Szabad Nép, 1950. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-01 / 203. szám

-­ PÁRT ÉS PÁRTÉPÍtÉS A III/6-OS körzet népnevelői—harcban a béke ellenségeivel Mi, körzeti titkárok, saját tapaszta­latainkból tudjuk, hogy nemcsak az üzemekben, hanem a lakóterületen is nagyon fontos az agitációs munka. Itt is támad az ellenség. Mi eddig kam­pányszerűen folytattuk a felvilágosító munkát, de felismertük hibánkat és láttuk, hogy a béke ellenségeit, a szo­cializmus építésének ellenségeit, a jobboldali szocde­meket és a klerikális reakciót nem lehet egyszeri nekibuzdu­lással ártalmatlanná ternni. Hosszú harc ez. Még sokat hibázunk, de van néhány jó tapasztalatunk — erről akarok írni. Az első és legfontosabb: csak akkor folyik jól az agitációs munka, ha a párttitkár maga­­ irányítja. Én egyénenként beszélgetni szoktam a népnevelőkkel, résztvé­szek­ az érte­kezleteiken — így sikerül fokról-fokra megjavítani a munkát. A népnevelők a legváltozatosabb politikai problémák elé kerülnek napi munkájuk során, te­hát átfogó, alapos politikai nevelésre van szükségük. A másik fontos kérdés:­ a népneve­lőknek jól kell ismerniük a területet, ahol dolgoznak. A mi jó népnevelőink tudják, hogy hol milyen emberek lak­nak, tudják még azt is, hogy mikor, honnan fog támadni az ellenség,­­ békéért folytatott harcot például első­sorban a „­hegyvidék“ egyes lakói igyekeznek gátolni. A III/6-os körzet­nek ezen a részén jónéhány múltrend­szerbeli „nagyság“ lakik: volt építke­zési vállalkozó, horthysta ezredes és hasonlók. Ezek jól elkerített és lefüg­gönyözött Villájukban epekedve várják a „fordulatot." Vendégek járnak hoz­zájuk, a klerikális reakció civilbe, vagy papiruhába öltözött emberei és más „Amerika Hangját“ hallgatók, atombombát­ várók. Innen indulnak el a különböző rémhírek: „Bezárják templomokat'' — ,Szibériába viszik az apácákat“ és így tovább. Ez kör­zetünkben a legnehezebb harci terep Pedig itt is sok becsületes dolgozó lakik, akik megértik felvilágosító sza­vunkat. De mi jóideig nem törődtünk velük, az események után kullogtunk, nem támadtuk a rémhírterjesztőket hanem csak védekeztünk a rémhírek ellen. Most legjobb népnevelőinket küldjük erre a területre,­­ köztük a pártvezetőség tagjait. Ez megnöveli nálunk a népnevelő munka becsületét. Népnevelőink tudják, hogy körze­tünknek a Föld-utca és San-Marco­­utcai része az, ahol erős a jobboldali szociáldemokrata befolyás. Ezen a környéken, régi családo­t házaikban olyan emberek laknak, V­,k ugyan, de a múltban a Triá fás arisz­­tokráciához tartoztak és most meg­alkuvók, vagy éppen ellenséges be­folyás alatt állnak. A normarendezés idején és most is különös gondot for­dítottunk erre a környékre. Ezen a területen tapasztaltuk, hogy amint nemzetközi méretekben éle­sebb lett a harc a béke és a háború erői között, úgy a mi körzetünkben is keményebb harcot kell megvív­­niuk a népnevelőknek- Többen közülük jól megállják a helyü­ket. Hauzer elvtárs például megláto­gatott egy reszelővágó munkást, aki beszélgetés közben elmondta, hogy nem tetszik neki az új norma, mert kevesebbet keres vele. Hauzer elvtárs, aki szintén reszelővágó, nem hagyta ennyiben a dolgot, hanem megkér­dezte, hogy milyen gépen dolgozta az illető és mennyit termel. Azt a választ kapta, hogy „40 darabot termelek és többet nem is akarok, mert akkor újra leveszik a normátHauzer elvtárs elmondta, hogy