Szabad Nép, 1950. október (8. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-01 / 229. szám
VILÁG PROLETÁRJA!! SZABAD NÉP VIK. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM HARCOLJ A BÉKÉÉRT! JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! VASÁRNAP, 1950 OKTÓBER 1 ára 50 fillér MUNKÁSOSZTÁLYUNK LELKES PÉLDAMUTATÁSA NYOMÁN győzelmesen halad előre a Békekölcsön jegyzése A Békekölcsönt hatalmas lelkesedéssel jegyzi az ország dolgozó népe. Nagyszerű eredményekről számolnak be a jelentések: az átlagos jegyzések messze meghaladják a tavalyiakat. A Chinoinban a tavalyinak több mint kétszerese, 312 forint helyett 846 forint a jegyzési átlag A Békekölcsön jegyzése szombaton nagy lelkesedéssel folytatódott. A budapesti nagyüzemek között továbbra is az Egyesült Izzó vezet, de szorosan felzárkózott mellé a Chinoin-gyár is. Ebben a két gyárban a jegyzési átlag 640 forint. Érdemes összehasonlítani a tavalyi tervkölcsönre jegyzett átlaggal. Az Egyesült Izzóban a tavalyi átlag 344 forint volt. A Chinoin-gyár tavalyi átlaga az ideinek felét sem érte el: 312 forint volt. E két gyár után következik a Ganz Hajógyár 580 forintos átlaggal, a tavalyi 406 forinttal szemben. A Rákosi Mátyás Művek idei 570 forintos átlaga messze meghaladja a tavalyi 363 forintos átlagos jegyzést. A Magyar Ruggyantaárugyárban az átlagos jegyzés 560 forint, tavaly 415 forint volt, van a kölcsönjegyzés kiszélesítésében. A diósgyőri üzemmel versenyző Ózdi Vasgyár jegyzési átlaga még nagyon messze van a diósgyőriekétől. Nagyon alapos politikai munkára van szükség ahhoz, hogy utolérjék. Győr megyében a Győri Textil, a Gráb és a Győri Lenszövő emelkedtek ki eredményükkel. A Gráb-gyár dolgozói versenyre hívták a Vagongyárat, amely a kölcsönjegyzésben elmaradt. Veszprémben a Péti Nitrogén, Borsodban Diósgyőr vezet A vidéki nagyüzemek versenye A vidéki nagyüzemek békekölcsönjegyzése is egyre nagyobb lendületet vesz. Veszprém megyében a legjobb eredményt a Péti Nitrogénművek és a Pápai Textilgyár érték el. A megye versenyében a legjobban elmaradt a Pápai Magasépítési NV. Borsod megyében a jegyzési átlag szempontjából a Diósgyőri Kohászati Üzemek állnak az első helyen, de még sok tennivalójuk r' ! A FALU A BÉKÉÉRT Megmozdult az ország. Három napja hangzott el a kormány felhívása a Békekölcsön jegyzésére — máris százezrek, milliók feleltek tetteikkel a haza szavára. Három napja, hogy a szabad ország felett ott lobog a hazafias kötelességteljesítés új jelképe: a Békekölcsön frissen kibontott zászlaja s máris egyre vonul, sorakozik egész megifjodott népünk e zászló alá. Mintha a hűség új, nagyszerű tetteivel akarná hifüladni országnak-világnak: nem ismerünk tétovázást, ha a haza cselekvésre hív, megvetjük a szűkkeblűséget, amikor békénk, államunk, országunk erősítéséről, jövőnk építéséről van szó. A hazafias kötelességtudat hatalmas seregévé szerveződik népünk, miközben fiainak újabb és újabb tömegei szavaznak a múltévinél jóval nagyobb kölcsönösszegek jegyzésével a béke harcos védelmére, tervünk mielőbbi teljesítésére, szabad, boldog országunk további felvirágoztatására. E diadalmas sereg élén most is — mint az elmúlt öt év küzdelmeiben és építőmunkájában mindig — a Párt a kommunisták vezette magyar munkásosztály halad. A munkásosztály mutat példát egész népünknek, lendülete, tettrekészsége ad szárnyakat dolgozó parasztságunk, értelmiségünk, egész népünk lelkes megmozdulásának, a Békekölcsön győzelméhez. A munkásosztály nagyszerű kiállása új, bizonyságtétele annak, hogy mélyen átérzi felelősségét egész népünk sorsáért, errész országunk fejlődéséért. A munkásosztály kölcsönjegyzése a gyár, a város felhívása a szövetséges dolgozó parasztsághoz: keljetek ti is egy emberként a fenyegetett békénk védelmére! Emlékezzetek az urak, hadigazdagok egy emberöltő alatt, kétszer is pusztító háborújára, az idegen és itthoni rabtartók háborús gonosztetteire, amelyeket