Szabad Nép, 1950. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-01 / 229. szám

VILÁG PROLETÁRJA!! SZABAD NÉP VIK­. ÉVFOLYAM, 229. SZÁM HARCOLJ A BÉKÉÉRT! JEGYEZZ BÉKEKÖLCSÖNT! VASÁRNAP, 1950 OKTÓBER 1 ára 50 fillér MUNKÁSOSZTÁLYUNK LELKES PÉLD­AM­UTATÁS­A NYOMÁN győzelmesen halad előre a Békekölcsön jegyzése A Békekölcsönt hatalmas lelkesedéssel jegyzi az ország dolgozó népe. Nagyszerű eredményekről számolnak be a jelentések: az átlagos jegyzések messze meghaladják a tavalyiakat. A Chinoinban a tavalyinak több mint kétszerese, 312 forint helyett 846 forint a jegyzési átlag A Békekölcsön jegyzése szombaton nagy lelkesedéssel folytatódott. A budapesti nagyüzemek között továbbra is az Egyesült Izzó ve­zet, de szorosan felzárkózott mellé a Chinoin-gyár is. Ebben a két gyárban a jegyzési átlag 640 forint. Érdemes összehasonlítani a tavalyi tervkölcsönre jegyzett átlaggal. Az Egyesült Izzóban a tavalyi átlag 344 forint volt. A Chinoin-gyár tavalyi átlaga az ideinek felét sem érte el: 312 forint volt. E két gyár után kö­vetkezik a Ganz Hajógyár 580 forin­tos átlaggal, a tavalyi 406 forinttal szemben. A Rákosi Mátyás Művek idei 570 forintos átlaga messze meghaladja a tavalyi 363 forintos átlagos jegyzést. A Magyar Ruggyantaárugyárban az átlagos jegyzés 560 forint, tavaly 415 forint volt, van a kölcsönjegyzés kiszélesíté­sében. A diósgyő­ri üzemmel versenyző Ózdi Vasgyár jegyzési átlaga még nagyon messze van a diósgyőriekétől. Nagyon alapos politikai munkára van szükség ahhoz, hogy utolérjék. Győr megyében a Győri Textil, a Gráb és a Győri Lenszövő emelkedtek ki eredményük­kel. A Gráb-gyár dolgozói versenyre hívták a Vagongyárat, amely a köl­­csönjegyzésben elmaradt. Veszprémben a Péti Nitrogén, Borsodban Diósgyőr vezet A vidéki nagyüzemek versenye A vidéki nagyüzemek békekölcsön­­jegyzése is egyre nagyobb lendületet vesz. Veszprém megyében a legjobb eredményt a Péti Nitrogénművek és a Pápai Textilgyár érték el. A megye versenyében a legjobban el­maradt a Pápai Magasépítési NV. Borsod megyében a jegyzési átlag szempontjából a Diósgyőri Ko­hászati Üzemek állnak az első helyen, de még sok tennivalójuk r' ! A FALU A BÉKÉÉRT­ ­Megmozdult az ország. Három napja hangzott el a kormány fel­hívása a Békekölcsön jegyzésére — máris százezrek, milliók feleltek tetteikkel a haza szavára. Három napja, hogy a szabad ország felett ott lobog a hazafias kötelességtel­jesítés új jelképe: a Békekölcsön frissen kibontott zászlaja s máris egyre vonul, sorakozik egész meg­­ifjodott népünk e zászló alá. Mintha a hűség új, nagyszerű tetteivel akarná hifüladni országnak-világ­­nak: nem ismerünk tétovázást, ha a haza cselekvésre hív, megvetjük a szűkkeblűséget, amikor békénk, ál­lamunk, országunk erősítéséről, jö­vőnk építéséről van szó. A hazafias kötelességtudat hatalmas seregévé szerveződik népünk, miközben fiai­nak újabb és újabb tömegei szavaz­nak a múltévinél jóval nagyobb köl­csönösszegek jegyzésével a béke harcos védelmére, tervünk mielőbbi teljesítésére, szabad, boldog orszá­gunk további felvirágoztatására. E diadalmas sereg élén most is — mint az elmúlt öt év küzdelmei­ben és építőmunkájában mindig — a Párt a kommunisták vezette ma­gyar munkásosztály halad. A mun­kásosztály mutat példát egész né­pünknek, lendülete, tettrekészsége ad szárnyakat dolgozó parasztsá­gunk, értelmiségünk, egész népünk lelkes megmozdulásának, a Béke­kölcsön győzelméhez. A munkásosztály nagyszerű ki­állása új, bizonyságtétele annak, hogy mélyen átérzi felelősségét egész népünk sorsáért, errész orszá­gunk fejlődéséért. A munkásosztály kölcsönj­egy­zése a gyár, a város fel­hívása a szövetséges dolgozó pa­rasztsághoz: keljetek ti is egy em­berként a fenyegetett békénk védel­mére! Emlékezzetek az urak, hadi­­gazdagok egy emberöltő alatt, két­szer is pusztító háborújára, az ide­gen és itthoni rabtartók háborús go­nosztetteire, amelyeket gyűlölt ural­muk remélt meghosszabbításáért követtek el népünk ellen. Emlékez­zetek a földjeiteket felszaggató, há­zaitokat pusztító bombákra, az éj­szaka csendjét hasító légiriadókra, az apák, fiúk, feleségek elvesztése felett érzett fájdalmatokra. Ezt a szenvedést akarják is idét ránk zúdí­tani a népek vérén és könnyein gazdagodó amerikai fegyvergyáro­sok és lakájaik. Ezt a szenvedést akarják megtetézni a milliomosok emberi mivoltukból kivetkőzött „po­litikusai", még pusztítóbb fegyverek alkalmazásával. Nézzétek a földhöz és szabadsághoz jutott koreai pa­rasztság égő házait , ugyanilyen tűzcsóvákat akarnak dobni elvete­mült gazemberek a magyar falvak békés hajlékaira is. Ezt akarják és máris megtették volna, ha békénket nem védelmezné felszabadítónk és gyámolítónk, a nagy Szovjetunió, ha nem oltal­mazna bennünket is a dicső szov­jet nép és a győzhetetlen béketábor vezére, a szeretett Sztálin — és ha mi magunk is nem álltunk volna helyt, nem vertük volna visz­­sza keményen az amerikai halál­gyárosok és kormányaik betolako­­dási kísérletét szabad országunk életébe. Az ellenség próbálkozásai­nak ezután is csak csúfos bukás lehet a vége, mert nem tágítunk egy lépést sem a béke vártása mellől, mert békeharcunk összeforrása a szovjet nép vezette sokszázmilliós béketábor küzdelmével," igazságunk mellé győzhetetlen erőt is ad szá­munkra. Ezért üzeni munkásosztályunk a falu dolgozóinak: ragadjátok meg a Békekölcsön erős fegyverét, se­gítsetek kiverni ezzel a fegyverrel is a házaitokra szánt tűzcsóvát a gyújtogatók kezéből! A város dolgozói a Békekölcsön melletti népszavazásukkal egyúttal a falu népéhez szólnak: jegyezzetek a múltévinél sokkalta több kölcsönt, segítsétek elő ezzel is népünk boldo­gulását, országunk felvirágzását! Jegyezzetek minél többet — hiszen magatoknak, magatokért teszitek. Az országnak velünk, munkásokkal együtt ti is gazdái vagytok, a nem­zet terített asztalánál méltó helyetek van. Államunkat a tanácsválasztá­sokkal még inkább a magunk képére formáljuk s vele összeforrunk, amennyire csak nép összeforrhat ál­lamával. Október 22-én újból megerősítjük a dolgozó parasztsággal szövetsé­ges munkásosztály győzelmes hatal­mát és ünnepélyesen megszavazzuk a munkások, dolgozó parasztok, ér­telmiségiek százezreinek közvetlen bekapcsolódását és részvételét a köz­ügyek intézésében. És október 22-én szentesítjük majd az elmúlt válasz­tás óta eltelt 17 hónap páratlanul