Szabad Nép, 1950. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-23 / 222. szám

st A Szovjetszkoje Iszkussztvo a budapesti képzőművészeti kiállításról A Szovjetszkoje Iszkussztvo közli A. Ligyin­nek a magyar képzőművé­szeti kiállításról szóló cikkét „A rea­lizmus útján címmel. A cikkíró meg­állapítja, hogy a magyar művészek még sohasem készültek ilyen lelkese­déssel és alkotó lendülettel kiállításra. A készülődé® az egész országra kiter,­jedt. — A kiállításon jelentős helyet fog­lalnak el azok az alkotások, amelyek­ben a magyar nép forró hálája jut kifejezésre felszabadítója és barátja, a tragy Szovjetunió iránt. Ék Sándor „,4 Dunánál, 1945.“ és „Felszabadítás“ című képei, Benedek Jenő „Szovjet­­magyar barátság" és „Mit láttam a Szovjetunióban'', Móritz Sándor „Szovjet kultivátor szerelése“ és több más festmény nagy sikert aratott a kiállítás nagyszámú látogatója köré­ben.­­ — A magyar portré-festők legjobb munkáikat állították ki, amelyek a vi­­­lág dolgozóinak nagy vezérei: Lenin, Sztálin és a magyar nép nagy vezére, Rákosi Mátyás alakját örökítik meg. — Magyarország képzőművészetében először szerepelnek a kiállításon nagy számban olyan művek, amelyeknek tárgya a dolgozók forradalmi harca elnyomóik ellen, a népi hatalom győ­zelméért.­­ A kiállított műveknek több mint fele, a magyar nép hősies harcát ele­veníti meg. Az a tény, hogy a mai magyar képzőművészek alkotásaiban ez vált uralkodó témává, arról tanúskodik, hogy érdekeik azonosak a szocializmust építő nép érdekeivel. Kun István „Bajai hídépítői?", Pap Gyula „Győztes mű­szak a nagykalapácsnál'', Plannl Egon „A Szabadság-híd újjáépítése", Dózsa Farkas András: „Acélöntők", Kisfa­­ludy Stróbl Zsigmond „Kőfejtők“ című művei és sok más alkotás, művészi formában ábrázolják a magyar dol­gozók lelkes, szabad munkáját, ame­lyet a szocializmus, a béketábor meg­erősítésének jegyében végeznek.­­ Az élenjáró magyar művészek, akik témájukat magából az életből m­erítik, kiszabadulnak a formalizmus hatása alól és az élenhaladó, mély eszmeiségű szovjet művészet lelkesítő példájából merítve megerősítik kapcso­latukat a néppel. Egyre gyakrabban látni művészeket az ország nagy­számú építkezéseinél, az üzemekben és gyárakban. E­nnek az alkotó kapcsolat­nak kiemelkedő eredményei mutatkoz­tak meg a magyar művészek egész sor kiállított művében, így például a Munkácsy-díjnyertes „Bútorgyári szta­­hánovista“ című festményt Félegyházi László, egy debreceni­ bútorgyár szta­­hánovista munkájáról készítette. — Nemcsak a fiatal művészek, ha­nem az idősebb nemzedék mesterei is egyre világosabban látják, hogy igazi művészeti alkotást csakis az élettel való szoros kapcsolat képes teremteni. A magyar kritika megállap­ítja, hogy olyan ismert művész, mint Benedek Jenő, aki korábbi műveiben a forma­lizmus lelkes híve volt és elszakadt az élettől, most Magyarországnak a Szovjet Hadsereg által történt felsza­badítása és a népi hatalom megvalósí­tása óta tartalmában és formájában egyaránt új, művészi vásznakat alkot.­­ A magyar művészek érdemeinek és művészi sikereinek az egész nép által történő elismerése jut kifeje­zésre abban, hogy" a kiállításon sze­replő legjobb­ művek alkotóit a ma­gyar kormány határozatára nemrégen létesített Munkácsy-díjjal jutalmazták meg.