Szabad Nép, 1950. szeptember (8. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-24 / 223. szám
2 Ítélt a nép a közellátás hiénái felett. A két főbűnöst halálra, a HÚSÉRT többi kártevő vezetőjét 10—15 évi börtönre ítélte a munkásbíróság Suttognak a bitangok, gyakran még a bíró sem hallja, mit mondanak, nemhogy a hallgatóság. Úgy kell rájuk szólni, hangosabban! Mondjátok csak, hallgassa az egész ország gaztetteiteket. Reszkettek most? Hát féljetek is! Persze, mikor a háziasszony panaszkodott, mért adnak olyan sok csontot a húshoz, akkor volt hangjuk. Most úgy susognak, mint mikor a közellátástól ellopott húst adták el feketepiacon a burzsoáknak. Hiába beszéltek halkan, árulók, hangotokat meghallják a háziasszonyok, sa dolgozók is! Meghallják azok, akiket a népköztársasággal akartak ezek szembeállítani, mikor sorbaállították őket. Meghallják mindazok, akiknek tányérjába napokig nem kerülhetett hús, mert a Szita-szerű banditák elfeketézték. . Ezért van itt a rádió, a film, a sajtó. Ismerjék meg a dolgozók a per anyagát. De ismerjék meg azok is, akik még ma is akadályozzák a közellátásunk zavartalan lebonyolítását: az áruhalmozók, a pult alól feketézők, a harácsolók. Lássák: így jár az ellenség, az egyik előbb, a másik utóbb, de mindegyik horogra kerül. Összejátszhat nyilas, jobboldali szocdem, egykori tőkés, nagyvágó a nép ellen. De a nép erős: a minkásbíróság ítélete a proletárdiktatúráról beszél. „Szóval, be lettek csapva a kisvásárlók“ — vallja Hizsnyai, a Központi Vásárcsarnok egyik HUSERT-fiókjának korrupt vezetője. Fél éve lopja a nép vagyonát, ebédjét, vacsoráját, mégis csak most került ide. Sokezer asszonyt, férfit rabolt meg. Átkozódtunk, egymással veszekedtünk, ők meg nevettek rajtunk és jelentették jobboldali szociáldemokrata barátaiknak: „jól dolgoztunk, elégedetlenkednek azt emberek". Nem voltunk ezúttal sem elég éberek. Nemcsak rablók ezek a háborús uszítók is. Az atombombavárók, eszpresszólovagok szövetségesei, akik becstelenül szerzett pénzükön dőzsölnek a dolgozók rovására. Tanuljunk ebből is. Ahol csak visszaélést tapasztal valaki, lépjen fel, jelentse hatóságainknak. Az egész népnek kell őrködnie rendünkön, nyugalmunkon. A társadalmi ellenőrzés: erre mozgósítsanak a HUSERT-per tapasztalatai nyomán békebizottságaink. Erre tanítsa ez a per a béke, a szocializmus építésének minden hívét. Küldjünk a vádlottak padjára mindenkit, aki az élelmezési helyzet megrontásával űz ellenséges propagandát. „Hangosabban!" — kiáltja a hallgatóság közül egy asszony a motyogó vádlott felé. „Kemény ököllel!“ — kiáltják tízezrek a csepeli, újpesti, kelenföldi tiltakozó röpgyűléseken. A bírók ezeknek a Tízezreknek nevében zúzzák szét a megrémült kártevők gyámoltalan magyarázkodását. Lám, ezek is okozzák az ácsorgást, a sorbanállást, az áruhiányt. Legyetek éberek, békebizottságok, háziasszonyok, fogyasztók. Vesszenek a bitangok! Szita Pál bevallja: sokmillió forinttal károsították meg az államot Néhány perccel 8 óra után Ölti Vilmos elnökkel az élén bevonult a munkásbíróság. Az elnök felszólítására a fogházőrök bevezetik a hét vádlottat. Gyáván, meghunyászkodva, sápadtan lépnek a terembe az aljas kártevők, de arcukon nem a bűntudat látszik, hanem csak a saját sorsukért való aggódás. A tanács elnöke közli: soronkívüli eljárásra kerül sor. Majd a személyi adatokat azonosítja. Szita Pál, Hizsnyai Pál, meg a többiek személyi adatai között az is ott szerepel, hogy hány házat, ingatlant, milyen hatalmas értékeket harácsoltak a dolgozók megkárosításával. Ezután az elsőrendű vádlott, Szita Pál kihallgatására kerül a sor. Nem telik el húsz perc: Szita hazug