gyűlölt uralmuk remélt meghosszabbításáért követtek el népünk ellen. Emlékezzetek a földjeiteket felszaggató, házaitokat pusztító bombákra, az éjszaka csendjét hasító légiriadókra, az apák, fiúk, feleségek elvesztése felett érzett fájdalmatokra. Ezt a szenvedést akarják is idét ránk zúdítani a népek vérén és könnyein gazdagodó amerikai fegyvergyárosok és lakájaik. Ezt a szenvedést akarják megtetézni a milliomosok emberi mivoltukból kivetkőzött „politikusai", még pusztítóbb fegyverek alkalmazásával. Nézzétek a földhöz és szabadsághoz jutott koreai parasztság égő házait , ugyanilyen tűzcsóvákat akarnak dobni elvetemült gazemberek a magyar falvak békés hajlékaira is. Ezt akarják és máris megtették volna, ha békénket nem védelmezné felszabadítónk és gyámolítónk, a nagy Szovjetunió, ha nem oltalmazna bennünket is a dicső szovjet nép és a győzhetetlen béketábor vezére, a szeretett Sztálin — és ha mi magunk is nem álltunk volna helyt, nem vertük volna viszsza keményen az amerikai halálgyárosok és kormányaik betolakodási kísérletét szabad országunk életébe. Az ellenség próbálkozásainak ezután is csak csúfos bukás lehet a vége, mert nem tágítunk egy lépést sem a béke vártása mellől, mert békeharcunk összeforrása a szovjet nép vezette sokszázmilliós béketábor küzdelmével," igazságunk mellé győzhetetlen erőt is ad számunkra. Ezért üzeni munkásosztályunk a falu dolgozóinak: ragadjátok meg a Békekölcsön erős fegyverét, segítsetek kiverni ezzel a fegyverrel is a házaitokra szánt tűzcsóvát a gyújtogatók kezéből! A város dolgozói a Békekölcsön melletti népszavazásukkal egyúttal a falu népéhez szólnak: jegyezzetek a múltévinél sokkalta több kölcsönt, segítsétek elő ezzel is népünk boldogulását, országunk felvirágzását! Jegyezzetek minél többet — hiszen magatoknak, magatokért teszitek. Az országnak velünk, munkásokkal együtt ti is gazdái vagytok, a nemzet terített asztalánál méltó helyetek van. Államunkat a tanácsválasztásokkal még inkább a magunk képére formáljuk s vele összeforrunk, amennyire csak nép összeforrhat államával. Október 22-én újból megerősítjük a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály győzelmes hatalmát és ünnepélyesen megszavazzuk a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek százezreinek közvetlen bekapcsolódását és részvételét a közügyek intézésében. És október 22-én szentesítjük majd az elmúlt választás óta eltelt 17 hónap páratlanul gazdag anyagi és kulturális eredményeit is. Mert a falu — csakúgy, mint a város —, az egyszeres visszatérítésen és a kisorsolt nyereményeken túl, már eddig is többszörösét kapta vissza a múlt évben jegyzett tervkölcsönnek. Az elmúlt év kenyérgabona termése, a dolgozó parasztságnak juttatott 677.000 mázsa nemesített vetőmag, állatállományunk gazdag szaporulata, 361 gépállomásunk, a gyapot- és rizsvetés rohamos növekedése, az újonnan épült parasztházak tízezrei, a falvakban épített utak, kultúrházak, mozik, a villamosítás eredményeit egyszóval dolgozó parasztságunk anyagi, kulturális felemelkedése minden szónál meggyőzőbben bizonyítja: jól kamatozott a kölcsön az állam kezén, érdemes volt jegyzéssel is elősegíteni ötéves tervünk teljesítését. És ha van valami, ami ezeknél az eredményeknél is lelkesítőbb — az a jövő, a falu további felemelkedésének nagyszerű távlata. Ötéves tervünkkel tovább törjük az utat a földművelés fokozott gépesítése, a magasabb terméseredmények, a további faluvillamosítás, mezőgazdasági termelésünk messzemenő korszerűsítése felé. A mi ötéves tervünk a dolgozó parasztok növekvő jómódjának, a falusi fiatalság, a parasztasszonyok korlátlan érvényesülési lehetőségének, az embertelenül nehéz testi munka megszüntetésének, a munkában megöregedett falusi emberek derűs, vidám öregkorának — vagyis: egész dolgozó parasztságunk boldog, biztonságos, örömteli életének is az útja. Ezért üzeni a munkásosztály szövetségesének: minél nagyobb összegű Békekölcsön