­­ A budapesti képzőművészeti ki­állítás a magyar művészek első­ nagy sikereiről tanúskodik. Hatalmas segít­séget nyújtott a magyar képzőművé­szeknek a burzsoá Nyugat modernista, hanyatló művészetének rothasztó be­folyása alól való szabadulásukban a Magyar Dolgozók Pártja, s a nép szerető gondoskodása és támogatása, amelyben ma a demokratikus Magyar­­ország művészei részesülnek. Az élen­járó magyar művészek döntő lépést tettek a szovjet művészet alkotó­mód­szere,­a szocialista realizmus elsajá­tításának útján — állapítja meg a többi között a Szovjetszkoje Isz­kussztvo. Egyházi lapok cikkei a választásról Az ECT című református lap vezér­cikkben foglalkozik a tanácsválasztá­sok kérdésével és többek között eze­ket írja: „Református egyháztagjaink ismét bizonyságot teh­etnek arról, hogy vál­lalják, szeretik, imádságukkal és szor­galmas munkájukkal támogatni kíván­ják az államhatalom minden jó igye­kezetét, különösen pedig a szocializ­mus építéséért és a béke megvédé­séért­­folytatott elszánt küzdelmét." Az „Úrj Ember" című katolikus heti­lap ezeket írja: „Az országos tanácsválasztások elé nagy érdeklődéssel tekintenek ország­szerte. Mindannyian tudjuk, hogy ezek a községi, járási és városi tanácsok a dolgozó ember mindennapi életében legfontosabb problémáit lesznek hi­vatva intézni. A választások előkészü­letei iránt megmutatkozó és fokozódó érdeklődés nyomán bizonyosra vehető, hogy az ország első tanácsválasztásá­ban, dolgozó népünk teljes számban veszi ki a részét.“ Az „Evangélikus Élet", az Orszá­gos Luther Szövetség lapja „Béketer­vek — békeeredmények" című cikké­ben így ír: „A magyar békemű­nek betetőzése lesz az október 22-én megtartandó országos tanácsválasztás. Az országos tanácsválasztás új alkotmányunk szel­lemében zajlik le és egészen új, népi szervezeti rendszert ad az új köz­igazgatásnak. Éppen ezért mindenki­nek részt kell vennie az október 22-én megtartandó választásokon " Gyűlést tartott az Orvos Egészségügyi szakszervezet belgyógyász szakcsoportja Az Orvos-Egészségügyi Szakszerve­zet belgyógyász szakcsoportja pénte­ken délelőtt tartotta meg nagygyűlé­sét. A nagygyűlésen dr. Gömöri Pál egyetemi tanár megnyitója után Ratkó Anna elvtársnő, népjóléti miniszter mondott beszédet. Beszédében foglalkozott népköztár­saságunk fejlődésének hatalmas ered­ményeivel, majd a következőket mon­dotta: „Az általános fejlődéssel együtt — ha nem is ugyanabban a tempóban — fejlődött egészségügyünk is. Újjáépí­tettük egészségügyi intézményeinket. A felszabadulás idején 28 ezer kórházi ágyunk volt, ma kereken 50 ezer. Or­szágszerte létesítettünk új kórházakat, elsősorban vidéken. — Dolgozó népünk jobb egészség­­ügyi ellátása érdekében — folytatta — a Szovjetunió tapasztalatai nyo­mán egyik központi feladatunknak tartjuk, hogy minden egyes kór­házat járóbeteg-rendelő­vel egészít­sünk ki, valamint meglévő kórházainkat és ren­delőintézeteinket összekapcsoljuk. A Szovjetunió tapasztalatai nyomán meg­szerveztük, a Munkaegészségügyi Inté­zetet, amelynek fő feladata, hogy kidol­gozza és a gyakorlatba átvigye azo­kat a módszereket, amelyek segítségé­vel megvédjük dolgozóinkat a munka­kör okozta betegségektől. Ismertette ezután Ratkó Anna elv­társnő a balesetelhárítás és egészség­­ügyi ellátás beruházásait, a falusi la­kosság­ egészségügyi ellátásának, meg­javítására tett intézkedéseket, majd beszéde végén hangsúlyozta: népi kor­mányzatunk megbecsüli az orvosokat és az egészségügyi dolgozókat. A Tu­dományos Akadémia újjászervezésével és a tudományos munka jelentős tá­mogatásával is bebizonyította, hogy milyen fontosnak tartja a kutató­munka fejlődését. — Nagy és szép feladatok várnak orvosainkra — mondotta — és bizto­sak vagyunk abban, hogy a magyar orvosok becsülettel végzik el azokat a feladatokat, amelyet a Párt, a kor­mány rájuk bízott és amelynek meg­oldását a magyar nép el is várja. