Szabad Nép, 1950. október (8. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-24 / 248. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! * SZABAD NÉP ! A MAI SZÁMBAN A Szovjetunió, Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyel­­ország, Románia, Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztereinek nyilatkozata a Nyugat- Németország újrafelfegyverzéséről hozott imperialista hatá­rozattal kapcsolatban (5. oldal) — A szovjet ipar terme­lése 1950 első kilenc hónapja alatt 22 százalékkal, az év harmadik negyedében 24 százalékkal emelkedett 1949 meg­felelő időszakaihoz viszonyítva (6. oldal) — Hogyan készüljünk a Békekongresszusra? (7. oldal)_____ . Vili. ÉVFOLYAM, 243 SZÁM ARA 50 fillér KEDD, 1950 OKTOBER 24 A NÉP NAGY GYŐZELME Győztes országra, győztes népre ragyogott vasárnap a késő októberi verőfény. Mi volt fényesebb: az örömtől, boldogságtól csillogó sze­m­ek, vagy a nap vidám sugarai­t nehéz megmondani. Millió és millió ember hömpölygött a szavazóhelyi­ségek felé, mint egy hatalmas­­fo­lyam, amely megállíthatalanul tör a célja felé és elsöpör mindent ami útjában áll. Reggel 7 órától este 8 óráig tartott a szavazás, de keve­sen voltak az országban, akik az esti órákban indultak szavazni. Mindenki az elsők között akart lenni, a korai szavazással is azt akarta megmutatni népünk: inga­dozás, habozás nélkül áll a Párt, a Népfront, a kormány mögött. Régi választásokon nem volt ritka, hogy a szavazó a választás napján, vagy nem egyszer bent a szavazó­­fülkében döntött arról, kire sza­vazzon. A mi népünk vasárnapi szavazatáról nemcsak vasárnap döntött. Ezt a döntést az elnyomás sok évtizede és hatodfél szabad esz­tendő érlelte. A Horthy-rendszer elnyomása, mérhetetlen nyomora, pusztító háborúja; az amerikai horthyk és hitlerek mai barbár terrorja , és háborús merényleteik sorá — ezt a döntést érlelték. Né­pünk a saját tapasztalataiból tudta, mi ellen szavaz. Az elmúlt évek nagyszerű eredményei, a nehézsé­geket sorra leküzdő sikereink­­ ezt a döntést érlelték. Népünk tudta, mi mellett kell döntenie. A vasárnapi választás egyik leg­jellemzőbb tanulsága éppen a dol­gozó nép nagymértékű tudatossága,, politikai öntudatának, tisztánlátá­sának hatalmas megnövekedése. Soha Magyarországon nem látta még ilyen világosan, tisztán a nép, mire szavaz, mit jelent minden egyes szavazata, mint most, a helyi tanácsok megválasztásakor. Száz esztendővel ezelőtt csak egyes ki­emelkedők, népünk nagyjai, Petőfi Sándor, Táncsics Mihály tudta, mi az összefüggés „a legelők ügye és a haza sorsa”, egy család, egy falu és az ország sorsa között. A­­sza­badság évei alatt egész népünk megtanult egy egész ország ügyei­ről gondolkodni, egy egész ország sorsáról felelősséggel dönteni. Mun­kások százezrei tanulták meg, mi az összefüggés a munkaverseny és a munkanélküliség megszűnése, a biztos, nyugodt élet között. Dolgozó parasztok milliói tanulták meg, mi az összefüggés az őszi vetés és az épülő kultúrház, iskola, a kigyúló villanyfény között. Egy, majd tíz­milliós nép megtanulta, mi az ösz­­szefüggés a tanácsok megválasz­tása és az ötéves terv, hazánk fel­virágzása között. Erről tanúskod­nak azok a táviratok is, amelyekkel — mint megannyi