Szabad Nép, 1950. november (8. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-01 / 255. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK sz&Z/ SZABAD NÉP MA C VIII. ÉVFOLYAM, 255. SZÁM O O­L O­O Z­OK P­A­R­T­J­AN­AK KO­ZPONTI ! Vesszenek a népek békéjének ellenségei, az imperialista háborús gyújtogatok! V*­ARA 50 FILLÉR SZERDA, 1950 NOVEMBER 1 ­s . JU. Nemzeti ügyünk: a széntermelés „Tervgazdaságunk rohamos nö­vekedése megköveteli a szénterme­lés gyors emelését. Ezek a követe­lések olyan nagyméretűek, hogy szénbányászatunk kezd elmaradni mögöttük” — mondotta Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség ülé­sén. Bányáink ma több szenet adnak az országnak, mint valaha. De a több szén is kevés ahhoz képest, amit az ország megkövetel! Népgazdaságunk gyors és egész­séges fejlődésének gondja ez. Ro­hamosan fejlődik az­ ipar, egy év alatt több mint 36 százalékkal nőtt meg a termelés. Minden új gyárhoz, minden új géphez áram ,—­ tehát több szén kell. Egyre több és több árut szállítunk, egy év alatt 24 százalékkal emelkedett a vasúti teherforgalom. A vasút, a legnagyobb szénfogyasztó számára is több szén kell tehát. Újabb és újabb falvak tucatjaiba vezetjük be a munkát megkönnyítő, kultúrát hozó villanyáramot. Ahogy nő né­pünk tudásszomja, tanulási kedve, úgy nő­­a háztartások esti, áram­­fogyasztása is. Az energiatelepek számára is több szén kell. Emel­kednek a keresetek, az életszín­vonal. Dolgozók, akik a múltban a tél jórészében fagyoskodtak, most meleg otthont, fűtött szobát akar­nak", biztosítani családjuknak.­ A háztartások is több szenet fogyasz­tanak. Az elmúlt években megszoktuk, hogy a szénnel nincs különösebb gondunk. 1948-ban, 1949-ben, de ez év elején is inkább még az volt a kérdés: mit csináljunk a bányák­ban kitermelt hatalmas mennyiségű szénnel, amely rendszerint meg­haladta a szükségletet. A bányá­szat vezetői ezért kissé elbízták magukat és megfeledkeztek arról, hogy a népgazdaság mérföldes­­léptű fejlődése megfordíthatja a helyzetet. Iparunk, népgazdasá­gunk, országunk szénigénye ma rendkívül megnőtt, sokkal több szénre van szükségünk. Melyek a leggyakoribb, legálta­lánosabb hiányosságok ma szén­­bányászatunkban? Mit kell ten­nünk, hogy a széntermelés emelke­dése megfeleljen a fokozódó köve­telményeknek? Első és kimeríthetetlen tartalé­kunk: harcokban megedzett, öntuda­tos bányászaink szorgalma és mun­kalelkesedése. Első feladatunk tehát: kiszélesíteni és fellendíteni a mu­nka­­verseny-mozgalmat, erősíteni a szo­cialista fegyelmet a szénbányászat­ban. A szocialista verseny mély gyö­kereket eresztett a bányászok köré­ben is, ezrével és tízezrével vannak bányászaink, akik már el sem tud­nák képzelni munkájukat nemes szo­cialista vetélkedés, állandó verseny nélkül. Megjelentek a magyar bá­­nyász-sztahanovista mozgalom első erős hajtásai is. De a szocialista verseny még nem vált ezen a döntő­fontosságú területen a legszélesebb tömegek mozgalmává: ma még csak a bányászok 40—50 százaléka áll egyéni és brigádversenyben. És akik meg is kötötték versenyszerző­désüket, azoknak jórésze sem jelölte meg alaposan, konkréten szocialista kötelezettségvállalását, a verseny célja a bányák jelentős részében még túlságosan általánosak. A Szta­­banov-mozgalom korántsem szélese­dett ki a szénbányákban olyan mér­tékben, mint a többi fontos iparág­ban. Hibák mutatkoznak a munkafe­gyelemben. Egy-egy dolgozó bá­nyász napi teljesítménye általában kedvezően alakul — de nem ritkák a hiányzások, a jogtalan távolma­radás­­a munkától. A távolmaradásra „csábít” számos, , bányászt a földje. A bányászok körében különösen gyakori az a „kétlaki” munkásréteg, amely üzemben is dolgozik, de ugyanakkor­ földjét­ ■ is ■ műveli és gyakran otthon marad, hogy a föld­jén dolgozzon. A távolmaradásra uszít az ellenség, amely a bányák körül különösen erőteljesen tevé­kenykedik. De a munkafegyelem ilyen lazaságait elősegítette a mű­szaki vezetők megengedhetetlen libe­ralizmusa is. Nem egy bányában, ahol tűrhetetlenül magas a