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Gegessi Kiss Pál professzor be­szélt a tervszerű, tudományos munka jelentőségéről, majd Weil Emil dr., az Orvos Szakszervezet főtitkára a szak­­szervezetnek a felszabadulás óta el­végzett munkáját ismertette. A nagy­gyűlés további részében a szakmai előadásokat tartották meg. @­ti ti / a­r­m .s­ HŰVÖS ÉJSZAKA, NAPPALI FELMELEGEDÉS A Meteorológiai Intézet jelenti: Hazánkban csütörtökön a hőmérséklet általában 19—21, Szolnokon, Türke­vén és Debrecenben 23, Nyíregyházán és Miskolcon 24 fokig emelkedett Pén­tekre virradó éjszaka azonban újra hi­deg levegő tört be az országba, élénk, helyenként viharos északnyugati széllel. Csaknem mindenütt volt eső, a déli megyékben zivatar. Kapuvárról 28, Farkasgyepüről 26, Kőszegről 25, Szombathelyről 23, Kajdról 21, Zircről és Mohácsról 20 mm tapadékot jelen­tettek. Budapesten pénteken 12 órakor a hőmérséklet 16 fok. Várható időjárás szombat estig: Mérséklődő északnyu­gati-északi szél, változó felhőzet, több helyen, főleg keleten záporeső, hűvös éjszaka, erősödő nappali felmelegedés. SZABAD NÉP SZOMBAT, 1950 SZEPTEMBER 23 A húsz legjobb magyar sakkozó versenye előtt A magyar sakkozók nagy eseményre készülnek: szeptember végén kezdődik a hatodik országos sakkbajnokság. A felszabadulás óta minden évben­ sor került a bajnokság megrendezésére, de még egyszer sem alakult ki ilyen megnyugtató módon a bajnokság me­zőnye, mint most. Az a húsz sakkozó, aki több héten át küzd majd a büszke bajnoki címért, valóban tehetségével, szorgalmával, kitartásával érdemelte ki azt, hogy bejutott a döntőbe. Sakkozásunk a második világháború előtt — bár komoly erőt képviselt — sohasem tudott kibontakozni úgy, hogy felszínre kerüljenek a magyar sakkozók igazi képességei. A fiatalság nevelé­sével nem törődtek, nem fordítottak gondot a tömegek sakkéletére és a magyar sakkozást tulajdonképpen a fővárosi sakkozók gárdája jelentette. Ezen az úton további fejlődés nem volt lehetséges. A felszabadulás adta meg a lehetőséget sakkozásunk gyö­keres újjászervezésére, arra,­­ hogy mindazok, akikben tehetség van, cél­tudatos munkával, tanulással a leg­jobbak közé jussanak. Szakítottunk például azzal a rend­szerrel, ami a háború előtt , volt a bajnokságon. Régen ugyanis a magyar bajnokságnak megfelelő nemzeti mes­­terverseny­en csak a meghívottak játsz­hattak, ami lehetővé tette a Sakkszö­vetség akkori vezetőségének, hogy tet­szése szerint hívhasson meg általa job­ban kedvelt versenyzőket és utasítson el olyanokat, akik különböző okokból vagy érdekből nem feleltek meg. Mint az egész magyar sakkélet, a bajnoki rendszer is hatalmas változáson és fejlődésen ment keresztül a felszaba­dulást követő években és a most kö­vetkező hatodik bajnokságban is meg­nyilvánul az, hogy a sakkélet átszer­vezésénél az egész világ sakkozói által elismert, élenjáró szovjet sakkozást te­kintjük példaképünknek. A bajnokság megrendezésénél ugyanis végre közeledünk ahhoz az