ő ugyanabból a mun­kadarabtól átlag 80 darabot készít és felvilágosította ezt a dolgozót: ha többet termel, ha túlteljesíti új nor­máját, azzal saját magának is jobb életet teremt, ha pedig visszatartja a termelést, nemcsak saját magát és tár­sait csapja be, Hanem cserben hagyja a béke ügyét is és az ellenséget se­gíti. Nemcsak a normarendezés idején, hanem most is fontos feladatunk, hogy a munkások feleségeit és családjait felvilágosítsuk az új normák teljesí­tésének és túlteljesítésének je­lentőségéről. Az ellenség erő­sen uszít ebben a kérdésben és olyanokat, terjeszt, hogy: „most keve­sebb lesz a kereset és ráadásul még sorba is kell állni a krumpliért, hagy­máért". Nemcsak háziagitációval har­colunk ez­ellen, hanem­ felvilágosító munkát végzünk a sorbanállók között is. Ebben a munkában nagy segít­séget nyújtanak nekünk MNDSZ-asz­­szonyaink. Leleplezzük az ellenséget Egyszer például a KÖZÉRT előtt sorbanálltak krumpliért. Jött egy asszony gyerekkocsival, amit félre­állított az út szélére s aztán „gye­rekkel vagyok" felkiáltással a sor elejére fu­rakodott. Az asszonyok csak úgy időtöltésből­­ odamentek a kocsihoz, megnézni a kisbabát. Fel­emelték a takarót és kisbabát nem találtak a kocsiban, de jő húsz kgó­­nyi krumplit igen. A mi népnevelőnk, Wittné elvtársnő nyomban valóságos kisgyűlést tartott o­tt a helyszínen és megmagyarázta, hogy ilyen hörcsögök miat kell sorbanállni és felhívta az asszonyokat, hogy segítsenek lelep­lezni az áruhalmozókat. Meg kell mondanom, hogy jellemző­ az a hiba, amit Wittné elvtársnő itt mégis elkövetett: futni hagyta a harácsoló áruhal­mozó asszonyt, pedig meg kellett volna nézni, hogy milyen más gazságok vannak még a füle mögött? Schützné és Schmidtné népnevelő elvtársnők harcosabbak vol­tak, leleplezték a KÖZERT-est, aki a főzelékféléket feketén eladta a kofák­nak s közben áruhiányról siránkozott. Azóta megjavult a helyzet a KÖZERT- fiúkban. Jónéhány népnevelőnél még mindig hiányok­­ vannak a harcos kiállás tekintetében. Nagy harcunk van itt a körzetben azokkal a papokkal és apácákkal is, akik rémhíreket terjesz­tenek és azzal a jelszóval akarják távoltartani a dolgozókat a békemoz­galomtól, hogy „egyedül istentől függ a béke" — és van ennek egy másik kiadása is: „Úgyis a zöldasztalnál döntik el a sorsunkat.“ Népnevelőink leleplezik őket, mint az imperialisták háborús ügynökeit, akik arra akarják rábeszélni a dol­gozókat, hogy tétlenül nézzék az imperialisták és köztünk dolgozó cinkosaik háborús mesterkedéseit. Ugyanakkor rámutatnak a reakciós papoknak más mesterkedéseire is.. Van nálunk egy Kónya nevű pap, aki pél­dául bizonyítványosztáskor odaállt az iskola kapuja elé és azzal akarta ma­gához édesgetni a gyermekeket, hogy "gyertek ministrálni, kaptok öt forin­tot". Ez a Kónya nem írta alá a béke­­ívet­­sem. Népnevelőink nem rejtik vélda alá az ilyen tényeket és­ így­ a kerület dolgozói megismerik a kleri­kális reakció embereit és módszereit. így, harcban az ellenséggel, egyre jobban kiszélesítik népnevelőink a béke híveinek táborát a mi körzetünkben is. Nagy segítsé­gükre vannak ebben a békebizottsá­gok tagjaii, s a tömegszervezeti, pár­tonkívüli népnevelők is. Amióta őket is rendszeresen bevonjuk a népnevelő munkába, sokkal szorosabb lett pártszerveze­tünk kapcsolata a körzet párton­­kívüli dolgozóival, a pártonkívüliek egyre aktívabban vesznek