Szabad Nép, 1950. december (8. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-22 / 297. szám

ÉTŐIYEK A VILÁG PROLETÁRJAI SZABAD NÉP r-v rlKV PARTJÁRA 50 FILLÉR VHF. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM ! A MAI SZÁMBAN Vu Liu Csuan nyilatkozata New Yorkban a kínai küldöttség hazautazása előtt (4. oldal) — A haladó emberiség szerte a világon megünnepelte Sztálin elvtárs 71. születésnapját (5. oldal) — A 38. szélességi foktól délre tolódott a harcok súlypontja Koreában (5. oldal) — Kitüntették az Államvédelmi Hatóság és a rendőrség, valamint az egészségügy és a népművelés terén kiváló dolgozókat (6. oldal) — Gerő Ernő elvtárs felszólalása az új, 3-as számú tanulóműhely felavatásán (7. oldal) — Rossz munkamódszerei, a járási és községi tanácsok munkájának elhanyagolása miatt maradt el a begyűjtéssel a fejérmegyei tanács (8. o.) V*KO PÉNTEK, 1950 DECEMBER 22 Az MSZT kongresszusának levele Sztálin elvtárshoz Az MSZT kongresszusa a következő levelet küldte I. V. Sztálin generalisszimusznak Moszkvába: Mi, a Magyar-Szovjet Társaság kongresszusának küldöttei, forró szeretettel és mélységes hálával üdvözöljük Önt, népünk felszabadítóját, hazánk legjobb barátját, békénk hatalmas oltalmazóját. A Magyar-Szovjet Társaság a felszabadulás óta eltelt esztendők alatt országunk egyik legnagyobb tömegszervezetévé nőtt. Százezrek vesznek részt munkájában, dolgozó népünk minden rétegéből. Társaságunk hatalmas fejlődése is kifejezésre juttatja népünknek a felszabadító Szovjetunió iránt érzett háláját és szeretete mélységét. A rabság és szenvedés sötét éjszakájából az Ön dicsőséges Szovjet Hadserege vezetett ki bennünket a szabadság és a szocializmus napfényes útjára. Az Ön által vezetett nagy Szovjetunió testvéri keze segített felemelkedni elesettségünkből, segített megküzdeni külső és belső ellenségeinkkel, segített kivívni a dolgozó nép hatalmát. A lángeszű sztálini tanítások és a kimeríthetetlen szovjet tapasztalatok visznek előre bennünket új győzelmek felé, szocializmust építő nagy munkánkban. A nagy Sztálin és a felszabadító Szovjetunió barátságának köszönhetjük gyermekeink boldog kacagását és az anyák mosolyát, az ifjak lendületét, a felnőttek alkotó munkáját, az aggok békés öregségét. A nagy Sztálin és a Szovjetunió barátságáról beszélnek az ötéves tervben épülő gyárak, a termékenyebbé váló mezők, a megújhodó kultúra sokasodó művei. A Magyar Népköztársaság minden megvalósított és jövendő alkotásának gránit alapja: a szovjet-magyar barátság. A Magyar-Szovjet Társaság kongresszusán ünnepélyes fogadalmat teszünk, hogy a szovjet-magyar barátság magasztos ügyét a jövőben még fokozottabban fogjuk szolgálni. Minden erőnket megfeszítjük, hogy kielégíthessük dolgozó népünk hatalmas érdeklődését a Szovjetunió iránt. Nincs megtisztelőbb és nemesebb feladat, mint megismertetni népünk millióit, a győzelmes szocializmus országának, a béke legfőbb bástyájának világtörténelmi jelentőségű útjával és vívmányaival. Kongresszusunkon szent fogadalmat teszünk, hogy minden erőnkkel küzdeni fogunk a győzhetetlen sztálini lobogó alatt a béke védelméért. A szovjet-magyar barátság nagy ügyet szolgálni egyet jelent a béke védelmével. Az az elszánt küzdelem, amelyet a Szovjetunió a nemzetközi politika arénájában folytat a béke megmentéséért, ugyanúgy kötelez bennünket, mint