igazságos rendszerhez, amellyel a szovjet bajnoki versenyeket rendezik és amely lehetőséget ad a legszéle­sebb sakkozórétegek képviselőinek a bajnoki döntőbe való jutásra. Az idei magyar bajnokság a tavasz folyamán megrendezett elődöntőkkel kezdődött, amelyen minden elsőosztályú, sőt több másodosztályú versenyzőnek volt joga résztvenni. Az elődöntőt középdöntő követte, 58 részvevővel, négy csoport­ban. Igen örvendetes esemény volt a középdöntőben, hogy új, fiatal tehet­ségek tűntek fel. Méltó ellenfelei vol­tak az idősebb, kipróbált sakkozók­nak, sőt vállalkozó kedvben sokszor felül is múlták azokat. Így például ebben az évben a döntőbe jutott az alig 20 éves Honfi Károly, aki cso­portjában 82 százalékos eredménnyel lett első, hét mester és több mester­­jelölt végzett mögötte. Ugyanebben a csoportban a 17 éves Molnár István harmadik lett, ő hat mestert­ előzött meg. Eddigi eredményei beszámítá­sával Honfi sakkmester lett, Molnár pedig mesterjelölti címet kapott. A szakértők számára nem számított meglepetésnek, de rendkívül örvende­tes mestergárdánk felfrissítése szem­pontjából Sándor és Bély dr. mester­jelöltek jó teljesítménye: eredményü­kért mesteri címet kaptak. Különösen Bély dr. eredménye figyelemreméltó. Jól sakkozott a felszabadulás előtt is, de mint vidéki orvos, sohasem tudott szabadságot kapni, hogy a fővárosban rendezett bajnoki mérkőzéseken részt­­vegyen. Ehhez csak most jutott hozzá, amikor népi demokráciánk minden támogatást megad a sportnak, így a sakkozásnak is. Sakkozásunk hatalmas fejlődését az ifjúság kiugrása mellett az is bizo­nyítja, hogy a középdöntőkből 19 olyan versenyző nem jutott tovább, aki a felszabadulás után valamely bajnokság döntőjében játszott —*■ rész­ben a fejlődő, részben új tehetségek kiszorították őket. Érdekes az is, hogy a most sorra kerülő bajnokság mező­nyének csak a fele olyan versenyző, aki a legutóbbi, ötödik magyar baj­nokság döntőjében is szerepelt. Ez a tény egyben komoly figyelmeztetés minden versenyző számára, hogy kellő felkészültség nélkül, csupán a múlt sikereire támaszkodva, tartósan nem lehet jó eredményeket elérni. Nem kétséges, hogy a villám­játszmák túl­­hajszolása okozta Tiparynak, a több­szörös válogatott játékosnak letörését és a tehetséges Eigler immár állandó­suló gyenge szereplését. A felszabadulás után most megren­dezésre kerülő hatodik magyar bajnok­ság eléri sok­­komoly nemzetközi ver­seny színvonalát. A középdöntők négy csoportjából döntőbe jutott 16 játékos: Benkő, Flórián, Gereben, Szili, Vajda, Balogh, Bély, Füstér, Honfi, Kluger, Monostori, Réthy, Sándor, Sebestyén, Szilágyi mesterek és­ Molnár mester­jelölt mellett indul a döntőben Szabó nagymester és a tavalyi bajnokság első három helyezettje: Barcza nem­zetközi mester, Kóbert és Pogács mes­terek. Köztük vannak a felszabadulás utáni bajnokok: Flórián (1945), Szabó (1946), Barcza (1947 és 1949), Benkő (1948). Minden bizonnyal hatalmas küzdelem lesz mind az első helyért, mind a helyezésekért. De ezúttal nem­csak az eredmény lesz fontos, hanem­­magának a versenynek, a játszmáknak tartalma is, ,annak bizonyságául, hogy" versenyzőink helyesen használták fel azokat a tapasztalatokat, amelyeket a szovjet sakkozókkal való mind gyako­ribb érintkezés, és a szovjet szakiro­dalom megismerésének lehetősége­­ad. Sz. L. Egy párosverseny, amelyben a felek le akarnak maradni... A