védekezése — a szembesítések, keresztkérdések nyomán — kártyavárként omlik össze. A vallomások bizonyítják, hogy Szita Koncztól, Vékonytól, Hizsnyaitól, a bandájához tartozó fiókvezetőktől százasokat, ezreseket vett fel, s ennek fejében szemet hunyt a visszaélések felett, támogatta szabotázsukat. Ölti tanácselnök: Mondja el, hogyan károsították meg a dolgozókat? Szita: Például az újpesti 55-ös fióknál az egyszerű dolgozóknak jutott a csontos rész, a színhús pedig a protekciósoknak. Itt Koncz volt az üzletvezető. Amikor ellenőrizni mentem, esetenként 600—700 forintot adott. Ölti tanácselnök: Mennyire becsüli ön a kárt, amit népi demokráciánknak okoztak? Szita: Számításom szerint körülbelül 4 millió forintra. Körülbelül 5000 métermázsa hússal lehetett egyenlő, amit elvontunk a közellátástól. Ölti tanácselnök: Volt olyan eset, hogy ön nem volt hajlandó összejátszásra? Volt eset, hogy nem hányt szemet a dolgozókat megkárosító fiókvezetők aknamunkája felett? Szita: Nem volt ilyen eset. Szita az államügyésznek arra a kérdésére, hogy tagja volt-e a nyilas pártnak, felháborodott hangon határozott nemmel válaszol. Erre az államügyész feláll, odaviszi a tanácselnökhöz a nyilaspárt zöld kartonját, amely azt bizonyítja, hogy Szita a 64.346 számú karton tanúsága szerint már 1938 májusában belépett a nyilaspártba. Szita most már hirtelen „visszaemlékezik” nyilas múltjára, amelynek egyenes folytatása volt a jobboldali szocdem vezérekkel való kapcsolata, most pedig a népi demokráciánk elleni merénylet. Becsapták, megkárosították a vásárló dolgozókat Imreh János kihallgatására kerül sor. Ő is először csak részben ismeri be bűnösségét, azzal „védekezik”, hogy csak a legutóbbi időben kezdte meg bűncselekményeinek elkövetését. Ez a védekezés azonban a legsúlyosabb vád saját maga ellen. Olti tanácselnök: Hogy lehet az, hogy csak legutóbb, egyszerre, éppen amikor a háborúra spekuláló imperialisták és cinkosaik fokozták a háborús uszítást — akkor léptek önök is akcióba? ! Szándékos kártevés volt ez! Imreh vérlázító egykedvűséggel mondja el: „szakmai ügyességgel“ végezték a munkát, több papírt tettek a zsír alá, máskor a rosszabb, olcsóbb húst adták a dolgozó vásárlóknak, a jobb, a drágább helyett, amelyet viszont az ismerős eszpresszótulajdonosoknak, magánvendéglősöknek juttattak. A harmadik vádlott: Hizsnyai Pál. Cinikusan teszi meg vallomását a Soroksári út, majd a VIII. kerület, végül a Tolbuchin körút környékén lakók,dolgozók elvetemült megkárosítója. „Bizonyos pluszokat nem számoltam el a központ felé” — mondja egykedvűen. Több csont hozzáadásán, való mérési csalással és más spekulációkkal érte el ezeket a „pluszokat“, amelyek hatalmas húsmennyiségeket jelentettek a feketepiac számára. Olti tanácselnök: Hogy lehet az, hogy az ellenőrök nem jutottak ennek a nyomára? Hizsnyai: Rendszeresen adtam pénzt Szitának, Imréknek, s ezek aztán olyan ellenőröket küldtek, akik újabb juttatásért elnézték a dolgot. Havonta körülbelül 6000—8000 forint hasznom volt ebből! Az ilyen nagyarányú feketézésből persze jutott két ház, 24 személyes ezüst evőeszköz, egy Hermina-úti mutatványosbódé, aranykarkötők vásárlására. Annyira nyíltan űzték spekulációjukat, hogy — amint Hizsnyai bevallja — egy alkalommal Szita Pál személyes jelenlétében adott el másfélmázsa színhúst a Tolbuchin körúti Pilis hentesnek, aki a húst feldolgozta és felvágottként hatalmas haszonnal adta tovább. Solti István kihallgatása után a bíróság Koncz József vádlottat hallgatta ki. Tanácselnök: Hogyan jutott eszébe, hogy a vállalat vezérigazgatójának pénzt juttasson? Koncz: Más árudavezetőktől hallottam, hogy meg lehet