gazdag anyagi és kulturális ered­ményeit is. Mert a falu — csakúgy, mint a város —, az egyszeres visszatérí­tésen és a kisorsolt nyereményeken túl, már eddig is többszörösét kapta vissza a múlt évben jegyzett terv­­kölcsönnek. Az elmúlt év kenyér­­gabona termése, a dolgozó paraszt­ságnak juttatott 677.000 mázsa ne­mesített vetőmag, állatállományunk gazdag szaporulata, 361 gépállo­másunk, a gyapot- és rizsvetés ro­hamos növekedése, az újonnan épült parasztházak tízezrei, a fal­vakban épített utak, kultúrházak, mozik, a villamosítás eredményei­t egyszóval dolgozó parasztsá­gunk anyagi, kulturális felemelke­dése minden szónál meggyőzőbben bizonyítja: jól­ kamatozott a kölcsön az állam kezén, érdemes volt jegy­zéssel is elősegíteni ötéves tervünk teljesítését. És ha van valami, ami ezeknél az eredményeknél is lelke­­sítőbb — az a jövő, a falu további felemelkedésének nagyszerű távlata. Ötéves tervünkkel tovább törjük az utat a földművelés fokozott gépesí­tése, a magasabb terméseredmé­nyek, a további faluvillamosítás, mezőgazdasági termelésünk messze­menő korszerűsítése felé. A mi öt­éves tervünk a dolgozó parasztok növekvő jómódjának, a falusi fia­talság, a parasztasszonyok korlát­lan érvényesülési lehetőségének, az embertelenül nehéz testi munka megszüntetésének, a munkában megöregedett falusi emberek derűs, vidám öregkorának — vagyis: egész dolgozó parasztságunk bol­dog, biztonságos, örömteli életének is az útja. Ezért üzeni a munkásosztály szövetségesének: minél nagyobb összegű Békekölcsön jegyzésével is gyorsítsátok előrehaladásunkat az ötéves terv útján! És a falvak népe nem marad adós a válasszal. A kormány fel­hívása nyomán tömegével szület­tek büszke elhatározások: elsők le­szünk a faluban, többszörösen túl­jegyezzük a múlt év kölcsönét! „Tavaly 100 forintot jegyeztem — mondta Németh Mihály kuncsorbai dolgozó paraszt —, azóta gépállo­más dolgozik nálunk, napközit és kutat kapott a község, s most 600 forintra emeltem a jegyzést.” A borsodi Delej községben a dolgozó parasztok átlag 758 forintot je­gyeztek, a tompai gépállomás dol­gozói átlag 900 forintot, a török­­ko­ppányi termelőcsoport 700 forin­tot, a borsodmegyei Léh község állami gazdaságának dolgozói pe­dig tegnapig átlagban 618 forintot jegyeztek. De bármilyen sokat ígérőek is az első három nap falusi eredményei , látnunk kell, hogy dolgozó pa­rasztságunk kölcsönjegyzési moz­galma csak a kezdet kezdeténél tart. A falusi nép százezereinek válasza s a munkásosztály üzenetére csak­­ most, ezekben az órákban és na­pokban formálódik tettekké. Ezért megyei és járási pártbizottságaink­nak, falusi pártszervezeteinknek késlekedés nélkül fokozniok kell a mozgósítást a kölcsönjegyzésre! A győzelem első kelléke: a meg­győző, mindennapi életünk tapasz­talataira és igazságaira épített fel­­világosító munka. A kommunista és pártonkívüli népnevelők, a béke­bizottságok tagjai, a kölcsönjegyzést gyűjtők, a Békekölcsön valamennyi agitátora — akiket megtisztelő sze­repük példaadásra kötelez­ő saját életükből és a felkeresett dolgozó parasztok életéből merítsenek érve­ket. Mutassák meg egyszerű ért­hető példákon, hogy a Békekölcsön forintjai