Rákosi Mátyás Művekben a­z MNK-munkát felrázta az a bírálat, amely nemrég érte a csepeli sport­vezetőket. Azóta a próbák és az ed­zések jobban mennek, az egyes sport­felelősök­­ tervszerűbben dolgoznak. Segíti őket ebben a pártszervezet és a szakszervezet, ami érthető is, hi­szen az MHK-sportm­ozgalom nem­csak a sportolók ügye, hanem az egész üzem­­ életében jelentős tényező. De még nem mindenütt ismerték fel ezt a Rákosi Mátyás Művekben. Csütörtökön lett volna például a Gépgyár és az Üzemfenntartás pró­­bázása, amelyet nagy érdeklődéssel vártak a dolgozók: a két üzem ugyanis párosversenyben van egy­mással, melyikük szerepel jobban az MHK-ban. A gépgyáriak már több­ször, akartak próbázni, de mi­ntig „közbejött" valami. Ez történt csü­törtökön is. Bár előzőleg pontosan egyeztették az időpontokat, hogy az MHK-próba ne ütközzék valamelyik értekezlettel — a megállapodást nem tartották be és éppen az MHK-próba időpontjában hívtak össze a gépgyá­riak hirtelen egy megbeszélést. Így történt, hogy a Gépgyár 300 MHK- részvevője közül mindössze 27 jelent meg a próbázáson. De még ezzel sem maradtak le a párosversenyben, mert a „vetélytárs", az üzemfenntartás, hasonló okok miatt 150 helyett 18 próbázóval vonult ki. Van értelme az ilyen versenykihí­vásnak? .... Az albán labdarúgók megtekintették a Népstadion építését Pénteken délelőtt az albán labda­rúgó válogatott megtekintette a Nép­stadion építkezését. Az albán váloga­tottak egy órát töltöttek az épülő ha­talmas sporttelepnél és érdeklődéssel figyelték a mérnök magyarázatait. Kü­lön megnézték a gyepszőnyeget és el­ragadtatással beszéltek arról, hogy máris milyen rugalmas. Az albán csa­pat vezetői jegyzeteket is készítettek a pálya méreteiről, befogadóképességé­ről és építésének menetéről. Anton Mazreku, az albán testneve­lési­ sportbizottság labdarúgószakosz­tályának vezetője ezeket mondotta: — Örülünk, hogy láthattuk ennek a hatalmas sporttelepnek az építését. Csodálattal nézzük a magyar főváros­ban azt a hatalmas építkezést, amely évről évre újabb és újabb meglepe­tést hoz a külföldiek számára. Az albán labdarúgók megtekintették még a Nemzeti Sportcsarnokot és a Millenáris sporttelepet. A VASAS LABDARÚGÓCSAPATA, amely a „Román-Magyar Barátsági Hét” alkalmából vasárnap Bukarestben ven­dégszerepel, elutazott a román fővá­rosba. Ötven százalékkal több hallgató iratkozott be idén az Agráregyetemre, mint tavaly Az Agráregyetemre az 1949—50-es tanévbe­n 2300 hallgató járt. Az 1950 —51. tanévre beiratkozott hallgatók száma 3400, tehát kereken 50 száza­lékkal több mint az előző tanévben. Az egyetemen egyre inkább elfog­lalják az őket megillető helyet a mun­­kások és a dolgozó parasztok gyer­mekei. Míg a Horthy-rendszer idejé­ben az egyetem hallgatóinak 3,5 szá­zaléka volt munkás- és parasztszár­mazású, addig az újjászervezett Agráregyetemen már 1949-ben a hallgatók 56,7 szá­zaléka munkás-és dolgozó paraszt­származású volt. Az egyetem hallgatói már a tanév megkezdésekor megfelelő jegyzeteket kapnak. Idén 137 jegyzet jelenik meg, összesen 24.866 oldal terjedelemben. Több vidéki város kap­ új sütőüzemet Az ötéves terv első évében jelentős beruházásokkal fejlesztjük a sütő-, tészta- és édesipart. Az eddig kézzel végzett munkafolyamatok egy részét gépesítik, így például a kenyérgyár­­tásnál az eddig , kézierővel végzett felmérést és formázást korszerű auto­matikus