jegyzésével is gyorsítsátok előrehaladásunkat az ötéves terv útján! És a falvak népe nem marad adós a válasszal. A kormány felhívása nyomán tömegével születtek büszke elhatározások: elsők leszünk a faluban, többszörösen túljegyezzük a múlt év kölcsönét! „Tavaly 100 forintot jegyeztem — mondta Németh Mihály kuncsorbai dolgozó paraszt —, azóta gépállomás dolgozik nálunk, napközit és kutat kapott a község, s most 600 forintra emeltem a jegyzést.” A borsodi Delej községben a dolgozó parasztok átlag 758 forintot jegyeztek, a tompai gépállomás dolgozói átlag 900 forintot, a törökkoppányi termelőcsoport 700 forintot, a borsodmegyei Léh község állami gazdaságának dolgozói pedig tegnapig átlagban 618 forintot jegyeztek. De bármilyen sokat ígérőek is az első három nap falusi eredményei , látnunk kell, hogy dolgozó parasztságunk kölcsönjegyzési mozgalma csak a kezdet kezdeténél tart. A falusi nép százezereinek válasza s a munkásosztály üzenetére csak most, ezekben az órákban és napokban formálódik tettekké. Ezért megyei és járási pártbizottságainknak, falusi pártszervezeteinknek késlekedés nélkül fokozniok kell a mozgósítást a kölcsönjegyzésre! A győzelem első kelléke: a meggyőző, mindennapi életünk tapasztalataira és igazságaira épített felvilágosító munka. A kommunista és pártonkívüli népnevelők, a békebizottságok tagjai, a kölcsönjegyzést gyűjtők, a Békekölcsön valamennyi agitátora — akiket megtisztelő szerepük példaadásra kötelező saját életükből és a felkeresett dolgozó parasztok életéből merítsenek érveket. Mutassák meg egyszerű érthető példákon, hogy a Békekölcsön forintjai mennyiben járulnak hozzá békénk védelméhez, minden egyes dolgozó parasztcsalád jólétéhez. Dolgozzanak a meggyőzésnek olyan lelkesedésével, hogy a jegyzést minden egyszerű parasztember a maga becsületügyének, dicsőség dolgának tekintse. Legyenek fáradhatatlanok és türelmesek a parasztok, parasztasszonyok meggyőzésében és egyetlen percre se tévesszék szem elől, csakis az önkéntes, meggyőződésen alapuló kölcsönjegyzés szolgálja békénk, építőmunkánk és népünk egységének ügyét. A győzelem második feltételei az alapos és fáradságot nem ismerő szervező munka. Pártszervezeteinknek biztosítaniok kell, hogy a felvilágosító szó eljusson minden falusi családhoz. Vonják be az öntudatos kötelességteljesítésükkel kiemelkedő falusi dolgozók újabb és újabb ezreit a meggyőzés munkájába. A győzelem harmadik kelléke: a Békekölcsön ügyének szoros, állandó összekapcsolása az ország, a falu napirenden levő kérdéseivel, az őszi mezőgazdasági munkákkal, a tanácsválasztás előkészítésével, a terménybegyűjtés teljes befejezésével, s ami mindettől elválaszthatatlan: a belső ellenség éber szemmeltartásával. Pártszervezeteinknek most újból vizsgázniok kell: hogyan tudnak egyszerre, egymással összekapcsolva több feladatot is végrehajtani. Ettől, a vizsgától nemcsak egy, de valamennyi feladat sorsa függ. Nem lehet igazi és teljes a győzelmünk a Békekölcsön területén, ha az itt végzett munka nem lesz egyúttal a tanácsválasztás előkészítésének, vagyis: a dolgozó parasztság Pártunk s államunk iránti hűségének, a munkás-paraszt szövetség erősítésének, szervezett békemozgalmunk fejlesztésének is hatalmas emelőjévé. Nem győzhetünk a Békekölcsön frontján ott, ahol a dolgozó parasztság kölcsönjegyzések kedvéért” elhanyagolják, figyelmen kívül hagyják a falu sürgető feladatait: a takarmánygabona és burgonya beadását, valamint az őszi szántás-vetés teljesítését. Miféle meggyőző munka az, amely úgy mozgósít a Békekölcsön jegyzésére, hogy közben leszerel a békeharc állandó és legfontosabb frontján, a falusi termelés és a szervezett élelmiszer- s nyersanyagellátást biztosító terménybeadás terén? Miféle „győzelem” születhet ott, ahol a Békekölcsön „sikerének” árát a termelés visszaesésével, vagy akár megtorpanásával és a terményspekuláció felélénkülésével adjuk meg? Nekünk nem ilyen „győzelemre” van