a magyar nép forró békeakarata. Népünk szívében nemzetünk felemelkedése, a szabadság, a béke elválaszthatatlanul összeforr a Szovjetunió, a nagy Sztálin nevével. Drága Sztálin Elvtárs! Kongresszusunkat méginkább ünneppé avatja, hogy az Ön születésnapján ülésezik. Engedje meg, hogy 71. születésnapja alkalmából népünk minden fia és leánya nevében, lángoló szeretettel köszöntsük Önt. Kívánunk Önnek jó egészséget, boldogságot, hosszú életet az egész békeszerető emberiség, a dicső szovjet nép és magyar hazánk javára. Sokáig éljen a nagy, a szeretett, a drága Sztálin! Budapest, 1950 december 21. A MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG ORSZÁGOS KONGRESSZUSA Levél Rákosi elvtárshoz Az MSZT kongresszusa az alábbi levelet küldte Rákosi elvtárshoz: Drága, forrón szeretett Rákosi Elvtárs! A Magyar-Szovjet Társaság országos kongresszusának küldöttei forró szívvel üdvözlik Önt, aki a legtöbbet tette népünk és a nagy szovjet nép eltéphetetlen, testvéribarátságáért. Itt vannak közöttünk a falu és a város emberei, munkások és tanítók, traktorosok és postai alkalmazottak, dolgozó parasztemberek az ország négy sarkából, orvosok, szövőnők, diákok. Egy érzés hat át mindannyiunkat. A hála és a szeretet kongresszusa vagyunk. Az a munkánk, hogy a hálát és szeretetet tovább mélyítsük népünkben a nagy szovjet nép iránt. Az a feladatunk, hogy még jobban kielégítsük népünk hatalmas érdeklődését, amelyet az épülő kommunizmus országa, a Szovjetunió iránt tanúsít. Az a hivatásunk, hogy a nagy Sztálin zászlaja alá, vezetőnk, Rákosi Mátyás mögé még szilárdabban tömörítsük a béke magyar seregét. Ebben a munkában Ön a példaképünk, szeretett Rákosi elvtársi Ön a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság legnagyobb harcosa, aki Horthy vérbírái előtt sem hagyta bemocskolni és rágalmazni a világ dolgozó és elnyomott népeinek reménységét, a drága Szovjetuniót! Ön a mintaképünk, aki a Szovjetunió mindennél nagyobb példája nyomán a népszabadság, a teremtő béke, a szocializmus országává teszi a mi drága magyar hazánkat. Tevékenységünket megsokszorozzuk, hogy méltók legyünk az Ön példájára. Minden egyes ember még jobban megérti majd: a Szovjetunió mentette meg a magyar nép számára az Ön mindannyiunkénál drágább életét. A távolfekvő városi lakásokban és a legeldugottabb tanyákon is még jobban meg fogjuk magyarázni, hogy a Szovjet Hadsereg vére hullatásával hozta el számunkra az annyira várt szabadságot. Sokezer kilométer távolságból jöttek és a győzelem óráiban földünkön, értünk estek el moszkvai, kievi, kaukázusi és szibériai anyák epedve hazavárt gyermekei. Azon leszünk, hogy minden magyar szíve a hűségtől és szeretettől még gyorsabban dobogjon, akkor, mikor Sztálin nagy országára gondol — az emberszeretet és a hatalmas, megvalósult tervek országára, a virágzó, alkotó és meg nem alkuvó béke földjére. Gyermekeinket, szüleinket, testvéreinket és ismerőseinket arra neveljük, egyetlen pillanatra se feledhessék el kinek köszönhetjük, hogy tető áll a házon, hogy virág nyílik a kertünkben, hogy gyermekek kacagnak az ablak alatt, hogy büszkén vívhatjuk győzelmes termelési csatáinkat a magyar szénért, a magyar acélért, a magyar gabonáért, szabad lazánk soha nem látott szépségű és gazdagságú jelenéért és jövőjéért, az alkotó békéért. ígérjük Önnek, szeretett Rákosi elvtársunk, hogy