Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-22 / 297. szám

É­TŐIYEK­ A VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP r-v­ rlKV P­ART­J­ÁRA 50 FILLÉR VHF. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM ! A MAI SZÁMBAN Vu Liu Csuan nyilatkozata New Yorkban a kínai küldöttség hazautazása előtt (4. oldal) — A haladó emberiség szerte a vilá­gon megünnepelte Sztálin elvtárs 71. születésnapját (5. oldal) — A 38. szélességi foktól délre tolódott a harcok súlypontja Koreá­ban (5. oldal) — Kitüntették az Államvédelmi Hatóság és a rend­őrség, valamint az egészségügy és a népművelés terén kiváló dolgozókat (6. oldal) — Gerő Ernő elvtárs felszólalása az új, 3-as számú tanulóműhely felavatásán (7. oldal) — Rossz munka­­módszerei, a járási és községi tanácsok munkájának elhanyago­lása miatt maradt el a begyűjtéssel a fejérmegyei tanács (8. o.) V*­K­O PÉNTEK, 1950 DECEMBER 22 Az MSZT kongresszusának levele Sztálin elvtárshoz Az MSZT kongresszusa a következő levelet küldte I. V. Sztálin genera­­lisszimusznak Moszkvába: Mi, a Magyar-Szovjet Társaság kongresszusának küldöttei, forró szere­­tettel és mélységes hálával üdvözöl­jük Önt, népünk felszabadítóját, ha­zánk legjobb barátját, békénk hatal­mas oltalmazóját. A Magyar-Szovjet Társaság a fel­­szabadulás óta eltelt esztendők alatt országunk egyik legnagyobb tömeg­­szervezetévé nőtt. Százezrek vesznek részt munkájában, dolgozó népünk minden rétegéből. Társaságunk hatal­mas fejlődése is kifejezésre juttatja népünknek a felszabadító Szovjetunió iránt érzett háláját és szeretete mély­ségét. A rabság és szenvedés sötét éjsza­kájából az Ön dicsőséges Szovjet Had­serege vezetett ki bennünket a szabad­ság és a szocializmus napfényes út­jára. Az Ön által vezetett nagy Szov­jetunió testvéri keze segített felemel­kedni elesettségünkből, segített meg­küzdeni külső és belső ellenségeink­kel, segített kivívni a dolgozó nép ha­talmát. A lángeszű sztálini tanítások és a kimeríthetetlen szovjet tapaszta­latok visznek előre bennünket új győ­zelmek felé, szocializmust építő nagy munkánkban. A nagy Sztálin és a felszabadító Szovjetunió barátságának köszönhet­jük gyermekeink boldog kacagását és az anyák mosolyát, az ifjak lendületét, a felnőttek alkotó munkáját, az aggok békés öregségét. A nagy Sztálin és a Szovjetunió barátságáról beszélnek az ötéves tervben épülő gyárak, a termé­kenyebbé váló mezők, a megújhodó kultúra sokasodó művei. A Magyar Népköztársaság minden megvalósított és jövendő alkotásának gránit alapja: a szovjet-magyar barátság. A Magyar-Szovjet Társaság kon­gresszusán ünnepélyes fogadalmat te­szünk, hogy a szovjet-ma­gyar barátság magasztos ügyét a jövőben még foko­zottabban fogjuk szolgálni. Minden erőnket megfeszítjük, hogy kielégíthes­sük dolgozó népünk hatalmas érdeklő­dését a Szovjetunió iránt. Nincs meg­­tisztelőbb és nemesebb feladat, mint megismertetni népünk millióit, a győ­zelmes szocializmus országának, a béke legfőbb bástyájának világtörté­nelmi jelentőségű útjával és vívmá­nyaival. Kongresszusunkon szent fogadalmat teszünk, hogy minden erőnkkel küz­deni fogunk a győzhetetlen sztálini lobogó alatt a béke védelméért. A szovjet-magyar barátság nagy ügyet szolgálni egyet jelent a béke védelmé­vel. Az az elszánt küzdelem, amelyet a Szovjetunió a nemzetközi politika arénájában folytat a béke megmenté­séért, ugyanúgy kötelez bennünket, mint