mennyiben járulnak hozzá békénk védelméhez, minden egyes dolgozó parasztcsalád jólétéhez. Dolgozzanak a meggyőzésnek olyan lelkesedésével, hogy a jegy­zést minden egyszerű paraszt­­ember a maga becsületügyének, di­csőség dolgának tekintse. Legye­nek fáradhatatlanok és türelmesek a parasztok, parasztasszonyok meg­győzésében és egyetlen percre se tévesszék szem elől, csakis az ön­kéntes, meggyőződésen alapuló köl­csönjegyzés szolgálja békénk, építő­munkánk és népünk egységének ügyét. A győzelem második feltételei az alapos és fáradságot nem ismerő szervező munka. Pártszervezeteink­nek biztosítaniok kell, hogy a fel­­világosító szó eljusson minden fa­lusi családhoz. Vonják be az öntu­datos kötelességteljesítésükkel ki­emelkedő falusi dolgozók újabb és újabb ezreit a meggyőzés munká­jába. A győzelem harmadik kelléke: a Békekölcsön ügyének szoros, ál­landó összekapcsolása az ország, a falu napirenden levő kérdéseivel, az őszi mezőgazdasági munkákkal, a tanácsválasztás előkészítésével, a terménybegyűjtés teljes befejezésé­vel, s ami mindettől elválaszthatat­lan: a belső ellenség éber szemmel­­tartásával. Pártszervezeteinknek most újból vizsgázniok kell: hogyan tudnak egyszerre, egymással össze­kapcsolva több feladatot is végre­hajtani. Ettől, a vizsgától nemcsak egy, de valamennyi feladat sorsa függ. Nem lehet igazi és teljes a győzelmünk a Békekölcsön terüle­tén, ha az itt végzett munka nem lesz egyúttal a tanácsválasztás elő­készítésének, vagyis: a dolgozó pa­rasztság Pártunk s államunk iránti hűségének, a munkás-paraszt szövet­ség erősítésének, szervezett békemoz­galmunk fejlesztésének is hatalmas emelőjévé. Nem győzhetünk a Béke­kölcsön frontján ott, ahol a dolgozó parasztság kölcsönj­egyzése­k ked­véért” elhanyagolják, figyelmen kí­vül hagyják a falu sürgető felada­tait: a takarmánygabona és bur­gonya beadását, valamint az őszi szántás-vetés teljesítését. Miféle meggyőző munka az, amely úgy mozgósít a Békekölcsön jegyzésére, hogy közben leszerel a békeharc állandó és legfontosabb frontján, a falusi termelés és a szervezett élel­miszer- s nyersanyagellátást biz­tosító terménybeadás terén? Miféle „győzelem” születhet ott, ahol a Békekölcsön „sikerének” árát a ter­melés visszaesésével, vagy akár megtorpanásával és a termény­spekuláció felélénkülésével adjuk meg? Nekünk nem ilyen „győzelemre” van szükségünk. Nekünk úgy kell kivívnunk falun is a Békekölcsön jegyzésének minél nagyobb arányú túljegyzését, hogy vele egyidejűleg kiküzdjük az őszi szántás-vetés gyors és gondos elvégzését, a ter­ménybeadás ütemének meggyorsí­tását és ily módon lerakjuk október 22-i új, országraszóló győzelmünk számos alapkövét. Erre a teljes győ­zelemre mozgósítsanak pártszerve­zeteink, a falvak kommunistái., Bi­zonyos, hogy nem könnyű feladat ez. De még bizonyosabb, hogy pártszervezeteink szilárdsága, oda­adó, fáradhatatlan kommunista munkája nyomán ez a győzelem is a miénk lesz. Néphadseregünk a kölcönjegyzéssel is a békét védi Néphadseregünk fiai a város és a falu dolgozóival együtt harcosan vesznek részt a békekölcsönjegyzés­ben. A legutóbbi jelentés szerint eddig 33.100.500 forintot jegyeztek. Magas­házi