jól végezzük munkánkat. A bölcs Sztálin vezette Szovjetunió ma az a szikla, amelyen megtörnek az imperialista háborús uszítás szennyes hullámai. Nap mint nap újabb száz és száz ember ismeri meg felvilágosító szavunk nyomán ezt a lelkesítő igazságot. Nap mint nap száz és száz újabb békeharcos vonul fel soraink között a békearcvonal magyar szakaszának védelmére. Nem fogjuk kímélni erőnket ennek az egész világot megmentő célnak az érdekében. Megteszünk mindent, ami tőlünk telik, hogy Rákosi Mátyás népe még szorosabban zárkózzék fel a bölcs Sztálin békéért küzdő népe mellé. A nagy Sztálin zászlaja alatt, Rákosi Mátyás vezetésével haladunk előre a megbonthatatlan magyar-szovjet barátság legyőzhetetlen fegyverével, a béketábor végleges győzelméért. Budapest, 1950 december 21. MAGYAR-SZOVJET TÁRSASÁG ORSZÁGOS KONGRESSZUSA Testvéri barátságban a Szovjetunióval minden erőnkkel küzdünk a békéért A szovjet-magyar barátság, Sztálin és a béke melletti lelkes tömegtüntetéssel ért véget az MSZT kongresszusa Az MSZT kongresszusának második napján egész sereg felszólalás hangzott el, amelyekből megragadóan bontakozott ki népünk minden rétegének forró szeretete és szívből jövő, őszinte ragaszkodása a Szovjetunió iránt. A kongresszus részvevőinek jóval több mint fele pártonkívüliekből került ki. A kongresszus szerdai ülésén szólalt fel Balogh István, az Elnöki Tanács tagja, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának tagja. — Közös érdeke a Szovjetuniónak, nekünk, magyaroknak és a népi demokráciáknak — mondotta —, hogy attól a rákfenétől, amit fasizmusnak nevez a történelem, az egész emberiséget megszabadítsuk, s új életre keltését lehetetlenné tegyük íme, ez az első érdek, amely bennünket egy frontba tömörít! A második, az elsővel teljesen egyenrangú, a békéért való harc. Ellenségünknek tekintünk mindenkit, aki a dolgozó nép nyugodt életét, a családok nyugalmát és békességét új háborúval tönkre akarja tenni. Ha igaz, hogy nincs az Istennek nagyobb ajándéka az emberiség számára, mint a béke, akkor igaz az is, hogy nincs az emberiségnek nagyobb gonosztevője annál, aki háborút kezdeményez, háborúra uszít, háborúra spekulál. És nincs nagyobb jótevője az emberiségnek, mint aki a békét hirdeti, a Szavaik és lelkesedésük újból azt bizonyította, hogy a szovjet-magyar barátság egész népünk szívéből és őszinte meggyőződéséből fakad. Még hatalmasabb erővel mutatkozott ez meg a kongresszus után, amikor Budapest népe lobogó fáklyák fényénél vonult fel a parlament elé, s hisz Érdekeink közösek a Szovjetunióval szán, lelkesedéssel, meleg szeretettel ünnepelte a kongresszusi küldötteket, a szovjet-magyar barátságot, a Pártot és népünk nagy vezérét, Rákosi elvtársat. Leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelte a világ békéjének legjobb őrét, a nemzetközi békeharc vezérét, a most 71 éves Sztálint, békét szolgálja, a békéért dolgozik és minden erejével megvédi a békét. De van harmadik közös érdekünk is. Ez a szocializmus építései Moszkvai látogatására emlékezve, Balogh István a következőket mondta: — A VOKSZ működésénél különösen az tűnt fel — amit ma már természetesnek tartok —, hogy a Szovjetunió kormánya és természetesen a kormány szervei a legkisebb népeknek is támogatást nyújtanak abban, hogy „nyelvükben éljenek", saját hagyományaikat ápolják, népi