büszke győzelmi jelentéssel — fordult száz és száz város, falu, körzet népünk nagy vezére, Rákosi Mátyás elvtárs felé. „Drága Rákosi elvtárs! — írják a nagykökényesiek —, büszkén jelent­jük, hogy községünk dolgozói 9 óráig leszavaztak az ötéves tervben létesítendő községi villanyhálóza­tunkra, épülő iskolánkra, a Duna­­pentelei Vasműre, a békére, jobb, szebb életünkre, tanácsunkra, most önállóvá lett községünkre." „Szere­tett vezérünk, Rákosi elvtárs! — táviratozzák a lőrinciek —, öröm­mel jelentjük, hogy községünk 4269 választója 12 óráig leszavazott. Tudjuk, hogy a Függetlenségi Nép­frontra adott szavazatainkkal bá­nyáinkra, erőműtelepeinkre, cukor­gyárunkra, községi óvodánkra, köz­ségi járdánkra, az ötéves tervünkre szavazunk, mely meghozta közsé­günknek a kultúrházat, az egész­ségházat, az öntözőautót és mind­azt, ami községünk jólétét bizto­sítja. Érezzük, hogy a mi Pártunk és Rákosi elvtárs jó úton vezet ben­nünket és fogadjuk, hogy mint ahogy az őszi munkálatokat 18-ra teljesen befejeztük, úgy az őszi mélyszántásunkat a Nagy Októberi Forradalom 33. évfordulójára, no­vember 7-re 100 százalékra befe­jezzük." Egy egész ország mondta ki vasárnap: helyeseljük eddigi utunkat, hálásak vagyunk Pártunk­nak, a Szovjetuniónak s a megkez­dett úton akarunk tovább menni. Az ország kérdéseivel való törődés, a politikai öntudat megnövekedése , a hazaszeretet megnyilvánulása. Vasárnap lángoló, olthatatlan haza­szeretetéről tett tanúságot a magyar nép. De a tanácsválasztások győzel­mes lezajlása nemcsak azt mutatja, hogy népünk felismerte az össze­függést az egyéni sorsok, „a hét­köznapi ügyek” és a haza sorsa között. A kitárult látóhatár még szélesebbé vált. A magyar nép látja, mi az összefüggés hazája sorsa és a világ sorsa között. Októ­ber 22-e elemi erejű népszavazás, forró hűségnyilatkozat volt a Szov­jetunió mellett, a béketábor ügye mellett. És október 22-e bátor kiál­lás volt az imperialista agresszorok­­kal, a Truman-, Churchill-, Bevin-, Tito-féle kalandorokkal szemben. Október 22-e kinyújtott baráti kéz volt a béke minden harcosa felé , és zárt, kemény ököl volt minden háborús uszító felé. Nagyon vilá­gosan látják és öntik ezt szavakba a déli határ mentén lévő Csikéria dolgozói: „Mi, akik itt a déli határ­szélen közvetlen szomszédságban vagyunk Tito piszkos bandájával — írják Rákosi elvtársnak —és látjuk azt, hogy ott teljes elnyomatás alatt él a dolgozó nép, mi ezt nem akar­juk. Mi békében akarjuk országunk­ban a szocializmust építeni. Ezért minden egyes szavazatunkkal csa­pást mértünk a háborús uszító im­perialistákra." Kemény csapás volt! A béke minden híve szerte a vilá­gon, örömmel üdvözli. De nem csuk­hatják be a szemüket-fülüket előtte Washington, London, Róma, Bel­grád urai sem és meg kell remeg­niük tőle a béke és az ötéves terv itthon lapuló ellenségeinek is. Aki barátunk, láthatja: számíthat ránk. Aki ellenségünk, meggondolhatja: kőfalnak rohan a fejével, ha elle­nünk tör. „Nemcsak szavazattal, hanem, fegyverrel is készek vagyunk megvédeni dolgozó népünk eddigi eredményeit és boldog jövőjét min­den imperialista támadás ellen" — ezt írják győzelmi jelentésükben a martfűiek és ezt kiáltja velük az egész ország. A magyar