részt a békéért folytatott harcban. Ez megmutatkozott a koreai gyűjtés és a koreai csomag­akció során is. A Bécsi­ út 171. számú ház pártonkívüli lakói például, a múltban nem akartak bekapcsolódni semmiféle társadalmi munkába. Most, a békebizottság 17 tagja közül 15 a pártonkívüli és mióta ők együtt járnak agitálni a mi népnevelőink­kel, azóta egyre többen vállalnak ebben a házban különböző társa­dalmi munkát, egyre többen kap­csolódnak be tevékenyen a béke­mozgalomba. Hasonló esetekről tudunk a Vályog­utcában is. Azelőtt egy-egy lakógyű­lésre alig jött össze 10—15 ember. Most, a legutóbbi békegyűlésen 500-an vettek részt és ha valahol lakógyűlést rendezünk, abból mindig valóságos nagygyűlés lesz. A felvilágosító munka segítségével szorosabbra fűztük kapcsolatunkat a körzet dolgozó népével. Meglátszik ennek hatása pártépítő munkánkban is: egyre többen kérik­­felvételüket a tagjelöltek soraiba. Múlt év végén, ez év elején, csaknem fél esztendőn keresztül, egyetlen tag­jelöltet sem vettünk fel. Ez a mi nagy hibánk volt. A legutóbbi hónapokban 9 új tagjelölttel erősödött pártszerve­zetünk. Ez mutatja, hogy­ a tömegek között végzett politikai munkánk va­lamit javult. Most tovább kell javítani ezt a munkát. Továbbra is támogatni fogjuk az üzemekben dolgozó elvtársainkat és arra törekszünk, hogy leleplezzük, megverjük az ellenséget itt a körze­tünkben, s hogy napról-napra növel­jük, öntudatos, nehéz helyzetekben is helytálló békeharcosokkal erősítsük a mi kis területünkön is a béketábort. Romvári Jezsőné, a HI/6-os körzet titkára. SZABAD NÉP PÉNTEK, 1950 SZEPTEMBER 1 A bolsevik alapszervezeti titkárok neveléséről TIT özi tudomású, hogy a párt­alap­­­­szervezet harci készsége sokban függ vezetőjétől , titkárától. Súlyos kötelességek hárulnak a titkárra, tömegek politikai vezetőjére. Az alap­­szervezet titkárától megkívánjuk, hogy rendelkezzék a szükséges elmé­leti ismeretekkel, legyen kezdemé­nyező és egész munkájában támasz­kodjék a kommunisták és pártonkí­vüliek széles tömegeire. A pártmunka színvonalának további emelése attól függ, mennyire javít­juk az alapszervezetek titkárainak oktatását és nevelését, mennyire gondoskodunk elméleti színvonaluk fejlesztéséről és mennyire fejleszt­jük vezetési készségüket a párt­munkában. Ez a Párt kerületi (járási) bizottsá­gainak feladata. A mi ukrajnai kerületünkben, ahol minden kolhozban van pártszervezet és ahol a titkároknak majdnem fele új titkár, igen nagy jelentősége van a titkárok rendszeres oktatásának. Az alapszervezetek titkárai részére sze­mináriumokat szerveztünk és ezeket rendszeresen meg is tartjuk. Igyekez­tünk e szemináriumokon a titkárok oktatását konkrétabbá tenni és a fog­lalkozások központjába a hibák és fo­gyatékosságok elemzését, s a pártszer­vezetek munkájának jó tapasztalatait állítottuk. Minden egyes szeminá­riumra előkészülünk, gondosan állít­juk össze az előadásokat, összegyűjt­jük a szükséges anyagot. A szeminá­riumok munkájában rendszerint részt­­vesznek a kerületi bizottság titkárai és más funkcionáriusai. Három és öt na­pig tartó szemináriumokat rendezünk és ezeken olyan kérdéseket tárgyalunk meg, mint „A taggyűlések előkészí­tése és megtartása", vagy: „Az uta­sítások végrehajtásának ellenőrzése, mint a szervezeti munka legfontosabb része". Előadásokat tartunk Lenin és Sztálin életéről és tevékenységéről és a nemzetközi helyzetről