hiányzá­sok száma — csaknem minden tá­volmaradást „igazoltak”. Számos szakszervezeti funkcionárius is op­portunista magatartást tanúsít eb­ben a kérdésben, nem harcol követ­kezetesen a fegyelemért. Pártszervezeteink sem ismerték fel eléggé a bányászok politikai ne­velésének nagy fontosságát, nem tartották eléggé szem előtt azokat a különleges feladatokat, amelye­ket a bányászat fejlesztése eléjük állít. Ahogy Rákosi elvtárs mon­dotta: „Annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a bányászok­ népi de­mokráciánk legszilárdabb oszlopai, hogy egy kicsit meg is feledkeztünk róluk. . . Hátrányosan éreztette ha­tását, hogy politikailag nem foglal­koztunk velük eléggé. Most itt is változtatni fogunk.” Pártszerveze­teink irányítsák fokozott lendülettel a verseny szervezését, mozgósítsák jobban erre a feladatra a szakszerve­­­zeteket, a DISZ-t, álljanak a szi­lárd szocialista munkafegyelemért vívott harc élére! A kommunista bányászok mutassanak példát ma­gas termelési eredményeikkel, fe­gyelmezett, odaadó munkájukkal! A második feladat: erőteljesen javítani a műszaki vezetés szín­vonalát, a bányák munkaszervezé­sét. A versenyt a Sztahánov-moz­­galom­ fejlődését, a széntermelés emelkedését ma nem egyszer fékezi az, hogy a műszaki vezetés nem biztosítja kellőképpen az elszállítás lehetőségét, az üres csilléket, nem telepíti megfelelően a fejtéseket, nem szervezi jól a gépek kihaszná­lását, stb. Az ilyen hibák jelentő­sen közrejátszottak abban, hogy például a borsodi bányák, Komló, Várpalota elmaradtak tervüknek tel­jesítésében. Ezzel szemben a mű­szaki vezetők jó szervezőmunkát végeztek a tatabányai bányákban — ez is elősegítette, hogy ezek az üzemek rendszeresen teljesítsék, túlteljesítsék tervüket. Különösen a műszaki középkáderekre, az akná­szokra és főaknászokra, a bánya­mesterekre, a szállítási felügyelőkre hárul nagy felelősség a munka megszervezésében. Érezzék át ezt a nagy felelősséget a bányák vezetői, a bányászok sok győzelmet kivívott seregének parancsnokai, és a mű­szaki vezetés állandó javításával segítsék a széntermelés fokozásáért vívott ütközetet. A harmadik feladat: gyorsítani bányáink gépesítését. A gépesítés­sel megkönnyítjük a bányászok fá­radságos fizikai munkáját, ugrás­szerűen növelhetjük a termelést. A szállítás gépesítésével folyamato­sabbá és zavartalanabbá válik a termelő munka. Bányáink gépesíté­sének színvonala a kapitalisták rablógazdálkodása következtében messze elmaradt a követelmények mögött. Egyet-mást behoztunk már, de távolról sem eleget. Mindent meg kell tennünk, hogy a behoza­tal kiszélesítése mellett hazai gép­gyártásunkat is még erőteljesebben fokozzuk, hogy minden feltételt biz­tosítsunk a bányagéptermelés eme­léséhez. Emellett az eddiginél sok­kal nagyobb körültekintéssel, több éberséggel kell gondoskodni arról, hogy meglévő gépeink teljesítőké­pességét jobban használjuk ki. A negyedik feladat -, de különös fontossága miatt elsőnek is említ­hettük volna: az új bányászok­ ez­reit kell mozgósítanunk a nép­gazdaság e döntő harci frontjára. Az ipar gyors és egészséges fejlő­dése­ következtében, egyre szélesebb területén jelentkezik a szakmunká­s­­hiány. Különösen égető ez a pro­bléma a bányászatban. Számos dol­gozó,­­ aki eddig évről évre nyáron a mezőgazdaságban dolgozott, té­len pedig a bányákba ment, az idén nem tért vissza a bányászat­ba, hanem e helyett az ipar más ter­­mlete, elsősorban az építőipar szívta fel. A bányászat munkaerő­problémáinak kiélesedéséhez hoz­zájárult az is, hogy a szénbányá­szok bére hosszú ideig elmaradt a mögött, amit nagyfontosságú és nehéz munkájukkal kiérdemeltek volna. • Azóta a normarendezé­s és alap­­béremelés megszüntette a bányá­szok bérének káros elmaradását. Je­­­lentős mértékben­­emelkedett, az ed­dig előtte járó szakpiák bérszínvo­nala elé került a bányászok bére. Salgótarjánban például­ az egy főre­ eső átlagos vásárkereset a pótlékok­kal együtt a bérrendezés előtti napi 31,37 forintról 36,08 forintra emel­kedett és hasonló arányú az emel­kedés m­ásutt is.