Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-01 / 279. szám

2 sodik évében még jobban fokozzuk erőfeszítéseinket. 29.623 millió forint bevételt és 29.516 millió forint kiadást irányoz elő az új költségvetés Olt elvtárs ezután rátért az 1951. évi költségvetés ismertetésére. Az 1951. évi, az állami feladatok teljes egészét magában foglaló költségvetés 29.623 millió forint bevételt és 29.516 millió forint kiadást irányoz elő. Így az 1951. évi költségvetés nemcsak egyensúlyban van, hanem 107 millió forint felesleget mutat. Ismertette ezután Olt elvtárs azokat az alapvető szerkezeti változásokat, amelyek a most beterjesztett költség­­vetésben az elmúlt évivel szemben je­lentkeznek. Az 1951. évi költségvetés magában foglalja a központi szervek költségvetése mellett az 1950. év fo­lyamán megalakult megyei, járási, vá­rosi és községi tanácsok teljes pénz­­gazdálkodását, továbbá az állami egészségügyi és szociális ellátáson ,kí­­vü­l a társadalombiztosítás teljes költ­ségvetését is. A helyi tanácsok megalakulásával a tanácsok hatáskörébe kerültek át olyan szervek és intézmények, amelyek eddig az egyes miniszté­riumok költségvetésében szerepel­tek. A helyi tanácsok a hatáskörükbe ke­rült nagyszámú intézmény és szerv valóságos gazdáivá válnak. A taná­csok megalakulása nemcsak a költség­­vetési kiadások decentralizálását teszi lehetővé, hanem jelentős változást hoz a helyi költségvetések bevételi fedezete tekintetében is. Az 1951-es évben a Szovjetunió tapasztalatai nyomán a tanácsok maguk gondoskodnak bevé­teleik biztosításáról s az általuk be­szedett adókból a terv szerint része­­sednek . A költségvetési szabályozás rendszerének bevezetése azzal az ered­ménnyel kell, hogy járjon, hogy a ta­nácsok a bevételi tervek teljesítése ér­dekében minél jobban kifejlesszék a széles tömegekkel való közvetlen kap­csolatukat, hogy széles körben tuda­tosítsák az állam iránti el­kötelezettsé­gek teljesítésének alapvető fontosságát és jó felvilágosító, irányító munkával járuljanak hozzá a bevételi tervek ma­radéktalan teljesítéséhez. A társadalombiztosítás és az egész­­ségügy vonalán végrehajtott átszerve­zésről szólva elmondotta Olt elvtárs: az a körülmény, hogy dolgozó né­pünk szociális életszínvonalának fejlesztésére fordított kiadások tel­jes egészükben szerepelnek az 1951. évi állami költségvetésben, világos tájékoztatást nyújt arra, milyen nagy gondot fordít kormá­nyunk dolgozó népünk egészség­védelmére, a pihenéshez, üdülési­hez való jogának biztosítására. Az új költségvetés a kiadásokat az állami főfunkciók szerint csoportosítja. Az eddigi nyolc csoport helyett a költ­ségvetés külön-külön mutatja ki az igazgatással, a népgazdaság fejleszté­sével, a szociális, kulturális és a vé­delmi feladatok ellátásával kapcsola­tos kiadásokat. — 1951. évi költségvetésünk össze­hasonlítása során arra törekedtünk — mondotta Olt elvtárs —, hogy az állami költségvetést, mint a népgazdasági terv legfontosabb pénzügyi tervét, a legszorosabban összehangoljuk a népgazdasági tervvel. A költségvetés előkészítését első ízben előzték meg az ötéves népgazdasági terv fejlesztési számain alapuló költ­­ségvetési előtervek. 1951. évi költségvetésünk kiadási előirányzata 29 milliárd 516 millió forint, kereken 9,5 milliárd forint­tal több, mint a folyó évi előirány­zat. A kiadások emelkedése, döntő részben azokkal a hatalmas feladatokkal kap­csolatos, amelyeket ötéves tervünk cél­kitűzéseinek megvalósítása ró ránk.