiszélesítik népnevelőink a béke híveinek táborát a mi körzetünkben is. Nagy segítségükre vannak ebben a békebizottságok tagjaii, s a tömegszervezeti, pártonkívüli népnevelők is. Amióta őket is rendszeresen bevonjuk a népnevelő munkába, sokkal szorosabb lett pártszervezetünk kapcsolata a körzet pártonkívüli dolgozóival, a pártonkívüliek egyre aktívabban vesznek részt a békéért folytatott harcban. Ez megmutatkozott a koreai gyűjtés és a koreai csomagakció során is. A Bécsi út 171. számú ház pártonkívüli lakói például, a múltban nem akartak bekapcsolódni semmiféle társadalmi munkába. Most, a békebizottság 17 tagja közül 15 a pártonkívüli és mióta ők együtt járnak agitálni a mi népnevelőinkkel, azóta egyre többen vállalnak ebben a házban különböző társadalmi munkát, egyre többen kapcsolódnak be tevékenyen a békemozgalomba. Hasonló esetekről tudunk a Vályogutcában is. Azelőtt egy-egy lakógyűlésre alig jött össze 10—15 ember. Most, a legutóbbi békegyűlésen 500-an vettek részt és ha valahol lakógyűlést rendezünk, abból mindig valóságos nagygyűlés lesz. A felvilágosító munka segítségével szorosabbra fűztük kapcsolatunkat a körzet dolgozó népével. Meglátszik ennek hatása pártépítő munkánkban is: egyre többen kérikfelvételüket a tagjelöltek soraiba. Múlt év végén, ez év elején, csaknem fél esztendőn keresztül, egyetlen tagjelöltet sem vettünk fel. Ez a mi nagy hibánk volt. A legutóbbi hónapokban 9 új tagjelölttel erősödött pártszervezetünk. Ez mutatja, hogy a tömegek között végzett politikai munkánk valamit javult. Most tovább kell javítani ezt a munkát. Továbbra is támogatni fogjuk az üzemekben dolgozó elvtársainkat és arra törekszünk, hogy leleplezzük, megverjük az ellenséget itt a körzetünkben, s hogy napról-napra növeljük, öntudatos, nehéz helyzetekben is helytálló békeharcosokkal erősítsük a mi kis területünkön is a béketábort. Romvári Jezsőné, a HI/6-os körzet titkára. SZABAD NÉP PÉNTEK, 1950 SZEPTEMBER 1 A bolsevik alapszervezeti titkárok neveléséről TIT özi tudomású, hogy a pártalapszervezet harci készsége sokban függ vezetőjétől , titkárától. Súlyos kötelességek hárulnak a titkárra, tömegek politikai vezetőjére. Az alapszervezet titkárától megkívánjuk, hogy rendelkezzék a szükséges elméleti ismeretekkel, legyen kezdeményező és egész munkájában támaszkodjék a kommunisták és pártonkívüliek széles tömegeire. A pártmunka színvonalának további emelése attól függ, mennyire javítjuk az alapszervezetek titkárainak oktatását és nevelését, mennyire gondoskodunk elméleti színvonaluk fejlesztéséről és mennyire fejlesztjük vezetési készségüket a pártmunkában. Ez a Párt kerületi (járási) bizottságainak feladata. A mi ukrajnai kerületünkben, ahol minden kolhozban van pártszervezet és ahol a titkároknak majdnem fele új titkár, igen nagy jelentősége van a titkárok rendszeres oktatásának. Az alapszervezetek titkárai részére szemináriumokat szerveztünk és ezeket rendszeresen meg is tartjuk. Igyekeztünk e szemináriumokon a titkárok oktatását konkrétabbá tenni és a foglalkozások központjába a hibák és fogyatékosságok elemzését, s a pártszervezetek munkájának jó tapasztalatait állítottuk. Minden egyes szemináriumra előkészülünk, gondosan állítjuk össze az előadásokat, összegyűjtjük a szükséges anyagot. A szemináriumok munkájában rendszerint résztvesznek a kerületi bizottság titkárai és más funkcionáriusai. Három és öt napig tartó szemináriumokat