a magyar nép forró békeakarata. Népünk szívéb­en nemzetünk felemel­kedése, a szabadság, a béke elválaszt­hatatlanul összeforr a Szovjetunió, a nagy Sztálin nevével. Drága Sztálin Elvtárs! Kongresszusunkat méginkább ün­neppé avatja, hogy az Ön születésnap­ján ülésezik. Engedje meg, hogy 71. születésnapja alkalmából népünk min­den fia és leánya nevében, lángoló szeretettel köszöntsük Önt. Kívánunk Önnek jó egészséget, boldogságot, hosszú életet az egész békeszerető em­beriség, a dicső szovjet nép és magyar hazánk javára. Sokáig éljen a nagy­, a szeretett, a drága Sztálin! Budapest, 1950 december 21. A MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG ORSZÁGOS KONGRESSZUSA Levél Rákosi elvtárshoz Az MSZT kongresszusa az alábbi levelet küldte Rákosi elvtárshoz: Drága, forrón szeretett Rákosi Elv­társ! A Magyar-Szovjet Társaság orszá­gos kongresszusának küldöttei forró szívvel ü­dvözlik Önt, aki a legtöbbet tette népünk és a nagy szovjet nép eltéphetetlen, testvéri­­barátságáért. Itt vannak közöttünk a falu és a város emberei, munkások és tanítók, traktorosok és postai alkalmazottak, dolgozó parasztemberek az ország négy sarkából, orvosok, szövőnők, diákok. Egy érzés hat át mindannyiun­kat. A hála és a szeretet kongresszusa vagyunk. Az a munkánk, hogy a hálát és sze­­retetet tovább mélyítsük népünkben a nagy szovjet nép iránt. Az a feladatunk, hogy még jobban kielégítsük népünk hatalmas érdeklődését, amelyet az épülő kommunizmus országa, a Szov­jetunió iránt tanúsít. Az a hivatásunk, hogy a nagy Sztálin zászlaja alá, ve­zetőnk, Rákosi Mátyás mögé még szi­lárdabban tömörítsük a béke magyar seregét. Ebben a munkában Ön a példaké­pünk, szeretett Rákosi elvtársi Ön a megbonthatatlan magyar-szovjet barát­ság legnagyobb harcosa, aki Horthy vérbírái előtt sem hagyta bemocskolni és rágalmazni a világ dolgozó és el­nyomott népeinek reménységét, a drága Szovjetuniót! Ön a mintaképünk, aki a Szovjetunió mindennél nagyobb példája nyomán a népszabadság, a te­remtő béke, a szocializmus országává teszi a mi drága magyar hazánkat.­­ Tevékenységünket megsokszorozzuk, hogy méltók legyünk az Ön példájára. Minden egyes ember még jobban meg­érti majd: a Szovjetunió mentette meg a magyar nép számára az Ön mind­­annyiunkénál drágább életét. A távol­­fekvő városi lakásokban és a legeldu­gottabb tanyákon is még jobban meg fogjuk magyarázni, hogy a Szovjet Hadsereg vére hullatásával hozta el számunkra az annyira várt szabadsá­got. Sokezer kilométer távolságból jöt­tek és a győzelem óráiban földünkön, értünk estek el moszkvai, kievi, kauká­zusi és szibériai anyák epedve haza­várt gyermekei. Azon leszünk, hogy minden magyar szíve a hűségtől és szeretettől még gyorsabban dobogjon, akkor, mikor Sztálin nagy országára gondol — az emberszeretet és a ha­talmas, megvalósult tervek országára, a virágzó, alkotó és meg nem alkuvó béke földjére. Gyermekeinket, szülein­ket, testvéreinket és ismerőseinket arra neveljük, egyetlen pillanatra se feled­hessék el kinek köszönhetjük, hogy tető áll a házon, hogy virág nyílik a kertünkben, hogy gyermekek kacagnak az ablak alatt, hogy büszkén vívhat­juk győzelmes termelési csatáinkat a magyar szénért, a magyar acélért, a magyar gabonáért, szabad­­ lazánk soha nem látott szépségű és gazdagságú jelenéért és jövőjéért, az alkotó bé­kéért. ígérjük Önnek, szeretett Rákosi elv­­társunk, hogy jól végezzük