­­ Az 1950. évi költségvetés 7250 millió forintot irányzott elő beruházá­sokra. Az 1951. évi költségvetésben a beruházások előirányzata 61 százalék­kal magasabb: 11 milliárd 700 millió forint. Az emelkedés azonban a való­­ságban ennél lényegesen nagyobb, mert 1951 január­­­től kezdve a be­ruházási javak ára 1,3 milliárddal lesz alacsonyabb az­ 1950. évinél, an­nak következtében, hogy a bennük fog­­lárt forgalmi adót egy százalékra le­szállítjuk. Az 1950. évi árakon szá­­mítva, a 11,7 milliárdos előirányzat tehát 13 milliárdnak felel meg, ami azt jelenti, hogy 1951-ben csaknem 80 százalékkal többet fordítunk népgazdaságunk fejlődését, népünk szociál - és kul­turális jólétét szolgáló beruházá­sokra, mint amennyit a folyó évre előirányoztunk és közel 45 szá­zalékkal többet, mint amennyit 1950-ben ténylegesen ilyen célokra fordítottunk. — Népgazdaságunk szocialista szek­torának megerősítése azonban hatal­mas forgóeszközöket is igényel. Válla­lataink növekvő forgalma és a nagy szám­ban létesítendő új vállalatok szük­ségessé teszik, hogy 1951-re 1,7 mil­liárd forintot irányozzunk elő a válla­latok forgóeszköz szükségletének fede­zésére. Hangsúlyozta Olt elv­társ, hogy az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani meglévő tartalékaink feltárására is. Arra kell vállalatainknak tö­rkedniök, hogy a forgóeszközök forgási sebessé­gének meggyorsításával lehetővé te­gyék a feleslegesen lekötött eszközök­nek népgazdaságunk­­más területén valló felhasználását. — A népgazdaság fejlesztését szol­gáló kiadások között — mondotta — ki kell emelni az állami készletek gyűjtésére előirányzott 800 millió fo­rintot, melynek helyes felhasználása nagymértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy fejlődésünk zavartalanságát biz­tosítsa. Népgazdaságunk fejlesztésére fordított hatalmas beruházási összege­ken kívül, a szociális,a szektorhoz tar­tozó vállalatoknak juttatott nagyösz­­szegű forgóalapokon kívül a készlet­­tartalékra előirányzott 800 millió forin­ton kívül a gazdasági tárcáiknál, a Népgazdasági Tanácsnál és a helyi szerveknél három és felím­i­liárdot meg­haladó összeget irányoztunk elő olyan célokra, melyek népgazdaságunk fej­lesztését, ötéves tervünk megvalósítá­sát szolgálják. Olt elvtárs ezzel kapcsolatban né­hány számot ismertetettt: 263 új gyár és üzem létesül rövid néhány év alatt. A tudományos kutatás előmozdítására 29 millióval növelték a folyó évi elő­irányzatot a nehézipar kutatóintézetei­nél és 85 millió forintot a nehézipar, 11 millió forintot pedig a könnyű­ipar tudományos kutatásaira fordíta­nak. Az ipari tanulók képzésére és életszínvonaluk emelésére hatalmas összegeket irányoz elő a költségvetés. Mintegy 100 millió forintot fordí­tunk ipari tanuló szakiskolák, 75 millió forintot pedig a tanműhe­lyek fenntartására. A tanulóottho­­nok számát 40-ről 133-ra, az ott­honokban elhelyezett tanulók szá­mát pedig 4 ezerről 16 ezerre emeljük. Hatvankétmillió forintot irányoztunk elő az ipari tanulók ruhaellátására és az idei 6000 he­lyett 15.000 tanuló számára bizto­sítjuk jövőre az üdültetést. Mezőgazdaságunk elmaradottságá­nak felszámolására vonatkozó beruhá­zásokról elmondotta Olt elvtárs, hogy többek között 80 millió forintot irá­nyoztunk elő állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink és dolgozó pa­rasztságunk minőségi vetőmagvakkal, kedvezményes áru műtrágyával és ön­tözővízzel való ellátására. Közel 40 millió forintot fordítunk tenyészállatok vásárlására. A mezőgazdasági tudományos ku­tatás előmozdítására 34 millió, a mezőgazdasági szakoktatásra pe­dig 112,5 millió forintot hiányoz­tunk elő. — Népköztársaságunk kormányának dolgozó népünk felemelésére irányuló törekvése kifejezésre jut kulturális kiadásaink előirányzatában is — mondotta Olt elvtárs. Az 1950. évi 1154 millióval szem­ben 1511 millió forint a kulturális jellegű kiadások előirányzata. Költségvetésünk nagy összeget, 173 millió forintot biztosít diákszociális célokra, ösztöndíjakra, kollégiumokra, menzai