néptől megkérdezte Pártunk, a Népfront: akarja-e ta­nácsokkal még szilárdabbá tenni hatalmát. A nép azt felelte: igen. A magyar néptől megkérdezte Pártunk, a Népfront: győzelemre akarja-e vinni az ötéves tervet. A nép azt felelte: igen. A magyar néptől meg­kérdezte Rákosi elvtárs: a teremtő békét akarja-e, vagy a pusztító há­borút. A nép azt felelte: harcolunk a békéért! Soha ilyen egységben még nem sorakozott fel a magyar nép. Munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, kisemberek soha ilyen keményen, széttéphetetlenül nem fogták még egymás kezét. A nem­zetiségi dolgozók soha nem érezték még ennyire összetartozóknak ma­gukat a magyar néppel. Aggastyá­nok és betegek mentek el szavazni, ők sem akartak kimaradni az egy seregben menetelők soraiból. Anyák karjukon vitték gyermekeiket a sza­vazóhelyiség felé, a jövő nemzedéke is velünk szavazott.. Fiatalok táncra­­perdültek, ismeretlenek összeölel­keztek az urnák felbontásának gyö­nyörű perceiben. Nemcsak választás volt vasárnap Magyarországon: örömünnep is, béketüntetés is. Megválasztottuk tanácsainkat. Kétszázhúszezer dolgozó, népünk szine-virága, meghatott örömmel Forró lelkesedéssel, ünnepélyesen, szilárd egységben szavazott az ország A belügyminisztérium választási csoportjának közlése szerint vasárnap este az ország minden városában és községében teljes rendben befejeződött a szavazás. Az eddig összeszámlált szavazatokból megállapítható, hogy a választók óriási többsége a Népfrontra adta le szavazatát. A legutóbbi jelentések szerint Buda­pesten összesen 587.317 szavazatot számoltak össze. Ebből 578.507 szava­zat esik a Népfrontra, 3674 szavazat A korábban kiadott részeredmények a a Népfront ellen, 5136 szavazat ér­vénytelen. A megyékben megszámoltak eddig 1,736.546 szavazatot. A Népfrontra 1,705.228 szavazatot adtak le, 13.174 szavazatot a Népfront ellen, míg 18.113 szavazat érvénytelen. A szavazatok összeszámlálása to­vább folyik. A választás országos vég­eredményének kihirdetése délután történik meg, ma, kedden táncos ifjúságot látunk és ünneplőbe öltözött, mosolygó arcú, egyszerű em­bereket. Mindenki jókedvű és még vi­dámabb­ lesz a fiatalok friss táncát látva, kedves énekét hallgatva. Kint­ről szól az ének­ ,JDISZ-esek vagyunk mi, vidám gyerekek. Szabadságban élünk, a részünk szeretet." Bent a folyosón is száll az ének: „Országunk erős, szabad, úttörők énekeljetek! Rákosi pajtás bennünket boldog jövő­höz vezet." A szavazóhelyiség égszínkék és vö­rös drapériákkal, nemzeti zászlókkal ékes. Babérfák friss zöldje, krizanté­mok pompázó színei köszöntik a be­lépőt. A falról Rákosi elvtárs képe te­kint a szavazópolgárokra. Az ablakon beragyog az őszi napfény, beszűrőd­ő az énekszó. Tiszta, vidám, igazi ün­nepi reggel. Sokszor felhangzott már ma a jel­szó, felvonuló csoportok ajkáról: „Rákosival haladunk — a békéért harcolunk — a Népfrontra szavazunk!