munkán­kat. A bölcs Sztálin vezette Szovjet­unió ma az a szikla, amelyen megtör­nek az imperialista háborús uszítás szennyes hullámai. Nap mint nap újabb száz és száz ember ismeri meg fel­­világosító szavunk nyomán ezt a lel­kesítő igazságot. Nap mint nap száz és száz újabb békeharcos vonul fel soraink között a békearcvonal magyar szakaszának védelmére. Nem fogjuk kímélni erőnket ennek az egész vilá­got megmentő célnak az érdekében. Megteszünk mindent, ami tőlünk te­lik, hogy Rákosi Mátyás népe még szorosabban zárkózzék fel a bölcs Sztálin békéért küzdő népe mellé. A nagy Sztálin zászlaja alatt, Rákosi Mátyás vezetésével haladunk előre a megbonthatatlan magyar-szovjet barát­ság legyőzhetetlen fegyverével, a béke­tábor végleges győzelméért. Budapest, 1950 december 21. MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG ORSZÁGOS KONGRESSZUSA Testvéri barátságban a Szovjetunióval minden erőnkkel küzdünk a békéért A szovjet-magyar barátság, Sztálin és a béke melletti lelkes tömegtüntetéssel ért véget az MSZT kongresszusa Az MSZT kongresszusának második napján egész sereg felszólalás hang­zott el, amelyekből m­egragadóan bon­takozott ki népünk minden rétegének forró szeretete és szívből jövő, őszinte ragaszkodása a Szovjetunió iránt. A kongresszus részvevőinek jóval több mint fele pártonkívüliekből került ki. A kongresszus szerdai ülésén szólalt fel Balogh István, az Elnöki Tanács tagja, a Katolikus Papok­ Országos Békebizottságának tagja. — Közös érdeke a Szovjetuniónak, nekünk, magyaroknak és a népi demo­kráciáknak — mondotta —, hogy attól a rákfenétől, amit fasizmusnak nevez a történelem, az egész emberiséget megszabadítsuk, s új életre keltését le­hetetlenné tegyük íme, ez az első ér­dek, amely bennünket egy frontba tö­mörít! A második, az elsővel teljesen egyen­rangú, a békéért való harc. Ellenségünknek tekintünk minden­kit, aki a dolgozó nép nyugodt éle­tét, a családok nyugalmát és bé­kességét új háborúval tönkre akarja tenni. Ha igaz, hogy nincs az Istennek nagyobb ajándéka az emberiség számára, mint a béke, akkor igaz az is, hogy nincs az emberiségnek nagyobb gonoszte­vője annál, aki háborút kezdemé­nyez, háborúra uszít, háborúra spekulál. És nincs nagyobb jótevője az emberi­ségnek, mint aki a békét hirdeti, a Szavaik és lelkesedésük újból azt bi­zonyította, hogy a szovjet-magyar barátság egész népünk szívéből és őszinte meggyőződéséből fakad. Még hatalmasabb erővel mutatkozott ez meg a kongresszus után, amikor Budapest népe lobogó fáklyák fényé­nél vonult fel a parlament elé, s hisz­ Érdekeink közösek a Szovjetunióval szán, lelkesedéssel, meleg szeretettel ünnepelte a kongresszusi küldötteket, a szovjet-magyar barátságot, a Pár­tot és népünk nagy vezérét, Rákosi elvtársat. Leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a világ békéjének legjobb őrét, a nemzetközi békeharc vezérét, a most 71 éves Sztálint, békét szolgálja, a békéért dolgozik és minden erejével megvédi a békét. De van harmadik közös érdekünk is. Ez a szocializmus építései Moszkvai látogatására emlékezve, Balogh István a következőket mondta: — A VOKSZ működésénél különö­sen az tűnt fel — amit ma már ter­mészetesnek tartok —, hogy a Szov­jetunió kormánya és természetesen a kormány szervei a legkisebb népeknek is támogatást nyújtanak abban, hogy „nyelvükben éljenek", saját hagyomá­nyaikat ápolják, népi viseletüket