ellátásra. A főiskolai ösztön­díjasok száma 4500-­ról 16.800-ra emelkedik. Mintegy 9000, elsősorban munkás, és szegényparaszt szárma­zású főiskolai hallgató számára bizto­sítjuk a kollégiumi elhelyezést. Főis­kolai menzáinkon 7800 diák részesül ellátásban. — Szociális kiadásaink az 1950. évi 2784 millióról 3465 millió forintra emelkednek. A fejlesztés az egészségügyi és szo­ciális ellátás vonalán egyaránt jelen­tős. Az állami kórházaknál 58 millió­val, a gyermekvédelmi intézményeknél 14 millió forinttal növekszik 1950-hez képest a beruházási összeg. Ezután védelmi kiadásaink alakulá­sát ismertette Olt elvtárs. — 1951. évi költségvetésünk kiadási adataiban tükröződik népünknek az a szilárd elhatározása, hogy békés épí­tőmunkánk, államunk biztonságának védelme érdekében mindent megtesz. Ezért az 1951. évi költségvetésünkben — a békeszerződés adta kereteken be­lül —, a folyó évinél jelentékenyen nagyobb összeget biztosítottunk nép­hadseregünk és államvédelmi szerve­zetünk számára A növekvő imperia­­lis­ta agresszió szükségessé teszi, hogy ezzel is bizonyítsuk: el vagyunk szánva, ha kell, fegyverrel is­ meg­védeni békés építőmunkánkat. Beszélt ezután Olt elvtárs az állami apparátus létszámalakulásáról is. — Bár az a tény, hogy több mint ezer olyan község, melyben eddig semmiféle közigazgatás nem volt, most a helyi tanácsok megalakulásával he­lyi apparátust is kapott, jelent némi létszámemelkedést —, általában leszö­gezhetjük, hogy a létszámemelkedés döntő része a pedagógusok, az orvosok, az ápolószemélyzet, az ipari tanuló­otthonok és tanműhelyek személy­zete, tehát kulturális és szociális intézmé­nyeink emelkedő igényeivel kapcsolat­ban jelentkezik. Az 1951. évben foko­zott gondot kell fordítanunk arra, hogy meggátoljunk minden olyan tö­rekvést, mely igazgatási szerveink lét­számának emelésére irányul. Összes bevételeink háromnegyed részét már a szocialista szektor szolgáltatja Ak­ért ezután Olt elvtárs az 1951. évi költségvetés bevételi részének is­mertetésére. — Az 1951. évi költségvetés bevé­teleit 29 milliárd 623 millió forintban irányoztuk elő. A bevételi előirányzat 107 millió forinttal haladja meg a kiadási előirányzatot és így költség­vetésünk az 1951. évben is felesleggel zárul. — Bevételeink közül — mondotta Olt elvtárs — legjelentősebb a for­­galmiadó-bevétel, azon belül pedig a termelői forgalmiadóból származó be­vétel, amelynek előirányzata megkö­zelíti a 13 milliárd forintot az előző évi 7,8 milliárd forinttal szemben. Ezt a jelentős, 66 százalékos emelke­dést két körülmény teszi lehetővé. Mindenekelőtt termelésünk 1951-re tervezett nagymértékű növekedése, másrészt kifejezésre jurt az is, hogy nemcsak sokkal többet, hanem olcsób­ban is kell termelnünk. A termelés növekedése a termelékenység emelésé­vel kell, hogy járjon, és ez is az ön­költség csökkentése irányában hat, de számolunk azzal is, hogy ötéves tervünk második évének teljesí­tése és túlteljesítése érdekében munkásosztályunk szocialista öntu­datának növekedése következtében hatalmasan előrelendül a munka­­verseny- és a Sztahanov-mozgalom. Törekednünk kell arra, hogy a munkaverseny az önköltség csökken­tésével, az anyaggal, energiával való messzemenő takarékosságra is irányul­jon. Mindez előfeltétele annak, hogy az 1951. évre előirányzott önköltség­csökkentési tervünket teljesítsük és a szocialista akkumuláció főcsatornáján, a forgalmiadó-bevételen keresztül kiadásaink fedezésére a szükséges összegeket biztosítsuk. Az önköltség­­csökkentés várható eredménye nagyobb részének forgalmiadóvá való átalakí­tásával magyarázható, hogy a válla­lati nyereségek 4 milliárdos előirány­zatánál az elmúlt évvel szemben csak 860 millió növekedés jelentkezik. Vál­lalataink által biztosítandó többlet­­nyereségek ennél mintegy 2,6 miliárd­­dal nagyobbak­ lesznek, de ezt a több­letet forgalmiadó- címen fogjuk bevé­telezni.