berendezések végzik. A sütő­ipar az 1950. évi pótberuházásból 18 millió forintot kapott a vidéki dolgozók kenyérellátásának további megjavítására. Többek között Miskolc, Szombathely, Komló,­ Pécs, Salgótarján, Nagykanizsa, Győr kap új sütőüzemet. Még ebben az évben kétszeresére eme­lik a tésztaipar kapacitását. A tésztaipar teljesítőképességét a szárítóberendezések fejlesztésével nö­velik. Az édesipar ebben az évben 80 százalékkal több süteményt, 15 százalékkal több kekszet és 40 százalékkal több cukorkát készít, mint az elmúlt évben. Mecénások lázadása Saint-Junien páriskörnyéki kisváros tanácsa úgy akarta kifejezni szeretetét és ragaszkodását Maurice Thorez elv­­társ iránt, hogy róla nevezte el a vá­ros sporttelepét. A dolgozók hatalmas lelkesedéssel még aznap este elhelyez­ték a ,,Maurice Thorez-stadion­’ kapu­jába a francia nép nagy fiának nevét viselő táblát. Sehogyan sem tetszett ez a város re­akciós köreinek Olyan „ellenérvet” hoz­tak fel a stadion elnevezése ellen, ame­lyet a leghatásosabbnak tartottak. Nem merték ugyan kétségbe vonni Thorez elvtárs érdemeit, nem mertek beszélni ellene — ez amúgyis reménytelen lett volna -­-, hanem inkább az őket jellemző módszert választották. A sportegyesü­let mecénásai, a város leghirhedtebb tőkései közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben közükt, hogy a jövőben egy frankot sem adnak, az egyesületnek, ha az sporteseményre merészel kiállni ,,a kommunista vezérről elnevezett stadion­ban*’. Ilyen a sportélet a tőkés országokban, ahol a sportvezetők nem győzik eleget hangoztatni­­ a sport „politikamentes­ségét”. Mai sportműsor Labdarúgás: Postás- BDSE bajnoki mérkőzés, Sport-u., fél 4. . Kerékpár: Pályabajnokság, Mille­náris-sporttelep, 6 óra. Kosárlabda: Bp. Lók.—KASÉ, női mérkőzés és Bp. Lók—KASÉ, DISZ ESE— Meteor KÖZÉRT, Előre -Vörös Meteor férfi mérkőzések, Sportcsar­nok, dél­után 3 órától. — Szolnoki Lóri.—Textiles női mérkőzés, Szol­nok. Úszás: MÁVAUT országos ver­senye, utána ÉDOSZ—Vasas. Dózsa— Textiles vízilabda-mérkőzések, Sport­uszoda, 6 óra. Atlétika: Országos verseny, Győr. Súlyemelés: Előre -Cs. Vasas csa­patbajnoki mérkőzés, Sport-u., 6 óra. Röplabda: III. ker. Textil-Cs, Vasas, Timár-u., 4.­­ Dózsa—Elekbe­mos, Zrinyi-u., negyed 6. — Ganz Vasas—Vasas, Simor-u­., 6. — X. ker. ÉDOSZ—DISZ FLE­­noh, Margitsziget, fél 4. MHK: Kerékpáros próbázás, Voro­silov-út, fél 5. Az „El a kezekkel Koreától!“ című dokumentfilm díszelőadásai vidéken Az „El a kezekkel Koreától!” című filmet díszelőadások keretében mutat­ták be a vidéki mozikban Az előadá­sokon tömegesen vettek részt a vidéki dolgozók. A részvevők számos táv­iratot küldtek Rákosi Mátyás elvtárs­nak, melyben megfogadták, hogy még fokozottabb munkával támogatják a koreai nép harcát. „Tudjuk — írták a szegvári dolgozók —, hogy az impe­rialisták célja az új háború kirobban­tása. De mi, magyar dolgozók békét akarunk és meg is védjük a békét. " SZABAD NÉP a Magyar Dolgozók Pártja központi lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Kiadja a SZABADSÁG lapkiadóvállalat Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Blaha Lujza­ tér 3. Tel.: 343—104, 34­3—105, 343-107, 343—108. Egyéni elő­fizetés: 143—012, 143—017. Üzemi előfizetés­ 136—121, 137—816, 138—621. Előfizetési díj: ha­­ 11 Ft. Csekkszámla a Magyar Nemzeti Banknál: 5971. SZI­K­R­A Lapnyomda

Next