is. ■Természetesen, egyedül a szeminá­­riumok nem elégségesek az alapszervezeti titkárok segítéséhez. Épp ilyen fontos, hogy meghallgassuk a titkárok beszámolóit a kerületi párt­­bizottság vezetőségi ülésein, így a legutóbbi hónapok során is kolhoz­­pártszervezeti titkár beszámolóját hall­gatta m­eg a kerületi pártbizottság. Minden beszámolót megelőzött a párt­­szervezet tevékenységének részletes tanulmányozása. A beszámolók meg­tárgyalása a kerületi pártbizottság ve­zetőségi ülésein, már önmagában is komoly­ iskola a párttitkár számára. Arra törekszünk, hogy a hibák felett gyakorolt kritikát gyakorlati tanácsok kísérjék arra, hogyan kell a fogyaté­kosságokat kiküszöbölni. Az alapszervezetek titkárai nevelé­sének fontos eszköze még a hely­színen történő oktatásuk, utasítá­sokkal való ellátásuk és a közvet­len segítségnyújtás.. A szemináriumok és a kerületi bizott­ságok előtt tartott beszámolók közti időben a titkár munkájában sok kérdés és nehézség merül fel. A kerületi bi­zottság funkcioniáriusainak — az ő feladatuk, hogy a pártit­károkat helyes munkamódszerre tanítsák — segíte­niük kell e problémák megoldásában. Nem elég csak megmondani, hogyan kell elvégezni ezt vagy azt a munkát, hanem meg is kell mutatni, szemlél­­tetővé kell tenni a tanácsot A kerületi pártbizottság egyik leg­­nagyobb gondja a fiatalabb­ tit­károknak nyújtandó gyakorlati segít­ség. Egy időben a „Proletár Munka" kolhoz­ pártszervezete nem dolgozott kielégítően. A párttitkár, Taraszov­­ elvtárs új­­ember volt a pártmunkában és eleinte meglehetősen, bizonytalanul működött. A kerületi bizottság kiküldte melléje Kuszenkov elvtáns instruktort. Kuszenkov részletesen megismerkedett a pártszervezet tevékenységével­, segí­tett a titkárnak a munkaterv össze­állításában. Segített kiválasztani a legmeg­felelőbb pártmegbízatásokat az egyes párttagok és tagjelöltek szá­mára. Mindenki számára találtak munkát. Egy hónappal később a kerületi bi­zottság instruktora ismét felkereste a kolhozt, ellenőrizte a pártszervezet munkáját, részt vett a taggyűlés előké­szítésében és levezetésében és segített a titkárnak az agitátorokkal való fog­lalkozásban. Az instruktoron kívül a kerületi pártbizottság titkárai és más funkcionáriusai is felkeresték a kolhoz pártszervezetét és e segítség hatására észrevehetően megindult a fejlődés. A titkár mindjobban végezte feladatát, a párttagság sokkal aktívabbá vált. Az alapszervezeti titkárokkal való módszeres foglalkozás eredményeként kerületünk nemrég még elmaradt kolhozai már második éve egymásután igen jó terméseket takarítottak be és az egész területen elsőként teljesítik kötelezettségeiket, így az alapszerve­­zetek titkárainak nevelésével elősegít­jük a pártmunka színvonalának to­vábbi emelését. (M. Szmirnov, a goloprisztáni kerület titkárának cikkéből) ! Ne álljunk meg az elért eredményeknél, még több kis- és középparasztot győzzünk meg a belépésről!, Tovább fokozódik termelőszövetke­zeti mozgalmunk hatalmas fellendü­lése. Új csoportok alakulnak, nagyobb gazdaságok kialakítására régi csopor­tok egyesülnek, s az eddig egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok ezer­szám jelentkeznek országszerte a ter­­melőcsoportokba. Szövetkezeti paraszt­ságunk új élete kialakítását büszkén jelenti a dolgozó nép szeretett vezé­rének, Rákosi elvtársnak. Endrődön 205 tag 1400 holdon Endrődről így