­­ A termelés és forgalom jelentős emelkedése tükröződik illetményadó­­bevételeink 1.3 milliárdos és vállalati adóelőirányzatunk 1.2 milliárdos több­­letelőirányzatában is. Hangsúlyozta Olt elvtárs: költségvetésünk bevételi oldalának szocialista irányba való szerkezeti átalakulását jelzi, hogy összes be­vételeinknek már mintegy három­negyed részét a szocialista szektor szolgáltatja. Elmondotta ezután Olt elvtárs, hogy a lakosság által fizetett adóknál csak kisebb mértékű emelkedés jelentkezik. Ebben az évben az adóbehajtás terü­letén mutatkozott még lazaság. A jövő esztendőben a tanácsoknak fokozottan kell gondoskodniuk arról, hogy a szé­les tömegek megismerjék az állam iránti kötelezettségek teljesítésének fontosságát , mint tervünk végrehaj­tásának el nem hanyagolható feltéte­lét. Bevételeink között 750 millió fo­rint előirányzattal szerepel a Békekölcsön 1951. évben befolyó hányada. Az a lelkesedés, amellyel dolgozó né­pünk már a kibocsátást követő 36 óra alatt a kölcsönt túljegyezte és a jegy­zés befejeztével 1.061 millió forintot bocsátott szocialista építésünk, békénk védelmére kormányunk rendelkezésére, ismét megmutatta népünk határtalan ragaszkodását Pártunk, Rákosi elvtárs és a kormány iránt, szilárd elhatározá­sát, és áldozatkészségét ötéves tervünk megvalósítására. Fokozott takarékosságot állami és gazdasági életünk minden területén! Az 1951. évi költségvetés ismerte­tése után, Olt elvtárs párhuzamot vont a béketábor országainak felesleggel, az imperialista országoknak pedig sú­lyos deficittel záruló költségvetései között. Majd így folytatta beszédét: — Az 1951-es költségvetésből ha­talmas munkaprogram bontakozik ki, melynek végrehajtása előfeltétele an­nak, hogy ötéves tervünk második évé­nek előttünk álló feladatait, maradék­talanul teljesítsük. Az eredmények nem hullanak maguktól az ölünkbe. Dol­gozó népünk millióinak lelkes, áldo­­zatkész munkájára van szükség, hogy termelésünk előirányzott növekedése, az önköltségcsökkentés bekövetkezzék.­­ Meg kell tanulnunk, hogy az eddiginél is takarékosabban gaz­dálkodjunk, mert növekedésünk ne- SZASAD NÉP PÉNTEK, 1950 DECEMBER 1 Szergej Mironovics Kirov Tizenhat évvel ezelőtt, 1934 decem­ber 1-én esett áldozatául az imperialis­ták által felbérelt trockista merénylő gyilkosságának a Bolsevik Párt egyik legkiválóbb vezetője, Szergej Mirono­­vics Kirov elvtárs. Kirov elvtársat elvesztette a Bolse­vik Párt, a szovjet nép, mégis ezer alakban él ma is a nagy szovjet föl­dön. Leningrád hatalmas gyára, a hajdani Putyilov-művek, mely oly hő­siesen állta a hitleri hordák ostromát, Kirov nevét viseli ma. Moszkvában kerület, sugárút, földalatti­ állomás vi­seli a Kirovszkaja­ nevet. Egész sor vá­rost neveztek el róla. De élete mun­kája­ hatalmas, beteljesült művekben is testet ölt Tomszktól Asztrahánig, Baku­tól Murmanszkig, mindenfelé a Szov­jetunióban. Neveltjei ma a Párt ok­tatói. A polgárháború éveiben Kirov elvtárs Asztrahánt bevehetetlen szovjet erőddé alakította. A sarkvidéken, a Kola-félszigeten, a hibini tundrákon óriási bányában, feldolgozógyárból és foszforüzemből álló hatalmas apatit-ipar létesült az ő irányítása alatt. Ahová azelőtt ember nem tette a lábát, rövid idő alatt új város épült, a mai Kirovszk, melynek tízezrekre menő lakossága van. Lenin­grád csodálatos fejlődésének kezdetei az ő nevéhez, párttitkárságának idejé­hez fűződik. Szavai, melyekkel a ragyogó jövőt ecsetelte, valósággá váltak. „A mi ügyünk, elvtársak — mondotta nemcsak azért Legyőzhetetlen, mert nagy építő hadseregünk van, hanem azért is, m­ert olyan építész