­ És n­em­ állunk meg ennél az intézkedésnél. Egész sor rendszabállyal gondoskodik kormá­nyunk a közeljövőben arról, hogy a bányászok anyagi helyzete erőtelje­sen továbbjavuljon. Megfelelően ju­talmazzuk majd azokat, akik túltel­jesítik termelési feladataikat, akik éveken, évtizedeken át ugyanabban a bányában dolgozva személyes példamutatásukkal is harcolnak a­ munkaerővándorlás ellen. Nagy­arányú, lakásépítkezésekkel, beruhá­zásokkal biztosítunk gondtalanabb, jobbmódú életet a széncsaták har­cosainak. Az anyagi feltételek állandó ja­vulása egymagában is­ növeli a­ szénbányászat vonzóerejét­. De nem­­ elég csak er­re rábíznunk magunkat. Lelkes felvilágosító munkával, meg­győzéssel mozgósítsunk új munka­erőket a bányákba. Jöjjenek a bá­nyákba dolgozni mindazok, akik már végeztek bányamunkát, de most más munkahellyel cserélték fel. És jöjjenek mindenekelőtt a fia­talok! Feléjük fordult hívó szóval. Pártunk, Rákosi elvtárs: „Dolgozó ifjúságunk szövetsége egyre na­gyobb részt követel magának a szo­cialista építés hatalmas munkájából, ezért jelentkezett lelkesen a Dunai Vasmű felépítésére. Mi most azt ja­vasoljuk, hogy az ifjak legjobbjai forduljanak a bányák felé is, s pél­damutató munkájukkal támogassák a bányászokat, a régi széncsaták hőseit.” Szénbányában dolgozni kitüntető hivatás! Az ország népe megbecsü­léssel és igaz szeretettel tekint azok felé, akik a föld mélyén, áldozatkész munkával, sok nehézséget leküzdve, nem egyszer veszélyekkel is szá­molva, hozzák fel a szenet. Tudjuk, hogy szén nélkül nincs ipar, nincs közlekedés, nincs kultúra, nincs meleg otthon. Szívünkbe zártuk a régi széncsaták hőseit és­ szívünkbe zárjuk az új hősöket is. Rajta hát, bányába induló fiatalok, rajta hát, bányászok, adjatok még több szenet a népgazdaságnak! Pártunk, dol­gozó népünk sok sikert, jó szeren­csét kíván ehhez a szép munkához! A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete november 7. napjának, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának állami ünneppé nyilvánításáról A Magyar Közlöny közli a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendeletét. 1917 november 7. napján Orosz­ország munkásosztálya, szövetség­ben a dolgozó parasztsággal és az elnyomott népekkel, Lenin és Sztálin dicső Bolsevik Pártja veze­tésével, megdöntötte a kapitaliz­must s a földkerekség egyhatodán megteremtette a világ első szocia­lista államát, a­ Szovjetuniót. 1917 november 7. napja a világ­­történelem legnagyobb forduló­pontja. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az emberiség történeté­ben először hozott létre olyan álla­mot, amely megszüntette az ember ember általi kizsákmányolását. Az Októberi Forradalom szülötte, a Szovjetunió az első olyan állam­, amely nemzetközi kapcsolatainak alapjává a népek egyenjogúságon nyugvó együttműködését, a nem­zeti függetlenség tiszteletben tartá­­sát, a béke védelmét tette. A Szov­jetunió a világ népeinek remény­sége, támasza és példaképe a bé­kéért, a függetlenségért, a szocia­lizmusért vívott küzdelemben. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom évfordulója a magyar nép ünnepe is. Az Októberi Forradalom győzelméből született Szovjetunió­nak köszönhetjük hazánk felszaba­dulását, a nemzeti függetlenségünk megvalósítását, a népi demokra­tikus államhatalom kivívását és megszilárdítását. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy megvalósíthat­juk hazánkban is az Októberi For­radalom nagy eszményeit: a ki­zsákmányolás minden fajtájának megszüntetését, a dolgozó nép tel­jes felszabadítását, a szocializmust. November 7. napja a magyar nép számára is a győzelmes szocializ­mus, a dolgozók nemzetközi szoli­daritása, a felszabadító Szovjetunió és a nagy Sztálin iránt érzett hála ünnepe. Ezért a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendeli. November 7. napja, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom év­fordulója, a Magyar Népköztársa­ság állami ünnepe. A vetés befejezése után a legfontosabb mezőgazdasági