vesztegetni őt. A következő vádlott Sipos József, a 25. számú áruda volt vezetője. Beismeri: heti 1000—1200 forintot sikkasztott el. Két év alatt — saját megállapítása szerint — 75—80.000 Szita a fővádlóit. Alacsony, testes ember. Kissé sápadtan, simára borotvában áll az elnöki emelvény előtt. Az eleganciára különösen ügyel. Mikor leül, nadrágját, kabátját gondosan eligazítja. Alig lehet elhinni a személyi adatait: ez a nyálas piperkőcnek, körúti selyemfiúnak tűnő figura — hentessegéd, aki hat elemit végzett? Hiszen csak úgy árad belőle a burzsoá züllettség, a hazugság, a bomlás levegője. A vádirat egyetlen mondata megfejti a látszólagos ellentmondást. Ez a mondat így hangzik: „Szita Pál vádlott a felszabadulás előtt a peyerista vezetés alatt működött AFOSZ keretén belül Böhm Arthur, Vészi Sándor és Bechtler Péter klikkjéhez tartozó Reisz Móric környezetének volt a tagja.“ Igen, ez az ellentmondás nyitja: jobboldali szociáldemokrata, a munkásosztály árulója, munkásarisztokra, a burzsoázia ügynöke. Testét-lelkét eladta a Peyereknek, a Bevineknek, a Spaakoknak. Hozzájuk hasonult külsőleg is, belsőleg is. Bűnösségét ,egyes dolgokban beismeri. Aztán tagad. Mereven, körömszakadtáig. Pontosabban addig, amíg a bűnök rá nem bizonyulnak. Akkor leszegi a fejét és hallgat. Aztán a következő vádpontnál újra kezdi a tagadást. Néha még szemtelen is, „sértődött“. „Hogy én nyilas voltam? Nem igaz. Ez kitalálás.“ Szinte csak azt nem mondja: „Kikérem magamnak.“ Háromszor is sremmel felel, tanácselnöknek, ügyésznek egyformán. Aztán az ügyész felemel egy zöld kartonlapot. Felül, a közepén fekete nyitaskereszt. adatokat. Szita Pál: „Stimmel“ Olvassa az A belépő nevé. Ez „stimmel“, az apja, az anyja neve is, a születési év, a foglalkozás, minden. Szita még mindig tagad. A lakáscímet megpróbálja összekeverni egy másik címmel. Tagad. Csak mikor a szeme elé dugják az eredeti belépési nyilatkozatot, akkor mondja: „Most már emlékszem. Tényleg beiratkoztam.“ Egyszerre volt nyilas és jobboldali szocdem. Jól megfért ez a kettő. Két pártnak volt a tagja, de a gazda közös volt. A tőkésosztály. Ravasz és alattomos. A „kisebb“ disznóságokat gyorsan beismeri. Azt,, hogy 200—500—1000 forinttal egyik vagy másik üzletvezető megvesztegette. „Igen — mondja —, ez hiba volt. Megtévedtem.“ A megtévedt báránykát játszsza. Mintha a vesztegetések és a dolgozók húsellátásának zavarai között, az ezerforintok és a sorbanállások között nem lett volna semmi összefüggés. Olykor gyűlést tartott a fiókvezetőknek és a becsületről beszélt nekik. Hizsnyai, Solti és a többiek a markukba röhögtek. Aznap, vagy előző nap dugtak a zsebébe 500 forintot, vagy ezret és most ez beszél nekik a becsületről. , Kis gengszternek akar mutatkozni, jelentéktelen, korrupt csirkefogónak. Pedig nagy gengszter. A vesztegetők ezerforintjaiért garázdálkodott, de nemcsak azért. „2000 forint volt a fizetésem, nem voltam rászorulva” — mondja. Azért szabotált, lopott, csalt és tűrte a galádságok sorozatát, mert esküdt ellensége volt a népnek.A régi AFOSZ-ban azt tanulta: „a proliknak minden jó”. Azért küldte a negyedrangú húst Csepelre és Újpestre, azért tömte a jóval a nagyságos asszonyokat, akiknek minden jóból kijutott. A prolit becsapták? Mit bánta azt Szita Pál. A proli elégedetlenkedett, a munkásasszony dühösen mutatott a rágós, silány húsra a férjének: „Ezt adják a HÚSÉRT- ban?” Ezt akarta Szita Pál. Rombolt, mikor egy egész nép épített. És még van mersze egy ízben a csepeli munkásokra hivatkozni. Helyesen csap le rá az elnök: „A csepeli munkások az öklüket rázzák maga felé.” És ez az ököl nem ismer irgalmat a nép ellenségeivel