terve szerint, építünk, aki nem tér le a he­lyes történelmi útról. A mi építészünk a mi legyőzhetetlen, a leninizmussal felfegyverzett Bolsevik Pártunk.” És a nagy Bolsevik Párt vezetésével győ­zött a szovjet nép minden nehézség, ellenség felett és építi az egész vi­lág csodálatát kiérdemlő óriás alko­tásokkal a kommunizmust. „A szov­jet nép bármely ország fegyveres erőit szét tudná zúzni — jelentette ki 1934-ben —, amely a nagy Szo­cialista Szovjet Köztársaságok Szö­vetsége határainak sérthetetlenségét megszegné." És a győzelmes Szovjet Hadsereg szétzúzta azóta Hitlernek és csatlósainak bandáit. Megerősödve, harci tapasztalatokban gazdagon áll­ort a nagy Szovjetország határain. „Hatalmunkat, elvtársak — mondotta egy beszédében —, tekintet nélkül arra, tetszik-e ez valakinek vagy nem ma már mindenki látja és mi ezzel a­ hatalommal újabb és újabb eredményeket vívunk ki, nemcsak itt kétségei számos területen idéznek elő szűk keresztmetszeteket, ame­lyeknek fellazítása csak messze­menő erőfeszítések árán lehetsé­ges. Meg kell fogadnunk Sztálin elvtárs 1931-ben mondott szavait: „Meg kell szüntetni a gondatlan gazdálkodást, mozgósítani kell az ipar belső erőfor­rásait, összes üzemeinkben be kell ve­zetni és meg kell erősíteni a gazda­ságos számvetés elvét, rendszeresen csökkenteni kell az önköltséget, kivé­tel nélkül az ipar összes ágaiban, erő­síteni kell az iparon betűti akkumulá­ciót." — Meg kell mondani azt is — foly­tatta Olt elvtárs —, hogy az életszín­vonalnak a terv által megszabott mér­téknél gyorsabb ütemű emelkedése is hozzájárul ahhoz, hogy sokan a taka­rékosságot másodrendű kérdésként ke­zelik. Erről a kérdésről már sokat be­széltünk,­­de keveset cselekedtünk. Nép­gazdaságunk számos területén még el­hanyagolt kérdés a takarékosság, sőt nem egy helyen pazarlás folyik. Az ilyen gazdálkodással gyökeresen sza­kítanunk kell. Gyökeres fordulatot kell végre­hajtanunk olyan területeken, mint például állami mezőgazdasági üze­meink , gépállomásaink, az építő­ipar, ahol az anyag és a munkaerő felhasználási normák területén még komoly lazaságok jelentkeznek és a termelés gazdaságosságát másodrendű kérdésként kezelik. Meg kell szilárdítani vállalatainknál a gazdaságos számvetés rendszerét is és szilárdítani kell mind a vállalati, mind az állami szervek vonalán a pénzügyi fegyelmet. Ezen a területen már mutatkozik ugyan előrehaladás, de még sok a javítani való.­­ A szilárd pénzügyi fegyelem va­lamennyi területen való biztosítása a szocializmus építésének nélkülözhetet­len feltétele. Ma még gyakran talál­kozunk a pénzügyi tervektől eltérő aránytalan anyagbeszerzéssel, egyes helyeken még a tervekben rögzített béralap túllépésével is. Az ilyen laza­ságok mögött nem egyszer az ellen­ség húzódik meg, amely politikai té­ren elszenvedett döntő vereségei után támadásának súlypontját a népgazda­ság különböző területeire helyezte át. Ezért minden dolgozónak meg kell ér­teni, hogy minél gazdaságosabban termelünk, minél takarékosabban bánunk a nép vagyonával, minél szilárdabb alapokra helyezzük a országunkban, hanem nagy szocialista hazánk határain túl is." És a Szovjet Hadsereg győzelmének eredményekép­pen ma már a népi demokráciákban is épülhet a szocializmus, mint ahogy azt Kirov előre látta. Nálunk is le­hullott a bilincs a nép kezéről, mi is napról napra szebbé, boldogabbá te­hetjük életünket. „Nagyok, óriásiak eredményeink — mondta 1934-ben egyik beszédében. — Egyszerű szavakkal csak annyit mondhatok: az ember szeretne örökké élni." Az ellenség, az imperialisták, akiket az őrjöngésig felbőszítettek a szovjet nép, a Bolsevik Párt győzel­mei, akik reszkettek­ attól, hogy az ő rabszolgáik is megkísérlik a szovjet nép mintájára felszabadítani