rendezünk és ezeken olyan kérdéseket tárgyalunk meg, mint „A taggyűlések előkészítése és megtartása", vagy: „Az utasítások végrehajtásának ellenőrzése, mint a szervezeti munka legfontosabb része". Előadásokat tartunk Lenin és Sztálin életéről és tevékenységéről és a nemzetközi helyzetről is. ■Természetesen, egyedül a szemináriumok nem elégségesek az alapszervezeti titkárok segítéséhez. Épp ilyen fontos, hogy meghallgassuk a titkárok beszámolóit a kerületi pártbizottság vezetőségi ülésein, így a legutóbbi hónapok során is kolhozpártszervezeti titkár beszámolóját hallgatta meg a kerületi pártbizottság. Minden beszámolót megelőzött a pártszervezet tevékenységének részletes tanulmányozása. A beszámolók megtárgyalása a kerületi pártbizottság vezetőségi ülésein, már önmagában is komoly iskola a párttitkár számára. Arra törekszünk, hogy a hibák felett gyakorolt kritikát gyakorlati tanácsok kísérjék arra, hogyan kell a fogyatékosságokat kiküszöbölni. Az alapszervezetek titkárai nevelésének fontos eszköze még a helyszínen történő oktatásuk, utasításokkal való ellátásuk és a közvetlen segítségnyújtás.. A szemináriumok és a kerületi bizottságok előtt tartott beszámolók közti időben a titkár munkájában sok kérdés és nehézség merül fel. A kerületi bizottság funkcioniáriusainak — az ő feladatuk, hogy a pártitkárokat helyes munkamódszerre tanítsák — segíteniük kell e problémák megoldásában. Nem elég csak megmondani, hogyan kell elvégezni ezt vagy azt a munkát, hanem meg is kell mutatni, szemléltetővé kell tenni a tanácsot A kerületi pártbizottság egyik legnagyobb gondja a fiatalabb titkároknak nyújtandó gyakorlati segítség. Egy időben a „Proletár Munka" kolhoz pártszervezete nem dolgozott kielégítően. A párttitkár, Taraszov elvtárs újember volt a pártmunkában és eleinte meglehetősen, bizonytalanul működött. A kerületi bizottság kiküldte melléje Kuszenkov elvtáns instruktort. Kuszenkov részletesen megismerkedett a pártszervezet tevékenységével, segített a titkárnak a munkaterv összeállításában. Segített kiválasztani a legmegfelelőbb pártmegbízatásokat az egyes párttagok és tagjelöltek számára. Mindenki számára találtak munkát. Egy hónappal később a kerületi bizottság instruktora ismét felkereste a kolhozt, ellenőrizte a pártszervezet munkáját, részt vett a taggyűlés előkészítésében és levezetésében és segített a titkárnak az agitátorokkal való foglalkozásban. Az instruktoron kívül a kerületi pártbizottság titkárai és más funkcionáriusai is felkeresték a kolhoz pártszervezetét és e segítség hatására észrevehetően megindult a fejlődés. A titkár mindjobban végezte feladatát, a párttagság sokkal aktívabbá vált. Az alapszervezeti titkárokkal való módszeres foglalkozás eredményeként kerületünk nemrég még elmaradt kolhozai már második éve egymásután igen jó terméseket takarítottak be és az egész területen elsőként teljesítik kötelezettségeiket, így az alapszervezetek titkárainak nevelésével elősegítjük a pártmunka színvonalának további emelését. (M. Szmirnov, a goloprisztáni kerület titkárának cikkéből) ! Ne álljunk meg az elért eredményeknél, még több kis- és középparasztot győzzünk meg a belépésről!, Tovább fokozódik termelőszövetkezeti mozgalmunk hatalmas fellendülése. Új csoportok alakulnak, nagyobb gazdaságok kialakítására régi csoportok egyesülnek, s az eddig egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ezerszám jelentkeznek országszerte