hasz­nálják, művészetüket­­fejlesszék, tehát nemzeti öntudatukat növeljék. Azt is tapasztaltam, hogy a Szovjetunió kormánya sohasem avatkozott és ma sem avatkozik be polgárainak vallási életébe — mondotta Balogh István, majd fel­szólalását így fejezte be: — Üdvözlöm a kongresszus alkal­mával a Magyar-Szovjet Társaságot és bízom munkájának sikerében,­­ab­ban, hogy elősegíti a magyar-szovjet baráti viszony elmélyítését és a Szov­jetunió­ barátságával és támogatásá­val a magyar nép békéjét és boldog fejlődését. déke, a felszabadult munka, az új élet építésének nemzedéke. A természet átalakításának gigantikus szovjet alkotásai felülmúlják mindazt, amit a burzsoá világ virágzásának leg­jobb időszakában alkotni tudott Ismer­jük ennek az új életnek forrását! A szovjet munkások és parasztok, a vö­röskatonák, a felszabadító Szovjet Hadsereg hozta ezt nekünk. Drága ne­künk szabadságunk, drága nekünk az a barátság, ami felszabadítónkkal, a nagy Szovjetunióval összefűz. Mi örökre hűek vagyunk ehhez a barát­sághoz. — Örök barátságunk a Szovjet­unióval azt is jelenti, hogy együtt haladunk mindazokkal, akik az új életért, a békéért harcolnak. Dolgozó ifjúságunk és népünk tettek­kel harcol a világ népeivel együtt a Szovjetunió vezette nagy békefront­­ban! Erősítjük népgazdaságunkat, erő­sítjük néphadseregünket, jobban helyt­­állunk a munkában, tanulásban, hogy győzelemre segítsük a béke ügyét! A dolgozó parasztok küldöttsége üdvözli a kongresszust Ifjúságunk örökre hű marad a szovjet-magyar barátság eszméjéhez Balogh István felszólalása után kürtszó jelzi a magyar ifjúság­ küldöt­teinek érkezését és míg a zenekar a DIVSZ-nialulót játssza, három irány­ból indul meg a tanácskozóterem kö­zepe felé a fiatalok menete. Középen sötétkék egyenruhás ipari tanulók jön­nek, magadra tartva az MSZT jelvé­nyét. Kétoldalt fehéringes lányok és fiúk, s drapp kezes­lábasba öltözött fiatalok vonulnak. A kongresszus rész­vevői, helyükről felállva, tapssal kö­szöntik őket. A DISZ főtitkára, Szűcs Lajos elv­társ lép ezután a mikrofon elé és az egész magyar ifjúság, valamint a DISZ Központi Vezetősége nevében üdvözli a kongresszust. — A magyar ifjúságnak, amely a békére, a még jobb, még örömtelibb életre vágyik, s amely népünk jövőjét hordozza magában — a magyar-szov­jet barátság a legtöbbet jelenti. — Ifjúságunk csodálatos korszakban nő fel. Olyan korszakban, amelynek nagy­szerű célkitűzései felülmúlnak min­dent, amit ember eddig alkotott. A mi nemzedékünk a dolgozó em­beriség felszabadításának nemze- A délutáni órákban folytatódott az MSZT-kongresszus tanácskozása. Kiss István középparaszt, somogy megyei küldött elmondotta, milyen sokat ta­nult a parasztság a Magyarországon járt kárpátukrajnai parasztküldöttség tapasztalataiból. Vajda Aurél, békéscsabai tanár a következő felszólaló. Arról beszél, hogy a magyar értelmiség ma már világosan ismeri szerepét, látja mun­kája célját. — Mérnökeinket az élen­járó szovjet műszaki tudomány, taní­tóinkat, tanárainkat a szovjet pedagó­gia, hivatalnokainkat a szovjetek bü­rokráciamentességének példája lelke­síti további, még jobb munkára — mondotta. A szovjet népeket új hőstettekre ösztönzi a nagy cél: a tartós béke megvédése — mondta Leontyeva szovjet küldött .A küldöttek lelkes tapsvihara köz­ben lép a szóroki emelvényre a szov­jet delegáció vezetője, Jekaterina Leontyeva. Felállva, perceken át tartó ütemes tapssal ü­dvözlik: „Éljen a Szovjetunió!" „Éljen Sztálin!'' — Drága barátaim! — kezdte beszé­­dét. — Nagyon boldogok vagyunk, hogy magyar barátainkat akkor láthat­­juk és üdvözölhetjük, mikor olyan nagy szükség van arra, hogy minden jóakaratta ember közös, komoly erő- Büszkék vagyunk .