szemben. Imreh János 50 éves, a haja őszül, de járása, ruhája „fiatalos". Sima modorú, finomra halkítja a hangját, szolgálatkész. Kántortanító volt. De már másfél évtizede a húsos szakmában van. Büszke a „szakértelmére“. Mikor az elnök egyszer azt olvassa rá, hogy „a karajról levágták a színhúst a burzsujoknak“, azonnal közbeszól és azt javítja ki: nem, a karajról, hanem a tarjáról feketétték le a hús javát. A vallomásából egymásután tárulnak fel a „szakértelemmel“ véghezvitt gaztettek. A papírt bőven adagolták a húshoz, jócskán „bemérték“ a csontot, „zsirpacni" volt a mérlegek alján, a rossz húst kiküldték a külvárosokba, mázsákat adtak eszpreszszótulajdonosoknak, kocsmárosoknak, s közben a dolgozóknak nem jutott elég. Imreh alá tartoztak az ellenőrök. De Imreh „drótozott“: jóval az ellenőrzések előtti a velük egy húron pendülő fiókvezetők már tudtak a dologról. Aztán körbejárt és beszedte a sápot. Hizsnyeitől a jégszekrénynél, Koncztól a bontóhelyiségben, egy harmadiktól a WC-n, egy negyediktől a Keletinél vette át a „borítékot“. Az újpesti boltban a pultnál talán éppen egy proliasszony panaszkodott a hús minősége miatt. Imreh hangja akkor nem volt ilyen szerényien finom. Ráripakodott: „örüljön, hogy ilyent kap. Ha nem tetszik, ne egyen húst.“ Az utcán sorbaálltak az asszonyok a húsért. És Imreh Szitával a Deli-eszpresszóban osztozkodott a pénzen, amit azért kaptak, hogy a gazdagoknak jusson hús s hogy a dolgozók elégedetlenségét szítsák. Még a levegő is rothadt volt körülöttük. Szétbomlasztották az egész hálózatot: fiókvezetők, főellenőrök és ellenőrök, egyik korruptabb volt, mint a másik. Bátran tehették: főnökeikről, Szitáról és Imrehről vették a példát. Bűzlött és a mocsárban poshadt ez az egész bűnszövetkezet. Százezer kiló húsokkal, forintok millióival károsították meg a népet, az országot. Nehéz eldönteni: gyűlöletesebbek, vagy undorítóbbak-e. De azt nem nehéz eldönteni: el kell tiporni őket, hogy népünk jobban, biztonságosabban, boldogabban élhessen. M. T. KÁRTEVŐK SZABAD NÉP VASÁRNAP, 1950 SZEPTEMBER 24 A CSÁBÍTÁS A KITOLONCOLÁS forint fekete jövedelemhez jutott Ezután Márta András vádlott tesz vallomást. 1947-ben már elítélték árdrágításért. Hetenként átlagosan 1000 forintot lopott a dolgozó néptől, amiből költekező életmódját fedezte. Draskóczy László vádlott beismeri, hogy körülbelül 50.000 forintot sikkasztott el, mint a 225-ös számú áruda vezetője. Az 50.000 forintot úgy harácsolta össze, hogy nem a dolgozóknak, hanem magánvendéglőknek, feketén adta el a húst, többek között a Ketter vendéglőnek és a lóversenytéri vendéglőnek. Beismeri, hogy a fekete eladásokra az áru javát, a legjobb minőségű húsokat tartotta vissza. klikk tolta előre Szitát a igazgatói székbe. vezér- Szakértői vallomás: Csaknem tízezer mázsa húst vontak el a közellátásból Fischer Ernőné HUSERT-pénztáros elmondotta: őt, mint kommunistát, ideoda helyezgették nehogy felfedje az általa tapasztalt becstelenségeket. Így is többször szóvátette, hogy a mérlegeket hamisanállítják be, hogy a papír súlya nagyobb a megengedettnél és az előírtnál nagyobb százalékban tesznek csontot a hús mellé. Hiába tett azonban ezekről jelentést. Somlai László, a KÖZÉRT helyettes igazgatója a következő tanú. Elmondta, hogy megfigyelése szerint a HÚSÉRT volt vezetői tudatosan szabotálták a húsellátást A munkáskerületekbe kevesebb és rosszabb minőségű árut szállítottak, mint a belvárosba. Majd Juhász János húsárugyári művezető tett szakértői vallomást. A rendelkezésére álló iratok és saját szakmai tapasztalatai segítségével megállapította, hogy a vádlottak összesen 7.800.000 forinttal károsították