magukat az elnyomás alól, már akkor elhatá­rozták, hogy meggyilkolják őt. A tő­kés gazdáiért minden aljasságra kész trockista,buharinis­ta banda kioltotta Kirov elvtárs életét. A merénylet a Párt előtt felvetette az éberség foko­zásának szükségességét, az elbizako­dottság veszélyét. „Nem nagylelkűség kell nekünk, hanem éberség, igazi bolsevik forradalmi éberség — muta­tott rá akkor a Bolsevik Párt Köz­ponti Bizottsága. Emlékezni kell arra,, hogy minél reménytelenebb el­lenségeink helyezete, annál szíveseb­ben nyúlnak szélsőséges eszközökhöz, mint a kárhozottaknak a szovjet ha­talom elleni harca egyetlen eszközé­hez." Az útmutatás nyomán a szovjet nép felszámolta az imperialisták belső ügynökségeit. A vaskézzel végrehajtott párttisztítás,­­ az árulók leleplezésé­nek eredményeképen a Nagy Honvédő Háború idején a szovjet nép, a Szov­jet Hadsereg egységét, harci szelle­mét már nem bonthatta meg a belső kártevők aknamunkája. Tizenhat, esz­tendővel halála után Kirov elvtárs neve diadalmasan ragyog a szocializ­must építő népek fölött. Merénylői, a gyilkosság közvetlen végrehajtói, a trockista—buharinista banditák a tör­ténelem szemétdombjára kerültek. De felbujtóik, az angol-amerikai im­perialisták még tombolnak. A mun­kásosztály legjobb fiainak életére tör­nek ma is. Meggyilkolták Lahaut elv­társat, merényletet követtek el Togliatti, Duclos, Tokuda, Thorez elvtársak élete ellen. Halomra gyilkolják a béke har­cosait Koreában, Görögországban, Ju­goszláviában, börtönbe vetik Ameriká­ban és a leigázott országokban. Hasztalan őrjöngenek! A kommuniz­mus legyőzhetetlen, pénzügyi fegyelmet, annál na­gyobb csapást mérünk belföldi és külföldi ellenségeinkre. — Beszélni kívánok még egy kér­désről: az egyéni takarékosságról. A lakosság megtakarításaiból származó betétállomány az év folyamán alig mu­tatott emelkedést. Ez a körülmény arra enged következtetni, hogy dolgozó né­pünk emelkedő jövedelmét még döntő részben élelemre, ruházatra költi el, elhanyagolva a nagyobb tervek — mint lakásépítés, bútorbeszerzés stb. — céljaira történő egyéni takarékosságot. A takarékosságnak az egyén és a közösség szempontjából való nagy jelentőségét dolgozó népünk még kevéssé ismeri. Szembeállítva ezt a körülményt az emelkedő életszínvonallal, arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy ko­moly mértékben kell tudatosítanunk a takarékosság fontosságát, azt, hogy a jövedelmet nem helyes teljes egészében a napi szükségletekre elkölteni.­­ Az Országos Takarékpénztárt át­szerveztük és jelentősen kiszélesítettük, hogy a takarékosság lehetőségeivel dolgozóink minél szélesebb rétege él­hessen. Különösen nagy jelentősége van e téren a megindult szövetkezeti lakásépítő mozgalomnak, amely töb­bek között arra van hivatva, hogy bá­nyászaink lakásszükségletét biztosítsa — állami támogatással és az építkezés költségeinek jelentős mértékben állami eszközökből való biztosításával. Tisztelt országgyűlési ! Nem kétséges, ho­gy népünk való­­ra váltja az eléje tűzött minden eddi­ginél hatalmasabb feladatokat, mert 1951. évi költségvetésünk olyan terv, amely mögé bizalommal sorakoznak fel a dolgozó milliók abban a tudatban, hogy ennek végrehajtásával elősegítik nagy ügyünket, az erős, boldog, szo­cialista Magyarország felépítését, hí­ven követve szeretett Pártunk és nagy tanítónk, Ráko­si Mátyás elvtárs út­mutatásait. Olt elvtárs beszédét hosszantartó, lelkes tapsvihar fogadta. A nép képvi­selői hosszú perceken át, forrón ünne­pelték Pártunkat, szeretett Rákosi elv­társuun­kot. Drahos Lajos elvtárs ezután bejelen­tette, hogy az országgyűlés következő ülését pénteken 10 órakor tartja. Napi­rendjén a minisztertanács elnökének beszámolója szerepel a minisztertanács működéséről.

Next