munka az őszi mélyszántás jó minőségű elvégzése A földművelésügyi minisztérium közleménye az őszi szántás-vetési munkákról A tanácsválasztások napjára, októ­ber 22-re két megye kivételével vala­mennyi megye jelentette az őszi ga­bonavetési előirányzatának teljesítését és azóta az elmaradt két megye is végzett a vetéssel. Az előző­ évekkel szemben három héttel előbb fejeztük be az őszi vetést. Ez olyan eredmény, ami­lyent mezőgazdasági termelésünk még sohasem ért el. Egyénileg gazdálkodó- dolgozó pa­rasztságunk hallgatva a Párt és kor­mányunk tanácsára, az őszi gabona­vetés határidő előtti teljesítésével újabb bizonyítékát adta a munkás­osztály és a dolgozó parasztság meg­bonthatatlan szövetségének. Így vált lehetővé, hogy a községek, járások és megyék a tanácsválasztások napja előtt egymásután jelenthették a Párt­nak, Rákosi elvtársnak az őszi veté­sek terén elért győzelmet. Termelőszövetkezeteink­ és állami gazdaságaink elől járva teljesítették a növénytermelés fejlesztéséről szóló mi­nisztertanácsi határozatban megjelölt határidőket­­és géppel , végzett, jó minő­ségű munkával bizonyították a szo­­cialista mezőgazdasági nagyüzem fölényét. , , A korai vetés és az október végi csők lehetővé teszik, hogy őszi gabonáink jól keljenek, erőteljesen növekedjenek és megerősödve ke­rüljenek a télbe, ami egyúttal biztosítéka a jó telelés­nek és a tavaszi erőteljes fejlődésnek és végeredményben a nagyobb ter­mésnek Az őszi vetések befejezése után most a soron következő legfontosabb munka az őszi mélyszántás végre­hajtása. December első feléig, a futóhomokos és vadszikes terüle­tek kivételével, minden talpalatnyi bevetetlen szántóföldet mélyen fel kell szántani. A dolgozó parasztság legfontosabb­­ feladata, hogy mind saját érdekében, mind az egész magyar dolgozó nép javára a lehető legjobb minőségben vé­gezze el az őszi mélyszántást. Ezzel­­— mint számtalan példa bizo­nyítja — a tavaszi növényeknél holdan­ként több mázsás terméstöbbletet ér­het el. Ezért a dolgozó parasztság alkal­mazzon­­szántóföldjein minél több traktorszántást, mert ez biztosítja a kellő mélységű (20—25 cm-es) szántást. Ott is, ahova még traktor nem jut a dolgozó parasztság földjére, legalább 18—20 cm-es szántást végezzenek. A mélyszántás során a rendelke­zésre álló­­ istállótrágyát teljes egészében­­ használják fel, különösen a jövő évi cukorrépa-, bur­gonya- és kukoricaföldek megtrágyázá­­sára. Hasznosítsák azt a sokéves ta­pasztalatot, amely szerint az őszi trá­gyázás sokkal hasznosabb, mint a ta­vaszi. A termelőszövetkezeti csoportok tag­jai és az állami gazdaságok dolgozói járjanak elől jó példával a mélyszántás jó minőségű végrehajtásával is és ez­zel is alapozzák meg a jövő évi maga­sabb terméseiket. A megyei, járási mezőgazdasági osztályok adjanak meg minden segít­séget ahhoz, hogy a dolgozó paraszt­ság az őszi mélyszántást kellő mély­ségben, minél több gépi munka segít­ségével, a magántraktorok teljes mun­­kába állításával, a rendelkezésre álló trágyamennyiséget felhasználva, hajtsa végre. A tavaszi vetéseink előkészítésé­nek másik fontos munkája az ok­tóber elején megindult termelési szerződéskötések gyors befejezése. Az idei szerződéses termelés bebizo­nyította, hogy a dolgozó nép állama milyen hatalmas segítséget nyújt a szerződéses termelésen keresztül a dolgozó parasztságnak. A jövő évi szerződések sok esetben még nagyobb kedvezményeket és kedvezőbb feltéte­leket biztosítanak a dolgozó parasztok­nak. A legsürgősebb feladat, most, hogy a dolgozó parasztok gyorsan kös­sék meg a szerződéseket, hogy már az őszi mélyszántást és trá­gyázást is a szerződött növények igényeinek megfelelően tudják el­végezni A termelési szerződések megkötése, az őszi mélyszántás és istállótrágyá­zás minél jobb minő­ségű elvégzése le­gyen dolgozó parasztságunk legfonto­sabb feladata az elkövetkezendő hetek­ben. Ezzel biztosítják a jövő évi jobb termésű a több ipari nyersanyagot és takarmányt s ezzel ötéves tervünk második évi mezőgazdasági tervének teljesítését.

Next