viseletüket használják, művészetüketfejlesszék, tehát nemzeti öntudatukat növeljék. Azt is tapasztaltam, hogy a Szovjetunió kormánya sohasem avatkozott és ma sem avatkozik be polgárainak vallási életébe — mondotta Balogh István, majd felszólalását így fejezte be: — Üdvözlöm a kongresszus alkalmával a Magyar-Szovjet Társaságot és bízom munkájának sikerében,abban, hogy elősegíti a magyar-szovjet baráti viszony elmélyítését és a Szovjetunió barátságával és támogatásával a magyar nép békéjét és boldog fejlődését. déke, a felszabadult munka, az új élet építésének nemzedéke. A természet átalakításának gigantikus szovjet alkotásai felülmúlják mindazt, amit a burzsoá világ virágzásának legjobb időszakában alkotni tudott Ismerjük ennek az új életnek forrását! A szovjet munkások és parasztok, a vöröskatonák, a felszabadító Szovjet Hadsereg hozta ezt nekünk. Drága nekünk szabadságunk, drága nekünk az a barátság, ami felszabadítónkkal, a nagy Szovjetunióval összefűz. Mi örökre hűek vagyunk ehhez a barátsághoz. — Örök barátságunk a Szovjetunióval azt is jelenti, hogy együtt haladunk mindazokkal, akik az új életért, a békéért harcolnak. Dolgozó ifjúságunk és népünk tettekkel harcol a világ népeivel együtt a Szovjetunió vezette nagy békefrontban! Erősítjük népgazdaságunkat, erősítjük néphadseregünket, jobban helytállunk a munkában, tanulásban, hogy győzelemre segítsük a béke ügyét! A dolgozó parasztok küldöttsége üdvözli a kongresszust Ifjúságunk örökre hű marad a szovjet-magyar barátság eszméjéhez Balogh István felszólalása után kürtszó jelzi a magyar ifjúság küldötteinek érkezését és míg a zenekar a DIVSZ-nialulót játssza, három irányból indul meg a tanácskozóterem közepe felé a fiatalok menete. Középen sötétkék egyenruhás ipari tanulók jönnek, magadra tartva az MSZT jelvényét. Kétoldalt fehéringes lányok és fiúk, s drapp kezeslábasba öltözött fiatalok vonulnak. A kongresszus részvevői, helyükről felállva, tapssal köszöntik őket. A DISZ főtitkára, Szűcs Lajos elvtárs lép ezután a mikrofon elé és az egész magyar ifjúság, valamint a DISZ Központi Vezetősége nevében üdvözli a kongresszust. — A magyar ifjúságnak, amely a békére, a még jobb, még örömtelibb életre vágyik, s amely népünk jövőjét hordozza magában — a magyar-szovjet barátság a legtöbbet jelenti. — Ifjúságunk csodálatos korszakban nő fel. Olyan korszakban, amelynek nagyszerű célkitűzései felülmúlnak mindent, amit ember eddig alkotott. A mi nemzedékünk a dolgozó emberiség felszabadításának nemze- A délutáni órákban folytatódott az MSZT-kongresszus tanácskozása. Kiss István középparaszt, somogy megyei küldött elmondotta, milyen sokat tanult a parasztság a Magyarországon járt kárpátukrajnai parasztküldöttség tapasztalataiból. Vajda Aurél, békéscsabai tanár a következő felszólaló. Arról beszél, hogy a magyar értelmiség ma már világosan ismeri szerepét, látja munkája célját. — Mérnökeinket az élenjáró szovjet műszaki tudomány, tanítóinkat, tanárainkat a szovjet pedagógia, hivatalnokainkat a szovjetek bürokráciamentességének példája lelkesíti további, még jobb munkára — mondotta. A szovjet népeket új hőstettekre ösztönzi a nagy cél: a tartós béke megvédése — mondta Leontyeva szovjet küldött .A küldöttek lelkes tapsvihara közben lép a szóroki emelvényre a szovjet delegáció vezetője, Jekaterina Leontyeva. Felállva, perceken