szükségünk. Nekünk úgy kell kivívnunk falun is a Békekölcsön jegyzésének minél nagyobb arányú túljegyzését, hogy vele egyidejűleg kiküzdjük az őszi szántás-vetés gyors és gondos elvégzését, a terménybeadás ütemének meggyorsítását és ily módon lerakjuk október 22-i új, országraszóló győzelmünk számos alapkövét. Erre a teljes győzelemre mozgósítsanak pártszervezeteink, a falvak kommunistái., Bizonyos, hogy nem könnyű feladat ez. De még bizonyosabb, hogy pártszervezeteink szilárdsága, odaadó, fáradhatatlan kommunista munkája nyomán ez a győzelem is a miénk lesz. Néphadseregünk a kölcönjegyzéssel is a békét védi Néphadseregünk fiai a város és a falu dolgozóival együtt harcosan vesznek részt a békekölcsönjegyzésben. A legutóbbi jelentés szerint eddig 33.100.500 forintot jegyeztek. Magasházi László honvéd, aki 1200 forintot jegyzett, ezeket mondottam „A béke megvédéséért folyó harcot, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja elszántan folytat, én mint pártonkívüli a kiképzésben elért eredményemmel, jó tanulásommal és békekölcsönjegyzésemmel is támogatni kívánom". Fokozódó lelkesedéssel jegyez a dolgozó parasztság Használjuk fel a vasárnapi felvilágosító munkát még jobb eredmények elérésére és az elmaradások megszüntetésére óráról-órára szaporodnak a fényes példái annak, hogy a falu dolgozói hűséggel és bizalommal követik a munkásosztály példamutatását. Penészeken Kabály György háromholdas dolgozó paraszt 1000 forintot jegyzett. Lepsényben Fazekas Dezső napszámos a békegyűlésen jelentette be, hogy 1500 forint jegyzésével erősíti a béketábort. Tevelen Ludas Andrásnné hatholdas, nyolcgyermekes, dolgozó parasztasszony 500 forintot jegyzett. Nádasladányban Takács Lajos 17 holdas középparaszt 3000 forintot írt alá Nyírbogdányban Német Pál hatholdas dolgozó paraszt, akinek 7 gyermeke van, e szavak kíséretében jegyzett 500 forintot: „A Pártnak köszönhetjük mi dolgozók, hogy az ország gazdái lehetünk. Békénket, függetlenségünket meg is védjük.“ Zalakaroson Német János középparaszt 1800 forintot jegyzett. Kék községben Bedő János hatgyermekes középparaszt 2000 forintot jegyzett és versenyre hívta a járás összes középparasztját. „Ezzel is gyermekeink jövőjét, a béke megvédését, jólétünket szolgáljuk“ — mondotta. Németh István tiszadadai 12 holdas középparaszt 1000 forintot jegyzett. Kijelentette: „Boldogan jegyzem ezt az összeget, mert tudom, hogy ezzel egy téglát adok a béketábor hatalmas épületéhez.“ Kis Sándor füzesgyarmati dolgozó parasztlevelet intézett a békebizottsághoz: „600 forintot jegyzek, hogy ezzel is hozzájáruljak az új világ építéséhez, amit teljes erőmből szolgálok.“ Oroszlán Józsefné szentesi dolgozó parasztasszony 1500 forintot jegyzett, hogy — mint mondotta — meghálálja a demokráciának, hogy gyermekeit taníttathatja. Sok családban a férj és a feleség is jegyez Kecskemét határában Kovács Károlyné nyolcholdas dolgozó parasztasszony, akinek a férje 500 forintot jegyzett, másnap felkereste a jegyzésgyűjtőt, hogy saját megtakarított pénzéből 500 forintot jegyezzen. „Nekem drága igazán gyermekeim jövője. Ki tudná jobban, mint egy dolgozó anya, hogy a békéért még a szívünk vérét is oda kell adni. A kölcsönjegyzéssel pedig erősítem a békét és még áldozatot sem hozok, hiszen a nép állama tetézve adja vissza.“ Hódmezővásárhelyt Fehér Lajosné hatholdas dolgozó parasztasszony 8 éves kisleánya nevére is jegyeztetett 250 forint kölcsönt, miután előző nap férjével,550 forintot jegyeztek. „Valamikor a leányoknak a ládafiában gyűjtögette az anyjuk a kelengyérevalót. Ez a pénz, amit az ötéves tervre, a békére adunk kölcsön, hozzájárul ahhoz, hogy mire az én Zsuzsikám felnő, már ne legyen gondja egy dolgozó parasztlánynak sem, hogyan tud férjhez menni, hogyan tud boldogan, bőségben, békében élni.“ Szép eredmények a népnevelők jó példamutatása nyomán Lövei Bálintné gelseszigeti négygyermekes földmunkás 800 forintot írt