­ Nagy öröm számunkra, hogy Magyarország sikerrel teljesítette há­roméves tervét. Mindannyian büszkék vagyunk magyar barátainkra, amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon az ipari termelés már 1949 végén több mint 50 százalékkal meghaladta a háború előtti színvonalat, a mezős gazdasági pedig elérte azt. A szovjet emberek nagy örömmel fogadták azt a tényt, h­ogy a hároméves terv vé­gén a magyar dolgozók életszínvo­nala 40 százalékkal múlta felül a há­­­ború előttit. Mi, szovjet emberek megbecsülés­sel gondolunk a magyar hazafi­akra: a Kossuth-díjas sztahanovis­tákra, Muszka Imrére, Horváth Edére és társaidra. Szovjet if­júságunk szeretettel említi az első feszítést tegyen a Béke Híveinek II. Világkongresszusán, Varsóban hozott határozatok valóraváltására. Felszólalása további részében Jeka­terina Leontyeva arról beszélt, hogy a szovjet emberek ismerik és a leg­mélyebb rokonszenv érzésével figyelik azokat a sikereket, amelyeket Magyar­­ország a politikai, gazdasági és kultu­rális életben elért. Ezek a sikerek előreviszik a béke közös ügyét, gyen­gítik az imperialista reakció táborát. Magyar barátainkra magyar női traktoros-brigád veze­tőjének, Korsós Ilonának nevét, akit a magyar kormány kitüntetett. — Népünk nagy érdeklődéssel is­ A szovjet népek előjt — Népünk — mondotta — a közel­múltban ünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évforduló­ját. Ez alkalommal összegeztük azokat az eredményeket, amelyeket az évfor­dulóig elértünk. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy országunk a há­ború utáni ötéves­­ terv főfeladatait sí-, kereseti valósította meg.­­ Helyreállítottuk a háborús pusz­­ títások­ okozta károkat, elértük és túl­szárnyaltuk az ipari és mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát. Szocialista gazdaságunk háború utáni fejlődésének nagyszerű jelensége, hogy meghonosítottuk az új technikát, né ü­gyeli a magya­r nép egyre jobban ki­bontakozó új kultúráját. A magyar értelmiség eszmei fejlődéséről és a nép iránti hűségéről olyan emberek alkotásai beszélnek nekünk, mint Far­kas Ferenc, Benjámin László, Szabó Pál és olyan filmek, mint az „Egy asszony elindul", a ,,Talpalatnyi föld", valamint a mai magyar szépirodalom és drámairodalom sok más alkotása. Engedjék meg, drága barátaim, hogy szívből köszöntsem mindezeket a Ha­zafiakat, akik az új, szabad Magyar­­ország felemelkedéséért és megszilárdí­tásáért dolgoznak! Leontyeva elvtársnő ezután beszá­molt a szovjet emberek munkájáról és életéről, állandóan növekszik gazdaságunkban hatalmas méretű technikai átalakítást hajtottunk végre és fokoztuk a munkaigényes és nehéz munkák gépesítését. Emeltük kádere­ink szakmai képzettségét és ez nagy­mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy munkásaink, mérnökeink és techniku­saink alkotó kezdeményezése széles körben kibontakozzék. Ennek kifejezése az, hogy az iparban foglalkoztatott munká­sok munkatermelékenysége 1950 III. negyedében több, m­int 40 szá­zalékkal volt magasabb, mint a há­ború előtti 1940-es évben. Új, ma­gasabb fokot ért el a termelés újra

Next