“ De fél kilenc körül egyszerre sokszo­ros erővel tíarsan ez a kiáltás, utána éljenzés és hurrá­zás tör fel, így az utcán és a teremben szinte egyszerre tudják meg: megérkezett Rákosi elv­társ. Amikor az ő kedves, mosolygó arcát meglátják, mindenki felélénkül és úgy érzi, megnövekedett az ereje, munkára, harcra, énekszóra — min­denre. Rákosi elvtársat a nép forrón szereti. De amikor ilyen közelről lát­ják, amikor mosolyogva int üdvözlete­ az őt éltetőknek — méginkább fel­fokozódik ez a szeretet. „Neki kö­szönhetjük, hogy ilyen boldogok va­gyunk. Ő vezet minket harcba, hogy megvédjük és gyarapítsuk ezt a bol­dogságot!" Ezt mondják az emberek tekinetükkel, mosolyukkal, tapsukkal, harsány éljenzésükkel. És ez a szere­tet kiterjed Rákosi elvtárs feleségére is. A szavazatszedő bizottság elnökével­ kezet fog Rákosi elvtárs. De a bizott­ság minden tagja meg akarja szorí­tani ezt a kezet. Csak ezután vehe­tik át az elnöktől a szavazólapokat és a borítékokat. Mind a ketten be­mennek egy-egy elfüggönyözött sza­vazófülkébe. Fél perc múlva moso­lyogva lépnek ki, bedobják a boríté­kot az urnába. Rákosi elvtárs a sza­vazás eddigi­­menete iránt érdeklődik: Sokan szavaztak-e már? Jó-e a han­gulat? Igen, sokan szavaztak és a,, hangulat jó. De már ott áll Rákosi elvtárs előtt két kis úttörő, egy fiú és egy leány, nagy virágcsokrokkal a kezükben. Ott áll Pánczél Pálné, a Danuvia ifjúmunkása, aki néhány üdvözlő szót mond: „Szeretném megköszönni mindazt, amit Rákosi elvtárs dolgozó népün­kért, ifjúságunkért tett. Én most sza­vazok először, Rákosi elvtárs. Boldog vagyok, hogy a tanácsokra szavazha­tok és hozzájárulhatok szavazato­imal a világ dolgozóinak békeharcához." Eloszlik az elfogódottsága, termelési teljesítményéről is beszámol Rákosi elvtársnak és arról, mit vállal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom év­fordulójára, november 7-re. A két úttörő átnyújtja a csokrokat, Rákosi elvtárs felesége magához öleli őket. Rákosi elvtárs melegen megköszöni az üdvözlést. Elhagyják a szavazó­helyiséget, az úttörők tisztelgésre eme­lik kezüket, de amint Rákosi elvtársék elhaladnak előttük, már az ő kezük is tapsra lendül. Legszívesebben utána szaladnának és megölelnék. Még vi­harosabban zeng a taps, az „éljen“,.. „hurrá“. Aztán folytatódik a tánc, tömegével jönnek az egyszerű embe­rek, hogy a békére szavazzanak. S hallgatják a dalt, az erős és szabad országról, amelyet Rákosi elvtárs boldog jövőhöz vezet. következők: I. kér. 8 szavazókor II. kér. 14 szavazókor III. kér. 11 szavazókor IV. k­er. 18 szavazókor V. kér. 15 szavazókor VI. kér. 23 szavazókor VII. kér. 34 szavazókor VIII. kér. 42 szavazókor IX. kér. 27 szavazókor X. kér. 12 szavazókor XI. kér. 21 szavazókor XII. kér. 13 szavazókor XIII. kér. 35 szavazókor XIV. kér. 22 szavazókor XV. kér. 17 szavazókor XVI. kér. 13 szavazókor XVII. kér. 9 szavazókor XVIII. kér. 14 szavazókor XIX. kér. 15 szavazókor XX. kér. 30 szavazókor XXI. kér. 14 szavazókor XXII. kér. 10 szavazókor Újabb vidéki eredmények: Szavazókör: Pécs város 22 Pécsi járás 18 Pécsváradi járás 11 Mohácsi járás 13 Baja város 10 Kecskemét város 17 Kiskunfélegyházi járás 21 Békéscsaba város 14 Békési járás 15 Gyomai járás 13 Orosházi járás 27 Miskolc város 22 Edelényi járás 15 Mezőcsáti járás 12 Ózdi járás 15 Szerencsi járás 11 Hódmezővásárhely 14 Szeged város 13 Szentesi járás 20 Csongrádi járás 1, 22 Székesfehérvár­­ 11 Székesfehérvári járás 21 Adonyi járás 16 körzete Sárbogárdi járás 13 körzete Győr város 15 körzete Csornai járás 16 körzete