meg a dolgozó népet, 9700 mázsa húst vontak el a közellátástól. Különböző csalásokkal jutottak ehhez az óriási jövedelemhez. A tanúk és a szakértő kihallgatása után szünet következett, majd Gönczi György államügyész tartotta meg vádbeszédét. Hangsúlyozta: kétségtelenül bebizonyosodott a vádlottak bűnössége. Az imperialisták politikájának megfelelően, ezek a jobboldali szociáldemokraták, fasiszták, levitézlett nyilasok befurakodtakállami kereskedelmünk vezető pozícióiba és ezeket a pozíciókat arra használták fel, hogy elkeseredést szítsanak a dobgőzök között, zökkenőket támaszt szattak közellátásunkban. A vádlottak népellenes beállítottságát legjobban az bizonyítja, hogy míg a belvárosi kerületekbe nagymennyiségben, mindig elsőrendű húsárut juttattak, a munkáslakta területekre rossz minőségű és kevés húst küldtek. Az ő bűnös tevékenységük következtében a hús java eszpreszszókba, vendéglőkbe került fekete áron. A tárgyalás bebizonyította, hogy 1949 telétől, sokszázezer kiló húst feketéztek el a vádlottak. Akkor lesz igazságos az ítélet, ha könyörtelen és elrettentő lesz. Az államügyész, a törvény legsúlyosabb büntetésének kiszabását kérte a munkásbíróságtól. Az ítélet A védők felszólalásai után a vádlottak beszéltek, az utolsó szó jogán. Délután 5 órakor a nép nevében ítéletet hirdetett a munkásbíróság. Az első és másodrendű vádlottat, Szita Pált és Imreh Jánost folytatólagosan elkövetett, a gazdasági rend érdekeit súlyosan sértő közellátási bűncselekményeik miatt ítélték el. A 38-adrendű vádlottakat a közfogyasztásra bocsátott húsnak zugforgalomban való árusítása miatt, közokirat hamisítás és sikkasztás miatt, Szita Pált és Imreh Jánost halálra ítélte a munkásbíróság és teljes vagyonelkobzásra. Hizsnyai Pál 15 évi, Solti Pál 12 évi, Koncz József 13 évi, Sipos József 15 évi, Márta András 10 évi, Draskóczi László 10 évi fegyházbüntetést kapott. Ez utóbbi vádlottakat ezenkívül 10—10 évi hivatalvesztésre, politikai jogaik felfüggesztésére, vagyonelkobzásra és kitoloncolásra is elítélték. Végrehajtották a halálos ítéletet A budapesti munkásbíróság által halálraítélt Szita Pálon és Imreh Jánoson az ítéletet szombaton este végrehajtották. Vallanak a tanúk: Gazdag polgárokhoz jutott a feketén eladott hús Ezután a tanúvallomásokra került sor. Elsőnek Józsa Tibor hentes- és mészárossegéd tett tanúvallomást, aki a Hizsnyai Pál vezetése alatt álló árudában dolgozott Józsa elmondta, hogy az üzletből mázsaszára vitték el vendéglősök a hús legjavát és a vásárlás ellenértékét sohasem blokkolták. Megállapítása szerint Hizsnyai hetenként 5—6 mázsa húst adott el feketén Bogi, Quttmah, Pilis, Módos vendéglősöknek, a Weber, a Boleró, a „Búsuló luhási“ mulatóknak, ......... A következő tartó’ Elekes Ernő, a Boleró-étterem volt tulajdonosa. Olti tanácselnök: Kik jártak ebbe a belvárosi étterembe? Elekes: Jómódú kereskedők, gazdag polgárok, ügyvédek és külföldi diplomaták fártak. Előszeretettel keresték fel a Bolerót amerikai, francia és más nyugati államok képviselői. Ezek igényes emberek voltak és nekem elsőrendű, minőségi húsra volt szükségem. Leginkább a magánszektorban szereztem be szükségleteimet, de, ha ott nem volt megfelelő jó minőségű ára, a HUSERT-hez fordultam. Itt kapcsolatot teremtettem Hizsnyai Pál árudavezetővel, akitől mindig megkaptam — akkor is, amikor a húsellátás akadozott — az általam megkívánt elsőrendű minőségű huj■,r n ,ñ, y . Sokat. Weinacht Imre főellenőrt hallgatta ki ez'utalt a 'munkásbíróság. Weinacht kifejtette, hogy a HÚSÉRT-en belül a jobboldali szociáldemokrata irányítás alatt álló régi ÁFOSZ szelleme és rendszere érvényesült. Ez az ÁFOSZ-