Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK.1 SZABAD NÉP ! A MAI számban ! Kiszeljov akadémikus előadása az ugor törzsek vándorlásával­­ kapcsolatos kérdésekről (3. oldal) — Ma 150 éve született­­ Vörösmarty Mihály (4. oldal) — Szabolcs megye burgonya­­i begyűjtési tervének teljesítéséért (5. oldal) — Milyen agres­- s sziókat követett el az amerikai imperializmus Kína ellen az­­ elmúlt száz év során? (6. oldal) — Ítélje el nyíltan a Biztonsági Tanács az USA kormányának Kína és Korea elleni agresszióját és alkalmazzon szigorú szankciókat az USA ellen (7. oldal) — Testvéri együttérzései, harcos barátsággal fogadta a diósgyőri '^^^^m­unkássá^^heOtore^né^diWettei^&oldal^^^^ MAGYAR DOLGOZOK PARTJÁNAK KÖZPONTI VIl­. ÉVFOLYAM, 279. SZÁM ARA 50 FILLÉR PÉNTEK, 1970 DECEMBER 1 Isszia­­,s­rótHATOK ! Olt Károly elvtárs benyújtotta az országgyűlésen az 1951. évi költségvetést Az 1950. évit 9­5 milliárddal meghaladó, csaknem 30 milliárdos új költségvetésből 11­7 milliárdot fordítunk beruházásokra Az országgyűlés magáévá tette a varsói Békevilágkongresszus határozatait Csütörtökön délelőtt — hosszabb szü­net után — összeült az országgyűlés, hogy megtárgyalja az 1951. évi állami költségvetést. Az új ülésszak első napján a vendé­gek között megjelent J. D. Kiszeljov elvtárs, a Szovjetunió magyarországi nagykövete s a diplomáciai testület több tagja is. Hatalmas tapsvihar fogadja népünk — Az elmúlt hetekben nagy hord­erejű nemzetközi esemény zajlott le Varsóban — kezdte beszédét Andrca elvtársnő —, amely közvetlen nagy jelentőséggel bír a mi országunk, a mi népünk számára is. November 16. és 22. között folyt le Varsóban a Béke Híveinek II. Világkongresszusa, amely igen fontos határozatokat ho­zott a népek békéjéért folytatott harcá­nak további megerősítése érdekében.­­ Kiélezett nemzetközi helyzetben jött össze a béke híveinek nagy nem­zetközi tanácskozása. Olyan nemzet­közi helyzetben, amikor a világ egy része már lángokban áll és az agresz­­szorok bombái gyermekek és asszonyok ezreit gyilkolják halomra. Az amerikai imperialisták lángba borították Koreát, agressziójukat ki akarják terjeszteni Kínára is. Esztelen, vad világuralmi ábrándjaik m­egvalósítása érdekében lázasan készülnek egy új világháború szörnyűségeit zúdítani az emberiségre. Német és japán fasisztákat, kipróbált tömeggyilkosokat fegyvereznek fel és olyan rémségeket követnek el, amelyek a német nácik gaztetteit is felülmúlják. Andics elvtársnő ezután az angol kormány alattomos mesterkedéséről be­szélt, mellyel megakadályozta a kül­döttek nagy részének Sheffieldbe uta­zását, majd így folytatta: „ Az angol kormány a magyar kül­döttség 17 tagjától is megtagadta a beutazási engedélyt, köztük kiváló mun­­kásoktól, ismert tudósoktól, az egyhá­zak érdemes képviselőitől. Az angol kormány támadása a viágbékemozgalom ellen visszafelé sült el. Ahelyett, hogy gyengítette volna a békemozgalmat, mindenütt a világon újabb lökést adott annak.­­ Az a körülmény, hogy a IL Békevilágkongresszus Varsóban ülé­sezett, abban a városban, amely ta­lán a legtöbbet szenvedett a második világháború szörnyű csapásai alatt s amelynek hatalmas építkezései különös erővel tanúskodnak a felszabadult né­pek békeakaratáról, ha lehet, még nö­velte a világkongresszus jelentőségét. Külön meg kell itt emlékeznünk a Béke Lengyelországi Híveinek áldoza­tos, nagyszerű munkájáról, amely a kongresszus munkálatainak zavartalan lefolytatását minden téren és minden tekintetben biztosította.