Debrecen város 29 körzete Hatvani járás 15 körzete Gyöngyösi járás 23 körzete Tatabánya város 14 körzete Dorogi járás 21 körzete Tatai járás 15 körzete Salgótarján város 12 körzete Salgótarjáni járás 21 körzete Balassagyarmati járás 15 körzete Ceglédi járás 26 körzete Nagykátai járás 18 körzete Népfrontra: Ellene: Érvénytelen: 8.825 169 124 14.321 172 143 9.314 37 123 13.056 78 134 10.553 153­­ 129 12.982 144 121 26.943 122 233 28.199 155 319 22.646 125 274 9.750 72 96 13.746 147 143 12.741 212 171 25.295 121 217 16.706 115 215 13.990 21 101 7.729 18 178 5.923 59 154 10.854 54 101 11.188 98 136 21.761 95 192 8.067 27 71 7.459 59 406 Népfrontra: Ellene: Érvénytelen: 13.641 68 76 7.882 23 57 5.349 29 53 8.072 49 82 6.220 58 67 11.628 106 102 9.819 95 106 8.139 66 59 8.600 68 101 5.778 16 42 13.417 71 104 12.685 45 116 6.178 46 101 5.641 29 51 8.582 24 98 6.517 52 64 8.418 105 128 12.506 192 228 11.071 120 141 6.096 57 101 9.161 95 53 10.317 144 279 egszám-­lárt sza­vazat: Nép frontra: Ellene: Érvénytelen: 7.963 7.733 108 122 6.196 5.999 112 85 9.922 9.744 113 65 7.836 7.662 131 43 19.512 19.129 241 142 8.024 7.863 108 53 2.147 11.996 109 42 9.008 8.976 21 11 1.201 11.151 38 12 7.968 7.907 33 28 7.146 7.1396 1 9.104 9.061 29 14 6.912 6.810 64 38 15.236 14.997 131 108 10.412 10.220 100 92 RÁKOSI ELVTÁRS SZAVAZ Rákosi elvtárs feleségével együtt reggel fél kilenc óra tájban szavazott, az Ajtósi-Dürer-sori iskola egyik sza­vazókörzetében. Az épület előtt kora reggel óta — éppen úgy, m­it másutt — lányok és fiúk táncoltak és énekeltek. Nyolc óra után úttörőcsapat érkezett, vidám zeneszóval. Az úttörők sorfalat alkot­tak a folyosón, a szavazóhelyiség be­járatáig. A felszabadulás előtt, vá­lasztáskor, amerre nézett, csendőrt, rendőrt és díszruhás előkelőségeket látott az ember, különösen ott, ahol az urak országának vezetői megfor­dultak. Most, amerre nézünk, dalos. viseli a tanácstag kitüntető címét. Kétszázhúszezer dolgozó, akik eddig is kiérdemelték társaik megbecsü­lését, most fokozott erővel látnak feladataikhoz. Kemény, szívós mun­kára van szükség, hogy megfelel­jenek annak a várakozásnak, amely­­lyel népünk a tanácsokra tekint. De a tanácsok jó munkájához ke­vés a tanácstagok jó munkája: az egész nép segítsége, ellenőrzése kell hozzá. Akkor ünnepelnénk leg­­méltatlanabbul új, nagy győzelmün­ket, ha megpihennénk határainkon. Nagy feladatok várnak ránk: szö­­kelljenek még meredekebben az ég felé ötéves tervünk grafikonjai, szélesedjenek a szövetkezetek veté­sei, búzatáblái, több fény, több kultúra jusson a munkásoknak, dolgozó parasztoknak, váljék még egységesebbé, tudatosabbá népünk a békéért vívott küzdelemben. November első hetében béke­kongresszus­ lesz Budapesten. Ismételten megmutatjuk országnak­­világnak népünk harci egységét a béke védelmében. Legyen október 22-ike egyik erősítője a novemberi békekongresszus sikerének. Öt és fél év alatt megtanultuk: minden győzelem akkor igazi győzelem, ha egyben új sikerek forrása is. A vasárnapi győzelem bő, gazdag forrás. Nem egy, nem is száz — megszámlálhatatlan új sikert, új eredményt fogunk kivívni — a szocialista Magyarországért dolgo­zunk és harcolunk fiatal, izmosobó tanácsainkkal.

Next