a termelőcsoportokba. Szövetkezeti parasztságunk új élete kialakítását büszkén jelenti a dolgozó nép szeretett vezérének, Rákosi elvtársnak. Endrődön 205 tag 1400 holdon Endrődről így írnak: „Az endrődi termelőcsoport tagjai üzenik Rákosi elvtársnak, hogy csoportunkat fejlesztjük, tagságunkat 120-ról 205-re emeltük, földterületünk is gyarapodott s elértük az 1400 holdat, de mi még ezzel nem állunk meg, tovább visszük a felvilágosító munkát a dolgozó parasztság között." Felsőpetény írja: „Forró szeretettel üdvözöljük vezérünket, Rákosi elvtársat termelőszövetkezetünk alakulása alkalmából. Csoportunkat Rákosi elvtársról neveztük el, egyben fogadjuk, hogy példamutató munkával járulunk hozzá szocialista hazánk felvirágoztatásához.“ Csoportjaink fejlődése valóban mindennap nagyobb eredményeket hoz. Tömegével érkeznek jelentések a dolgozó parasztság csatlakozásáról a termelőcsoportokhoz. Magyarszombatfán 10, Orbán 9, Rábahidvégen 17, Nagygerezsden 26, Héderváron 22, a legújabb belépők száma. Balkányban, ahol a termelőcsoport hosszú időn keresztül szektás elzárkózással elfordult a falu dolgozó parasztságától, a hibát a gépállomás pártszervezetének segítségével kijavították s azóta 37 dolgozó paraszt lépett be a csoportba, köztük nyolc középparaszt. Vas megyében a rábatűzési tszcs-be 72-en léptek be, akta között 59 régi középparaszt. Egyre többen kérik előjegyzésbe vételüket Azokban a községekben, ahol tagosítás folyik, a tagosítás megkezdése előtti estén igen sokan jelentették be belépésüket, mint például Tiszadobon B. Szabó Jánosné ötholdas dolgozó parasztasszony. Azok a dolgozó parasztok, akik 29-éig nem léptek be a csoportokba, most mind nagyobb számban kérik előjegyzésbe vételüket, hogy az ősszel már a csoport közös gazdaságában kezdhessék a munkát. Így Öcsödön a „Szabadság“-tszcsben a 28 új belépő után további 9 dolgozó parasztcsalád kérte előjegyzésbe vételét. A nagykállói termelőcsoportban is erősen megnövekedett a tagság: Vadócz László, községi bíró, 15 holdas középparaszt nyomán 18 család határozta el a belépést és már másnap reggel 3 család jelentkezett előjegyzésre. „Meghallgattam a parasztküldöttet — határoztam a belépésről!” A belépők között országszerte nő a középparasztok száma. Kiss Mihály tízholdas középparaszt, aki a tiszaföldvári „Lenin“-tszcs-be kérte felvételét, elmondta: „Belépek a termelőcsoportba azért, mert régen figyelem munkájukat és elismerem, hogy egyéni, gazdálkodással nem lehet velük felvenni a versenyt. Meggyőződésből lépek a csoportba és örülök, hogy tagja lehetek, mert így sokkal inkább biztosítottnak látom magam és családom jövőjét. Kérem minden középparaszt társamat, kövesse példámat." Horváth Ferenc 12 holdas középparaszt a belépéskor kijelentette: Harminc éve dolgozom a földdel, de soha nem tudtam olyan eredményt elérni, mint a termelőcsoport egész rövid idő alatt.“ Szilágyi Margit berettyóújfalui dolgozó parasztleány, egyike a tszcs 74 új belépőjének, így indokolta meg elhatározását: „Bátyám, sógoraim már régen beléptek a csoportba s láttam, hogy napról napra javul a sorsuk. Meghallgattam a Szovjetunióban járt parasztküldött beszámolóját s akkor végleg határoztam: a szebb, boldogabb életet választom. Szeretném, ha minél több dolgozó paraszttársam követne." A Szovjetunióban járt parasztküldöttek beszámolóinak hatására mind többen lépnek a szövetkezés útjára. Békési István Soltvadkerten tartott