­­ A Békevilágkongresszusnak si­került a nemzetközi békemozgalom legsürgősebb tennivalóit úgy meghatá­rozni, hogy először: teljesen világosak és egyértelműek; másodszor: elfogad­hatók a jószándékú emberek legszéle­sebb rétegei számára, a legkülönbö­zőbb politikai irányzatok képviselői számára, ha azok őszintén akarják a békét; harmadszor: sikerült elérni, hogy a kidolgozott javaslatok való­ban" alkalmasak arra, hogy egy újabb háború megakadályozásának hatékony eszközei legyenek. A varsói kongresz­­szus felhívta az Egyesült Nemzetek Szervezetét: ne hagyja magát az im­perialisták eszközévé lealacsonyítani. A Békevilágkongresszus felhívása fel­szólítja az ENSZ-et és a különböző országok parlamentjeit a következő javaslat elfogadására: „Koreában azonnal szüntessék meg a hadműveleteket, vonják ki a külföldi csapatokat Koreából és a koreai nép képviselőinek bevoná­sával oldják meg békésen a ko­reai konfliktust.“ A kongresszus ugyancsak követelte a J­ajvan és Vietnam elleni katonai ak­vezetőjét, Rákosi Mátyás elvtársat, aki Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Ta­nács elnöke, Dobi István, a miniszter­tanács elnöke s a kormány tagjai tár­saságában érkezik az ülésre. Az ülést Drahos Lajos elvtárs, az országgyűlés elnöke nyitja meg. Az elnöki bejelentések után, napirend előtt Andics Erzsébet elvtársnő, Kos­­suth-díjas egyetemi tanár szólal fel, csók beszüntetését, tiltakozott Német­ország és Japán újrafelfegyverzése ellen, követelte Németország egyesí­tését Nagy szolgáktat a béke ügyének az agresszió pontos meghatározása, amit a kiáltvány nyújt: „Agresszió bűncse­lekményét követi el az az állam, amely bármely ürüggyel bármely más állam ellen elsőnek vesz igénybe fegyveres erőt A felhívás felszólítja valamennyi or­szág parlamentjét, dolgozzon ki béke­védelmi törvényt, amelynek alapján az új háborúnak bármilyen formában való propagálását büntetni fogják. A kiáltvány a legerélyesebben szembe­fordul az amerikai hadsereg koreai kegyetlenkedéseivel. A felsorolt javas­latok között különösen fontos helyet foglal el a szovjet delegáció vezetője, Fagyejev, a hírneves szovjet író által benyújtott javaslat a fegyverkezés csökkentésére.­­ A varsói Békevilágkongresszu­s programjának végrehajtására megvá­lasztotta nemzetközi vezetőszervét, a Béke Világtanácso­t. A Béke Világtanács szélesebb ala­pokon nyugszik, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, mert egye­síti az összes népek képviselőit, azokét is, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek.­­ A magyar delegáció tevékenyen kivette részét mind a plenáris ülések­ből, mind a bizottságok tanácskozásai­ból és hangot adott a stockholmi fel­hívás 7 és félmillió magyar aláírója, az egész magyar nép egyöntetű béke­akaratának. A varsói Békekongresszu­son, a világbékemozgalom e nagy nemzetközi fórumán mondtuk el, hogy a magyar nép békét akar, mert valóra akarja váltani nagy terveit, be akarja hozni sokszázéves elmaradottságát, fel akarja építeni szocialista Magyar­­országot. A magyar nép hazafias kö­telességének tartja küzdeni a békéért. Tisztában van azzal, hogy az angol­­amerikai imperialisták és háborús gyújtogatók egy új háború segítségé­vel akarják letiporni a népek és köz­tük a magyar nép fiatal szabadságát, vissza szeretnék hozni a magyar nép nyakára a földbirtokosokat és kapita­listákat. Kijelentettük, hogy a magyar nép minden becsületes fia és leánya, élete árán is, minden eszközzel kész megvédeni szabadságát, megvédeni a békét. Felsoroltuk a magyar nép aktív küzdelmét, tevékeny munkáját a béke érdekében, rámutattunk arra hogy iskoláinkban békére neveljük a gyermekeket, a béke védelme ösztönzi munkásainkat nagyobb teljesítményekre, parasztjaikat a termelés fokozására, tudósainkat új felfedezésekre, művészeinket új alkotásokra. A mi hadseregünk katonái a magyar nép békéjét és szabadságát védik. (Nagy taps.) A népi demokratikus Magyarország soha egy pillanatra sem fogja gyengíteni harcát a békéért, szem előtt tartva Rákosi Mátyás elv­­társ útmutatását: „Nem rés, hanem erős bástya leszünk a