írnak: „Az endrődi termelőcsoport tagjai üzenik Rákosi elvtársnak, hogy cso­portunkat fejlesztjük, tagságunkat 120-ról 205-re emeltük, földterületünk is gyarapodott s elértük az 1400 holdat, de mi még ezzel nem állunk meg, tovább visszük a felvilágosító munkát a dolgozó parasztság kö­zött." Felsőpetény írja: „Forró szeretettel üdvözöljük ve­zérünket, Rákosi elvtársat termelő­­szövetkezetünk alakulása alkalmá­ból. Csoportunkat Rákosi elvtársról neveztük el, egyben fogadjuk, hogy példamutató munkával járulunk hozzá szocialista hazánk felvirágoz­tatásához.“ Csoportjaink fejlődése valóban min­dennap nagyobb eredményeket hoz. Tömegével érkeznek jelentések a dol­gozó parasztság csatlakozásáról a termelőcsoportokhoz. Magyarszombatfán 10, Orbán 9, Rábahidvégen 17, Nagygerezsden 26, Héderváron 22, a legújabb belépők száma. Balkányban, ahol a termelő­csoport hosszú időn keresztül szek­tás elzárkózással elfordult a falu dol­gozó parasztságától, a hibát a gépál­lomás pártszervezetének segítségével kijavították s azóta 37 dolgozó pa­raszt lépett be a csoportba, köztük nyolc középparaszt. Va­s megyében a rábatűzési tszcs-be 72-en léptek be, akta között 59 régi középparaszt. Egyre többen kérik előjegyzésbe vételüket Azokban a községekben, ahol tago­sítás folyik, a tagosítás megkezdése előtti estén igen sokan jelentették be belépésüket, mint például Tiszadobon B. Szabó Jánosné ötholdas dolgozó parasztasszony. Azok a dolgozó parasztok, akik 29-éig nem léptek be a csopor­tokba, most mind nagyobb számban kérik előjegyzésbe vételüket, hogy az ősszel már a csoport közös gazdaságában kezdhessék a munkát. Így Öcsödön a „Szabadság“-tszcs­ben a 28 új belépő után további 9 dolgozó parasztcsalád kérte előjegyzésbe véte­lét. A nagykállói termelőcsoportban is erősen megnövekedett a tagság: Va­­dócz László, községi bíró, 15 holdas középparaszt nyomán 18 család hatá­rozta el a belépést és már másnap reggel 3 család jelentkezett előjegy­zésre. „Meghallgattam a parasztküldöttet — határoztam a belépésről!” A belépők között országszert­e nő a középparasztok száma. Kiss Mihály tízholdas középparaszt, aki a tisza­­földvári „Lenin“-tszcs-be kérte felvé­telét, elmondta: „Belépek a termelőcsoportba azért, mert régen figyelem munká­jukat és elismerem, hogy egyéni, gazdálkodással nem lehet velük fel­venni a versenyt. Meggyőződésből lépek a csoportba és örülök, hogy tagja lehetek, mert így sokkal in­kább biztosítottnak látom magam és családom jövőjét. Kérem minden középparaszt társamat, kövesse pél­­­dámat." Horváth Ferenc 12 holdas közép­paraszt a belépéskor kijelentette: Harminc éve dolgozom a földdel, de soha nem tudtam olyan eredményt elérni, mint a termelőcsoport egész rövid idő alatt.“ Szilágyi Margit berettyóújfalui dolgozó parasztleány, egyike a tszcs 74 új belépőjének, így indokolta meg elhatározását: „Bátyám, sógoraim már régen be­léptek a csoportba s láttam, hogy napról napra javul a sorsuk. Meg­hallgattam a Szovjetunióban járt parasztküldött beszámolóját s akkor végleg határoztam: a szebb, boldo­gabb életet választom. Szeretném, ha minél több dolgozó paraszttársam követne." A Szovjetunióban járt paraszt­kül­döttek beszámolóinak hatására mind többen lépnek a szövetkezés útjára. Békési István Soltvadkerten tartott be­számolója után 30, Mándi Magda bikáit beszámolója után 20, Kiss Fe­renc és Varga Kálmán Marázán tar­tott