beszámolója után 30, Mándi Magda bikáit beszámolója után 20, Kiss Ferenc és Varga Kálmán Marázán tartott beszámolója után 27 tag jelentkezett Az ellenség igyekszik megbontani a csoport egységét A jó népnevelőmódszerek továbbadásában példát mutat a fertőrákosi termelőcsoport, amely egész nyáron erősítette a barátságot a csoporthoz közeledő dolgozó parasztokkal. Már a cséplés idején meghívta üzemi értekezleteire őket s most 20-a óta 60 új tagot szerzett, úgyhogy a taglétszám 95-re emelkedett. Ez a termelőcsoport népnevelő módszereit levélben elküldi Győr megye minden termelőszövetkezetének. Eredményes népnevelőmunkát végzett a pécs-remény-pusztai csoport is melynek nyomán Nagyárpád községben új tszcs alakult. A csoportok fejlődésében azonban helyenként komoly, hosszabb ideig tartó fennakadást okoznak a népnevelőmunka hibái. Az osztályellenség arra törekszik, hogy a csoportokon belül viszálykodást keltsen, s ezzel akadályozza a dolgozó paraszok belépését. A baranya megyei Csányoszrón megkísérelte a kulákság, hogy szembeállítsa a csoport kisparaszt és középparaszt tagjait egymással. A kisparasztoknak azt suttogta: „ne bízzatok a középparasztban“, a középparasztokat viszont azzal próbálta a kisparasztok ellen hangolni: „ne tűrjétek, hogy azok a pár holdasok kihasználjanak benneteket.“ A járási pártbizottság leleplezte az ellenség bajkeverő munkáját s azóta újra emelkedik a belépők száma. Akik lemondtak a csoport erősítéséről A nagyhalászi „Petőfi“-termelőcsoport tagságát elvakították az elért jó termelési eredmények, azt hangoztattá E, nincs szükségük új tagokra most, amikor már kiharcolták a szép keresetet, jó megélhetést. A pártszervezet javította ki a hibát itt is, megértette a csoport tagjaival, hogy álláspontjuk hibás. Azóta máris négy új dolgozó paraszttagja van a csoportnak. A szili termelőcsoport 18 családdal gyarapodott. Az erősödést a csoport jó népnevelőmunkával érte el, annak ellenére, hogy a járási bizottság egyik tagja úgy vélekedett: „tagosítás nélkül Szilben úgysem lesznek belépők“. Az eredmények mutatják, hogy a járási bizottság helytenül, meggyőző munka helyett a tagosítástól várta a csoportok gyarapodását, másrészt lebecsüli a dolgozó parasztok fejlődését, a társas gazdákodás iránti érdeklődését. A népnevelő munka általános javulása ellenére még mindig vannak olyan termelőcsoportk, amelyek lebecsülik a meggyőzés jelentőségét. Így a mezőtúri „Bercsérdi”-tszcs tagságából vasárnap mindössze öten mentek agitálni, holott a csoportnak 77 tagja van. Kisújszálláson is elhanyagolták az utolsó napokban az agitációt. Nem törekednek arra, hogy minél több dolgozó parasztot vegyenek előjegyzésbe. • Az erősödő, fejlődő termelőszövetkezeti mozgalom mind fokozottabb, mind nagyobb feladatok elé állítja szövetkezeti parasztságunkat, falun dolgozó elvtársainkat, annál fontosabb ezt hangsúlyozni, mer néhol előfordul, hogy a termelőszövetkezetek tagsága megelégszik a már elért eredményekkel s nem törekszk azok továbbfejlesztésére és fokozására, pedig dolgozó parasztságunk tömegeinek egyre nagyobb érdeklődése megadja a lehetőséget a csoportok minden eddiginél nagyobb arányú fejlesztésére. Ezeket a feladatokat csak akkor tudják megoldani, ha a jó tapasztalatok kicserélésével, az egyénileg dolgozó parasztokkal való kapcsolat foytonos erősítésével, az osztályellenségeked éber harccal dolgoznak fáradhatatlanul a szocialista mezőgazdaságért.