béke frontján" (Az országgyűlés tagjai helyükről fel­állva, hosszasan éltetik Rákosi elv­­társat.) — A nemzetközi békeharc — foly­tatta Andics elvtársnő. — egyrészt an­nak a nagyjelentőségű ténynek a pon­­tos fölismerésén és felmérésén alap­szik, hogy egy újabb háború kirobban­tása csak az imperialisták kis klikk­jének érdeke, az emberiség széles tö­megei irtóznak egy újabb háborútól, nem hajlandók idegen célokért vérü­ket ontani egy újabb imperialista há­borúban. Sohasem volt még a történe­lemben ilyen hatalmas tömegeknek ilyen szervezett mozgalma, de nem is lehetett, ilyen mozgalom csak korunk­ban keletkezhetett, amikor a népek nemcsak a kapitalista társadalom ször­nyűségeit, esztelenségeit és kiúttalan­ságát látják, de látják a kommuniz­must építő Szovjetunió testvéri barát­ságban élő népeinek nagy példáját, látják a kapitalizmus bilincseiből ki­szabadult népi demokratikus országok népeinek nagy sikerét. (Nagy taps.) Megnőtt a népek öntudata. Meg­nőtt a népek ereje. Megnőtt a bi­zalmuk önnön erejükben, mert tudják, hogy nagy küzdelmükben az életért és az emberiségért, a pusztulás és embertetemég­elten Sztálin lángesze vezeti őket (A képviselők hosszasan, perceken ke­resztül felállva tapsolnak.) — Korunk nem a zsarnokok, el­nyomók és népgyilkosok győzelmének korszaka, korunk a népek győzelmé­nek korszaka. risztért országgyűlési Az 1951. évi költségvetés tárgyalá­sára olyan időpontban kerül sor, ami­kor a II. Békevilágkongresszus nagy­­jelentőségű határozatai az egyszerű emberek százmillióinak utat mutatnak a békés építőmunka megvédéséért foly­tatott harcban és mozgósítják a világ minden becsületes dolgozóját a béke­­tábor megerősítésére. A magyar dolgozó nép is szilárdan áll a béke frontján és egyre foko­zódó lendülettel építi szocialista ha­záját. Népünknek ezt a kemény elhatározását fejezi ki ötéves ter­vünk második évének költségve­tése. Ez a költségvetés szorosan kapcso­lódik azokhoz a feladatokhoz, amelye­ket fejlődésünk előttünk álló szakaszá­ban meg kell oldanunk és szerves folytatása annak a fejlődésnek, ame­lyet az 1950-es évben, ötéves tervünk első esztendejében elértünk. Olt elvtárs ezután ismertette nép­gazdaságunk hatalmas arányú fejlő­dését. — Ötéves tervünk első évének be­ruházásai meghaladták a hároméves terv alatt eszközölt összes beruházá­sokat — mondotta. — Népgazdaságunk rohamos fejlődése elsősorban az ipari termelés nagyarányú bővülésében nyil­vánul meg. Gyáriparunk ez év III. negyedében már 36,1 százalékkal ter­melt többet, mint egy évvel ezelőtt. Az ipari termelés most már a háború előttinek több mint kétszeresét éri el. Megkezdtük hatalmas terveink meg­valósítását. A Dunai Vasmű építkezése egy-két év múlva 25.000—35.000 mun­kást foglalkoztat, a Mátravidéki Erő­mű 1952-ben kétszer annyi áramot ad, mint ma a Bánhidai Centrálé, a Duna­­völgyi Timföldgyár Közép-Európa leg­nagyobb és legkorszerűbb timföld­­üzeme lesz és mindezekhez fővárosunk legnagyobb méretű beruházása, a Bu­dapesti Földalatti Gyorsvasút csatla­kozik. Jelenlegi feladataink legfontosabb kérdéseiről, a szakmunkás-utánpótlás­ról és a szénelátás biztosításáról be­szélt ezután.­­ A minisztertanács és Pártunk Központi Vezetőségének határozata rá­mutatott arra, hogy a széntermelés viszonylagos elmaradása népgazda­­­ságunk általános fejlődése mögött, ve­szélyezteti az ipar és a közlekedés za­vartalan fejlődését. A határozat meg­állapítja, hogy a viszonylagos lem­a­radást fel lehet és fel is kell számolni és ebből a célból 1951-ben 20 száza­lékkal kell a széntermelést növelni. Mezőgazdaságunk fejlődéséről el­mondotta, hogy a Párt, és a kormány — Kérem a magyar nép itt össze­gyűlt képviselőit, a magyar országgyű­lést, tegye magáévá a varsói Békevi­lágkongresszus határozatait, mert azok felölelik