beszámolója után 27 tag jelent­kezett Az ellenség igyekszik megbontani a csoport egységét A jó népnevelőmódszerek tovább­adásában példát mutat a fertőrákosi termelőcsoport, amely egész nyáron erősítette a barátságot a csoporthoz közeledő dolgozó parasztokkal. Már a cséplés idején meghívta üzemi értekezleteire őket s most 20-a óta 60 új tagot szerzett, úgy­hogy a taglétszám 95-re emelke­dett. Ez a termelőcsoport nép­nevelő módszereit levélben­­ elküldi Győr megye minden termelőszövet­kezetének. Eredményes népnevelőmunkát végzett a pécs-remény-pusztai csoport is melynek nyomán Nagyárpád község­ben új tszcs alakult. A csoportok fejlődésében azonban helyenként komoly, hosszabb ideig tartó fennakadást okoznak a népne­velőmunka hibái. Az osztályellenség arra törekszik, hogy a csoportokon be­lül viszálykodást keltsen, s ezzel aka­dályozza a dolgozó parasz­ok belépé­sét. A baranya megyei Csányoszrón megkísérelte­ a kulákság, hogy szem­beállítsa a csoport kisparaszt és kö­zépparaszt tagjait egymással. A kis­­parasztoknak azt suttogta: „ne bízza­tok a középparasztban“, a középpa­rasztokat viszont azzal próbálta a kisparasztok ellen hangolni: „ne tűr­jétek, hogy azok a pár holdasok ki­használjanak benneteket.“ A járási pártbizottság leleplezte az ellenség bajkeverő munkáját s azóta újra emel­kedik a belépők száma. Akik lemondtak a csoport erősítéséről A nagyhalászi „Petőfi“-termelőcso­­port tagságát elvakították az elért jó termelési eredmények, azt hangoztat­tá­ E, nincs szük­ségük­ új tagokra most, amikor már kiharcolták a szép kere­setet, jó megélhetést. A pártszervezet javította ki a hibát itt is, megértette a csoport tagjaival, hogy álláspont­juk hibás. Azóta máris négy új dol­gozó paraszttagja van a csoportnak. A szili termelőcsoport 18 családdal gyarapodott. Az erősödést a csoport jó népnevelőmunkával érte el, annak ellenére, hogy a járási bizottság egyik tagja úgy vélekedett: „tagosítás nél­kül Szilben úgysem lesznek belépők“. Az eredmények mutatják, hogy a já­rási bizottság helyt­enül, meggyőző munka helyett a tagosítástól­­ várta a csoportok gyarapodását, másrészt le­becsüli a dolgozó parasztok fejlődé­sét, a társas gazdákodás iránti ér­deklődését. A népnevelő munka általános javu­lása ellenére még mindig vannak olyan termelőcsoportk, amelyek lebe­csülik a meggyőzés­ jelentőségét. Így a mezőtúri „Bercsérdi”-tszcs tagságá­ból vasárnap mindössze öten mentek agitálni, holott a csoportnak 77 tagja van. Kisújszálláson is elhanyagolták az utolsó napokban az agitációt. Nem törekednek arra, hogy minél több dol­gozó parasztot vegyenek előjegyzésbe. •­ Az erősödő, fejlődő termelőszövet­kezeti mozgalom mind fokozottabb, mind nagyobb feladatok elé állítja szö­vetkezeti parasztságunkat, falun dol­gozó elvtársainkat, annál fontosabb ezt hangsúlyozni, mer néhol előfordul, hogy a termelőszövetkezetek tagsága megelégszik a már elért eredmények­kel s nem törekszk azok továbbfej­lesztésére és fokozására, pedig dol­gozó parasztságunk tömegeinek egyre nagyobb érdeklődése megadja a lehe­tőséget a csoportok minden eddiginél nagyobb arányú fejlesztésére. Ezeket a feladatokat csak akkor tudják megol­dani, ha a jó tapasztalatok kicserélé­sével, az egyénileg dolgozó parasztok­kal való kapcsolat foytonos erősítésé­vel, az osztályellenség­eked­ éber harc­cal dolgoznak fáradhatatlanul a szocia­lista mezőgazdaságért.

Next