László honvéd, a­ki 1200 forintot jegyzett, ezeket mondottam „A béke megvédéséért folyó harcot, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja elszántan folytat, én mint pártonkívüli a kikép­zésben elért eredményemmel, jó tanu­lásommal és békekölcsönjegyzésemmel is támogatni kívánom". Fokozódó lelkesedéssel jegyez a dolgozó parasztság Használjuk fel a vasárnapi felvilágosító munkát még jobb eredmények elérésére és az elmaradások megszüntetésére óráról-órára szaporodnak a fényes példái annak, hogy a falu dolgozói hűséggel és bizalommal követik a munkásosztály példamutatását. Pe­nészeken Kabály György három­holdas dol­gozó paraszt 1000 forintot jegyzett. Lepsényben Fazekas Dezső napszámos a békegyűlésen jelentette be, hogy 1500 forint jegyzésével erősíti a béke­­tábort. Tevelen Ludas Andrásnné hat­holdas, nyolcgyermekes, dolgozó pa­­rasztasszony 500 forintot jegyzett. Nádasladányban Takács Lajos 17 holdas középparaszt 3000 forintot írt alá Nyírbogdányban Német Pál hatholdas dolgozó paraszt, akinek 7 gyermeke van, e szavak kíséretében jegyzett 500 forintot: „A Pártnak köszönhet­jük mi dolgozók, hogy az ország gazdái lehetünk. Békénket, független­ségünket meg is védjük.“ Zalakaroson Német János közép­paraszt 1800 forintot jegyzett. Kék községben Bedő­ János hatgyerme­kes középparaszt 2000 forintot jegyzett és versenyre hívta a járás összes középparasztját. „Ezzel is gyermekeink jövőjét, a béke megvédését, jólétünket szolgáljuk“ — mondotta. Németh István tiszadadai 12 holdas középparaszt 1000 forintot jegyzett. Kijelentette: „Boldogan jegy­zem ezt az összeget, mert tudom, hogy ezzel egy téglát adok a béke­­tábor hatalmas épületéhez.“ Kis Sán­dor füzesgyarmati dolgozó paraszt­levelet intézett a békebizottsághoz: „600 forintot jegyzek, hogy ezzel is hozzájáruljak az új világ építéséhez, amit teljes erőmből szolgálok.“ Oroszlán Józsefné szentesi dolgozó parasztasszony 1500 forintot jegy­zett, hogy — mint mondotta — meghálálja a demokráciának, hogy gyermekeit taníttathatja. Sok családban a férj és a feleség is jegyez Kecskemét határában Kovács Ká­­rolyné nyolcholdas dolgozó paraszt­­asszony, akinek a férje 500 forintot jegyzett, másnap felkereste a jegyzés­­gyűjtőt, hogy saját megtakarított pén­zéből 500 forintot jegyezzen. „Nekem drága igazán gyermekeim jövője. Ki tudná jobban, mint egy dolgozó anya, hogy a békéért még a szívünk vérét is oda kell adni. A kölcsönjegyzéssel pedig erősítem a békét és még áldo­zatot sem hozok, hiszen a nép állama tetézve adja vissza.“ Hódmezővásár­helyt Fehér Lajosné hatholdas dolgozó parasztasszony 8 éves kisleánya ne­vére is jegyeztetett 250 forint kölcsönt, miután előző nap férjével,­­550 forintot jegyeztek. „Valamikor a leányoknak a ládafiában gyűjtögette az anyjuk a ke­­lengyérevalót. Ez a pénz, amit az öt­éves tervre, a békére adunk kölcsön, hozzájárul ahhoz, hogy mire az én Zsuzsikám felnő, már ne legyen gondja egy dolgozó parasztlánynak sem, hogyan tud férjhez menni, ho­­gyan tud boldogan, bőségben, békében élni.“ Szép eredmények a népnevelők jó példamutatása nyomán Lövei Bálintné gelseszigeti négy­gyermekes földmunkás 800 forintot írt

Next