azokat a sürgős tennivalókat, amelyeknek segítségével, megvalósítá­sával elkerülhetjük egy újabb háború egyre fenyegetőbb veszélyét, megőriz­hetjük a népek békéjét . Ugyancsak javaslatot teszek egy békevédelmi törvény kidolgozására, amelynek értelmében népi demokrati­kus országunkban a háborús propa­ganda bármilyen fajtája büntetendő cselekménnyé válik. (Hosszú, lelkes taps­) Andics elvtársnő javaslatait viharos lelkesedéssel tette magáévá az ország­gyűlés. A percekig tartó taps után Szabó Piroska elvtársnő, az Elnöki Ta­nács titkára számolt be a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés két időszaka közötti mű­ködéséről. Elmondotta, hogy az Elnöki Tanács május 12. és november 30. között 16 ülést tartott és 29 törvényerejű rende­letet alkotott. A rendeletek közül ki­emelte a társadalmi tulajdon büntető­jogi védelméről, a Magyar Népköztár­saság „Kiváló Művésze“ és „Érdemes Művésze" cím adományozásáról, a helyi tanácsok tagjainak megválasztá­sáról, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának állami ün­neppé nyilvánításáról szóló rendelet je­lentőségét. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom évfordulójának állami ünneppé való nyilvánításáról szólva hangsúlyozta, hogy ez a magyar nép hálájának kifejezése a felszabadító Szovjetunió felé.­­ Szabó Piroska elvtársnő­­ beszámoló­ját az országgyűlés tudomásul vette. Ezután Olt Károly elvtárs, pénzügy­­miniszter terjesztette elő az 1951. évi költségvetési­ iránytű utalásait követve, jó szervező­munkával, fokozódó gépesítéssel és fejlettebb agrotechnikai módszerek al­kalmazásával jórészt sikerült ellensú­lyozni az időjárás mostohaságát, sőt sok tekintetben új eredményeket, is ér­tünk el, bár némely tömegfogyasztási cikkben a termés gyenge volt. Állat­állományunk növekedése ebben az esz­tendőben gyorsuló ütemben folytató­dott. Szarvasmarhaállományunk ma már 9, sertésállományunk 25 száza­lékkal haladja meg a háború előttit. Olt elvtárs ezután a termelőszövet­kezeti mozgalom terjedésével és állami gazdaságaink területének növekedésé­vel foglalkozott. — A termelőszövetkezeti mozgalom — mondotta — az utóbbi hónapokban komoly fellendülést mutatott és ma már a termelőszövetkezetekbe tömörült családok száma meghaladja a 90.000-et, a termelőszövetkezetek terü­lete pedig a 770.000 holdat, úgyhogy — az állami gazdaságokkal együtt —a mezőgazdaságunk szocialista szek­tora megközelíti az országos ve­tésterület 14 százalékát. Gépállomásaink száma meghaladja a 360-at, a traktorok száma pedig — 35 lóerős traktorokra átszámítva — a 6000-et. — Mezőgazdasági termelésünk je­lentős növekedése­ sem tudott lépést tartani azonban a kereső népesség számának és jövedelmének gyors nö­vekedésével. A bérből és fizetésből élők száma az idén mintegy 250.000- rel több, mint tavaly ilyenkor. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy egy esztendő alatt a bérek és fizetések 17 százalék­kal emelkedtek, megállapítható, hogy a munkások és alkalmazottak ösz­­szes jövedelme 35—40 százalék­kal meghaladja a múlt évit. Egy év alatt sokszázmillió forinttal nö­vekedett a falu vásárlóereje is. Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan hatalmas mértékben fokozódott a közszükségleti cikkek iránti kereslet — néhány fonto­sabb élelmiszer fogyasztása 25—30 százalékkal emelkedett. Az itt-ott mutatkozó ellátási nehéz­ségeket a reakció igyekszik kihasz­nálni és spekulációval, áruhalmozás­sal zavart kelteni. Népi demokráciánk már nem egy esetben megmutatta, hogy nem re­meg a keze, amikor a dolgozó nép ellenségeire kell lesújtania. Senki­nek nem lehet kétsége aziránt, hogy a kártevőkkel szemben a to­vábbiakban is kíméletlenül járunk el.