át tartó ütemes tapssal üdvözlik: „Éljen a Szovjetunió!" „Éljen Sztálin!'' — Drága barátaim! — kezdte beszédét. — Nagyon boldogok vagyunk, hogy magyar barátainkat akkor láthatjuk és üdvözölhetjük, mikor olyan nagy szükség van arra, hogy minden jóakaratta ember közös, komoly erő- Büszkék vagyunk . Nagy öröm számunkra, hogy Magyarország sikerrel teljesítette hároméves tervét. Mindannyian büszkék vagyunk magyar barátainkra, amikor arról beszélünk, hogy Magyarországon az ipari termelés már 1949 végén több mint 50 százalékkal meghaladta a háború előtti színvonalat, a mezős gazdasági pedig elérte azt. A szovjet emberek nagy örömmel fogadták azt a tényt, hogy a hároméves terv végén a magyar dolgozók életszínvonala 40 százalékkal múlta felül a háború előttit. Mi, szovjet emberek megbecsüléssel gondolunk a magyar hazafiakra: a Kossuth-díjas sztahanovistákra, Muszka Imrére, Horváth Edére és társaidra. Szovjet ifjúságunk szeretettel említi az első feszítést tegyen a Béke Híveinek II. Világkongresszusán, Varsóban hozott határozatok valóraváltására. Felszólalása további részében Jekaterina Leontyeva arról beszélt, hogy a szovjet emberek ismerik és a legmélyebb rokonszenv érzésével figyelik azokat a sikereket, amelyeket Magyarország a politikai, gazdasági és kulturális életben elért. Ezek a sikerek előreviszik a béke közös ügyét, gyengítik az imperialista reakció táborát. Magyar barátainkra magyar női traktoros-brigád vezetőjének, Korsós Ilonának nevét, akit a magyar kormány kitüntetett. — Népünk nagy érdeklődéssel is A szovjet népek előjt — Népünk — mondotta — a közelmúltban ünnepelte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 33. évfordulóját. Ez alkalommal összegeztük azokat az eredményeket, amelyeket az évfordulóig elértünk. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy országunk a háború utáni ötéves terv főfeladatait sí-, kereseti valósította meg. Helyreállítottuk a háborús pusz títások okozta károkat, elértük és túlszárnyaltuk az ipari és mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát. Szocialista gazdaságunk háború utáni fejlődésének nagyszerű jelensége, hogy meghonosítottuk az új technikát, né ügyeli a magyar nép egyre jobban kibontakozó új kultúráját. A magyar értelmiség eszmei fejlődéséről és a nép iránti hűségéről olyan emberek alkotásai beszélnek nekünk, mint Farkas Ferenc, Benjámin László, Szabó Pál és olyan filmek, mint az „Egy asszony elindul", a ,,Talpalatnyi föld", valamint a mai magyar szépirodalom és drámairodalom sok más alkotása. Engedjék meg, drága barátaim, hogy szívből köszöntsem mindezeket a Hazafiakat, akik az új, szabad Magyarország felemelkedéséért és megszilárdításáért dolgoznak! Leontyeva elvtársnő ezután beszámolt a szovjet emberek munkájáról és életéről, állandóan növekszik gazdaságunkban hatalmas méretű technikai átalakítást hajtottunk végre és fokoztuk a munkaigényes és nehéz munkák gépesítését. Emeltük kádereink szakmai képzettségét és ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy munkásaink, mérnökeink és technikusaink alkotó kezdeményezése széles körben kibontakozzék. Ennek kifejezése az, hogy az iparban foglalkoztatott munkások munkatermelékenysége 1950 III. negyedében több, mint 40 százalékkal volt magasabb, mint a háború előtti 1940-es évben. Új, magasabb fokot ért el a termelés újra