­­ — A termelés és fogyasztás emel­kedése, népünk növekvő jóléte, tükrö­ződik vissza közlekedésünk adataiban is. A vasúti utas- és áruforgalom az idén ősszel az 1938. évinek már a két­szeresét érte el. Az IYSD-es költségvetés több mint 100 millió forint felesleggel jérő. — Ötéves tervünk első évének tar­talmas gazdasági eredményei tükrö­ződnek az 1950. évi költségvetés vég­rehajtásánál is. — Állami pénzügyi gazdálkodásunk előirányzata az 1950-es évre, kereken húszmilliárd forintot tesz ki. Nép­gazdaságunk szocialista szektorának erőteljes fejlődése, dolgozó népünk fo­kozódó öntudatának, áldozatkészségé­nek növekedése következtében a Szov­jetunió gazdag tapasztalatainak segít­ségével, a szocialista akkumuláció új és új forrásait sikerült feltárni és így állami bevételeink lényegesen kedve­zőbben alakultak, mint az előirányzat. Ez tette lehetővé, hogy kiadásainkat — elsősorban népgazdaságunk erőtel­jes fejlődése érdekében —, lényegesen megnöveljük. Az 1950-es költségvetés végrehajtása mintegy 20 százalékkal nagyobb az előirányzatnál, előrelátha­tóan 24 milliárdos keretben történik. A bevételek várható összege a 24 mil­liárdot is meghaladja és így már most bejelenthetem, hogy az 1950-es költségvetés a megnö­vekedett kiadások ellenére nem­csak egyensúlyban lesz, hanem előreláthatóan 100 milió forintot meghaladó felesleggel is zárult . A költségvetésben előirányzott 7250 millió forint beruházással szem­ben, az 1950. évi beruházások tényle­ges összege, előreláthatóan megköze­líti a 9 milliárd forintot. Fokozódtak a lakásépítés, a közlekedés, az építő­ipar és a mezőgazdaság beruházásai. Jelentősen növelni kellett termelésünk szocialista szektorának forgóeszköz­­ellátását is.­­ Kiegyensúlyozott államháztartá­sunk is hozzájárul ahhoz, hogy pén­zünk értéke az 1950. évben is tovább szilárdul. Megmutatkozik ez a nagy­kereskedelmi árindex kisebb mértékű csökkenésében, de azokban a jelenté­keny számú kormányzati intézkedések­ben is, amelyek fontos közszükségleti cikkek árának leszállítását­­határoz­ták el. Olt elvtárs ezután összehasonlította eredményeinket az imperialista orszá­­gok gazdasági helyzetével. Elmondotta, hogy a tőkés államokban a dolgozók nagy­ részének csökkenő keresetével szemben a létfenntartás költségei —­­szoros összefüggésben a fegyverkezési hajszával — rohamosan emelkedik. Az Egyesült Államokban a közszükség­leti cikkek az USA koreai agressziója óta 30 százalékkal drágultak Fran­ciaországban a kiskereskedelmi árak hivatalos indexe júliustól októberig 13 százalékkal emelkedett. Tito Jugoszláviájában az amúgy is rendkívül magas élelmiszerárak emelkedése olyan rohamos, hogy ezek az árak már a nyáron alig néhány hónap alatt több mint át­­kétszereződtek és a drágulás üteme azóta még tovább fokozó­dott. Az­ Egyesült Államok kény­telenek élelmiszerszállítmányokat küldeni Titóék népelnyomó hatalma összeomlásának megakadályozására a Tito hadseregének. Olt elvtárs hangsúlyozta, hogy a magyar népi demokrácia 1950-ben el­ért nagy eredményei, amelyek folyó évi költségvetésünk végrehajtásánál is tükröződnek, élesen rávilágítanak a Szovjetunió vezette béketábor és az imperialista tábor útja közötti különb­ségre.­­ Ötéves tervünk első évében el­ért hatalmas eredményeink mutatják, hogy dolgozó népünk híven követi a Magyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs útmutatásait,­ fokozza munka­lendületét és nap-nap után arat győ­zelmeket a munka frontján. Szocia­lista építésünk számára felmérhetet­len segítséget jelent az a baráti tá­mogatás, amit anyagban, gépekben, munkaeszközökben, szakemberek ide­jövetelével biztosít a nagy Szovjetunió és a magyar nép nagy barátja, szere­tett tanítónk, Sztálin elvtárs.­­ Mindez azonban arra köteles bennünket, hogy ötéves tervünk ma- Az országgyűlés javaslatot fogadott el békevédelmi törvény kidolgozásáról Olt Károly elvtárs beszéde

Next